Ekker József: Budva, Becici, Sveti Stefan, Kotor, Tara-folyó - Montenegro - 2005.08.18.-29.

Késve indultunk, a tervezett 3.00 helyett 4.50-kor, hiszen a kedvesem porszívózott, hogy "szép tiszta lakásba érkezzünk haza". 6.45-re értünk a határra, alig volt forgalom, régen jártam a Röszkei átkelőn, egy labirintus vezet át a szerb oldalra.
A szerb autóúton minden sárrázón rendőrautó, kézi sebességmérővel dolgoznak, akit kisorolnak, fizet, mást nem tehet. Nem érdemes sietni. Érdekesség, hogy a lassabb kocsik lent közlekednek a leállósávon, így lesz "négysávos" a pálya.
Topolya magasságában tankolunk, 40,44 liter 95-ös benzinért fizetünk 3000 Dinárt. Aki először tankol, fontos tudni, hogy a benzinkútkezelő csak a "bezolovnyi" varázsszóra tölt ólommentes benzint, egyébként felönti a tankodat ólmozott benzinnel, és a katalizátornak vége.
A Szabadka - Novi Sad, és a Novi Sad - Beograd szakasz útdíja 410-410 dinár(ez a 2005-ös ár, a friss a friss az országkapunál - a szerk.), érdemes figyelni, mert nagy címletű pénzből régi dinárban adnak vissza, hazatérés után nem lehet visszaváltani. Euróban is lehet fizetni, akkor is régi dinárt kapsz vissza, ez van.
Belgrádig semmi különös, a városban a Beograd Yug. táblát kell követni, a Gazella híd utáni első lehajtónál letérni Cacak felé.
A táblák vegyesek, hol cirill, hol latin felirattal, a kiírt távolságokat nem kell komolyan venni, mondjuk 27 km volt kiírva a következő településig, és km-óra szerint 62 km-t mentünk. Az útvonal Cacak-Uzice-Nova Varos-Prijepolje, itt mi Plevlja felé vettük az irányt, mert raftingolni akartunk a Tara folyón. Akik a tenger felé mennek, álljanak a Bijelo Polje-Kolasin-Podgorica-Cetinje-Budva útvonalra.

730 km és 14 óra autózás után értünk a Durdevicai betonhídhoz, itt volt egy farm, ahol a Camp tábla tövében öt gumicsónak, és egy tucat neoprén ruha száradt.Egy végtelenül egyszerű tábort találtunk, egy kisméretű kíváncsi tehénnel, négy-öt kiskutyával, méhkaptárakkal, fából ácsolt asztallal és padokkal, egy faházzal, egy vízcsappal, és egy tiszta, de a vízöblítés teljes komfortját nélkülöző, igazi, valódi, koedukált, ajtó nélküli árnyékszékkel.
A tábort és a rafting vállalkozást üzemeltető fiatalok nagyon kedvesek voltak, megbeszéltük, hogy fejenként 50 Euro lesz holnap a túra, 10.00-re legyünk készen, minden felszerelést ők adnak. Megkérdeztük, hol lehet sátrat verni, körbemutattak, hogy bárhol, rajtunk kívül egy német kisbusz volt a 4-5 hektáron. Nagyon magasan voltunk, isteni a levegő, a tehén benézett a sátorba, a kutyákkal jót játszottunk.
Másnap kisbusszal elvittek a túra induló pontjához, itt kiderült, hogy "marketing promocija" okok miatt csak összesen 100 Eurot kell fizetnünk a túráért. A Durmitor Nemzeti Parkot népszerűsítő fesztivál volt, ezért a raftingos vállalkozók összefogtak, és közösen indítottak karavánt a Tarán. Hát, mi ezt nem bántuk. A Tara nagyon alacson vízálláson volt, ilyenkor csak mentőmellényt adnak fel, a zúgó szintek is 60-120 cm közöttiek, gyors a folyó, de inkább csak csónakáztunk. A víz nagyon tiszta, iható. Útközben egyszer kikötöttünk, egy kb 20 m magas vízesésnél, nagyon szép volt. Kisbusszal mentünk vissza a túra végén a táborba, állati keskeny földutakon, meredek szakadékok mellett, többször láttunk lezuhant teherautókat, ha leesnek, a fák miatt fel sem tudják többé vontatni.

Ebéd után útrakeltünk a tenger felé, Zabljak-Mojkovac-Kolasin-Podgorica-Petrovac útvonalon, igazi, kétezer méter feletti hegyek között, sokszor a Tara mentén.
Otthon, mikor terveztük a nyaralást, féltem, hogy gyengék lesznek az utak, ehhez képest Montenegro területén gyakorlatilag teljesen új, fekete aszfalton mentünk. Nagy gondot fordítanak az útszelvényre, de táblákra és az alagutak világítására sajnos nem, és nincsen leállósáv sem. Mehetsz száz km-t, mire lesz néha egy gyürött tábla, az alagutakban pedig nincsen közvilágítás, meg kell szokni.

Petrovacot 17.30-kor értük el, 928 km után. Tankoltunk, 1,06 Euro volt a benzin, megjegyzem, hogy nincsenek a nálunk megszokott külföldi társaságok, három-négy nemzeti társaság üzemeltet benzinkutat. A benzin jó minőségű, a ritka hegyi levegőn is úgy ment a Xsara, mint a villám, és az itteni benzinből átlag 1 literrel kevesebbet fogyasztott.
Petrovacon Ulcinj felé fordultunk, kempinget kerestünk, de hiába autóztunk el majdnem az albán határig, nem találtunk semmilyen táborhelyet. Apartman, "szobe" nagyon sok van, végül Bar-ban találtunk szobát, a konyha és fürdőszoba közös, de makulátlan tiszta, négyünknek egy éjszaka 30 Euróba került, az udvarban parkolt az autó, kaptunk törölközőt, ásványvizet. Ha több éjszakát kérünk, 5 Euro lett volna fejenként. A közeli kisboltban két kenyeret kaptunk 1 Euroért, a tej 1 Euro, 2 literes Niksicko Pivo 1,50 Euro volt. Később bárhol vásároltunk Montenegroban, mindig ezekkel az árakkal találkoztunk, benn a szárazföldön és a tengerparton is ugyanazok az árak, kisboltban, piacon, nagyobb diszkontokban is. A nálunk működő hipermarket láncoknak, plázáknak szerencsére nyoma sincs, elsősorban a saját termékeiket szeretik eladni.
Reggel indultunk Becici felé, a Sumadija hotelben volt a szállásunk. Nekem úgy tűnt, hogy várt minket az az utazási iroda idegenvezetője, segített bejelentkezni. A recepciós lányok persze bármelyik nyugateurópai nyelvet beszélték. A hotelnek árnyékos, olajfás parkolója van, 2 Euro a parkolás naponta, éjjel-nappal volt egy srác a parkolóban, de nem igazán azért, hogy őrizzen, inkább azért, hogy a szállóvendégeken kívül mások ne foglalják el a helyeket. A kocsit nyitva lehet hagyni, senki nem nyúl hozzá, a helyiek a kulcsot is benne hagyják. Általában a tengerparti sávban az utcákon nincs parkolóhely, félelmetes manőverekkel lehet közlekedni, nem is érdemes kocsival csatangolni, mert könnyen meghúzzák. Több helyen lehet bérelni biciklit, robogót.
A szobáink kellemesek voltak, hűtőszekrénnyel, tv-vel, klímával, erkéllyel, fürdőszobával, telefonnal. Félpanzióval 260000.- Ft-ot fizettünk még otthon, itt csak a parkolásért kellett fizetni. Svédasztalos reggeli és vacsora volt az árban, igényes vagyok a hasamra, de nem ért semmi meglepetés.
A hoteltől 150 méter a strand, nagyon aprókavicsos, elég gyorsan mélyül, tiszta a víz, hajnalban takarítják a partot. A strandon minden egy Euroba kerül, mogyorókrémes palacsinta (40 cm-es!), negyed pizza, csavart fagyi, sült kukorica, burek, napernyő, satöbbi.
Sok az épülő ház, de itt idegenforgalmi szezonban nem építkeznek, csak télen. Egy hét alatt kirándultunk a környéken, kisvasúttal olcsón át lehet menni Budvára. Érdemes felmenni a régi város "observacija-ba" szép a panoráma. Közel van Sveti Stefan nagyon kellemes üdülőszigete, vízi taxival 5 perc. Az üdülőszigetre 6 Euros belépőjeggyel lehet bejutni, hotelek, kiadó apartmanok, magánházak, kis cukrászdák vannak, a hely szépségéhez mérten szolid árakkal. Állítólag Claudia Schiffer, Sylvester Stallone, Sting is vett már itt házat (szerintem ez legenda).

Budva	Sveti Stefan

Az utazási irodánál sok a fakultatív program, fisch piknik, Kotori hajókirándulás több változatban, Albániába is szerveznek egy napos buszos utat, van éjszakai halászat. Mi egy egésznapos hajókirándulásra vállalkoztunk. Tivatba kocsival mentünk, a kikötőben várt minket a hajónk, csak magyarok szálltak fel. A bárka korábban sódert és homokot szállított Korculára, ehhez képest tiszta és megbízható jármű volt. Az utazási iroda idegenvezetője sokat tudott a környékről, megmutatta a Mamula erődszigetet, a Kék Barlangot, strandoltunk, ebédeltünk. A Kék Barlang egy érdekes cseppkőbarlang, ahol a tenger türkizkéken világít (nem vicc), és aki meztelenül megmártózik, tíz évet fiatalodik.

Kotor	a Kékbarlang

A fiatal kapitány remek szőlőpálinkával, üdítőkkel kínált, és nagyon türelmes volt némelyik utassal.

Augusztus 27-én hazaúton betértünk Kotor városába, vettem a piacon sajtot, aszalt gyümölcsöt, szétnéztünk a kikötőben. A régi városba nem mentünk be, sajnos a kedvesem gyengélkedett. Risanba aludtunk egy önálló apartmanban, két hálószoba, konyha, fürdőszoba, közvetlenül a tengerparton 25 Euro volt.

Reggel Dubrovnik felé indultunk, itt körbejártunk a várfalon, betértünk a Tengerészeti Múzeumba, pizzáztunk a Don Corleone bárban.

Délután továbbindultunk Mostar felé, megnéztük a hidat, a bazárt

Szarajevóba 18.00 körül értünk, szakadt az eső. Boszniában nagyon gyalázatosak az utak, harmadik sebesség fölé nem kellett kapcsolni. Ennek ellenére 52 km/órával bemértek egy 30 km-es táblánál, 23.30-kor, ezer dínárba került, csak azért sajnáltam, mert "forgatott állatot" sütögettek majdnem mindenütt, erre volt félretéve a dugipénzem. Hajnal 03.00-kor értünk a határra, reggel 5.00-re kerültünk haza. Összesen 2144 km-t tettünk meg.
Szerintem kimerítően részletes voltam. Szívesen rábeszélek bárkit a Montenegroi utazásra.
Üdv: Ekker J.

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) - E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Tiéd az oldal, magadnak építed!

Ugrás a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>Ugrás az érintett országhoz: Országkapu >>
Üzenőfal - írd le kérdésedet, véleményedet! >> Útitárskereső - ha üres helyed van >>
© BTSz Bt 1997-2007.