A két nagyváros rövid bemutatása, fűszerezve egy likőrgyár, borászat és kastély meglátogatásával - sok képpel Franciaország Atlanti régiójában, Nantes-ban és környékén jártam 2006. szeptemberében. A város elég távol van tőlünk ahhoz, hogy repülőre üljünk. Az Air France és a különböző diszkont társaságok járatainak köszönhetően mehetünk akár Párizson vagy Lyonon át is. Persze, ha változatosságra vágyunk, Párizsban átülhetünk a gyorsvasútra, a TGV-re, hisz ugyanúgy a Charles De Gaulle-ról indul, ahonnan a csatlakozó repülőjárat, sőt az ára is hasonló. Mi most a repülőt választottuk. Odafelé Párizson, vissza Lyon érintésével. Hogy nem így lett, arról nem mi tehettünk. Budapestről reggel hét óra után indultunk, Párizsig "eseménytelenül" telt a 2 óra 10 perces út. Az Air France pilótái viszonylag kellemes startot és landolást produkáltak, s útközben sem történt semmi különösebb incidens. Az indulás 10 perces késését Párizsig gond nélkül ledolgozták. Előtízóraiként miniatűr csomagolt szendvicset, kávét kaptunk.
A repülőtéri boltokban, büfékben viszonylag magas árak vannak, de nem drágábbak a ferihegyieknél. Ráadásul itt szendvicset, üdítőt, kávét fél áron is lehet venni az automatákban. A büfékben a szendvics és az üdítő 3-4 euró, a néhány lépéssel távolabb lévő automatáknál ugyanez 1,5-2 euró. Nantes Megérkezésünk után azonnal városnézéssel kezdtük a programot a Trentemoult nevű negyedben, ami a szűken vett belvárostól 1,2-2 kilométerre található a Loire partján, az óceán felé. Valamikor egy halászfalu állt a helyén.
A folyóparton futó utcában vendéglők, kocsmák, turistákra építő boltok váltogatják egymást. Ahogy később a város más részein
Akkor még csak tervként meséltek róla, hogy 2007. augusztusára különleges technikai örültségekkel népesítik be a szigetet, afféle Álomgyárat létesítenek, ahol a megálmodott dolgok éltre kelnek. Lesz köztük például egy 12 méter magas sétáló elefánt, amibe egyszerre 35 ember tud beülni. 2009-re újabb óriási állatokat és függőkerteket építenek. Az ötleteket elsősorban az 1828-ban itt született Jules Verne regényeiből veszik.
Az első városnézés után elfoglaltuk a helyünket a belváros egyik szállodájában, majd a Crebillon utcán át elindultunk a színházhoz.
A tér színházzal szembeni félköríves oldalán nyílik a Cambronne park, ami zöld lombjaival kicsit oldja a tér szürkéit. A tér keleti szélén bementünk a Cigale nevű szecessziós étterembe. Ha minden jól megy, tücsök vagy kabóca a jelentése - legalábbis ez az állat található a logojában. Olyasmi, mint a mi szecessziós cifrapalotáink. 1895-ben készítette egy keramikus építész. A termek falait váltakozva kerámia és gobelin borítja, díszíti.
A kezdetektől nagyon kedvelt szórakozóhely volt - bizonyára azért is, mert sok nő várta ide a szórakozni vágyó férfiakat. A helyiek állítólag nantes-i tyúkoknak (kokott) hívták őket. Most csak körülnéztünk, de este itt volt a vacsoránk. (A nőkkel sajna nem találkoztunk.:) Az óceán közelsége miatt, meg egyébként is, talán nem meglepő, hogy az étterem fő specialitása a hal, meg mindenféle tengeriherkentyű, ahogy a képekből is kiderül.
A színháztól kicsit visszasétáltunk a Crebillon utcán, átmentünk az éppen felújítás alatt lévő Place Royale-on, melynek épületei háromnegyed részben megsemmisültek egy 1943-as bombázás során. A házakat és a tér közepén álló hatalmas kék gránitszökőkutat újjáépítették. Az 1865-ben készített szökőkút a város egyik jelképe. Az allegorikus jelenetben egy megkoronázott női alak ügyel a Loire-ra és a mellékfolyóira.
A tértől nem messzire nyílik város egyik fontos nevezetessége, a Pommeraye passzázs. Az 1843-ban épített korabeli "pláza" különlegessége, hogy lejt a folyó felé, így gyakorlatilag végig vasszerkezetes üvegtetővel fedett lépcsőn kell menni. Az üzletek a lépcső mellett húzódó három elcsúsztatott szinten helyezkednek el. A szinteket különböző allegorikus szobrok díszítik.
A város második fénykorát az egykor a Loire mellett húzódó Ile Feydeau házai idézik fel. A folyó helyett most egy széles zöld pázsitsáv,
Sétánk következő állomása hercegi vár volt, de közben áthaladtunk a Bouffay kerületen. A középkori város eredeti központja, ma afféle helyi "Soho", amivel jobban egyik este ismerkedtünk meg. A házak jelentős része mára kicserélődött, de néhány szinte eredetiben megmaradt, s a megyed összességében őrzi a régi hangulatot. Nappal is elsősorban a kávéházak, éttermek palacsintázók határozzák meg a képét, éjjel kimondottan szórakozónegyednek tűnt. Egyes utcákat előszeretettel látogatnak a tiszta fiú illetve tiszta lány társaságok. Mi inkább a hagyományos vendégkörű részt választottuk. A negyed egyik látványossága a 17. században épült Sainte Croix plébániatemplom, amit a 19. században átalakítottak, de megtartotta a trombitáló angyalokkal díszített harangtornyát.
A város középkori jelentőségét talán a tekintélyt parancsoló méretű vár és a közelében álló katedrális mutatja igazán. Az erődítmény eredetileg a Loire-partján állt, de a meder szabályozása miatt mára a folyó távolabb került tőle. Az elődje még a 13. században készült, a ma is álló részeket a 15 században kezdték építeni II. Ferenc bretagne-i herceg megbízásából. Lánya, Anna, a későbbi francia királyné már itt született, a szobra a felvonóhíd bejáratnál áll.
A vár kívülről inkább a korai középkort juttatja az ember eszébe a gránitból készült vastag falak, bástyák miatt. Most csak eddig jutottunk, mert közben beesteledett, és mennünk kellett a Cigale-ba vacsorázni.
A várnézőt másnap délelőtt folytattuk. A kívülről látott korai középkor helyett az udvaron későbbi korokkal találkoztunk, a fal másik oldalára épült fehér mészkőpalota inkább a kezdeti reneszánszot idézi. Kalauzunk szerint kívülről bretagne-i, belülről loire-i az építmény.
Az erődítmény 15 éven át tartó felújítása 2006-ban fejeződött be. Az utolsó szakaszában 10 milliárd forintos költséggel zajló munka felét maga a város, a többi részét a Metropol, a megye, a régió az állam és az Európai Unió adta össze. Az épülettel együtt rendkívüli kincseket bemutató állandó és ideiglenes kiállítások nyíltak. Az egyik közülük Anna királynéval foglalkozik. Igaz, mi ezeknek csak a terveiről hallottunk, mert a nyitás előtt jártunk még ott. A hercegi vár közelében áll a vele egyidős Szent Péter és Szent Pál katedrális. Az öthajós, gótikus jegyeit viszonylag egységesen megőrző templom belső magassága 37,5 méter, ami meghaladja a párizsi Notre Dame méretét. A bejáratnál álló 63 méteres tornyok is a legnagyobbak közül valók. Az egyik részét éppen restaurálták.
A katedrálistól a elsétáltunk a Basse Porte és a Talensac utca között húzódó vásárcsarnokba. Közben elhaladtuk a prefektúra épülete előtt, és az Erdre-folyó partján álló "50 Otages" (50 túsz) emlékmű előtt, amivel a második világháború alatt kivégzett nantes-i ellenállók emléke előtt tisztelegnek.
A sok fa, a parkokkal tarkított nagy terek, széles utcák miatt a város nagyon barátságosnak tűnt. A hetvenes évek gigantomániája ezen a településen is nyomot hagyott az 172-76-ban épített 24 emeletes Bretagne-torony képében, de kerekített formái miatt még ez is elviselhetőbbnek tűnt más hasonló társaihoz képest. A vásárcsarnokban (marché) a szokásos kínálat: zöldség, gyümölcs, tejtermék, húskészítmények és persze hal, halféle minden mennyiségben. Az épület megjelenése kicsit komolytalannak tűnt a város más részeihez képest, de a kínálat gazdagnak tűnt. Itt láttam először lila karfiolt, no meg a sajt- és halválaszték is nagyobb volt a veszpréminél. Helyi kalauzaink szerint a környék fő terméke a madársaláta, vagy más néven galambbegysaláta - valeriana locusta. A francia fogyasztás 80 százaléka állítólag innen kerül az országba, de erősek póréhagymában is.
A piacozás után leültünk kávézni egy szemben lévő kávéház elé. Igazán csak azért volt érdekes, mert én először találkoztam a "hosszú kávé" csináld magad változatával. Kihoztak egy kisadag presszó kávét nagyobb csészébe, s hozzá egy kis kiöntőben forró vizet. Egyébként használható a megoldás. Ráadásul megtehették volna, hogy ők öntik össze már bent, de inkább rámbízták a keverési arányt. Délután az LU-ba, a Lieu Unique-ba mentünk el, ahol 1986-ig működött a Lefévre-Utile (LU) kekszgyár. A "Petit LU-t" a 19. században hozták létre a kikötő hatalmas cukor, kakaó, egzotikus gyümölcs és rum forgalmára építve. A cég 1986-ban költöztette el innen az üzemet.
Az LU-ban működik az a stáb is, ami város nagy attrakcióját a 2007-ben indított Loire Estuary-t (Loire-torkolat) szervezi, aminek 2009-ben és 2011-ben a három nyári hónapban lesz egy-egy újabb része. Nemzetközi hírű művészek a folyó Nantes és Saint Nazaire közötti szakaszára építve érdekes, sok esetben az egyszerű halandót meghökkentő alkotásokat hoznak létre. Így az arra járók láthatnak majd a tenger és Nantes között a folyón úszkáló 25 méter magas gumikacsát, a vízre épített, női mellett formázó bungalót. A 60 kilométeres szakaszon összesen 30 helyen állítanak fel valamilyen tájhoz illeszkedő, a Loire-hoz kapcsolódó alkotást. De van olyan művész is, aki a Palace Royalon lévő szökőkutat építi körül szállodai szobának - királyi lakosztálynak. Az Estuary része lesz a hajógyári szigeten készülő "álomgyár" is a különleges géplényekkel.
A nézők a folyón haladó hajóról nézhetik meg az alkotásokat. A tükrökkel burkolt, szinte láthatatlan hajó önmagában is műalkotás lesz, ami a tükreivel szivárványt fog vetíteni a tervezők elképzelései szerint. A programhoz szükséges 7,2 millió eurós költségvetés többségét vállalkozások, állami szervezetek támogatásából, meg persze a belépőkből szedik be - a tervek szerint. Akár a szökőkutas szállodai szobát is ki lehet bérelni éjszakánként 60-80 euróért. A napijegy 30 euró lesz, kedvezményes 20 euró. Egyik este egy étteremhajón vacsoráztunk az Erde-folyón. A rendkívül erős fényű reflektorokkal felszerelt vízibusz útközben bevilágította a folyót és a parton álló épületeket. Több érdekes kastélyt és néhány szép vízimadarat is láttunk. Úgy tűnt, nem mindenki fogadta kitörő örömmel a lassan elúszó díszkivilágítást, mert két ifjú uszálylakó a csupasz fenekével köszöntött bennünket.
A hajókázás után elmentünk a régivárosháza terén felállított vidámparkba. A fő attrakció egy 50 méteres óriáskerék és egy hasonló méretű Booster volt, ami ugyanúgy liftezteti a gyomrot, csak kicsit gyorsabban. Én mindkettőt kihagytam, inkább ettem egy finom csokis palacsintát, amihez valamilyen likőr járt. Reggel egy óra felé nagyon kellemes volt. Anjou megye Másnap Anjou megye központjába, Angers-ba látogatunk.
Ahogy a neve is jelezni, ez a vidék nem csak földrajzilag, történelmében is közelebb van hozzánk, hisz a magyar honfoglalás idején az Anjou-család tagjai itt kezdték építeni a 15. század végéig virágzó birodalmukat. Ebből a rokonságból származott két magyar király, Károly Róbert és Nagy Lajos is.
Amennyire az életet sugározza a föld feletti rész minden négyzetmétere, ennek éppen ellentétével találkozunk a várudvar alatt kialakított hatalmas kiállítócsarnokban, ahol Angers talán leféltettebb kincsét, egy több mint 600 éves faliszőnyeg sorozatot őriznek. A világörökség részének minősített gobelin darabjai a bibliai apokalipszist ábrázolják. Az eredetileg 144 méter hosszú, 90 jelenetből álló, egy darabban készült szőnyeget a forradalom idején feldarabolták, és részletekben eladták. Ma mégis közel egészben látható, mert a 19. század közepén visszavásároltak belőle 74 képet. A vörös és kék színeket használó gobelineken az apokaliptikus látomásokat a római hódítások korába helyezték, de akár a készítés idején ezen a környéken is zajló 100 éves háború véres ütközetei és a harcokat kísérő járványok, éhínség is közvetlen alapot adhatott a jelenetek tervezéséhez.
A várból szép kilátás nyílik az óvárosra és a Maine-folyóra
A patinás épületek mellett gyönyörű parkok, kertek teszik széppé, otthonossá a várost. Angers bővelkedik érdekes múzeumokban is. Ha valaki nem rajong a faliszőnyegekért, vagy a szobrokért, festményekért, az megnézheti a narancslikőréről világhírű Cointreau gyár múzeumát. Ez valami olyan lehet nálunk, mint itthon az Unicum.
Ha valaki több időt tölt a környéken, akkor érdemes autóval, de még inkább biciklivel bejárni a vidéket és néhányat felkeresni a megye 1200 kastélya közül
A séta közben azt is megtudhattuk, hogy a kastély fenntartása nem olcsó mulatság.
Kicsit még kiültünk a park hatalmas fái alá, aztán elindultunk a kirándulás egy másik érdekes állomáshelyére, Savennieresbe, a Domaine du Closel Château des Vaults borászatba. Mindig valami ilyennek képzeltem a Château-kat. Bájos kastély egy 5 hektáros gyönyörű angolpark közepén. Szép pázsit, sok víz, kacsák, kutya, külön egy kis kert különleges fűszerekkel és más egzotikus növényekkel. A park minden nap nyitva áll az érdeklődők előtt, a kóstolás mellett különböző programlehetőségeket is biztosítanak, gasztronómiai bemutatókat tartanak, irodalmi esteket rendeznek, parfüm kiállítást szerveznek illat felismerő versennyel, szüret idején olyan látogatókat is fogadnak, akikkel együtt szüretelnek.
A cég vezetője Michele de Jessey két alkalommal volt a savennieres-i bor eredetvédő testület - az AOC - elnöke. Nőként az országban elsőként nyerte el ezt a tisztséget 1990-ben és 1993-ban, és töltötte ki a két ciklusban maximált időt. Több alkalmazottjuk van, de a családtagok is részt vesznek minden munkában. Az otthoni tanulás tapasztalatszerzés mellett sok időt töltöttek külföldön. A borászat marketingjével foglalkozó Evelyne de Jessey-Pontbriand is több éven át járta a külföldet. Magyarországot is jól ismerik. Több alkalommal különböző kiállításokon, például a Foodapest vásáron is szerepeltek már boraikkal. Azt már csak félve említem, hogy szegről-végről rokonai az Esterházy családnak.
A néhány órás birtoknéző nagyon kellemes volt. Az egyértelműen kiderült, hogy szervesen összekapcsolták a bort a turizmussal, és ráadásként mindehhez adtak egy csipetnyi arisztokrata fílinget a környezettel, a viselkedéssel és persze a borokkal. Egyszerűen csak mindenben megadják a módját a vendégfogadásnak, hogy valóban úgy érezzük, vendégségbe érkeztünk a birtokra. Kirándulásunk utolsó részét az óceánnál töltöttük. Késő délután érkeztünk Sable D'Olonneba, ahol egy a wellness szolgáltatásokat a tengervízre, algákra építő "thalasso" hotelben szálltunk meg. Este kisétáltunk az óceánhoz. Sokkal vadabbnak tűnt, mint az Adria. A hullámok folyamatos robajától alig hallottuk egymás hangját.
Másnap kicsit északabbra, Saint Gilles de Croix Vie-be mentünk. A társaság egyik fele hajózott egyet a kissé szeles óceánon (
Másnap a nantes-i repülőtérről indultunk haza. A terv az volt, hogy Lyonon át megyünk Budapestre.
A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >> |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A szegényes házakat később lebontották, amikor a 19. században tehetős hajótulajdonosok lakhelye lett. Az utóbbi évtizedben ismét felkapott hellyé, afféle elitnegyeddé vált, ahová jólkereső menedzserek és közismert művészek egyaránt szívesen költöznek. Ebben szerepe volt annak is, hogy sok 19. században játszó filmhez adott korhű díszleteket. A városrészt sűrűn elöntötte a folyó, ezért a házak sokszor magas lábazattal épültek, vagy a bejárat előtt kisebb területet tömör fallal elzártak, hogy így védjék a lakást a víztől.
, itt is több palacsintázót láttunk, ahol az itthon megszokottnál nagyobb ízválasztékkal és kicsit vastagabb palacsintákat lehet enni.
Bár az óceán innen még messze van, nehéz eldönteni, hogy a magas rakpart alatt hullámzó víz még a folyó, vagy már az óceán. Az apály és dagály közötti jelentős különbség az óceánra utal, az áradások idején megemelkedő vízszint pedig inkább a folyóra. Amikor mi ott jártunk, éppen alacsonyan volt a víz, a rakpartok alatt 5-10 méteres mélységben. Később a tengernél láttunk olyan kikötőt, ahol a kisebb hajók és a hozzájuk vezető mólók együtt süllyednek, emelkednek a tengerszint változásával. Itt egyszerűen szárazon feküdtek, ha kiment alóluk a víz. 
A forgalmat egyre inkább a torkolathoz közelebbi területre helyezik át. Persze, nagy hajók továbbra is közlekedhetnek szinte a város közepéig. Erre egy 53 méter magas híd ad lehetőséget, ami Trentemoult nyugati szélén ível át a Loire fölött. Kalauzunk mesélte, hogy hiába ilyen nagy, így is előfordult, hogy egy hatalmas orosz luxusvitorlás nem fért át alatta.
Állítólag itt vannak a legdrágább üzletek a városban a legnevesebb márkákkal. De mi inkább kihagytuk a vásárlást. A belvárosnak ezt a részét a 18-19. században emelt középületek és a 3-4 emeletes lakóházak határozzák meg. A negyed egyik különlegessége a Graslin tér és színház. A tér három oldala alapján négyzetnek mondható, ám a negyedik félkörívvel zárul. A színház a középső egyenes oldalakról néz a félkörív felé, ettől kicsit olyan amfiteátrum szerű az egész.
a Turenne sétány húzódik a feltöltött meder helyén. A 18. század közepén épült házak erkélyeinek szép kovácsoltvas rácsai, lépcsőkorlátai és más díszítései még ma is érzékeltetik a hajdani gazdagságot. Itt áll Jules Verne szülőháza is. A gránit lábazatra mészkőből felépített házak párkányai furcsa cikcakkot rajzolnak, mert némelyik kicsit jobban megsüllyedt az elmúlt századokban a laza talaj miatt. Ezt a városrészt főleg a rabszolgakereskedelemből meggazdagodott hajótulajdonosok, kereskedők lakták. A rabszolgákért kapott pénzből, vagy közvetlen csereként kávét, kakaót, borsot, indigót, egzotikus fákat és rengeteg cukrot szállítottak a nantes-i kikötőbe, amelyik ebben az időben a legnagyobb forgalmat bonyolította Európában. Becslések szerint csak az itteni hajók 400 ezer rabszolgát szállítottak Afrikából az Újvilágba.
Amit turistaként is azonnal érzékel az ember, hogy egyszerre történelmi település szép műemlékekkel, pezsgő, dinamikus hely az itt tanuló harmincezer diáknak köszönhetően és prosperáló gazdasági centrum. 
. A túlsópart egy része már nem annyira tetszett, de hát nem is azért mentünk.
. Mi a Brissac család ősi kstélyába látogattunk el Brissac-Quince-be. Arról hallottunk, hogy itt él Széchenyi István egyik ük-ükunokahúga, de azt remélni sem mertük, hogy találkozunk is vele.
- Az arisztokraták ma egyik oldalról éppen úgy élnek, mint a társadalom bármely más rétegének tagjai - mutatta be világukat. - Nem zárkóznak el másoktól a származásuk miatt, kiterjedtek a kapcsolataik minden csoport felé. Ugyanakkor mégis egy jól elhatárolható réteget alkotnak, amelynek tagjai sok rokon vonást mutatnak egymással. Az arisztokraták közötti közvetlen kapcsolatok azonban nem annyira a születés, a rang, hanem a hasonló élethelyzetek alapján szövődnek. Nekem például szorosabb a kapcsolatom azokkal, akiknek hasonló kastélyuk van, mert azonosak a gondjaink - mesélte séta közben.
. Nagyon sokat mesélt például az oroszokról. Én annyira féltem tőlük, hogy még 18 éves koromban is csak úgy tudtam elaludni, ha a pongyolám ki volt téve az ágy mellé. Ha netán újra jönnek, akkor legyen gyorsan miben menekülni - idézte fel a Bécsben töltött gyermekéveket. 
A nálunk is elterjedt Chardonnay és Cabernet mellett a vidék egyik speciális fajtája a Chenin, amelyiket a mi juhfarkunkhoz hasonlóan az évjáratok többségében az erős savak határoznak meg. A legenda szerint Szent Márton, Tours püspöke, hozta a vidékre Germániából az első tőkét.
A hagyományos művelésű ültetvények a falu körüli, 55-70 méter között változó tengerszint feletti magasságú, jó szellőzést biztosító lágy dombokon találhatók. A déli, dél-nyugati fekvésnek köszönhetően bőségesen kapnak a napfényből, miközben az itt folyó Loire víztömege segít a hőmérséklet szabályozásában. A bazaltos talaj rendkívül összetett, ezzel magyarázzák boraik bonyolult, hosszan érezhető illatát.
. A jobb minőség érdekében a normál mennyiségnek általában csak felét termelik a szőlőből, de az idősebb tőkéken akár negyedére is leviszik a hozamot. Hagyományosan kézzel szüretelnek. Egy-egy területen akár 3 héten át többször is, hogy mindig csak a megfelelő érettségű fürtöket szedjék le. 
a Balatonnál ezt már viharosnak mondanám). Én a többiekkel a homokvitorlázással ismerkedtem a sima plázson. Ezen a környéken a legkeskenyebb helyen is legalább 50-100 méteres szabad sáv volt a víz és a lelátóként kialakított partvédőmű között, így bőven volt hely mindenre.
Becsekkoltunk, leadtuk a csomagjainkat, és már éppen mentünk volna az induló terminálra, amikor jött a hír, hogy törölték a Lyon-Budapest járatot, így nem lenne igazán szerencsés arra menni. Azt mondták, majd néznek valamit. Az volt a szerencsénk, hogy a csomagjainkat még letudták szedni a lyoni gépről. (Ja, meg hogy mi fel sem szálltunk rá. :)
utikalauz.hu 
