Busai Anikó: Hévíz és a balatoni régió II. – 2008

Busai Anikó: Hévíz és a balatoni régió – 2008 június

Anikóék újabb kirándulásán a déli partra is ellátogatunk, de visszatérünk Veszprémbe és a Balaton-felvidékre is – jó képekkel

Tavalyi hévízi üdülésünk után elhatároztuk, hogy ha sikerül, még mindenképp visszautazunk az idén is, mert utólag mindig találunk még olyan látnivalót, amit szeretnénk megnézni.
Június 12-én útrakeltünk, hogy bepótoljuk az elmaradt kirándulásokat.
Hévízre általában a fürödni vágyók utaznak, hisz nagyon híres a Tófürdő, ami a városban található, de mi „szégyenszemre” az idén be sem tettük oda a lábunkat. Sokat sétáltunk Hévízen is esténként, mert gyönyörű, tiszta, rendezett város rengeteg étteremmel, kávézóval, szerintem mindenki talál magának kedvére valót, de egy fürdőzés nem fért bele a programunkba, pedig a párom mindennap készült, hogy pár órát eltölt a fürdőben. Lehet, hogy jövőre ezt kell majd bepótolnunk? 🙂

Odafelé a sztrádán mentünk, és így 3 óra alatt le is értünk, elfoglaltuk a szállást és átmentünk Keszthelyre szétnézni, bevásárolni pár dolgot az apartmanba.
Megláttuk, hogy a Festetics-kastély mellett épült egy vadonatúj múzeum, tudtuk, hogy ezt feltétlenül meg kell néznünk.

Másnap reggel elindultunk, hogy végigjárjuk a Balaton déli partját, hisz arra még egy alkalommal sem jártunk, pedig már harmadszor nyaraltunk azon a vidéken.
Fonyódról már többször is olvastam még régebbi ifjúsági könyvekben, hogy ott is található egy vár, úgyhogy be is kanyarodtunk megkeresni. Kitáblázva láttunk egy „Palánkvár” feliratot, arra vettük az irányt.
Tényleg volt egy vár Fonyódon, de sajnos már alig található belőle valami. A helyén lévő építményekből lehet következtetni, hogy milyen lehetett valamikor, de azért csalódtam egy kicsit.

Ami nagyon tetszett az a következő város, Balatonboglár volt. Csak úgy autóztunk a városban, majd leparkoltunk és hatalmas sétát tettünk. Rábukkantunk Boglár ősi templomára, egy Kék Kápolnára, egy Vörös Kápolnára.
Az evangélikus templom mellett vezet az út a Gömbkilátóhoz. Ez sajnos nem látogatható, mert életveszélyes. Sajnáltuk, mert biztos gyönyörű onnan a kilátás.
Egy frissítő kávézás után még vásároltunk a piacon zöldséget, gyümölcsöket, majd továbbindultunk, de oda még vissza kell mennünk, mert nekem nagyon megtetszett Balatonboglár.

Végig gyönyörű kis falvakon, a Balaton mellett autóztunk. Szántódnál megálltunk, hogy megnézzük a komp indulási idejét, árait, mert gondolkodtunk rajta, hogy talán azzal kellene majd visszamennünk a másik oldalra. Ahogy továbbindultunk, egy kis mellékúton véletlenül egy katonai harci jármű kiállításba botlottunk, persze a párom rögtön ráfékezett, mert nagyon érdeklik ezek a dolgok. Nekem kicsit borsosnak tűnt a 800,-Ft/fős belépő, de nem akartam a nagy melegben a kocsiban üldögélni, úgyhogy én is bementem.
Végignéztük az összes harci járművet, és én részemről elég harcias kedvvel indultam volna már tovább, bevallom nem igazán érdekelt ez a dolog. De hát a párom is tolerálja a múzeumokat, bevásárlásokat, úgyhogy nekem is tűrni kellett. 🙂

Siófokon nagyon rég már jártam, kíváncsi voltam mi változott az évek alatt, úgyhogy legközelebb ott álltunk meg. Leparkoltunk és lesétáltunk a partra, de addigra olyan szél támadt fel, hogy még fotózni sem tudtunk, így visszaindultunk a sétányon.

Hatalmas tömeg mindenhol, rengeteg üzlet, sok ajándéktárggyal, szerencsére hamar egy nyugis térre értünk, ahol találtunk egy kis japánkertet, ott megálltunk pihenni. Finom hűtött görögdinnye falatkákat vettünk, azzal hűsítettük magunkat egy kicsit.
Sétáltunk a parkban, fotóztunk, videóztunk. (Itt nem fújt az a bolond szél, ami a parton.) Kitaláltam, hogy autózzunk át Pélpusztára, mert úgyis itt van a közelben. Pélpuszta egy kis majorság, tanya. Nem tudom mi a megfelelő szó rá. Jópár éve ott laktak a barátnőmék, és párszor én is voltam ott látogatóba. Megígértem neki indulás előtt, hogy ha arra járunk, akkor benézek, hogy mi a helyzet a pusztaságban, nélkülük.
Bevallom könnyelmű kijelentés volt, mert valami szörnyű úton mentünk, ráadásul nem is igazán emlékeztem már, hogy merre kellett menni, csak a térkép alapján tájékozódtunk.
Egy 20 perces út tartott kb. 40 percig a rossz út miatt, úgyhogy mire odaértünk már nagy kedvem nem is volt szétnézni. Azt láttam, hogy a ház, amiben barátnőmék laktak nagyon rossz állapotban van, a többi, összesen 4 ház még lepusztultabb, úgyhogy tettünk egy kört, és továbbindultunk Balatonberény felé. A párom nem értette, hogy élhetett ott a barátnőm egy percig is, ráadásul utána, ha valami nem tetszett, rögtön megkaptam, hogy „Pélpuszta”, vagyis húzzam meg magam, ha már bevittem arra a szörnyű útra. (:
Persze csak viccből mondta, de azért kicsit én is féltettem az autót, hogy mi lesz, ha valami baj lesz miattam?! Szerencsére megúsztuk.

Kis nézelődés után rámentünk a sztrádára, – már nem mentünk vissza Szántódra a komphoz – és nemsokára már Keszthelyen is voltunk.
A keszthelyi kirándulást következő napra terveztük, úgyhogy reggel már indultunk is, hogy megnézzük az új múzeumot, két éve még nem volt megépítve.
Befizettünk a kastélyban egy hintómúzeum, vadászmúzeum és vasútkiállítás kombinációra és már ott is voltunk a  hatalmas, gyönyörű kastélyparkban. A kastélyba most nem mentünk be, mert két évvel ezelőtt azt alaposan körbenéztük, most nem akartuk azzal tölteni az időt.
A parkban épp menyasszonyokat fotóztak, mi is megnéztük – persze úgy, hogy ne zavarjuk őket -, majd bementünk a hintókiállítást megnézni. Nagyon érdekes volt látni, hogy régen is megadták a módját az utazásnak. Csodaszép hintókat, szánokat láthattunk, nagyon érdekes volt. Az egyikre fel is lehetett ülni, és még együtt is lefotóztak minket az ott dolgozók, ha megkértük.
Láthattunk régi postakocsit is, és a postához tartozó eszközöket, régi halottas hintót, parkhintót – ezen nagyon csodálkoztam-, hogy még a parkban sem sétáltak, hanem hintón jártak az uraságok, ráadásul külön e célra tervezett hintón. Volt gyerekhintó, szóval sok-sok gyönyörűség. A hintómúzeumból kilépve el kellett hagyni a kastélykertet, mert a másik két kiállítás az új épületben van, de a belépő oda is érvényes volt.
Az új múzeumban található a vadászkiállítás és a vasútkiállítás.

„A vadászkiállítás három kiváló vadász trófeáit tárja a látogatók elé. Windischgratz Ferenc József (császári és királyi dédunoka), Dózsa György (Északi-Jeges tengert megjárt, kalandos életű vadász) és Hídvégi Béla (a legszinesebb itthon élő vadászegyéniség) gyűjteményéből.”
(Forrás: Helikon Kastélymúzeum kiadványa)

A sok trófea tény, hogy csodaszép és nagyon érdekes látvány, de én jobban szeretem élve látni ezeket az állatokat, a sok dioráma mégis nagyon tetszett. Rengeteget fotóztunk (videózni nem lehetett), és utána a második emeleten megnéztük a vasútkiállítást is.
Egy hatalmas teremnyi terepasztal, mind élethűen ábrázolva a Balaton környéki falvakat, később – azt hiszem német, osztrák állomásokat is.
Nagyon érdekes, gyerekeknek és gyereklelkű felnőtteknek nagyon ajánlom! Még építik, szerintem kell egy-két év mire teljesen elkészül, ahogy láttuk. (Újabb ok már megint, hogy vissza kell majd menni megnézni!)

Ha már Keszthelyen voltunk, kilátogattunk a temetőbe is, mert az útról megláttuk a Festetics család sírhelyét, gondoltuk, közelebbről is szemügyre vesszük. Sajnos elég elhanyagolt állapotban van, de még így is hatalmas, monumentális építmény.
Egy szép bazilikára is rábukkantunk Keszthelyen, ahol érdekes félórát töltöttünk. Kis Szent Teréz a templom neve és a karmelita rendhez tartozik. Ottlétünk alatt megszólalt az orgona, egy előadó gyakorolt az esti előadásra, így leültünk és hallgattuk egy darabig. Nagyon tetszett, örültem, hogy rábukkantunk a bazilikára.
Fáradtan, de elégedetten értünk vissza Hévízre, de útközben már terveztük a másnapot.

Másnap a környéken akartunk szétnézni, hogy ne kelljen sokat vezetni, így átmentünk Cserszegtomajra. Ez a kis falu pár km-re van Hévíztől és már rég észrevettük, hogy van egy szép kilátója, elindultunk megnézni közelebbről.
Egy nagyon csendes, nyugodt kis falut találtunk, gyönyörű házakkal, lovastanyával, egy Várszínházzal, szerintem Keszthely és Hévíz közelsége miatt kiváló pihenőhely lehet.
A kilátót hamar megtaláltuk, és 600,-Ft/fő befizetése után már mehettünk is a magasba. Nagyon szép a kilátás, de kicsit féltem, mert a szél miatt rendesen érezni lehetett a torony kilengését. Nincs tériszonyom, de rövid nézelődés után azért örültem, amikor talajt ért a lábam. Vettünk egy szép kis könyvet Cserszegtomajról, színes fotókkal, leírásokkal és elindultunk a Várszínház felé.

A könyvből megtudtuk, hogy ez nem igazi vár, csak egy várszerű építmény, de sajnos a helyszínen kiderült, hogy zárva, mert csak szervezett, csoportos rendezvények alkalmából van nyitva. Úgyhogy kívülről lefotóztuk, szétnéztünk a környéken és továbbindultunk Zalaszántó felé.

Zalaszántóról már hallottuk, hogy ott található Európa legnagyobb sztúpája, messziről már láttuk is, úgyhogy szerettük volna a helyszínen is megnézni.
Útközben megálltunk Zalaszántón a Kosty Vízimalomnál, ahol megnézhettük a működését, a régi használati eszközöket egy rövid kis idegenvezetés keretein belül.

Innen már nem messze volt a sztupa,  ahová egy földúton ugyan, de hamar felértünk. A sztupa neve a Nagy Béke Sztupa, – mint a helyszinen megtudtuk – 30 méter magas és 24 méter széles. Egy táblán olvastuk az építésének a történetét, és azt, hogy egy életfa van a sztúpa belsejében, buddhista kegyeleti tárgyakkal együtt.
A sztúpa belsejébe nem lehet bemenni, csak körbe lehet járni, és úgy imádkozni. Maga a szentély, a templom egy pár méterrel lejjebb található, ahol fotók is láthatók magáról az építkezésről, az átadásról és meg lehet nézni, milyen egy buddhista templom belülről.
Tényleg békés, nyugodt órákat töltöttünk itt, talán nem véletlen, hogy a nevében is benne van a béke szó!?

Másnap elindultunk Veszprémbe, mert előző évben kevés időnk volt szétnézni, most be akartuk pótolni, de útbaejtettük Dörgicsét is, amiről a neten olvastam.
Középkori templomromokról olvastam, hogy nem is egy található Dörgicsén, úgyhogy kíváncsi lettem rá. A párom szerint nem kellene minden romot felkutatnom, amiről olvasok, de később már őt is érdekli, valahányszor rábukkanunk egyre.
Eldugott helyeken, de azért megtaláltunk három középkori templomromot is és egy régi kőhidat. Készítettünk pár fotót és továbbindultunk Veszprémbe.

Veszprémben, a vár alatt találtunk kényelmes nagy parkolót, (még fizetni sem kellett érte), úgyhogy megint a várban kezdtük a programot. Két múzeumba is szerettünk volna bemenni, de sajnos az egyikben épp ebédidő volt, a másik pedig hétfőn zárva tart.
Ezt később is észrevettük, hogy hétfőn mennyi minden zárva van, amit megértek, mert biztos a hétvége miatt van így, viszont mi nem tudtuk előre, úgyhogy sok minden emiatt kimaradt a programunkból.
Most felmentünk a tűztoronyba, ahonnan csodás kilátás nyílt Veszprémre.  Sok szép fotót készítettünk. Sétáltunk a vár utcáján, sajnos a kávézó, ahol tavaly nagyon finom kávét ittunk, szintén zárva volt, úgyhogy nem időztünk itt tovább.

Igazán célirányos programot nem szerveztünk, csak elindultunk egy irányba, és sétálgattunk. Megnéztük a színházat, megebédeltünk egy hangulatos kis étteremben, egyik sétálóutcán elindultunk órást keresni, mert a párom órája felmondta a szolgálatot, szerencsére találtunk is!
Pár perc múlva már működött is az óra, és továbbindultunk.
Veszprémről olvastam, hogy a parkok, lugasok városa, szerintem tényleg igaz. Bármerre indultunk, találtunk gyönyörű parkokat.
Visszafelé megálltunk Balatonfüreden, aminek nagyon örültem. Régebben nyaraltam egyszer itt, és jó érzés volt végigjárni a rég látott parkot, utcákat. Sok minden megváltozott, de még ma is gyönyörű.

Ez az üdülés most nem igazán arról szólt, hogy minél több mindent felfedezzünk, hanem jobban a pihenésről, de azért sok érdekes dolgot láttunk, és percig sem unatkoztunk.
Hévízt is jobban megismertük, mert sokat sétáltunk, és gyönyörű, tiszta, rendezett parkokat, utcákat találtunk, ahol öröm volt végigmenni.

Sajnos esős napunk is volt, egyik ilyen reggelen elindultunk Badacsonyba, hogy a már tavaly megkóstolt finom borokból ismét vegyünk pár palackkal.
Persze nem bírtuk ki, hogy rögtön visszainduljunk. Kinéztünk a mólón a partra,  így is csodás volt a Balaton.

Épp abban az időben volt Badacsonyban egy Erotikus Kiállítás, amiről aznap az újság is írt. Érdekességképpen megnéztük, mert olvastuk, hogy középkori könyvek metszetei elevenednek meg viaszbábukkal megformázva. Hát!? Érdekesnek, érdekes volt, de elég pici, úgyhogy pár perc alatt végigjártuk. De legalább itt is jártunk.

Sajnos hamar eltelt ez a hét, és újra eljött a reggel, amikor csomagolni kellett. Fájó szívvel keltünk útra, mert egyre jobban megszeretjük ezt a környéket. Sok újat láttunk, és sok régi emlék is megelevenedett, de egy biztos: nem unatkoztunk.

Nagyréde, 2008-07-08

Kirschné Busai Anikó

A szerző írásai Az Útikalauzban

Busai Anikó: Egy kis barangolás Hévízen és a Dunántúl közepén – 2007

Busai Anikó: Hévíz és a balatoni régió II. – 2008

Busai Anikó: Parga – Görögország – 2007

Busai Anikó: Stavros, Makrygialos – Görögország – két hét rengeteg kirándulással – 2008

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet E-mail: szerkesztoutikalauz.hu