Ekker József: Szatmárcseke – 2007

Ekker József: Szatmárcseke – 2007. október

Röviden elmesélt felső-tiszai horgászkaland, kis kultúrkörítéssel és szép képekkel a környék látnivalóiról

Minden embernek kell, hogy legyen valami hobbija, amiben sikerélménye van, amely hobbin keresztül hasonlóan gondolkodó arczokkal ismerkedhetik és ápolhat akár baráti kapcsolatot. Jómagam többek között horgászok, a világ bármelyik végére elmegyek egy jó fogás reményében, főleg, ha cimborák hívnak, és soha nem látott halak zsákmányára van kilátás.

Az internetes levelezőlistánk pillérei idén Szatmárcsekét célozták meg, azzal a mottóval, hogy október közepén még jó eredménnyel lehet fogni a Tisza békés halait, de komoly esély van akár a menyhalak fogására is, sőt, ha szerencsénk van, láthatunk védett dunai galócát, de komoly süllőket biztosan ejtünk.
Ennél több nem is kell, a vadászösztön elnyom minden más reflexet, irány Szatmárcseke.
Ketten indulunk Szolnokról, kombi autóval, a kocsi fullra tömve, kétféle csónakmotor, evező, benzinkanna, hálózsákok, bogrács, kondér, kenyér, marhalábszár, és persze a rengeteg horgászeszköz, alig tudjuk a hátsó ajtót lecsukni.

Mátészalkáig szép, nyugodt utunk van, onnan még kisebb forgalmú utakon megyünk, kétoldalt diófák, rendezett porták a kis falvakban, az út mentén hagymás és krumplis zsákok, veszünk mi is, az ár pont fele a szolnokinak.
Szatmárcsekén könnyen megtaláljuk a szállást, hatalmas, pázsitos telek, gyümölcsfa liget, az udvarban nyitott szín alatt kemence, szövőszék, rokka, az udvaron bográcsállványok, grillezőhelyek, vagy húsz túrakenu téli állványon, a főépületben zuhanyzók, mosdók, nyitott, de nagyon jól felszerelt konyha, a házban kandallóban ropog a tűz.
Sehol egy lélek, elsőnek jöttünk, a tulajdonosnak sincs híre, kipakolunk.

Csinálunk pár fotót, leballagunk a 300 m-re lévő Tiszához, nagyon tiszta kék a víz, kavicsos a part, ez újdonság Nálunk, Szolnok környékén zöldes-barnás a folyó, és a partja többnyire homok-agyag-márga.

Visszaballagunk a szálláshelyre, közben érkezgetnek a többiek, ki Budapeströl, ki Szegedről jön, lassan együtt a csapat. Lecsót kezdünk főzni, mire elkészül, befut mindenki, a fanatikusok lemennek a palajra*, és sorban fogják a menyhalakat, emelkedik a hangulat, megszületik a “Blues az öreg galócához” című dal, gitár és szájharmonika kísérettel.
 
Másnap horgászat, előtte persze felderítés, terepszemle, a Tisza felső szakasza egészen más, mint az ismert középső rész. Tiszta, kék víz, akár 3-4 méterre lelátni a köves, kavicsos mederbe, nagyon sebes a víz, nagy a sodrás.  
Nagyon jó horgászhelyeket találunk, a vízben paduc-bandák, domolykók, rengeteg sügér. Nem nagyon eredményes a peca, de a jó levegő és a társaság miatt ez nem is érdekes.
 
Délutánra készül egy kis marhalábszár pörkölt. Hiába derült az idő, a hideg szél miatt mindenkinek jól esik a meleg étel, persze az előzetes pálinkák, illetve a pörkölt utáni fantasztikus borok sem maradnak el. Este grillezés, pálinkázás, borozás, tetszőleges sorrendben. Absztinens barátunk teát főz, mi nem kérünk, de segítünk megoldani a világ számos problémáját, elméletben.
 
A harmadnapi peca előtt cserkészek kicsit a környéken, Szatmárcsekén érdemes felkeresni a Kölcsey házat, korán reggel nincs még nyitva, ezért fotózok párat a világhíres kopjafás temetőben, ahol Kölcsey Ferenc síremléke is áll.
Közel van Túristvándi, itt található a működőképes állapotúra felújított, 1899.-ben épült vízimalom, nem forognak a kerekek, a duzzasztott vízben kis csukák pihennek a part mellett.

Kicsit kerülni kell Tiszacsécse felé, itt született Móricz Zsigmond, pechemre a Móricz ház sincs még nyitva (nem szabad ennyire korán kelni), itt található az 1822.-ben fából épült harangtorony, tíz éve építették újjá. Elkanyarodok a torkolat felé, itt Túr-bukónak nevezik, az alacsony vízállású Tiszába műgáton által folyik be a Túr, jó horgászhely lehet.

A napi horgászat azért nem maradt el, bár túl nagy kárt nem sikerült a Felső-Tisza halaiban tennünk, pótcselekvésként inkább tivornyáztunk kicsit, babgulyás, grillezés, halsütés (egy kisebb afrikai állam még jóllakott volna), és ment a duma reggelig.

Negyedik napon szedelőzködtünk, indulni kellett haza. Végre találkoztunk a tulajdonossal, barátsággal elszámoltunk, nem rendült meg a hátrahagyott látványon (nem szerettünk mosogatni).
Úgy gondolom, hamarosan vissza kell ide jönni családostól is, rengeteg látnivaló és érdekesség kimaradt, a Szatmárikum házai, a szilvalekvár, a szilvórium, sokkal több idő kell a környékre.
Legközelebb inkább nem horgászom, de mindent bejárok.

Üdv: Ekker J.

* palaj – a Felső-Tisza környékén a fövenyes, széles, lapos partot jelenti, a meredek partot szakadt-partnak hívják – a szerző magyarázata

A szerző írásai Az Útikalauzban

Ekker József: Boldogkői, füzéri várlátogatás, zenével, wellness-szel körítve – 2007

Ekker József: Budva, Becici, Sveti Stefan, Kotor, Tara-folyó – Szerbia, Montenegro – 2005

Ekker József: Szatmárcseke – 2007

Ekker József: Vorderstoder – Felső-Ausztria -2007

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu