Vedres Ferenc: A Vezúv felett most kék az ég – 2007
Szerzőnk a pompeji romok időkapuján át villanásnyira visszavisz bennünket az ókorba, majd Nápolyból a középkorba – a rövid írást néhány jó kép illusztrálja
A Vezúv felett most kék az ég, nem úgy, mint Kr.u. 79 nyarán
, augusztus végén mikor is Pompejit a vulkánból feltörő hamueső és kőtörmelék teljesen belepte olyan váratlanul, hogy menekülésre szinte semmi kilátás nem volt. Ahogy az emberek tettek-vettek, éltek, aludtak, dolgoztak vagy szültek, robogtak kocsijaikon, netán szeretkeztek, ott érte őket a vég. Igen. A Vég. Itt a halál szó valahogy nem illik a képbe. Vég vagy megsemmisülés. Az első napi 3,5 méter hamu- és törmelékréteget, még a további kitörések tovább növelték, helyenként a 13 métert is elérve. Pompeji Herculaneummal együtt eltűnt, alámerült.
Az 1700-as évek végétől a mai napokig tartó feltáró munkák következtében bejárhatunk egy római kori várost a maga valóságában. Ez nem Efesos Anatoliában, ahol szintén gyönyörű romváros maradt fenn az ókori római birodalomból, úgy érzem Pompeji olyan város, mely bár néhány pillanat alatt kihalt, így feltárva, mintha ma is élne, szinte lüktet. Hallom a kocsik dübörgését az egy- és kétsávos utcákon. Átmegyek a kőkockákon, melyek kiemelkednek az utca kövezetéből az útkereszteződésekben (ókori zebra, mely azért nagyobb óvatosságra bírta az akkori kocsihajtókat, mint a mostani felfestett jelzés).
 |  |
Látom a képet: a sarki kifőzdében néhány étel közül válogathatsz, ha jó ismerős vagy, még hitelt is kaphatsz. Amott ihatsz egy pofa jó bort vagy sört
, s ha nem félsz asszonyod haragjától, ilyesmi pénzen befizethetsz egy menetre a kupiba is. Itt mozaikok mutatják be a választható figurákat, hisz erre felé nem csak rómaiak tartottak igényt a szolgáltatásokra, de a közeli kikötőből más nyelvű idegenek is szép számmal megfordultak az intézményben. Csak rá kellett mutatniuk, hogy mit is szeretnének, nem kellett a beszéd.
Azok a művészien csodás villák, melyekben ma turisták bolyonganak, a szépségről és a kényelemszeretetről mesélnek. Sarkokon a közkutak fontos megbeszélések és pletykák helyszíne. Ugyanúgy a piac (vagy „pláza”?) külön-külön helyiségekkel a különböző árusoknak, közel a fórumhoz és a templomokhoz, ahol mindig nyüzsgött az élet, s az éjszakákon a kövezetbe ágyazott különleges kövek verték vissza a fáklyák fényeit.
Ki az, mi az a Vezuv? Istenség, félelmetes tűzhányó, vagy egy átlagos hegy, mely nem sokkal magasabb a Mátránál?! Sehol egy parazitakráter – az Etnán egyiket a másik után mászhatod meg. A fekete lávakő kívül már megszürkült. A hegyoldal zöldell a növényektől. Hát ez a Vezuv. Bizony vulkán, mely a kitörések következtében tömegének kétharmadát (így magasságát is elvesztve) a környezetére zúdította az idők folyamán.
Olyan vulkán ez, mely 1944-ben kicsit megmutatta magát, azóta csendben pipázgat, de nem tudhatod, hogy mikor robban és dönt le mindent a környezetében, majd újra csendben várja buja talaja megművelését. Az erre termelt szőlők boraiban benne van a vulkán tüze. Várja, hogy újra imádják, hódoljanak neki, és ő az, ki mondhatja: Én vagyok az úr fölöttetek én vagyok a hang és a csend, életet adok és veszek, mert én vagyok a Vezuv. Fenn a nagy füstölgő, gőzölgő kettős kráter, lentebb az üzletek sora a vásárló turistákkal.
Egyik árus, megtudván, hogy magyar vagyok, magyarul szólt, hogy: van Nápoly magyar nyelven, nyolc euró. Mikor látta, hogy elgondolkodtam, hozzátette szintén magyarul: csak kétezer forint. Persze, hogy megvettük a könyvet, hisz itthon, ha van egyáltalán, biztosan drágább.
A tűzhányó árnyékában épült, települt Nápoly. A város és a vulkán, egymásra hatva, szinte kiismerhetetlenül, titokzatosan, belül forrva, kívülről csenddel és békés nyugalommal. Nápoly ma másfél milliós lakosú nagyváros forgalommal és teli élettel
. Ám a régi vár- és templomfalak között átleng a múlt szelleme, a hősiesség és hívő erény mellett az ármány, intrika és cselszövés. Itt meg kell említeni azt az Anjouk korabeli történést, mely a magyar történelemre is hatással volt: Nápolyt is e dinasztiából származó uralkodó irányította: I. Johanna, ki Lajos magyar király öccsével, Endrével kötött házasságot. Endrét – állítólag Johanna tudtával – orvul megölték. Emiatt Nagy Lajos két ízben is indított bosszúhadjáratot. Végül is, a meglehetősen szabados, erkölcstelen életet élő Johannát, ki Endre után még háromszor ment férjhez, Durazzói Kis Károly Lajos király megelégedésére megfojtatta.
Az Anjou vár a város egyik legjellegzetesebb műemléke. 1284 után ide költözött a királyi udvar, miután elhagyta a Castel dell’ Ovo-i székhelyét. A város központjában a del Plebiscita teret a San Francesco di Paola templom uralja szélesen elterülő oszlopsorával.
A Palazzo Reale, a királyi palota már a Bourbonok építőmestereit dicséri
. A San Carlo Színház, mely Olaszország egyik legnagyobb zenei intézménye 1731-ben, míg a vele szemközt lévő hatalmas vas és üveg Umberto Galéria az 1800-as évek első éveiben épült neoklasszikus stílusban. Nápoly keskeny utcáit járva boltok és árudák, fent erkélyek, némelyiken száradó ruhák. Házak és paloták. A járókelők közül az elegánsan és precízen öltözöttek helybeliek, a többiek nagy valószínűséggel turisták, netán diákok, akik éppen tüntetésre gyülekeznek. Ez hamarosan meg is indult megfelelő rendőri kíséret mellett. Az ősi falak között zajlik az élet.
Vedres Ferenc
A szerző írásai Az Útikalauzban
Vedres Ferenc: A Vezúv felett most kék az ég – 2007
Vedres Ferenc: Dél-olasz kalandozás – 2007
Vedres Ferenc: Egy csipetnyi Törökország – Antalya, Kekova, Pamukkale – 2002
Vedres Ferenc: Három sziget a 3000-ből – Szamosz, Korfu, Szantorini – Görögország – 2006
Vedres Ferenc: Herceg-Novi – Kotor – Montenegró – 2004
Vedres Ferenc: Lisszabon, Sintra, Fatima, Carvoeiro – Portugália – 2007
Vedres Ferenc: Néhány óra Albániában – 2003
Vedres Ferenc: Palermo, Etna, Ustica-sziget – Szicília – Olaszország – 2001
Vedres Ferenc: Tenerife – Egy kis Európa Afrika partjainál – 2005
Vedres Ferenc: Valletta – Málta – 2003
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet E-mail: szerkeszto
utikalauz.hu