Ligeti Csákné Zsuzsa: Hat nap Rómában – Olaszország – 2012

Ligeti Csákné Zsuzsa:  Hat nap Rómában – Olaszország – 2012. április

Egy rendkívül gazdag programú kirándulás részletes bemutatása sok hasznos információval. A beszámolót szép fotók és a szerző saját rajzai illusztrálják

Most jártam először Rómában. Férjemet munkája néhány napra Rómába szólította, és én elkísértem. Elfoglaltsága nem volt túlzott, így bőven volt időnk együtt csodálni az örök várost. Munkamegosztásunk korábbi útjainkhoz hasonlóan alakult: ő fényképezett, ha együtt voltunk, és rajzoltam. Amikor egyedül jártam a várost, a fényképezőgép az én kezemben volt.
Interneten keresztül intéztünk mindent: szállást, repülőt, repülőtéri buszt, múzeumi belépőt. Igyekeztem mindent előre megtervezni, hogy az időt kihasználjuk. Sok hasznos dolgot találtam az interneten, a múzeumok nyitva tartását, a belépők árát, kedvezményeket, stb. Így bukkantam rá, hogy a városi és állami múzeumokba a 65 év feletti és 18 év alatti EU állampolgár belépése ingyenes. Felfedeztem a Roma Passt, amely korlátlan utazást biztosít és két félárú múzeum-belépőt.  Ez az oldal hívta fel a figyelmemet, hogy április 15. és 21. között kulturális hét van Rómában. A projekthez sok múzeum csatlakozott, vagy ingyenesen kínálta a belépőt, vagy lényegesen olcsóbban a szokásosnál. Egyes helyeken egész héten valami különlegességgel várták a látogatókat, előadások, tárlatvezetések voltak. Ennek köszönhetően Olaszország összes iskolája tanulmányi kirándulást szervezett Rómába. Azt gondoltuk, húsvét után csendesebb napok következnek, nem lesz zarándoklat, túl sok idegen. Ennek azonban épp az ellenkezőjét tapasztaltuk: mindenütt nagy volt a tömeg, amelynek a zömét az iskolai csoportok alkották, de bőven akadt külföldi turista is.
Fapados repülővel utaztunk, az pedig hajnalban indult Budapestről és már 8-kor Rómában volt. Budapesten sötét volt még, felhős volt az ég, Róma felé közeledve azonban ritkult a felhőréteg és ragyogó napsütésben értünk földet. A reptéri buszt könnyen megtaláltuk Majd egy órát ment a busz autópályán, mire a Termini pályaudvarnál voltunk. Szállást a pályaudvar közelében foglaltunk, néhány perces séta volt csupán.  Egy bérház második emeletét teljesen elfoglalta a B&B rendszerű szállás. Tiszta, csendes szoba fürdőszobával, kedves személyzet, közel a metróhoz, buszvégállomáshoz. A közelben számtalan étterem, kávézó, szupermarket. A ház mögött a San Vito utcában áll Gallienus császár diadalíve 262-ből. A hajdani három ívből ma egy áll, illetve beépült a házunkba és a mellette lévő templomba. A főbejárat mellett (a másik utcában) kilóg a házból a diadalív maradványa.
Utcánk végében a Santa Maria Maggiore templom magasodott.  Itt találkoztunk először a művészettörténetben tanultakkal. A művtöri könyvekben azonban soha nem a külsejéről készült képeket találni, hanem a belsejéről. A mai templom helyén már a 350 körül templom állt, annak emlékére, hogy Liberius pápa álmot látott Szűz Máriáról. Ő jelölte ki a helyet, ott épüljön templom, ahol másnap hó esik. A kis templom egyre bővült. A főhajót 40 ion oszlop választotta el a mellékhajóktól. Az apszis és a kereszthajó a XIII. században épült, (ennek a képe szokott a művészeti albumokban előfordulni), ebből az időből származik a sok szépséges mozaik és a cosmata padozat is. A szép román harangtorony a XIV. században épült hozzá. A későbbi korok sem maradtak ki az építkezésből: a XV. században aranyozott kazettás mennyezetet kapott a főhajó. A XVI. században reneszánsz kápolnák épültek a kereszthajóban. A XVII században barokk homlokzatot építettek elé, a XVIII. században a másik oldalára áldásosztó loggiát.

Első napunkon épp a vasárnapi mise közepébe cseppentünk. Csendben húzódtunk meg a mellékhajóban, nem nézhettük közelről a szépséges mozaikokat, viszont az egész templom fényárban úszott.

Amikor később visszatértünk, megcsodálhattuk a mozaikokat az apszisban, a diadalív „képeskönyvét”, a főhajóban – sajnos fényár nélkül.

 

Gallienus szászár diadalíve a szállásunk mögött

 

Jövet-menet minden nap elmentünk a Santa Maria Maggiore mellett

 

Santa Maria Maggiore Ion oszlopok választják el a főhajót a mellékhajótól.

 

Santa Maria Maggiore. Mária megkoronázása. Az apszis mozaikját Jacopo Torriti  készítette 1292-95 között.

Láthatóvá vált a gyönyörű cosmata padló. A Capella Sistinát tatarozták, hatalmas lepel takarta a bejáratot. De be lehetett menni a bal oldali Capella Paolinába.
A Santa Maria Maggiore felderítése után beljebb igyekeztünk a városba. Egy trafikban vásároltunk 16 €-ért heti bérletet, amely érvényes buszra, villamosra, metróra. Ötletünk bevált, jól tudtuk használni bérletünket. Első utunk Traianus vásárcsarnokához vezetett. Traianus dákok elleni sikeres hadjárata után hatalmas építkezésekbe kezdett. Nemcsak fórumát építette fel, hanem mellette a világ első bevásárlóközpontját: árultak itt gabonát, halat, fűszert, gyümölcsöt.
Hatalmas épület, sok üzlettel, árusítótérrel. Külön utcával, ahol a kocsmák voltak. Állítólag innen van a neve is: latinul a „biberre” inni-t jelent.
Persze, a középkorban is használták az épületet, mutatja a beleépült loggia, román ikerablak, lakótorony. Ma persze jól szervezett múzeum. Jó néhány lépcsőt meg kell mászni, mire bejárja az ember a hatalmas komplexumot. Kár, hogy a rómaiak csak a szociális üzletet találták fel, a mozgólépcsőt nem. Az íves épület harmadik szintjén lévő utcáról remek kilátás nyílik a császári fórumokra.
A vásárcsarnoktól lesétáltunk Traianus oszlopához, közelről megcsodáltuk Traianus fórumának oszlopait. A Piazza Venezia nagy felfordulással fogadott: építik a 3. metróvonalat. Gondolom, nem lehet egyszerű ott építkezni, ahol minden ásónyom antik köveket fordít ki a földből… Mivel nyitva találtuk a Santa Maria Loretto templom kapuját, bementünk és rögtön beleszerettünk a kupolájába.

 

Traianus vásárcsarnoka. Hat szinten folyt az üzletelés.

 

Traianus vásárcsarnoka. Via Biberatica

 

Traianus fóruma

 

részlet Traianus oszlopáról

 

Madonna di Loretto templomának kupolája

Körbe kerültük Viktor Emmánuel hófehér emlékművét. Mindenünnen látni, jó tájékozódási pont. Nappal hófehér színével, este kivilágítva uralkodik a városon. Elsétáltunk a Capitoliumra vezető lépcsők alatt és alig hagytuk el a Tarpei sziklát, máris feltűnt Marcellus színháza. Két emelet magas az eredeti épület, az utolsó szintet később építették bele. A valaha nyitott árkádsorban most ablakok nyílnak.
A későbbi korokban épületeket ragasztottak hozzá, a különböző házrészek izgalmas tömböt alkotnak. Ráadásul mellette magasodik két szépséges oszlop a valamikori Apolló templomból. Körülötte ásatás, de fém létrákon, hidakon, pallókon meg lehet közelíteni Octavia porticusát.

A színház mögött lévő szép épület lehet az Orsini palota, mely Marellus színházba épült – innen nézve érdekes reneszánsz épület. Vele szemben a gettó főutcája indul, ellenkező irányban kijutunk a Tevere partjára. Mi erre tartottunk, míg kibukkantunk a Piazza della Bocca della Veritara. Nagy, terjengős tér, de rengeteg látnivalóval. Két antik templom is áll a téren: a kerek Victor Herkules (a győzedelmes Herkules), és a Fortuna Virilis (A különböző útikönyvek más-más néven emlegetik). Mindkettő megőrizte ősi formáját, annak köszönhetően, hogy igen hamar keresztény templommá szentelték őket.
A teret északról a XII. századi Crescentiusok háza zárta. Jól láthattuk, hogyan használták fel az egykori építők az ókori maradványokat. A hajdani oszlopok, faragások párkányok alkotják a falat.
A tér déli felén áll a Santa Maria in Cosmedin. Forgalmas úton kell átkelni a Triton kút mellett. A templom előtt hatalmas tömeg: a templom nyitott előcsarnokában van a Bocca della Verita, azaz az Igazság szája. Nekem végtelenül furcsának tetszett, hogy emberek képesek sorba állni, várakozni, hogy a kezüket a maszk szájába dugják (a hiedelem azt tartja, a hazugok ujját leharapja a maszk). Szerencsére a templomhoz nem kellett sorba állni. Már a belépés után feltűnt a szép padlózat.
A nevét is erről kapta a templom: a kora középkorban görög menekült mesterek, a cosmaták készítették. Az oszlopokon, falakon arany lapocskák, féldrágakövek teszik még szebbé a mozaikokat. A „cosmata” fogalomértelmezésére több változatot olvastam. Az egyik szerint Bizáncból menekült kézművesek hozták magukkal az aprólékos mozaik-technikát. Más források szerint egy család nevéből származik, akik ilyen mozaikokat készítettek.  A lényeg: a cosmata mozaikok különböző kövekből, féldrágakövekből, olykor aranylapokból készültek a 10-12. században. Padozatokat, oszlopokat, falfelületeket
Élelmes férfi szólított meg: 2 eurórért lemehetünk az altemplomba: ott látható az eredeti Heraklész szentély, amelyre épült a templom. Persze kifizettük (jegyet nem kaptunk), lementünk: kis szűk nagyon egyszerű altemplomot láttunk, Heraklész helyett szentképet. Igaz, egy tábla bemutatta, az ásatások eredményét. Szép volt a templom, nekem mégis legjobban a szép román harangtorony tetszett.
Ezzel még nem fejeződött be a tér látnivalóinak sora: egy beöblösödésében állt Janus íve: négyzetes zömök építmény, egyesek szerint Janus, a kétarcú isten temploma, amely csak háború idején volt nyitva, mások szerint Constantinus számára készült, itt vonult győztesen 312-ben. Mindenesetre az egymást keresztező nyílások alatt kellemes az árnyék, a középkori Marhapiac árusai szívesen húzódta ide üzletet kötni…
Már sötétedett, mire a Tevere hídjára léptünk, és megláttuk az ókori Ponte Rotto maradványát, és az Isola Tiberinát.

 

Marcellus színháza Augustus császár unokaöccséről kapta a nevét

 

Ez a két oszlop valaha Apolló templomát díszítette

 

 

Az ásatások napjainkban is folytatódnak

 

 

Orsini palota

 

A Fortuna Virilist éppen tatarozták

 

Herkules templomát csak kívülről lehet megcsodálni

 

Casa Crescenzi

 

Santa Maria in Cosmedin. Apró kövekből hihetetlen szép mintákat raktak ki az egykori építők

 

Santa Maria in Cosmedin. Oroszlán a szószék mellett

 

Janus íve

 

Isola Tiberina. Békés sziget a zajló nagyvárosban

Átkerültünk a hídon, körbe kerültük a szigetet, majd egy másik hídon vissza a kiinduló pontra. Innen a régi gettó főutcáját követve értünk a központba. Kóser éttermek szegélyezték az utcát. Az utcára kitett asztalok nem csábítottak leülésre: bár napközben kellemes idő volt, estére bizony hűvös lett – no meg az árakat is igen magasnak találtuk. Fogtunk egy 40-es autóbuszt, amely visszavitt a Termini pályaudvarra. A pályaudvar emeletén nagy önkiszolgáló étteremben vacsoráztunk.

A második napon férjemnek hivatalos szakmai programja volt délelőtt, ezért a környék felderítésével egyedül foglalkoztam. Amíg férjem a szakmai kapcsolataira várt a Via Cesare Balbin, én szemközti templomocskát rajzoltam.
A közeli supermercatoban vásároltam péksüteményt, ásványvizet. Szendvicseket készítettem a napközbeni barangolásra. A Santa Maria Maggiore előtti térről (ahol a Maxentius bazilikájából idehozott hatalmas korintuszi oszlop áll) nyílik a Santa Pressede utcácska, ebben található a Santa Prassede kívülről jellegtelen homlokzatú temploma. Bent azonban csodálatos 9. századi mozaikok vannak, amelyek átvészeltek minden átépítést.
Különösen szép a San Zeno kápolna bejárata és a mennyezete. Kérik, ne használjunk vakut a fényképezéskor. Egy eurót kell az automatába dobni, akkor felgyullad pár percre egy erős reflektor.
Ha szállásunk kapuján másik irányba fordulunk, hamarosan a Vittorio Emmanuele II térre érünk. A fák között hatalmas rom terjeszkedik. A térképeken Porta Magicát olvashatunk, az útikönyvben Trefei di Mario néven a Flaviusok korából származó nimpheum maradványának véli.
Mindenesetre kerítés választja el a park többi részétől. A maradványokon sütkérező macskák, a kerítésen tábla: „Ez a hely a macskáké”. A lakosság eteti az állatokat, akik méltóztatnak elfogadni az adományt. Állítólag a római macskák különböznek testalkatban a mi macskáinktól: az egyiptomi macskák leszármazottai. Én nem láttam különbséget: épp oly lustán napoztak, mint a mi cicáink. A Via San Viton végigsétálva, kissé túl Gallenius ívén ragyogó Pizzériára akadtam. Innen kissé lejtett az utca és kibukkantam egy terecskére. Hatalmas lakótorony magasodott a közepén, balra tőle templom. Csak a térképről tudtam kideríteni, hogy ez a Santa Maria del Monte templom.

 

Santa Prudenciana a Via Balbin. Nincs benne az útikönyvekben

 

Santa Prassede temploma

 

Santa Prassede  A fényben tündökölnek az apró arany mozaiklapok

 

Porta magica. A romok közt  macskák élnek.

 

Lakótorony a Santa Mariad el Monti téren

 

Santa Maria del Monti tér

 

Ha olcsó és jó kávét akarsz inni, ide gyere

Ekkorra már nagyon megkívántam egy kávét, szerencsére a tér jobboldalán találtam is egy kicsi kávézót, mely egyben könyvesbolt is volt. A kávét hihetetlenül olcsón adták. Az asztalon egy kétnyelvű, olasz-latin Tacitus feküdt. Kellemes halk dzsessz szólt, nagyon barátságos volt minden.
Végül leértem a Cavour metróállomáshoz. Itt találkoztam a férjemmel, és már együtt fedeztük fel a San Pietro in Vincoli templomot. Házak alatt átbúvó meredek lépcsőn értük el a templom előtti kis teret. Homlokzata nem is sejteti, mekkora templom. Ahogy beléptünk, máris láthattuk, merre van Michelangelo Mózese. Hatalmas tömeg állt előtte. A templom más részei is figyelemre méltóak. Az V. században épült, a sok átépítés ellenére is megmaradtak csodás antik oszlopai. A szentély apszisában szép freskók, az oltár előtt néhány lépcsőn lehet lemenni és megtekinteni Szent Péter láncait. A lépcsőn, az oldalfalakon különböző színű márványokból készült berakások.

 

San Pietro in Vincoli Szerencsére rövid volt az eső

 

San Pietro in Vincoli Mindig tömeg van a Mózes előtt

 

San Pietro in Vincoli Márványberakás Szent Péter láncainál

Innen már sietnünk kellett, mert előre megrendelt jegyünk volt a Colosseumba és a Forum Romanumra (olaszosan Foro Romano). Amikor még otthon interneten megrendeltem a jegyeket, szívtam a fogam, mennyire drága (a Colosseum nem csatlakozott a kulturális hét rendezvényihez). Külön 4-4 eurót számítottak fel az elő- és internetes rendelésre. Amikor megláttuk a végeláthatatlan sort a Colosseum pénztára előtt, úgy véltük, megérte. Persze bent is nagy volt a tömeg, de azért a Colosseum akkora, hogy elfértünk benne… Engem legjobban a hatalmas erős falak ragadtak meg, amelyre az egész épült. Itt az emberek általában átrohannak, keresik a feljáratot, pénztárt, audioguidot, stb. Pedig legalább olyan érdekes, mint a lelátó és aréna-rész. Nem győztem csodálni a római mérnökök teljesítményét.

 

Colosseum Bejárati csarnok

 

Colosseum Hatalmas méretek

 

Colosseum Az aréna csapóajtóit működtető gépek makettja

 

Colosseum A nézőteret körülsétálva ragyogó kilátás nyílt a Palatinusra

 

Constantinus diadalíve

Valahol a második szinten kiállítás rész is van, ahol képet kaptunk arról, milyen díszes volt valaha a Colosseum: márvány mindenütt, faragott párkányok, szobrok. Itt bukkantunk rá arra a makettra, amely bemutatta, hogyan működtek a csapóajtók, liftek az arénában. A makett mellett bemutatták az eredeti súlyokat, szerkezeteket is. Ugyanezen az emeleten találtunk egy könyvesboltot, ahol azonnal megvettünk egy könyvecskét, amely bemutatta a jelenlegi és a egykori állapotát a Colosseumnak, Forum Romanumnak. Több méretben, több nyelven kínálták, mi 12 euróért vettünk. Ennek DVD melléklete is van, otthon újra lehet gyönyörködni benne, illetve a rekonstrukciókban. Még 3D-n is bemutatják a rekonstrukciókat.
Nehezen váltunk meg ettől a csodás épülettől. De annyi minden várt még ránk ezen a napon! Körbejártuk Constantinus diadalívét. Messzelátó kell, hogy az ember jól láthassa a domborműveket.
Megkerestük a Palatinus bejáratát. Itt is nagy tömeg volt, de már semmi hasznát nem láttuk a jegy elővételének (a jegy három helyszínre érvényes: Colosseum, Palatinus, Forum Romanum), mert mindenki érvényes jeggyel tülekedett… A Palatinus dombjára bizony fel kell kapaszkodni, de a sétaút kényelmes. Az április végi tavaszban virágoztak a fák, a kertészek éppen kiültették a virágokat. Nagy területeket kellett bejárni. Sajnos Augustus és Livia házát zárva találtuk, a múzeum-épületben elég szegényes kőtárra bukkantunk. A romok lenyűgöző mérete és bonyolultsága azonban kárpótolt.
A Palatinusról lankásan lejtő sétaút vezet át a Forum Romanumra. Itt is mindenütt emberek nyüzsögtek. Az útikönyvek térképei segítettek a helyszínek azonosításában.
A rekonstrukciókból tudtuk, hogyan nézhetett ki a Fórum. Pazar épületekkel teli. Nem csak az idő vasfoga tehet arról, hogy ennyire romossá vált. A császárok márványból építették templomaikat, középületeiket. Ezt használták fel a pápák a reneszánsz palotákhoz, sokszor finom porrá őrölve a márványt, mert kellett a habarcs, vakolat…

 

Palatinus Vízvezeték a fák között

 

Palatinus  A fenyők különös hangulatot árasztanak a romok között

 

Palatinus Domitianus stadionja

 

Forum Romanum a Tabularium felől

 

Forum Romanum Kár, hogy csak ennyi maradt a szép templomokból

 

Forum Romanum Ennyi maradt Maxentius bazilikájából

 

Forum Romanum Romulus temploma 309-ből, a bronzkapu is akkor készült.

 

Forum Romanum . Itt őrizték a szent tüzet a Vesta-szűzek

 

Az árak is kedvezőek voltak, a pizza is jó volt.

Még azok az épületek maradtak meg jobb állapotban, amelyeket a kora keresztény korban kisebb átépítéssel keresztény templommá alakítottak át. Jelenleg is ásatások folynak a Fórumon, illetve rekonstrukciós munkák. Legjelentősebb Antonius Pius és Faustina templomának tatarozása. A tömeg folyamatosan áramlott, különösen az iskolai csoportok voltak feltűnőek. Gyakran azonos sapkában, vagy azonos trikóban voltak – így könnyebben találták meg csoportjukat. Minden gyereken hátizsák volt. Az út szélére leülve fogyasztották szendvicseiket. A nagyobbaknak magyarázott a tanár, a kisebbek csak rohangáltak. Egész délután sétáltunk a romok között. Nem tudtuk, melyik rész is tetszett jobban: a diadalívek, a megmaradt, vagy ledöntött oszlopok, Maxentius bazilikájának hihetetlen méretei, vagy a Vetsa-szűzek templomának kecsessége.
Hullafáradtan mentünk haza, egy pihentető fürdő és félórás semmittevés után elsétáltunk a délelőtt felfedezett Pizzériába. Kissé korán érkeztünk, mert az olaszok nyolc előtt nem mennek vacsorázni, így viszont kaptunk helyet, fél óra múlva minden asztal foglalt volt. Nem volt túl nagy hely, tán tíz asztal kockás terítővel. A pocakos pincér hangosan és jókedvűen vette fel a rendelést. Pizzánkra nem kellet sokat várni. Kancsóban kaptuk mellé a házi bort. Az árak is kedvezőek voltak, a pizza is jó volt.

A harmadik nap a Vatikáné volt. Kényelmes reggeli után metróval utaztunk a Ottaviano San Pietro állomásig. Innen jócskán kell kutyagolni a Vatikáni Múzeum bejáratáig. Újra csak dicsérni tudtam az eszünket, hogy még Budapesten megrendeltem a jegyeket. Hosszú, tömött sor várakozott az utcán. A kapun belépve alapos ellenőrzésen estünk át, majd megkaptuk a végleges jegyünket. A sok látogató miatt új épületrészt alakítottak ki: választhattunk, hogy csigalépcsőn vagy mozgólépcsőn megyünk a fogadóépület emeletére, ahonnan a különböző kiállítások nyílnak. Ahány útikönyv, annyiféleképp nevezik és írják le a kiállításokat. Én a Vatikáni Múzeumok hivatalos honlapja alapján terveztem meg, mit is szeretnénk látni. A pénztáraknál adnak egy sematikus térképet, azon elég nehéz tájékozódni. Vettem azonban egy múzeumi vezetőt (13 €), amelyben jó leírást és a tájékozódást segítő alaprajz volt. A következő sorrendben néztük meg a múzeumokat. No nem végig, mert szinte lehetetlen mindent megnézni. Mi a következő kiállításokat néztük meg:
Kora keresztény és középkori művészet (Museo Pio-Cristiano)
Képtár (Pinacoteca)
Etruszk régiségek (Muzeo Etrusco)
Museo Pio-Clementino
Pápai palota
Raffaello stanzái
Borgia-lakosztály
Sixtusi kápolna
Az emeleti teremből jól megközelíthető a Kora keresztény és középkori művészet (Museo Pio-Cristiano) és a Képtár (Pinacoteca), valamint innen lehet lemenni a kávézóba, étterembe. Van egy kijárat egy hatalmas teraszra, ahonnan jól látható a Szent Péter templom kupolája és a vatikáni kertek. Először ezt a két múzeumot jártuk be ( a feljárattól jobbra), majd megpihentünk a kávézóban (nagyon gyors kiszolgálás, olcsó), ezután vágtunk bele a további megtekinteni valókba, ugyanis ezek szorosan összefüggnek. Balra van a bejárat, pontosabban átjárat a Cortille della Pignába. Ha aztán az udvar sarkában belépünk a bejáraton, többé már nem tudunk visszafordulni: akkora a tömeg, hogy egymáshoz szorulva sodródtunk teremről teremre. Szépséges stukkódíszes lépcsőn araszoltunk felfelé, majd ki a nyolcszögletű udvarra (Cortile Ottagonale), ahol a nagyágyúk vannak: A Laokoon csoport, a Belvederei Apolló. A későbbiekben is szebbnél szebb szobrokat, mozaikokat láttunk. Megelevenedett a művészettörténet-könyvünk. Mindenütt bőséges leírás van arról, melyik pápa uralkodása alatt került a gyűjteménybe a szobor, de arról alig, maga a szobor mikor és hol készült, valójában mit (kit) ábrázol. Az útikönyvek is többnyire arra hívják fel a figyelmet, ami a sláger, holott ezen kívül is számtalan szépséget lehet találni. Először maga az épület szép. A galériák, lépcsőházak kialakítása reprezentatív, tele freskóval. A gyűjtemények szekrényei, tárlói legalább olyan érdekesek, mint mennyezetfreskók.
A Pio Clementino után lehet elágazni a Museo Etruscoba. A sok szép etruszk váza, urna után visszatértünk a Kandelláberek galériájába, majd folytattuk a Térképek galériájával. A tömeg itt is lépésben csoszogott. Nem lehetett lemaradni, vagy előzni. A galériák mennyezete csodálatos volt. A baloldalon nyíló ajtók festése lenyűgözött: nem volt két egyforma, csak stílusuk hasonlított egymásra. A hosszú teremsor végén dönteni kellett, egyenesen a Sixtusi kápolnához állunk sorba, vagy eltérünk balra. Így útba ejthettük Raffaello által festett négy termet (a másodikat éppen tatarozták), majd a Borgia lakosztályokat néztük meg. Bonyolult lépcsőkön, termeken vezettek keresztül fel-le, a termekben, folyosókon a pápának adományozott modern képeket állították ki. Végül egy meredek lépcsősor végén beléphettünk a Sixtusi kápolnába. Mint a hetes buszon, egymáshoz szorulva nézhettük meg a freskókat. Persze az egészen Michelangelo mennyezetfreskója és az Utolsó ítélet uralkodott. Csak ezután vettük csak észre – az oldalfalak képeit. Szebbnél-szebb reneszánsz képek! Perugino, Ghirlandajo, Boticelli, Roselli, Signorelli és Michelangelo képei.
Fényképezni a kápolnában nem szabad, de akkora a tömeg, hogy a vaku nélküli fotót nem veszik észre.
A Kápolnából újra hosszú galériákon keresztül értünk vissza a fogadóépülethez. A termekben csodálatosan festett szekrények valamilyen gyűjteményt (iratokat?) rejtettek. Mindegyik szekrényen más festés díszelgett. Valahol a hosszú teremsor közepe táján könyvesboltot találtunk, remek kínálattal.
Még egyszer meglátogattuk a kávézót, majd lesétáltunk a gyönyörű lépcsőházon. Öt óra tájban léptünk ki a múzeum kapuján. Még mindig hosszú sor állt az utcán, és reménykedett, hogy bejut az épületbe

 

Vatikáni múzeumok Állatok terme a Pio-Clementinoban

 

Vatikáni múzeumok A Galleria delle carte Geographice mennyezete

 

Vatikáni múzeumok VIII. Urban pápa galériája, most könyvesbolt

 

Vatikáni múzeumok Mozaik asztallap a 1. századból

 

Vatikáni múzeumok A Clementino galéria szekrényei

 

Vatikáni múzeumok A pápai  könyvtár mennyezete

 

Sixtusi kápolna Roselli: Hegyibeszéd

 

Vatikáni múzeumok Giuseppe Momo lépcsőháza 1932-ből

A terv a Szent Péter templom megtekintése volt. A téren azonban hosszú sor fogadott: a templom kapujától majd az oszlopos tér végéig ért. Az egész napi tömegben való sodródás után nem sok kedvünk volt sorba állni. Úgy gondoltuk, a következő napot itt kezdjük: az olaszok úgy sem szeretnek korán kelni, a templom viszont már héttől nyitva van. Fényképezgettünk, lesétáltunk a 40-es busz végállomásához a Tevere partjára, az pedig szépen elvitt a Termini pályaudvarig, a másik végállomásáig. A vacsorát újra a Via San Vito-beli Pizzériában költöttük el. A kövér pincér már törzsvendégként üdvözölt.

A negyedik nap korán keltünk, hogy ellátogassunk a Szent Péter templomba. Újra elmetróztunk az Ottavio San Pietroig, és kutyagoltunk a térig. Egyre nagyobb tömegbe kerültünk.
Az egész teret kordonnal lezárták, őrök engedték be a papírral érkező zarándokokat.  Esélyünk sem volt. A kora reggeli nap azonban jó alkalmat adott a fényképezésre. Visszafordultunk a Piazza Risorgiomentora, ahonnan a 19-es-ös villamos indult a Villa Giulia felé. Meglepő gyorsan vitt be a dombok közé. A Villa Giuliában van a leggazdagabb etruszk gyűjtemény, benne a híres szarkofággal, melyen egy házaspár fekszik. Maga az épület is gyönyörű, a kert felé loggia fordul, festett boltozattal, melyet Pietro Venelo készített 1550 körül
Itt végre nem volt tömeg. Jólesően bóklásztunk a kertben, ahol felépítettek egy etruszk templomot. Az etruszk gyűjtemény valóban káprázatosan gazdag. Vázák, urnák, szobrok, no és a szarkofágok! Ez volt az egyetlen múzeum, ahol nem szabadott fényképezni, legnagyobb sajnálatunkra. Végre ez „igazi” múzeum volt, pontos feliratokkal, tájékoztatással. A kiállítási anyagot a lelőhelyük szerint csoportosítva mutatták be. A pincébe sírhelyeket építettek fel, ahol a legtöbb leletet találták. Kedves könyvesbolt tartozott hozzá, de a múzeum anyagával foglalkozó kiadvány nem volt. Kerámiáik annyira különlegesek, egyediek, szívesen vásároltam volna- különösen, hogy nem lehetett fényképezni. A kertben kávézó működik. Ha leülünk, háromszor annyiba kerül a kávé, mintha a pultnál állva isszuk meg – az utóbbit választottuk. A kertben kényelmes padokon lehetett ücsörögni. A Villa Giuliából átsétáltunk a Borghese kertekbe. Útközben bájos teknősbékás szökőkutat találtunk a Piazaale Firnusin, a Modern művészetek múzeumával szemben.
Az árnyas fák alatt a Piazza del Popolóig sétáltunk le, vagyis inkább a Piazzale Flaminioig. Innen a hagyományos útvonalon, vagyis a Porta del Popolon léptünk be a „városba”. A városfal valóban határ, a nyüzsgő, modern  Flaminio után a Piazza del Popolo Ramzesz obeliszkjével, a Via del Corso betorkolásánál álló barokk ikertemplomok, a S Maria dei Miracoli (ezt most tatarozzák, be volt állványozva) és a S Maria di Monte Santo egészen más hangulatot áraszt. Autók nincsenek, turista viszont akad bőven…
A Via Ripettán sétáltunk végig. Vettünk 2 euróért egy szelet pizzát, séta közben majszoltuk el.
Végre ráakadtunk az Ara Pacis épülettömbjére. Az útikönyvekből ismert kép alapján fehér, földszintes épületet vártunk, e helyett hatalmas többemeletes tömb fogadott. A fehér kőépületben fehér a béke oltára, amelyet Augusztus állíttatott. A régészek évekig rakosgatták össze, az eredmény csodálatos lett. A domborművek viszonylag közelről nézhetők.
Az Ara Pacis épületével szemben látható Augustus mauzóleuma. Nagyon elhagyatottnak tűnt. A kerítésen belül sitt, törmelék. Nehéz elképzelni, hogy évekkel ezelőtt még hangversenyeket tartottak benne. Innen aztán belevetettük magunkat a kis utcák útvesztőjébe.
Sikerrel megtaláltuk a Panteont. Előtte – szokás szerint – szökőkút, körlépcsőin a szokásos turistasereg üldögélt. A házak földszintje étterem, nagy napernyőkkel telepedtek ki a térre. A Pantheon bejárata előtt római légiós ruhába öltözött emberek, várakozó konflisok (nem tudom, minek nevezik olaszul). Míg ott voltunk kettő is fogott magának utast.

 

Zászlókkal, énekelve vonulnak a zarándokok a Szent Péter tér felé.

 

Villa Giulia Nyári laknak épült

 

 

Villa Giulia  Pietro  Venala festette 1550 körül

 

Szökőkút a Piazelle Firdusin

 

 

Ara Pacis Augustus unokája, Lucius Antonia ruhájába kapaszkodik.

 

 

Pantheon Csodálatos arányok

 

Jellegzetes házak a Pantheon mellett

A templom belsejében hangyának éreztük magunkat. A kupola a mérnöki tudás csúcsa. Másfél évezredig nem tudtak ilyen tökéletes kupolát építeni. Az antik oszlopok, faragások mellett ott láthattuk a későbbi korok emlékeit is: Rafaello szerény sírja előtt sokan ácsorognak. Díszegyenruhában áll őrt egy katona II. Viktor Emmánuel márvány szarkofágja mellett. Balra megkerültük a Pantheont,.így oldalról jól látható a fal szerkezete, mert lebontották róla a márványburkolatot még évszázadokkal ezelőtt (a tető aranyborítását is leszedték…) A római építőmesterek munkája csodálatra méltó: ívekkel tették szilárdabbá a falakat. Szinte azonnal a Piazza Minervára jutottunk. Valaha Minervának volt itt temploma, erre épült rá a keresztény templom, innen a neve is: Santa Maria supra Minerva. Ez Róma egyetlen gótikus temploma. Nem hasonlítható a francia vagy német gótika égbeszökő alkotásaihoz. Se a homlokzata, se a berendezése nem árulja el a gótikát, csak belül a szerény csúcsíves bolthajtások. A bejárat után mindjárt jobbra szép reneszánsz oltárkép fogott meg. A szentély előtt balra áll Michelangelo Feltámadt Krisztus szobra. Jóval kevesebb ember bámulja és fényképezi, mint a Mózest (Kevés könyv említi meg Michelangelo e művét). Mögötte szerény síremlék: Itt nyugszik Fra Angelico (ahogy Rómában nevezik Beato Angelico), a Trecento nagy művésze. Nagyon szeretem a műveit, így feláldoztam 50 centet, és gyertyát gyújtottam neki.

 

Santa Maria supra Minerva. Gyertyát gyújtottam Fra Angeliconak

 

A templomkapun kilépve szép kép tárul elénk: hátul a Pantheon tömbje, előttünk Bernini elefántja, egyiptomi obeliszkkel a hátán.
Eljutottunk Loyolai Szent Ignác templomához is. Bár nem szeretem különösebben a barokkot, nagyon szerettem volna látni Andra Pozzo hatalmas mennyezetfreskóját. Fényképen is érdekes a térábrázolása, a valóságban azonban döbbenetes. Mintha 3D-ben nézném. Tudom, hogy sík felület, az egyik alak lába térben lóg ki a képből. Oldalt kell mennem néhány lépést, hogy megbizonyosodjak, valóban sík… Ekkor más alak ugrik ki a síkból téralakzattá.
A Piazza Navona felé tartva kerülgettük a Szenátus épületét. Az utca az autóforgalom elől lezárva azon a szakaszon, fakabátok, egyenruhás alakok mindenfelé.
Kevesebb a turista, több az öltönyös, nyakkendős úriember. Bank bank hátán. Zegzugos utcácskák, kellemes kiülős éttermek, kávézók tele a nyakkendős urakkal, kosztümös hölgyekkel. Sajnos az árak is ennek megfelelően magasabbak, mint másutt. Végre kibukkantunk a Piazza Navonára. A teret körben ellepték az éttermek ernyős kiülős részlegei. Középen a rajzárusok tömege. Végig néztem néhányat, a kínálat nagyon hasonló, 5-10 €–ért már egészen kedves akvarellt kapni Rómáról. Van persze bőven giccs is.
A hosszúkás tér ma is őrzi az ókori stadion alakját, amelynek a helyére épült. A környező házak és templomok viszonylag egységes barokk képe a vendéglők takarása miatt kevésbé érvényesül, a három szép szökőkutat pedig az árusok bódéi takarják. A Fontana del Moro közelében nyílik a Braschi palota, ma Róma múzeuma. Pazar épület kívül-belül.
A palota szellős árkádjai alatt ittunk kávét, majd átsétáltunk a Gesu templom felé. Az „első barokk templom”, mondják, de nem azt hiszem nem az első, de a szépsége vitathatatlan.

 

A díszőrség éppen pihenőbe vonul a Senátus épülete mellett

 

Piazza Navona. Ez a tér sem úszta meg obeliszk nélkül

 

Piazza Navona. Tele tér emberekkel

 

Nekem különösen a lépcsőház tetszett a Braschi palotában

 

A Gesú belső tere grandiózus

Innen már csak egy ugrás a Piazza Venezia, ahonnan a 40-es busszal hazamentünk. Gyors zuhany, átöltözés, és már mentünk is a találkozóra, együtt vacsoráztunk olasz ismerőseinkkel. Szállásunktól negyedórás sétával értük el a Via Palermoban lévő kisvendéglőt. Sajtos ételekre specializálták magukat. Mi olasz barátainkra bíztuk az ételek kiválasztását, hiszen az olasz nyelvű étlapon nem ismertük ki magunkat. Sikerült is igazi olasz vacsorát ennünk: előételt (apró padlizsánkrémes pirított kenyérkéket) és kemencében sült, szalonnába tekert scamorza sajtot. Mindehhez persze vörösbort ittunk.

Az ötödik nap metrózással kezdődött: kiutaztunk a falakon kívüli Szent Pál templomba (San Paolo fuori le Mura). A metró itt már a felszínre jött, azonnal megláttuk a templom és kolostor hatalmas tömbjét. 1823-ban ugyan leégett, de néhány év alatt régi pompájában újjá építették. Sokan ezért leszólják, nem „eredeti”, de nagyon szép. Megmaradt bazilikális elrendezése: az öt hajót gyönyörű oszlopok választják el. Az ablakokat csiszolt alabástrom alkotja. Az apszisban megmaradtak a mozaikok. Szt Pál sírja mellett ott ál a szépséges XII. századi gyertyatartó, Vasaletto munkája. A XIX. századi hozzáépítés leginkább a homlokzatot érinti. A mozaikok és az oszlopcsarnok, bár ragyogó hatású, de stílusában nem illeszkedik a templomhoz. Átvészelte a tüzet a kolostor kerengője. Karcsú, gyakran csavart oszlopok cosmata díszítéssel, szépen faragott oszlopfőkkel. Ugyanúgy Vasaletto munkája, mint a gyertyatartó. A kerengőbe és múzeumba külön jeggyel lehet belépni (2 €). Kedves néni ül a pénztárba. Mivel nem tudott visszaadni nagyobb címletű pénzünkből, kézi vezérléssel nyitotta ki az amúgy automata bejáratot, és kérte, váltsuk fel a pénzt és később menjünk vissza a belépő árával, de a kerengőt ne hagyjuk ki semmiképpen. A bazilika mellett találtunk is egy kávézót, ahol nem volt gond az 50 eurós. Volt már aprópénzünk, visszamentünk a kedves nénihez, aki annyira csodálkozott becsületességünkön, hogy megajándékozott két szépséges könyvjelzővel.

 

San Paolo fuori le Mura. Az oszloperdő lenyűgöző térhatású

 

San Paolo fuori le Mura  Vékonyra csiszolt féldrágakövek

 

San Paolo fuori le Mura A kerengő a legszebb

 

San Paolo fuori le Mura Egy a sok szép cosmata oszlop közül

A kijáratnál modern épületben mosdók, kávézó és ajándéktárgy üzlet. Itt fedeztem fel, hogy lehetséges vatikáni bélyeggel, vatikáni bélyegzővel képeslapot küldeni: gyorsan választottam egy Filippo Lippi festményt ábrázoló képeslapot, és megcímeztem magamnak. A postaládába dobtam és reméltem, hogy jó kezekbe tettem le. Három hét múlva meg is érkezett Budapestre „Üdvözletem küldöm magamnak Rómából”.
Visszasétáltunk a metróállomáshoz egy megállót befelé metróztunk a San Pietro kapuig. Az antik Rómát fal övezte. Aurelius császár 270-ben építtette a jelenleg is álló falat: A Pincio alatt kezdődik, a Tiberis mellett halad, az Aventinus és a Caelius lába mellett átfogja a lateráni völgyet és visszakanyarodik a mai Termini pályaudvar környékén a Pincioig 19 km hosszúságban. A falakon csak kapukon lehetett bejutni, ezeket ma is használják. Ahol a forgalom nagyobb, mint amit a kapuk elbírnak, mellette nyílást vágtak a falba. A Porta San Pietro ma múzeum. Makettek mutatják be a fal- és kapurendszert.
A aureliusi városfal másik kapujához, a Porta San Giovanni in Lateranohoz autóbusszal jutottunk át. A forgalom itt is a falba vágott nyíláson át hömpölyög, a régi kapu elhagyatottan áll.
A kapu mögött hatalmas tér tárult szemünk elé. Itt volt a középkorban a római egyház központja. A hatalmas templom, a hét zarándoktemplom egyike uralja a teret. Az 5. században kezdte építeni Constantinus császár, persze azóta sok jelentős átépítésen esett át. Az eredeti templomból a bazilikális  elrendezés maradt fenn, az oszlopok közül néhány, és persze a falak. A korai építkezésekről a Baptisteriumban kapunk képet. Az elrendezés, a középen lévő medence a 400-as évekből való.
A templom első jelentős átépítése a 12-13. században történt – ebből az időből maradt ránk a szépséges kerengő. Ide külön jegyet kell venni (3 €), ez egyben a múzeumi belépő is. Az szép kolostorkertet cosmata oszlopok szegélyezik. (ez is Vasaletto munkája, mint a San Paolo fuori le Murában).
A templom méltóságteljes homlokzatát Alessandro Galilei építette 1733-36 között. A középső erkélyről oszt áldást a pápa húsvétkor. A hatalmas oszlopok alatt irdatlan méretű bronzkapu: öreg darab, a Fórumról származik, a Basilica Julia kapuja volt hajdanán.
Bensőségesebb az északi homlokzat: 1586-89-ben „Áldásosztó loggia” került ide. Erről a Mennybemenetel napján oszt áldást a pápa. Itt lehet kijönni a templomból a Baptisterumhoz, vagy a Lateráni palotához. A Lateráni palota terének közepén obeliszk áll. Ez kivételesen nem reneszánsz pápák hozatták, hanem Augustus császár rendeletére érkezett az akkor már 2000 éves obeliszk Egyiptomból. Csak az 1580-as években került mai helyére addig a Circus Maximusban állt. A tér körül apró házak, mögöttük a városfal magasodik.
A Lateráni palota volt a hivatalos pápai rezidencia a középkorban – valójában a pápák nem laktak itt, mert a környék mocsaras volt és féltek a maláriától. A 19. században múzeum volt, ma a Vatikán hivatalai működnek benne. Be lehet menni az udvarba és gyönyörködni az árkádos udvarban – csak az ott parkírozó autókat lehetne feledni… Néztem, hátha látok vatikáni rendszámú autót, de egyet sem láttam.

 

Porta San Pietro.A forgalom ma már nem a kapun halad át

 

Porta San Giovanni in Laterano. Hatalmas tornyok őrzik a kaput

 

San Giovanni in Laterano Az ókeresztény Baptisterium minden keresztelőkápolna őse és mintája

 

San Giovanni in Laterano A kerengő kijáratát oroszlánok őrzik

 

San Giovanni in Laterano. Antik bronzkapu a barokk loggia alatt

 

Piazza di San Giovanni in Laterano

 

A lateráni palota belső árkádjai

A városfal melletti parkban ettük meg ebédünket, átgurultunk a Trasteverébe. Az idő itt nem volt kegyes, gyors záporok követték egymást, ez elől hol egy templomba, hol egy képtárba, hol egy trattoriába menekültünk. A kedves utcácskák hangulatát azonban így is élveztük.          
Hamarosan felfedeztük a Museo Trastevere épületét. Itt láthatók Ettore Franz Roesler akvarelljei a régi Rómáról. A 19. század második felében élt Roesler 120 akvarellt készített Rómáról. Példátlan precizitással és érzékenységgel választotta ki témáit Róma életéből. Amennyire érdekesek a festmények, annyira szépek is. Különleges élvezet végig nézni a kiállítást.
Mivel a Villa Farnese zárva volt, csak a Corsini palotában lévő képtárat jártuk végig. Az első emeleten lévő kiállítási termekhez vezető útvonal is szép, kár, hogy a palota más részeibe nem engednek bepillantást. A Corsini bíboros által emelt épület jelenleg az államé, itt van a Állami Régi Képtár, elsősorban 17. és 18. századi képekkel. Sajnos itt sem szabad fényképezni.
A képtár után visszasétáltunk a Santa Maria Trasteveréig. A nap még éppen megsütötte a templom homlokzatán lévő mozaikokat.
A templom szépséges, gyönyörű cosmata padozattal, az apszisban, a diadalíven mozaikok a 11. századból.  
A templomlátogatás után még sokáig bóklásztunk az utcákban, míg találtunk egy kedvünkre való trattoriát. Itt nemcsak jót vacsoráztunk, hanem megúsztunk egy heves záport is. Tisztára mosott levegőben buszoztunk haza.

 

Trastevere Szűk utcák, régi házak

 

Trastevere  Szentkép mindenütt van

 

Ettore Franz Roesler: Középkori házak a Santa Cecilia mellett

 

Palazzo Corsini. Ez az egyetlen kép készült, ránk szólt teremőr.

 

Innen lehet nézni a Santa Maria Trastevere homlokzati mozaikjait

 

Kedvenc mozaikom a Santa Maria Trasteverében

 

A hatodik nap reggelén összecsomagoltunk. Bőröndjeinket a szálló portáján hagytuk. Repülőnk csak este indult, így volt időnk bőven. Végre felmentünk a Capitoliumra. A Capitolium északi része a Piazza Veneziára nézne, ha nem födné el a Vittorio Emanuel emlékmű hatalmas tömege. Felmenni rá a Piazza Aracoeli felől lehet. Két lépcsősor indul a térről: az egyik az S Maria Aracoeli templomhoz vezet, a jobboldali – a Cordonata – a Piazza Campodogliora.

 

Kora délelőtt, eső után is nagy a tömeg a Capitoliumra felvezető lépcsőn

 

A Cordonata alját két oroszlán őrzi

A Capitoliumi múzeumok ugyan csatlakoztak a kulturális hét eseményeihez, de épp akkor rendeztek termeiben Lux Arcana címmel egy kiállítást a vatikáni levéltár anyagából, ezért 3 euró belépődíjat szedtek. A kiállítás a Palazzo Conservatori termeiben volt, kevés fénnyel, sok paravánnal. A termek szépségéből semmit nem láttunk, az első termekben lévő szobrok közül eredeti helyén hagyták a Tövishúzót. A fényhiány miatt alig lehetett látni belőle. Pedig kedvencem a szobor. Több mint kétezer éves, tökéletes anatómiai tudás mellett tökéletesen visszaadja a kiskamasz összpontosítását. A maga a Lux Arcana roppant érdekes volt, olyan levelek, kódexek, iratok kerültek bemutatásra, amelyek egész Európa történelme szempontjából fontosak voltak a maguk korában.
A Palazzo Conservatori termei már kicsinek bizonyultak a gyűjteményhez képest, ezért az udvart beépítették, hatalmas nagy teret nyerve. Itt helyezték el a Capitoliumi farkast, és Marcus Aurelius lovasszobrát. 1981-ig a Piazza del Campidoglion állt, azóta a múzeumban van, a téren másolat áll.
Csak úgy kapkodtuk a fejünket: ismerős szobrok néztek ránk mindenünnen: A Haldokló gallus, Augustus és Livia portréja, és sorolhatnám vég nélkül. Persze itt is van képtár – gazdag ez is. Valahol az emeleten van egy tárló arasznyi porcelánszobrocskákkal – mind zenélnek, tündériek.
A föld alatt át lehet menni a Tabulariumba és a Palazzo Nuovoba. Se vége, se hossza a látnivalóknak. Az ablakokból kitűnő kilátás nyílik a Campodoglio terére. Teljes szépségében bontakozik ki Michelangelo elképzelése. A téren nyüzsgő tömeg így nem annyira zavaró, mint lent, lökdösődés közben.

 

Palazzo Conservatori. Capitoliumi farkas – Romulus és Rémus szobra barokk pótlás

 

 

Palazzo Conservatori. Ez a mozaik és a múzeum logója

 

A kocsihajtó hiányosan is teljes élményt ad

 

Nemcsak a felhalmozott műkincsek, maga az épületek is csodálatosan szépek.

 

Az ikrek – Castor és Pollux a Palazzo Conservatori ablakából

 

A Piazza Campodoglioról a Palazzo Nuovot megkerülve át lehet menni a Santa Maria Aracoeli templomhoz, nem kell újra megmászni a végtelennek tűnő lépcsősort. A lépcsőt hálából emelte Róma népe, mert megszabadult a pestisjárványtól. Az egyszerű téglahomlokzat szépséges belsőt takar: Az oszlopsor sodró lendülete az oltár felé mutat. A teret dúsan faragott sík födém zárja.
A templomban megúsztunk egy újabb záport. A lépcsősoron lefelé menni is fárasztó: 129 fok! Innen gyalog, a Via Corso felé indulva felkeressük a Palazzo Barberinit.. Szép kert övezi a palotát, amelyben Róma legnagyobb festészeti gyűjteménye található. Három emeleten lehet bolyongani teremről teremre. Itt minden nagy olasz festőtől legalább egy kép van. Egyszóval kihagyhatatlan élmény. Az olaszokon kívül persze van Dürer és Holbein is: Itt látható a híres VIII. Henrikről készült portré. Ahogy a Corsini palotában itt is pontos térképet kapunk, melyik teremben mit láthatunk. Általában minden múzeumban jó szóróanyagot találni.
Mivel a metrót javították, kénytelenek voltunk utunkat gyalog folytatni.  A turisták által kihagyhatatlan nevezetességek felé: megtekintettük a Trevi kutat. Akkora tömeg volt, hogy alig lehetett valamit is látni a híres kútból.

 

Útban a Spanyol lépcső felé a Piazza Mignanellin

 

A turisták kedvenc helye a Spanyol lépcső

A Spanyol lépcsőn a turisták üldögélni szoktak. A korábbi zápor miatt azonban a lépcsők nedvesek voltak, így az emberek fel-alá áramlottak. Mi is. A virágdísz imponáló, a lépcső alján a hajó alakú szökőkút roppant érdekes. Az angol teaház sokat veszített érdekességéből: a turisták tömege elkoptatta. Sokkal kevesebben nézelődnek szét a lépcső tetejéről, és sétálnak a Pincio irányába. Pedig csodás a kilátás. Róma hatalmas házrengetege alattunk fekszik, büszkén emelkednek ki belőle a kupolák. A Viktor Emánuel emlékmű fehér tömbje jó tájékozódási pontot kínál. Könnyen tájékozódunk, merre is jártunk már.

 

Róma kupolái

 

A Villa Medici nézegeti magát a víztükörben

Erről a sétányról nyílik a Medici villa. Szépséges homlokzatát a kert felé fordítja, nem látható. A Villában a Francia Tudományos Akadémia lakik, földi halandó se a kertbe, se a villába nem léphet be.
Autóbusszal térünk vissza szállásunk közelébe. Diocletiánus termáihoz. A hatalmas területű épületegyüttest többféleképpen hasznosították. A modern Piazza Republika oszlopsora a fürdő extedráján alapul. Hatalmas központi csarnokából, termeiből l Michelangelo alakította ki a Santa Maria degli Angeli templomot.
Később persze átalakították és bővítették, (úgy látszik ekkoriban nem becsülték eléggé Michelangelot) pedig már így is elég nagy volt. Ha keresztül megyünk a templomon, az egyik mellékhajóban kiállítást láthatunk a tervrajzokból. Bátran menjünk tovább a kínálkozó ajtókon. Kis udvarra jutunk, majd egy közön át kibukkanunk Via Barbierire. Nem a Santa Maria degli Angeli az egyetlen templom, amely a fürdő épületeit használta fel. Az Aula Ottogona is templomot rejt magában. Nagyobb szerencséje volt Michelangelonak a fürdőkomplexumban létesült kolostor kerengőjével: Ez ma is változatlanul áll, a Museo Nazionale Romano részeként. A kerengő kőtárként működik, itt akadtam a festett barátra is.

 

Santa Maria degli Angeli A furcsa homlokzat hatalmas templomot rejt

 

Michelangelo kerengője a – Diocletianus termáiban. Hihetetlen nyugalom és harmónia

 

Michelangelo kerengője a – Diocletianus termában.i Tréfás kedvű volt a festő

 

Diocletianus termái. Hatalmas méretek. Állítólag 3000 ember fért el a fürdőben

A múzeum része a fürdő két nagy csarnoka is. A hatalmas térbe etruszk sírkamrákat telepítettek, illetve néhány szobrot is bemutatnak.
Valaha itt volt az antik gyűjtemény, de néhány éve új helyet kaptak nem messze, szemben a Termini pályaudvarral. A korszerűen berendezett Palazzo Massimoban láthattuk mindazt, ami nem fért már se a Capitoliumi múzeumokba, se a Vatikánba. Olyan kincsek sorakoznak itt, mint a Myron Diszkoszvetője, A Pihenő Ökölvívó, a teverei Apollo, az Antiumi lány, no és Livi házának festett termei.

 

Palazzo Massimo. Pihenő ökölvívó – ha túl közel lépünk hozzá, megszólal a riasztó

 

Palazzo Massimo. Kocsihajtó Ami megmaradt és a rekonstrukció

 

Palazzo Massimo. Római villa falfestése

Még megvacsoráztunk a Termini önkiszolgáló éttermében (olcsó és jó). Repülőtéri buszunk a pályaudvar mellől indult. Majd egy órát tartott, míg kiért Fiumicinóra, a repülőtérre. A fapados járat indulásához sokat kellett kutyagolni, eldugott helyen, minden kényelmet nélkülözve vártunk a gépre, amely aztán gyorsan hazahozott bennünket. Éjfélkor landoltunk Ferihegy 1-en. Róma látnivalóinak csak töredékét láttuk, bármikor szívesen visszamennék, remélem erre még lesz lehetőségem.

Néhány érdekes honlap:

Roma pass  http://www.romapass.it/p.aspx?l=en&tid=2
Vatikáni múzeumok http://mv.vatican.va/3_EN/pages/MV_Home.html
Róma múzeumai és jegyrendelés
http://www.rome-museum.com/?gclid=CNm18Y6N6bECFQFAzQodExoAzw
Róma város múzeumai http://en.museiincomuneroma.it/
Villa Giulia (Etruszk gyűjtemény)  http://www.villagiulia.beniculturali.it/
Capitoliumi múzeum
http://www.museicapitolini.org/sede/campidoglio_antico
virtuális séta a Capitoliumi múzeumban http://tourvirtuale.museicapitolini.org/#/it
Traianus fóruma és oszlopa (360 fokos körkép)
http://www.360cities.net/image/fori-imperiali#455.47,-12.00,69.5
Traianus vásárcsarnoka (360 fokos körkép)
http://www.360cities.net/image/mercati-traianei-1#0.00,0.00,70.0
Teatro Marcello (360 fokos körkép, léptethető)
http://www.360cities.net/image/pano-123#343.28,0.00,90.0
Isola Tiberina www.isolatiberina.it
Galleria Nazionale D’arte Antica
http://galleriabarberini.beniculturali.it/
http://galleriacorsini.beniculturali.it/
Museo Nazionale Romano
http://archeoroma.beniculturali.it/musei/museo-nazionale-romano-terme-diocleziano
http://archeoroma.beniculturali.it/musei/museo-nazionale-romano-palazzo-massimo
Ettore Franz Roesler http://it.wikipedia.org/wiki/Ettore_Roesler_Franz

A Google Eart-ban ha Rómára keresünk, „sétára” állíthatjuk a kurzort, és valóban sétálhatunk Róma utcáin!

Ligeti Zsuzsa 

Ligeti Csákné Zsuzsa írásai az Útikalauzban >>

Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Olaszországról >> 

Ossza meg ismerőseivel is a Facebookon, Iwiwen, MySpacen, Twitteren vagy más oldalakon – tegye a kurzort a szövegre, majd kattintson a megfelelő ikonra!

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés