Vedres Ferenc: Egy majsai a Lovagok Földjén – Valletta – Málta – 2003

A megalitikus templomok és az ásatási leletek azt bizonyítják, hogy Máltát már ezelőtt 5-6 ezer éve lakták. Az idők folyamán egy csomó náció fordult meg itt: a görögöktől az arabokig, a rómaiaktól a föníciaiakig, franciák, angolok, s ki tudná maradéktalanul felsorolni őket.

A máltai nyelv – mely ugyanúgy, mint a mi nyelvünk felkerül az Európai unió hivatalos nyelvei közé – a sémi nyelvcsaládhoz tartozik, hisz 60%-a arab eredetű a fennmaradó részben főleg az olasz és az angol dominál. Máltán az angol nyelvet is hivatalos nyelvnek fogadták el: a lakosság 82%-a beszéli az angolt.

Málta 1947-ben szabadult meg az angol gyarmati státustól, 1974 óta demokratikus köztársaság. Múltjában nagy szerepet játszott a Szent János, illetve Johanita lovagrend, az e korból eredő vallásosságukat és a többüknél külsőségekben is megnyilvánuló lovagiassági szellemet ma is gyakorolják. Megfigyelhettük, ahogy jó néhányan séta helyett ökölbe szorított kézzel masíroznak a tengerpart sétányain, köztük természetesen fiatalok is. A máltai emberek egyébként figyelmesek, segítőkészek. Egy alkalommal este messze elkóboroltunk a szállodánktól, megszólítottunk egy középkorú urat. Ő megvárta velünk a szállodánkhoz vezető buszt – a buszok nagyon jellegzetes külleműek -, és addig nem ment el, amíg meg nem győződött, hogy biztonságban elindulunk. A busz tömve volt, de a fiatalok átadták helyüket.

Málta fővárosa Valletta. A város Jean Valette nagymesterről lett a sziget fővárosa. Egyébként Máltát 1530-ban V. Károly császár ajándékozta a lovagrendnek, s a lovagok minden évben kötelesek voltak Szicília kormányzójának egy máltai sólymot ajándékozni. Ma már a lovagoknak csak képviseletük működik a szigeten, a máltai sólyom viszont tudomásunk szerint kihalt. A mai Valletta lakosainak száma nem sokkal haladja meg a nyolcezret, a körülötte elterülő külvárosok lakossága viszont 200 ezer körül van, míg Málta összlakossága 362 ezer fő, területe 316 négyzetkilométer.

Valletta minden látványossága, erődítménye, palotái és templomai, de lakóházai is a lovagkort idézik. A házak legtöbbjén megtaláljuk a mór stílus jegyeit, a zárt erkélyekkel, amit a lovagok is átvettek. Sliemában a legtöbb háznak saját neve volt, virág, női név stb. A zordon várfalak alatt meghúzódó kikötői a nagy csatákra, a félhold elleni küzdelmekre emlékeztetnek. Nem úgy a külvárossá nőtt St. Julien’s halászfalu – a színesre festett, két szemével rád tekintő halászbárkákkal sűrűn megszórt – békességet árasztó kikötői.

Máltához tartozik Gozo és Comino lakott, valamint három kisebb, lakatlan sziget. Comino lakossága négy fő, az elmondások szerint egyikük rendőr. Persze itt is van szálloda, étterem, templom, erőd, stb. a turisták fogadására és látnivalóként. Gozo viszont felkapott, látványosságoktól bővelkedő sziget, mint Málta szigete.

Málta elsősorban turisztikából él, de jelentős a halászata, a mezőgazdasága és a kézműipara. Tipikus mediterrán gyümölcsöket és zöldségeket termelnek, állatokat legeltetnek. A kaktusz gyümölcséből jellegzetes likőr készül – jó ajándék -, a narancs és a citrom mellett a datolya és a füge is megterem. Paradicsomot háromszor, burgonyát kétszer szednek egy évben.
Máltai idegenvezetőnk (édesapja szegedi lakos volt, így Lídia jól beszél magyarul) azt mondta, hogy a máltaiak hamisítják a bort. Mikor értetlenül néztünk rá, elmagyarázta, hogy az olcsóbb borok Szicílián termett szőlőből lettek elszűrve. Ha tudná nálunk miből is készítenek egyesek bort – ugyan már – itóka félét! Kézműiparban jelentős az üveg – látogattunk üveggyárat -, a csipke és az ékszerészet.

Málta szigetein a lenyűgöző, változékony tengerpart mellett más természeti csodákban – barlangok, sziklaablakok, lagúnák, kőablakok, stb. – is gyönyörködhetünk, majd kipihenhetjük magunkat és felfrissülhetünk az igényességgel megépített és jó ellátást biztosító szállodákban.
Vedres Ferenc