Tóth György: Athéni utazás autóval – 2006

Tóth György: Athéni utazás autóval – 2006

Rendkívül szűkszavú, de annál tartalmasabb írás egy athéni utazás fontosabb adatairól, tapasztalatairól – díjak, távolságok, pihenők, rendőrök

Tavaly voltunk kint Görögországban szeptemberben, s régóta tervezgettem már, hogy az úton készült naplót táblázatba szedem, s elküldöm az Útikalauzba

A táblázatban az út fontosabb állomásait, illetve a kiadásokat jelenítettem meg, mindig abban a pénznemben, amelyben éppen fizettünk. A váltási árakról nem írtam semmit, mert azt mindenki számolja ki maga a jelenleg érvényben lévő árfolyam alapján.
Az autó egy – akkor hat éves 1,2-es benzines “C” Opel Corsa. Utazó személyek: 1 gyermek, három felnőtt. Tetőcsomagtartóval.
Pihenőket mi a benzinkutaknál tettünk. Nekem a holtpontom hajnalban, olyan 6 és hét óra között jelentkezett a Nis utáni autóúton, nagyon nagy köd volt a hegyek között. Voltak kilóméterenként kis kiálló helyek, az egyiknél megálltunk, aludtam húsz percet, kis torna és mentünk tovább. Thesszaloniki után Párom vette át a volánt és egész Lámia határáig ő nyomta a gázpedált. Ennyi pihenés kell, bár aludni nem nagyon tudtam, a táj nagyon magával ragadó. Egyszer megálltunk Kamena Vourlában, mert véletlenül letértünk az autóútról az üdülő falu felé (itt jegyzem meg, hogy a TIR-es kiírást kell követni, egyébként úgy jártok, mint mi), de nem bántuk meg, kicsit megálltunk lábat áztatni, nagyon jól esett:)
Rendőrökkel a következő helyeken találkoztunk: Donji Miholjac után rögtön, még a falu tábla előtt, nem állítottak meg, aztán egy-két szerb rendőrautó volt az út szélén az autópályák kivezető szakaszainál, de nem volt jellemző, egyikőjük sem állított meg.
Macedóniában futottunk bele egy radarpisztolyos párosba Skopje után, ahol ketté ágazik az út (vagyis a visszafelé út a hegy másik oldalán jön), nos ott egy negyvenes táblánál kilncvennel bementünk a kanyarba, s ahogy a nagy könyvben meg van írva a kanyar után ott volt a két tányérsapkás. Tökéletes angolsággal közölték a tényállást, majd először negyven € mondtak, de megegyeztünk a felében:)
A határokon minden simán ment, sehol sem tartott az átkelés tíz percnél többet. Tudom, az úti beszámolóval egy csöppet már elkéstem, s nem is lett szép lírai, de most nem is ez volt a cél, hanem az információ átadása. Mindenkinek jó utat kívánok,
üdv: T.Gy.