Vedres Ferenc: Dél-olasz kalandozás – 2007

Vedres Ferenc: Dél-olasz kalandozás – Amalfi, Sorendo, Capri – 2007

Képeslapszerű beszámoló egy az olaszországi kirándulás befejező részéről – néhány szép képpel

Szállodánk a Giouse’a Mare Hotel, mely  Sorrento Maria de Meta nevű külvárosában volt. Buszunkkal  a transzfer kivételével (mikor is a busz házhoz jött) a Madonna  szobornál egy kis téren találkoztunk.
Rövid séta az egy kis alagút végén lévő hotelig, ahol szobánkból hallani lehetett a tenger zúgását, csobogását.
Első estén megleshettük a pizza készítés tudományát, a mester kézmozdulatait  a gyúrásnál és pörgetésnél, valamint a lapáttal való foglalatoskodását. Én itthon nem szoktam pizzát enni, de ez más volt, ez az igazi. Ahol kellett lágy, puha, világos színű, másutt roppanós és barnára sült. A házi vörösbor jól csúszott rá. Így voltak ezzel útitársaink is.
Positano hegyoldalba épült festői szépségű kisvárosát elhagyva Amalfi volt az úticélunk.

Amalfi  a XI. században független tengeri köztársasággá vált, mely fennhatóságát kiterjesztette Campania tartomány egy részére. A város a Lattari hegyek sziklás kiszögeléseire épült szűk utcáival, házaival és palotáival.

Egyik terét az iránytű felfedezőjéről (vagy továbbfejlesztőjéről) nevezték el, itt áll Flavio Gioia egész alakos szobra is. A Piazza del Doumon emelkedik a IX. században épített, majd a XIII. században újraépített impozáns dóm, mely magán viseli a mór stílust és Málta hatását is. A dómhoz tartozik a pompás Chiostro del Paradiso kerengő oszlopsoraival és dús növényzetű kertjével. Napunkat egy part menti kirándulás és a tengerparti finom ebéd tette teljessé.
Sorrento a róla elnevezett félsziget legnagyobb fontosságú lakott területe. A változatos, mégis jellegzetesen mediterrán házak között elnézelődik az ember. Egyik terén áll az 1544-ben itt született romantikus költő és író Torquato Tasso szobra pálmáktól övezve. A Kommunális Villa parkja növényvilágával, terasza csodás  kilátásával ámít el bennünket. Egy elhagyott szurdok mélyén a régi malom romjai hűvös leheletével kísértetkastélynak hat, beleképzelhetsz bármilyen romantikus kalandot. Körülötte nappal madarak, éjjel denevérek repdesnek.. Sorrento partjai mentén barlangok, köztük a  Szirének híres barlangja csónakkirándulásra csábít. A mitológia szerint Odüsszeusz erre hajózott, s ő volt az egyetlen aki hallhatta a Szirének énekét halálbüntetés nélkül (mert ugye árbóchoz volt kötve). A kételkedők szerint viszont hősünknek valamit ki kellett találnia az asszony megnyugtatására a több évi távolban töltött csajozás elfedésére.

A császárok kedvenc nyaralóhelye Capri szigete. Utunk során a kompon még nem igen éreztük a tenger háborgását. Esős, szeles időben érkeztünk a szigetre, így a sziget körülhajózásáról le kellett mondanunk. Csak a széltől védett partrészt tudtuk behajózni. A nyugati szirten ülő kisfiú szobra fogadja az érkezőket. Kissé tovább hajóztunk, de a hullámzás visszafordulásra késztette kis hajónkat. Újra elhaladtunk a kikötő mellett, végig a sziklás, barlangokkal tarkított partrészen, majd lassítva elhaladtunk az ókori kikötő mellett. Keleten a szélárnyékból kihajózva, újabb ringatás után visszatértünk a kikötőbe.

Innen a helyi kis buszokkal Anacapriba utaztunk. Itt legfőbb érdekesség a Villa San Michele meglátogatása volt, melyet Axel Munthe orvos és író a római kori épületek maradványaira építette az e stílusú villáját, a Szent Mihálynak szentelt kápolna mellé, melyről a villa a nevét kapta. A házat és kertjét ókori szobrok és oszlopok, egyéb régiségek, illetve azok másolatai (hisz műkincs gyűjtők erre felé is akadna) díszitik.
Újabb buszozás Caprira.  Séta a jellegzetesen  mediterrán városban. Egyik terét a magyar 56-os forradalom mártírjai emlékére nevezték el. A városból lesétáltunk az Augustus parkba, ahonnan a park látnivalóin kívül jó kilátás nyílt a természet utánozhatatlan alkotásaira, a három szirtből álló Faraglioni-sziklákra, melyek több mint tíz méterre emelkednek ki a tengerből.

A sok séta és látnivaló után este a szállodánkban már jól esett a vacsora és szobánkban immár barátainkkal a búcsú pohár jóféle vörösbor.

Vedres Ferenc

A szerző írásai Az Útikalauzban

Vedres Ferenc: A Vezúv felett most kék az ég – 2007

Vedres Ferenc: Dél-olasz kalandozás – 2007

Vedres Ferenc: Egy csipetnyi Törökország – Antalya, Kekova, Pamukkale – 2002

Vedres Ferenc: Három sziget a 3000-ből – Szamosz, Korfu, Szantorini – Görögország – 2006

Vedres Ferenc: Herceg-Novi – Kotor – Montenegró – 2004

Vedres Ferenc: Lisszabon, Sintra, Fatima, Carvoeiro – Portugália – 2007

Vedres Ferenc: Néhány óra Albániában – 2003

Vedres Ferenc: Palermo, Etna, Ustica-sziget – Szicília – Olaszország – 2001

Vedres Ferenc: Tenerife – Egy kis Európa Afrika partjainál – 2005

Vedres Ferenc: Valletta – Málta – 2003

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet E-mail: szerkesztoutikalauz.hu