Mohl Miklós: Montenegró utószezonban, 14 nap extrém élményekkel – 2009

Mohl Miklós dr.: Montenegró utószezonban, 14 nap extrém élményekkel – 2009

Egy újabb nagy ívű beszámoló Montenegró népszerű helyeiről és a Szerbián, Bosznián való átkelési lehetőségekről. Az írást több látványos fotó illusztrálja. A települések, érdekes helyek nevei alá belinkeltük a Google térképének érintett részletét 

Legalább 5 éve Montenegró is az utazási terveinkben szerepelt, de nem mertünk nekivágni. Rendre Portugália nyert, ahova zsinórban ötször utaztunk két hétre repülővel, s mindig elő- és utószezonban. Végül is az Útikalauz remek írásai és az Interneten elérhető infók alapos tanulmányozása után 2009. szeptember 19-én elindultunk.
Az élmények jellemzésére az extrém szó nem túlzás. Ez pozitív és sajnos negatív irányban is érvényes: lélegzetelállító szépségű és méretű hegyek, szorosok, folyóvölgyek és öblök látványa áll szemben az iszonyatosan szemetes Ada Bojana-hoz (albán határ) közeli, egyébként kiváló homokos tengerparttal, a Petrovac na Moru-tól délre sok helyen látható égetéses hulladékkezelési móddal, melyről tudni kell, hogy extrém egészségkárosító (rákkeltő) a keletkezett füst. Biztató, hogy a korábbi Útikalauz leírások alapján rosszabbra számítottunk, sőt sokfelé tapasztaltuk már a megfelelő hulladékkezelés működését is.

Az utazás célja egy olyan tengerpart megismerése volt, ahova még gépkocsival is vállaljuk az utazást és ahova aztán rendszeresen (akár évente) visszatérnénk. Hasonló céllal 2009. május 15-30. között több napot töltöttünk a Ligúr-tenger Marina di Pisa – Portofino közti szakaszán. A víz már májusban is kellemes volt, de minden szempontot egybevetve – zsúfoltság, túlzott kiépítettség, nehéz parkolás és a természeti környezet beépítettsége – úgy éreztük, hogy nem igazán ez az, amit keresünk.
Végre Montenegróban megtaláltuk! A strand, Lucsice, amit nagyon megszerettünk Petrovacban található. Igazi idill itt fürdeni. A vízből lehet gyönyörködni az erdős környezetben és a virágzó leandereket, pálmákat és ciprusokat ölelő óriási hegyekben. A kb. 200×200 méteres öböl környezetét gyönyörű, sűrű mediterrán növényzet borítja, a part részben homokos és apró kavicsos. Árnyékos helyen lehet parkolni, de nincs is szükség kocsira, mert ez a strand 10-15 perces sétával elérhető a városi strandról.
Mivel nem szeretjük a nagyon felkapott helyeket, Budva és Kotor szóba sem jöhetett, így Petrovacban terveztük az első és egyik szállást a tengerpart bejárására. (Végül Petrovac annyira ideálisnak bizonyult, hogy 11 éjszakát ott töltöttünk.) További kettő Bar és Perast lett volna, de nem láttuk értelmét a költözésnek, mivel nincsenek nagy távolságok.

Útitárskártya elfogadóhelyek – Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése

1. nap
Szombat reggel (szept.19.) 9 körül indultunk Újszegedről, így pár perc alatt elértük a határt Tiszaszigetnél. Mivel a határállomáson senkit sem találtunk, kb. egy perc múlva elindultunk a szerb állomás felé, naivan gondolván, hogy itt is bevezették az egyszeri ellenőrzést. Félúton éles füttyszó hangzott, így visszatolattunk. A múlt rendszerből visszamaradt határőr alaposan kioktatott és leteremtett bennünket. A szerb oldalon “természetesen” egyből szerbül érdeklődtek, amit természetesen nem értettünk. Aztán tért át folyékony magyarra az őr. Utunk olyan Tisza-menti településeken (Csóka, Zenta, Ada, Becse, Temerin) vezetett át, ahol arányában a legtöbb magyar él. Csak igen lassan lehetett haladni a sok 40 km-es korlátozás miatt. Feltűnő volt a kevés fa és fasor a települések között, az általános sivárság és az egyre több szemét. Novi Sadon térkép nélkül is könnyen túljutottunk. A város az addig tapasztaltakhoz képest nagyon rendezettnek és tisztának tűnt. A Dunán átkelve végre erdős-hegyes területen (Fruska-Gora Nemzeti Park) haladtunk. Itt a 21-es út kettéválik és a hegy tetejéig 2 sávon egyirányú. Bár láttunk egy erre utaló szokatlan jelzést, ezt nem mertük először alkalmazni, így csak későn kezdtük könnyedén előzni a sűrű teherforgalmat. A visszaúton is áldás volt ez a szakasz, mert előtte legalább egy órát araszoltunk a hegyre fel.
Ruma érintésével Sabacig nagyon szegényes, szemetes és lehangoló az út. Terv szerint a Szávánál, majd a Drina mellett (19-es út Sarajevoig) meg akartunk állni, de nem találtunk arra alkalmas helyet. A szükség vitt rá, hogy egy településen mégis megálljunk. Az extrém szegénynek, rendetlennek tűnő kisvárosban fényképezni sem mertünk és igyekeztünk mielőbb továbbhaladni. Végre a Drina két partján telepített határátkelőkön (Zvornik) átjutva kiléptünk Szerbiából és Bosznia-Hercegovinában (BH) folytattuk utunkat. Ebbéli hitünkben azonban hamar zavart okozott, hogy óriási üdvözlő plakátok tudatták, hogy Republika Srpska-ba érkeztünk. (Csak itthon derítettük ki a Net segítségével, hogy pontosabban BH Szerb Köztársaság szövetségi államában jártunk.) (A Boszniáról bővebb információt keresőknek ajánlom egyik korábbi saját írásom – a szerk.)
Innentől kezdve vált a táj igazán széppé, amit Sarajevoig nagyon élveztünk. Különösen szép a Sarajevo előtti szakasz. Mivel már este 6 óra felé járt, gondoltuk jobb lenne a nagyváros előtt szállást keresni. Ljubogostánál megláttuk egy panzió hirdetését. Mint utólag kiderült érdemes volt visszafordulni és érdeklődni. Valószínűleg mi voltunk az egyetlen vendég. Egy csobogó patak túlpartján találtuk a meglehetősen kihalt épületet.

A recepcióssal csak oroszul tudtunk szót érteni. Megmutatta a kétágyas szobát, ami teljesen megfelelt az elvárásainknak. (Reggelivel 33 EUR volt.) Gyorsan lefürödtünk és még világossal, 10 perc alatt elértük Sarajevo szebbik felét. Ez a rövid szakasz már igazi táj-élményeket nyújtott, mély szurdokok, alagutak, stb. Ami különösen jó, hogy az utazó egyből Sarajevo óvárosi negyedébe érkezik. Viszonylag könnyen találtunk parkolóhelyet a Miljacka folyó túlpartján. Megcsodáltuk a Bascsarsiát, az esti kivilágítást. Abban a hitben (Útikalauz), hogy az eurót mindenhol elfogadják, próbáltunk vásárolni. Kiderült, hogy csak a papírpénzt fogadják el. Lehet, hogy a szombat este miatt, pénzváltókat sem láttunk.

Útitárskártya elfogadóhelyek – Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése

A Bascsarsia a Google térképén

A Bascsarsia

2. nap
A panzió reggelije igazán bőséges volt (két tojásból rántotta és két debreceni plusz paradicsom). A szobánkban vízforralónk segítségével elkészítettük az arra a napra szóló teát és kávét, amit termoszban tároltunk. Még egyszer gyönyörködtük a Bascsarsiáig vezető tájban. A városi séta alatt feltűnt a sok virágárus és a sok virággal sétáló ember. Kiderült, hogy a város feletti hegyoldalban található sírokhoz mennek, így mi is követtük őket. Döbbenetes volt látni az óriási temetőt és azt, hogy a sírok többségén a halál 1992-95-re esett, amikor a háború dúlt.

Temető Sarajevoban

A további hosszú utazásra tekintettel, teletankoltuk a kocsit. (itt elfogadták az euró aprót is.) Elszörnyedtünk Sarajevo modern részein áthaladva, nagyon nem tetszettek az óvárosi negyed után. Montenegró felé utaló táblát mi sem találtunk, végül is kizárásos alapon választottunk útirányt, meg a reptér helyzete is segített, ami a 2008-as Kartográphia térkép szerint a 18-as nemzetközi főút közelében található. Ez a térkép sem jelöli Srbinje-t, ami végül is a helyes útiránynak felelt meg. 11 órakor indultunk. Az út szép, jó minőségű és több helyen is sárga padokból álló tiszta(!) pihenőket láttunk. Végre megjelent a keresett Focsa tábla, persze szigorúan ciril írással és ismét köszöntöttek minket Republika Srpska-ban. Megfelelő infó hiányában tévesen, de lehet, hogy helyesen (?), először Trebinje irányába indultunk, majd visszafordultuk és Foca-n (Focsa = Srbinje) át nagy kerülővel megtaláltuk a korábbi Útikalauz beszámolókban jogosan “kecskecsapás”-nak nevezett, de a térképen nemzetközi főútnak jelölt egysávos utat, melynek minősége mégis jobb volt a vártnál. A határt elérve fellélegeztünk, mikor megláttuk a kétsávos jó minőségű utat. A montenegrói határőrök legalább 5 percet vacakoltak az útlevelünkkel meg a zöld kártyánkkal.

 

Végre Montenegró, a határ

Közben odaoldalgott egy civil és valamilyen keveréknyelven rávett minket a 10 eurós “ökotaxa” megfizetésére. Az odaút egyik legnagyobb élménye ezután ért bennünket: a Piva kanyon annyira tetszett, hogy a duzzasztón tartott pihenő után visszafordultunk és még egyszer végignéztük ezt az extrém látványos, kb. 10 perces szakaszt. Arra is gondoltunk, hogy erre egyhamar nem jövünk, gondolva a “kecskecsapásra”.

A Piva többször is megállásra késztetett

A Piva természeti csoda

Az út továbbra is gyönyörű volt. Három óra körül megálltunk egy nagyon szép fennsíkon ebédelni a zöldben. Egy órás pihenő után Niksicset érintve nagyon jó minőségű, széles, új úton szinte siklott a kocsi Podgoricáig. Ráadásul a táj is nagyon szép. A Petrovacig tartó további egy órás út is igen látványos, keresztül a Skadarszko tavon, majd óriási hegyeken át, hogy aztán mint egy repülő, leereszkedjünk a célterületen.

Érkezés, még Petrovac felett

Ekkor már este 6 óra volt, így Petrovacban a terv szerint egyből szállás után néztünk. A strand-menti promenád közelében már az első érdeklődésünk sikeres volt. Angol és német nyelvű sikertelen próbálkozás után, az oroszt is bevetve, annyi kiderült, hogy van kiadó kétágyas szoba, ami 20 EUR/nap. Közben felhívták a házigazdát telefonon. A szerbül folytatott társalgásból annyit értettünk, hogyha tovább maradunk, akkor 15-re csökken az ár. A szoba megfelelt, este pedig megegyeztünk, hogy több napra maradunk. Ez már könnyen ment, mert a házigazda jól beszélt németül.
Fürdés után még volt erőnk végigsétálni a promenádon, ahol mást sem hallottunk, csak orosz szót. A közeli szupermarketben (VOLI) pedig beszereztünk némi innivalót: a jól ismert Niksicsko sört és a nagyon finom Vranjac vörösbort.

Petrovac az apartman teraszáról

3. nap
Már reggel 6 előtt gyönyörködtünk a teraszunkról látható panorámában. Most fogtuk fel igazán, hogy hol is van a szobánk. Azonnal le is mentünk a strandra, hogy ússzunk egyet még reggeli előtt. Ez annyira jól esett, hogy aztán minden nap megtettük. Aztán kiváncsiságból megkértük a háziurat, hogy mutasson meg egy apartmant. Ekkor tett egy ajánlatot, hogy kiadja 20 EUR/ nap áron az éppen megürült egységet. Ez annyira megtetszett, hogy végig ott maradtunk.
Költözés után a nap strandolással és a környék felderítésével telt. A háziúr javaslatára tettünk egy sétát a Petrovac másik strandjára (Lucsice), egy szép erdőn keresztül. Ez a hely, a gyönyörű sűrű növényzet az emberi léptékű, homokos, tiszta strand, annyira tetszett, hogy a legtöbbet a következő 10 napban ott fürödtünk. Ráadásul itt nemcsak fürdeni, de erdőben sétálni is lehet. Lucsice után dél felé haladva egy jól kiépített erdős, dombos terepen vezető gyalogúton 25-30 perc alatt értük el a következő öblöt, ami már Buljaricához tartozik.

Lucsice reggel

Buljaricai öböl

4. nap
A reggeli úszást követő bőséges reggeli után elindultunk első kirándulásunkra a világhíres Kotori öböl felé. Kotort Tivaton keresztül közelítettük meg, hogy a Tivati öblöt is láthassuk. Kényelmesen, kb. 1 óra alatt értünk oda. Az öböl partján, az egysávos, rossz minőségű úton csak lassan lehetett haladni, de nem bántuk a táj szépsége miatt. A házak eléggé szegényesek voltak. Kotorba érve nem láttunk egyetlen alkalmas helyet sem, hogy megálljunk, így lassan tovább haladtunk az öböl mentén. Ljutánál álltunk meg, ahol a megálló több mint egy órásra sikerült, mivel a part menti egysávos úton nagyon szép villákat, igazi part-menti idillt találtunk. Jó volt gyönyörködni az igényes mediterrán épített környezetben.

Mi kell még?! – Nyugalom, idill, Ljuta, Kotori öböl

Perastról sok szépet olvastunk előzőleg. Ez beigazolódott. Mondhatni extrém gyönyörű a fekvése, s jó volt egy idilli, kis településen sétálgatni, de valahogy nem kívántunk ide átköltözni, mint korábban terveztük. Érthetően, az utószezonnak megfelelően eléggé kihalt volt a település. A még nyitva tartó 3-4 étterem szinte kongott az ürességtől, az árak pedig valahogy eléggé borsosak maradtak.

A gyönyörű peraszti part

Kotor, öbölpart

Visszamentünk Kotorba, ahol városi strand utcája végén parkoltunk egy ELA nevű szupermarket közelében. Innen indul az öböl-menti promenád is. A séta nagy élmény volt a nyárias forróság ellenére. Az óvárost kb. fél óra alatt értük el. Budva felé most az alagúton át indultunk. Útközben elmaradt a fürdés a Jaz (Útikalauzból vett úti cél) strandon a hiányos kitáblázás miatt. Már csak a hegy tetejéről visszapillantva láttuk csodálatos fekvését. Budvában sok, sorompóval lezárt útszakasszal (parkolók) védik az óváros környékét, így a hegyoldalban futó főút mentén hagytuk a kocsit és toronyiránt ereszkedtünk le az óvárosba, mely nemcsak méretében, nagyon hasonlít a kotorira. Utószezon ellenére a kikötő környéke, a strand és a gyönyörű promenád még nagyon is élő volt. Mégis úgy döntöttünk, hogy inkább Petrovacban fürdünk, ahol már most is szinte otthon éreztük magunkat.

5. nap
Reggeli előtt még úsztunk és tettünk egy nagy sétát a Lucsicén túl fekvő Buljarica öbölbe az üde mediterrán erdőn keresztül. Itt még olcsóbban hirdettek szobát, apartmant (7-13 euró), de a roncsolt környezet elriasztott minket. Az aznapi kirándulást déli irányba terveztük. Bár Bar újvárosi részét 20 perc alatt elértük, Stari Bar városrészen a vár megtalálása még további fél órába került és a kocsit hátrahagyva (útépítés) még további 20 percnyi hegymászással értünk a bejárathoz, ahol egy hölgy, a 2003-ban kiadott útikönyvben írtaknak megfelelően el is kérte tőlünk a még mindig 1 euró/fő díjat. (Jegyet nem kaptunk.) A romos vár a vártnál nagyobb élményt nyújtott, sőt jobban tetszett, mint Budva és Kotor kicsiszolt óvárosai. Különösen gyönyörű a vár fekvése, igazi élmény nyugalma az óriási hegyek karéjában.

Stari Bar panoráma

Alku közben, Stari Bar

Keleties hangulat, Stari Bar

Környezeti harmónia, Stari Bar

A lakott település felőli oldalán található egy igen hangulatos, törökös utcácska jellegzetes épületekkel, éttermekkel. Az ugyanitt épült mecset, az udvarán található óriási ciprusokkal, igazi turisztikai élményt nyújtott. Hazafelé Barban betértünk a főút mellett található MAXI szupermarketbe, ami méretéhez illően a legolcsóbb volt. Itt sikerült megnevettetnünk a sajtos pult eladóit, amikor egy számunkra ismeretlen állagú fehérsajtból (egy kb. 20 cm átmérőjű henger, mely egymásra rétegezett szeletekből áll) vásároltunk és bee, múú, mek-mek hangutánzó társalgással próbáltuk kideríteni a tej eredetét. Aztán itthon kiderült, hogy ez a Kajmak, a térség nemzeti eledele, igazi balkáni íz, ami nekünk is nagyon ízlett, s hoztunk haza is csaknem egy kilót.

6. nap A tengerparti úton Budván át közelítettük meg Cetinjét, melynek központját ekkor “nem találtuk meg”. Az úton az ember úgy érzi, mintha repülővel emelkedne a táj fölé, a Budvai öböl panorámája egyre hihetetlenebb, extrém, lélegzetelállító.

Budva, a cetinjei útról

Cetinjén a “centar” irányt követve úgy sikerült lassan áthajtani, hogy a remélt látványosságokra semmi sem utalt. Bosszantó negyedórás tévelygés után megláttunk egy jelzést a Lovcsen Nemzeti Park felé, így az eredeti terv 2. fele lépett érvénybe, azonban továbbra sem tudtuk pontosan, hogy melyik úton (egyre kanyargósabb és keskenyebb) is vagyunk. Az útikönyv részletesnek látszó térképe sem adott eligazítást s végül egy sajt- és sonkaárus segített vásárlás reményében. A 10-15 dekás nemzeti sonkadarabért azonban sokallottuk a 4 eurót.
Az NP sorompós bejáratánál a 2 EUR/fő díj nem volt egyértelműen érthető, s jegyet is csak a “ticket?” kérdésre kaptunk. Az NP-n belül továbbra sem volt könnyű tájékozódni; egy T alakú elágazásnál (Krstac hágó, 1400 m) szerencsére jó irányt választottunk a Njegos emlékműhöz, (Jezerski vrh (csúcs), 1660 m) . A parkolóból tényleg 461 lépcső vezet a nemzeti hős P. II.P. Njegos költő, kormányzó mauzóleumához. Amint végre leküzdöttük a sok lépcsőt, 3 EUR/person-t kértek, majd kérésre (ticket?) adták a jegyet is. Maga az emlékmű számunkra nem volt igazán érdekes, a panoráma is egy kicsit hiányos a korábbi lélegzetelállító látványhoz képest, ami, oda-vissza, többször is megállásra kényszerített minket az idevezető úton. A parkolóból (kapacitás kb. 10 autó) még éppen, több érkező autót kerülgetve, sikerült elindulni lefelé. Az első hajtűkanyarban azonban először azt hittük, hogy egy időre a Jezerski vrh foglyai leszünk. Egy külföldi nagybusz ugyanis fennakadt az utolsó hajtűkanyarban, így számára csak a gyötrelmesen hosszú visszatolatás következhetett az egysávos szerpentinen! “Természetesen” nincs semmilyen tiltó tábla a felfelé vezető úton, fenn pedig nincs hely a megfordulásra. Szerencsére a fennakadt buszt még sikerült kikerülni.
Visszafelé, az NP bejáratánál, a Kotor irányt választottuk, s ekkor még nem tudtuk mekkora élmény lesz ezen az úton leereszkedni. Az élmény a repüléshez hasonló, és csak extrém jelzőkkel lehet illetni a Kotori öböl (jól látható a többi öböl is, különösen a Tivati) hihetetlen természeti szépségét.

A Tivati és Kotori öböl csodája

A Kotori öböl, extrém látvány

Az úton fokozza az élményt és az izgalmat az eleinte egysávos úton kanyarban hirtelen feltűnő teherautók (!) megpillantása. Kotorban a nagy meleg miatt azonnal a városi strandra mentünk a már leírt úton, de nem maradtunk, mert nem találtunk árnyékot az égető nap elől. A gyönyörű pálmafák még túl kicsik. Budva felé, már jobban figyeltünk, hogy hol is kellene a Jaz strandra lehajtani, de megint eltévesztettük, így végül a petrovaci strandon pihentük ki a nap izgalmait.

7. nap
A kéthetes utazás alatt eső nem esett, s ez volt az egyetlen felhős nap. Kényelmesen haladva bő egy óra alatt elértük utazásunk végpontját déli irányban, az Ulcinjhoz tartozó Ada Bojana szigetet. Erről jókat hallottunk, meg hogy tiszta, mivel az egész egy német FKK telepnek ad otthont. A bejáratnál az őr 5+2×1 eurót kért, de rövid német nyelvű győzködés után fizetés nélkül beengedett 10 percre, amit nagyjából be is tartottunk. Az óriási területen szépen elrendezett bungalók (43 EUR/2 ágyas reggelivel) találhatók. Így utószezonban az egész egy kihalt rezervátumnak tűnt. Kb. 10 külföldi kocsit láttunk, az óriási, végtelennek tűnő, kopár, homokos parton pedig egy lélek sem volt.
Visszafelé megnéztük a Bojana folyó mellé települt, többségében igen elhanyagolt külsejű és környezetű nyaralókat, éttermeket, majd az ezek mentén vezető igen rossz úton szeméthegyek mellett óvatosan megközelítettük a 18 kilométeres homokos part, a Velikij Plazs (VP), első strandját az Ivana-t. Hamar kiderült, hogy az angolul is kitáblázott strandhasználati rend egyetlen pontja sem teljesült. Így bár nagyon csalogató volt a homokos part és a nagy hullámok, hamar továbbálltunk.

Ivana strand, Velikij Plazs, Ulcinj

Környezeti csapás, Velikij Plazs, Ulcinj

Ulcinj felé haladva a szemét mennyisége nem csökkent, így kb. 5 fájdalmas kilométer után kimentünk a főútra, majd a város felőli második VP jelzésnél próbáltunk szerencsét. Hamarosan elértük a “Mallorca Beach”-et. A parkoló közelében álló gyanús fóliazsák-kupacok sem riasztottak el attól, hogy kimenjünk a partra. Meglepően tiszta volt a mintegy 100 m széles, végtelennek tűnő homokos parti sáv. Elhatároztuk, hogy maradunk. Furcsa volt, a csalogató, kellemes víz és a teljesen néptelen strand kontrasztja. Élveztük a nagy hullámokat. Már azon voltunk, hogy megyünk másodszor is fürdeni, amikor óriási fekete füstfelhőt láttunk, melyet ráadásul felénk fújt a szél. Percek alatt elhagytuk a terepet, azzal hogy inkább kipróbáltuk Ulcinj városi strandját. Ott hasonlóan nagyon jó, homokos parton élvezhettük a nagy hullámokat.
Ulcinj keleties hangulata nagyon tetszett. Számunkra Montenegróban ez a város adta az igazai turisztikai városélményt. Itt nem a turistaipar dübörgött, hanem egy város élte a maga életét. Jó volt megfigyelni a helyi szokásokat, az óriási rendetlenséget, a kitáblázott közlekedési rend teljes csődjét, a házak szokatlan méretű és nyitottságú teraszait, ahol konyhák működtek, okos megfontolásból, hogy a háziasszonyok ne főjenek meg főzés közben.

A városi strand a várból, Ulcinj

Ulcinj, jellegzetes épületek

A kicsi óvárost magába foglaló kalózvár fekvése és összképe számunkra nagyobb élményt nyújtott, mint a budvai és a kotori. El is határoztuk, hogy ide még visszajövünk. Hazafelé Barban még beugrottunk a Maxi-ba, ahol több napra bevásároltunk.

8. nap
A napi rutin (úszás a petrovaci városi strandon, majd bőséges reggeli) után indultunk a Skadarszko tóhoz. Először a Petrovac fölött magasodó hegyóriáson kellett túljutni. Érdemes leküzdeni a 7-9 százalékos emelkedőket, mert a Petrovac környéki tengerpart panorámája is elmondhatatlanul szép. Talán e nap megtervezéséhez vettük legtöbb hasznát az Útikalauzban megjelent beszámolóknak. Egy kivétel volt, a Skadarszko tóban fekvő Zsabljak, amit nem találtunk az útikönyv térképe alapján. Így aztán csak 10 óra körül indultunk Vrpazarból Rijeka Crnojevica felé.
Az út szépsége, keskenysége, kanyargóssága csak fokozza a tó szépségének feltárulását. Szerencsére csak 3-4 autóval találkoztunk, a kanyarok előtt hosszan dudáltunk. Többször megálltunk, hogy élvezzük e szokatlan természeti csodát, a tóból kiemelkedő jellegzetes alakú hegyeket és a sűrűn kanyargó folyót. Az ember szinte nem hisz a szemének; ilyet még nem látott, hogy is állhat össze a színeknek egyetlen tájképben ennyi árnyalata és a domborzatnak ennyi formája! E tájra teljesen igaz az útikönyv megállapítása: “a természet varázslatos játéka”.

Ahogy a Crnojevica folyik a Skadarszki tó felé

Ennél kanyargósabb már nem is lehetne

Az élményeket még fokozza az út végén fekvő Rijeka Crnojevica falucska hídjának látványa az idilli folyó felett. Innen lehetett volna 25 euróért a folyón egy órát csónakázni, de sokallottuk. Meg különben is már elteltünk az addig látottakkal. Aztán egy kávé után a csónakos 20 eurós ajánlatot tett, de azt sem fogadtuk el. Inkább tovább indultunk Cetinjébe, hogy végre megtaláljuk, amit először nem sikerült. Nagyon figyeltünk és így is volt némi bizonytalanság, hogy az igazi “Centar” merre is van. Cetinje nagyon tetszett. Nem mintha valami nagy csodát találtunk volna, hanem mert olyan egyedi, végtelen nyugalmat sugárzó hangulata van, amit Montenegróban sehol máshol nem tapasztaltunk. Nagyon kellemes volt sétálni az óriási fák, gyönyörű fasorok alatt és I. Nikola király emlékét idéző épületek között. A város emlékezetes a tágas, nagy terek, gondozott parkok, a sok viszonylag olcsó étterem miatt.
Útban hazafelé ismét megcsodáltuk a Budvai öböl szépségét és Sveti Stefan páratlan fekvését.

9. nap
E napot pihenésnek szenteltük, a déli forróság kivételével napnyugtáig Lucsice idilli strandját élveztük.

10. nap
Ulcinj végcéllal ismét dél felé mentünk. Útközben megálltunk Sutomoreban, ami nem tetszett, így hamar Barba értünk, ahol emlékezetes sétát tettünk a kikötő melletti autómentes negyedben. A terület kiválóan alkalmas korzózásra: fenyőerdő, hatalmas pálmasorok, gyönyörű növényzet és I. Nikola király tengerparti rezidenciája.

A parti korzó, Bar

I. Nikola király rezidenciája, Bar

Ulcinjban a városi strand öblének árnyékos oldalán kiváló parkolóhelyet találtunk. Élveztük a város olcsóságát, keleties hangulatát, a kiváló strandot, háttérben a látványos kalózvárral.

11-12. nap
Pihenéssel telt Lucsice strandján, élveztük a kellemes időt, egészen a gyönyörű naplementéig. (A házigazda szerint általában október 20-ig tart a strandolásra is alkalmas jó idő.)

Lucsice, okt. 1-én is igen kellemes volt

Búcsú Lucsicétől

13-14. nap
Tartva magunkat ahhoz, hogy csak nappal utazunk, hazafelé is. két napot szántunk a rövidebb, kb. 700 km-es út megtételére. Az Útikalauzból vett útmegszakítási ötlet Nova Varos-ban, – az első nap jóval nehezebb kb. 270 km-es szakasza után – nagyon jól bevált. Petrovacból 8:30-kor indultunk. Utoljára élveztük a feltáruló panorámát a település fölé magasodó hegy szerpentinjein. Rövid pihenőt tartottunk a Skadarszko tó partján. Podgoricán jó volt mielőbb túljutni, aztán jött a híres Moracsa kanyon és az azonos nevű kolostor, ahol egy órát pihentünk és gyönyörködtünk az idilli környezetben.

Az üde mediterrán kert és az épületek, a templombelső/ikonosztáz fantasztikus élményt adott. A remekül kiépített pihenőhely büféjében ittuk talán a legjobb és legolcsóbb kávét (40 cent, szemben a tengerparton általánossá vált 1-1,20 EUR-ral). Egy üveg, nagyon finom mézet is vettünk (8 EUR). Kb. 1 órakor értük el a Biogradszko tavat. Az azonos nevű nemzeti parkban (belépő: 2 EUR/fő) gyönyörű erdei környezetben található a “Balkán legszebb tava”, melynek vízszintje elkeserítően alacsony volt, de nemcsak ezért volt egy kicsit csalódás a tó, melynek látványa meg sem közelíti az alpesi tavakét.

A Moracsa Kolostor udvara

Séta a Biogradszko tóban

(Mi “sajnos” túl sokat jártunk Ausztriában, s az útikönyv alapján valami hasonló lélegzetelállító látványt vártunk.)
A kb. 2 órás pihenő és séta után szép hegyi úton értük el az igen látványos hegyi szakaszra telepített határállomásokat. Nova Varos előtt 10-15 km-rel (Drazsevicsi), érdeklődtünk egy szép környezetbe telepített panzióban, ahol már majdnem megszálltunk. A recepcióssal csak nehezen, a gyenge orosztudásunkat bevetve “sikerült” az árakat egyeztetni. Szerencsére a biztonság kedvéért még egyszer rákérdeztünk az igen kedvezőnek tűnő árra, amikor kiderült, hogy a kétágyas szobánál csak egy(!) főre vetítve (20 EUR) mondta az árat. Ezek után meg sem álltunk Nova Varosig. Szerencsére volt időnk több helyen is érdeklődni. Sikerült rátalálni arra a fenyvesben fekvő szállodára, melyet Útikalauz leírás alapján kerestünk. (most a kétágyas reggelivel 3110 dinár) (1 Dinár = 3 Ft) Mivel a szálloda kihaltsága kicsit nyomasztó volt és még világos volt, tovább jártuk az egyre szebb hegyoldalt (Zlatar). Végül egy kis fogadóban (“Fészek”), sikerült oroszul megegyezni: kétágyas, vacsorával és reggelivel 3100 dinár. Az udvaron álló, új építésű 6 ágyas apartman faházban helyeztek el. Sajnos a gyönyörű, kiváló levegőjű (1200 méteren van) környezet nagyon szemetes, s mint azt később megtudtuk, ezt a több száz éves török uralom átka és a turisták (!) okozzák.

Gyönyörű fenyőligetek, Zlatar, Nova Varos

A vacsorát előre egyeztettük és elmentünk még egy órás sétára. A korábban rendelt csorba helyett “gulást” kaptunk, ami egy sűrű, finom, de nem magyaros pörköltnek felelt meg (mint bárhol a világban kivéve hazánkat), majd csevapcsicsi sok hagymával és sörrel következett. Vacsora közben szóba elegyedtünk egy ortodox szerzetessel, aki kiválóan beszélt németül. Szinte családias hangulat alakult ki az asztalnál, ahova később a házigazda és felesége is odaült. A vendégszeretetet reggel is élveztük. A szerzetes segítségével olyan reggelit kértünk, amit a szerbek esznek. Mondhatni egy fehérjebombával indítottak útnak: kajmakos rántotta, joghurttal és külön kajmak adaggal.
Reggeli előtt még megcsodáltuk a környezetre jellemző, gyönyörű, szerb lucfenyő ligeteket. 8:30-kor indultunk. Nagyon jó minőségű szép úton haladtuk Uzsicéig. Onnan Pozsegáig csak lassan lehetett haladni a nagy forgalom miatt, majd hol nagyon jó, hol meglehetősen rossz minőségű, de szép hegyi úton értük el Valjevot. Innen kezdve jött a neheze, a szemetes, rendezetlen településeken át Fruska Goráig. A nemzeti parkban már csak lépésben lehetett haladni a lassú teherforgalom miatt, a már korábban említett kétsávos szakaszig. Novi Sadon ismét egyenesen áthajtottunk. 17 óra körül értük el a tiszaszigeti határátkelőt, ahonnan Horgosra kellett mennünk, mert október 1-től csak délután 4-ig lehet átkelni! Visszaérkezve Magyarországra, enyhe túlzással, olyan érzésünk volt, mint amikor Ausztriába belépünk. Nagyon jó volt látni a rendezett várost, a fákat, fasorokat és a szemétmentes utat.

Tapasztalatok

Közlekedés, tájékozódás: rettentő sok ellenőrző rendőrrel találkoztunk, mondhatni átlag 50-60 km-enként. Jelenlétüket az autósok villogtatással rendre pontosan jelezték, amit komolyan is vettünk. Egyszer sem állítottak meg.
Végig az úton nagyon sok tilosban előző, erőszakosan vezető autóssal találkoztunk. Volt pár meleg helyzet, így minden odaindulónak melegen ajánljuk, hogy inkább lassabban menjen, hogy legyen idő a baleset elkerülésére. A legdöbbenetesebb esetek az egysávos utakon történtek, olyan utakon, ahol érthetetlen módon nem tiltott az autóbuszok és teherautók közlekedése. Legóvatosabban az Útikalauzból ismert 18-as út bosnyák oldalán a határátkelőig kell vezetni. Mi két busszal éles kanyarban találkoztuk, látszólag hiába dudáltunk előtte. (Ugyanakkor tény, hogy ezek az utak nyújtják a legnagyobb élményt, hiszen hihetetlenül szép tájakra visznek.)
A városi közlekedés rendjének extrém megszegését leginkább Ulcinjban tapasztaltuk, ahol két napot is töltöttünk. A táblák nem számítanak: a városi strandra vezető, kanyargós egyirányú utcát kétirányúként használják, a megállni tilos szakaszokon rendre parkolnak, stb. Parkolási díj nincs. Mindenki úgy megy és parkol, ahogy a helyi autósok azt kialakították. Petrovacban az apartmanunk melletti úton is megállni tilos tábla volt. A házigazda megnyugtatott, hogy nyugodtan parkoljunk ott, mint, ahogy a helyiek is teszik. Ez így ment 11 napig. Csak attól aggódtunk, hogy a kukáskocsi, mely minden reggel jött, meghúzza a kocsi oldalát, mivel épphogy elfért. A tájékozódás útjelző táblák hiányában, sok helyen igen nehéz. Sarajevoból a 18-as utat alig találtuk meg. (Ezt mások is írták már, meg azt is, hogy a GPS sem nyújt megfelelő megoldást.) A Foca és Bron települések neve helyett útirányként Srbinje szerepel, ami egyik térképen sem található.

Költségek: az élelmiszerárak hasonlóak a hazaihoz, az említett áruházakban szinte minden megvehető, amihez otthon hozzászoktunk. A teljes költség kb. 600 EUR + 3100 Dinár volt.

Természet- és Környezetvédelem: a korábbi Útikalauz beszámolók alapján rosszabbra számítottunk. Bosznia-Hercegovina egészen tisztának tűnt Szerbia után. Nagyon riasztó, hogy gyakran a hulladéktól egyszerűen felgyújtással szabadulnak meg. Ez különösen Szerbiára és a tengerparton Bartól az albán határig jellemző. Többször is elszörnyedtünk a tájképet rontó óriásplakátokon. Ezekből Kotor és Budva között már tengernyi van, és néhány helyen már a turisztika célját, a panoráma láthatóságát zavarja. A legemlékezetesebb óriásplakát, egy svájci biztosító hirdetése, a nemzeti emlékhelyet “díszíti”! Ugyancsak riasztó mértékű az ingatlanfejlesztés a tengerparton. Sajnos Lucsice környékén is épülnek már az óriási apartman-házak.
Mohl Miklós

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés