Neuburger-Czimmermann István: Platamónas – Görögország – 2005

Neuburger-Czimmermann István: Másfajta tapasztalatok – Görögország – Platamónas – 2005 – Platamonas – Pella – Aigai – Vergina – Skiathos -Mythikas – Athén

Tanulságos történet egy 9 napos kirándulásról – Görögország szerelmesei csak felügyelet mellett olvassák :)- a szerk.

Olvasva az előttem lévő tapasztalatokat Platamonas-ról gondoltam nekem is célszerű megírni mit láttunk a nászutunk alatt. Az időpont szeptember első hete volt, hasonlóan az előző beszámolóhoz szintén Platamonasban. Mivel eléggé szabad szelleműek vagyunk az már először nyilvánvaló volt, hogy mi autóval megyünk. (Sajnos már van rossz tapasztalatom a hosszú buszos utazásról, és akkori fogadalmam volt, hogy soha többet!)
Az útvonal a szokásos, Macedónián keresztül.
Mi úgy mentünk, hogy egy napot aludtunk Zentán ismerősöknél, így egyből 350 km-t spóroltunk. Ezek után szombat délután 1 órakor indultunk Zentáról, és a terv szerint reggel 6-ra kellett volna abszolválni a hátra levő kb. 900 km-t.

Első nap

Indulás 13 órakor Zentáról, Újvidéknél felmentünk az autóútra, onnan a leírás ugyanaz.
Az útviszonyokról röviden: minőségileg jó az út, sajnos Belgrád előtt van egy nagy felújítás, és itt dugó volt, majd magán Belgrádon könnyen átjutottunk. Aztán Nis után 30 km-el megkezdődik egy nagy felújítási project, ami abból áll, hogy a munkások a hasukat süttetik. Az a gyilkos 60-as tempóval bevehető rész el is tart vagy 30 km-en keresztül. Mondanom sem kell, a rendőrök mérnek is folyamatosan.

(Mivel a mutatót odaszögeztük a sebességhatárhoz, hál Istennek meg is úsztunk minden büntetést..)
Este hét órára meg is érkeztünk a Macedón határra (egyik határon sem vártunk többet 5 percnél, és az ellenőrzés a szerb részen volt a leggyorsabb), majd már sötétben tettük meg az út jó részét.
Éjfélkor érkeztünk meg a görög határra ahol pont váltás volt, így az útleveleinket sem nézték meg, csak intettek, hogy menjünk tovább. Térképvásárlás, WC, miegymás és indulás tovább.
Az autópályán aztán olyan vihar tört ránk, amilyet régen láttam. Le is kellett állni (mindenki így tett) mert nem bírta az ablaktörlő. Kb. 1 órát vártam, majd lépésben elindultam, és a szaloniki leágazás után már száraz úton vezettem Platamonasig. Mivel éjjel 2-re értünk oda, ezért a tengerparton aludtunk hálózsákban. (Ha a kavicsok nem nyomtak volna az egész hetet bevállaltam volna ott.)

Második nap

Reggel 8-kor felkeltünk és átmentünk a szálláshoz.
Sajnos a szállást a meghirdetett 11 óra helyett csak 14-kor lehetett elfoglalni, így addig szétnéztünk a faluban + bevásároltunk.

Hát, ami egyből szembetűnt, az a befejezetlen házak (egész Görögországra jellemző) és a sok szemét. Platamonasban a forgalmasabb helyeken takarítanak, máshol nem, Athénban pl. csak az Akropolisban nincs szemét.) Nos végül 13-kor elfoglaltuk a szállást, majd aludtunk, elmentünk vacsorázni (a második legrosszabb döntésem volt befizetni az utazási irodánál a vacsorára nap/fő 10 € -ért úgy, hogy nem volt választási lehetőség mit eszel, ugyanaz a saláta volt minden este, és a 8 nap alatt 3-szor ugyanazt az ételt – töltött padlizsán – tálalták fel), majd aztán aludtunk másnap reggelig.

 

Harmadik nap
A hétfőt pihenőnapnak szántuk, így a fürdésen kívül csak a Platamonasi várba mentünk fel.

Nos szerintem egy egész jól rendben tartott látnivaló, és bár konkrét kiállítása nincs, szép példája a Normann építészetnek.

 

 

 

Negyedik nap
A nagy múzeumlátogató-nap. Már korán felkeltünk és indultunk, hogy megismerjük Észak-Görögországot. Első célpontunk Pella volt, a Macedón birodalom fővárosa. Először az ásatási területet néztük meg (elvileg belépő kellett volna, ami a múzeumba is szólt, de senki nem kérte, szerintem még félálomban voltak a görögök), ahol szép padlómozaikok voltak, és bár most is folyik az ásatás, szépen rendben van tartva. Aztán bementünk a múzeumba ahol jött a hidegzuhany: 6 €/ fő a belépő. (Viszonyításképpen: Eiffel-torony 6.50, Akropolis: 10). Ehhez képest alig volt bent érdekes dolog. (Élnék a gyanúperrel, hogy minél kevesebben látogatnak egy görög múzeumot, annál magasabb a belépő – ez a sejtés a későbbiekben is igazolódik.)

No irány Edessa! Menet közben még megnéztünk egy temetkezési halmot (belülről is sikerült, mert valami konzerválási munkák folytak, de senki nem szólt, hogy tilos, de azért fényképezni már nem mertem), ami egy szántóföld közepén volt. Edessa a vízeséseiről híres (meg az elképesztő szeméthalmairól) ezeket néztük meg. Minden szép lett volna, ha kicsit odafigyelnének a tisztaságra.

Ezután megnéztük a 3 víztározót Edessa mellett, ami elvileg Natura 2000-s védett terület (szakmai ártalom), hát ez azért durva volt…

Ezután mentük tovább megnézni a Aigai-i királysírokat. Némi szerencsétlenkedés után (a látnivalók kitáblázottsága nem túl jó) megtaláltuk őket, és szembesültünk a 9 €/ fős belépőkkel. Nos, bár az ár borsos, ez a látnivaló megéri. Egy temetkezési domb aminek a belseje múzeum. Itt van eltemetve II. Fülöp (Filippos) is, lenyűgöző látnivalók, bár fényképezni természetesen tilos. (Ilyen ár mellett…)

 

Ötödik nap
Kirándulás a Meteorákba. Sokmindent leírtak előttem, ezért csak pár részlet. Mivel nem utazási irodával mentünk bejártuk mind a 6 látogatható kolostort, és megnéztem egy romosat is (ide mászni kellett, biztosítás nem árt). A belépő mindenhova barátságos 2 €, bent van ahol lehet fényképezni, a nagyokban tilos, de azok nem is olyan érdekesek, és a tömeg is hatalmas. A legszebb talán a Szent-Háromság (Aiga Triada) és a Roussanou.

Hazafele még megnéztük a Tempi völgyét. Állítólag szép (lenne), most kifejezetten lehangoló volt, teljesen elrontotta az eddig tökéletes napot. Senkinek nem ajánlom!

 

Hatodik nap

Hajós kirándulás Kosztasz-al Skiathos-ra. Na ez volt a legrosszabb döntés. Drága (50 €), nem túl izgalmas. Pár dolog az előző leíráshoz. 2 darab hajó, fedélzetenként 300 emberrel (hajó kapacitása – mentőfelszerelés – 200 fő…). Kosztasz énekel, táncol stb. program kb. ennyi meg városnézés, meg fürcsi. Ebédeltünk 60 €-ért (megérte mellesleg – tengeri herkentyűk, királyi kiszolgálás). Horvátországi összehasonlításban az kb. fele ennyibe kerül, és délben halat sütnek az utazóknak, és zsúfoltság sincs…

Hetedik nap
Célpont: Mythikas. Már eleve úgy indultunk, hogy ezt megmásszuk (van némi tapasztalat hozzá), így megfelelő felszerelés összepakkolása után nekivágtunk (sajnos az utazási iroda tapasztalataira nem lehetett alapozni, mert kiderült, hogy életükben nem mászták meg a csúcsot – és blődségeket állítottak), elvileg úgy számolva, hogy ha elhúzódik visszafelé, szabad ég alatt a csúcs mellett alszunk, vagy a menedékházban.
6:30 -kor indultunk el Prionia-tól (hazafele derült ki, ide is van belépő – vagy mi – csak még aludtak a görögök) öszvérek társaságában. Az út hamar bekeményedett, a reményt az adta, hogy láttuk a csúcsot és a menedékházat (miután megláttuk kezdődött az út legkeményebb része). Nehéz kaptató a házig, de semmi extra felszerelést nem igényel, csak felkészültséget.

A menedékházban csak díj ellenében lehet hozott(!) felszereléssel főzni, ezért itt nem is időztünk sokat. Feljebb párszáz méterrel álltunk meg ebédelni. (Részletek: indulás 1000 m-ről 6:30-kor, érkezés a menedékházhoz 2100 m-re 9:20-kor, indulás 9:40-kor pihenő kb. 2300 méteren 10:45-kor.)

Kb. 2300 métertől eltűnik a növényzet, csak törpefenyők vannak elszórtan. Innentől a jelzés (piros) is csak a sziklákra van festve, mert néhol az ösvény is megszűnik. Dél körül megjönnek a felhők, és alig látni valamit. (Sajnos eltűnik a Mythikas is, nem tudunk viszonyítani – de legalább az eső nem esik.) A Skolio-nál az út elágazik, aki nem figyel könnyen a Skala-ra jut a Mythikas helyett. (Skolio: 2911 m érkezés: 12:40)
Innen leereszkedve, majd újra mászva (már kövek alatt, között kell mászni, és kapaszkodni is keményen!) jutottunk fel a Mythikasra. (2918 méter, érkezés: 13:30) Beírás a könyvbe, rövid fújás, és mivel az orrunkig sem látunk fotózás nélkül irány lefele.
Visszaérkezés Prionia-ba meglepően gyorsan 18:30-ra. Bár lefele igen rossz menni, sokat kell ugrálni térdvédő nélkül nem túl jó…

Nyolcadik nap
Athéni utazás. Indulás éjjel 0:00-kor (kivételesen és utoljára) busszal. Az idegenvezető egész úton (oda és vissza is) megdolgozik a pénzéért, beszél folyamatosan, és senkit nem hagy aludni (mellesleg full idegesítő minden mondat KÖZEPÉN két perces szünetet tart – gondolkozik?? – majd folytatja). Athénba érkezés 8:00-kor. Mi ekkor könnyes búcsút intünk a csapatnak és az idegenvezetőnek – ez jó döntésnek bizonyul a későbbiekben. Megtekintett látnivalók: Stadion, Akropolis, Színházak, Régi Agóra, Parlament+ őrségváltás + Szelek tornya, Nemzeti Régészeti Múzeum, Tengerészeti múzeum. Délután találka a csoporttal irány vissza.
Pár jó dolog: az Akropolis-t szedik szét (fehér márvánnyal kiegészítik a hiányzó részeket – talán helyre akarják állítani??), a belépő ide 10 €/ fő de ezzel meg lehet nézni 6 látnivalót (a csoport csak 1-et nézett meg), az őrségváltás érdekes – sikerül az első sorból elcsípni a 11 órás legdíszesebbet, Régészeti múzeum jó – bár a tárlat kicsit rendezetlen.

Kilencedik nap
Reggel 5-kor indulunk, és mint az őrült megyünk hazafele (végre). 6:50-kor átlépünk Macedóniába, 9:00 Szerbiába. Innen jön a döcögés a sok rendőr és a sebesesség korlátozás miatt. 16:00-kor érkezünk meg Szegedre, ahol evés, WC stb. és indulás tovább haza. A határ előtt még viccelődök, hogy nem tankolok 250-ért mert drága, aztán szíven üt az első magyar benzinkút 299-es ára. Hát erre kellett hazaérni!!
Hazaérkezés Győrbe 19:00-ra. Nem volt egy leányálom…

Pár tapasztalat zárószónak:
– Az élmény olyan mintha a Balatonon lennék. Mindenhol le akarják húzni az embert. (Horvátoknál ilyen nincs!) A vendéglőben, a boltokban, a múzeumokban… (Egy pozitív élmény ért 8 nap alatt, ami a görög “vendégszeretetet” bizonyítja egy hangulatos kávézó a partra menet Platamonasban, ahol a tulaj állandóan ingyen italokat hozott nekünk a frappé mellé, de ezt a helyet is csak az utolsó előtti nap találtuk meg.)
– A kaják finomak, ehetőek csak drágák. Külön kiemelném a frappét, ami isteni, mi szinte csak ezen éltünk, bár egykét helyen csapnivalóan rossz volt.
– Szemét az majdnem mindenhol van. (Még a tengerben is – pl. cipő, tisztasági betét, kólásüveg.) Nem a turisták szemetelnek, hanem a görögök. – az Olimposon, ahol nem találkoztunk göröggel, nem volt szemét. (Szerintem külön vállalkozás vannak arra, hogy ha valahol nincs szemét oda visznek – legjobb példa rá egy olíva-ültetvény, szépen rendezetten, alatta meg 20 cm vastagon a műanyagzacskó meg egyéb szemét…)
– Az árak átlagosan néhol nagyon drágák. Érdemes először jól körülnézni, mert helyenként 5x-ös különbségek is lehetnek.

Végső konklúzió:
Legközelebb ha Görögországba megyek maximum szigetre….Talán az jobb…

Neuburger-Czimmermann István

 

Hozzászólás az Olvasókönyvből:

Körmöndi Melinda
Dátum: 2005. December 28. Szerda, 05:31:10
Jó pár évvel ezelőtt voltunk Görögországban, a tapasztalataink megegyezőek a leírtakkal. Az ország gyönyörű, mindenképpen érdemes megnézni, még akkor is, ha a prospektusok reklámjai nem mutatják meg a szemetet, ami valóban beborít mindent. Ha idegenvezetővel utazol látnivalók után, talán nem látsz mindenhol szemetet, de nem látsz sok érdekes apró dolgot sem. Az ortodox egyház uralma az országban félelmetes, a fényképezést a szent helyeken ők nem engedik, több okból, a legfontosabb az, hogy vásárolj képeslapokat, és könyveket. Ezzel együtt az emberek kedvesek, ha tudnak, segítenek, (bár ugyanez elmondható dél-olaszországról is, sőt!), a rendőrökről csak kellemes tapasztalataim vannak, a görögök mentalitása más, mint az európai embereké, ezt el kell fogadni.
Az árak valóban drágák, bár Horvátországtól nem sokkal drágábbak, és ott is próbálkoznak átverni, de mindig csak mosolyogva, s ha észreveszed, még jobban mosolyognak, nem jönnek zavarba. Mindenképpen meg kell nézni mindenkinek, senkit ne riasszon vissza a szemét, a látszólagos rendetlenség, és a lusta görög hozzáállás. Ez így együtt gyönyörű!!