Török László: Autóval Románián, Szerbián át Bulgária felé 2004

Török László: Autóval Románián (és Szerbián) át a bolgár, illetve a görög tengerpartra 2000-2004

A hagyományos útibeszámolókban elsősorban az úticél kapja a főszerepet. A kalauz sok írásában ez másodlagossá válik, a legfontosabb kérdés, hogyan is közelíthetjük meg az annyira vágyott nyaralóhelyet. Szerzőnk egy itt eddig ismeretlen utat mutat be négy év tapasztalata alapján. Járatlan útnak nem mondanám, hisz hajdan talán erre menekült Kossuth Lajos is. Török László leírása akár egy terepralli itinere is lehetne pontossága, részletessége alapján, ha nem szőné át mindenhol a kellemes humor. Ő ezt az irányt a bátraknak, a kalandot kedvelőknek ajánlja, ám az írását azoknak is érdemes elolvasni, akik soha nem akarnak ezeken, a néhol szinte járhatatlan utakon autózni – gy.á.

Engedve Győrffy Árpád unszolásának (no azért nem kellett olyan nagyon biztatni), elkészítettem az alábbi útvonal leírást. Mi 2000-től, négy éven át, minden nyáron ezen az útvonalon közelítettük meg a görög tengerpartot (hol politikai okok, hol pedig anyagi szempontok miatt). Korábban (no meg tavaly, 2004-ben) a Szekeres István leírásában ismertetett útvonalon is mentünk, illetve még 1998-ban Románián és Bulgárián keresztül, a Bechet-Orjahovo közötti kompot használva jutottunk el végcélunkhoz. A kompozásnál szerzett kedvezőtlen tapasztalatok (korrupció, nagyon lassú haladás, nagyon rossz utak) késztettek arra, hogy más útirány után nézzünk. Szerencsére 2000 júniusában olvastam az egyik internetes fórumon egy hozzászólást, amiben azt részletezte a hozzászóló, hogy milyen egyszerűen átjutottak a vaskapui vízi erőmű hídján. Még abban az évben ki is próbáltuk ezt az útvonalat, és pár éven keresztül a kedvezőbb tapasztalatok alapján ezt használtuk.

Felhívom azért a kedves autóstársak figyelmét, hogy csak azok válasszák ezt az útvonalat, akik nem esnek kétségbe, ha eltévednek, itt ugyanis lesz rá bőven lehetőségük!

Rövidített útvonal leírás:
Budapest-Battonya (HU) –
Tornya (RO) – Arad – Temesvár – Lugoj – Caransebes – Orsova – Portile de Fier (RO) –
Síp (SCG) – Kladovo – Negotin (SCG) –
Bregovo (BG) – Vidin – Montana – Mezdra – Botevgrad – …..(utána pl. Szófia, Várna)

A négy év alatt összegyűjtött tapasztalatok:
(A hivatalok verziója ettől eltérő lehet, de mi ezt láttuk, éreztük, fizettük, stb. Remélhetőleg azóta nem sokat változott a helyzet.)

Indulás: Budapestről, az M5-ösön Kiskunfélegyházáig, majd onnan tovább Csongrádon, Szentesen, Orosházán, Mezőkovácsházán át érjük el a battonyai határállomást (jobb itt átmenni, mert a nagylaki határátkelőhely igen forgalmas). Az út minősége csak Battonya közelében romlik el annyira, hogy már 80 km/ó alá kell csökkenteni a tempót. Így elég gyorsan kb. 2.5 óra alatt elérhetjük a magyar-román határt.
Megj.: általában 20-25 perc az átjutás, de egyszer volt szerencsénk belekeveredni az Olaszországból hazatérő román vendégmunkások csapatába, akkor 3 órát vártunk a határon.
Az út a román oldalon Tornya (Turnu) községen halad át, itt a falu előtt, egyből van két benzinkút is, remek alkalom a már kiszáradófélben lévő benzintankok feltöltéséhez. (Én általában a második kútnál tankoltam -ne kérdezzétek miért, csak-, ott a tankolás mellett mindig váltottunk pénzt is, s így egyből milliomos lett belőlünk. Az új lei bevezetése óta ez már nehezebben megy.)
Tornyától jó minőségű úton haladva tovább rövidesen megérkezünk Aradra. A városba érve érdemes lassítani (max. 40 km/ó), mivel az utak olyan rossz állapotban vannak a városon belül, hogy ennél gyorsabban menve rögtön egy gumisnál találhatjuk magunkat (nagyon sok van belőlük, vajon miért ???? Nem is tudom.) Azért sem árt, ha lassabban haladunk, mert útirányjelző táblából (Timisoara) nincs túl sok, és azok sincsenek feltétlenül szem előtt.
(Megj.: azért nem kell megijedni, ha nem látunk ilyen táblákat, általában amikor el kell kanyarodni, ki vannak téve, addig, meg tessék egyenesen (a főútvonalon) menni. Bár ez sem jön be mindig, mert egyszer az aradi “körgyűrűn” próbáltam elkerülni a városi közlekedést, és a Tranzit táblákat követve szerencsésen bepottyantunk az aradi szeméttelep közepébe. (: Itt még beszélnek magyarul, így könnyen kaptunk útbaigazítást :)) Temesvár felé.)
Aradot elhagyva ismét jó minőségű úton haladhatunk Temesvár irányába. A városba érve ismét lassítunk (lásd az aradi részben leírtakat). Itt a Lugoj felirat bukkan fel időnként, jelezve, hogy jó úton járunk. Nagyjából fél órás küzdelem után, átverekedve magunkat a városon ismét a jó minőségű országúton haladhatunk Lugoj felé, majd ezt elhagyva Caransebes a következő célpont. A városon áthaladva valamelyest romlik az út minősége, a régi M7-esre emlékeztetve, nagy betontáblákból épült, amit a jelentős kamionforgalom már megviselt kissé. Innen a Drobeta-Turnu Severin útjelzőtáblákat kell követnünk. Rövidesen beérünk a Kárpátok déli vonulatai közé, nagyon szép tájakon haladunk keresztül, vezessünk óvatosan, mert elbámészkodva nagyon lerövidíthetjük a nyaralást. Két hegyláncon kell átkelnünk, ezért két szerpentines részen haladunk át, majd Orsovánál érünk ki a Dunához. Itt már látható a duzzasztógát hatása, hisz az általunk megszokottnál szélesebb a folyó. Az út közvetlenül a folyó mellett visz, érdemes megállni fényképezni. Néhány kisebb alagúton áthaladva megérkezünk a határátkelőhöz (jobb oldalon álló 3 szintes épület), tábla is jelzi (Portile de Fier). Itt beállunk a remélhetőleg rövid sorba (általában 2-5 autó várakozik, 10-15 perc az átjutási idő).
A 2002-as dunai árvíz idején vártunk itt 1.5 órát, akkor nem jártak a dunai kompok, mindenki erre jött.(:
Amennyiben elvétenénk a lehajtást, nem kell megijedni, rövidesen látunk jobbra egy benzinkutat, ott lehet még egyet tankolni az itt már kissé drágább, de még mindig olcsó román benzinből, és visszafelé már nem vétjük el a kaput. Itt a román oldalon időnként szoktak fizettetni környezetvédelmi díjat (ha épp el nem felejtik), ez 2000-ben 20000 lei, illetve 2003-ban visszafelé 3 euró volt (máskor nem kértek semmit).
A hídon ingyenes volt az áthajtás, nem kellett hídpénzt fizetni!
A szerb oldalon, a szintén gyors beléptetés után, egy bal kanyarral rátérve a Síp, majd Kladovó felé vezető útra folytathatjuk kalandozásunkat. Kladovóba beérve a Negotin táblákat keressük (az első, nagy tábla nem jó, mert egy sétálóutcába irányít). A városban haladjunk egyenesen a második lámpás kereszteződésig, ott egy fa lombjai közt 🙂 megláthatjuk a jobbra mutató Negotin feliratot. A jobbra fordulás után erről az útról nem kell letérni, jobbára a Duna vonalát követve, néhány kisebb falun áthaladva, eljuthatunk Negotinba. Az út kisebb hibáktól eltekintve sima, jól járható, de vigyázzatok a rendőrökre, több helyen ellenőrizhetnek (inkább éjszaka gond, mert akkor nem látni őket). Negotinba beérve a Bulgaria feliratokat keressétek, illetve a helybélieket kérdezgessétek, így megtalálható a határ. (Itt tévedtünk el legtöbbször. A lényeg az, hogy a határig el kell menni egy temető mellett, át kell menni egy kis, egysávos hídon és 2-3-szor keresztezni kell a vasúti sineket.) A várostól kb. 20 perc a határ. Szerb oldalon 10-25 perc a kiléptetés, bolgár oldalon 45-60 perc a beléptetés (amikor rajtunk kívül más élőlény nem volt ott, akkor is ennyit tetvészkedtek). Ezt figyelembe véve, korábban külön pihenőt ne iktassatok be, itt lesz időtök enni, inni, stb (??, hát azt már meggondolnám! Pottyantós és WC-s nénit már rég látott.). Belépéskor fertőtlenítési és úthasználati díjat fizettetnek (Szekeres István leírásában szerepel az aktuális összeg.) (Visszafelé, 2002-ig a szerbek kértek fertőtlenítési díjat, kb. 5 eurónak megfelelő dínárt, de ez később már elmaradt.)
A határon átgördülve egy éles jobb, majd egy bal kanyar után már be is érünk Bregovóba (a határállomás közvetlenül a falu szélén van).
A falut szinte egyenesen átszelve haladhatunk következő célpontunk, Vidin felé. Itt már romlik az út minősége, de lesz még ennél rosszabb is. (: Vidinbe nem kell behajtani, a kör (inkább félkör) gyűrűn elkerülhetjük. Emlékeim szerint a harmadik kereszteződésnél kell jobbra fordulni Montana (végig Sofia van kiírva ) irányába. Innen kezdve változó, gyakran rossz minőségű úton haladhatunk Montanáig. Különösen a vasúti kereszteződéseknél lassítsatok, ott szigorúan lépésben, 5 km/ó-val lehet átmenni (a sínek közt nincs mindig út). Montanába (néhány térképen Mihajlovgrad a neve) beérve a “Sofia” táblákat kell követni. Egy körforgalmi résznél lehet a városból kihajtani, ahol két elágazás is visz Szófia felé. Az első Berkovicán megy keresztül, magas 1500 m körüli hágómagasságú úton lehet arrafelé a hegyen átkelni (mi arra még sose mentünk, állítólag sziklaomlást is kifoghat a felfedező kedvű utazó), a bregovói átkelőnél megkérdezett határőrök ezt az utat NEM ajánlották. A körforgalom második letérője Szófia felé, a Mezdrán keresztül vezető útra visz bennünket, mi mindig erre mentünk. Montana után EU-s pénzekből felújított, időnként 2*2 sávos úton haladhatunk Mezdráig. Onnan tovább Botevgrád felé kell mennünk. A várost elkerülve rövidesen elérjük a Szófia felé vezető, A2-es autópályát(!). Itt választhatunk, hogy Várna, vagy Szófia (esetleg Görögország) felé haladunk tovább.

Rendőri jelenlét:
Románia – bárhol ellenőrizhetnek (városban, országúton), de nem bolgár stílusban. (Bennünket Temesváron többször is megállítottak -szinte mindig ugyanabban a kereszteződésben, de útlevél ellenőrzés után tovább engedtek. Az országúton a szembejövők szoktak reflektorozni, ha mérés van valahol.)
Szerbia – ezen a rövid szakaszon alig találkoztunk rendőrrel (összesen kétszer). De egyszer kifelé menet, éjszaka a szívbajt hozták rám, amikor a 80-as táblánál leintettek (kb. 120-al mentem). Na gondoltam itt a nyaralás vége, a költőpénztől most szépen búcsút veszünk. De csak az útleveleket kérték, aztán mehettünk tovább ….(sziklák gördültek lefele!!).
Bulgária – külön nem részletezem, mindenki ismeri (Szekeres István leírásából, saját tapasztalatból,…)

Szakaszok időbeli hossza:
HU : 2.5 óra
HU-RO határ: általában 20-25 perc
RO: 5 óra
RO-SCG határ: általában 30 perc
SCG: 1.5 óra
SCG-BG határ: általában 1-1.5 óra (ennél hosszabb nem volt)
BG (Szófiáig!): 5 óra (Botevgradig csak 4 óra)

Minden határállomás 24 órán át üzemel!!!!!

Pénzváltás:
Lei-t (RO) sem itthon, sem a határon nem érdemes váltani (rossz az árfolyam), inkább a határ túloldalán valamelyik benzinkútnál, stb. (Nekünk ezt egy határőr javasolta. Ám lehet, hogy a határ mellett élők kicsit másként látják a dolgot.)
Dínár (SCG): itthon is lehet venni, de inkább a déli határaink mentén van a valutaváltóknál. Ezen az útvonalon viszont annyira rövid a Szerbiában megtett út, hogy ezért nem szoktam dínárt váltani (amíg kellett fertőtlenítésért fizetni, a határon lehetett a szükséges mennyiséget váltani).
Leva (BG): Mivel a határon euróban kérik a díjakat és a görög határ közelében euróval is lehet a benzinkutaknál fizetni (nekem legalábbis sikerült német márkával, később euróval nem is rossz árfolyamon), ezért levát sem váltottunk. Aki szükségét érzi a határon is válthat, de a nagyobb benzinkutaknál (OMV, Shell) bankkártyával (már amelyik kártya alkalmas rá) is lehet fizetni.

Tankolás:
Általában érdemesebb a nagyobb társaságok kútját választani (bankkártyás fizetési lehetőség), de mi tankoltunk már kisebb kutaknál is problémamentesen.

Jó utat mindenkinek!

Török László

Az írás word formátumú, nyomtatható változata innen tölthető le>>>

A szerző írásai Az Útikalauzban

Török László: Autóval Románián, Szerbián át Bulgária felé 2004

Török László: Görögországi utazás kutyával? … Igen, kutyával – Variko és környéke – 2005

Török László: Nyári török inváziós naptár 2006-ra

Török László: Utazástervezési segédlet 2007-re

Török László: Utazástervezési segédlet 2008-ra

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu