Walter Gábor: Románián, Szerbián keresztül Asprovaltára – Görögország – 2008
Az alternatív útvonal miatt főleg a Kelet-Magyarországon élőknek lehet hasznos a beszámoló, de mások is találhatnak új információkat benne a görög árakról és az asprovaltai lehetőségekről
Közel egy éves szervezést követően elérkezett az idő, hogy az összecsomagolás után felkerekedjünk és nekivágjunk a Balkánon át az Észak-Görögországba vezető útnak egy VW Transporterrel – két baráti család, összesen öt fővel.
2008. augusztus 25.-én 16 óra 25 perckor indultunk Gyuláról, néhány perc múlva már a határon is voltunk. Itt csak átgurultunk a román oldalra, ahol megkérdezték, hova megyünk, hányan vagyunk, és már intettek is, hogy mehetünk. A vámos épp csak ránk pillantott.
Irány a 2. Petrom kút, ahol vettünk 10 napos matricát (Romániában útadónak hívják), hogy vissza úton is jó legyen €7,5-ért, majd nekivágtunk a Kisjenő-Arad-Temesvár-Moravita szakasznak.
20 órakor érkeztünk a román-szerb határ román oldalára, ami nem is olyan rossz eredmény, ha azt számoljuk, hogy Romániában +1 órát kell számolni, 3 esetben megálltunk WC miatt, Aradon a belváros átépítése miatt lassan haladtunk, ill. a romániai kb. 190 kilométeres szakaszon 13(!) helyen rendőri ellenőrzés volt (2 helyen meg is állítottak minket, de ahogy mondtuk, hogy Görögországba megyünk, már engedtek is tovább – persze román nyelven).
A román határon útlevél ellenőrzés közben személy ellenőrzés (akinek mondták a nevét, az jelentkezett, majd az útlevél fényképével összehasonlították), utána csak elköszönt a határőr. A román vámos meg csak intett, és már át is értünk a Free Shopok elé, ahol cigaretta vétel után (Bond €4, Kim €6) tekeregtünk a kamionok mellett, között mire odaértünk a szerb határőr elé. Az csak megnézte az útleveleket, és már mehettünk is, a szerb vámos is csak intett. 20.45-kor elhagytuk a határt. Ekkor jutott eszünkbe, hogy váltsunk dinárt, azonnal meg is álltunk a határ után, ahol megpróbáltunk váltani, de visszaküldtek a határra, hogy ott váltsunk (még jó, hogy beszélte a barátom a román nyelvet). Gyalog visszamentünk szinte a vámosig, ahol váltottunk 40 €-t, amiért kaptunk 2950 szerb dinárt. (1 €=73.75 szerb dinár)
Tovább a Vrsac-Pancevo-Kovin-Smederovo szakaszon haladtunk, így értük el 133 km. megtétele után 23 órakor az autópálya kapuját, ahol megkaptuk a jegyet és már szeltük is a kilométereket. 00.55-kor értünk a fizetőkapuhoz, ahol leszurkoltuk a 2290 szerb dinárt, megkaptuk a blokkot, és már mehetünk is tovább. A kapu után azonnal rendőr volt, de ránk se nézett. 24 kilométerrel később újabb fizetőkapu, ahol 790 szerb dinárt kellett volna fizetni, de nekünk csak 660 volt, így mondtuk, hogy €-val fizetnénk, a gép azonnal írta is ki a 10 €-t, kifizettük, megkaptuk a blokkot és már mentünk is tovább. Persze itt is ugyanúgy volt rendőr, de Ő sem foglalkozott Velünk. A szerb részen összesen ezzel a 2 rendőrrel találkoztunk.
Számolgatást követően úgy döntöttünk, hogy nem váltunk több €-t, mert a kapunál jobban jártunk, mint a határon.
Három órakor megérkeztünk a szerb-macedón határ szerb oldalára, ahol útlevél- és személyellenőrzés után tovább, vámos sehol, a macedón oldalon útlevél szkennelése, “zelenakarte” elkérése után tovább, a vámos csak mosolygott, és 11 perccel a megérkezést követően már Macedóniában is voltunk, rögtön megálltunk egy Detoil nevű benzinkúton a szükségleteink elvégzése miatt.
Elindulás után 8 perccel fizetőkapu, ahol 1 € átadása után tovább, 47 kilométerrel később 2 €, majd újabb 31 km. megtétele után 1,5 €. A görög határ előtt több helyen is egysávos közlekedés volt, jelzőlámpás irányítással. Az egyik lámpánál az előttünk haladó tehergépkocsi a piros jelzés ellenére (még 49 másodpercig volt az) behajtott, mi megálltunk, de a mögöttünk jövő tehergépkocsi villogott, hogy menjünk, persze mi kivártuk a zöldet. A következő útépítésnél a pirosba behajtó tehergépkocsit félre is állította a rend éber őre (mint észleltük, a lámpáknál be volt kamerázva, és a bódékban ülő embernél CB rádió volt, már ha nem aludt).
Macedóniában 182 kilométert tettünk meg, mire a macedón-görög határ macedón oldalára értünk. A macedón oldalon útlevél- és személyellenőrzés (mindenki nevét nagyon szépen ejtette ki a határőr), a vámos csak intett és már a Free Shop előtt is voltunk, ahova be is mentünk (5* 0,75 l. Metaxa 10 €, 2 l Ouzo 9,9 €, jégkrém 1,5 €).
A görög oldalon 1 útlevélbe belenéztek, majd intettek, a vámos itt is csak intett és mosolygott, és máris a napfényes Görögország aszfaltcsíkján hasítottunk.
Görög idő szerint 8 óra 21 perckor a Thesszaloniki kőrgyűrűnél voltunk, innen pedig igazán európai színvonalú autópályán érkeztünk meg Asprovaltára 9 órára, 1080 kilométer megtétele után.
Fél 11-re bepakoltunk a szállásunkra és irány a part, ami szenzációsan meleg volt. Egyszerűen felemelő, semmihez sem fogható a forró homokos partról bemenni a vízbe, ami először aprókavicsos, de pár lépés után már megint homokos volt.
Mivel pihenni jöttünk ide, ezért nem igazán csatangoltunk semerre sem. Napjaink úgy teltek, hogy reggeli után a part, aztán kora délután vissza, majd később újra a part, este pedig séta, vásárlás stb.
 |  |
 |  |
 |  |
Egyik nap délelőtt átugrottunk Stavrosba, de annyira lehangoló volt az egész (büdös halszag, a tenger teljesen simatükrű, semmi hullám), hogy visszamentünk, és ebéd után lementünk a partra, a lényegesen nagyobb hullámok közé.
A városkában rengeteg turista volt (szerb, bolgár, német, magyar, szlovák, cseh) gondolom minden görög tengerparti városra jellemzően, de ettől függetlenül csendes, nyugodt volt mindenki, főleg a görögök. Reggelente a szemeteskocsi csapott némi zajt, de utána üdítően hangzott a görög zöldséges-gyümölcsös kiabálva árusítása a rozoga kocsijáról. Rengeteg kismotor és krossz motor volt, bár azok inkább délután és az esti órákban mozogtak.
Sötétedésre minden utca megtelt élettel, nyüzsgött a sok turista, minden bolt nyitva volt éjfélig. Majd minden étteremnél ki van írva magyarul is a menü, de mindenhol találtunk magyar nyelvű étlapot is.
Az árakról
Kenyér 0.8-1.6 €, Kifli 0.3 €, Paradicsom 1.5/kg €., Szőlő 2.5/3kg €., Görögdinnye 0,2-0.28 €/kg., disznóhús 6.5 €, csomagolt, tartós kalács, szeletelve 2.7 €, sütemények 1.5 €/db., 1,5 l. Sangria 1.48 €, 45dkg Feta sajt 1.55 €, Felvágott 33 dkg-os Parizaki 1 €, 1 l tej1 €, dobozos jégkrém (12 db.) 3 €, frappé 2 €, gyros v. souvlaki pitában 2-2.3 €, gyros v. souvlaki tányéron 6-7 €, Kagyló sajttal 7 € (mint kiderült ez leves), Polip 7-9 €, Tintahal 7-9 €.
Ahogy közeledett a hazautazás ideje, elgondolkoztunk, mikor induljunk, mert ugye a szállást 9 óráig el kell hagyni. A kérdés igazán csak az volt, hogy fürdünk még egyet a tengerben, vagy sem. Végül is az utóbbi mellett döntöttünk, miután elhagytuk a szállást, sétáltunk még egyet a parti sétányon és 10 óra 15 perckor elindultunk hazafele.
11 óra után pár perccel megérkeztünk Thesszalonikibe, ahol sikeresen elnéztük a kijáratot Skopje irányába, így pillanatok alatt a belvárosban találtuk magunkat. A GPS-ünk feltalálta magát, és már vissza is fordított bennünket. Az egyik lámpánál sokat kellett várjunk, és megérkeztek a már több helyen említett “nemzetiségi ablakmosók”, akik a többszöri ” Nem értem mit akarsz.” mondatra, végül is nem csináltak semmit.
Negyed 1-re a görög-macedón határon voltunk. Az útlevél ellenőrzés után a vámos csak intett és már fordultunk is be a Duty Free parkolójába. Némi vásárlás után a macedón oldalon szokatlanul sokat várva, mintegy 10-15 percet (nem ehhez szoktunk hozzá) végre átadhattuk az útleveleinket, majd a határőr átnyújt egy papírost, amin a magyarok EU TB kártyája volt lefénymásolva. Ráztuk a fejünket, de ahogy megpillantottuk a kaján mosolyt az arcán, csak megkérdeztük, hogy mindenkié kell, mire sűrű bólogatása után átadtuk mind az ötöt. Szinte bele sem pillantott, és az útlevelekkel együtt visszaadta. (mellesleg 2 le volt járva), a vámos csak annyit kérdezett “alcohol, cigarett”, a válasz után (málenkij) csak intett, hogy mehetünk. Ahogy átértünk, alig vártuk, hogy elérjük az első benzinkutat, ahol tankoltunk is €50-ért 40 litert, meg vettünk a biztonság kedvéért 1 l motorolajat is, 8.8 €-ért. Visszafele is €-ban fizettük, előre kiszámolva (1.5-2-1).
14.32-kor macedón-szerb határ, ahol semmi gond nem volt, majd a szerb oldalon sem. Így már 14.42-kor Szerbiában robogtunk. Az első kapunál a gép írása szerinti 10 € fizettük, és már mentünk is. Megálltunk a következő OMV benzinkúton és beletankoltuk az autóba a komoly 660 szerb dinárunkat (6,74 l). Közel másfél óra kocsikázást követően elérkeztünk a fizetőkapuhoz, ahol 29 €-tfizettünk és már kanyarodtunk is Smederovo-Kovin-Pancevo-Vrsac felé.
Vrsachoz érve az OMV kútnál megálltunk tankolni, de nem igazán tudtuk megbeszélni a kútkezelővel, hogy mennyi is az üzemanyag €-ban. (Szerbiában, minden benzinkúton egységesen 97,70 szerb dinár volt az ára) Elkövettük a hibát, hogy a pénztárossal már nem beszéltünk, és így beletankoltunk 20 litert, bementünk fizetni 50 €-al. Csak amikor visszaadott a hölgy, akkor esett le igazán az áll. Mondom Neki, hogy nem kaphatnánk vissza €-t (mivel 1760 szerb dinárt kaptunk vissza), mire a nő, hogy nem. Semmi gond, visszaálltunk és beletankoltuk a dinárt, így 50 €-ért 37,88 l. üzemanyagot kaptunk.
21 óra előtt pár perccel megérkeztünk a szerb-román határra. Itt útlevél-, személyellenőrzés után fel kellett nyitni a csomagtartót, ahova csak benézett a határőr. A vámos is csak intett, és már haladtunk a román határ fele. Itt meg szerettünk volna állni a Free Shopnál, de ebből az irányból le volt zárva, illetve ott ücsörgött egy vámos, így ezt kihagytuk. A határon az útlevél ellenőrzése közben a barátom elbeszélgetett a határőrrel, aki tovább is engedett, a vámos csak annyit kérdezett, hogy vásároltunk-e valamit Szerbiában. A válasz után már Romániában is voltunk. A szerbiai szakaszon 11(!) helyen volt rendőri ellenőrzés, de minket sehol sem állítottak meg.
Nem egész 3 óra alatt átértünk a román-magyar határhoz, ahol épp csak kiköszöntünk és már engedtek is tovább.
Összegezve
Mivel csak pihenni szerettünk volna, így Nekünk tökéletes tengerpart volt, nap mint nap 1-2-3 méteres hullámok, hőség és a nyugalom. Aki mászkálni is szeret, véleményünk szerint arra nem elég 1 hét, de ha valaki ennek ellenére menni akar máshova, azt szívesen elviszi az iroda is, vagy ha elég bátor, és autóval van, akkor nekivághat az ismeretlennek.
Asprovaltáig találkoztunk 13 rendőrrel Romániában, 2 Szerbiában ás 2 Macedóniában is volt. Asprovaltán az 1 hét alatt 4 rendőrautót és 1 rendőrmotort láttunk.
Visszaúton Gyuláig találkoztunk 2 rendőrrel Görögországban, Macedóniában nem volt, 11 rendőrrel Szerbiában és volt 1 Romániában. Aki betartja a szabályokat, annak szerintem semmi problémája nem lehet a hatósággal, még a Balkánon sem.
Walter Gábor és barátai