Hosszas vajúdás után az utóbbi mellett döntöttünk. Nem bántuk meg, sőt!
Miért is döntöttünk a kutyás nyaralás mellett?

Már az indulásunk sem volt gondoktól mentes, ugyanis azt az apartmant (a házat) ahova már évek óta visszatérő vendégek voltunk, tavasszal eladták, az új tulaj pedig nem volt olyan szívélyes, mint Asszímina néni (nem ígérte 100%-osra a foglaltságot, s a kutyára is húzta a száját - akkor még nem értettük, miért). Régi kedves ismerősünk, Anita (ő intézte régebben Asszímina néninél a szállásfoglalást) azonban biztatott, hogy csak menjünk nyugodtan, valahol biztos lesz szállásunk (… szerinte kutyával inkább csak kempingekbe engednek be, de ott is remekül lehet nyaralni).

Végül is, ilyen előzmények után, augusztus 4-én este 10-kor elindultunk Görögország (pontosabban Olympic Beach) felé. A már többek által leírt, Szekeres István és Kaposi Ákos itinerével jól dokumentált útvonalat követve mi is problémamentesen leértünk a Budapesttől közel 1100 km-es távolságra lévő (akkor még azt hittük) végcélunkhoz. Augusztus 5-én délután 4 tájban értünk a faluba, megálltunk a szállásunk mellett és találtunk egy értetlenkedő házigazdát, aki semmiről sem tudott (valószínűleg meglátta a kutyut, s innen kezdve már nem volt szállásunk). Meglátogattunk még egy-két helybéli, régi ismerőst, de mindenki azt mondta, hogy a tavalyi (2004-es) ritka rossz évük után utazási irodákkal kötöttek szerződés és most tele van az egész falu vendégekkel (ez főszezonban nem is csoda). "Hasonló a helyzet Paralián is, talán próbálkozzunk északabbra, Korinosnál, vagy menjünk délebbre Platamonas felé" - mondták. No, vágjunk bele, ilyet úgyis rég csináltunk már, keressünk szállást négyünkre (2 felnőtt + gyerek + kutya)! Előbb a közeli Korinosban próbáltunk szállást szerezni, de valami igen furcsa dolgot éltünk át több esetben is. Üres apartmant gond nélkül találtunk, alkudozás közben világosan, több nyelven is mondtuk, hogy van egy kutyánk, majd miután megalkudtunk az árban, megmutattuk Pimaszkát, s akkor jött a meglepetés: "Ja, hogy kutya is van!, Bocs, de akkor tárgytalan az egész, próbáljuk meg talán kempingben!" No, mindegy, Anita úgyis ezt tanácsolta, lássuk, hát milyen a kemping kínálat! Az első kemping egyből Korinosnál, napi 25 €. Nem rossz, csak nincs vizesblokk a bungalóban. No lássuk a következőt, …( itt kb 20 km-es autókázás következett dél felé, Varikóba) … és már meg is érkeztünk az Elizabet kempinghez. Gyors terepszemle után már mentünk is a következőhöz, a Makedónia kempinghez, ahol kaptunk egy 18 €/éjszaka ajánlatot (penészszagú szoba hűtővel, de vizesblokk nélkül). Háááát, ez sem az igazi. Na, de itt van 20 méterre a Stolos kemping, nézzük meg, mit találunk ott! Mr. Ioannis mutatott is rögtön 2 bungalót, az egyik 35, a másik 27 €/éjszaka áron. Ja, hogy 15 éjszakára kellene, óóóóó, akkor a kisebbet 20 €-ért is kivehetjük (van benne konyha sarok, fürdő, WC, hűtő és 4 kényelmes ágy). O.K.? Hát este 8-kor már nem volt kedvünk egy ilyen ajánlatot visszautasítani, elkezdtünk beköltözni, és végre kipihenhettük magunkat (hosszú volt az út, főleg, mert egyedül vezettem éjszaka, szakadó esőben vagy 700 km-t). Másnap, miután kivilágosodott, azért értek kisebb meglepetések: kicsit porlott a meszelés (a kutya füle mindig fehér lett :-))) ), enyhén rozsdásodott a fürdőszobai drótpolc (nem baj úgysem használjuk), nincsenek tányérok, meg poharak. És mivel fogunk főzni? No ez utóbbiakat gyorsan megoldották, a kemping étterméből pár perc alatt hoztak evőeszközöket és kaptunk egy gázpalackot is a főzéshez. Ha már lúd, akkor legyen kövér … kértünk seprűt és felmosó szettet is, megkaptuk. Így aztán másnapra szinte ugyanolyan szinten felszerelt bungalóban laktunk, mintha apartmant (stúdiónak hívják, de én mindenütt apartmant használok) béreltünk volna (de ez a földszinten volt, kis lugassal, nagy terasszal, amit hatalmas árnyékoló tető védett a hőségtől). (Az tudja igazán értékelni a nagy teraszt, aki volt már görög apartmanba "bezárva". Ezek a kis szobácskájú, általában keskeny terasszal ellátott lakások nem teszik kellemessé a délutáni ejtőzést. Ritka kincs, amikor az ember olyan szállást talál, ahol nagy az erkély és a szabadban tud reggelizni, nézelődni, olvasgatni.)
Nem is indul olyan rosszul ez a nyaralás!
Az érdeklődőknek leírok néhány árat, ami az alku utáni állapotot jelenti (a kiinduló ár ennél magasabb volt) a "Camping Stolos"-ból (gépkocsi parkolás, áram, víz, gáz használat is benne van):

Bungaló = stúdió, vagyis a konyha és a háló egy légtérben van (felszereltség: ágynemű + hűtő + WC + tus + konyhasarok + gázfőző), de más kempingekben a vizesblokk nem feltétlenül része a lakásnak.

Varikó egyébként Katerinitől délre, 11 km-re található kicsiny falucska, kb. 30 házzal és 7 kempinggel (Elizabet, Golden Beach, Makedonia, Stolos, Stani, Nireas, Variko Beach). A kempingekben az árak hasonlók, érdemes jobban körülnézni, nem az elsőben lemálházni, így a 3.-ban (4.-ben) már van mivel érvelni az ártárgyalásokon.
Varikót az autópályán a legegyszerűbb megközelíteni (Katerini utáni következő leágazás - 11 km), illetve a régi országúton (Old National Road) is be lehet jutni a faluba.
Tengerpart: szakaszosan (a kempingek előtt) naponta takarított, homokos, lassan mélyülő, nyugodt időben kristály tiszta vizű.
Este 8-11 között a közeli nádasból érkező szúnyoginvázió a szobában (vagy pl. Kateríniben) átvészelhető.
A falu óriási előnye -más üdülőfalvakkal szemben- a csendessége, nyugalma. Nekünk ez a legfontosabb szempont nyaraláskor, a nyüzsgő emberáradat már egyáltalán nem vonz, sokkal inkább zavar. (Akkor legyen csak benne részünk, amikor mi akarjuk, s ne kelljen állandóan elviselni. Ilyenkor bemegyünk egy turista komplexumba -Paralia, O.B., Leptokaria, stb.- sétálni, nézelődni.)
A faluban van egy étterem is, de mi ott nem voltunk (a kempingnek is volt étterme, de ott többnyire csak a tulajdonos meg a nyaraló rokonok ettek, bár időnként mintha mások is lettek volna az asztalok körül). A napi bevásárlást (kenyér) a kemping mini "Supermarket"-jében intéztük. Friss gyümölcsöt (dinnyék, nektarin), paradicsomot, paprikát a faluba bevezető út mentén a zöldségestől vettünk. Egyebeket a Kateríniben lévő Champion áruházban vásároltunk.

Nyaralásunk elején meleg, de kicsit változékonyabb időnk volt, ezért kedden (aug 9.) tettünk dél felé egy kis kirándulást a tengerparti úton, Plaka Litochorou, Leptokaria, Skotina települések felé (ez az út a régi országúttal párhuzamosan, de szinte közvetlenül a tengerparton fut, térképen ne keressétek). Kemping mindenütt volt, de szívesen egyikbe sem költöztünk volna, mert sütött róluk a turista ipari jelleg. Hosszabb időt sehol sem töltöttünk el, így csak néhány benyomásunkat tudom leírni (mások, más igényekkel, biztos másképp értékelik a dolgokat).

Plaka Litochorou (Litochoro tengerparti üdülő része):
Kavicsos, köves tengerpart, gyorsan mélyülő víz, néhány étterem a parton (nyugágyakkal).
(Kicsit távolabb sétálva a parton remek kagyló és csigaházak gyűjtögethetők).

Leptokaria:
Egy igen nagy kiterjedésű kemping komplexum mellett elhaladva érünk be a faluba. Első, majd sokadik ránézésre is, ez a falu ugyanolyan, mint Paralia (a Katerini melletti) kicsiben. De sokkal szebb környezetben! Az üdülő falu közvetlenül az Olympos lábánál fekszik, a hegyre nézve olyan érzése van az embernek, hogy mindjárt ráomlik az egész, fákkal, sziklákkal, vízeséssel, no meg Zeusszal együtt. Megfordulva a tenger felé, viszont (bocs, de engem ekkor elfogott a röhögőgörcs) a (külön ezért idehordott) homokkal borított, amúgy kavicsos tengerpartot találjuk. (Turista átverés tipikus esete, ugyanis kisgyermekes családok nyaralásának szervezésekor tipikus kérdés az utazási iroda képviselőjéhez az, hogy: -Na és milyen a tengerpart, homokos? - Persze, homokos! - No itt, Leptokariában a homokos part csak illúzió! ). A tenger már kavicsos, gyorsan mélyülő. A parton üzletek és éttermek sorakoznak, a szokásos napernyős, nyugágyas verzióban is. A "fövenyen" tusolók, padok, öltöző fülkék szolgálják a vendégek kényelmét. A város az egyirányú utcáival olyan, mint egy kisebb labirintus. (Görög rendszámú autóból megszólítottak, hogy tudom-e merre van Platamonasz. Hmmmm!?) A faluból kitalálva folytattuk felfedező utunkat déli irányba Skotina (Paralia) felé.

Skotina (Paralia):
Annak az öbölnek a déli végén fekszik, amiben Leptokaria is elhelyezkedik. Kavicsos tengerpart, gyorsan mélyülő, kavicsos fenekű tenger. A partot dél felől az a hegy zárja le, amin a platamonas-i erőd (vár) is található. A sziklák itt meredeken zuhannak a tengerbe, valószínűleg a víz is jó mély ott (nem néztük meg, mert épp óriási hullámok voltak a tengeren, még az igen jól úszó Viktorka sem mert bemenni a vízbe). És természetesen itt is kávézók, és éttermek (nyugágyakkal) sorakoznak a parton.

A nyaralás hátralévő részében többnyire igen jó idő volt (hétágra sütött a nap, délután 40 fok), így a szokásos "süssük magunkat veresre" akcióban vettünk részt. Korán keltünk (Pimaszka nem bírta tovább, ki kellett vinni), majd reggeli után kiballagtunk a partra és egész estig gyűjtöttük magunkba a káros UV sugarakat. Pimaszka rettenetesen élvezte a tengerpartot, mert a homokba óriási lyukakat ásott és jókat szökdécselt. A sós víz újdonság volt számára, egyszer megkóstolta (többet nem kért belőle), de ha bedobtunk neki egy botot, vagy valami játékot a vízbe, szinte azonnal ugrott, úszott és kihozta a partra. Viszont amikor (fél méternél) nagyobb hullámok voltak, már csak toporgott a víz szélén és bizony a gazdi mehetett kimenteni a játékot a vízből. Szóval kuty nagyon élvezte a szabadságot, még az sem zavarta túlzottan, hogy a kempingben sajnos meg kellett kötni (de ott úgyis keveset tartózkodtunk).
A tengerparti sütkérezés végén, amikor már becuccoltunk a bungalóba, a Pimaszka által kimondottan utált, hideg vizes tusolás következett (a sós vizet ki kellett mosni a bundájából), majd törülközés és kb. 2 óra alvás a takarók alatt (így rendesen megszáradt).

Érdekes volt, hogy a görögök számára nem ismeretlen a magyar vizsla (annak ellenére, hogy nagyon sok, de többnyire nem fajtiszta kutya van az országban). Elsőként a görög határőr érdeklődött, hogy miért nem vágattuk le a farkát. Később a parton a fánkárus fiú jött oda barátkozni (neki is vannak kutyái, 2 dobberman, de a vizsláról tudja, hogy nagyon okos). Teljesen váratlanul, a parton is megszólítottak bennünket és kézzel-lábbal magyarázták-kérdezték, hogy ez ugye egy vadászkutya.
Nos, úgy tűnt, hogy erre a "hungarikumra" igenis büszkék lehetünk.

A kint töltött idő alkalmat nyújtott arra, hogy kicsit kutyás szemmel is körülnézzünk Görögországban. Mi vittünk magunkkal kutyatápot, edényeket, játékokat, no meg flexi-pórázt, de ha valamit itthon felejtettünk volna, kint is meg lehet mindent venni (az ételekkel talán kicsit bajban lettünk volna, de kutyatáp van a nagyobb áruházakban). A görögök kicsit másképp néznek a kutyájukra, néha szinte már állatkínzásnak tűnt az a mód, ahogy ott, a kempingben tartották állataikat (étel, ital nélkül "ottfelejtették" őket a tűző napon). A környezet tisztántartására sem fordítanak olyan gondot, mint azt mi tesszük (a kutyapiszok napokon keresztül ott hevert a lakás előtt). Ezeket figyelembe véve, némileg meg tudom érteni azt az apartman tulajdonost, aki nem lát szívesen kutyával együtt (ez volt valószínűleg az oka, hogy megérkezésünkkor nehezen találtunk szállást).

A varikói kempingek egyébként nem ismeretlenek a magyarok előtt, az ott töltött két hét alatt több magyar családdal is találkoztunk. Volt, aki 2 hetet, volt, aki csak pár napot töltött ott. Sőt olyanok is akadtak, akik a kutyájukat is magukkal hozták, így Pimaszka nem maradt társak nélkül, bár a jelentős súly és korkülönbség miatt nem sokat játszottak egymással a kutyuk.
(Megj.: no, szóval nem csak mi voltunk ilyen őrültek, hogy a több ezer kilométeres útra magunkkal cipeltünk egy kutyát is.)

Végül is 16 napos gondtalan nyaralás után augusztus 21-én délelőtt 10 órakor (az anyagiak rendezése után) elindultunk hazafelé.
Feleségemmel már korábban megbeszéltük, hogy kössük össze a kellemest a hasznossal, Evzoni felé haladva, nem nagy kerülő, ha betérünk Edesszába egy kicsit, hisz sok szépet hallottunk már a városkáról, meg idén amúgy sem voltunk kirándulni sehol a nyaralás alatt. A Thesszaloniki felé vezető autópályáról letértünk a veriai elágazásnál, majd Veriából tovább mentünk Skidra felé, s onnan Edesszába. Mindez nagyjából 2 óra alatt, néhány rövid megállással (autópályadíjat itt nem kellett fizetni, pedig Katerinitől egészen Veriáig autópályán mentünk).
Veriát elhagyva igen sok antik rom és ásatás található, akinek több ideje van érdemes esetleg egy egész napot rááldozni a felfedezésükre. Mi sajnos siettünk Edessza (no meg haza) felé ezért ki kellett hagynunk az antik görög világ itt megmaradt részének meglátogatását. Útközben feltűnt, hogy a mezőgazdasági termelés jellege megváltozott, mert az eddig látott szántóföldeket felváltották a gyümölcsös kertek (őszibarack, nektarin). Nem vagyok otthon a görög mezőgazdaság mai állapotában, de úgy látszott, hogy ez a vidék Görögország őszibarack termelő központja. Sok út menti árussal is találkozhatunk (barackon kívül mást nem nagyon árulnak) akiknél 1 kg = 1€ volt a barackárfolyam. Kellemes autókázást követően értünk el Edesszába, pontosabban a tövébe, mert a város kb. 300 méterrel felettünk helyezkedik el, s csak egy -néhol igen meredek- szerpentinen lehet feljutni. Megéri viszont a "fáradtságot" (vagyis inkább a benzint), mert a hegytetőn egy patakokkal, kisebb nagyobb vízesésekkel sűrűn szabdalt, hangulatos városkába jutunk. A mellékutcákban viszonylag könnyű parkolót találni, s már kezdődhet is a séta. A várost sokan keresik fel tiszta levegője, látványossága miatt (ezért szinte mindig nagyobb tömegre kell számítanunk, bár nem olyan zavaró a nyüzsgés, mint mondjuk estefelé Paralián). A városka közepe táján található egy kis park, hatalmas platánokkal, árnyas fákkal, patakokkal, csobogókkal, kutakkal, éttermekkel. Itt megpihenhetünk a déli hőség idején, s tulajdonképpen a környéken van minden látnivaló (no meg az elmaradhatatlan souvenir árusok). A városka legnagyobb látványossága a "Nagy vízesés", ami közel 70 méteres magasságból dübörög alá a mélységbe, s hogy fokozzuk a látványosságot, egy keskeny járdán még a vízesés mögé is be lehet sétálni, fürdőzni a látványban, no meg a permetező vízcseppekben. Sajnos a nagy tömeg itt is nyomot hagy a környezeten, talán a ritkán elhelyezett szemetes kukáknak tudható be, de a gyönyörű táj okozta élményt nagyon lerontja a rendkívül sok szemét, amit a látogatók hagynak maguk mögött a patakokba, kisebb zúgókba hajigált vizes palackok, papír darabok formájában. Szerencsére mégsem ez, hanem a város hangulatos jellege, kellemes klímája marad meg inkább emlékként az emberben.
A délutáni napsütésben, pár órás kellemes séta után, búcsút vettünk Edesszától és elindultunk hazafelé az esős Magyarországra (szakadó esőben mentünk el itthonról, s abban is jöttünk haza).

Utószó
Abban az esetben, ha valaki kedvet kapna, hogy kedvencével (kutya, macska, vadászgörény) együtt utazzon nyaralni, leírom, mi is kell egy ilyen úthoz a szokásos dolgokon kívül. (Abban az esetben, ha belül maradunk az EU területén csak az 1. 2. pont alatti dolgok szükségesek, ám mivel mi Szerbiánál elhagytuk az EU-t, ezért ezeket ki kellett egészíteni a 3. pont alatti kiviteli engedéllyel.)

Az állat minden oltásának meg kell lenni, de ezekből a veszettség elleni a lényeg.
Ezen kívül a következő dolgokra van szükség:

Linkek:

1. A szálláshely kiválasztást megkönnyítheti: http://www.eurocampings.hu/hu/
(Itt egész jó útvonaltervező is van a kempingekhez! Úgy tapasztaltam, hogy csak olyan kempingek vannak feltüntetve, amelyek megütnek egy bizonyos szintet.)
2. A Stolos kemping weboldala: http://www.camping-stolos.gr
3. Az utazásról készített képeink: http://community.webshots.com/user/feketefelho
4. Edessza honlapja: http://www.pella.gr/second1engl.htm

Budapest, 2005-11-15

Török László