Vedres Ferenc: Három sziget a 3000-ből - Szamosz, Korfu, Szantorini - Görögország - - -2006.

A 3000 görög szigetből majd' 200 lakott. Nekünk eddig két-két hétre három szigetre sikerült ellátogatni, ez a három: Szamosz, Korfu és Szantorini.
Szamoszt az ókoriak "áldott sziget"-nek is nevezték szépsége és termékenysége miatt. E sziget Zeusz feleségének, Hérának szent földje. Egyesek szerint itt született Héra, mások Zeusz és Héra nászának színteréül tekintik. Mindenesetre jóval Krisztus születése előtt a szigetet már Héra kultuszának hódolt. Héra temploma feltárás alatt áll, de nagy része bejárható. Mi Ireon halászfaluban szálltunk meg, mely közvetlen szomszédságban van Heraionnal ahol az istennő temploma állt. Ireon nagyon hangulatos kis falu, zamatos görög ételeket és italokat kínáló tavernákkal, a határban olajfa ligetekkel, kaktuszokkal és legelésző kecskenyájakkal.
Bérelt gépkocsival szigettúrát tettünk megcsodálva a környező városok építészetét és műemlékeit, a táj szépségét a szigetet energiával ellátó szélerőműveivel. Potami, Kokari és a főváros Szamosz, mely az ókori város Vatki öble és kikötője mellett épült. Az óváros Ano Vatki szűk utcáival, erkélyes házaival, ódon hangulatával megkapó látvány. Lent a kikötő, a pálmafák és a leanderek, távolabb a lankás területek teraszos művelése, szőlőterületek, tavernák és boltok, árudák nyújtanak megtapasztalni valót.
A sziget ókori fővárosára az antik Szamoszra épült Püthagorászról elnevezett Pithagorio város kikötőjében áll a nagy matematikus derékszögű háromszögbe foglalt bronzszobra. A város fölött emelkedik a 19. században épült vár és templom, melyeket Logothetisz Likargosz, a görög szabadságharc hőse építtetett. A repülőtér és a Héra templom romjai mellett elhaladva visszatérünk Ireonba.
Szieszta és déli mentalitás. A szieszta a boltokat zárta be, a tavernák működtek. Nyugi van. Nem zavarnak a vásárlásban, nyugodtan nézelődhetsz, az árusok vagy boltosok saját dolgaikkal vannak elfoglalva, vagy a helybeliekkel diskurálnak nagyon fontos dolgokról. Mikor a pénztárhoz érsz, már valóban te vagy a vevő, már belátják, hogy komolyak a szándékaid. Ez a nyugi néha bosszantó. Mi például lemaradtunk a magyar nyelvű idegenvezetésről, mely Efesos romvárosát mutatta volna be. A taxisofőr elaludt. Na mindegy, még jó, hogy az idegen nyelvűre el tudtunk menni. Komppal hajóztunk át a közelben lévő török partra, Kusadasira. Onnan busszal mentünk a meglehetősen ép romvárosba, ahol a díszes paloták és a könyvtár impozáns épülete mellett a mindennapok modernségre törekvő építészetén, díszítőelemein és térkihasználásán ámulhattunk.
Felejthetetlen volt a kalózhajóval való hajókázás és a piknik a kapitánnyal és legénységével. Sziklák és barlangok tárultak fel előttünk: A kapitány az árboc hegyéből kötélre erősített kancsóból a lent állóknak ouzót öntögetett, kikötés után pedig neki fogott a jól pácolt hal- és disznóhús sütésének. A táj, az izzó parázs látványa, a sültek illata és a jóféle recina (fenyőhordóban érlelt száraz fehérbor) kortyolgatása meghozta a hangulatot, hogy egymás kezét fogva a tengerparton szirtakit táncoljunk.. Élménnyel és jókedvvel tértünk vissza a két hétre otthont adó kék-fehér falunkba.

Néhány évvel később Korfu (Kerkira) a hajótörött Ödüsszeuszt segítő Nauszika szigete volt utazásunk, nyaralásunk célpontja. Szállodánk Paleokasztricán mit ád Isten; Odysseus nevet viseli. A kilátás tengerre néző, a szálloda mellett hegyoldal húzódik. A partot festői öblök tagolják, a várost a hegytetőn a Theotekosz-monostor uralja. Érkezésünk másnapján megismerkedtem egy ottani bolt (szupermarket) tulajdonosával. Ez azért is ment könnyen, mert tudott néhány szót magyarul, a számok magyar kiejtésében viszont tévedhetetlen volt. Mint kiderült továbbképzésen volt Kecskeméten és Szegeden, innen a tudása. Hatására, az ott töltött két hétre én is lokálpatriótává lettem, csak korfui termékeket vásároltam.

Itt is eljött a szigettúra ideje. Buszunk összeszedte a látni vágyókat, elindultunk a főváros felé. Idegenvezetőnk ismertette a sziget történetét: Róma fennhatósága után következett Bizánc, a nápolyi Anjouk, majd négyszáz évig Velence. Francia uralom után brit protektorátus és csak 1864-ben egyesülhetett az anyaországgal.
Korfu város erődjéből Pazar kilátás nyílik a tájra, Mon Repos villa parkjából pedig ráláthatunk a sziget egyik jelképének számító Egér-szigetre, az azon épült XI.-XII. századi bizánci templomra, valamint Európa legkisebb kifutópályájával rendelkező repülőterére. Felszálláskor a pálya mögötti utcát lezárják, azzal növelve meg a pálya hosszát. Buszunk utasai közt volt Molnár Piroska és Csomós Mari, kik közvetlenségükkel és vidámságukkal kellemes útitársak voltak. A városnézés után indultunk Achilleionba, Sziszi palotájához.
Az 1890-ben épült neoklasszikus nyaraló a műitészek számára vitatott, parkjával sajátos és megkapó hangulatot áraszt. Valahogy (Vilmos császár harsánysága ellenére) belengi Erzsébet a magyarok által tisztelt és szeretett királyné szelleme. A haldokló Akhilleusz (Herter által készített) márványszobra fájdalmasan lenyűgöző, tükrözi készítője és a művész lelkületét.
Utunk során látogatást tettünk a Koym Koyat likőrgyárban, ahol az itt termő, speciális narancsféléből készítenek italokat és más készítményeket. Paleokasztrica után hegyi utak, Korakiana, Sgourades, Strinilas, majd mindenki vissza a szálláshelyére.
Korfu patrónusa a IV. században élt csodatevő püspök Szent Szpiridon. Temploma és nyughelye a fővárosban található. Nevét erre sokan emlegették, hisz mindenhez segítségül hívták. Az itteni hétköznapokat és ünnepeket kedves humorral Gerald Durell természettudós és író eleveníti meg, pl. Családom és egyéb állatfajták c. könyvében. Durell házát láthatjuk a Parga-Páxi hajókirándulás alkalmával. Parga a görög szárazföldön fekvő kisváros. Városnézés közben mi a Zorbas tavernában fogyasztottuk el gyrosunkat, jóféle vörösbor kíséretében. Páxi és Ándipáxi a Jón-szigetvilág legkisebb kerületű "önálló" tagja Gaios fővárossal és Páxi közel 300 ezer olajfájával. Ma már ezeken a szigeteken is a turizmus a húzóágazat.

Ezen a nyáron jutottunk el Szantorinire. Egyesek szerint nem Gibraltár környékén volt az előrehaladott kultúrával és nagy gazdagsággal rendelkező földrész Atlantisz, hanem ezen a tájon. Atlantisz jelentős része itt süllyedt el. Ma már tény, hogy a sziget valamikor kerek volt, és a minoszi kultúra valamint a virágzó kereskedelem meglehetős gazdagságot biztosított lakóinak. Kr. e. 15. században a tájat uraló vulkán intenzív tevékenységbe kezdett, majd felrobbant. A hetekig, vagy hónapokig tartó vulkanikus működés miatt a lakosság elmenekült. A robbanástól a kerek sziget jelentős része eltűnt. Csak kr. e. 4. században telepítették újra a dórok a sziget megmaradt részét, építették meg várukat, s vezérük után elnevezett Thérát. A sziget mai hivatalos neve Thira. Ugyanígy a sziget fővárosa is ezt a nevet viseli (bár Firaként is ismert), mely az antik Thérától megközelítőleg 17 kilométerre fekszik.
Mi Kamariban a Venus Aphroditi Hotelban szálltunk meg, közel a tengerparthoz, a város szélén meredek hegyoldal. A tengerparton hosszan tavernák és üzletek, melyek persze drágábbak az ugyanilyen minőséget kínáló bentebbi társaiknál.
A szigettúra során láthattuk Messa Gonia szellemfalu romjait, melyet az 1956-os földrengés pusztított el. Ma kezdenek az utódok visszaszállingózni. Építeni. Láthattuk Pirgon erődfalu házait és templomait. A kalderának nevezett beomlott kráter meredek falának peremére épített Thira nyüzsgő életét, kikötőjét, melyet gyalogosan, szamár háton vagy felvonóval lehet megközelíteni. Az öbölben hatalmas luxushajók várták vissza városnéző utasaikat, hogy az éjszaka leple alatt ringjanak tovább újabb szigetek, látnivalók felé.

A szintén sziklaperemre épült festői szépségű Oia városa megér egy hosszabb bolyongást - várva a naplementét. A fent elterülő városok és az öbölben veszteglő vagy éppen úszó hajók fényei megkapó élményt nyújtanak a háromárbocos hajóról, melyen a hajókirándulás alkalmából tartózkodtunk.

Manolas faluban a kapitány éttermében (miután sétáltunk a jelenleg is működő Nea Kameni vulkán oldalán) szuvlakit ettünk jó adag görögsalátával. Nos, a naplementével kapcsolatban; az itthoni Béke téri kilátás alighanem olykor vetekszik az ottanival.
De miért kérdőjeleznénk meg az ottanit, hiszen olyan büszkék rá. Nem beszélve arról, hogy tőlük loptam el a sósmogyoró finomabbá tételét, melyet folyamatosan gyakorlok is, bár ez nem igazán lopás, mert ők ezt pisztáciával tették, tehát legyen ott a legszebb naplemente én meg eszem a finom mogyorót (ha kéred elárulom a titkát).

Vedres Ferenc -
Fotó: Vedresné Nagy Ibolya