2006. július végén - augusztus elején tettünk egy rövid, majdnem
2 hetes görögországi autós kirándulást. Nem a strandolós nyaralás
volt a célunk, hanem ismerkedés a görög ókori kultúrával.
Útvonalunk: Olympos-hegység - Meteorák - Delfi - Athén - Korintosz
- Epidaurosz - Mükéne - Olympia. Az idő rövidsége miatt a Peloponnészoszi
félszigeten már nem mentünk le délre Spártáig, Misztraszig,
pedig szép lett volna…
Kempingekben szálltunk meg, sátorral.
Mivel az utazás előtt sok információt köszönhettünk az internetes
fórumoknak, mi is megosztjuk a tapasztalatainkat másokkal, hátha
valakinek ezzel sikerül segítenünk a felkészülésben. Olyan részletekkel,
amelyeket már sokan megírtak (pl. mennyibe kerülnek az autópályadíjak,
hol mennyi a benzin, stb.), nem foglalkozunk.
Közlekedés
Szerbiában, ha nem is a Macedón határig, de autóúton és
autópályán haladhat gyorsan a turista. Fizetősek az utak,
ráadásul az Újvidék-Belgrád közötti szakasz fele, ahol még csak
autóút van, alighanem a világ legrosszabb olyan útja, amiért
még pénzt is kérnek.
A szerbiai autópálya melletti benzinkutak többsége kultúrált,
az európai kutak területe tiszta, rendezett (OMV, MOL). Visszafelé
MOL kúton tankoltunk, nagyon előzékeny kiszolgálásban volt részünk,
szinte furcsa volt ilyet tapasztalni a Balkánon. A bankkártyákat
alighanem mindenütt elfogadják. Ilyen jellegű Macedón tapasztalatunk
nem volt, ott útközben csak csevapcsicsát ettünk, Görögországban
viszont kissé elmaradottabb a benzinkút-kultúra. Nagyon sok
töltőállomás van, de ezek többsége "falusias" kis
kút, shop nélkül, vagy csak pici kis üzlettel, és a bankkártyákat
sem mindenütt fogadják el. Nagyobb városok nagyobb kútjain igen.
Sem odafelé, sem visszafelé nem tapasztaltunk különösebb rendőri
aktivitást, egyik országban sem. Görögországban, a Peloponnészoszon
láttuk a legtöbb rendőrt, az egyik ráadásul még kézi radarkészülékkel
is lövöldözött, ami azért volt érdekes, mert ott senki nem tartja
be a sebességkorlátozásokat.
A görög közlekedést egyébként is szokni kell. Akik csak
Szaloniki környékéig mennek, ebből ugyan nem sokat tapasztalnak,
de a beljebb, meg délebbre merészkedők tapasztalhatják, hogy
a görögöknek bizony vannak furcsa szokásaik. Az egyik ilyen
az, hogy a gyorsforgalmi utakon (autóút-szerűség, mindkét oldalon
keskeny leállósávval) a normál közlekedés úgy történik,
hogy a leállósáv záróvonala kb. a felénél metszi az autót (hosszában,
persze). Vagyis félrehúzódva kell közlekedni, hogy a gyorsabban
haladók anélkül előzhessenek, hogy át kelljen menniük a szembejövő
forgalom sávjába. Ha tudatlan európaiként szabályosan vezetünk,
akkor is megelőznek (sok villogás meg dudálás után), és az út
közepén húzódó dupla záróvonal ellenére is átmennek a szembejövő
forgalom sávjába. Olyan előzést is láttunk, amikor a dupla záróvonal
ellenére előző autót előzte egy másik autó úgy, hogy a szembejövő
forgalom leállósávján közlekedett. Szóval, totális káosz. Ha
valaki a leállósávot arra használná, amire kell (meghibásodás
esetén félreállni a kocsival), lenne belőle nagy ramazuri!
A sebességkorlátozó táblákkal egyáltalán nem foglalkoznak.
90-es korlátozású úton haladva mi olyan 110-120 körül nyomtuk,
hogy azért a jogosítvány megmaradjon, ha be is mérnének, majd
egy ideig az útkereszteződések előtti 80-60-40 km-s korlátozások
miatt 100-80-60-ra lassítottunk, de azt kellett tapasztalnunk,
hogy ilyenkor mindenkinek útban vagyunk, a görögök ugyanis le
sem veszik a lábukat a gázpedálról. Szokni kell, az tény. Valahogy
fel kell venni ezt a különleges ritmust, és közben imádkozni,
hogy ne pont minket csípjen el a rendőr…
Egy másik érdekesség, hogy a leglehetetlenebb helyeken képesek
megállni, és kiszállni az autójukból, és ilyenkor nemzeti szokás,
hogy bekapcsolják a vészvillogót.
Az athéni közlekedés is megér egy bekezdést. Athén nagy
város, ott részletes térkép nélkül nem tanácsos megpróbálni
eljutni bárhova is, sőt, a várost átszelő autópályáról is jobb
nem letérni. Mi ez alkalommal egyenesen a kempingbe mentünk,
és onnan kocsival nem mozdultunk, mert még emlékeztem a 29 évvel
ezelőtti athéni autózásomra, és inkább nem kértem belőle (ráadásul
csak egy kisebb, egyszerű térképünk volt). Három évtizeddel
ezelőtti tapasztalatom (de alighanem most is érvényes), hogy
vannak soksávú egyirányú utcák (én hatsávosra is emlékszem),
amelyeken nagyon vicces, ha az ember a következő sarkon jobbra
akar kanyarodni, de éppen a bal szélső sávban van. Az irányjelzőre
nem reagáltak, az ablakon kellett kitenni a kezünket, jelezve
a sávváltási szándékot, és akkor szép lassan át lehetett sorolni.
A lényeg: a kempingből busszal és az athéni "metróval"
(a sárga vonalon közlekedtünk, az csak ritkán bújik a föld alá,
nem tudom, a másik két vonal milyen) el tudtunk jutni mindenhova,
ahova akartunk.
Fontos információ lehet azok részére, akik a Peloponnészoszról
indulnak hazafelé, északnak, hogy 2004. óta a félsziget észak-nyugati
csücskében hídon lehet átkelni a Korintoszi öblön. Nem
kell kompozni, meg nem kell visszaautózni Athén felé. A Rion-Antirion
híd fizetős, 10 euróba kerül az átkelés, de gyönyörű, érdemes
megnézni akkor is, ha nem használjuk. Mivel a híd csak 2004.
óta üzemel, ne csodálkozzunk, hogy régebbi térképek itt még
csak kompos átkelést jeleznek.
Kempingek
Négy kempingben szálltunk meg.
Az Olympos-hegység lábánál, Litóhoro helység "plakáján"
(tengerparti üdülőövezetében) az Olympia Beach kempingre futottunk
rá, és gondolkodás nélkül ott is maradtunk. Később kiderült,
hogy a környéken ez a legjobb kemping. Tűrhető faházaik is vannak,
ami esetleges átutazáskor lehet jó: hazafelé, hogy ne kelljen
egy napra tábort állítanunk, itt szálltunk meg, hogy reggel
korán, különösebb pakolgatás nélkül indulhassunk. A faház 1
éjszakára 40 euró (4-5 személyes), sátorral 28-ért laktunk itt.
Kultúrált, szép kemping, tiszta vizesgóccal, meleg vízzel, a
WC-n papírral, kavicsos stranddal, a strandon éttermekkel, bárokkal,
ingyenesen használható napozóágyakkal (tőlünk legalábbis senki
nem kért pénzt, meg kötelező fogyasztás sem volt a napozók használatáért,
de az is igaz, hogy mindig csak rövid ideig tartózkodtunk a
strandon). Van egy éjszakai bárszerűség is, aminek Shark (cápa)
a neve, kicsit hátborzongató a vízből visszanézve látni a feliratot
az épületen, az ember mindjárt elkezd forogni a vízben, arra
gondolva, hogy biztosan oka van annak, hogy ilyen nevet adtak
a bárnak…
Második állomáshelyünk a Meteorák lába alatti Kasztrakiban
volt. Több kemping is van, mi a Meteora Garden nevűben szálltunk
meg. Odaérkezésünkkor szinte üres volt, este kicsit felszaporodott
a vendégsereg, másnap nappal megint kiürült. Jó kis kemping,
itt is van úszómedence, ami a Meteorák bejárása után nagyon
jól tud esni a megfáradt turistának.
Athénbe az autópályán érkezve egyetlen kempinges
táblával találkoztunk, nem is töprengtünk sokat, hogy hol lehet
másikat találni. Camping Nea Kifissia a neve, és Nea Kifissia
városrészben van (kicsit kérdezősködni kellett, mire megtaláltuk).
Elvben nagyon kellemes kemping, szép úszómedencéje van, hangulatos
az elrendezése, de nem igazán sátorozásra van kitalálva, a sátorszögeket
csak nehezen lehet beleimádkozni a kavicsos talajba. Lakókocsisoknak,
lakóautósoknak kiváló, meg annak a sok fiatalnak is, akik csak
hálózsákban, a szabad ég alatt vészelik át az éjszakát. Ez volt
az egyetlen kemping a négy kipróbált, letesztelt közül, ahol
alig kaptunk helyet (ha kicsit később érkezünk, mehettünk volna
másikat keresni), és egyben ez volt a legdrágább is. Hármunkért,
a sátorért, a kocsiért és az áramhasználatért három éjszakára
108 euró volt a díj, de itt a nemzetközi kempingigazolványra
adtak 10% kedvezményt, úgyhogy 97-ből megúsztuk.
A következő táborunkat a Peloponnészosz észak-nyugati csücskében
állítottuk fel, Kourouta kempingjében. Errefelé
már kevés a külföldi turista, a kempinget görögök lakják, rajtunk
kívül volt egy angol lakóautó, meg néhány svájci motoros. Így
aztán azon sem csodálkoztunk, hogy az éttermekben csak görög
nyelvű étlapok vannak, és a pincérek is alig beszélnek más nyelveket.
Vigasztalásképp ez volt a legolcsóbb kemping (19 euro), és annyiból
vacsoráztunk meg, mint amennyiből Athénben csak italt kaptunk
volna.
A félszigetnek ezen a részén nincsenek nagy hegyek a part mentén,
termőföldek között lehet a tengerpartra jutni, és persze a part
is homokos, ahogy az már az ilyen típusú partoknál megszokott.
Az Olympia bejárása előtt és után nagyon jó volt belebluttyanni
a Jón tenger hullámaiba (az Olympia ókori romjaitól 30-40 km-re
volt a kemping).
Ne számítsunk feltétlenül arra, hogy a kempingekben bankkártyával
fizethetünk: a fentiek közül csak az Olympia Beach és a Meteora
Garden fogadott el bankkártyát.
Árak
29 évvel ezelőtt, amikor először voltam itt, Görögországban
olcsón lehetett nyaralni. Ez ma már sajnos nem így van. Alighanem
az EURO tett be nekik, mert az árak most nyugat-európai szinten
vannak. Nem tudom, ennek köszönhető-e, hogy rengeteg üresen
tátongó étteremmel, tavernával találkoztunk, meg a kempingekben
sem volt probléma helyet találni, de úgy tűnt, a lehetőségekhez
képest kevés a turista. Az is lehet, hogy a Macedónok korábbi
vízumkényszere vetette vissza az autós turizmust, és sokan inkább
olcsó repülőúttal jutnak el Görögország bizonyos pontjaira,
vagy a szigetekre (azt nyilván minden Görögország felől érdeklődő
tudja, hogy a magyaroknak most már nem kell vízum ahhoz, hogy
Macedónián átutazzanak).
Ha szűkös a nyaralásra szánt keret, nagyon oda kell figyelni,
hogy az ember hol eszik, hol iszik, mert az árak a helytől függően
jelentős mértékben eltérhetnek, de azt vegyük természetesnek
és általánosnak, hogy presszókávét 1,50 euróért, más típusú
kávékat 2-3 euróért adnak, és az üdítőket sem ússzuk meg 2 euró
alatt, márpedig ez utóbbiból igen sokat el lehet fogyasztani
abban a hőségben. Olcsón talán csak úgy lehet enni, ha Fast
Food étteremben veszünk 2-3 euróért "pitába" csomagolt
giroszt. Egyébként csak a Peloponnészosz nyugati partján fizettünk
aránylag keveset éttermi kajáért: vegyes tengeri halas tál három
személyre 14 euró volt (na nem szuperdrága halakból állították
össze, de azért volt benne egy-egy nagyobbacska garnélarák is).
A múzeumi belépők sem olcsók. Egy ókori romterületre
általában 6 euró egy felnőtt belépő, az ott levő múzeumba még
egyszer annyi, kombináltan viszont csak 9 euró. Az Akropolisznál
négy helyszínre szóló belépőt vettünk "csak" 12 euróért.
Nagyon fontos tudni, hogy nemzetközi diákigazolvánnyal szinte
mindenütt (de nem a Meteorák kolostorai esetében, ahol mindenkinek
2 euró a belépő) ingyenes a belépés, úgyhogy diák ember anélkül
ne induljon útnak (egyetlen velünk utazó gyermekünk igazolványával
mintegy 40 eurót takarítottunk meg, az meg már egy tisztességes
vacsora ára).
Szimpatikus, hogy parkolásért sehol sem fizettünk. A
látogatottabb ókori műemlékek környékén sem kérnek pénzt a parkolásért,
sőt, a WC-kért sem. Általában minden ilyen helyen (vagy a komplexumon
kívül, nyilvános WC-ként üzemelve, vagy belül) kultúrált, tisztán
tartott mellékhelyiségek találhatók, de a markát tartó WC-s
néni fogalma itt (legalábbis azokon a helyeken, ahol mi jártunk)
ismeretlen.
Összegzés
Görögország továbbra is egy csodálatos ország. Gyönyörű a táj,
rengeteg a látnivaló, és meggyőződésünk, hogy oda kocsival kell
menni, még akkor is, ha messze van. Igaz, vannak, akik ott bérelnek
autót, nyilván az is járható út, de ez az ország nem arra való,
hogy az ember egy helyben töltse a nyaralásra szánt idejét,
és a közeli strandon ismerkedjen ezzel a világgal. Ha tengerparti
pancsolós nyaralásra vágyunk, felesleges ilyen messzire utaznunk:
az Adria közelebb van, a tengerpartja legalább olyan szép (szerintünk
szebb), és okosan költekezve nem kerül többe egy görögországi
nyaralásnál. Görögországba inkább látni menni érdemes, de azért
meg nagyon. Az utak menti rengeteg szemetet meg próbáljuk meg
jóindulatúan nem észrevenni. Ők sem lehetnek tökéletesek.
Egri Csaba
utikalauz.hu 
