Dinka Péter: Négy nap Dél-Csehországban

Dinka Péter: Négy nap Dél-Csehországban – 2009

Jaromerice nad Rokytnou, Telc, Ceské Budejovicébe, Hluboká nad Vltavou, Cesky Krumlov, Konopiste, Karlstejn, Linz szépségeinek a felvillantása egy kellemes stílusú beszámolóval és jó képekkel

Az idei nagy külföldi nyaralás elmaradt, hiába, válság van… Azért a balatoni egy hét mellett egy négynapos csehországi kalandra még futotta a családi költségvetésből. Ebben persze az is benne van, hogy a régi tengerparti fürdések, homokozások és labdázások ideje véget érni látszik, hiszen a gyermekeink szinte már felnőttek, ebben az életkorban már nem trendi a szülőkkel együtt nyaralni.

Valamit előre kell bocsájtanom. A felkeresett látnivalók tökéletes leírására nem vállalkozom. Egyrészt senkinek az idejével nem szeretnék visszaélni, másrészt az útikönyvek megteszik ezt sokkal jobban, mint én. Arra gondoltam, hogy inkább olyan kedvcsináló félét írok azoknak, akik csak tervezik a csodálatos Csehország meglátogatását.

Ezelőtt sok-sok évvel – még a ’80-as évek végén jártunk Prágában és bejártuk Észak-Csehországot. Számomra sok tekintetben meghatározó élmény volt ez a nyaralás. Nagyon megtetszett a csehek kultúrája, építészete – hiába a szakma… – barátságos viselkedése, nem is beszélve az ételeikről és az italaikról.
Valószínűleg sokaknak ismerősen cseng Hrabal, Menzel, Forman, Hasek, Smetana neve, a Skoda meg a Versatil ceruza, Rumcájsz, a Kisvakond, esetleg a Becherovka meg a sör, a valamikor régen hazacsempészett Botas edzőcipőről nem is beszélve. Szerintem a világnak az a sarka, ahol ennyi hasznos, emlékezetes és jó dolgot találnak ki, nem lehet érdektelen a számunkra.

Szóval visszatérve a mába: húsz év után felkerekedtünk, hogy bejárjuk Csehország déli részének egy darabját. Azt gondoltuk, hogy egy négynapos kirándulás egyrészt arra talán elég, hogy kapjunk egy jó keresztmetszetet a meglátogatott környékről, másrészt ennyi időt még a gyerekeink is kibírnak velünk…
Lévén megrögzött autós turisták, a csillagtúra kínálkozott a legjobb megoldásnak, Ceské Budejovice központtal. Az utazásainkat mindig magunk tervezzük és szervezzük, ez nálunk alapelv, hiszen a kaland ezzel kezdődik. Ezt régebben térképek és útikönyvek használatával, manapság az internet áldásos segítségével végezzük. Térképet és útikönyvet (még mindig az a jó öreg Panoráma) azért most is használunk. A Panoráma útikönyveket jó szívvel ajánlom mindenkinek. Igaz, hogy sok adata már nem aktuális, de nagyon értékes háttér információt, történelmi adalékot kaphatunk belőle, amelyek teljes mértékben időtállóak. Ez a könyv nem csak kalauzol bennünket, ha nem tanít is, ezért remek. A mai, pusztán információkat tartalmazó útikönyvekből mindezek hiányoznak – nekem.

Csehország – Útikalauz nagyobb térképen való megjelenítése

Kalandra fel, Bohémia vár!

Az augusztus 20-i hosszú hétvégét választottuk Dél-Csehország felfedezésére. Kényelmes indulás – kb. 7-kor – után gyorsan elértünk Bécsig. Szerettük volna megnézni Kreuzenstein várát, amelyet az útikönyv Ausztria egyik legszebb várkastélyaként említ. Azonban rá kellett döbbennünk, hogy a tempónk túlzottan is kényelmes, ezért – fájdalom, de – a vár kikerült a programból. Egyébként autópályán lehet haladni Ausztriában, nagyjából az említett Kreuzensteinig. innen már csak normál főközlekedési út van, igen élénk forgalommal.
A terv szerinti első megállónk Jaromerice nad Rokytnou volt, ahol egy gyönyörű és hatalmas barokk kastély jelenti a látványosságot. Ez persze nem meglepő, hiszen kis túlzással, a világnak ezen a részén majd’ minden faluban van egy hasonló épület. A megtekintése erősen ajánlott!

Csehország – Útikalauz nagyobb térképen való megjelenítése

A pénztáros hölgy végre nem a Balkánon megszokott „Maga minek jött ide?” arckifejezéssel tekintett rám, hanem segíteni akart. A nyelvtudása ugyan gyenge volt, de az igyekezete és a kedvessége mindezt feledtette, ami igazán jól esett. Nagyon kellemes meglepetésként magyar nyelvű leírást is kaptunk (később kiderült, hogy sajnos ez volt az egyetlen alkalom), valamint a családi belépővel komoly kedvezményt a jegyárból. Családi belépő: 230 Korona, parkolás ingyen.

A kastély park felőli homlokzata

A francia kert

Ebédelnünk Moravské Budejovicében sikerült, a főtéri vendéglőben. Itt sem okozott gondot a nyelvi különbség, nagyon kedves volt a kiszolgálás, remek ebédet kaptunk négy személyre, 700 Koronáért. Az étterem még ajándék süteménnyel és szőlővel is kedveskedett.

A következő pihenő és a délutáni kávé tervezett elfogyasztásának helyszíne: Telc, a világörökség részét képező város. A modern, szépen megépített parkoló már éreztette velünk, hogy a tömegturizmus egyik fontos pontján vagyunk. Az autóbuszokból tódult a nép a főtér irányába, ami egy kicsit elvette a kedvünk. De ne ennek alapján ítéljük meg a várost, mert az valóban gyönyörű, ezért érthető, hogy sokan szeretnék látni. A város szerkezetét akkor látjuk át jól, ha felmászunk a Szent Jakab templom tornyába, és onnan körülnézünk.

Csehország – Útikalauz nagyobb térképen való megjelenítése

Amikor ilyen várost látok – legyen az bárhol – mindig úrrá lesz rajtam a döbbenet: mit csináltunk, mi magyarok akkor, amikor itt ilyen építkezések voltak, bizonyítandó a gazdasági és társadalmi fejlettség igen magas fokát. Valószínűleg, jó szokásunknak megfelelően, egymást szapultuk, feljelentést írtunk és a legnagyobb igyekezettel próbáltuk elgáncsolni a másik, egyébként ésszerű ötletét csak azért, mert nem a miénk. Egyébként ezt a mai napig jól csináljuk, mondhatni világszínvonalon.
Telc főtere bájos, nekem a felvidéki szász városok hangulatát idézte. A házak homlokzata leginkább egy színházi díszlethez hasonlatos, valóban szép látnivaló. Pont azt a fajta élményt nyújtja, amelyiket „meg kell élni és érezni”, amihez idő kell. Annál mindenképpen több, mint amennyit mi itt eltöltöttünk. Eggyel több érv amellett, hogy egyszer visszatérjünk. Ja, nem a kávé miatt…

Telc főtere

Telc-i hangulat

A város a toronyból

Azt még mindenképpen el akarom mondani az autós társaknak, hogy az utak jó minőségűek Csehországnak ezen a részén, viszont keskenyek, kanyargósak, eléggé zsúfoltak, ezért gyors haladásra senki ne számítson. Sok helyen egyszerűen nincs padka, ami még nagyobb odafigyelést követel.

Nagyon szép tájon autóztunk tovább, erdők, halastavak váltották egymást. A vidék igazi paradicsom a gyalogos, kerékpáros, vízi és mindenféle más túrázó számára. Erdő és víz, hegyek és völgyek. Fantasztikus a mesterségesen kiépített halastó rendszer. Az ismereteim szerint a halastavakat a környék mocsarainak lecsapolásával egy időben alakították ki, valamikor a 16. században. Bizonyára a zöldeket nem kérdezték meg, ennek ellenére, vagy éppen ezért, működik a dolog.
Mivel már erősen esteledett, meg a fáradtság jelei is jelentkeztek a csapaton, ezért igyekeztünk a szállásunkra, Ceské Budejovicébe.

Csehország – Útikalauz nagyobb térképen való megjelenítése

Remek szállást találtunk a Limba internetes portálon. Nagyon egyszerűen, e-mail váltással és pénzátutalással megoldottuk a szállásfoglalást. A kapott leírás és térképvázlat alapján könnyedén megtaláltuk a kis panziót, ami Dobrá Voda u Ceskych Budejovic szépséges nevű településen volt, ami egyébként teljesen összenőtt Budejovicével. Szállás négy főre, három éjszakára, fürdőszobás szobával, reggelivel, idegenforgalmi adóval: 4788 Korona, Kb. 50000 Ft.
A szállásadónk, a kis magán panzió tulajdonosa, nagyon szívélyesen fogadott. Az estéken, két sör között beszélgettünk a dolgainkról. Megdöbbentő, hogy az átlag cseh és magyar embernek mennyire azonosak a problémái. Munkanélküliség, gyárbezárások, hitelezés megszűntetése, eladatlan lakások tömkelege, alacsony jövedelmek, egyre magasabb árak. Már csak ezért is jó, ha az ember egy kicsit szomszédol, mert a saját problémáit talán kezdi másként látni. Ha más nem, legalább az vígasztal, hogy máshol sem sokkal jobb!

A kis kitérő után folytassuk a történetet. Vacsorázni szerettünk volna, de a panzió környékén nem találtunk alkalmas helyet – csak kocsmák voltak -, ezért beautóztunk a városba. A család pizzára vágyott, én meg ragaszkodtam a sörömhöz. A Budvar sör Budweisben egyszerűen kihagyhatatlan. Pizza kb. 120, sör 30 Korona.
Vacsora után rövid séta a város főterén. Az épületek szépek, rend és tisztaság, a szökőkút hangulatos. Hétköznap este az éttermek térre kitelepült teraszain emberek sokasága. ÉLET!!! Felmerül a kérdés: mi lehet itt a hét végén? Csak sejtem, hogy itt nem kell bezárni a vendéglátóipari egységeket este tízkor. (A képen Ceské Budejovice este)

A második nap
Hluboká nad Vltavou – Te csodálatos

Azt tanácsolom a Csehországba utazónak, ha csak egy kastély megtekintését engedélyezi neki balsorsa, habozás nélkül vegye az irányt Hluboká nad Vltavou felé. A panzióban elköltött ízletes és kiadós reggeli után mi ezt tettük. A hatalmas Tudor-kastély és a park bejárására szánjunk elég időt, mert megéri. Magas szintű kultúrát és elképzelhetetlen gazdagságot tükröz az épület, a berendezés és a park. Bennünket teljesen letaglózott. Mellesleg javaslom mindenkinek, hogy a mi, Nádasdladányban, Tudor-stílusban épült kastélyunkat tekintse meg először, csak azután menjen Hlubokára. A pénztárban egy felirat szerint létezik magyar nyelvű túraleírás, de nekünk nem sikerült hozzájutnunk. De azért tessék próbálkozni! Belépő két felnőtt és két diák: 310 Korona, parkolás 70 Korona.

Csehország – Útikalauz nagyobb térképen való megjelenítése

Kastély Tudor stílusban

A télikert részlete

A kastély belső udvara

Az út tervezése során már világossá vált, hogy „sűrű” nap lesz a péntek, mivel délutánra még egy szenzációs látnivalót akartunk felkeresni: Cesky Krumlovot. Majdnem elfelejtettem, hogy Ceské Budejovice valószínűleg legolcsóbb éttermét találtuk meg, a városszéli pláza önkiszolgáló étkezdéjében. Aki olcsón és gyorsan akar jót enni, ide nyugodtan betérhet.

Cesky Krumlov -Te drága

Szóval, Cesky Krumlov. Gondolom, mondanom sem kell, hogy a világörökség része. A hatalmas parkoló láttán „telci” érzésem támadt, ami később beigazolódott. A város azonban egyszerűen varázslatos. Nem tudhatom, hogy milyen ebben a városban élni, azt tudom, hogy vendégnek lenni jó, hiszen szinte minden a turisták kiszolgálására van „kihegyezve”, a látnivaló meg szinte leírhatatlan. A Moldva hurokszerűen veszi körbe az óvárost, aminek valóban sajátos hangulata van. Girbe-gurba utcácskák, bájos építészeti megoldások a nagyon kevés hely nagyon gazdaságos kihasználására. A mai kor építéshatósági emberei minden bizonnyal a hajukat tépik. A város ettől függetlenül működik.

Csehország – Útikalauz nagyobb térképen való megjelenítése

Az épületek alsó szintjén természetesen a már elmaradhatatlan ajándékboltok, a megszokott gagyi-özönnel. Persze ami érték, az itt is drága. Marionett bábú (kb. 10.000.- Ft), meg az antikvitás, ami mindenhol sok pénzbe kerül.
Ami már Telcben is feltűnt, hogy az ajándékboltok személyzete (tulajdonosa?, bérlője?) szinte kivétel nélkül Távol-Keleti, ami azért több, mint érdekes. Ebből adódóan persze a kínálatban is helyet kapnak a Távol-Keletről beérkező áruk (műanyag géppisztoly, vietnámi papucs, stb.), amit még meg tudtam érteni. Azt azonban, hogy ezekben az üzletekben mit keresnek a Matrjoska babák, csak később sikerült.
Semmiképpen nem szerettem volna eljönni Csehországból úgy, hogy egy Svejk babát ne vásárolnék. Betértünk hát egy alkalmas üzletbe, ahol egyébként helybéli volt az eladó. Amit venni szerettem volna, nem volt, viszont tanulság annál inkább. Történt ugyan is, hogy bejött az üzletbe egy kínai vagy japán turista, aki Matrjoska babát akart venni. Az eladó szemrebbenés nélkül irányította a babákhoz. Ekkor döbbentem rá, hogy miért kaphatók majd’ minden üzletben. Számomra a csattanó az volt, amikor az érdeklődő jól érthető Do szvidányija-val köszönt el. Csak arra tudok gondolni, hogy ejtőernyővel dobták le és nem tudta, hogy hol van.

De térjünk vissza a látnivalókhoz! A várkastély – talán ez a legmegfelelőbb megnevezés – egy hatalmas sziklán helyezkedik el, uralva az alatta lévő óvárost. A kombináció egyszerűen meseszerű, több és jobb jelző nem jut az eszembe. A látogató túrák jól szervezettek, az időpontokat betartva indulnak. Magyar nyelvű vezetésről, vagy tájékoztatóról ne is álmodjunk. Arra mindenképpen jó a szituáció, hogy rádöbbenjünk: milyen fontos a nyelvtudás. Pedig nem is utaztunk messzire. A sok szép látnivaló mellett a vár egyedülálló attrakciója a régi színházterem, aminek az eredeti színpadtechnikája ma is működik. Nagyon kevés ilyen látnivaló van Európában, igazi különlegesség.
Dacára annak, hogy a városban temérdek vendéglő van, elég sokáig tartott megfelelő helyet találnunk. De talán ez a mi hibánk. Végül is az egyik legfrekventáltabb, egy malomból átalakított étterem teraszán, közvetlenül a Moldva partján sikerült helyet kapnunk, csodálatos rálátással a sziklafalon álló várkastélyra.  Külön látványosságot jelentettek a vízitúrázók, akik a folyó zúgóján kísérelték meg az átjutást, több-kevesebb sikerrel. Aki már raftingolt egyszer az életében, tudja, hogy ez mit jelent. Elég szánalmas látvány volt, amikor apu a családi hajót egyedül kormányozva (mégis csak ő a férfi alapon), a teljes felszerelést elúsztatva felborult, amit a család többi tagja a partról tehetetlenül, – az étterem közönsége mag kaján vigyorral – figyelt.
Visszatérve az étteremre. Knédlit szerettem volna enni „gulas”-sal – ami nálunk igazából pörkölt, – mert itt ez nemzeti eledel, meg azért, mert nagyon szeretem. Amikor előadtam a kívánságomat, a pincérnő úgy nézet rám, mint aki még nem látott fehér embert. Lehet, hogy Matrjoskát kellett volna kérni… Sajnos csak ez után pillantottam bele az étlapba, – ami egyébként kifejezetten turistáknak készült, fényképes kivitel volt – ami valóban nem tartalmazott knédlit. Végül is ízletes ételt kaptunk, de az eddig megszokotthoz képest jelentősen magasabb áron (négy személyre főétel és ital 1200 Korona – elég „húzós”, ahhoz képest, hogy az első ebédünk 700 Korona volt ajándék sütivel). De hát istenem, a különleges körülményekért mindenhol fizetni kell. Belépő a várba: 500 Korona, parkolás: 200 (!) Korona.

Cesky Krumlov a vár

Krumlovi utca

A főtér

Este a panzióban, miután Honza házigazdánkkal megkóstoltuk a házi pálinkáját, elmeséltem neki aznapi élményeimet: a kíniak Matrjoskát vásárolnak és oroszul köszönnek, az étteremben nem kaptam knédlit, ráadásul még Svejkkel sem találkoztam. Mindezen persze jót nevettünk, megegyeztünk abban, hogy a világ már csak ilyen – Csehországban is. A kellemes meglepetés másnap reggel ért, amikor a reggelinél Honza két kis dobozt tett elém. Egy-egy Svejk figura volt benne, amelyek üvegből készültek, kézi festéssel. Nagyon meghatódtam és örültem, hogy ennyire megtisztelt a figyelmességével. Persze azért én is tettem érte valamit: „csak” beszélgettünk egymással…

 

A harmadik nap
Ember tervez…

Az eredeti tervben Tábor és más kisebb városok megtekintése szerepelt, de ismét bebizonyosodott a régi tétel: ember tervez, Isten végez. A mi esetünkben inkább az időjárás. Titkos tervem volt, hogy Táborba menet megállunk Sezimovo Usti-ban és tartunk egy történelemórát. A hely leginkább arról híres (hírhedt), hogy itt, saját villájának a kertjében van eltemetve Edvard Benes, az újabban megint sokat emlegetett Benes-dekrétumok atyja.
Az esős idő miatt erről és Tábor megtekintéséről le kellett tennünk, helyette a Konopiste nevű csodát, Rudolf trónörökös egykori vadászkastélyát választottuk. A döntést segítette, hogy már jártunk itt, ezért a gyerekeinknek feltétlenül meg akartuk mutatni. Az esős idő persze nem dobja fel az ember hangulatát, de bizton állítom: ez a program megér egy kis elázást. A már említett Panoráma útikönyv szerint a mi Rudolfunk szinte vérengző módon vadászott a világ minden táján. E tevékenység ékes bizonyítékait láthatjuk a kastély folyosóin. Életemben nem láttam még ilyen nagyszámú, különböző trófeát egy helyen. A vadászat iránt érdeklődőknek kihagyhatatlan látnivaló. A kastély szobáinak berendezése a Csehországban már megszokott, magas színvonalú, a vezetés több idegen nyelven történik, magyar nyelvű itt sincs. A hatalmas kiterjedésű parkot, ami igazából egy komplett erdő, az eső miatt nem tudtuk bejárni. Családi belépő: 535 Korona, parkolás: 60 Korona.

Csehország – Útikalauz nagyobb térképen való megjelenítése

A kastély parkjának részlete és a vadaspark

Egy picikét már besokallva a kastélyok és paloták látványától, arra az elhatározásra jutottunk, hogy tovább megyünk Karlstein várához, amit Csehország egyik legszebbikeként emlegetnek. Nosza, elő a térkép és indulás.
Az autós társaknak elmondom a tapasztalatomat arról, hogy Csehországban – amerre mi jártunk – az autópálya a főút nyomvonalára épült, a főútvonal egyszerűen átváltozik autópályává. Ez nem is gond, amennyiben van előre megvásárolt matricánk. Itt nincs párhuzamos út, mint nálunk, azok számára, akik nem akarnak az autópályán utazni. Illetve van, de az nagyon bonyolult, mert alsóbbrendű utakon vezet, ezért csak a térképet jól ismerők és jó térképpel rendelkezők vállalkozzanak az ilyen kalandra.
Figyelem, előnye is lehet az ilyen eldugott helyeken történő kalandozásnak. Olyan kiránduló területen jártunk, ami láthatóan és elsősorban a prágaiak és a helyiek kikapcsolódását szolgálja. Külföldi turista csak elvétve, az árak alapon. Az igazi vidéki Csehország. Ebéd egy falu kis kocsmájában (végre knédli!), négy főre, itallal: 400 Korona (!). (Vö: Cesky Krumlovban 1200 Korona!).

Szerencsére az eső alábbhagyott, mire Karlstejn várához értünk. A parkoló láttán már megint az a „telci” érzés: nagy parkoló+sok turista=működik a pénzszivattyú. Parkolás: 70 Korona. A nagyon hatásos várhoz vezető úton, ami a település főutcája (kb. 1,5 km), ismét élvezhetjük a turisták ámítására szolgáló giccsek fantasztikus kavalkádját. Nem részletezem, mindenki tudja, hogy miről van szó, mindenki lesajnálja, persze ennek ellenére mindenki vesz valamit.

Csehország – Útikalauz nagyobb térképen való megjelenítése

A vár nagyon szép látványosság, számunkra azért különleges, mert idehaza ilyen erődítést ilyen épségben nem láthatunk az ismert történelmi okok – a rebellis magyarok tevékenységére adott hatásos válasz – miatt. Megtanulhatnánk végre, hogy mikor kell hallgatni, és mikor beszélni!
Szerintem a vár többet mutat kívülről, mint belülről – utólag persze könnyű okosnak lenni. De mivel igen csábító az épület, mindenki megnézi belülről is. Mivel a turisták kiszolgálása még Csehországban sem áll azon a szinten, hogy látnivalókat, jelen esetben a várat, lehozzák a völgybe, ezért készüljön mindenki egy rövid hegymászásra. Higgyék el, megéri! Valóban remek program. Egy kis képzelőerővel időutazást tehetünk, ami nem semmi. Ahogy a belépő ára sem: négy főre 500 Korona. Olcsóbb családi belépő is kapható – láttam kiírva – de a pénztáros a világért sem akarta megérteni, hogy mit szeretnék. Lehet, hogy csak a helyieknek adják?

Karlstejn vára

Ceské Budejovicébe érve, megálltunk a város melletti bevásárlóközpontnál. Egyrészt az olcsó vacsora miatt, másrészt azért, hogy tájékozódjunk az árak felől. Az a tanácsom, hogy bevásárolni senki ne készüljön Csehországba. Az árak – élelmiszer, ruházat – az itthoniakhoz hasonlóak, vagy drágábbak, de a sör például olcsóbb.

 

A negyedik nap

A bőséges reggeli után elindultunk hazafelé és a tervnek megfelelően megálltunk Linzben. A város éppen csak ébredezett, valamilyen rendezvény volt előző este, erről árulkodtak a nyomok. Egy főtéri teraszon ittunk kávét. Ha addig nem is, de a számla láttán azonnal rádöbbentünk, hogy már Ausztriában vagyunk, méghozzá Linz főterén: két kávé, két fagyi 13 Euro. Rövid séta a városban és a Duna partján. Az óváros bájos, a főtér hűvös barokk eleganciája lenyűgöző, de én nem találtam nagyon izgalmas városnak. Valószínűleg bennem van a hiba, vagy csak egyszerűen már hazavágytam.

Ausztria – Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése

Linzi utcák

A Duna Linznél

Köszönhetően a legendásan jó osztrák útjelző tábláknak és a precíz forgalomszervezésnek, percek alatt a hazafelé vezető autópályán voltunk. Mivel a melki apátságot már láttuk, nem terveztünk „látnivalós” megállót. Most tapasztaltam meg, hogy megépült a Bécset elkerülő út, már nem kell a városon átvezető (egyébként nem rossz) úton közlekedni.
Köszönhetően az autópályának, gyorsan és kényelmesen hazaértünk.

Sokszínű ország, gazdag kultúra, nagyszerű élmény

Most valami nagyon ütős, átgondolt összefoglalást kellene írnom, de töredelmesen bevallom, hogy Csehországgal kapcsolatban elfogult vagyok. Jól éreztem, mert jól akartam érezni magam. Nagyon szeretem azt a bátor humort, bölcsességet és finom iróniát, ahogyan a csehek szemlélik a világot és a világban önmagukat. Jól látható ez az íróik műveiben, a filmjeiken. Javaslom mindenkinek, hogy csehországi utazása előtt hangolódjon rá a látnivalókra olvasással, filmekkel, zenehallgatással. Készüljön egy picit a gasztronómiából is, mert megérdemli ez az ország, ami többet kell, hogy jelentsen, mint egy önfeledt prágai sörözés. Nagyon gazdag történelmi múlttal és magas szintű, színes kultúrával bíró ország a cseheké, felkészülés nélkül nehéz befogadni és feldolgozni a sok élményt. De aki képes nyitott szemmel, az apró részletekre is figyelve kalandozni, rá fog jönni, hogy nagyon sok mindent tanulhatunk ezen a tájon. Én mindenkit bátorítok az utazásra, hiszen Csehország semmilyen értelemben sincs távol tőlünk.

Kalandra fel, irány Csehország!
Kastélyok, várak: www.zamky-hrady.cz

Mindenkinek élményekben gazdag, jó utat kívánok!

Dinka Péter

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés