Győrffy Árpád: Helsinki, a tengerre épült főváros - Finnország - 2006.

Jó szerencsémnek köszönhetően április első napjait Finnországban tölthettem. Egy repülőtéri tranzitot leszámítva második alkalommal jártam Helsinkiben.

Hajó töri a vékony partmenti jeget

Öt évvel korábbi első látogatásomkor nem fogott meg igazán a város. Ebben persze része lehetett annak is, hogy akkor már 15 napja úton voltunk, s ezalatt 6200 kilométert tettünk meg egyik országból a másikba autózva. Bár most sem volt elég idő a nézelődésre, a korábbi emlékek az új élményekkel felerősöve egészen más színben mutatták a települést. Nekem most elsősorban azért tetszett, mert teljesen más, mint amihez itthon hozzászoktunk, amit az éppen divatos mediterrán üdülőhelyeken, vagy a népszerű nyugat-európai nagyvárosokban megtapasztalhatunk.
A mintegy hatszázezer lakosú Helsinki inkább hasonlít Szegedre, Pécsre, mint Budapestre. De igazi különlegessége nem is a méretének, inkább a fekvésének, szerkezetének köszönhető. Sok apró félszigetre, szigetre tagolódva szinte beépült a tengerbe. Sőt a kanyargós tengeröblök a város szívébe is benyúlnak. Helsinki felülről olyannak látszik, mint egy nagy tintapaca, amelyik sok kis ággal szétfutott a papíron, s egy-egy apró csepp leszakadva önállósította magát. Ráadásul a belváros közepe, a kormányzati és bevásárló negyed, közvetlenül a vízig ér - mintha a tenger középen ketté osztotta volna a települést.

Helsinkit legegyszerűbben repülővel közelíthetjük meg, ahogy legutóbb mi is mentünk. A nemrég bővített repülőtérről közvetlen buszjárat visz a majdnem 20 kilométerre lévő belvárosba, azon belül is a főpályaudvarhoz.

A helsinki repülőtér

Öt évvel ezelőtt autóval mentünk. Az akkori, Svédországot, sarkkört, Lappföldet átszelő kerülőnket persze csak akkor ajánlom, ha van bőven időtök. Egyszerűbb és rövidebb úton Lengyelországon és a balti államokon, vagy Németországon, Svédországon keresztül juthattok el Finnországba. Mindegyik esetben az út utolsó szakaszát komppal kell megtenni. Talán ez a legjobb "belépő", hisz az érkező kompról azonnal gyönyörködhetünk a belváros panorámájában.
A városnézéshez utazhatunk villamossal, busszal, komppal, vízibusszal, ingyenesen kölcsönözhető biciklivel, és persze gyalog, hisz 2-3 kilométeresnél nincs nagyobb távolság.
Helsinki az a hely, ahol különösebb cél nélkül is kellemesen lehet sétálni a sok park és a lépten-nyomon utunkat álló tenger miatt. Persze, akad más látnivaló is bőven.

A négyszázötven éves város építészeti szempontból egykorú Pesttel, mert Helsinki is igazán csak a 19. század elején kezdett fejlődni, amikor az addigi svéd uralmat az orosz váltotta fel, és a rivális, Turku egy tűzvészben majdnem teljesen elpusztult. Erre a korszakra emlékeztet a város egyik jelképe, a gránittömbre épített Evangélikus Székesegyház, amelynek 62 méter magas fehér tömbje azonnal szembeötlik, bárhonnan is érkezünk.

A székesegyház a befagyott tenger felől	A székesegyház belső képe

Több mint százötven évesek a templomot körülölelő Szenátus tér házai is, köztük az egyetemi könyvtár, az egyetem, és a kormányzati palota. Ahogy Pesten, itt is a klasszicista stílus, a szecesszió a meghatározó, de az északi ember mentalitásának köszönhetően egy kevésbé cikornyás, mondhatnánk, kicsit hidegebb változat.Teljesen elüt a környezetétől a több mint száz éves orosz uralom egyik emléke az 1868-ban vöröskőből épített Uszpenszkij székesegyház, amely a legnagyobb görög-keleti templom Európa keresztény részén. Nem messze tőle, a tengerparti forgalmas piactér sarkán áll a köztársasági elnök palotája. A szinte jelentéktelen háromszintes épület különleges funkcióját csak a kapunál álló őr jelzi.

Az egyetem	Az Uszpeszenszkíj-székesegyház

A város következő építészeti korszaka a független Finnországgal együtt indult. Az egyre letisztultabb északi funkcionalizmusnak sok érdekes példájával találkozhatunk. A legismertebb talán az 1700 férőhelyes koncerttermet is rejtő Finnlandia palota, amely a Mannerheim út felőli oldalról akár egy kisvárosi művelődési háznak is beillene, ahogy megbújik a fák között. A valódi méreteit, csak az északi oldalon húzódó öböl vízéről, vagy egy benti séta alapján érzékelhetjük. Az egyszerűség leglátványosabb példája az 1969-ben "épített" Sziklatemplom, amelyet egy gránittömb közepének kirobbantásával, és egy üvegből, rézből álló kupola ráerősítésével alakítottak ki.

A Finnlandia palota egy fakompozícióval	A Nemzeti Múzeum Koós Károlyt idéző toronnyal
A Sziklatemplom bejárata	és belseje
Helsinki házak	A Parlament
A Sanomat-palota, előtérben a Modern Művészetek Múzeuma	Szőnyegmosó padok a tengerparton

A rendszeresen járó vízibusszal mindenképpen látogassunk el a várost délről védő tengeri erődrendszerbe, a Suomenlinnába. A tengeri várat hat sziget összekapcsolásával, sáncok, bástyák, alagutak megépítésével alakítottak ki a 18. század közepén a svédek az egyre erősödő oroszok ellen. A világörökségi védelem alatt álló erőd ma turistalátványosság és kedvelt piknikező hely.
Ne hagyjuk ki a szigetre épített állatkertet és a hasonló kialakítású skanzent se. A turisták állandó úticélja, a nagy finn zeneszerző, Sibelius emlékművének megtekintése egy szép tengerparti parkban. Az 560 rozsdamentes acélcsőből konstruált mű láttán a közönség először felháborodott, mert sehol sem találta benne Sibeliust. A szobrász kénytelen volt az orgonasípok mellé tenni egy fejet is, de annyira megsértődött, hogy azóta Olaszországban él.
Ha van még időnk, látogassunk el az olimpiai stadionba is, ahol 1952-ben 42 éremmel a harmadik helyen végeztünk a nemzetek versenyében a Szovjetunió és az USA után.
Helsinkiben sok éjszakai szórakozóhely van. Egyeseknél az alsó korhatárt 20, 22, sőt 23 évben szabják meg a belépésnél. Ugyanakkor van olyan hely is, amit a zene stílusa miatt már nem ajánlanak a 24 évesnél idősebbeknek. Buli előtt, érdemes tájékozódni!

Az egyik népszerű szórakozóhely, a Zetor bejárata	és a belseje stílszerű díszletekkel

Aki nagy kalandra vágyik, persze strandolhat is, de nekünk nem jött össze, mert a legutóbbi ott jártunkkor, április elején, jég borította a várost övező tengert.

Győrffy Árpád