Mohl Miklós dr.: Toszkánába máshogy – Olaszország, Ausztria – 2009
Nagyon hasznos olvasmány egy kéthetes kirándulásról sok praktikus információval és látványos képekkel
Az autós utazásokat mindig igyekszünk úgy tervezni, hogy az utazás a célpontig és vissza is a lehető leghosszabb szakaszon látványos legyen. Mindig nappal és sok-sok megálló (pihenő) közbeiktatásával utazunk. A 2009. május második felében tett kéthetes utazás során Toszkánába négy nap alatt jutottunk el Ausztria szlovén határ-menti útjain, majd a Dolomitokon át és Bologna érintésével. Visszafelé öt nap alatt, a Ligúr tengerpart, a Cinque Terre, a Garda-tó, majd újra a Dolomitok érintésével jöttünk.
Az alábbi beszámolóban a nevezetes települések és tájak leírását mellőzzük, mivel ezt már előttünk sokan megtették. Inkább az utazás alakulását, a tapasztalatokat és élményeket részletezzük. Indulás előtt alaposan készültünk (Panoráma útikönyv, internet) az útvonal és szállások helyének tervezésével, de szokás szerint, előre, semmit nem foglaltunk le. Ebben az is bátorított, hogy németül és angolul jól beszélünk. Ausztriában korábban számtalanszor jártunk, csupa jó tapasztalatot szereztünk, jó és olcsó szállást mindig könnyen találtunk.
Nagyobb térképre váltás – Mohl Miklós utazásának fontosabb állomásai – a térkép által valószínűsített útvonal néhol eltérhet a valós utaktól – a szerkesztő – a térkép a plusz jelre kattintva nagyítható és a kurzorral megfogva mozgatható
1. nap
Szombathelyről indultunk reggel. A legrövidebb úton elérve Ausztriát, Gráctól keletre, majd délre, a szlovén határ mentén (69-es majd 80-as út) autóztunk, mivel Szlovéniában, Kranjska Gora-ban terveztük az első szállást. Erről azonban le kellett mondanunk (ez a tervezett útvonal változását is jelentette), mert csak sötétedés után értük volna el az odavezető, igen meredek (Wurzenpass) hágót. Klágenfurton egyenesen áthajtottunk a Wörther See (Wörti tó) déli partja irányában. Mariawörth-ben megálltunk egy órás pihenőre. Élveztük a koranyári, Balatonra emlékeztető hangulatot, majd Villach környékén kerestünk szállást, ami sikerült is egy kis fogadó formájában. Szobánk (40 EUR, reggelivel) ablaka a Landskron várromra nézett, így a sok autózás után, még világossal, igen jól esett egy kis hegymászás a várhoz.
Pihenő a Dráva mellett
Wörther See, Maria Wörth kikötő
Burg Landskron vára
Kilátás Landskron várából
2. nap
Korán indultunk, hogy gyorsan túljussunk Villachon és elérjük a 111-es utat. Ez az út sokkal szebb, mondhatni gyönyörű, a gyorsabb, Spittalon át vezető főútnál, mint azt visszafelé tapasztaltuk. Az egyre szebb táj, csupa 2000 m feletti hegyvonulat látványa, a gyönyörű települések rendre megállásra kényszerítettek. Az idilli Obertilliachtól alig tudtunk megválni. Az 1100 m-en fekvő Sillian, az utolsó osztrák település Itália felé, csalódást okozott. Egy jó volt benne, olcsósága, mint az az olasz oldalon hamar kiderült. Tankolni, bevásárolni ide járnak Toblachból (Dobbiaco).
Pihenő a 111-es út mentén
Kötschach Mauten, a 111-es út mentén
Tájkép a 111-es út mentén
Obertilliach 1450 m-en fekszik
Toblachba (1240 m) dél körül érkeztünk, s mindjárt a szieszta okozott gondot, mivel a turistairoda zárva volt. Ennek köszönhetjük, hogy pihenőhelyet keresve az iroda mögötti vitorlázó repülőtér piknikező helyén ebédeltünk. A hely elragadó, a panoráma jellemzésére nehéz szavakat találni.
Toblach vitorlázó repülőtér, a legszebb piknikező hely
Toblach környékén májusban
Ilyen bevezető után érthető, hogy legalább 2 éjszakára kerestünk szállást
. Toblach északi részén, túl a településközponton, Wahlenben igen könnyen találtunk szállást, mivel szinte kihalt volt minden az előszezon miatt. A 30 Eurós, “Wohnschlafraum mit Dusche” = Lakóhálószoba tusolóval szállás berendezése és elrendezése mondhatni rendkívül igényes volt, és sokkal többet nyújtott, mint amire a megnevezés alapján gondoltunk. Egy kis nappali, hálószoba, fürdőszoba és étkező valamint egy kis terasz tartozott hozzá. Gyors berendezkedés után elindultunk a környéket felfedezni. Először a Toblachi tó mellett, majd több szakaszon, a dél felé vezető 51-es út (Höhlensteintal) mentén sétáltunk. Már az eddig látottak is igazolták a nagy klasszikus Panoráma útikönyv megállapítását, hogy “a Dolomitok Európa talán legszebb hegyvidéke”.
Toblacher See
Toblachtól délre sétaút a Höhlensteintal-ban
3. nap
A délelőttöt a Dolomitok “legszebb kirándulóhelyén” a csaknem 1500 m-en fekvő Pragser Wildsee tónál töltöttük. (Toblachtól nyugatra kb. 30 perc alatt érhető el.) Élveztük a végtelen nyugalmat, az idilli környezet, az óriási hegyek látványát. Délután kipróbáltuk, hogy milyen is a hegyóriások között autózni és gyalogtúrázni. A téli olimpiájáról is híres Cortina d’Ampezzo-ból kb. 800 m-es “emelkedő” leküzdésével értünk fel a 2100 m-en fekvő Falzarego hágóra. Este, a szállásadónk javaslatára, a kb. félórás hegymászással elérhető kis fogadóban nagyon jót vacsoráztunk.
3000 m-es “fal” határolja a Pragser Wildsee-t
Sétaút a Pragser Wildsee körül
Gyalogláshoz fenséges környezet a Dolomitokban
Sűrű fenyvesek és sziklaóriások a Dolomitokban
A Falzarego havas oldalán
4. nap
Reggel jeleztük a háziaknak, hogy visszaútban ismét itt szállnánk meg. Előszezon lévén, ugyanaz a szoba könnyen biztosítható volt, így az ágyneműt sem húzták le addig. Kicsit tartottunk ettől a naptól, hogy hogyan jutunk túl a Dolomitokon. Szerencsére az utak nagyon jól kiépítettek, és a hágókra vezető szerpentinek is kényelmesen autózhatók. Az 51-es úton indultunk, melyről egy időre letértünk a Misurina tó kedvéért.
A következő pihenőt Auronzo di Cadoreban, a Piavén épített erőműnél tartottuk A további út, Vicenzát és Ferrarát érintve, eléggé monoton és fáradságos volt Bolognáig, különösen a nagy meleg miatt.
A Dolomitok egyik gyöngyszeme a Misurina tengerszem 1756-m-en
A duzzasztott Piave Auronzonál
Bolognában egy olyan hostelben (San Sisto, 38 Eur/kétágyas reggelivel) aludtunk, ahol 10 évvel korábban már voltunk. Most csalódást okozott, eléggé lepukkant állapotában. A városban a San Donato városkapu és a centrum között tettünk egy, emlékeket felidéző sétát, már amennyire az utcákon mulató, tomboló egyetemi hallgatóság azt engedte.
5. nap
Korán indultunk, hogy mielőbb Toszkánába érjünk. Pistoiát dél körül értünk el a 64-es úton. Az út szép volt, de nyoma sem volt még a keresett toszkán tájnak. A várfalakkal körülvett városmagban a városnézést zavarta a nagy meleg (mi lehet itt nyáron?!). A Dóm téren levő turistairodában bőséges információt kaptunk többek között az “agriturismo” szálláshelyeiről.
Pistoiai lányok a dómtéren
Az 1337-ben épült Battistero, Pistoia
Olyan helyet kerestünk, ami a további úticélokhoz is viszonylag közel fekszik a lehető legjobb toszkán környezetben. E feltétel teljesítése kellően izgalmassá tette a szálláskeresést a Quarratából kivezető hegyi utakon, mivel többszöri úttévesztés, kérdezősködés után, egy egyre keskenyebb, egysávos, nagyon kanyargós, Monte Albanora vezető út végén, leltünk rá a helyre. Miután megnéztük a nagyon szépen berendezett házat és a szobákat leültünk a ház gazdasszonyával az udvaron egy kicsit alkudozni. Ő olaszul, mi angolul és németül. Néhány perc után már tudtuk, hogy maradtunk, pedig az árból nem engedett (110 Eur vacsorával és reggelivel), de közben éreztük, hogy ő a mi emberünk. Jól döntöttünk, mivel a három nap alatt mindent megkaptunk, ami a jó, házias vendéglátás jellemzője.
Szállásunk Toszkánában
Kilátás a szállásunk kertjéből
Esténként, amikor hullafáradtan “haza”értünk nagy ovációval fogadtak, mindenre kiváncsiak voltak. Bőséges, finom vacsorákat adtak bőséges chianti ellátással. Eleinte külön asztalnál akartak enni. Kértük őket üljenek át hozzánk. Remekül szórakoztunk, és újra bebizonyosodott, hogy ennek kölcsönös szimpátia esetén a nyelvtudás hiánya nem lehet akadálya.
6. nap
San Gimignanoba indultunk, toronyiránt át a hegyen, de vissza kellett fordulnunk a Monte Albanoról (természetvédelmi okból már csak lóval vagy biciklivel lehet átjutni). Larciano felé kerültünk s aznap először, egy megpillantott érdekesség miatt, megálltunk. A Cerrato Guidiben található, Medici Isabella valamikori kastélyában sok érdekes történetet mesélt az idegenvezető. Aztán pár km után Vinci késztetett megállásra. Leonardo városa nem szerepel a Panoráma útikönyvben, pedig érdemes megállni. Nagyon vártuk a találkozást San Gimignanoval és nem csalódtunk, méltán világhírű. Sőt, számunkra a legszebb abban a Toszkánában, amit láttunk. Hihetetlenül egységes, könnyen bejárható és lenyűgöző. Csak áradozni lehet róla. Aztán kb. egy óra alatt értünk Siena-ba ami jóval nagyobb, de hasonlóan óriási élményt nyújtott. Pár óra után kezdtünk eltelni a sok gyönyörűséggel, a város hangulatával. Itt már több napot kellett volna eltölteni, hogy igazán felfogjuk a látottakat.
Vinci egyik látványos része
A városkapun belül így kezdődik San Gimignano
San Gimignano méltán világhírű
Siena, a világhíres Il Campo egy része
Siena, a dóm homlokzatának egy része
7. nap
Firenze bevételére külön készültünk. Kocsival Sesto Fiorentino vasútállomásánál parkoltunk. Innen a vonat (2,20 Eur retur) Firenze központjába vitt. Itt már tengernyi turista volt, s nem is álltunk be a kígyózó sorok végére, inkább kényelmes sétával sorra vettük a nagy nevezetességeket. Az élményeket fokozta, hogy aznap rendezték a hagyományos zászlóhajító versenyt. A korhű ruházatot viselő csapatok és dobosaik a Pitti palotától vonultak a Palazzo Vechio előtti térre, ahol a látványos verseny zajlott.
Firenze, a Palazzo Vechio előtt
Zászlóhajító versenyzők Firenze liliomos címerével
Firenze, Neptun csak ámul, repülnek a zászlók
Firenze, S. Maria Novella templom 1360-ban épült
8. nap
Toszkán vendéglátóink a ház ablakaiból integettek, kendő lobogtatással búcsuztak, igen megható volt. Nyugat felé indultunk a Fi-Pi-Li (Firenze-Pisa-Livorno) autóúton, melyről délre letértünk San Miniatóba. A dombon fekvő kisváros közel sem olyan érdekes mint San Gimignano, s nem csak azért, mert csak egy tornya van. A szinte kánikulai meleg miatt a Livornónál elérhető Ligúr tenger felé folytattuk az utat. A csúnya kikötőváros hírében álló Livornót hamar elértük, annál nehezebben találtuk meg a tengerparti utat Marina di Pisa felé. A Ligúr tenger vize igen kellemes volt, de csak pár órát maradhatunk, hogy még Pisát megnézhessük útban a tervezett szállásunk felé. A világhíres ferde torony és környezete tényleg lenyűgöző. Épp 10 évvel korábban jártunk itt. Ami változott: már fel lehet menni a toronyba, és a turisták száma többszörösére nőtt.
Egy kellemes séta után tovább indultunk észak felé a tengerhez legközelebb futó úton, gyönyörködve a Keleti Riviera üdülőiben. Még világossal elértük a Marina di Massa-ban a tengerparton található Youth Hostelt. Két főre 2 éjszaka 50 Eur volt négy-ágyas fürdőszobás bungalóban, kellemes környezetben. Sajnos a tengerpart e szakaszon sok ipari és katonai létesítmény közelsége miatt nem szép. Ennek ellenére mindkét nap, még sötétedés előtt, egy jót úsztunk a napi fáradalmak feledésére.
Marina di Pisa májusban is kellemes
Pisa, a dóm és a campanile (ferde torony) 1118-óta áll itt
9. nap
Reggel korán indultunk La Spezián át a Cinque Terre Nemzeti Parkba, ami a világörökség része. Madérára emlékeztető rendkívül vadregényes és ennek megfelelően nagyon kanyargós utakon, meglehetősen lassan haladtunk a parttal párhuzamosan nyugat felé. Sokszor megálltunk gyönyörködni.
Dél körül értünk Levantoba, ahol a turistairodában bőséges információt kaptunk. El is döntöttük, hogy ide, legalább pár napra visszajövünk, kora-tavasszal, amikor még nincs ilyen nagy meleg, hogy élvezhessük a látványos vasútvonalat és a parti sétányokat. Aztán a parthoz közeli gyönyörű úton egészen Portofinóig mentünk. A part sűrű beépítettsége, a parkolási lehetőségek szűkössége megerősített bennünket abban, hogy ha visszajövünk, feltétlenül a La Spezia-ból induló vonattal járjuk be a vidéket. Visszafelé Rapallotól autópályán mentünk, hogy legyen még idő úszni egyet a tengerben.
Egy, a Cinque Terre világhíres öt települése közül
Portofino méltán a világörökség része
10. nap
Autópályán mentünk Pármáig, onnan a 343-as úton hamar elértük a Garda tavat. A tó nyugati oldalán észak felé haladva megálltunk Gardonéban ebédelni, majd jót úsztunk a meglepően kellemes vizű tóban. A fürdés csak a tó déli, kiszélesedő és nem olyan mély szakaszán élvezhető. Rivában nagyon hideg volt a víz, de azért fürdésre már alkalmas volt.
Strandolás a Garda tónál
A Garda tó nyugati partján is csodálatos út vezet
Riva del Garda a tó felől
A tó mentén rendkívül látványos úton értük el Riva del Garda-t, ami 1500-2200 m-es hegyekkel körülvéve igazi turisztikai gyöngyszem. Szállásunk a gyönyörű óváros közepén található Youth Hostelben volt. A nagyon jó minőségű, kétágyas szoba 40 Eur volt reggelivel + 3 Eur az autóért, hogy behajthattunk kocsival az autómentes óvároson át és a szálló zárt udvarán hagyhattuk a kocsit.
Lido d’Arco és a homokot szállító Sarca folyó
11. nap
E napot a pihenésre szántuk, a kocsit elő sem vettük. Riva del Garda nagyon szép, idilli település rendkívül dús mediterrán növényzettel. A nap nagy részét strandolással és a környék bejárásával töltöttük. Kellemes, egy szakaszon a tó fölé épített séta/bicikli úton jutottunk el Lido d’Arco gyönyörű homokos strandja érintésével Tórboléig. Nagyon sok kerékpárost láttunk, mindenfelé kerékpárutak épülnek, így nem meglepő a döntésünk: legközelebb, mert ide feltétlenül visszajövünk, kerékpárral járjuk be e gyönyörű vidéket.
12. nap
Reggeli után a 45bis úton Trentót érintve a 47-es, majd a 48-as úton haladva Cortina d’Ampezzo előtt, a Falzerego hágónál már utazásunk első felében bejárt útszakaszra érkeztünk. Innen már az ismert úton, kényelmesen, még világossal értük el Toblach/Wahlen- beli szállásunkat, ahol a megbeszéltek alapján a háziak örömmel fogadtak.
A Nagy Dolomit Útnak nevezett szakaszon szerzett élmények leírásával nem is próbálkozunk. Ehelyett néhány képet ajánlunk megtekintésre az alábbiakban.
pihenő útközben a Dolomitokban
A bércek változatos formája a Dolomitokban
Pordoi hágó, 2240 m-en
A hágóról a 2950 m-es Sasso Pordoi csúcsra
Egy hét után újra a Falzarego hágón
Fennséges bércek a Dolomitokban
Újra Toblach -Wahlenben
13. nap
Hazautazás a mindig és mindenhol gyönyörű Ausztrián át.
Tanulságok
E ez a kéthetes út számunkra nagyon jól sikerült. Az útvonal (visszaút) egyszerre nyújt bőséges élményt a nagy hegyek, szép tó- és tengerpartok és igen patinás városok kedvelőinek. A Cinque Terre bejárására, a parkolási gondok miatt a Cinque Terre Card-ot ajánljuk, ami vonatra és hajóra is szabad jegyet tartalmaz. A Garda tó és környéke valamint a Dolomitok igen tömény turisztikai élményt kínálnak, kár lenne csak átrohanni rajtuk. Ha még egyszer elmegyünk Toszkánába (azt Pisa felöl megközelítve), akkor Ausztriában autópályán megyünk Villachig (10 napos matrica). Szép idő esetén megszállunk egy-egy napra az oda- és visszaúton is a Dolomitokban és a Garda tónál is, ahonnan Toscana (Pisa) már gyorsan elérhető. Az utazás így egy 10 napos osztrák matricával megoldható.
Mohl Miklós
Mohl Miklós írásai az Útikalauzban >>
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Olaszországról >>
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto |
utikalauz.hu