Szűcs Róbert – Csiro: Szarajevó vonattal – Bosznia-Hercegovina – 2003. szeptember
2003 márciusától közvetlen vasúti kapcsolat van Budapest – Szarajevó viszonylatban. A vonat éjszaka közlekedik, a nyári időszakban hálókocsi is igénybe vehető. Az utazást érdemes nyárra, vagy kora őszre (Szeptemberre) időzíteni, mert ilyenkor feloldják a vízumkényszert Magyarország és Bosznia-Hercegovina közt. Barátaimmal ezeket a lehetőségeket kihasználva utaztunk el egy egynapos városnézésre Szarajevóba.
Ha valaki Szarajevó nevét hallja, először a nemrég véget ért délszláv háború vagy az első világháború kirobbantására okot adó merénylet jut eszébe. Viszont ha a térképre nézünk, láthatjuk, hogy a város 1500 méteres hegyek közt fekszik, amely arra enged következtetni, hogy a fekvése szép lehet. Talán emiatt lett az 1984-es téli olimpia színhelye Szarajevó és környéke.
Itthon többen le akartak beszélni az utazásról, mert szerintük Boszniába utazni nem egy életbiztosítás. Szerencsére nem hallgattunk rájuk. Az utazás és az ott tartózkodás – biztonságát tekintve – nem különbözött bármely más európai nagyvárosba történő utazástól.
Bosznia Hercegovina hivatalos pénze a konvertibilis márka, amely a nevével ellentétben nem konvertibilis, csak Bosznia Hercegovinában használható. Mi Eurót vittünk és váltottunk be. A megközelítő árfolyam: 1KM = 0,5€.
A hálókocsijegy ára oda-vissza mintegy 12 ezer forint lett volna, ezért úgy döntöttünk, hogy inkább ülőhelyes kocsiban utazunk. Mint később kiderült nem is lett volna más lehetőségünk, mert Szeptemberben már nem közlekedik ebben a vonatban hálókocsi. Az utasok kis száma azonban lehetőséget biztosított alvásra. Mivel a vonat mintegy 100 kilométeren Horvát területen halad, így több hivatalos személlyel is (jegyvizsgáló, határőr, vámos) találkozik a vonaton utazó. Természetesen mindegyik kér valamit: menetjegyet, útlevelet, vagy éppen a csomagokba akar belenézni, így az alvás erősen szaggatottá válik. A hajnali derengés már a hegyek közt érte vonatunkat. A vasútvonal itt egy folyóvölgyben, hegyek közt kanyarog. A vonatablakból kinézve akár Erdélyben is járhatnánk annyi különbséggel, hogy itt a települések mindegyikében látni lehet a magasan kiemelkedő minareteket.
A vonatunk késés nélkül állt meg Szarajevó főpályaudvarán. Az állomásépület bármely nyugati városban megállná a helyét, de itt nincs tömeg. Ennek oka, hogy igen ritka a vonatközlekedés. Mindössze két nemzetközi összekötetés érinti ezt az állomást: Az amellyel mi jöttünk, valamint van még egy vonat Zágrábba illetve vissza.
Az állomásépületből kilépve két épület vonja magára a figyelmet: Egy kiégett toronyház, és tőle kb. 300 méterre a Kuala Lumpuri Petronas ikertornyok másolata. Nagyon nagy a kontraszt a két épület között.
Ez az erős kontraszt jellemzi azonban az egész várost. Az autópark körülbelül olyan idős, vagy talán még fiatalabb mint nálunk, a tömegközlekedési eszközök (autóbusz, villamos) viszont kopottak, rozsdásak, eljárt felettük az idő.
Utunkat a Miljacka folyó partján folytattuk, először a jobb parton, amelyen a belváros körülölelő körút autóáradata is hömpölyög. A bal partra áttérve már a közúti forgalom elől elzárt sétálóutcákon haladhattunk.
Az épületek többségén meglátszik a háború nyoma, gránátszilánk vagy lövedék ütötte seb formájában. Az egyetem épületén azonban látszik, hogy nemrég újították fel.
Utunk egyik célja annak a helynek a felkeresése lett volna, ahol az első világháborút kirobbantó merénylet történt. Sajnos a merénylet helyszínén felújítási munkálatok folytak, így erről le kellett mondanunk.
Ezután a török negyedet vettük célba. A rengeteg kis üzlet, az utcán dolgozó rézművesek, az éttermek, melyekből a csevapcsicsa finom illata száll – különös hangulatot áraszt.
Az üzletek többségében ugyan ajándéktárgyakat árusítanak, de ezek alatt nem csak a Sarajevo feliratú bögréket, pólókat kell érteni, hanem a kézművesek által előállított egyedi emléktárgyakat is.
Az éttermekben a csevapcsicsát és a hozzá adott pitát szabad tűzön sütik, amelytől kellemes füstös ízt kapnak. Egy adag ára 3-5 KM. Érdemes még megkóstolni a sós-túrós, húsos, spenótos vagy káposztás bureket, amelyet kicsit más formában készítenek mint pl. Horvátországban; ez inkább hasonlít az általunk ismert rétesre.Ebből a finomságból egy adag 2 KM. Az éttermeket sokan látogatják, késő délután alig lehet szabad asztalt találni. Így van ez a török negyeden kívül is. A török negyedben az üzlettulajdonosok délután kiülnek az üzletek elé, kávéznak, sakkoznak, vagy backgammont játszanak. A török negyed közepén áll a központi mecset, melynek udvara szabadon látogatható. Az imént említettem, hogy az épületek többségén látszanak a nemrégiben véget ért háború nyomai. Ez azonban nem igaz a török negyedre. Itt nem folytak harcok? Vagy újjáépítették azóta az egész negyedet? Nem lehet tudni, a lényeg az, hogy itt minden úgy néz ki, mintha az isztambuli bazárnegyedben járnánk.
A török negyed másik oldalán található a régi, mór stílusban épült városháza, melynek háború utáni újjáépítése most folyik. Az épület az építkezés ellenére is szép, ha elkészül biztosan meghatározó épülete lesz a városnak, ahogy az volt a háború előtt is.
Lassan eljött az idő, hogy elköltsük maradék konvertibilis márkánkat, és elinduljunk vissza az állomásra. Mivel az időjárás is kegyes volt hozzánk, egy szép napot tölthettünk ebben a városban, melyet a legtöbb útikönyv nagyon találóan úgy jellemez: a kelet és a nyugat találkozása.
Csiro
a szerző honlapját az alábbi linkkel érhetitek el:
http://www.innofield.hu/csiro/
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet – E-mail: szerkeszto
utikalauz.hu