Mohl Miklós dr.: Barcelona és Costa Maresme utószezonban – Spanyolország – 2010
Rendkívül hasznos információk Barcelona bejárásához a város és környékének tömegközlekedési lehetőségeiről és a látnivalókról, szép képekkel
Már közhelynek számít, ha valaki úgy kezdi a beszámolót, hogy „régóta szerettem volna eljutni…”, pedig esetünkben is így volt. Mi elsősorban a Modernizmus (az Art Nouveau helyi, katalán verziója, megnevezése) fővárosát akartuk látni és benne élni legalább egy hétig. Előzőleg alaposan készültünk, sokat és sok jót olvastunk a városról, mégis nagyon meglepődtünk a hihetetlen mennyiségű gyönyörű épület láttán. Ilyen bőségre nem számítottunk, mivel ez nem derült ki a beszámolókból. Sétáink során aztán, egy olyan gyönyörűen épített és nagyon előrelátóan tervezett várost kezdtünk megismerni, melyhez hasonló biztosan kevés van a világon. A nagyon átgondolt városépítésnek előnyét élvezheti a turista is, mivel a széles utcák és az utcasarkok jellegzetes levágása a kereszteződéseknél különösen elősegíti egy nagyváros épületeinek alaposabb megszemlélését. Két hónappal később, most úgy érezzük, hogy még egyszer el kell majd utaznunk e városélmény kedvéért. Akkor majd még több időt szánunk az Eixample városnegyedre, a számtalan gyönyörű épület részleteinek felfedezésére. Hogy merre találjuk a legszebb részeket a nagyvárosban, abban nagyon sokat segített a Modernisme Route Barcelona c. könyv, ami Katalónia (többségében Barcelona) legjobbnak tartott 115 objektumát mutatja be és sétaútvonalakat is ajánl. A könyvet a Hospital de Sant Pau kórház(!) fogadóépületében vettük (10 EUR), melyhez térkép és egy kuponfüzet is járt (10-50 % kedvezmény 30 objektumba, sajnos csak 1 évig érvényes) így, kis szorgalommal hamar megtérül az igen igényes kiállítású könyv ára (interneten: http://www.rutadelmodernisme.com/).
A kórház főépülete, mely az UNESCO világörökség része lett
Egy gyönyörű épület- részlet a számtalan közül
Aztán szerettük volna élvezni a katalán tengerpart egy részét, legalább egy hétig, mivel, idősebbek vagyunk, s így a pihenésre is célszerűen nagyobb időt terveztünk. Ennek megfelelően, minden második nap utaztunk be Barcelonába, kivéve az utolsó két napot, így lett összesen nyolc út. Az utazást e tekintetben is hosszas internetes tájékozódás előzte meg. Fontos volt az elérhető legjobb ár, a szállásra és a közlekedésre vonatkozóan. Földalatti közlekedés csak akkor, ha nincs más megoldás. Ez utóbbi feltétel kikötése is jó elgondolásnak bizonyult, minthogy egészen könnyen teljesítettük, sőt, földalattira nem is volt szükség, kivéve a távolsági vonatot.
Calella központi strandja utószezonban
Costa Maresme/Calella utószezonban
Október eleji utazásunkhoz a fapados járatok közül a katalán Vuelinget választottuk, mert Szegedről vonattal indulva igen kedvező volt a délutáni repülés és visszaút is a koradélutáni időpontra esett (2 főre 284 EUR). Szállás tekintetében hamar rájöttünk, hogy Barcelonában egy nap, 2- vagy 3-csillagos hotelben legalább kétszer annyiba kerül, mint egy tengerparti üdülőhelyen az egynapos félpanziós ellátás. Ennek egy ”hátránya” lett, hogy a két hét alatt egyetlen katalán éttermet sem ismertünk meg, miután a félpanziós ellátás keretében sajnos rendre túlettük magunkat a hotel-konyha jóvoltából. A fenti megfontolások alapján, a Barcelonától kb. 60 km-re fekvő Calellában foglaltunk 2 hétre 2 főre (475 EUR), szerintünk rendkívül olcsón. Közelebb nemigen lehet ilyen szállodákat találni, Calellában viszont sok hasonló hotel van.
Fontos még megjegyezni, hogy ezt az utazásszervezést Barcelona óriási agglomerációs övezetét átszövő, 6 zónára osztott, nagyon jól szervezett, olcsó, integrált közlekedési rendszere tette lehetővé. Ennek előnyeit, rövid betanulás után, már a reptéri érkezést (BCN T1-es terminál) követő utazás során megtapasztaltuk. Ehhez először a T2 terminálra ingázó ingyenes (shuttle) buszra kellett szállni, hogy elérjük a Renfe (spanyol vasút) állomást. Annak bejáratánál 4 zónás 10 utazásra szóló jegyet (T-10 4 zonas ATM) vettünk (27,75 EUR), vigyázva arra, hogy ne a drágább Renfe, hanem a jóval előnyösebb integrált jegyet vegyük. Ez egy un. multipersonal jegy, vagyis többen is utazhatnak vele és lényeges jellemzője, hogy a jegy érvényesítésével az utas lényegében szabadon felhasználható utazási időt kap, így, ügyelve néhány szabály betartására, két órán át szabadon utazhat bármelyik közösségi közlekedési eszközzel. Az érvényesítés hasonló, mint pl. Párizsban. A jegykezelő gép egy résen át beszippantja a jegyet és egy másik résen át visszaadja. Ekkor el kell venni a jegyet, át kell haladni a kinyíló kapun, majd át lehet adni az útitársnak, aki hasonló módon jut át. Kezelés után, a jegy hátoldalán megjelenő számsor utolsó számjegye mutatja, hogy még hány utazás maradt. Mivel ketten voltunk, a 2. számsor végén ekkor egy 8-as állt. (Itt jegyezzük meg, hogy a Barcelonán belül általában utazásra használt 1 zónás T-10-es jegy (Eur 7,95), az első jegykezelés után csak 1 és egy negyed óráig érvényes, de az alkalmas pld. a 4. zónán belüli utazásra is egy településről egy másik tengerparti célpontra.)
Tudtuk, hogy a Calella felé menő vonatra (jele R1, ami a Rodalies szóból jön) a város főpályaudvarán (Sants) kell átszállnunk. Még a reptérről jövő vonatban a kijelzőn, számunkra zavart keltve, Barna Sants jelent meg, ami ismeretlen volt előttünk. Szerencsére sikerült hamar kideríteni, hogy az nem egy másik megálló, hanem: Barna = Barcelona. Aztán, leszállás után, hiába kerestük a kijelzőkön az R1-R7 vonatokat, melyek azonosítása olyan egyszerűnek tűnt az interneten elérhető hálózati térképen, helyette mindenféle hosszú katalán helységneveket találtunk a kijelzőkön. Hogy a helyzet számunkra még bonyolultabb legyen, az R1 és R2 vonal végállomása (ez az utazási irány eldöntéséhez kellett) azonosan Macanet-Massanes, de két különböző útvonalon!
Szerencsére sikerült mindent időben tisztázni, s elindultunk a szomszédos, 8-as peronra. Elsőre ez sem volt egyszerű, mert ehhez ismét át kellett haladni egy jegyellenőrző kapun. (Ez a jegykezelés, a két órás érvénytartamon belül is, mint utólag megtudtuk kötelező és természetesen nem bizonyul új utazásnak.) Ezek után már csak arra kellett ügyelni, hogy a peronon 2-3 percenként áthaladó vonatok közül a megfelelőre szálljunk. Végül is a reptérről Calellaig, a kb 80 km-es út, 1 óra 50 percig tartott s közben teljes keresztmetszetében átutaztuk Barcelonát is a föld alatt, minthogy e vonatok természetesen a metróhoz hasonlóan teszik meg a várost érintő szakasz nagyobb részét.
A vonat végig a tenger mellett jár Calella felé
Az első napot Calellaban töltöttük, ami nem egy nagy szám, de pihenésre kiválóan alkalmas. Rendelkezik minden olyan szolgáltatással, amit az ember egy tengerparti üdüléstől elvár. A nagy szállodák negyedétől elkülönült, sűrűn épített város nem különösebben érdekes. Nem volt könnyű találni néhány szép épületet a tengernyi jellegtelen beépítés között. De ez nem is volt baj, helyette találtunk a környéken olyan célpontokat, melyeket többször is szívesen felkerestünk. Azokon a napokon, amikor Calellaban maradtunk, a bőséges reggeli után általában jól esett egy kiadós séta a gyönyörű platánsorokon, (a fasor keleti végén egy nagyon szép temető található óriási ciprusok árnyékában) a legalább 2 km hosszú homokos, városi strand mentén, majd fürdés, ha alkalmas volt az idő, a még mindig kellemes vizű tengerben. Az első héten a napsütés még mindig nagyon erős volt, így hosszabb ideig csak árnyékban bírtuk. A strand nyugati végén, St. Pol de Mar irányában sétaút vezet magasan a gyönyörű sziklás parton. Erre indulva, több alkalommal, kellemes gyalogtúrákat tettünk, főleg amikor már nem lehetett fürdeni. Kényelmesen, kb. egy óra alatt lehet e településre átsétálni. Érdemes a villanegyedet felkeresni, sok szép kertes házat lehet találni.
A hotellel (Bon Repos***), a félpanziós ellátással nagyon elégedettek voltunk, annak ellenére, hogy előzőleg az interneten számos rosszalló bejegyzést is olvastunk az ételekre vonatkozóan. Arra kell vigyázni, hogy nem szabad ilyen későn, az utószezon végén utazni, mert előfordulhat, hogy az adott hotelre kifizetett teljes díj ellenére is egy másikba tesznek át, ami némileg kellemetlen lehet. Velünk is ez történt már a kiutazás előtt egy nappal, nem kis izgalmat keltve. (Tanulság: a szinte hihetetlen olcsóságnak ára van). Ez nem okoz addig gondot, amíg az átköltöztetés a településen belül van. Az utolsó napunkra, (október 17.), azonban, a második hotelváltás alkalmával, már Lloret de Marba kellett volna vállalnunk a transzfert. Ezt még úgy sem vállaltuk, hogy teljes panziót ajánlottak, ráfizetés nélkül, kárpótlásul. Így kénytelenek voltunk egy kis panzióban egy napra (45 Eur) megszállni. Lloret hátrányai: még vagy 20 km-rel messzebb van Barcelonától, odáig már nem jár a vonat és persze így jóval nehezebb a reptérre is korán kijutni.
Visszatérve a hotel ellátásra, természetesen volt néhány étel, ami nem ízlett, de mindig volt 3-4 ízletes. Inkább az volt a baj, hogy rendre túlettük magunk. Így aztán napközben étterembe nem is mentünk, ebédre mindig csak gyümölcsöt ettünk, hogy majd tudjunk vacsorázni.
A part Calella és St.Pol de Mar között
Calella központi strandja
Barcelonai utazások: összesen 8 alkalommal utaztunk be. Nagyon sokat láttunk, egy percig sem unatkoztunk, mindenhova busszal és a T4-es villamossal utaztunk. Metróra egyáltalán nem volt szükség, pedig ezt ajánlja szinte minden közlekedési tájékoztató. A buszok sűrűn járnak, elegánsak, nagyon kényelmesek és maga a vonalhálózat is nagyon sűrű. A busztérkép segítségével kiválóan lehet, pillanatok alatt azonosítani az adott célhoz vezető vonal-kombinációt. Szabad ülőhely l-2 csúcsforgalmi utazás kivételével mindig volt. Dugóba egyszer sem kerültünk a remekül szervezett, védett útvonalaknak köszönhetően. (Többször láttuk, hogy a turistáknak ajánlott, piros, kék, zöld útvonalon járó emeletes városnéző turistabusz mennyire rossz választás lett volna. Ráadásul nagyon drága. Egyes nevezetességeknél óriási tömeg verődött össze, akik rendre nem fértek fel a buszokra, annak ellenére, hogy sok van belőlük, de látszólag mégsem elég.) Bár néhány nevezetesség viszonylag messze esik egymástól, a méltán világhíres központ városrész, az Eixample, és a látványosságok többsége, gyalog elérhető, kényelmesen bejárható, így napijegyet csak annak érdemes venni, aki siet s csak 2-3 napra jön s persze jól felkészült.
Az alábbiakban bemutatjuk, hogy nagyon kényelmesen mi fért bele a nyolc napba.
Calellabol reggel 10-ig sűrűbben, negyedóránként van vonat. A legjobb olyannal menni, aminek maga Calella a végállomása, így biztosan lesz ülőhely. A hotelből az állomást kb. félórás sétával értük el. A vonat Barcelonáig végig a tengerparton (Costa Maresme) megy, többnyire közvetlenül a vízparton, így érthető, hogy egyáltalán nem untuk ezeket a kétnaponta ismétlődő vonatozásokat. A másik oldalon a táj látványos, dimbes-dombos, amit csaknem végig egybefüggő településlánc színesít. Mindjárt az első alkalommal, terv szerint, St. Adriá de Besós-ban (Barcelona város-határán) leszálltunk, hogy kipróbáljuk az onnan induló T4-es villamos-vonalat. ( A T4-es és egyéb villamos-vonalakról kitűnő tájékoztató olvasható ide kattintva).
A T4-es, melyen többször utaztunk
Indulás hazafelé a Rambláról
Nagyon élveztük az első városi, felszíni utazást a kényelmes, modern villamoson, ami a külvárosból indult és azért választottuk, mert végállomása az Olimpiai falu közelében és a Ciutadella (Citadellapark) mellett van, melyek turisztikai célpontok is egyben. (A jegyet átszálláskor is kezelni kell, ami, természetesen , ha még az indulást követő 2 órán belül vagyunk, nem számít új utazásnak.)
Egyből feltűnt a város rendezettsége, eleganciája, a nagyon igényesen kialakított épített környezet, széles utak, melyeket több párhuzamos fasor és középen vezetett séta- és kerékpárutak színesítettek. Ezen a vonalon láttuk először a város egyik híres épületét, a nagyon érdekes alakú Torre Agbart, ami egy 144 m-es felhőkarcoló, a Glóries térnél. A végállomás előtti 2. megállónál kell leszállni a Parc de la Ciutadella bejáratához. Nagyon tetszett a park, benne többek között a katalán parlament épülete és különösen az első „modernista épület, amit láttunk: a Három sárkány kastélya, majd a széles, pálmákkal szegélyezett sétány végén az Arc Triomf.
A Három sárkány kastélya
Sétány az Arc Triomf felé
Aztán a híres gótikus óváros felé sétáltunk, mely összességében csalódást okozott, mivel a beszámolók szerintük erősen túloznak. Mindenesetre nem szabad olyan igazi óvárosra számítani, melyből Olaszországban tengernyi van. A középkori hangulat valahogy nekünk nem jött át, pedig több alkalommal és több irányból is jártunk benne és kerestük. Az utcák ugyan rendkívül keskenyek, de az épületek túl nagyok, helyenként kimondottan rondák, olyan „szocreálosak” és nagy többségük láttán egyáltalán nem asszociáltunk a középkorra.
Közben feltétlenül egy busztérképet kellett szereznünk, hogy a további napokon, terv szerint, busszal járhassuk be a várost. Állítólag a turistairodákban rendre elfogyott. Végül is a városháza fogadószintjén kaptunk, ahol ingyen internet is rendelkezésre áll. (Különben az ide kattintba behívható oldalról a buszvonalak egyenként nyomtathatók, egy olyan térképrészleten, melyen a vonalhoz közel fekvő látványosságokat is feltüntették.) A városháza előtti téren fedeztük fel a PANs nevű gyorsétkező-hálózat egyik egységét, ami pihenési és egyéb turista szükségletek kielégítésére többször is kiválóan megfelelt. Aztán az igen érdekes Reial tér érintésével a világhíres La Ramblán sétáltunk kétszer is, végig, a Colombus emlékmű és a Pl. Catalunya között. A világhíres sétálóutca, valószínűleg a túlzott várakozás miatt is, inkább csalódást okozott. Lehet, hogy a sok mutatványos miatt meglehetősen kommerciális az összkép, amit a tengernyi tolongó turista csak fokoz. Szerencsére a Ramblát is érinti két buszvonal. A haza-induláshoz a 14-est választottuk a Ciutadella felé, majd a T4-es villamost. Először utaztuk végig, a busz/villamos/vonat kombinációt hazáig, bőven 2 órán belül, egy jeggyel, s így végül is ezen a napon Barcelonán belül egyéb utazási jegyre nem is volt szükség.
A Güell park kilátójáról a Montjuic is jól látható
Güell park részlet
A második alkalommal reggel az első úti cél a Güell park (méltán UNESCO világörökség) volt. Vonattal most egy megállóval tovább mentünk Besósnál, mert a Clot-Aragó állomáshoz közeli Independencia utcában jár a 92-es busz, mellyel elérhető a Güell park egyik hátsó bejárata. Az átszálláshoz 10-12 percre volt szükség. Ez a bejárat érhető el legkönnyebben busszal és további előnye, hogy innen, a hegyes terepen szinte végig lefelé kell menni a nagy attrakciók felé, melyek csak később következtek és így fokozatosan lehet ráhangolódni az egyre érdekesebb épített környezetre. Közben azért érdemes felmászni egy magaslatra, ahonnan remek kilátás van a városra. A csúcson levő, pár méteres kis kilátón annyian voltak, hogy a turisták rendre egymást zavarták a fényképezésben. A sétára legalább 3 órát érdemes szánni, hogy legyen idő a részleteket is alaposan megnézni. Aztán úgy döntöttünk, hogy pihenési céllal is buszozunk egyet, de még nem volt egyzónás T10 (7,95 Eur) jegyünk, így nem szálltunk fel a főkaputól induló 116-os buszra. A séta a hegyről a völgyben található legközelebbi metró-állomáshoz (Lesseps) 20-25 percbe telt. A 27-es busszal az óriási Espanya térre, onnan az 50-essel fel a Montjuic-hegyre mentünk a végállomásig. Innen egy jó órás, kényelmes sétával jutottunk fel csúcsra a kastélyhoz, de a záróra miatt, bemenni már nem tudtunk. Így még egy ideig élveztük a gyönyörű panorámát. A hegy, ahol a 92-es olimpiát is rendezték, nagyon rendezett, elegáns, óriási, sok parkkal, virágos kerttel, igazi pihenő, kiránduló hely. Hazafelé most a közeli Sants pályaudvarról indultunk, amit a kastélytól a 193-as és 109-es busszal értünk el (átszállás a Espanya téren).
Kilátás a Montjuicról, ellátni a Tibidabo hegyig
Egy nap tengerparti ejtőzés után ismét St. Adriá de Besós-ban szálltunk át, de most nem villamosra, hanem a 43-as buszra, amivel közvetlenül a Sagrada Familia-hoz utaztunk (még éppen belefért a 2 órás jegy-érvényességbe). Óriási turista tömeg fogadott, így meg se kíséreltük a bejutást a lenyűgöző szépségű és méretű épületbe (majd ha készen lesz), inkább kétszer körbesétáltuk a tér távolabbi részeit is érintve. Aztán a Hospital de la Sta Creu i Sant Pau (egy kórház), felé indultunk az Av. Gaudi-n (fasor), ami már első pillantásra nagyon vonzó, igazi, gyalogos turistáknak kitalált útiránynak bizonyult. Szinte hihetetlen, hogy a sok, előzőleg olvasott városleírásban nem említették, e két csodálatos épületet így együtt és az őket igen látványosan összekötő, praktikus útvonalat. Számunkra ez volt az igazi rambla, az elegáns, autómentes sétálóutca.
A Gaudi fasor, az egyik végén a Sagrada Familia-val
A Gaudi fasor, a másik végén a Sant Pau kórházzal
A fasor végén hosszabb pihenőt is tartottunk az elragadó épületegyüttes előtt, mely később, számunkra, a legemlékezetesebb élménnyé vált a Katalán Zenepalotával együtt. Ekkor vettük, a bevezetőben említett könyvet, ami nagyon sokat segített a felkészülésben. Mivel bemenni már nem lehetett és előző nap nagyon tetszett a Montjuic, a kórház melletti megállóból az 50-es majd 193-as busszal direkt a hegy tetején levő kastély/citadella melletti végállomásig utaztunk. A valamikori katonai erődítmény ingyen látogatható, felső szintjére a kiváló panoráma miatt is érdemes felmenni. Innen a város számos nevezetességét tudtuk már azonosítani. A hegyről gyalog indultunk lefelé, hogy a világhíres Fontana Magica szökőkútsor (utószezon miatt nem működött) melletti lépcsőkön érjük el az Espanya teret majd a Sants állomást.
Kilátás a Montjuic oldaláról, háttérben a Tibidabó
Innen volt a legkedvezőbb visszautazni, mert még a délutáni csúcsban is szinte üres vonatra lehetett felszállni Calella felé. Általában fél 8-8 körül értünk vissza, fé 9-ig lehetett vacsorázni.
Az ötödik utazásra a szokottnál korábban indultunk, hogy a kórházba 11 órakor induló csoportot elérjük (1 órás angol nyelvű vezetés, 10 Eur, 50% kedvezmény kúpon-könyvre). A Clot-Aragonál szálltunk le, hogy a már ismert 92-es buszjáratot elérjük, mely érinti a kórházat. A katalán modernizmus e lenyűgöző épületegyüttese óriási, 14,5 hektáros területen helyezkedik el, még úgy is, hogy a terveknek csak alig több mint fele valósult meg. Lluís Doménech i Montaner tervezte 1901-ben. Ma már az UNESCO kulturális világörökség része és a világ egyik legszebb Art Nuoveau komplexumai közé sorolják. Doménech neve, méltánytalanul, nem annyira ismert, mint Gaudié. Már maga a gondolat, hogy egy kórház épületei ilyen hihetetlenül igényes és látványos stílusban épüljenek meg, ráadásul úgy, hogy sikeresen alkalmazzák az akkori legkorszerűbb közegészségügyi elveket, külön érdekessé tették a látogatást, ami, egy tatarozás és átépítés miatt, a működő klinikai pavilonoktól elkülönített részre korlátozódott.
Hospital de la Sta Creu i Sant Pau előadóterem részlet
udvari részlet, Hospital de la Sta Creu i Sant Pau
Már maga a fogadóépület művészi alkotásai és az azt koronázó csodálatos óratorony is zavarba ejtő: Tényleg egy kórházépület előtt állunk és abban akarunk gyönyörködni kívül, belül? Ráadásul, alig múlt egy éve, hogy a kórház ezen látogatható része is, még teljes egészében a funkciójának megfelelően működött. Belépve az előcsarnokba, az ember minden másra előbb asszociálna, mint kórházra. Művészi mozaikok, templomiakra emlékeztető festett üvegek és plafon jellemzi az iszlám építészetre emlékeztető lépcsőházat és az előadótermet. Az udvarra kitekintve, a pavilonok, zöldbe ágyazva sorakoznak. Alagsoraik között föld alatti folyosók futnak a működés megkönnyítésére. A látogatás után hosszabb sétára indultunk, újra élvezve a Gaudi fasor nyugalmát, a Sagrada Familia fenséges látványát. Majd könyvünk segítségével, a szebbnél szebb modernista épületek sokaságát kerestük meg a Mallorca, Valencia és Aragó utcákban. Aztán rátaláltunk a Rambla Catalunyára, ami a másik kedvenc pihenő, kávézó helyünk lett. Onnan már csak pár lépés talán Európa legszebb ”útja” a Pg. Grácia (erre az út-elrendezésre nincs magyar szó, a lényeg: bőséges hely a tengernyi gyalogos, több fa- és cserjesor és egyéb közlekedési eszköz számára, nagyon praktikusan és elegánsan elosztva, plusz, gyönyörű épületek sora mindkét oldalon).
A Grácia sugárút a Casa Milá előtt
Épület részlet Eixample városrészben
Épület részlet Eixample városrészben
Épület részlet Eixample városrészben
Állítjuk, hogy Barcelona e kivételes szépségű negyedében a séta a lehető legfárasztóbb és egyben a legélvezetesebb, mert nemcsak az épületek, hanem az üzletek is rendre megállásra késztetnek. Úgy látszik még nem voltunk elég fáradtak, mert a Pl. Catalunya-Rambla, Ferran u. irányban a városházáig gyalogoltunk e-mailezés céllal. Hazafelé a Rambláról indultunk, most az 59-es busszal, melyről pár megálló után, a Sants végállomásig járó 44-esre szálltunk át. A biztos ülőhely érdekében tettük ezt, meg lehet, hogy a buszos városnézés kedvéért is. (Tény, hogy a calellai vonatra a város központi terén, a Catalunyán is felszállhatunk volna, de ezt egyszer sem tettük, inkább jobban kihasználtuk a 4 zónás jegy 2 órás érvénytartamát.)
A hatodik napra a legfontosabb célunk volt: bejutás a Katalán Zenepalotába, amit Lluís Doménech i Montaner tervezett 1904-ben. (vonat Besósig, T4 és 40-es busz) Délelőtt 11-kor jegyet csak du. 2-re kaptunk (1 órás angol vezetés, 10 Eur, ). Talán mondani sem kellene, hogy az épület az UNESCO világörökség része. A város sok-sok híres épülete közül is kiemelkedik és a modernizmus extravagánsaként emlegetik Domenéch e művét. Időtöltési céllal, mivel közel volt, egy újabb sétát tettünk a gótikus negyeden keresztül, katedrális, római falak, stb, majd a Rambla mentén és közelében található modernista épületeket kerestük fel. A leghíresebb, a Palau Güell (Gaudi, és UNSCO v.ö. része) sem tetszett nekünk igazán, ráadásul még tartott a rendkívül nehézkes, nagy erőt sugárzó épület tatarozása.
A Katalán Zenepalota
Katalán Zenepalota belső
Du. 2-kor végre bejutottunk a Zenepalotába, ahol sajnos tilos fényképezni. A fenti kép egy prospektusról készült, ami némileg elképzelhetővé teszi a rendkívüli mennyiségű mozaikkal, szoborral, festett üveggel díszített előadóteret. A fő attrakció egy kifordított harang formájú óriási világító test, melynek lenyűgöző mintázatú festett üvegmozaikján át szűrődik be a külső fény. A nézőtéren, mint a zene szentélyében ülve, a vizuális élményt csak fokozza az a kb. 5 perces koncertrészlet, melyet a hangzás illusztrálására lejátszanak. A palota izgalmas történetéhez tartozik, hogy az 1920-as években a helyi építészek egy csoportja komolyan, de szerencsére sikertelenül követelte az épület lebontását. Aztán nemcsak pihenési céllal újra elmentünk a Güell parkba (busz 39, 116). Ezúttal a főkapun mentünk be. Jó volt még egyszer sétálgatni a látványosságok között, azonban a jeggyel megtekinthető épületek belsejében némileg csalódtunk: a mindjárt a főkapunál lévő, eredetileg a parkőrség számára szolgáló épületben (2 Eur) csak vetített képsorozatokat lehet nézegetni meg a csupasz falakat.
Gaudi egykori házában is csalódtunk, eléggé hiányosnak találtuk. Állítólag az általa tervezett bútorok és tárgyak többségét más épületekben, múzeumokban állították ki. Visszafelé a 116-os busz nem ajánlott, mert több, nagyon hosszú vargabetűt tesz a hegyoldalban lakók kedvéért. Hazafelé, a Lesseps tértől a 32-es és 33-as busszal Clot-Aragó állomásig mentünk.
Villa részlet a Tibidabo lábánál
Villa a Tibidabo lábánál
A hetedik nap reggel a T4 villamossal és 6-os busszal a Pg. Grácia és a Diagonal kereszteződéséig utaztunk . Számunkra megunhatatlan élményt jelentett a séta ezen a környéken, a szebbnél szebb épületek felfedezése. Mikor elfáradtunk, a 22-es busszal a végállomásig (Cervantes park) mentünk a Tibidabó hegy lábához. Az utat végig élveztük, a busz eléggé lassan ment ahhoz, hogy az utazás igazi városélmény lehessen. Jól esett egy séta újra a zöldben. A parkon át elértük a Diagonalt, majd azon a város felé sétálva az 54-es buszt, melynek vonalán látható a világhíres Camp Nou stadion. Még átszálltunk a 78-asra, melynek végállomása a Sants pályaudvar.
Utolsó napunk szombatra esett. Úgy döntöttünk, hogy benn maradunk Barcelonában este 7-ig, hogy megnézhessük a mágikus szökőkutak műsorát, ami utószezonban állítólag csak hétvégén látható. Előre tájékozódtunk, hogy mikor lesz előadás. Most először, egészen a Santsig vonatoztunk s ott kezdtük, ahol abbahagytuk előző este. A 78-assal a Pedralbes Monostorig buszoztunk. Kellemeset sétáltunk a hegyoldalban a Güell Pavilonig, melynek kapuját Gaudi tervezte. A kapu valóban extrém érdekes. Aztán ismét átszeltük a várost (78/44/17-es busszal a végállomásig, ami a Barcelonata városrészben van a tengerparton. Itt nem bírtuk sokáig, olyan meleg volt és igen erősen sütött a nap, ezért ismét átutaztuk a várost, a 17-essel visszamentünk a Tibidabo hegy lábáig (Kennedy tér), ahonnan a 196-os busszal, a kék villamos vonala mentén, a Tibidabora induló fogaskerekű állomásához jutottunk. Mivel nyugatra néz a hegy és a nap erősen sütötte, úgy gondoltuk nem sokkal többet látnánk magasabbról, így úgy döntöttünk, hogy egy panorámás kávé után inkább lesétálunk a parkon át, majd a híres Tramvia Blau vonala mellett a Kennedy térig gyalogolunk. Nagyon jól tettük, mert így volt idő felfedezni és fotózni a hegyoldal gyönyörű villáit és a távolság sem hosszabb egy km-nél.
A 17-esel utaztunk vissza az Aragoig, hogy egy hosszú sétát tegyünk egyik kedvenc pihenőhelyünkig, a Miro parkig, ami már egészen közel van a mágikus szökőkutakhoz.
Egy meghökkentő épület a sok közül
Pihenő a Miro parkban
Nagyon tetszett ez a park, a sűrű pálmaligetekbe ágyazott játszótereivel és egyéb, turistáknak különösen fontos szolgáltatásaival. Aztán lassan felsétáltunk a (mozgólépcsők is vannak) a Katalán Nemzeti Művészeti Múzeum turistákkal tömött lépcsőihez. És ennyi. Hiába vártuk, a szökőkutak nem indultak be.
Mivel késő volt, már nem próbálkoztunk busszal. Az Espanya térről 20-25 perces sétával értük el a Sants pályaudvart.
Összefoglalva, úgy látjuk, hogy Barcelona megér legalább egy hetet. Ez nem olyan város, amin csak úgy át lehet szaladni néhány nagy látványosság megtekintése után. Sokan dicsérték már a sajátos hangulatát, amit csak megerősíteni tudunk. Egyszerűen élvezetes sétálgatni Barcelonában, különösen az Eixample városrészben, csak úgy cél nélkül. A város rendre adja magát, szebbnél szebb épületeivel és közterületeivel. Eredetileg úgy terveztük, hogy a második héten kocsit bérlünk és pár napig Katalónia egyéb híres városait és a Costa Bravat járjuk be, de erről lemondtunk, inkább Barcelonát választottuk. Az általunk alaposan tesztelt vonatos bejárást és a városi buszos, villamosos közlekedést csak ajánlani tudjuk másoknak is, akik vállalják ezt az utazási formát. Rendkívül olcsó és praktikus ( pl. az utazás alatt remekül lehet tervezgetni, készülni a látnivalókra). Használatával egy kicsit a jövőben is utaztunk, reménykedve, hátha lesz egyszer Magyarországon is ilyen elegáns, hatékony tömegközlekedési rendszer.
Mohl Miklós
A szerző írásai az Útikalauzban >>
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés