Pintér András: Naposparti túra – Neszebár – Bulgária – 2009

Pintér András: Naposparti túra – Neszebár – Bulgária – 2009

Fotókkal illusztrált precíz beszámoló egy bulgáriai buszos kirándulásról és a közben felkeresett helyekről, sok fontos információval

Természetjáró Szakosztályunk éves programjának megfelelően bulgáriai túrát  szervezett 2009. szeptember 1 – 10. között. A célpont Bulgária legismertebb turisztikai központja, a Burgasztól 40 km-re északra egy patkó formájú öbölben 8 kilométer hosszan elterülő Napospart volt. Az üdülőközpont déli része gyakorlatilag egybeépült Neszebár műemlék város északi területeivel. Neszebár Európa egyik legősibb városa, a Világörökség része.
Utazás:  légkondicionált autóbusszal (2 éjszaka a buszon), ellátás: svédasztalos reggeli, szállás:a strandtól kb. 400 m-re.

1-2. nap
Indulás: 17,15-kor,   Röszke határra 17,45-re értünk, Horgosról 18,20-kor tovább indulhattunk.  Gépkocsivezetőnk jól intézte a határügyeket. Megfelelő helyeken megálltunk, majd  2,25-kor megérkeztünk a szerb-bolgár  határra. Itt is gyorsan ment az átlépés, 2,50-kor már indultunk a cél felé. 7,40-kor egy kávéra hosszabb ideig megálltunk. A túl gyors érkezés miatt a végére lassúra vette a gépkocsivezető a tempót, többet álltunk meg. Így is  már 12-kor megérkeztünk a Neszebár melletti  hotelünk elé, szálláshelyünkre. Még várni kellett a hotel előtt, hogy beengedjenek a helyi idő szerinti 14, a mi időnk szerinti 13 órára.

Mi a 2. emeleten laktunk az 5 emeletes szállóban. A kísérő szerint számítógép osztotta el a szálláshelyeket A mi szobánkhoz nem volt erkély, széket sem raktak be. Az 5. emeletieknek széles erkélyük, konyha helyiségük volt, az erkélyen műanyag asztal és székek…

Gépkocsivezetőnk egy óra múlva elvitt bennünket az általa ismert  önkiszolgáló étterembe. Jó sokat túráztunk, mire odaértünk egy nyitott teraszos étterembe. Mi is ebédeltünk  ott 11,50 le- váért (L) egy nem nagy adag egy tál ételt: sült hal, ill. rakott krumpli 1 sörrel. (Kb. 1700 Ft-ot ért). A hosszú út  és a kis választék miatt többet nem is jöttünk ide. (Az utazás idején 1 leva (L) 140 Ft-ot ért.)
Visszaérkezés után egy kicsit pihentünk. Voltak, akik megjárták a tengerpartot, útba igazítottak bennünket, mi is kisétáltunk az alkonyatban a tengerpart felé. Lassanként kigyúltak a fények is, a szórakozóhelyek fényei villogtak a partközelben. Megtaláltuk a „Beach”-et is, de már elhagyatott, sötét  volt, vissza is fordultunk.  A kis konyharész a szállásunkon arra volt  jó, hogy egy teát, vagy kávét lehetett melegíteni, esetleg egy zacskós levest, konzervet feltenni. A szobában volt tévé is, bár nem sokat néztük. A hosszú éjszakai út után jól esett a korai lefekvés…

3. nap
Reggel 6-kor(!) ébresztő. 7,30-kor  lementünk reggelizni, svéd asztalos kiszolgálással. Mi többnyire tojásrántottát,  esetleg egy-két szelet virsliszerű felvágottat, kiflit választottunk paradicsomszeletekkel és mindig volt pár kockára vágott dinnye. Teát, kávét, üdítőt korlátlanul lehetett vételezni. Egy kis lekvár, méz is jól esett utána.
Fél 10-re értünk ki a tengerpartra. Mindenütt napernyők,  műanyag ágyakkal. De fizetni kellett, 1 napernyő 2 ággyal 21 L-ba került. Sokan sétáltak a parton, keresték a kagylókat. Mi meg élveztük a gyönyörű időt, a hullámzó, meleg tengervizet, az óvatos napozást…
Délutánig maradtunk a parton. Társaink között volt akik a szálló medencéje mellett napoztak, pihentek egész nap, nem kellett messzire menniük.  Este a barátainkkal beszélgettünk az 5. emeleti erkélyen, élveztük a szép kilátást a városra.

 

4. nap
Korán reggeliztünk és már 8 órakor kimentünk a partra. Kiváltottuk a napozóágy felszerelést ismét 21 L-ért. Nagyon jó volt a tengervíz, a hullámokba kapaszkodtunk, amikor bementünk a vízbe. Belépve kicsit hidegnek tűnt, de utána, mint a Balaton vize, langyos volt. Jól esett a napozás, hűsölés az ernyő árnyékában. Körülöttünk mély homok, előttünk a tenger és a hullámok csobogása, morajlása. Szép látvány volt, amikor motorcsónak vitte föl a szélernyősöket pár percre…

Délben megebédeltünk a parti vendéglőben. Teraszos, tengerre néző asztalok mellett ültünk, pincérnők szolgáltak fel, nem voltak sokan. Amit kértünk: saslik (sertéshúsból), sült krumpli, zöldborsó, rizs körettel. Lehetett chiliszósszal, ketchuppal,majonézzel ízesíteni. Kértünk 1-1 sört, és 26 L-t fizettünk ketten.(Kb.3600 Ft) Jobb volt, mint a szerdai önkiszolgálós!
Még egy kicsit maradtunk a parton egy megmártózásra, napozásra. 13,30-kor indultunk vissza, de nem pihenésre! 15 órakor indultunk kis séta után a Royal szálló előtti helyi buszmegállóból Neszebár óvárosba. A buszjegy 1 L-ba került és kalauznál lehetett váltani a tömött buszban!
Neszebár egy apró félszigeten fekszik, a trákok alapította ezer éves település. Az óvárost az UNESCO a világörökség részének nyilvánította.   Templomromok és egy működő templom fekszik az óvárosban.. Először a Pantokrator (minden felett uralkodó) templom előtt álltunk meg, csoportkép is készült előtte. Bent képtár működik, de nem volt nyitva, egy fotót azért készítettem… Jellemzően a templomokat világos színű téglafalak, barnásvörös vízszintes vonalak és boltívek tagolják. A továbbiakban megnéztük a következő templomokat: Keresztelő Szt. János, Szent Megváltó, Szent Mihály és Gábriel, Szt. Paraszkeva, Szent István, Szent Tódor, Szent János fel nem szentelt templom. (a legenda szerint egy építése közben lezuhant munkás halála miatt nem szentelték fel)
Az egyetlen működő, Szűz Mária plébániatemplomba (görög katolikus) be tudtunk menni. Ez egy 20. századi építmény, nem bizánci stílusú. Szép belső, ikonosztázzal. Megnéztük még közösen a török fürdőt, török házakat (alul kő, fölül faépítmény), majd szabad program következett. Még egyszer végigmentünk az ódon utcákon, emléktárgyakat vettünk (pl. egy bögre 5 L, festett tányér 6 L) Még sötétedés előtt visszaindultunk a busszal a szálláshelyünkre.

 

5. nap
Ma csak 11,30-ig voltunk a tengerparton, továbbra is jó időben, élveztük a napfényt és a tenger áldásait.  13,20-kor indultunk egy  hajókirándulásra, amely a programban szerepelt. Busszal mentünk Neszebár kikötőjéhez. 14 órakor indult az Ali Baba nevű hajó a kikötőből. A neszebári öböl körül forgolódott a hajó, közben szabadon fogyott a rakija (bolgár pálinka), sör, üdítő. A kormányos szándékosan himbáltatta a hajót, volt sikoltozás, felhördülés, ki-ki vérmérséklete szerint. A vállalkozó útitársak a hajóról ugrottak a tengerbe. Szólt a zene, sok fénykép készült a vidám hangulatú hajókázásról. Délután 4 órakor volt az ebéd: sült tengeri  hal krumpli körítéssel. Este 6 óra felé érkeztünk vissza a kikötőbe. Indulás a busszal szálláshelyünkre. Egy kis beszélgetéssel l zártuk a napot.

 

6. nap
A szokásos reggeli után 8,30 felé indulunk a partra. Reggel borult volt az idő, az előjelzés szerint eső is várható volt, azért kimentünk. Először csak nézelődni indultunk, de közben kisütött a nap, kivettük a napozóágyakat. Végül szép napos idő lett. A víz is kellemes, de óriás hullámokat vert a tenger, a szélernyős utazás is szünetelt. Ez volt az utolsó strandos napunk, jól zártuk. Még ott ebédeltünk a strand vendéglőjében. Ebéd után már szedelőzködtünk, indultunk vissza a szállóba.
Egy kis pihenés az esti program előtt, fél 6-kor indultunk a bolgár estre busszal. A mi csoportunkból 21-en vállalkoztunk a jónak ígérkező programra
A busszal kb. 20 perc múlva érkeztünk Bata községbe, ahol a szórakoztató est folyt. Egy nagy udvarházban köszöntöttek bennünket az ajtónál kenyérrel és sóval, beljebb egy pohárka rakijával. Kicsit körülnéztünk az udvari árusoknál, majd bevonultunk az előre kijelölt asztalokhoz egy fedett „hodályba”, 14-en (kicsit szűken) egy asztalsornál. Középen a tánc- és bemutató hely, 3 hordóval, vörös és  fehérborral töltve. Olyan „kocsisbor” volt, nem ízlett a társaságnak. Volt, aki a fizetős büféből hozott innivalót. Egy tipikus bolgár kinézetű pincér hozta a vacsorát, az asztal felső végénél tálalt, és adtuk tovább a tányérokat. A menü: bab-csorba (bableves) pitével, salátával, majd a főétel saslik és sült hús krumplikörettel. Közben a zenekar popzenét játszott.
Később jött egy férfipáros, egyikőjük szájában síp, ő volt a „másodhegedűs” és segítő. A főszereplő úr női ruhába öltözött, parókás és minden nyelven beszélt.”Én egy szép, fehér, bolgár nő vagyok” – mondta magyar nyelven is … Különböző vetélkedőket játszott a jelen levő 8 nemzet  (német, angol, orosz, lengyel, ukrán, magyar, cseh, szlovák) képviselőivel, akik önkéntes alapon jelentkeztek. Mitőlünk egy anya – lánya páros jelentkezett . Jót szórakoztunk a bemondásokon, játékokon. Volt utána tánc, majd a folklór rész következett: különböző népi táncokat mutattak be a helyi táncosok, énekkel, botokkal…

Háromnegyed 10-kor kimentünk az udvarra, ahol egy téglafalú körben parázstáncot járt dudaszóra egy mezítlábas ember. Az előre elkészített égő hasábokat szétterítette a körben, majd elkezdte a táncot, sőt,  a nézőközönségből is választott leányokat, gyerekeket, akiket beemelt a parázs fölé… A negyedórás produkció után bent folytatódott az össztánc. Volt nemzetek tánca is,  a magyarok egy  Republic számmal szerepeltek.
Tizenegykor lett vége az estnek. Busszal vissza a szállásra, fél 12-kor feküdtünk le. Érkezéskor már rendesen esett az eső, a buszúton még csak szemerkélt…

7. nap
Esős, hűvös napra virradtunk. Melegítő felső és széldzseki, esernyő, sapka, hosszú nadrág öltözékben indultunk reggeli után fél 8-kor.
Hosszú buszozásra indultunk Várnán keresztül (kb. 80 km). Tizenegy órakor érkeztünk Balcsikra, zuhogó esőben. Itt 10 L/fő belépővel juthattunk be a botanikus kertbe. Elég sokat várakoztunk a csoportos jegyváltásra.  Végigsétáltunk a botanikus kerten, ami nagyon szép volt (virágágyásokban sok színes virág, egy  másik részen hatalmas kaktuszok), később  egy vízesés mellett mentünk el a tengerparti rózsaliget mellett, majd megnéztük az egykori román királynői nyári kastélyt. (A két világháború között Romániához tartozott a terület). Jelenleg múzeumként szolgál, de nem eredeti berendezéssel. Néhány fénykép és az emléktárgyak  emlékeztetnek az eredeti berendezésre. Utána újra esőben  végigmentünk a szép virágágyások mellett és buszra ültünk.

 

12,30-kor indultunk, 13 órára értünk a Kaliakra fokhoz. Szép természeti látványosság,  bizánci, török, bolgár történelmi események színhelye. Itt áll egy függőleges oszlopként a 40 lány emlékszobra. Eredete: a lányok  nem akartak a törökök kívánságára áttérni a muszlim vallásra, ezért hajukat összefonva a tengerbe vetették magukat a sziklákról. A félsziget stratégiai fontosságú volt a történelem során, minden hajót nyomon lehetett követni a szirtekről. Három  kaszt élt itt: az alsóbb rendűek a külterületen, a középosztályhoz tartozó kereskedők kisebb rangú papok a külvárosban, a gazdagokés fő tisztségviselők a várfalon belül laktak. Itt várfalon belül egy régi templomrom is látszik. Egy órát tartózkodtunk itt, lenéztünk a magas sziklafalakról a tengerre, majd a továbbra is zuhogó jeges esőben visszamentünk a buszhoz továbbindulásra.

 

 

14 órakor indulás tovább, 15,30-kor érkeztünk az aladzsai  Szentháromság sziklakolostorhoz.  Belépőt kellett váltani (3 L). Két szinten, puha kőbe vájt cellák, folyosók. Egy XV. századi földrengés leválasztott egy részt, így szinte egy metszetként tárul elénk a látvány a megmaradt helyiségekkel, folyosókkal. Végigjártuk a két szint folyosóit, celláit, kívülről egy lépcsősor vezet fel a szintekhez. A bejárattól balra egy épületben kis kiállítás mutatja be a hely történetét, tárgyakat mutat be. Sok fényképes tabló ábrázolja a barlangrendszert, a régi kolostor berendezését.

16,30-kor indultunk tovább. A legközelebbi falu neve: Vinyica volt. Az eső változatlanul esett… 17 órára értünk Várnába, a nagy tengerparti városba. Nem sok időt tudtunk itt tölteni. Először a Szűz Mária mennybemenetele templomot néztük meg, a szokásos ikonosztázzal. Utána kis városnézésre indultunk az esőben: egy aluljárón átmenve jutottunk a főtérre. Itt látható egy óratorony, a színház épülete, és egy sétálóutca kezdődik. Tekintettel az esős időre, tovább nem mentünk, betértünk egy pizza étterembe. Alig foglaltunk helyet, a csoport háromnegyede is beözönlött a szűkös helyiségbe!  Így egy kicsit hosszasabb volt a rendelés, persze mi hamarabb megkaptuk a hatalmas adagot. (Calcome, gombás sonkás, paradicsomos pizza, sörrel 22 L)

Végre beszálltunk a buszba,  végül 20 óra körül érkeztünk a szálláshelyre. Jól kifogtuk, egész nap zuhogott az eső. Sem előtte, sem utána…
Örültünk, hogy lepihenhettünk.

8. nap
Az utolsó itt töltött napon  már  nem esett  az eső, de hűvösebb volt az idő, fürdőzésről szó sem lehetett. . Még egy látogatást tettünk Neszebárba,  sétáltunk az ódon utcákon, a parton. Vásároltunk néhány ajándéktárgyat a mindenhol jelenlévő árusoknál. Igazi mediterrán város Neszebár, a hangulatos utcák megragadják a látogatót. Voltak is bőven,csak úgy hömpölygött a tömeg az utcákon. A vendéglőkben is sokan voltak, várakozni kellett az ebédre. Úgy látszik, mások is ezt a napot választották városnézésre,  ismét tömött busszal indultunk, nem is mindenki fért föl a megállóból. Délután egy kis pihenés, majd pakolás a hazafelé tartó  útra.

9. nap
Reggel háromnegyed 6-kor volt ébresztő, 7-kor reggelizni mentünk. Átadtuk a szobákat, 8-kor indult a busz. Ezen a napon már nem volt program, végig az autóúton, autópályán haladtunk. Út közben csak a szükséges megállások voltak egy-egy benzinkútnál. 16 órára értünk a bolgár – szerb határra Kalotina-Dimitrovgrad határátkelőre határátkelőre. A szerb határállomásról 17,25-kor indultunk tovább. Megálltunk még Sicevo település benzinkútjánál. Utazás közben gépkocsivezetőnk  videofilmekkel szórakoztatta az utasokat. (Némelyik film elég fárasztó volt).
Tovább az úton, 0,55-re értünk Horgosra, Röszkéről 1,12-kor indultunk, háromnegyes 2-re érkeztünk Szegedre. Jól esett utána az otthoni pihenés…
Lejegyezve: 2010. január  30.
Pintér András

A szerző írásai az Útikalauzban

Pintér András: Naposparti túra – Neszebár – Bulgária – 2009

Pintér András: Beregszásztól Csetfalváig – kirándulás Kárpátalján – Ukrajna – 2009

Pintér András: Csehországi utazás – 2003

Pintér András: Erdély, Székelyföld – Románia – 2007

Pintér András: Korzikai utazás – Franciaország – 2006

Pintér András: London, Seven Sisters sziklák, Canterbury, Windsor – Angliai utazás – 2008

Pintér András: Londoni utazás – 2004

Pintér András: Mátra túra – 2007

Pintér András: Postojnai barlang, Trogir, Solta, Omis, Split, Krka, Sibenik, Plitvicei-tavak – Szlovénia, Horvátország – 2008

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés