Lakatos Attila: Sarti – Görögország – 2006

Lakatos Attila: Sarti – Görögország – 2006. július 1-14.

Tömör útibeszámoló sok új információval, részletes útvonaltáblázattal, Sarti és Sithonia félszigeti tudnivalókkal

Most voltam először Görögországban. Számomra az utazástervezés abból állt, hogy az írás végén olvasható táblázatot összeállítottam az Internetről összeszedett információk (főleg Szekeres István, Kaposi Ákos, Fazekasné Judit írása alapján, ezúton is köszönöm nekik a hasznos adatokat és tanácsokat) alapján, majd utazás közben feleségemmel pontosítottuk, kiegészítettük.
Amikor Németországba utaztunk nem féltünk ennyire, mert akkor egy tapasztalt családdal utaztunk, illetve nem a sötét Balkánonkellett keresztül menni. A német úthoz nem is készítettünk megállási, tankolási tervet, mert arra felé minden benzinkút és pihenőhely tiszta, megbízható és kultúrált (és VAN!), mindenhol Euróval lehet fizetni és nem akarnak becsapni. (A Balkánról szóló sommás megállapításokat csak azért nem töröltem, mert mint később kiderül, a szerző tapasztalatai alapján sem állják meg a helyüket általánosításként – a szerkesztő)

A görög utazásról összességében

Alaptalanok voltak félelmeim, amelyek az internetről olvasottak alapján ébredtek bennem, viszont jogosnak találtam azt, hogy ébernek kell lenni a megállásoknál és a szigorú, következetes közlekedési szabályok betartásánál. A rendőrök nem (annyira) korruptak, az ablakmosók, kéregetők nem durvák (de vannak, és elfogadják az adományokat), ablakmosók nem karcolják meg a kocsit és nem törik le az ablaktörlőt, és nem koszos ragacsos löttyel mosnak, a határőrök, vámosok nem korruptak és nem kötekedők. Az utak minősége nem rossz, sőt egészen megfelelő, semmi kátyú, semmi hirtelen kanyar, lehetett bátran menni. A közlekedési morál nem agresszív, de határozott, és mindhárom érintett országban letojják magasról a záróvonalat és egyéb útra festett jelzéseket, elválasztó vonalakat, a rutinos sofőrök annyi sávot használnak, amennyi kocsi elfér egymás mellett. És ezt betartatják mindenkivel, kultúráltan rád villantanak hátulról és finoman dudálnak is (de ha megnézed az arcukat, nem mérgesek), hogy húzódj le a jobbszélre, mert ott neked van hely (igaz, hogy jobbról esetleg bejövő sáv közeledik), főleg a leálló sávban kell közlekedni az amatőr autósoknak. Tehát a leállósávot leállásra nem szabad használni, mert akkor akadályozod a forgalmat, esetleg beléd rohannak. Ha szemből előznének, akkor is jeleznek villantással, hogy húzódj le a jobbszélre, mert látják, hogy neked van ott még hely. Én annyira besza.i voltam, hogy még hazafelé úton is csak nehezen mertem így előzgetni, nem mertem megbízni, abban, hogy tényleg lehúzódnak majd, mert az Magyarországon nem lenne elvárható.
Ez a morál nem változott meg sötétben és zuhogó esőben sem, ez viszont már tényleg nem tetszett.
Szerbiában és Macedóniában alig volt forgalom, biztos a drága pályadíj miatt.

Az utazás azért tartott odafelé 21.5 óráig, visszafelé 19.5 óráig (ami Német viszonylatban csak 13 óra lett volna), mert sok a fizető kapu, sok a határ, meg illik pihenni 2-szer 1-1 órát ennyi utazás alatt, sok a sebességkorlátozás, amit tényleg be kellett tartani, mert a látható rendőrség ellenőrizte és torolta. Nem is lehet rájuk haragudni, még a helyiek is 40-el (na jó: 50-el) mentek a 40-es táblánál (és nem 100-al), bár ilyen rend csináló rendőrsége lenne Magyarországnak. És 80-as, 60-as táblák olyankor voltak, ha valamilyen zavaró szituációk voltak, pl: útépítés, útelágazás, híd…
A határátkelőkön (6 darab) átlag 10 percet időztünk, a fizetőkapuknál pedig 3-4 percet.
Nincs fertőtlenítési díj, semmi extra költség, csak a fizetőkapuk vannak.

Szerbia

A határon nem tudtunk forintért dínárt venni, a forintra lerázó arckifejezést mutattak (Magyaro.-n lehetett volna forintért venni dínárt, de rosszul váltották). Az euró viszont erősnek bizonyult (1 euró=85.4 dínár). Borzalmas állapotban lévő a szerb oldal, a duty free shopok is szétverve, üresen tátongnak. A parkolóban, ahol pénzváltás miatt álltunk meg, magyarul beszélő (színes szinkroniált:) cigány fiatalok mostak volna ablakot igény esetén, közben rugdosták egymást és káromkodtak.
Fél autópálya kezdődött vagy 40 km után, de lehet, hogy hamarabb (a másik felét most építik Újvidéktől Mo. felé haladva), itt átlag 70-el lehetett haladni, a fent említett feltételekkel.
A hidak alatt rendőrök megbújva, de inkább csak magukra koncentráltak, hogy teljen a munkaidő. Autópálya van Újvidéktől a Macedón határtól vissza 150 km-ig (mert ott már hegyek vannak), a pályán nagyon jól lehetett haladni, bár sajnos egész hosszan átmegy Belgrádon, és ott lassabb menet van.
Szerbia végén már csak sima autóút van, és sokszor kell 60-al menni. Szép, látványos vidék, sok veszélyes szakasz, hál az égnek már nincsenek leálló sávok, így nem őrjöng senki. Takolni, WC-zni csak az OMV-nél ajánlott, mert más kutak nem tűntek európainak, és csak rossz állapotú kocsik (rossz kinézetű sofőreikkel) fordultak oda. WC ingyen van, a kiszolgálók kedvesek, kultúrált minden. Kávéhoz egy pohár vizet és kis csokit is adnak.
Szerbia végén, munkaidő végén 2 rendőr megállított unalmában, és karattyolt kevert szerb-angolsággal valami liniaról-vonalról, vonalátlépésről, ami nem volt igaz, látszott, hogy zsebre menne a játék, de engem elengedtek, nem mondom meg miért.

Macedónia

Szinte végig autópálya, jó minőségben (talán Eu pénzből épült), forgalom semmi nem volt. Majd az országuk végén itt is veszélyes hegyes-alagutas szakasz kezdődött, ahol csak sima 2 sávos út volt. Sziklaomlás táblák jelezték, amit szemmel is észleltünk: néha sok lezúdult kőtörmelék volt az útszélén, és meglazultnak látszó egész nagy kőtömbök is ijesztgettek bennünket. Volt olyan rész, hogy homorú módon ránk hajolt a sziklafal, az ilyeneknél volt védő drótháló is. Amúgy semmi említésre méltó dolog nem történt vissza felé sem.

Görögország

A Thessalonikit tartalmazó régiót szintén Makedóniának hívják, azt hallottuk, hogy haragszanak is a macedónokra valamiért, ezt abban véltük felfedezni, hogy hazafelé jövet az útirány jelző táblákon egyszer sem volt Macedóniára utalás, vagy Szkopjéra, vagy a határra, hanem csak a saját Evzoni nevű határ-településüket írták ki.

Többször is elbizonytalanodtunk az oda és visszautazás során is, a nem egyértelmű és kevés tábla miatt (mondjuk az éjszaka meg a nagy vihar – pedig állítólag Görögben sosem esik, nemhogy VIHAR!? – tompította az érzékszerveket), sajnos ezt még ilyen konkrétan nem írták az internetes társak.
Pl. odafelé utolsó pillanatban volt egy pici tábla: Halkidiki balra, persze hogy túlszaladtam, de visszafordultam, majd a Tesszaloniki körgyűrű végét hiába kerestem, ugyanis simán beletorkolott a megfelelő kivezető útba. Aztán Nea Moudania felé vettem az irányt és addig végig jó 2 pályás autóút volt. Aztán azt sem írta senki, hogy Nikiti és Sarti között iszonyatos hegyek vannak, kanyargós úttal, alatta a tenger, és közben az udvarias görögök éjfélkor is 100-al rohannak.

Aztán szerencsésen megérkeztünk Sartiba éjfél után negyed órával, körbekocsikaztuk, és kerestünk egy jó kocsiban alvós helyet a Beach-en. Keveset szundikáltunk a kocsiban, majd kerestünk egy Bakery-t (pékséget), ezek Görög idő szerint reggel 6-kor nyitnak, ott volt sok friss kenyér, zsömle szerű finomság, valamint tejtermékek is. Vettünk reggelire valót, majd az egyik kegyhely melletti parton (a kis kikötőnél) megettük. Itt is szép fotókat lehetett csinálni. Délelőtt 10-kor nyitott az utazási iroda, ahol sok magyar munkatárs dolgozik, ők elmagyarázták (el is kísértek volna), hol keressük az Apartmanunkat, és ott majd a takarítónő ha végzett, beenged. Úgy is lett (beköltöztünk fél 11-kor, nem kellett délután 2-ig várni). Az apartman alapvetően OK volt, csak büdös volt a fürdőszobában (ahol a WC is van), és a fürdőszoba ajtó alja már kirohadt a sok, zuhanyból kicsapódó víztől (mert görögben a zuhanytálca nem divat, hadd folyjék a víz, ahova tud, terv szerint a lefolyóba kellett volna). A szobával, konyhával és terasszal abszolute minden rendben volt, még színvonalasabb volt, mint vártuk.

Figyelmeztetések (és dicséretek)

Vizet nem szabad inni (csak boltit, ott sötétkék kupakos a sima víz [6×1.5 liter=1.3 euró], zöld az ásványvíz), WC papírt nem szabad a kagylóba dobni, mert sok a dugulás (viszont elég sok szippantós kocsit láttunk, biztos nincs is csatornarendszer, csak szennyvíz aknák, a kukás kocsi is minden nap járt, összeszedte az éttermi sorokról, majd az apartmanok gyűjtőiből a szemetet).
Viszont nem is szomjas az ember, és nem is izzad, nem jár WC-re annyit.
Görög idő szerint 12-15 óra között nagyon perzsel a nap és a káros sugarai nem javasoltak, amúgy is szieszta időszak van a klasszikus görög településeken, Sartiban viszont nem zárt be senki tán soha, pl. reggelire is lehetett volna gyros-t enni, ami nem baj; a szieszta alatt is üzemeltek a Supermarket nevű “mindenes” kis boltok. Volt bennük élelmiszer, strandfelszerelés, képeslap, suvenír.
Süncipő nem kell, ha a Sarti óvárosi parton ill. Sarti-beachon marad az ember. Az előbbi rész sajnos nagyon hirtelen mélyül (gyerekek miatt nem volt OK, magam miatt viszont szuper volt), nyugodt időben is erősen hullámzik és nagyobb szemű sóderből álló a partja. Gyakorlatilag nem látszik nedvesség a víz és a part találkozásánál, olyan hamar benyeli a part.
A 800 m-re lévő beach viszont minden szempontból szuper, mert lassan mélyül, gyengébbek a hullámok, és finom homokos part. Itt már lehetett építeni vízzel körülvett várakat, piramisokat is. Mindig fúj egy kicsit a szél, és ez jólesik, nincs izzadás, volt amikor nagyon fújt, akkor le kellett feküdni parton.
Praktikus ötlet, hogy minden apartman bejárta előtt van udvari csap, zuhanyzó és szabadon megmoshatja mindenki a homokos lábát, gumimatracát, mielőtt bedzsuvázna a házba.
Az is érdekes volt, hogy minden apartman házban benne van kívülről a kulcsa, és egész nyáron benne is marad (nem zárja rád senki kívülről a lépcsőházat), csak a belső lakórészedet kell bezárnod, bár az is fölösleges óvintézkedés. Sok valaki (ezek a lazák természetesen csak a görögök lehetnek), mikor beszaladt egy boltba, vagy frappézni (ára sajnos 2 euró), slusszkulcsot is benne hagyta a kocsijában.

Kirándulásaink

Marmaras
Sartitól délre (kb. 50 km-re) lévő kisváros. Hegyes-völgyes vidéken vezet az út, az út szélén csak szikla, gyér fű és sok szép leander, néha csúnya bádog kecsketelepek tarkítják a képet. Reméltük, hogy Marmarasban az árak méltányosabbak lesznek, de sajnos ez nem lett igaz (az egész félszigetre sem). Hangulatos kis város, kikötővel, kis éttermekkel, fagyizóval. Itt már volt olyan bankautomata, ami szerette a Maestro kártyámat (mert a Sartiban lévő nem ismerte), próbaképp ki is vettünk 100 eurót, állítólag közép árfolyamon adja ki a pénzt, de ezt még nem tudom megerősíteni.
Irtó meredek lejtők vannak Marmarasban, kb. 45 (mértanilag) fokosnak tűnnek, kocsival nem is nagyon mertem használni csak az enyhébb utakat, ott is 1-es fokozatban bírta csak a hegymenetet.
Vásárolgattunk, fagyiztunk, jó fényképeket lehetett itt is csinálni. De itt sem volt hipermarket (nem is volt sehol, csak Nikiti-ben).

Nikiti
Nikiti felé haladva megálltunk egy pár beach-en szétnézni, fotózni.
Nikiti-be érve rögtön jobbra lesz a Lidl, ahol majdnem ugyanazokat árulják, mint Mo-n, de drágábban. Az üdítők dupla annyiba, a szalámik 1,5-szer annyiba kerülnek, mint itthon. A ruha, gyümölcs és alkohol ugyanannyi.
A Lidl-el szemben lévő oldalon kb. 300 m-re van egy másik hipermarket, de az tényleg drága, viszont van benne minden.

Athos kolostorok
Befizettünk egy hajót kirándulásra (felnőtt ár: 28, gyerek ár: 14 euró), kulturált, légkondis busszal visznek el Ormos Panagias kikötőbe, onnan átvisz a hajó az Athos hegy lábához, majd felfelé halad Ouranoupoli kikötőig és közben további kolostorokat lehet látni, fényképezni. Kb. 50-100 m-re közelíti meg a partot, kikötnie nem szabad, mert az Athos köztársaság egy külön állam, az utasoknak engedélyt kellene beszerezni hosszas procedúrával a belépéshez. Nők még úgy sem szállhatnak partra. Kolostoronként kb. 40 szerzetes él, de vannak 1 személyes remete-lakok is a sziklába vájva, izgalmas világ. Ouranoupoliban megebédeltünk, vásárolgattunk. Majd ismét vissza a hajóra, onnan Ormos Panagias, majd busszal Sartiba. Közben végig beszélt a magyar és szlovák idegenvezető, sok érdekes dolgot tudtunk meg.
Érdemes elmenni erre a kirándulásra, de lehet menni szervezett Thesszaloniki városnézésre, csúszdaparkba, kalózhajóval egy lakatlanszigetre, vagy egy jó hosszúra nyújtott napon egészen a Meteórákig visz a busz (ez utóbbinak a felnőtt ára kb 35 euró).

Narancspart
Sartitól északra 6 km-el jobbra egy szép fürdőhely lenne, ha nem lenne annyi sok alternatív (nudista) és “rendes” (fürdőruhás, de szemetelő) fürdőző. Csináltunk szép fényképeket, de olyan sokan voltak, hogy kényelmetlenül éreztük magunkat, kicsit azért fürödtünk, labdáztunk is a vízben, hogy érezzük a hely auráját. Sok fehér szikla, különleges látvány.

Sykia
Ez egy kis tipikus, nem tengerparti görög falu 6 km-re délnek Sartitól. Hót nyugis öregek ülnek a kávézók teraszán, mert itt is sok kávézó, kis étterem van. Először nem tudtuk kinek, mert ide már csak a nagyon kíváncsi turista jár, de rájöttünk, hogy a görögök nem szeretnek otthon ücsörögni magukban, és nem is a házuk előtt beszélgetnek a szomszédok, hanem beülnek ezekbe a III. osztályú-szerű, de hangulatos kis kocsmákba, korra és nemre tekintet nélkül.
Jut eszembe is volt egy diszkont árúház-szerű kis modern, légkondis bolt, hasonló árakkal, mint a Nikiti-s drágábbik bolt.

Éttermek Sartiban

Relax
Ez egy nagyon jó pizzázó. Közvetlen a parton is vannak asztalai a szabad ég alatt. 2 magyar pincér csaj szolgál ki, és van TV is, amelyben a magyar RTL-KLUB csatorna fut. Pizza akció: 2-őt fizet, 3-at kap. Ugyanez spagettire is. Csinálnak rántott sajtot és rántott szeletet is, ezekhez is jár bonuszba görög saláta vagy gyümölcs saláta. Az árak tűrhetők, pizza: 6 euró.
Sajnos sok nagyszájú magyar is tartózkodik benn, akik azt hiszik külföldön a magyar bunkóság jópofaságnak számít. (Ott poénkodtak, hogy rántott csirke és pulykamell-et kértek, de összekeverték, hogy melyik kié legyen, majd megkérdezték harsányan, hogy: – de melyik a marha? – Mindnyájan azok – súgta a lányom)

Nepaida
Ide jártunk halasat enni, ez az étterem is nagyon tetszett. Halfilé körettel: 5 euró. 450 grammos egész hal roston, citromosan, körettel 10 euró (ez viszont már olyan finom volt, hogy ölni lehetett érte).

Ovelix-fast food
Nagyon eredeti görög ízű gyors étkezde. Borravalót egyszer sem fogadtak el. Gyros tál: 3,5 euró. Csirke tál: 3,5 euró. És egy-egy ilyen tál 2 személynek doszt elég volt.
Gyros pitában: 2 euró. 0,33-as Coca-cola: 1 euró.

Lakatos Attila

És végül íme az emlegett utazási táblázatunk (remélem nem csúszik szét a web-oldalon)

A kézirat nyomtatható – word – formátumban innen letölthető>>

Olvasói hozzászólás:

Kedves Lakatos Attila!
Az útleírásodnak nagyon nagy hasznát vettük, augusztus 4-én indultunk. Mi le 17 óra alatt, vissza 16 óra alatt értünk, átlag 2 órát vártunk a határon és minden szabályt betartottunk. A táblázatban egy részt szerintem kicsit finomítani kellene, Thessalonikinél nem teljesen egyértelmű a leírás, legalábbis nekem. A Ring Roadon végig kell menni, és tényleg Nea Moudaniát követni, de mi a főútról a Sithonia jobbra táblánál lementünk, és úgy jutottunk el Nea Moudaniáig. (10 perc kavarc után, görög benzinkutas segítségével).
Macedóniában pedig az autópályáról letereltek minket egy falunál, kb 5-8km-en, sok tábla nem volt, merre kell menni ezért találomra mentünk. Van egy nagyon jó útvonaltervező oldal: www.viamichelin.co.uk/viamichelin/gbr/tpl/hme/MaHomePage.htm
Ja, a vadkempingről: mindenhol tiltják, táblákkal jelzik, de mi láttunk néhány olasz turistát adkempingezni.
Üdv: Olgi (#szundilany@freemail.hu – 2006. Augusztus 22. )