Döbrentei István: Felső-Ausztria kis kitérővel Csehországba és Németországba – 2013
Egy bő egyhetes kirándulás Európa egyik legszebb vidékén. Sok információ a látnivalókról, árakról és látványos képek
Felső-Ausztria, Passau, Linz, Kematen an der Krems, Spital am Pyhrn, Ramsau am Dachstein, Altausse, Halstatt, Németország, Wels, Csehország, Cesky Krumlov, Hluboká nad Vlotavou, Ceské Budejovice, Voestalpine Stahlwelt, Gmunden, Vorchdorf, Ebensee, Melk
Nyári úti programunkban elsősorban Felső-Ausztria volt a célpont, de úgy terveztük, hogy a közelsége miatt megejtünk egynapos kirándulásokat Passauba és néhány cseh városba. Szállásunkat az interneten keresztül már jó előre lefoglaltuk Kematen an der Kremsben, egy Linz közelében fekvő településen.
1. nap
Mivel a Győr-Kematen távolság viszonylag rövid, ezért pici kerülővel mentünk, és az oda út délelőttjére is terveztünk már programot. Spital am Pyhrn nevű városkánál levő Standseilbahn Wurzeralm (Pyhrnpass strasse 33.) siklónál szakítottuk meg utunkat. Szerencsénk volt, mert az addig szemerkélő eső is elállt, valamint egy helyi ünnepség miatt a rendes ár (16 Euro ) feléért válthattunk jegyeket. Egy modern sikló vitt bennünket az 1400 méter magas hegytetőre.
Standseilbahn Wurzeralm
Fent folyamatosan változó időjárás volt, de így is csodálatos panorámában gyönyörködhettünk. Az étteremben magyar volt a személyzet, forró italokkal melegítettük fel magunkat. Az ünnep miatt az étteremben egy fúvószenekar játszott osztrák dalokat, kellemes hangulatot teremtve.
Kematenben a szállásunk elfoglalása után kirakodtunk és indultunk a délutáni programra. Vonattal mentünk vissza Spital-ba. Az út nagyon szép tájakon vitt, ezért terveztük be ezt a vonatos utat, mely 75 perces volt egyik irányba. A siklóra azért mentünk délelőtt kocsival, mert az állomásról nem közelíthető meg.
Spital am Pyhrn felé vonattal
2.nap
Reggel időben indultunk, mert több helyszínt is terveztünk. Először irány Ramsau am Dachstein. Itt kellett rákanyarodni a Dachstein strasszéra, ami a felvonóhoz vitt minket. A völgy állomásnál rengeteg autó, busz, kisebb parkolási káosz volt. Az igazi megpróbáltatás csak ezután jött, majd két órát álltunk sorban, hogy feljussunk a felvonóra.
Dachstein felvonó állomás
Dachstein felvonó
Viszont a Dachstein-gleccser nyújtotta élmény megérte a várakozást. Csodálatos idő, szikrázó napsütés, leírhatatlan látvány fogadott bennünket. 3000 méteres magasságba, az örök tél birodalmába jutottunk. -2 fok volt a hőmérséklet.
Felső állomása a felvonónak
Panoráma a gleccserről
Megragadtuk az alkalmat és júliusban kis mini hóembert készítettünk.
A sziklafalra épített kilátóteraszról csodás panoráma terült elénk. Van egy jégpalota ahova bementünk mi is. Ez egy barlangban található jégbevájt labirintus. Itt jégből készült szobrok, épületek részletei láthatók színes megvilágításban.
Dachstein Jégpalota
Az Eispalast-ból mozgójárdán juthattunk fel a tetőre. Egy nagy ( és viszonylag olcsó ) étteremben a hegytetőn fogyasztottuk el az ebédet. A lefelé vezető úton az utazás egy különleges formáját választottuk. Lehetőség volt az egyik kabin tetején utazni. Létrán jutottunk fel a kabin tetejére, maximum 10 főt engedtek fel. Hihetetlen érzés volt, tényleg csak a sziklák vettek körül bennünket a lefelé úton, alattunk a több száz méteres mélység.
Dachstein felvonó
A felvonó jegyeket meg kell őrizni, mert a visszaút során a kijáratnál fizetni kell az út használatáért, akiknek van felvonó jegyük, azoknak viszont ingyenes az út használata.
Következő célpontunk a Loser Panoramastrasse volt. Altausse helységtől lehet felmenni erre az útra, mint a neve is mutatja, szép látnivalókkal szolgál. 1870 méteres magasságig visz bennünket, igazi szerpentin, hajtűkanyarokkal. Fent egy nagy parkoló, szép panoráma,
Loser Pahnorama Strasse
A nap zárásaként Halstatt volt a következő célpont. Erről a kis ékszerdobozról nehéz újat mondani, sokan írtak már róla elragadtatással. Régebben egyszer már eljutottunk ide, de akkor szakadó esőben voltunk. Most a kellemes nyárias időben remek sétát tehettünk, megcsodálhattuk ezt a különös kis települést. Minden épülete nyújt valami érdekességet, nyüzsgő élet volt, mégis minden nyugalmat árasztott. Csak megjegyzem, már magyar feliratok is megjelentek a cukrászdáknál, kávézóknál, nyilván egyre több a magyar vendég.
Halstatt
3.nap
A mai napon Németország, Passau a három folyó (Inn, Duna, Ilz ) városa volt az úticél. Welsbe kocsival mentünk, ott az állomásnál egy parkolóházban hagytuk a kocsit. Korszerű ICE vonattal, nagyon kényelmesen, háromnegyed óra alatt értünk Passauba.
Az állomás kijáratával szemben van egy Információs Iroda a turistáknak. Itt rögtön vettünk PassauCardokat, 16 Euro/darab áron. Ezekkel máris ingyenesen utazhattunk a belvárosba. Feltétlen megéri a kártyát megvenni, a közlekedés, szinte minden látnivaló ingyenes vele. A Rathausplatzig mentünk. A Városháza maga is látványosság, sajnos rendezvény miatt nem jutottunk be az épületbe. Helyette a szintén ezen térnél található Glasmuseumba mentünk először.
Passau Városháza
Passau Üvegmúzeum
Több emeleten rengeteg szebbnél szebb üvegből készült tárgy, alkotás tekinthető meg.
Ezután hajókirándulás szerepelt a programban. A kikötő 7-es vagy 8-as állásából indulnak a hajók a háromnegyedórás városnéző körútra. Mi másra, mint a Kék-Duna keringő hangjaira indultunk. A hajón természetesen ételt-italt lehetett fogyasztani. Remek látvány volt Passau városa a folyókról.
Passau a Dunáról
Passaui látkép a Dunáról
A Duna és az Inn összefolyása
Itt az Inn egyébként sokkal szélesebb a Dunánál, az összefolyásnál jól látszott, hogy a két folyó színe mennyire különbözik. Partra szállás után igyekeztünk a St.Stephan Dom-ba.
Passau Dóm
Itt 12 órától koncertet hallgathattunk. Ennek a Székesegyháznak van a világ legnagyobb orgonája.17974 sípja van. Csodálatos a hangja. Tanácsként megjegyzem, hogy akik Passau kártyával mennek a koncertre, a Duna felőli bejáratot használják, mert a másik oldalon a jeggyel rendelkezők mehetnek be. Teljes telt ház volt, érdemes időben helyet foglalni. A koncert után megcsodáltuk a templomot. Egy belvárosi, hangulatos étteremben ebédeltünk. Délután felmentünk az Oberhaus-ba, a Felső várba.
Passau Felsővár
A Városháztérről légkondicionált kisbuszokkal lehet felmenni(kártyával szintén ingyenes). A várban múzeum és képtár is található és természetesen a vár épülete maga is látványosság. Van egy kiszögellése a várfalnak, ahonnan remek panoráma nyílik a városra és a három folyó találkozására.
A három folyó találkozása Passauban
Látkép a Felsővárból
Passau a várból
Passaui látkép
Visszatérve a városba, sétáltunk a belvárosi utcákban és mindenütt megtapasztalhattuk, hogy hihetetlen gyorsasággal tüntették el a rekord árvíz nyomait
Passau belváros
Majd már csak a visszafelé tartó vonatozás volt hátra a mai napból.
4.nap
Erre a napra Csehországba terveztünk programokat. Egy majd 100 km-es út volt első megállónk: Cesky Krumlov. A cseh oldalon az út egy nagy része a Vltava folyó mellett vezetett. A folyón nagyon sokan túráztak kajakokkal, kenukkal, több helyen láttunk a folyó mellett táborozókat. Valószínű, annak köszönheti a népszerűségét ez a folyó, hogy úgy láttuk, szabályozatlan, eredeti állapotában található. Cesky Krumlovban a vár alatt találtunk egy nagy parkolót, mintegy tíz perces sétára a vár bejáratától. (fizetni koronában és Euroban is lehetett)
Cesky Krumlov vár
A belső termek csoportosan látogathatók, míg elérkezett az indulási időpont, addig a vár szabadon bejárható részein barangoltunk. A várárokban medvék élnek, több helyről remek panoráma terült elénk a városról és a Vltava folyóról.
Kilátás a várból
Az általunk választott vezetett útvonal során bejárhattuk a kastély szépen berendezett termeit, a bútorok, fegyverek, képek, trófeák eredeti pompájukban tekinthetők meg. Különösen látványos volt egy hatalmas aranyozott hintó, mely az egykori tulajdonosoké, az Eggenbergeké volt. Szerencsénk volt, hogy időben érkeztünk, mert mikor végére értünk a bejárásnak, már nagyon sok turista csoport várt a látogatás lehetőségére. Ebédet a vár parkjában egy teraszos, cseh hangulatú étteremben fogyasztottunk. Az árak a hazaival lényegében megegyezőnek mondhatók.
Következő úti célunk Hluboká nad Vlotavou volt. A városka főutcáján sikerült parkolóhelyet találnunk. Érdekesség: kerékpáros fiatalok tekertek a megálló autókhoz, ők szedték a parkolási díjat. 90 koronáért tetszés szerinti ideig parkolhattunk. Innen egy negyedórás sétával kapaszkodhattunk fel a csodálatos várkastélyhoz. Egy gyönyörű angolparkban található a kastély.
Kastély park
Hluboka Nad Vlotavou kastély
Szintén csak idegenvezetéssel látogatható, magyar nyelvű sajnos nincs, de adnak magyar leírást, amit szinkronban lehet olvasni az idegenvezető magyarázatával. A kastély maga a csoda. Olyan pompával van berendezve, hogy nehéz rá jelzőket találni. A padlótól a mennyezetig bárhova néztünk, elképesztő gazdagság köszönt vissza. Nincs egy tenyérnyi felület, amit nem a legszebb faborítás burkolna. Vadásztrófeák, fegyverek, a vadászatokat megörökítő festmények díszítik a falakat. Szőnyegek, faliszőnyegek csodálhatók meg. A könyvtárban megszámlálhatatlan könyv és relikvia látható. Gyönyörű csillárok, kínai porcelán vázák láthatók. Ez a kastély maga a csoda, aki erre jár feltétlenül látogassa meg, másutt ilyet nem látni.
A kastélylátogatás után megkóstoltuk a zmrzlinát, a cseh fagylaltot. Finom volt.
A nap záró helyszíne Ceské Budejovice volt még hátra a mai napon. 15 perc alatt értünk a városba. A régi városrész központjában találtunk egy nagy parkolót, itt hagytuk az autót. Sétálva indultunk el a Fő tér irányába. Utunk során először a Fekete-toronynál álltunk meg, illetve annak tetején.
Fekete Torony és kilátás a toronyból
Nem számoltuk, de állítólag 225 lépcsőfok vezet fel. Valamikor harang és tűztoronyként szolgált, ma is jó néhány harang lakik benne. Fent kellett fizetnünk, a toronyőr meglepetésünkre magyar nyelven üdvözölt bennünket. Szép panorámában volt részünk, a város nagy részét beláttuk. Innen már csak néhány lépés volt a város főtere.
A város főtere
Hatalmas, 10000 négyzetméteres tér, melyet reneszánsz, barokk, klasszicista, többnyire árkádos épületek öveznek. Közepén a Sámson szökőkút található.
Sámson szökőkút
Itt van a bronz sárkányfejekkel díszített Városháza barokk épülete is. Harangjátékkal is szórakoztatott bennünket.
A városháza épülete
Egyébként minden ház teljesen rendbe téve, eredeti szépségében látható. Az ódon hangulatú utcákon sétálva lejutottunk a Moldva partjára, kicsit csalódás volt zavaros vízével. Visszaindulás előtt a Fő tér egyik éttermében egy kis “elő vacsorát” fogyasztottunk, majd elindultunk vissza Kematenbe. Még Linz előtt ért bennünket a mai nap egyetlen kellemetlensége: az autópályán hatalmas eső kapott el bennünket, alig lehetett látni, többen megálltak a sztráda leállósávjában.
5.nap
Az első nap, amit Linzben terveztünk eltölteni. Kematenből vonattal utaztunk.
Gyors, régiós vonattal lehetett menni, nem kellett parkolót fizetni, sokkal egyszerűbb volt. Lett egy másik előnye is, ugyanis a Linz Kártyát a vonatjegy bemutatására lényegesen olcsóbban kaptuk az állomás épületében található turista irodában. Háromnaposat vettünk, mert olcsóbb volt, mint ha két egynaposat vettünk volna, ráadásul kicsit több helyre volt érvényes. A városi utazás, a legtöbb múzeumi, kiállítási belépő ingyenes volt vele, sok helyre pedig kedvezményre jogosított.
Első utunk a tökéletes közösségi közlekedést kihasználva a Voestalpine Stahlwelt-be vezetett. Ez a hatalmas acélipari konszern látogatócentruma és kiállítási épülete.
Voestalpine Stahlwelt központi épülete
Ritkán tapasztalható előzékenységgel, udvariassággal fogadtak bennünket. Lehetővé tették, hogy bár nem regisztráltunk előre gyárlátogatásra, csatlakozzunk a következő csoporthoz. A gyár autóbuszával egy bő másfél órás gyárlátogatáson vehettünk részt. Csak néhány dolog a gyár méreteiről: több mint 200 km belső sínhálózat, saját kórház, tűzoltóság, hatalmas, autópályákon látható méretű benzinkút, saját kikötő. Bemehettünk a nagyolvasztó és a hengermű épületébe, ahol üvegfalon keresztül figyelhettük a gyártási folyamatot, megragadó látvány volt az izzó acélfolyam. Mindent szívesen elmagyaráztak, fényképezni sajnos természetesen nem lehetett. A gyári körút után megnéztük a kiállítást, egy sok emeletes üvegpalotában mutatják be önmagukat, termékeiket, interaktív kiállítási darabokon lehetett ismerkedni a gyártási folyamatokkal.
Fémgömbök a kiállítási épületben
Visszatérve a városba egy XXXL Lutz áruház éttermében ebédeltünk. Nem reklámként írom, hanem tanácsként, hogy ahol van Ausztriában ennek a cégnek áruháza, ott általában éttermet is üzemeltetnek, és az átlagnál olcsóbban lehet náluk étkezni.
Linz főteréről indul a Pöstlingbergbahn. A háromnapos kártyával ez is ingyenes. Egy nosztalgia villamos, ami a város fölötti hegyre visz fel bennünket. Állítólag a legmeredekebb vonalú normál villamos. Fent a hegyről szép panoráma tárult elénk, a várost a magasból is megcsodálhattuk. Itt található a Wallfahrtkirche, egy nagyon szép templom. Sétáló útvonalak, ajándékárusító pavilonok, vendéglátó helyek is vannak.
A Pöstlingerbahn
Linzi panoráma a hegyről
A Wallfahrtkirche templom belül
Visszatérve a centrumba, a főtérről induló városnéző ” kisvonatra”, a Linz City Express-re szálltunk. Magyar nyelvű idegenvezetéssel jártuk be a város főbb nevezetességeit a mintegy 3 órás útvonalon.
Városnéző vonatok Linzben
6. nap
Ismét Linzben töltöttük a napot. Belvárosi sétánkat a Neuer Dom megtekintésével kezdtük. Ausztria legnagyobb temploma gótikus stílusban épült. A második legmagasabb, de a kereszttel állítólag a legmagasabb is. Méretei lenyűgözőek. Kívül-belül gyönyörű, gazdagon díszített templom. Nagyon szépek a festett ablakok, az orgona, az egész templom. Mérete miatt csak részleteiről tudtam képeket készíteni.
A dóm
Maradtunk tematikában a templomok megtekintésénél. Kis területen találhatók az alábbiak: Karmelitenkirche (Landstr-n 33 szám alatt van) Ursulinenkirche (Landstr-n Fő tér felé) Alter Dom már a Fő térnél van) rendkívül gazdagon díszített, nagyon szép.
Alter dóm
Villamossal átmentünk a Duna túlsó partjára, ahol az Ars Electronica Centert látogattuk meg. Ez az üvegpalota egyszerre ad otthont a modern művészetnek, bemutatja a kor modern technológiáját, a mai tudományos élet vívmányait.
Az Ars Electronica Center épülete
Először egy 3 dimenziós filmvetítést nézhettünk meg. Csodálatos volt, járhattunk az űrben, megnézhettük a földet a világűrből, ugorhattunk a súlytalanságból. A vetítés után már szabadon, mindenki érdeklődési körének megfelelően barangolhatott. Szinte minden kiállított eszköz interaktív módon használható is volt. Robotokat, számítástechnikai eszközöket, de például művégtagokat is vezérelhettünk. Virtuális sétákat tehettünk a világ nagy városaiban, természeti csodáinál. De például lefotózták szemünk retináját, melyet azonnal elküldhettünk számítógépen. A felnőttek és gyerekek egyaránt teljes átéléssel használták a kiállítási tárgyakat. Az épület tetején egy panorámás étteremben fogyasztottuk el késői ebédünket.
Utána átsétáltunk a Duna egyik hídján és a Donauparkban tettünk egy látogatást.
A Donauparkban
Vissza a Fő tér felé még megcsodáltuk a Stadtpfarrkirche-t, Ausztria legrégebbi templomát.
Utána szó szerint torony iránt mentünk, ugyanis látszott egy torony teteje, amiről nem is tudtunk, nem szerepelt terveink között. Sikerült megtalálni az Oberösterreich Turm-ot. Ez egy parkolóház (City Parkhaus) tetejére felépített, fából épült 31 m-es szerkezet. A parkolóházban képzőművészeti kiállítással egybekötött kiindulási helyről különböző folyosókon keresztül számtalan lépcsőn jutottunk fel a torony tetejére. Nagyszerű kilátás tárult elénk Linz városáról. Nagy hiba lett volna kihagyni ezt a helyet.
Az Oberösterreich Turm és a panoráma a toronyból
Ezután a főtéren sétáltunk még egyet és vásároltunk helyi ajándéktárgyat. Még egy program volt hátra a mai napon: a Franz Josef Warte kilátótorony. Ez a Freinberg nevű hegyen van. Busszal közelítettük meg, majd kiadós, kaptatókkal tűzdelt erdei sétán jutottunk el hozzá. Nagyon szép kilátás volt a toronyból a városra és a hegy tövében folyó Dunára.
Linz város és a Duna a Freinberg hegyről
Ezzel véget ért a mai napi program, már csak a hazavonatozás volt hátra.
7. nap
Utolsó egész napos programunkat Gmundenben kezdtük. Ez a város a Traunsee partján található. Első programunk egy vonatos utazás volt a Traunseebahn-on. Ez egy helyi vonat Gmunden és Vorchdorf között.
A Traunseebahn szerelvénye
Parkolóhely található Gmundenben a Seebahnhof nevű végállomásnál. Élvezetes utazást nyújtott a gyönyörű tájon, a dimbes-dombos területen. A másik végállomáson, Vorchdorfban pedig sok régi vasúti kocsit és mozdonyt tekinthettünk meg. Visszaérve Gmundenbe, mentünk egy oda-vissza utat a város nosztalgia villamosával. Nagyon meredek a vonala, komoly emelkedőket küzd le. Az egyik vezető beszélgetett velünk és elmondta, hogy már volt Magyarországon üdülni. Ebédelni egy tóparti éttermet választottunk, étkezés közben is csodálhattuk a tavat, a vízimadarakat, a hajókat. Délután egy városnéző “kisvonattal” tettünk egy körutat.
Gmundeni városképek
Gmundentől elbúcsúzva Ebensee városa felé vettük az irányt. Itt található a Feuerkogelseilbahn felvonó. 1600 m magas fennsík a Feuerkogel. Ide lehet feljutni a felvonóval.
A Feuerkogel lábánál
A felvonó úton a hegyre
Gyönyörű természeti hely, egyedülálló kilátással. Sajnos a felhők néha alacsonyra ereszkedtek, de azért ahogy jöttek, úgy mentek is, nem fosztva meg bennünket a látványtól. Vigyázni kell, mert az utolsó járat 17 órakor indult a hegyről lefelé, mi is ezzel jöttünk le. Ezzel a napi programból már csak a szállásra való visszatérés volt hátra.
8. nap
A hazautazás napjára is terveztünk még programot. Mivel útba esett, meglátogattuk az apátságot Melkben.
A magyarul vezetett túráról lekéstünk, így azután egyénileg jártuk be az Apátságot. Gyönyörűek a múzeumi szobák, a márvány terem és a könyvtár, nagyszerű a kilátás a Dunára, csodálatos a barokk apátsági templom. Mindenhol szabad volt fényképezni, csak a vaku használat mellőzését kérték.
A melki apátság
A márványterem
Templom belső
Nagyon szép barokk parkban tehettünk sétát, virágokkal, ritka növényekkel teli környezetben.
Az apátság kertje
Az út végén egy kellemes hangulatú étterem várja a turistákat. Mi is igénybe vettük szolgáltatásukat, bőséges ebéddel búcsúztunk Ausztriától.
Nagyon kellemes napokat töltöttünk el. Újabb tájegységét ismertük meg Felső-Ausztria révén szomszédunknak. Jó ötlet volt átruccanni Csehországba, remek kastélyokat ismerhettünk meg. Passau pedig szintén örök emlék marad. Mindenütt tökéletes ellátást, vendégszeretetet tapasztaltunk, csak kellemes emlékek maradtak.
Döbrentei István, Győr
Döbrentei István: Autóval, vonattal, felvonóval, hajóval a svájci hegyek között – Svájc- 2012
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Ausztriáról >>
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Csehországról >>
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Németországról >>
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto |
utikalauz.hu