Az idei nyár valahogy úgy alakult, hogy mindenféle más lehetőségek mérlegelése után ötletszerűen elmentünk Horvátországba „olyan régen voltunk” felkiáltással. A következő – holtbiztos - tippeket kaptuk indulás előtt: - Menjetek nyugodtan, nem kell szállást foglalni, majd lesz ott helyben Na akkor menjünk. Szépen elindultunk Budapestről reggel fél 6-kor – útban haveromért már kisebb sokkot kaptam, hogy a 11-es úton micsoda forgalom ömlik be a városba már hajnalban, de biztos korán kezdődött a műszak a gyárban. Egy útvonaltervezőn megnéztem merre kell menni, de ennél több előkészületet nem tartottam fontosnak. Az odaút viszonylag simán ment, megtekintettük az M7 új viaduktját, és azt, hogy valóban, Siófok magassága után benzinkutat legközelebb vagy 80 km-re lehet találni, addig meg tessék előre tervezni, vagy majd hajtja az autót a Szentlélek. A pálya persze egyszercsak elfogyott, és rátérhettünk mindenki kedvencére, a régi 7-es útra, melynek minősége nem minősíthető. A pályaépítkezés nyomai azért már látszanak, leginkább különféle ismertető táblák formájában. Nagykanizsán tettünk egy letérést a körzeti gyorsétterembe, majd a különböző szendvicsek elfogyasztása után elindultunk bevenni a Letenyei határátkelőt. A határ előtt van még egy rövidebb pályaszakasz, így reggel 8 körül már el is hagytuk az országot. Letenyén érkezésünk nagy érdeklődést nem keltett, sem a magyar, sem a horvát vámszervek nem nagyon foglalkoztak velünk, bár álldigált ott a járda szélén egy ún. júnói termetű vámosnő, de nem óhajtotta megtekinteni a csomagtartót. Szupi, ráhajtottunk az autópályára, és mentünk mint a meszes. Elfelejtettem leírni az elején, hogy látva a HRT-n a szombati turnusváltásokról készült híradóriportokat, mindezt kedden adtuk elő. Sokáig kutattam, hogy mi értelme ennek az összhorvát szombati turistacserének, de lehet hogy tényleg az a magyarázat, hogy szeretnek dugót generálni az autópályán. Visszafelé persze majd szombaton jövünk, de hol van az még…:) Goricannal szépen rámentünk az autópályára, majd egy útközbeni megálláson kívül – ahol végülis vettünk egy Horvátország térképet csak a kalandozás végett – említésre méltó esemény nem történt. A táj szép, a pálya unalmas, benzinkútból itt sincs sok – azok egy részéhez is le kell menni a pályáról, úgyhogy nem érdemes kicentizni. Senj-ig előbb 36 majd 53 kunát fizettünk, egy pillanat alatt átmentünk a kapukon. Senj-nél elhagytuk az autópályát, és rátértünk egy nagyon kellemes, kedves, szerpentinekkel tűzdelt huszonpárkilométeres útra. Itt roppant kellemetlen, ha teherautó vagy busz kerül elénk, mert előzni nehéz. Szerencsére most még lefelé mentünk. Az első alkalmas panorámakilátásnál megálltunk egy kicsit lazítani, fényképezgetni, valamint igénybevettük a bio-wc-t. (A kanyart mindenki meg fogja találni, a bio wc elhelyezkedése: tessék az ösvényen besétálni, amíg a parkolóba már nem lehet visszalátni, és tessék elvégezni Földanya magába szippantja jeligére.) Innentől kezdve már csak szolíd 37 km állt előttünk a Rab-i kompig – őszintén szólva ezt a részt untam a legjobban, bár jobbra folyamatosan gyönyörű a kilátás, sok panorámás megálló van kialakítva. Itt már sokan hirdetnek Grill-Terasz és apartman szolgáltatásokat, de mi ugye Rab-ra megyünk. Megérkezvén a lehajtóra egy talán szekerekre méretezett úton elkezdtünk lefelé kanyarogni. Az út elvben két sávos, bal oldalon Rab felé, jobb oldalon Pag-ra lehet sorban állni. Elég hosszan fel voltak festve a jelek, ismét csak a szombati turnusváltások rémképe jutott eszembe. Mindenesetre most kevesen voltak, az első kompra feljutottunk. Jegyet még sorban állás közben kell venni (autó + 2 ember: 102 kuna), valamint 2 euró opcionális díj az önkéntes ablakmosóknak. (Hiába integetsz, hogy ne, inkább adj egy kis aprót, hamarabb szabadulsz).
Délután 1 óra, tűző nap – semmi sem ideálisabb szálláskeresésre. A neten azért próbáltam egy-két szállodában foglalni – már amelyiknek nem volt telepirosítva a foglaltsági naptára – de persze semmi válasz. Lopar egyik legnagyobb üdülőkomplexuma San Marino névre hallgat, itt van 4 hotel, meg egy kemping. Sátrazni nem vágytunk, így a 4 hotelből megkérdeztünk 2-t, ahol 1 éjszakára tudtak volna szobát biztosítani. Emlékezvén az árakra (300 euró körül volt egy hét / fő), ezt annyira nem is bántuk, így inkább átkapcsoltunk apartmankereső üzemmódra. A következő 1.5 órát nem részletezném, de:
Lényeg az, hogy apartman nem lett, és már kezdtük elunni a dolgot, úgyhogy egy Tourist Agencyhez fordultunk. Itt pikírten közölték, hogy apartman, nem képzeljük, de vannak itt szobák, 22 euróért reggelivel/fő, isten tudja hol. Na erre mintegy utolsó esélyként bementem a szintén neten kinézett Hotel Epario-ba, ami egy teljesen korrekt szálloda, és itt végülis némi kavarás után kaptunk szobát, 68 euro/nap áron két főre, including reggeli. A hotel teljesen korrekt, légkondicionálás, játszószoba, hivatalos méreteket messze megszégyenítő konditerem. Na, ha van szállás, akkor lássuk csak mit lehet itt csinálni. Hamar szereztünk egy térképet, ahol több strand is fel volt tüntetve, de a legtöbb csak autóval volt megközelíthető, majd onnan gyalog. Nem baj, itt van ez a Rajska Plaza, szép hosszú, homokos, tiszta a víz, jó lesz ez is. Ezek után a település infrastruktúráját tekintettük át, és itt már kezdett gyanús lenni, hogy Rab a kisgyerekes családok és az éppen arra készülő párocskák paradicsoma. Konkrétan volt mondjuk 10 étterem, egy ugrálós játék, két minigolf-pálya, 6-8 büfé/étterem a parton, két méregdrága market, meg az obligát tengerparti butikok. Ja, meg egy kikötő. Szinte éreztem micsoda tomboló bulik lesznek esténként :) A strandokról: aki úgy érzi, van FKK verzió is, de egy kicsit távolabb. Ez a bizonyos híres Rajska Plaza (mely az ismertetők szerint minden hoteltől és apartmantól 50 méter távolságra van…:)) egy tiszta vízű, nagyon lassan mélyülő, homokos strand, szemben egy meghódítható szigettel (az viszont már köves), és kismillió turistával. Gondtalan napozásom közepette számos „Béla, ez mennyi otthon a Tescoban?” illetve „Íriszkém, ne menj be a vízbe, nedves leszel” hangfoszlányra illetve hasonlók nemzetközi keverékére lettem figyelmes. Mi ugyan nem vettük igénybe, de a strandoknál a parkolás napi 20 Kn. Délben bajosan van hely. A homokban itt-ott cigarettacsikkek, a vízbe pille palackok tekinthetőek meg, izlés szerint. (Azért igazságtalan vagyok, ahhoz képest nagyon tiszta a víz). Fürödni 5-ig lehet, utána eltűnik a nap, és a víz egy pillanat alatt hideg lesz. Aki nem hozott magával papucsot, kislabdát, tisztasági betétet az a butiksoron megveheti – már ha nyitva van az üzlet, egyiket éppen ottjártunkkor zárták be a helyi APEH emberei. Papucs 50 kuna, gyékény 10 kuna, fotelmatrac 120 kuna, csicsás törölköző 100 kuna. Van cipő tengeri sün ellen is, de erre a Rajska Plaza igénybevétele esetén nincs szükség. Napernyő, női táska, napszemüveg és „márkás” hátizsákok nagy választékban kaphatóak. A már említett marketekben szűkkörű termékkínálat kapható, horror áron. (Nem is tudom mit vettem már, de mondjuk 2 fél literes ásványvíz, haribo gumicukor, két chips 60 kuna). A különféle öblök felfedezése mellett említésre méltó még Rab város, ahol nagyon szép az óvárosi rész (kb. 20 perc alatt bejárható), valamint egy kicsivel több üzletet és vásárlási lehetőséget találunk – útközben van egy Cash and Carry, ami kb. egy vidéki ÁFÉSZ-ra emlékeztet, de legalább van. Szép a kikötő, illetve a kilátás a toronyból. (Ja ott nem voltunk, de ezt mesélték :)). Rab-ban hasonló intenzitású az éjszakai pezsgés mint Loparban, talán itt több kiülős hely található. Miután kistrandoltuk, kiettük, kisemmittettük magunkat, valamint elmélyültünk a horvát tv állomások kínálatában (esős időben – ami minden délután bekövetkezik szinte - kiváló szórakozás, a két állami és két kereskedelmi adón sok angol nyelvű, feliratos film megy, valamint érdemes a Vrijeme című programot megtekinteni, ami itt a helyi időjárásjelentés. A látottak alapján Horvátországban hasonló izgalmak vannak a tv-ben mint nálunk: X miniszter megfogott két kukoricát, Goran-t és bandáját elkapták fegyvercsempészetért, Tomislavéknál ledőlt a kémény a vihar miatt.) szépen elindultunk hazafelé. Mivel csak szombatig sikerült szállást szerezni, a hazaindulás kényszerűen ezen a napon zajlott. A recepciós bácsi diszkréten közölte, hogy vagy elmegyünk hajnalban, vagy késő este, egyébként nehéz ügy lesz elhagyni a szigetet. Éppen ezért a koktélbárban eltöltött este után (talán ez Lopar legnagyobb nevezetessége), hajnali 4-kor felpattantunk, majd fél 5-kor elindultunk a komp felé. Az utazók rémét, a Mala Kapela alagutat (a két alagútból csak az egyik van kész) mí viszonylag simán abszolváltuk, gyakorlatilag folyamatosan haladt a forgalom. Ellenirányban már 7 km-es sor volt (figyelem, reggel 7 óra van..). A feszültséget többen az alagút elhagyása után ott a helyszínen enyhítették. Egy rikító sárga pihenőhelynél még megálltunk reggelizni (a wc használatáról az azt elárasztó tömeg miatt kvázi szó sem lehetett), majd nekivágtunk ismét Letenyének. Karlovac magasságában 4-es utoléréses baleset volt szintén a szembepályán, 16 km-es dugóval utána. (Itt hívnám fel a figyelmet egy korábbi leírásban olvasottakra: ha szombaton megyünk, legyen tele tank, víz, olvasnivaló, mert könnyen történhet hasonló.). Összefoglalva: Rab nagyon szép hely, kristálytiszta a víz, de a lehetőségeket leginkább a 80-as évek Balatonjához tudnám hasonlítani. Aki a klasszikus nyári turizmust keresi, ne ide menjen. Noha a nyaralás jól sikerült, megint csak az az érzésem lett, mint Hvar után sok éve: Horvátország jóval többet kér azért, mint ami. A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >> |
Lehajtva a kompról hajót, francia turistákat és rikácsoló néniket hátrahagyva nekivágtunk a sziget átszelésének. Lopar, ahova belőttük a célt, papíron 22 km-re fekszik a kikötőtől. Útközben több klasszikus horvát strandot is láttunk (=5 m2 betondarab + 1 lépcső, tessék nyaralni), majd keresztülkanyarogva a szigeten behatoltunk az áhított településre.
utikalauz.hu 
