Kovács Gyula: Az Isztria kicsit másképp – Horvátország – 2009
Nagyon hasznos segédanyag adriai nyaraláshoz, kiránduláshoz – szép képekkel
A korábbi évekhez hasonlóan társaságunk ez évben is megszervezte szokásos kirándulását, az idei választás az Isztriai-félszigetre esett.
Tudom, hogy már rengeteg honfitársunk járt a Magyarországhoz közeli szépséges félszigeten, de mi nem a tengerparti pihenés miatt utaztunk oda. Célunk az volt, hogy megismerjük a környék természeti és történelmi látnivalóit.
Remélem ezen írásommal azok számára is szolgálhatok hasznos információkkal, akik egy tengerparti nyaralásra érkeznek, de ha már megunták a napfürdőzést, vagy netán rossz az idő, akkor egy kis kirándulásra indulnának.
Az előzményekről csak röviden pár szót szeretnék szólni. Mint azt már korábbi írásaimban is említettem, a szervezéshez ismét az internetet hívtuk segítségül. Rabac-ban sikerült számunkra megfelelő szállást találnunk, amely egy három csillagos szálloda volt meglepően kedvező áron. (A szállás díja félpanziós ellátással, adóval mindössze 22 euró/nap/fő összegbe került. Hozzáteszem ezen utazás éppen a szállodai szezon elején, május második hétvégéjén volt.) A távolság lakóhelyünk és Rabac között alig több mint 400 kilométer, és az út döntő része autópályán megtehető.
A meglátogatásra érdemes helyek megkereséséhez, íme néhány cím az általunk megtalált érdekes írásokról:
http://www.istra.hr/
http://www.tzpazin.hr/index_eng.php
http://www.pazinska-jama.com/index_en.php
http://www.pula.net/
http://hu.croatia.hr/Home/
E rövid bevezető után lássuk a konkrét élményeinket. A reggel hét órai indulás után alig több mint egy óra múlva már a magyar-horvát határra ért autóbuszunk, és az úti okmányok ellenőrzését követően már folytathattuk is utunkat.
Ahogy az nálunk már lenni szokott, az út soha nem a legrövidebb utat jelenti, egy kis kitérő mindig előfordul. Az Isztria felé vezető utunk első kitérője egy gyönyörű fellegvár, amely Varasd és Zágráb között található. A Trakošćan-i várkastély egy tó partján, gyönyörű természeti környezetben található. Külön pozitív dolog számomra, hogy a kastély honlapján (http://www.trakoscan.hr/sazetak_hu.asp) magyarul is található információ, és amikor a pénztáros jegy vásárlás közben meghallotta a magyar beszédet, a kezünkbe nyomott egy köteg magyar nyelvű leírást. A belépő felnőtteknek 30 kuna, gyermekeknek 15 kuna, amelyért a kastélyban lévő kiállítás is megtekinthető. A kastélyról nem is szeretnék többet mondani, hanem kedvcsinálóként álljon itt néhány fénykép.
Miközben visszasétáltunk a parkolóhoz
, útközben a gyalogút mellett található patakban pisztrángokat is láttunk. Ha valaki esetleg a nyáron sem rohan egyből a tengerpartra (vagy netán haza) és egy kis pihenőt szeretne beiktatni, akkor annak javaslom, hogy ejtse útba ezt a gyönyörű kastélyt, és a tó vizén „úszó” büfében igyon meg egy hideg italt.
A következő úti célunk Horvátország fővárosa Zágráb. Egy rövid séta keretében megtekintettük a Mária mennybemenetele Székesegyházat,
majd a sétálóutcán keresztül haladva elsétáltunk a Horvát Parlament épületéhez, ahol már várt bennünket a parlament sajtófőnöke és a magyar konzulátus munkatársa, aki tolmácsként volt a segítségünkre (a tökéletes fordítását ezúton is szeretnénk megköszönni neki).
A parlamentről a legfontosabb információkat megtalálhatják itt (http://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A1bor), ezért csak néhány személyes élményről szeretnék beszámolni.
A Horvát Parlament épülete kívülről egy nem túl hivalkodó, de szép történelmi környezetben található, oda illő épület. Szépsége azonban, a véleményem szerint nem vetekedhet a Magyar Parlamentével. Belépni természetesen csak fémkereső kapun keresztül lehetséges, és a táskákat is megröntgenezték. Az épület belső kialakítására is a praktikusság a jellemző, nincsenek óriási terek, hivalkodó díszítések. (csak egy kis adalék ehhez: a külföldi delegációk fogadására szolgáló termet, amikor arra nincsen szükség, akkor bizottsági ülések megtartására is használják). A terem falán a Horvát Köztársaság parlamenti elnökeinek képét ábrázoló festmények találhatók. A portrék úgy készülnek, hogy amikor valakit megválasztanak a Horvát Parlament elnökének, akkor kap egy 12 nevet tartalmazó listát, amelyen horvát festők nevei találhatók, és közülük kiválaszthatja azt a művészt, aki megfesti az arcképét. A fő falon, pedig egy monumentális festmény van, amely a Horvát Köztársaság kikiáltásának pillanatát örökíti meg, a résztvevőkről portrékat ábrázolva. A parlamenti kalauzunk nagyon részletesen és nagy odaadással tájékoztatott bennünket a parlament épületéről és annak működéséről is.
A zágrábi sétánkat befejezve elindultunk szálláshelyünk felé, amely egy háromcsillagos szálloda volt Rabac-ban. Csak érdekességként mondanám el, hogy amikor szervezni kezdtük a kirándulást, akkor szóba került magyarországi úti cél is, de egy ugyanolyan kategóriájú hazai szálloda többe került volna, mint a horvátországi.
A Zágrábtól az Isztriáig tartó utat autópályán tettük meg, és Rijekához érve pillanthattuk meg először a tengert. Az Isztria kapujának is nevezett Učka alagútnál most csak kb. 30-40 autó volt előttünk, de ez nyáron természetesen nem így szokott lenni.
A szállodáról röviden csak annyit szeretnék leírni, hogy a tengerparttól kb. 100 m-re található, és önálló (sós vízű) úszómedencével rendelkezik, valamint a szobák egy részéből látni lehet a tengert. A szobák elfoglalása után derült ki, hogy azok nagy része nem sima szállodai szoba, hanem inkább apartman. A mi „szobánk” is több légtérből állt, hisz volt benne hálószoba, étkező, hűtőszekrény és egy kis konyha rész is. A büféreggeli és vacsora széles választékkal várja a vendégeket (mi félpanziós ellátást kértünk).
Amúgy a szálloda árai elég húzósak (pld.: a külön rendelt reggeli illetve vacsora 50-, illetve 100 kuna, egy üveg sör 20 -, 1 üveg (2 dl) üdítő 12 kuna)
A második napon a reggelit követően elindultunk első állomásunk Pula felé. Útközben megcsodáltuk a valóban „zöld” Isztriát. Én korábban már jártam az Isztriai félszigeten, de az nyáron volt és fel sem tűnt, hogy valójában mennyi fa és bokor található errefelé. Pulában az Amfiteátrum mellett található egy nagy parkoló (a parkoló szélén van egy kulturált mosdó is), ahonnét elindulva gyalog egy kellemes séta keretében meglátogathatók a legjelentősebb műemlékek (pl: Amfiteátrum, katedrális, városháza, Sergus diadalív, Herkules kapu, stb.) A műemlékek egyébként nagyon jól ki vannak táblázva, a számos információs táblán, több nyelven olvashatók a műemlékekre vonatkozó legfontosabb információk (sajnos a magyar nyelv nincs közöttük). Pulában működik egy hajógyár is, ezért a tengerpartra lesétálva épülőfélben lévő méretes hajókat is láthatunk.
Miután megérintett minket az ókori történelem szele, elindultunk következő úti célunk
, Rovinj felé. Ez egy gyönyörű kisváros, amelyet az Isztria gyöngyszemeként is szoktak emlegetni. Itt található a félsziget legszebb barokk műemléke a Szt. Euphemia templom, ami egy tengerbe nyúló földnyelv tetején áll, és csodálatos kilátás nyílik innen a tengerre. A templom képét szerintem rengetegen ismerik, hiszen nagyon sok Horvátországról szóló kiadványban szerepel (íme egy nagyon ismert kép).
A nagyméretű parkolóban hagyva buszunkat gyalog sétálhatunk fel a templomhoz. Útközben áthaladunk a piacon, ahol a szokásos csecsebecséken kívül finom gyümölcsöt és helyi termékeket (pl: olíva olaj, füge pálinka, levendula stb.) vásárolhatunk. A legnagyobb meglepetésünkre az eladók közül többen is szinte tökéletesen beszélnek magyarul
. A rejtély hamarosan megoldódott, ugyanis kiderült, hogy egyik útitársunk jól ismeri őket (éveken át a szomszédjában laktak), így elbeszélgettünk velük. A piacon árulók (Bobó és kedves felesége) horvát állampolgárok, de a balkáni háború idején Magyarországra menekültek, és több évig nálunk éltek. Ez idő alatt nagyon jól megtanulták a magyar nyelvet, de miután a helyzet normalizálódott, visszaköltöztek hazájukba, és most Rovinj-ban lepik meg a magyar turistákat nyelvtudásukkal.
A vásártértől indul a templomhoz vezető út, amely macskaköves és enyhén emelkedő, de gyönyörű ódon házak között vezet.
A kellemes séta végén vár mindenkit két igazi meglepetés, egy gyönyörű templom és a hasonlóan lenyűgöző tengeri panoráma.
Miután kigyönyörködtük magunkat, akkor visszafelé érdemes a templom háta mögött induló úton visszasétálni a vásártérre, hiszen itt is megkapó sikátorokon keresztül szerezhetünk új élményeket. A szűk kis utcákban festők, kézművesek kínálják portékáikat, és ha nem is akarunk vásárolni semmit, a hangulat miatt akkor is érdemes erre járni.
Ha esetleg valakinek netán „folyó” ügyei támadnának, az esetben nyugodtan igénybe veheti a piactér szélén található nyilvános illemhelyet, amely igaz, hogy fizetős, de kulturált. (Sőt ajándék képeslapot is osztogatott a működtető úr.)
Rovinjtól nem messze található a napunk utolsó úti célja Poreč. Egyes vélemények szerint ez a város az Isztria műemlékekben leggazdagabb városa. A festői kisváros legismertebb műemléke a Szt. Euphrasius bazilika, amely része az UNESCO Világörökségének is. A bazilika ingyen látogatható, de a mozaikokat csak belépőjeggyel lehet megnézni, és a toronyba is külön kell fizetni, de érdemes felmenni, mert szép a kilátás a városra és a tengerre. Itt is találkozunk Velence szárnyas oroszlánjának jelképével, akárcsak Isztria minden régebbi városában.
Amikor a bazilikához értünk éppen egy esküvő kellős közepébe csöppentünk. Érdekes volt, hogy amikor az ifjú pár kilépett a bazilika kapuján
, az egybegyűltek kiló számra szórták a rizst, és a rokonok ott helyben megrohanták őket a jókívánságaikkal. Ehhez természetesen zene is dukált, egy rezes banda játszott ott élőben. Ezzel az akcióval természetesen nem kis tumultust okoztak a bazilika bejáratánál. Miután mi is sikeresen „kiküzdöttük” magunkat a kapun, lesétáltunk a tengerpartra, ahol egy nagyon szép térkővel burkolt, padokkal ellátott sétány található. A tiszta víznek köszönhetően csodás tengeri növény „ültevényekben” gyönyörködhettünk, valamint egy vérre, azaz halra menő küzdelemnek voltunk szemtanúi, hogyan is kell két sirálynak elvenni egy kis halat egy „serdülőkorban” lévő kárókatonától.
A nap végén Rabac-ban a finom vacsora után úgy gondoltuk, hogy ráérünk még nyugovóra térni, ezért egy tengerparti séta mellett döntöttünk. A tengerpart ezen részen erősen szabdalt, sziklás és gyorsan mélyülő.
A tengerparton folyamatosan nem lehet végigsétálni, de a parttal párhuzamosan található egy fákkal árnyékolt, legnagyobb részben térkővel burkolt sétány. A sétány kb. 3 km hosszú és a május eleji időpont ellenére nagyon sokan sétáltak rajta. Hirtelen elgondolkodtam azon, hogy vajon mi lehet itt a nyári főszezonban. Fogalmam sincs róla, hogy a szállodasoron található rengeteg ember nyáron hogyan férhet el a tengerpartnak ezen a részén.
Kirándulásaink során fontosnak tartjuk, hogy „népszerűsítsük” a magyar kultúrát. E célból az egyik utastársunk minden évben magával hozza a tangóharmonikáját is. Nem volt ez másképpen idén sem, így este a csapatunk összegyűlt a tengerparton egy vidám magyar nóta éneklésre. (Hogy mekkora sikerünk volt nem tudom, de senki sem reklamált miatta.)
A harmadik napon a reggelit követően bepakoltunk a buszunkba, és elindultunk az első úti célunk Labin felé. Nem kellett túl sokat utaznunk, ugyanis Labin szomszédos Rabac-kal és mivel szálláshelyünket adó települést kizárólag csak Labin-on keresztül lehet megközelíteni így a megelőző napokban is kétszer átutaztunk rajt. A vár alatt található parkolóból, a zegzugos sikátorokon és lépcsőkön keresztül egy rövid sétával juthatunk fel a várba. A várfalról gyönyörű kilátás nyílik a tengerre és a környékre. Érdekes volt számomra, hogy vasárnap lévén reggel kilenc órakor a pakoló mellett található kávézó már tele volt helyi emberekkel.
A rövid megálló után elindultunk a következő úti célunk, Isztria régi fővárosa Pazin felé.
A település nevezetessége a mészkőfennsíkon álló várkastély, amelyet távolról nem is olyan könnyű észrevenni, mert a házakkal körülvett belvárosban található. Útban a vár felé megtekintettük a város templomát, amelynél a harangtorony – hasonlóan sok isztriai templomhoz – egy különálló épület a templomtól kb. 20 méterre található. A vár mellett hatalmas mélység tátong, a Pazinčica-patak szurdoka és a barlang, ahol a folyó vize eltűnik. A kis patak csak 50 kilométerrel távolabb, a Lim-csatornában bukkan fel újból. Pazin városának „magyar vonatkozása is van, ugyanis itt játszódik Jules Verne Sándor Mátyás című híres regénye.
A városnézést követően elindultunk hazafelé, de útközben tettünk még rövid kitérőt.
Az első megállónk Opatija volt, amely számomra a többi (korábban látott) Isztriai városhoz képest sokkal „úriasabb” képet sugárzott. A városkép alapján úgy tűnik, hogy ide a gazdagabb turisták járnak pihenni. A városközpontban sajnos nem tudtunk busszal megállni, mert a buszok számára mindössze három férőhely van és azok éppen foglaltak voltak.
A kirándulásunk utolsó állomása Rijeka volt, ahol egy rövid séta keretében megismerkedtünk a belvárossal. A tágas sétálóutcája tele van vendéglátó egységekkel, azok pedig tele vannak emberekkel. A városon amúgy szerintem érződik az ipar jelenléte a korábbi napokban látott városokhoz képest koszosabbnak tűnt. Itt azért már láthatunk elhanyagolt állapotú legalább húszemeletes épületet is. Fel akartuk keresni a város híres piacát is, de sajnos vasárnap délután már nem volt nyitva. A kikötőben azért sikerült egy emlékre bukkannunk a magyarok „kalandozásairól”.
Összegezve a tapasztalatainkat azt mondhatom, hogy aki egy kellemes kirándulásra vágyik, az bátran keresse fel az Isztriai félszigetet, mert itt biztosan számos érdekes látnivalót talál. Most, hogy már Budapesttől egészen Rijekáig autópályán lehet haladni, a távolság sem lehet akadály, hiszen pár óra alatt már ott is lehetünk a történelem egy korábbi időszakát bemutató varázslatos vidéken, amit feltétlenül látni kell.
Kovács Gyula
A szerző írásai az Útikalauzban
Kovács Gyula: Az Isztria kicsit másképp – Horvátország – 2009
Kovács Gyula: Erdély az EU csatlakozás után – 2007
Kovács Gyula: Horvátország Rab-sziget – 2005
Kovács Gyula: Kalandozás a Mátrában – 2007
Kovács Gyula: Kirándulás a Meseparkba – Rust, St. Margarethen – Ausztria – 2007
Kovács Gyula: Kirándulás Admontba és Hallstattba – Ausztria – 2005
Kovács Gyula: Kirándulás Szlovákiába és Krakkóba 2004
Kovács Gyula: Ljubjana, Postojna, Predjama, Velence – Kirándulás Szlovénia – Olaszország – 2006
Kovács Gyula: Villámlátogatás Csehországban 2008 végén
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés