Tömör beszámoló sok információval, tanáccsal és látványos fotókkal egy közel egy hetes városnéző kirándulásról
Róma, Tevere, Trastevere, Vatikán, Szent Péter tér, Szent Péter bazilika, Pieta, Area Sacra, Pantheon, Marcus Aurelius oszlop, Trevi kút, Spanyol lépcső, Barcaccia szökőkút, Trinita di Monti, Isola Tiberina, Ponte Fabricio, Ponte Rotto, Teatro Marcello, Capitoliumi tér, Marcus Aurelius lovas szobra, Palazzo Senatorio, Fori Imperiali, Forum Romanum, Septimus Severus diadalíve, Antonio és Faustina temploma, Vesta-szüzek háza, Colosseum, Palatinus domb, Circus Maximus, Santa Maria in Cosmedin, Bocca della Verita, Hercules és a Portunus templom, Lateráni Keresztelő Szent János Főszékesegyház, egyiptomi obeliszk, Scala Santa, Lateráni palota, Santa Maria Maggiore, Villa Borghese, Galleria Borghese, Angyalvár, Ponte Sant’ Angelo, Nettuno, Santa Maria in Trastevere, Il Gesu
Az “urbsa eterna”-ról, vagyis az örök városról sokan és sokfélét írtak már, így újat alkotni nehéz feladat, nem is vállalkoznék rá. Ezzel a kis élménybeszámolóval a saját, “első-utas” szemszögünkből szeretném bemutatni Rómából mindazt, amit mi kötelező látnivalónak értékeltünk.
Egy szép júliusi estén az Alitalia repülőgépével érkeztünk meg Rómába, szállásadónk vállalta a transzfert is, így pofonegyszerűen eljutottunk a belvárosba. Az apartmant a Booking-on foglaltuk, a versenyképes ár mellett a legfontosabb szempont a metróval való megközelíthetőség volt. Indulás előtt néhány nappal döbbentem rá, hogy hiába fogunk egy metróállomás közelében lakni, a szállás annyira a “peremvidéken” helyezkedik el, hogy a belváros eléréséhez több mint egy óra szükséges, és lássuk be, hogy ez a föld alatti időtöltés napi szinten két órát vett volna el az életünkből. Éppen mikor már nagyon beleéltem volna magam a pánikba, jelezte a szállásadó, hogy problémás a vízellátás az épületben, ezért egy nagyobb és kényelmesebb apartmanban fogunk lakni a Tevere partjától nem messze, a Trastevere negyedben, ugyanazon az áron (500 EUR 4 főre, 5 éjszakára). A hír hallatán nagy kő esett le a szívemről.
A szállásfoglalással és a közlekedéssel kapcsolatban érdemes tudni, hogy Róma két metróvonala nem szeli át a teljes belvárost, a busz és villamosközlekedést pedig időnként kaotikusnak érzékeltük, így érdemesebb lehet olyan helyet választani, ahonnan gyalog is könnyen elérhető a legtöbb látványosság. Ennek alternatívája esetleg az lehet, ha olyan metróállomás környékét választjuk, ahonnan nem kell sokat utazni a belső kerületekbe vagy van a környéken olyan busz vagy villamosjárat, ami gyakran, ezáltal viszonylag megbízhatóan közlekedik (mi ilyennek például a H jelű buszt tapasztaltuk, amely a Termini pályaudvarról indul a Trasteverébe).
A felszíni tömegközlekedésről sajnos nem találtam használható térképet, az ingyenes offline alkalmazás nem működött, legfeljebb a közlekedési társaság honlapjáról lehet tájékozódni (http://www.atac.roma.it), de ahhoz nagyon pontosan meg kell előre tervezni a városnézést. (Akinek van adatroamingja, annak nem lesznek különösebb gondjai, a GoggleMaps-szel pofonegyszerű a helyzet, de azért ez a megoldás még nem mondható elterjedtnek.)
A legegyszerűbb választás mindenképpen a gyalogos felderítés, az óváros bejárható tömegközlekedés nélkül is, bár néhány vízhólyagra azért érdemes felkészülni.
A Trastevere negyed véleményünk szerint remek bázis (pedig ide egyáltalán nem jár a metró), nyüzsgő bulinegyednek is szokták aposztrofálni és rászolgál erre a névre, éjszaka is tömeg van az utcákon, viszont innen gyalogosan könnyedén megközelíthető a legtöbb látványosság és talán picivel olcsóbb is, mint a frekventáltabb városrészek.
Utcakép a Trasteveréből
Az első nap délelőttjén a Tevere partján sétálva kb. 20 perc alatt érkeztünk meg a Vatikánba. Őszintén szólva nem esett le számomra az első pillanatban, hogy a Szent Péter téren állok, ugyanis a televíziós közvetítésekből lényegesen nagyobbnak gondoltam, mint amekkora valójában.
A Szent Péter bazilikába ingyenes a belépés, ugyanakkor nagyon sokan várakoztak a bejutásra, a tér pereméhez igazodva szinte végig álltak az emberek. A tűző napon egymást váltva a várakozásban volt időnk ellátogatni a vatikáni postahivatalba és küldeni néhány képeslapot a szeretteinknek, melyek bő két hét elteltével értek célba. (A posta és a mellette lévő szimpatikus könyvesbolt egy rövid pihenésre is ideális, ugyanis klimatizált.)
A bejárat előtt nem sokkal biztonsági ellenőrzésen estünk át, mivel szúró-, vágóeszközt nem lehet bevinni a templomba. A várakozás során felfigyeltem rá, hogy a beléptető kapu előtti szemeteskukába sokan belenéznek: legalább 5 svájci bicska volt benne. Kíváncsi lennék, hogy milyen sorsra jutottak, gazdáik vajon a templomból kijövet megtalálták-e még őket.
A bazilika gyönyörű és monumentális – területe 15.160 m2, 211,5 m hosszú, 132,5 m magas, 60 ezer fős a befogadóképessége; 800 oszloppal, 45 oltárral, 390 szoborral büszkélkedhet – azonban a fennhangon fecserésző turistahadnak köszönhetően csendes elmélyedésre teljességgel alkalmatlan.
Híres kupoláját Michelangelo tervei alapján Giacomo della Porta építette. A kupolához a bejárat előtt jobb oldalon lehet feljutni némi sorban állással. Aki kibírta, hogy a téren aszalódva nem vásárolt a színes bőrű árusoktól 1 EUR-ért hűtött vizet, az itt egy szökőkútból felfrissítheti magát. A kupolába lépcsőn vagy lift és lépcső kombinációjával lehet feljutni, az árak is ehhez igazodnak (5, illetve 7 EUR). A szűk “lépcsőház” érdekessége, hogy fala követi a kupola vonalát, így egy részén csak enyhén befelé dőlve lehet közlekedni. Fentről pazar a kilátás, nem csak a Szent Péter tér, az Angyalvár és Róma egyéb nevezetességei tárulnak a szemünk elé, hanem bepillantást nyerhetünk a vatikáni kertek szépségeibe is. (A kertek egyébként csak a Vatikáni Múzeumba szóló belépőjeggyel látogathatók.)
A lépcsőzés után a bazilikát csodáltuk meg, ahogy mindenütt, ide is szigorúan csak fedett vállakkal és legalább térdig érő alsóruházatban lehetett belépni. A templom számos látnivalója közül hármat emelnék ki: A bejárattól jobbra található Michelangelo lenyűgöző mesterműve a Pieta (Fájdalmas Szűzanya), melyet a művész mindössze 25 évesen faragott. A másik különlegesség Szent Péter XIII. századi szobra, melynek lábai a zarándokok csókjai és simogatásai következtében jócskán elkoptak. Végezetül az egyik leglenyűgözőbb látványt a székesegyház közepén lévő baldachin nyújtja, mely Bernini mester alkotása. A 26 méter magas bronzból készült műremek ott áll, ahol a legenda szerint Szent Péter apostol sírja van.
A bejárattól nézve a baldachintól balra található a grottókhoz vezető lépcső, ahol több prominens egyházfi sírja is található. Az altemplom sajnos szintén nem nevezhető csendesnek, a keresztény világ nagyjai meglehetősen nagy hangzavarban alusszák örök álmukat.
A vatikáni látogatás részünkről itt véget ért, a Vatikáni Múzeum felkeresését egy a turisták által kevésbé kedvelt időszakra tervezzük. A múzeumi belépőjegy szerencsére interneten is könnyedén megvásárolható, még a legnagyobb nyári csúcsforgalomban is lett volna hely a következő napra: http://biglietteriamusei.vatican.va/musei/tickets/do?action=booking
A vatikáni Szent Péter bazilika
Ferde folyosó a Szent Péter bazilika kupolájában
Vatikán: Szent Péter tér a kupolából
A Szent Péter bazilika belső tere
Michelangelo Pietája a vatikáni Szent Péter bazilikában – Mivel a hetvenes években megrongálták, ezért üvegfal védi
Szent Péter szobra, melynek lábai simára koptak a zarándokok simogatásától
Hatalmas baldachin a Szent Péter bazilikában
Kupola a Szent Péter bazilikában, melyet Michelangelo tervei alapján Giacomo della Porta épített
A szállásunkra a Tevere másik partján sétáltunk vissza hosszasan kutatva egy élelmiszerüzlet után, ami azon a környéken hirtelenjében nem is volt olyan egyszerű. Eközben találtunk rá a Via Giulián a Balassi Intézet Római Magyar Akadémiájára.
Napnyugta után ismét útra keltünk, a városi sétákra az esti órák lényegesen alkalmasabbak voltak, mint a tűző napsütésben való gyaloglás. Elsőként a Torre Argentinánál lévő Area Sacra-ba botlottunk, melyre a régészek az 1920-as években egy építkezés során bukkantak. A négy szentély az utca mai szintje alatt mintegy 10 méterre található, egyelőre nem ismert, hogy Róma népe melyik isteneknek ajánlhatta őket, ami azonban biztos, hogy manapság a városi macskák egyik legnépszerűbb pihenőhelye.
Sétánk következő állomása a Pantheon volt, mely, mint a neve is mutatja minden istenség templomának épült. Érdekessége, hogy a régi rómaiak még felnéztek erre a csodás épületre, míg a mai kor embere inkább lefelé pillant rá, mivel a város az ókorhoz képest már több métert emelkedett.
Sajnos az éjszakai városlátogatásnak az a hátránya, hogy az épületek addigra bezárnak, így csak az impozáns korinthoszi oszlopokat csodálhattuk meg.
Utunkat a Piazza Colonna felé folytattuk, ahol a Marcus Aurelius oszlop található. Tetején ma Szent Pál apostol szobra áll, amelyet V. Sixtus pápa állíttatott a császár ledöntött szobra helyére.
A Trevi kúthoz érkezvén csalódottan vettük tudomásul, hogy a felújítás miatt nem dobhatunk pénzt a szökőkútba, így Rómába való későbbi visszatérésünk is bizonytalanná vált…
Esti sétánk végcéljához érkezve kényelmesen és kissé fáradtan leheveredtünk a Piazza di Spagna-n lévő híres-nevezetes Spanyol lépcsőre. A lépcsősoron velünk egyetemben rengeteg turista üldögélt és élvezte az enyhe esti levegőt. A látvány remek volt, előttünk a Bernini által alkotott, félig vízbe süllyedt hajót ábrázoló Barcaccia szökőkút állt, mögöttünk pedig megbújva egy állványzat mögött a Trinita di Monti templom magasodott.
Egyetlen dolog rontotta csak el az esti pihenést, méghozzá az árusok folyamatos felbukkanása. Az idei nyár slágere a hűtött víz és a szelfibot volt (továbbá sötétedés után a levegőbe feldobható kis világító izék), folyamatosan újabb és újabb emberek környékeztek meg minket, hogy ránk sózzanak valamit, jószerével egy mondatot sem tudtunk egymásnak anélkül mondani, hogy ne szakította volna félbe valamelyik árus.
A lépcsős pihenést egy kb. 3 klométeres séta követte a szállásunkra, útközben véletlenül rábukkantunk az olasz parlament nem túl különleges épületére is.
Area Sacra – Négy ókori római szentély maradványai, baloldalon egy fekete cica a sok közül
Pantheon, felirata arra utal, hogy az eredeti – ám később tűzvészben nagyrészt megsemmisült – épületet M. Agrippa építtette, amikor harmadszor volt consul.
Marcus Aurelius egykori oszlopa Rómában, tetején Pál apostol szobrával
Trevi kút – sajnos felújítás alatt
Spanyol lépcső, melyet tavasszal azáleák szegélyeznek
A következő napunkat nagyrészt Róma ókori mivoltának szenteltük, de igénybe vettük az újkori vívmányokat is, ugyanis kénytelenek voltunk vásárolni néhány vízhólyagot orvosló tapaszt az Isola Tiberina gyógyszertárában.
Az Isola Tiberina vagyis a Tevere szigete csak néhány perces gyaloglásra volt a szállásunktól és éppen útba esett a Forum Romanum felé. A szigetet két híd köti össze a parttal, a Ponte Fabricio Róma egyik legrégebbi hídja, továbbá a sziget mellett található Róma első kőhídjának a romja is (Ponte Rotto).
A Ponte Fabricion átérve szinte nyomban a Teatro Marcello-nál találtuk magunkat, mely a szemlélőt első látásra a Colosseumra emlékeztetheti. Az egykor húszezer néző befogadására alkalmas Marcellus színházat Augustus fejeztette be, nevét a császár unokaöccséről kapta. Innen a Michelangelo által tervezett lépcsősoron át a Capitoliumi térre (Piazza del Campidoglio) kapaszkodtunk fel, ahol az ókorban a Romulus által alapított, asyliumot, vagyis menedéket nyújtó szentély állt. A tér közepén a művészettörténeti tanulmányokból is ismert Marcus Aurelius lovas szobrának másolata magasodik, az összképet a Palazzo Senatorio elegáns épülete teszi teljessé.
Kicsit tovább sétálva egy kis kiszögellésről lepillantva teljes valójában tárult elénk a császári fórum (Fori Imperiali). A császárkorban a Forum Romanum már nem tudta kielégíteni a város igényeit, ezért az uralkodók új központot építettek ki, megcsodálható itt többek között Caesar és Augustus fóruma, továbbá Traianus tere, oszlopa és piaca is. Az ókori emlékeket jelentősen megcsúfítja az azokat átszelő forgalmas Via dei Fiori Imperiali, melynek építésekor csak Mussolini politikai motivációi számítottak, az értékmentésre nem voltak figyelemmel, így a sugárút olyan kincseket temetett be, melyek felszínre hozatalára aligha van esély.
Teatro Marcello – A Colosseumra emlékeztető színház
A római Capitoliumi tér Marcus Aurelius lovas szobrával és a Palazzo Senatorio épületével
A császári fórum egy részlete a Capitoliumról
Via dei Fiori Imperiali – Széles sugárút az ókori emlékek kellős közepén
A sugárúton a Colosseum felé haladva találtuk meg az ókori Róma vallási, politikai és kereskedelmi központjául szolgáló Forum Romanum bejáratát. A Forum Romanum, a Colosseum és a Palatinus Múzeum megtekintéséhez kombinált jegy is vásárolható (12 EUR) mindhárom helyen és szerencsénkre a Forum előtt nem kellett sorban állni, így viszonylag hamar beléphettünk az ókori romok közé. Erre a látogatásra a nyári időszak különösen balszerencsés választás volt, még jó, hogy lelkesedésünk fölébe kerekedett az izzasztó hőségnek. A belépőjegy mellé nem adnak tájékoztatót, így érdemes előzetesen felkészülni a látogatásra; csak az egyes épületek (vagyis a romok) megnevezése szerepel a feliratokon, szóval háttér-információk hiányában valószínűleg kevésbé izgalmas a kirándulás. Részünkről remek ötlet volt egy olyan magyar nyelvű könyv beszerzése még a Vatikán könyvesboltjában, mely tartalmazta az épület mai fotóját és a következő lapot ráhajtva megmutatta, hogy hogyan nézhetett ki az épület eredetileg. Emellett aznap este még megnéztünk az interneten néhány rövid ismeretterjesztő filmet is, hogy a maga egészében láthassuk, milyen is volt a Forum valójában.
A Forum leginkább épen maradt épületei például Septimus Severus diadalíve, Antonio és Faustina temploma, vagy a Vesta-szüzek háza. A Vesta szüzek palotájának belső udvarát egy oszlopcsarnok övezte, melyből a papnők lakószobája nyílott, néhány oszlop még ma is látható. Ott jártunkkor az egyébként látogatható területek egy része le volt zárva, de talán nem is bántuk, így is eltöltöttünk legalább másfél órát a nézelődéssel. Ami számomra itt igazán fontos volt, hogy évekig tartó latin tanulmányaim után és egy latin érettségi birtokában végre megtapasztalhattam azt, amit eddig csak papíron ismertem; kicsit irigylem is a latint tanuló római iskolásokat, hisz nekik ez a Forum kis túlzással a mindennapjaik része.
A kijárattól pár lépésnyire a metróépítés miatt emelt lehangoló ideiglenes falak között haladva pillanatok alatt megtaláltuk a Colosseum bejáratát, a korábban megváltott jegynek köszönhetően, ha lassan is, de sorban állás nélkül bejutottunk. Az épület 190 méter hosszú, 150 méter széles és egykor 80 kapuja volt, ötven-hetvenezres nézőszám befogadására volt képes. Az általam látott veronai és pulai amfiteátrum mellett természetesen ez volt a legmonumentálisabb, ugyanakkor a másik kettő jobb állapotban van és kisebb bennük a zsúfoltság is, így számomra közel sem volt annyira lenyűgöző; inkább a jelentősége, mintsem a kinézete fogott meg.
Forum Romanum, baloldalon Septimus Severus császár diadalíve
Antonio és Faustina temploma, előtte a Vesta-szüzek átriumának oszlopai
A római Colosseum a Forum Romanum felől
A Colosseum belülről
A Colosseumot déli irányba elhagyva a Palatinus domb mellett sétálva folytattuk utunkat; a Palatinus Múzeumba – jóllehet volt érvényes jegyünk – már nem volt erőnk bemenni. Az ekkorra már meglehetősen fárasztó séta során elhaladtunk a Circus Maximus mellett, melynek egykori dicsőségéből szinte semmi sem maradt meg, most leginkább egy építési felvonulási területnek tűnik, holott fénykorában itt rendezték a kocsiversenyeket és a tengeri csatákat, melyeket egyidejűleg háromszázezer néző élvezhetett.
Kitartó gyaloglásunkat siker koronázta, a Piazza della Bocca della Veritán megtaláltuk a Santa Maria in Cosmedin templomot, melynek előterében áll a Római vakáció című filmből is ismert Igazság szája (Bocca della Verita). A kőkorong egy ókori istenség arcát ábrázolja, egykor a Cloaca Maxima, Róma legnagyobb szennyvízcsatornájának egyik fedele volt. A legenda szerint, ha az ember bedugja kezét a szájba és nem mond igazat, az Igazság szája leharapja. Hosszú sor kígyózott az ókori hazugságvizsgáló előtt, szerencsére minden látogató ép végtagokkal távozott. (A legenda szerint a száj nem mindig volt ilyen békés, de egykor egy hűtlen asszony a szeretőjével közösen kijátszotta, és akkor a kőarc sértődöttségében megfogadta, hogy többé senki kezét nem harapja le.)
Maga a templom is megérdemli a látogatást, főként a görög mozaikpadló figyelemreméltó. A templom és környéke 1980 óta UNESCO Világörökségi védelem alatt áll, a téren található a Hercules és a Portunus templom, valamint egy szép szökőkút is.
Circus Maximus – Nehéz elhinni, hogy itt egykor kocsiversenyek és tengeri csaták zajlottak
Santa Maria in Cosmedin templom, melynek előterében található az Igazság szája
A Santa Maria in Cosmedin templom és a gyönyörű mozaikpadló
Következő napunkon a még kimaradt főbb látnivalókat fedeztük fel és mivel ezek elszórtan helyezkedtek el, igénybe vettük a tömegközlekedést is. Eredetileg azt terveztük, hogy megvásároljuk a Roma Pass kártyát, mellyel ingyenes a tömegközlekedés és számos egyéb kedvezménnyel is jár, de a szállás központi elhelyezkedéséből adódóan nem érte volna meg, így csak néhány vonaljegyet vásároltunk a szomszédos trafikban.
Első állomásunk a turisták által kevésbé látogatott lateráni bazilika volt, melyet az Igazság szájának közelében lévő megállóból a 81-es busszal értünk el. A Lateráni Keresztelő Szent János Főszékesegyház nevet viselő, Constantinus által alapított bazilika a pápa címtemploma, a legrégibb, és legmagasabb rangú pápai bazilika, mely a pápa trónjának székhelye is. Különösen megkapóak a gyönyörű aprólékossággal kidolgozott, majdhogynem megszólaló, héroszi barokk szobrok, melyek az oszlopok közötti fülkékben helyezkednek el és az apostolokat ábrázolják. A templomnak magyar vonatkozása is van: a bejárattól jobbra a második oszlop külső oldalán található egy emléktábla annak tiszteletére, hogy 1000-ben II. Szilveszter pápa koronát küldött Szent István királynak. A bazilika további különlegessége, hogy főoltárába beépítették azt a faasztalt, amelynél még maga Szent Péter misézett, az oltárnál lévő márvány tabernákulum pedig Péter és Pál apostol koponyáit rejti. (A főoltárnál egyébként csak a pápa mutathat be misét.)
A bazilika előtt a thébai Ammon szentélyből származó kb. 30 méter magas egyiptomi obeliszk áll, mely a legmagasabb egész Rómában és egykor a Circus Maximust ékesítette. A bazilika közelében lévő egyik épületben található a Scala Santa (Szent Lépcső), a legenda szerint ezen vezették fel Jézust Jeruzsálemben Pilátus elé. Sajnos ez számunkra csak utóbb derült ki, így a lépcsőt nem kerestük fel. A bazilika mellett található továbbá a Lateráni palota, mely egészen az avignoni fogságig szolgált a pápák otthonául (csak ezt követően, 1377-ben költöztek át a Vatikánba). Történelmi jelentősége, hogy itt fogadták el az 1929-es lateráni egyezményt, mely kijelölte a Vatikán mai határait. A palota a püspöki hivatal székhelye, így nem látogatható.
A lateráni bazilika oszlopsora
A pápa trónja a lateráni bazilikában
A lateráni bazilika gyönyörűbelső tere a szentély felől- ezt látja a pápa misézés közben
Magyar emlék a lateráni bazilika falán
Innen metróval a Termini pályaudvar közelében lévő Santa Maria Maggiore bazilika felé vettük az irányt, melynek nevét tanár apukám ismertette meg velem még az általános iskolai művészettörténet órán. A bazilika az V. században épült, egy legenda szerint a Szűzanya jelölte ki egy augusztusi éjszakán, hogy építtessenek templomot azon a helyen, ahol másnap reggel havazni fog. Másnap reggelre a hó valóban befedte az Esquilinus-dombnak ezt a helyét és a hagyomány szerint a pápa abba rajzolta botjával a bazilika tervét. A főszékesegyház belső terének legjelentősebb díszeit az V. és a XIII. századból származó mozaikképek jelentik. A szentély boltozatát csodálatos mozaikok díszítik, melyek Mária megkoronázását jelenítik meg, ugyanis a bazilika megépítésének valódi oka a Mária-kultusz nyomatékosítása volt, válaszul arra, hogy a konstantinápolyi pátriárka nem ismerte el Máriának, mint Istenanyának a tiszteletét.
Ezt követően már elmondhattuk magunkról, hogy Róma négy főszékesegyházából hármat megnéztünk (Szent Péter bazilika, lateráni bazilika, Santa Maria Maggiore bazilika), a negyediket, a Pál apostol sírja fölé emelt Szent Pál bazilikát sajnos nem volt módunk felkeresni.
Santa Maria Maggiore – a négy római basilica maior egyike
A Santa Maria Maggiore lenyűgöző belső tere
Aznapi ebédünket egy kimondottan turistáknak fenntartott helyen fogyasztottunk el a Termini pályaudvar közelében, mivel aznap nem hallgattunk arra a tanácsra, hogy“Si fueris Romae, Romano vivite more” (Ha Rómában vagy, tégy úgy, ahogy a rómaiak.) Bár a közmondást nem egészen erre az élethelyzetre találták ki, mindenesetre jó lett volna megfogadni, ugyanis az ebéd minősége és ízvilága meg sem közelítette a más napokon meglátogatott trattoriákét.
Ebéd után metróra szálltunk és a Villa Borghese-ben tettünk egy kisebb kirándulást. A pompás kertet V. Pál pápa bíborossá kinevezett unokaöccse építtette. A park remek helyszín egy kis sétához vagy levegőzéshez, továbbá itt található az állatkert és a lóversenypálya is. Számunkra a sétát egy kis csónakázás tette még inkább kellemessé, a tó hűvöse igazi mentsvárat jelentett ezen a meleg délutánon. A parkban számos híresség szobra megtalálható (pl. Lord Byron, Goethe és Victor Hugo). Itt helyezkedik el a híres Galleria Borghese is, melynek páratlan művészeti gyűjteménye a turisták egyik kedvelt célpontja.(Bővebb információ: http://www.galleriaborghese.it/default-en.htm)
A délutáni pihenés után egy hatalmas séta következett, a Villa Borghese-ből egészen a Vatikánig sétáltunk, hogy belülről is gyönyörködhessünk az Angyalvárban. Ez az egyedülálló római látnivaló eredetileg császári temetkezőhelyül szolgált, majd erődítményként és várként funkcionált, a XIII. századtól közvetlen összeköttetésben áll a Vatikánnal, így a pápák menedékhelynek is használták. Az 1800-as évek végétől egy darabig börtön volt, jelenleg múzeum működik benne. Nevét az épület tetején elhelyezett, Szent Mihály arkangyalt ábrázoló szoborról kapta, aki éppen visszahelyezi kardját a hüvelyébe, ezzel jelezve a pestisjárvány végét. Az erődöt kívülről mindenképpen megéri megcsodálni, különösen az előtte található gyönyörű Ponte Sant’ Angelo-val (Angyalos híddal) együtt nyújt remek látványt. Maga a múzeum már nem mondható kihagyhatatlan látnivalónak, de ezzel együtt megér egy belépőjegyet (10,5 EUR). A tetejéről remek kilátás nyílik a városra és a hídra, a délelőtti órákban pedig a Szent Péter székesegyházról készíthetünk remek képeket (délután éppen a székesegyház irányából süt a nap, így mi lemaradtunk erről a lehetőségről). A pápai lakosztályokat csodás freskók díszítik, és megtekinthetünk néhány kínzókamrát is. A teraszon található egy kis kávézó, éppen azon a helyen, ahonnan Puccini Toscája a mélybe vetette magát.
Villa Borghese – Róma pihenést nyújtó hatalmas parkja
A római Angyalvár, tetején Szent Mihály arkangyal szobra áll
Ponte Sant’ Angelo – Angyalos híd a Tevere felett
Pápai lakosztályok az Angyalvárban
A következő napunkat a tengerparti pihenésnek szenteltük. Az utazás előtt gyűjtött információk alapján megállapítottuk, hogy a közelben lévő egyik legnépszerűbb tengerpart Lido di Ostia, mely a nyári napokban meglehetősen zsúfolt, kétségtelen, hogy a fürdőzés így összeköthető egy jó állapotban ránk maradt ókori település, Ostia Antica meglátogatásával is. A kitartó kánikulára és a várható nagy tömegre tekintettel Lido di Ostiáról lemondtunk és egy békésebb üdülőváros, Nettuno felé indultunk. Ide gyakran indulnak kényelmes, légkondicionált vonatok a Terminiről, az út mindössze bő egy órát vesz igénybe. A H jelű busszal, egy igazi heringjárattal érkeztünk meg az állomásra a vonat indulása előtt 10 perccel, de az automatáknak köszönhetően bankkártyával pillanatok alatt megvásároltuk a jegyeket. (A menetrend innen érhető el:http://www.trenitalia.com)
Nettuno egy kedves kis üdülőváros és mivel végállomás, így nem volt nehéz kitalálni, hogy hol kell leszállnunk. Egy rövid séta után hamar a homokos tengerparton találtuk magunkat; napernyőt és nyugágyakat béreltünk (2 főre 10 EUR) és átadtuk magunkat a pihenésnek. Nettuno remek választásnak bizonyult, a víz tiszta, a part minden igényt kielégít (a zuhanyt zsetonnal lehet használni, melyért le kell tenni egy minimális kauciót, amit távozáskor visszaadnak), és nem tapasztaltunk semmilyen nyüzsgést; az olaszon kívül más nyelven beszélőkkel nem is találkoztunk.
Sajnos kellemetlen élmények is jutottak erre a napra, pontosabban a visszaútra: a vonat kb. másfél órát késett, majd este Rómában a H buszon olyan mértékű zsúfoltság alakult ki, mely már majdnem a tettlegességig fajult. Egyébként a nyaralás során végig meggyőző katonai és rendőri jelenlétet tapasztaltunk, minden látványosság közelében és még azokon kívül is sok helyen posztoltak fegyveres egyenruhások.
Nettuno – Csendes tengerpart mindössze egy órányira Rómától
Később még lelátogattunk a Tevere partjára, ahol a Ponte Sisto és a Ponte Garibaldi között számos alkalmi étterem, kávézó, árus települt ki és kínálta a szolgáltatásait. A fényárban úszó sétányon a nyüzsgő emberáradat jól fémjelezte a Trastevere hangulatát.
Utolsó napunkon a repülőnk este indult, így a délelőttöt még egy rövid városnézésnek szentelhettük. Ekkor kerítettünk sort a szállásunktól kb. 100 méterre található híres Santa Maria in Trastevere templom meglátogatására, mely Róma egyik legrégebbi temploma, és az első, melyet Szűz Mária tiszteletére emeltek. Különlegességei a XII. és XIII. századi mozaikok, valamit az ókori épületekből hozatott 21 oszlopból álló gránit oszlopsor.
Ezután a templomokkal kapcsolatban már csak egy adósságunk maradt, jelesül az Il Gesu (Jézus Szent Neve templom), mely szintén iskolai tanulmányaimból maradt meg az emlékezetemben: gimnáziumi osztályfőnököm tanította meg, hogy ez volt Róma első jezsuita temploma (melyet a későbbiekben egy dolgozatban számon is kért). A templomba belépve egyik ámulatból a másikba estem. Jóllehet a barokkot nem kedvelem különösképpen, itt olyan atmoszférába csöppentem, mely nem fogható egyik általunk látott másik temploméhoz sem. Különösebben nem tudnám leírni, hogy mit tapasztaltam, legyen elég annyi, hogy azt éreztem: ez a templom egy az egyben maga az imádság.
Il Gesu – A jezsuiták első temploma és Loyolai Szent Ignác nyughelye
Szállásadónk délután autóval kivitt a Fiumicino reptérre, az út során hol buszsávban haladtunk, hol a sávelválasztó vonalon, szabályosan szinte egyáltalán nem sikerült közlekedni; holott nem kellett sietni, a repülő csak késő este indult (és még a hivatalos időponthoz képest is sikerült bő egy óra késéssel startolni.) Különös megtapasztalás volt, hogy délben a Tevere partján majd’ elepedtem egy kis árnyékért, majd jó 12 órával később Ferihegyről hazafelé menet be kellett kapcsolni az autóban a fűtést.
Turistaszemmel Róma előnyeit és hátrányait hosszasan lehetne sorolni, bár a negatívumok (zsúfoltság, kánikula és szemetes utcák) főként az időpont nem túl szerencsés megválasztásából adódtak. Ami a leginkább megfogott, hogy kilométer hosszan csodálhatjuk a jól karbantartott épületeket, mivel a modern építészet vívmányai még nem törtek utat maguknak ebben a csodálatos városban és reméljük, hogy ez még sokáig így marad. Bár a Trevi kútba nem sikerült pénzt dobni, ide még biztosan visszatérünk, hiszen ez alatt a rövid idő alatt a látnivalók töredékét sem fedeztük fel, és egyébként is: “Omnes viae Romam ducunt!”
Paulini Ildikó
Források:
Róma (Kossuth Kiadó, Nyitott Szemmel Városkalauz)
Magyar Katolikus Lexikon (http://lexikon.katolikus.hu)
Wikipédia
voltam Rómában azidén a Szent Péter Bazilika csodálátos teplom