Koncz Péter: Utazás Neos Panteleimonasba Szerbián, Macedónián keresztül – 2007

Péter írása szerint úgy tűnik, még mindig lehet új információkat, tapasztalatokat írni az Olimposzig vezető útról. Ajánlom mindenkinek, aki Görögországba készül – néhány jó képpel

Az eddigi utazási beszámolókon felbuzdulva, barátnőmmel úgy döntöttünk, elindulunk autóval Görögországba (másik alternatíva a repülő volt, főleg a hosszú út miatt, de mivel én maximum 50 cm magasságig vagyok hajlandó elhagyni a szárazföldet, maradt az autó).
A szállásunkat egy utazási irodán keresztül foglaltattuk le. Szombat délutántól következő szombat délig volt szabad időpont.
Debrecenből kb. éjfélkor indultunk. Az első szakasz Szegedig tartott, itt megálltunk egy kávéra, majd irány Röszke. A határnál kicsit várni kellett, mert valamilyen német ünnepnek köszönhetően a vendégmunkások konvojokban indultak Isztambul felé, de erről majd később.
A határt fél négy előtt pár perccel léptük át. Szerbiában első dolgunk a pénzváltás volt (ezt rögtön a határ után az első épületnél balra lehet megtenni), kb. 3 Ft-ért lehetett akkor váltani a dínárt.
Az út folyamán Újvidéknél, Belgrádnál és Nisnél kellett fizetni. Az árak, és az útleírás megegyezik a Szekeres Stevie által megadottakkal, akinek ezúton is szeretném megköszönni a részletes leírást, nagy segítséget nyújtott a hosszú út alatt. Annyit szeretnék esetleg hozzáfűzni, hogy Nis-t követően gyönyörű szerpentineken lehet haladni – bár mondjuk van, aki nem kimondottan szereti az ilyen utakat.
Szerencsére a török vendégmunkások nagy része Nis-nél Szófia felé fordult, úgyhogy valamennyire ritkult a forgalom. Akik viszont Macedónia felé vették az irányt, elég sajátosan értelmezték a szerpentin utak veszélyeit. Minket többször kényszerítettek fékezésre, mivel kanyarokban kezdtek előzni. Már messziről lehet látni, hogy ki a szerb, ki a török. A szerbek Zastavákkal, régi autókkal, a törökök Audikkal, Mercikkel közlekednek. A határ előtt még tankolás, literenként kb. 80 dínárért. A szerb benzinkutas srác – aki a fizika törvényeit meghazudtolva a 45 literes tankunkba 51 liter benzint préselt – útbaigazított minket Presevo felé.
A szerb oldalon nem volt semmi gond, csak pár percig álltunk, a határőrök gyorsan (már-már unottan) végezték a dolgukat. Nem úgy macedón kollégáik. Szerintem aki járt már arra, az tudja miről beszélek. Nagyjából egy órát álltunk a 38 fokos melegben, de mint utólag kiderült mi a szerencsésekhez tartoztunk, mivel a többiek, akikkel beszéltünk 3-5 órát szenvedtek. A vámos tőlünk nem kérdezett semmit, intett, majd közölte, hogy mehetünk („mozse madzsarska”).
A határ után szintén bal oldalon található a pénzváltó (menjasnica). Felhívnám a figyelmet, hogy macedón fiatalok nagy érdeklődéssel tekintgetnek az utastérbe, ezért érdemes valakinek a kocsinál maradni a pénzváltáskor. Minket egy kedves helyi fiatalember igazított útba, elmagyarázta, hogy hol a pénzváltó, majd látva az aggodalmat a szemünkben egy határozott szóval elhessegette a srácokat a kocsitól.
A macedón utak szintén jó minőségűnek mondhatók, egy-két szakasznál egy sávban lehet haladni, több helyen vannak sebességkorlátozó táblák. Rendőrökkel lehet találkozni több helyen is, minket szerencsére nem állítottak meg. Ismerőseink, tartva a macedón rendőrök személyre szabott árjegyzékétől, Bulgárián keresztül jöttek Görögországba, amit a bolgár rendfenntartók örömmel vettek, ugyanis egy állítólagos 40-es korlátozó táblára hivatkozva 110 euró ütötte a markukat (az alku egyébként 220 euróról indult…) Állítólag a legjobb módszer az, hogy igazoltatás alatt végig játsszuk az értetlent. Ha szerencsénk van, a rendőr megunja, és egy minimális összegért elenged. A macedón táj szépsége minket is magával ragadott (a Vardar folyó völgye mellett van az út), több helyen is megálltunk fotózni.
A görög határon már gond nélkül tudtunk átjutni, nem kellett várakozni. A szállásunkra Katerinin, Leptokarian keresztül jutottunk. Neos Panteleimonas Platamonas városka mellett, a Thermai-öböl partján fekszik. Ez a környék még most kezd kiépülni, többször találkoztunk hirtelen „elfogyó” aszfaltozott úttal a tengerparton.
A táj itt is magával ragadó, jobbra tenger, balra Olimposz. A part homokkal borított, de a vízben már kavicsos. 🙂 A víz viszonylag tiszta volt, csak este találkoztunk érdekes dolgokkal a hullámokban. Hallottuk, hogy a görögök eléggé szemetesek, de akadtunk „Pöttyös az igazi” feliratú csomagolópapírra is, amit nem hiszem, hogy a helyiek dobtak a tengerbe…
A szállásunkkal meg voltunk elégedve, a tulajdonos nagyon közvetlen, segítőkész ember, bevallása szerint szereti a magyarokat („There is never problem with Hungarian people”) Félpanzióra fizettünk be, a reggeli a szállodában, a vacsora egy közeli vendéglőben volt. A szállodatulajdonos – aki egyébként zenész is – egyik este görög bulit rögtönzött a magyar vendégeinek, saját főzésű italával kínált bennünket. (Ha valakit érdekel a szálloda címe, megírom az elérhetőségeit).
Ottlétünk alatt ellátogattunk a Meteorákhoz. Tényleg igaz az, hogy egy kolostor megtekintése után a többi már nem tud sok újat nyújtani. A látvány viszont feledhetetlen.
Néhány hasznos dolog és tanács:

szembetűnő, hogy nem kimondottan nőcentrikus ország, önérzetes hölgyeket érhetnek meglepetések 🙂

érdemes ellátogatni a szomszédos Leptokáriába a piacra (kedd, szombat), elég jó cuccok baráti áron

a kolostorokban férfiaknak már nem kötelező a hosszú nadrág, elfogadják a 3-est is. Meglepetésre több nőt láttunk miniszoknyában, vagy ujjatlan ruhában, vagy mindkettőben. Nincs mit tenni, lazulnak az erkölcsök… A kolostoron belül is lehetett fotózni egy helységet leszámítva. Mi ettől függetlenül csak az udvaron használtuk a gépet, mivel hallottuk, hogy volt, akitől szerzetesek elvették a memóriakártyát. (azt meg nem szerettük volna, hogy hosszú téli estéken borozás közben a mi képeinken szórakozzanak az ortodox rend jeles képviselői…)

aki arra jár mindenképpen menjen fel az Olimposzra legalább egy darabig (Litohoro-n keresztül lehet eljutni). Autóval kb. 1600 méterig lehet menni, ahol egy nemzeti park található. Félúton be lehet menni a Dionüszosz kolostorba. Igaz, renoválás alatt áll (még a német bombázások nyomai miatt…), de attól függetlenül megtekinthető

ha felkínálják a lehetőséget, hogy befizessetek egy görög estre, azt ajánlom NE tegyétek! Kb. 5000 Ft per fő, 800 ember (nekünk az idegenvezető max. 300 embert mondott…) 200 négyzetméteren, vacsora svédasztal, de az étel semmilyen fűszerrel nincs beszélő viszonyban… Annak ellenére, hogy a vendégek 70 % a magyar volt, a színpad előtti sorokba – természetesen – csak németek ülhettek, utána a lengyel, a magyar, stb. A táncosok műsorában sem volt sok extra, szinte csak a szokásos kettő jobbra, kettő balra

a görög vezetési stílus hasonlít a törökhöz, türelmetlenek, dudálnak, egyfolytában jár a szájuk

a Katheriniből vezető úton Paralia elején a Lidl mellet van egy kút, ahol a többihez képest mindig olcsóbb a benzin

Sok beszámolóban olvastam, hogy eléggé szemtelenül becsapják az utazókat a görögök. Több étteremben láttuk, hogy az árak elég magasak. Mi is felháborítónak találtuk, de miután egy helybéli elmagyarázta, hogy ezen a részen gyakorlatilag mindenki munkanélküli, kb. 4 hónapjuk van, hogy az egész éves jövedelmüket megszerezzék, átértékeltük magunkban a dolgokat. Az emberek temperamentumosak, de ez a természetükből fakad, nem feltétlenül velünk van bajuk. A többségük nagyon segítőkész.

Hazaúton még bementünk Szalonikibe szétnézni, majd irány a határ. A görög-macedón vámmentes területen lévő bevásárlóközpontban még lehet szuvenírt vásárolni, szinte minden kapható, az árak viszont elég borsosak.
Macedóniába este hét óra körül értünk, de a látvány miatt (naplemente a hegyek között) érdemes volt a késő délutáni indulást választani. Zökkenőmentes utazásunkon felbuzdulva még bementünk Szkopje-be, ami elég rossz ötlet volt, mivel eltévedtünk. A „Beograd” feliratú táblák egyik pillanatról a másikra megszűnnek, úgyhogy végül majdnem Koszovóban kötöttünk ki, nem beszélve két rendőrautóról ami 20 km/h sebességgel cápaként körözött a Szkopje vége tábla és egy benzinkút között eltévedt turistákra vadászva. A városból nem sokat láttunk, sajnos itt is nagy a szegénység. Aki erre jár vigyázzon az ablakmosó gyerekekkel, itt is nagyon erőszakosak. A mi szélvédőnkre szinte a semmiből ugrott rá egy kissrác, majd jól összekent mindent… A külvárosi utak annyira vályúsak, hogy nem nehéz fennakadni rajtuk (legalábbis Pristina felé ezt tapasztaltuk :)). A város szélén lévő hegyen látható a Balkán legnagyobb keresztje, kb. 80 méter magas.
Az út hátralévő fele problémamentes volt.

Mindent összevetve rengeteg élményt gyűjtöttünk a nyaralás alatt, mindenképpen megérte autóval elindulni annak ellenére, hogy elég hosszú időt vesz igénybe. (nekünk 16 óra volt, de elég sokszor megálltunk fotózni) Az emberek mindhárom országban barátságosak voltak velünk. Angol nyelvtudásunkkal Görögországot leszámítva semmire nem jutottunk, az utazás alatt ezen az útvonalon az orosszal, némettel jobban lehet boldogulni. Ha esetleg megint mennénk, legalább tíz napra maradunk, mert egy hét nagyon kevés.

Jó utat mindenkinek!
Koncz Péter

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet E-mail: szerkesztoutikalauz.hu