Márkus Norbert: Korfu – 1999

Márkus Norbert: KORFU – 1999 augusztus 2-16.

Úgy látom, Görögország nagyon népszerű lett az utóbbi időben, biztos belejátszik ebbe a jugoszláv téma is. Nyáron mi is Korfun voltunk, pár dolgot érdemesnek tartok elmondani az odautazóknak:

Először is vigyetek magatokkal pénzt, akár drachmát, akár valamilyen keményvalutát, mert amúgy bajba kerülhettek! Például a mi környékünkön 25 kilométeres körzetben egyetlen egy bankautomata volt, amit hetente egyszer, hétfőn reggel töltöttek fel pénzzel, és még aznap délig ki is ürült, azután el lehet képzelni, hogy milyen kálváriával járt a pénzszerzés.

Persze az utca túloldalán volt egy pénzváltó, ahol viszont 10 %-ot levontak… Ráadásul a holland Guldent nem akarták elfogadni, azt hitték, hogy magyar pénz.

A vízzel nagyon vigyázni kell, csapból nem szabad inni, még a főzőcskézés is elég rizikós, de a felszolgált üdítőitalokba rakott jégkockák is veszélyesek.

Ha valakire rájön a hasmenés a víz miatt, akkor minimum 3 borzalmas napra számíthat. Az orvosok nagyon rendesek, de borzasztó fáradtak, és kicsit elfásultak, jobb nem kerülni a kezük közé, én nem úsztam meg.

Aztán, vigyázni az úszómedencékkel és a tengervízzel, nem szabad inni belőlük, de még valami sokkal fontosabb, ne ugráljatok fejeseket, legalábbis füldugó nélkül semmi képpen, mert olyan kellemes kis

fülgyulladást lehet kapni, hogy akár a visszarepülést is megtilthatja az orvos. Ezt se úsztam meg, mármint a fülgyuszit. naponta 20 fülgyulladásos és harminc hasmenéses esetük van. A többi száz az motorbalesetes, a legkülönfélébb sérülések szedhetők össze. Nagyon kell vigyázni a sebesülésekkel, mert nem akarnak gyógyulni, rendesen elfertőződnek, és végül tenyérnyi varr/heg égtelenkedik az ember lábán, karján, stb.

Az apartman teraszajtaját mindig becsukni, nem csak a tolvajok, hanem az egerek, patkányok mindenféle rovarok és kígyók ellen is így a jobb.

Komoly szúnyogtámadásokra lehet felkészülni, aki érzékeny a szúnyogcsípésre, annak kellemesen fognak telni az éjszakái.

Jaj, meg ne riadjatok ennyi intelemtől! Nagyon jól éreztük magunkat, bár talán két hét kicsit sok volt.

Eddig ötször voltunk Görögben, és általában mindig klassz volt, bár végül mindig drágábbra sikeredett, mint azt előre gondoltuk.

Azt tudom mondani, hogy a szállást és az odautat érdemes utazási irodán keresztül intézni, nekünk legutóbb nagy szerencsénk volt, nyugati színvonalú szolgáltatást nyújtott a cég, az idegenvezetők

állandóan rendelkezésre álltak, elég volt egy mobiltáviratot küldeni, és fél órán belül megjelentek, bármit megoldottak, és mindig objektív tájékoztatást adtak.

Általában a fakultatív programok kifizethető árúak voltak (8000 drachma) és színvonalasak.

A szigettel és a helybéliekkel kapcsolatos tudnivalókat annyiszor elismételték, hogy végül már fejből is tudtuk. Bele értve a kocsi/motorkölcsönzést is stb.

A szállással csak annyi baj volt, hogy az ökör angol fiatalok a szemközti házban minden éjjel agyonitták magukat, és hajnal 4-ig randallíroztak, és bizony a konyhai felszerelés elég hiányos volt. A közértben szinte minden kapható, bár a magyar ár háromszorosáért.

Napozóágy és napernyőbérlés ügyben megy a tarhálás, 500 drachmánál többet nem szabad fizetni egy ilyen tárgyért, és van egy szabály, hogy délután 1 óra után elfoglalt napozóágyért nem kérhetnek pénzt.

Néhány megjegyzés a korfui partról:

Kerkirának a fővárosnak nincs igazán fürdésre alkalmas partja, inkább csak éjszakai élet van ott.

Nappal forró, füstös bolondok háza.

A sziget keleti partja beltenger, jobbára sziklás, apróköves, a víz gyakran 30 fok fölé melegszik, olyankor elég visszataszító, a szaga is. A keleti parton olcsóbbak a szállásárak, de a minőség is gyengébb. Benitses, Moraitika, Messongi, stb. környéke úgy néz ki, mint egy Pest közeli elhanyagolt falu, azzal a különbséggel, hogy ott a tengerpart a közelben.

A sziget déli csücskétől nyugat felé homokos partok vannak, általában nagyon kellemesek, bár a vízinövények, és a köztük meglapuló tengerisünök óvatosságra adnak okot. Ez a lassan mélyülő homokos part Agios Eolios és Agios Georgios környékén kezdődik.

A sziget déli része eléggé lepusztult, utak is alig vezetnek oda, mult századi viszonyok uralkodnak, néprajzosoknak érdekes lehet. A nyugati part elég drága, ez a nyílt tenger, elég hideg is a víz, általában homokos partú öblök, a szájuknál nagy sziklákkal. Ezen a környéken Kontos Dialos tetszett a leginkább, de itt említhető még Glifada és a híres Paleokastritsa kolostor környéke is.

Észak-nyugat felé sziklás, agyagos partok vannak, hideg víz, nagy hullámok, de nagy élmény az úszás és a leszakadt partokról való vízbe ugrálás.

Ezen a környéken Sidariba érdemes ellátogatni. Az észak-keleti partszakasz pedig teljesen zord sziklás, néhol ferde palaképződményekkel, ez a rész nagyon közel van Albániához, mégis sok luxusszálloda található ezen a parton.

Ipsos a legismertebb település erre felé, ahová nekünk nem sikerült eljutni, de egy hajókirándulás keretében végighaladtunk az észak-keleti part mentén egészen Agios Stefanosig.

A keleti partvidéken zavaró lehet még az állandó repülőzaj, hiszen Kerkira is ezen az oldalon van, és a reptér napi 24 órán keresztül fogadja és indítja a gépeket. Egyébként állandóan túlterhelt, így aztán sok gép akár órákig is kénytelen a sziget déli csücske fölött körözni, az ott lakók legnagyobb örömére.

Alig vannak útjelzőtáblák, nehéz a tájékozódás, senki se tart be semmilyen közlekedési szabályt, nem árt az óvatosság. Főleg a nagy hőségben csökken az ember koncentrációs képessége.

A nyugati partvidéken, például Kontos Dialos környékén és északon Ipsos felé vannak annyira meredek utak, hogy bizonyos bérelt autókkal lemenni lehet ugyan a partra, de aztán visszamászni a hegyre már nem.

Általában nem tudnak semmilyen nyelven, csak egy pár szót angolul, viszont rengeteg magyar dolgozik a szigeten, egy csomó étteremben van magyar pincér, sőt magyar étteremben is voltunk, és az orvosi

rendelőben is találkoztunk magyar egyetemista lánnyal, aki ott dolgozott.

Amúgy tényleg nagyon barátságosak a helyiek, a biciklikölcsönzős például gondolkodás nélkül megjavította az eltört evezőlapátot, és a végén még pénzt se volt hajlandó elfogadni érte. Közben jól

elbeszélgettünk például a nagy hőség következtében keletkezett erdőtüzekről, meg tűzoltó balesetekről. De az is szóba került, hogy gyakran éppen a turisztikai befektetők bérelnek fel embereket, hogy

gyújtsanak fel bizonyos erdőterületeket, amiket az állam amúgy nem hajlandó eladni, mondván, hogy természetvédelmi övezet, de az erdő pusztulása után már lehet újabb szállodákat építeni oda.

Egyébként a házak többségét befejezetlenül félbe hagyják, bizonyos elhibázott feltételekkel biztosított adókedvezmények miatt.

Megjegyezném, hogy Korfun az élőzene minősége csapnivaló, főleg összehasonlítva az athéni kiskocsmák zenészeinek hihetetlen profizmusával. Alapvetően a legamatőrebb nyugat-európai fiatalok próbálnak szerencsét nyáron görög éttermekben való zenélgetéssel, elég fárasztó őket hallgatni.

A hajókirándulás élményszámba megy, de egy nyaralás idején elég egyre befizetni, másodjára már unalmas lehet. Búvárfelszerelés mellett javasolhatom, hogy vigyetek magatokkal gumicsónakot is, vannak nagyon klassz felfedezni való helyek, a vízibicikli/motorcsónak kölcsönzési árak pedig borzasztóak.

Voltunk görögesten, az tényleg jó volt: Halálra zabáltuk magunkat, patakokban folyt a bor, aránylag jó

zenészek, hastáncosnő, bőséges kaja, stb.

Minden esetre érdemes odalátogatni, a sziget nem túl nagy, de változatos, és nem nagyon lehet unatkozni. Általában egy darab felhő sincs az égen, jellemző a 42 fokos nappali, és 30 fokos éjszakai hőmérséklet.

14 charter gép megy hetente Magyarországról, mindegyiken 153 ülőhely, és általában még a wc ajtóban is ülnek potyautasok, úgy tele vannak a gépek, szóval van bőven magyar Korfun.

Kocsival menni elég rázós, Olaszországon keresztül drága (autópályadíj+komp az Adrián), ráadásul az autó út is 24 óra körül van, és ugyanígy egy nap körüli időt emészt fel a kompozás, árban pedig aligha olcsóbb a repülőjegynél.

Az alattunk lévő apartmanlakásban egy fiatal család lakott, ők így jöttek kocsival, két szülő, két gyerek, az esetükben biztos lehetett volna útiköltségkülönbség, ha nem karamboloznak Olaszországban…

Jugoszlávián keresztül kifejezetten veszélyes menni, nem is beszélve arról, hogy minden hidat lebombáztak, az utak is darabokban vannak, a népek meg kicsit kiéhezettek az út mentén, a macedónok a határon úgy játszadoznak az autósokkal, mint macska az egérrel, örülhet, aki ép bőrrel megússza, ámbár Macedóniában legalább jók az utak. Viszont átérve Görögországba az ember hirtelen azt tapasztalja, hogy az utak alig jobbak a szétbombázott jugoszláviaiaknál, és sehol egy alagút vagy völgyhíd, szóval egy napig is el lehet keringeni a hegyek közt a szerpentíneken.

Eltévedni pedig könnyű, mert alig vannak útjelző táblák, éppúgy, mint Korfun. Aztán komppal át Korfura, ami persze nem hosszú, de ezt a tortúrát senkinek se javaslom, Jugóban például benzin sincs, stb.

Szóval ha már egyszer Korfu, akkor leginkább repülővel.

Hirtelen ennyit tudtam összehordani!

Kellemes nyaralást mindenkinek.
 

Márkus Norbert

A szerző írásai Az Útikalauzban

Márkus Norbert: Korfu – 1999

Márkus Norbert: Mallorca – Spanyolország – 2001