Gál Zoltán György: Pádis-karsztfennsík, Bihar hegység – Románia – 2006

Gál Zoltán György: Pádis-karsztfennsík, Bihar hegység – Románia – 2006. július

Egy különleges szépségű kiránduló vidék bemutatása az elinduláshoz szükséges minden fontos információval

Családommal és egy kedves baráti családdal, kisgyermekekkel jártunk fent ezen a csodálatos karsztvidéken, 1100 méter terngerszint feletti magasságban – amelyhez fogható nincs másutt a Kárpát-medencében.

Maga a Bihar-hegység név általában használatos a Nagyvárad-Kolozsvár-Gyulafehérvár-Déva által közrezárt területre, melyet más néven Erdélyi Szigethegység néven is emlegetnek (ha valaki ránéz a domborútérképre, mindjárt egyértelművé válik, miért).

Maga ez a terület pedig a Biharból, a Vigyázó-(Vlegyásza), a Királyerdő-hegységből és a Gyalui havasokból áll. A legmagasabb csúcsok mintegy 1600-1700 méteresek. Emiatt aztán a táj nem Magas-Tátra, vagy Fogaras-jellegű, hanem inkább havas-alji. Annak viszont lélegzetelállítóan szép.

Leírásom a Biharról, annak is a középső részén lévő, 1200-1300 méteres gerincek által közrezárt Pádisról szól.

A terület magyarországi fogalmak szerint nehezen megközelíthető. Lényegében két út van: a nyugatról, Belényestől (Beius) a Köves-Körös folyó mentén felvezető és az északról, Bánffyhunyadról (Huedin) közelítő irány. A Pádisig Bánffyhunyadról nekem 3.5-4.5 óra, Belényesből bő 2 óra kellett kocsival. Természetesen autóról beszélünk, vasút csak a hegyvidék peremén jár, autóbusz kissé beljebb is, de ehhez a helyiek ismeretére van szükségünk. Igen jó a nem ‘peres’, meglehetősen ballonos (magas) gumiméret, azt nehezebb kivágni. Vízelvezetéssel nem rendelkező, gyakran vízmosta, murvás, köves utakról beszélünk. A helyiek és anyaországiak is bátran nekivágnak: Dacia és 6-os Audi egyaránt látható.

A hegységet általában – a főszezonban mindenképpen – sokan keresik fel, de nem számítsunk annyi turistára, mint a Pilisben. Bár a vidék inkább románok által lakott, tapasztalatunk szerint 50-50% arányban látogatják magyarok és román nemzetiségűek. Mindenki köszön egymásnak, és dívik az a jófajta (pl. tátrai) turista-összetartás, ami itthon már kihalóban.

Legjobb kirándulóidő (száraz napok) szeptember-októberben, mint általában a hegyvidékeken. De ekkor már sátrazni hideg van: arra meg a nyár való. A hó korán leesik, és hosszan megmarad. Érdemes a többi turista viselkedéséhez igazítani a saját terveinket – hátha ők már többet tudnak a “hegyről”. Bátran forduljunk másokhoz: itt mindenki igen segítőkész.

Térképekkel való ellátottság mára igen jó: van (szűkítve a perspektívát) Szigethegység, Bihar-hegység és Pádis térkép is, no meg jófajta Kárpát-medence autóatlasz, magyar és román településnevekkel. A turistatérképek akár helyben (pl. a Pádisonm, a Glavoj-erdészház rétjén található kioszkban) is beszerezhetők, de legjobb indulás előtt pl. a Villányi úti Budai Térképboltban, vagy a Bajcsy-Zsilinszky úti térképboltok valamelyikében felszerelkezni.

Útikönyvként a csíkszeredai kiadású Erdély Hegyei sorozat 20., javított (vagy régebbi, azt hiszem: 3.) kötetét (Bihar-hegység), illetve a már csak antikváriumból beszerezhető Mátyás Vilmos: A Bihar-hegység útikönyvet ajánlom. Utóbbi sűrűn támaszkodik a XX. század első felében élt Dr. Czárán Gyula, a Bihar-hegység feltárójának, atyjának (méltóbb kifejezés az Édesapa volna) leírásaira. Maga a könyv is egy csoda, ezer barlang-rajzzal, térképvázlattal, jó tanáccsal, stb.

A hegység szívében való túrázásra a legalkalmasabb, ha felmegyünk pár napra, és fent – akár sátorban, akár turistaházban (www.padis.ro, www.cabanacetati.ro – magyarul, angolul is van infó, egy éj szobában kb. 30 új lej, azaz 2400.- Ft) megszállva túrázunk. Lehet könnyebbet, nehezebbet választani, de kell egy jó bakancs, esőkabát, vizespalack. Élelmet és egy gázfőzőt jó vinni, de a (már említett) Glavoj-réten sok minden kapható. Vagy a Csodavár-menedékházban (www.cabanacetati.ro ) reggeli, meleg vacsora 10 és 20 új lejért befizethető.

Most a nyugati irányból közelítettünk. Belényesből délre kell tartani, majd a (jól látható, főút menti) sörgyárnál (Szedres, Sudrigiu) balra, keletnek kanyarodni a Köves-Körös mentén. Iránynak a kiskoh-i (Ciscau) Medve-barlang van jelezve, de mi az elágazásnál balra tartunk Vaskőfalva (Pietroasa) felé. Itt elfogy az aszfaltút, de mi megyünk át a falun tovább, egyenesen Bogatelep (Boga) felé. Mintegy 10-12 km, közben 7-8 km-nél jobbra kiágazik egy út a Flóra-rét (Poiana Florilor) és a Galbina-kőköz (Cheile Galbenei) felé. Az úton elég nagy a forgalom, sok magyar rendszámú kocsit is látunk. Balra lesz egy panzió, majd egy sziklaszoros és aztán Boga-telep. Varázsos helyen fekvő üdülőhely.

Innen egyenesen (balra nem letérve), lassan emelkedő úton hagyjuk el a völgyet. Szerpentinünk a Bál-réti nyeregbe (Balieasa) tart, ahol belépünk a Pádisra. Az út igen rossz, köves, lassan, egyesben hajtsunk. Mintegy 8 km, a vége felé mellénk szegődnek a hegyre tartó villanyvezeték oszlopai is. A növényzet lassan fenyvesbe vált.

A Bál-réti nyeregben érdemes megállni. Színes térképes tájékoztató tábla fogad (ezek mind román nyelven). A táj lenyűgöző. Ide futunk be egyébként, ha Bánffyhunyadról (Huedin) Havasrekettyén (Rachitele) át, a Pádis-menedékházat (Cabana Padis) érintve jövünk fel kocsival.

Sátor reggeli ködben

Az egyenesen menő ág mintegy 5 km múlva éri el a Pádisi menedékházat. Erre kell tartani, ha a Szamosbazárt (Cheile Somesul Cald), vagy a Havasrekettyei (Rachitele) vízesést keressük fel. Táborhelyünk, a Glavoj-rét az elágazásnál jobbra tartva, lassan ereszkedve 3 km múlva érhető el.

A Glavoj-erdészház (Canton Glavoi) melleti réten nyaranta igen sokan sátraznak; kocsival jobbára, klassz kupolasátrak is gyakoriak. Élelem (mint említettem) kapható, ám célszerű Nagyváradon, vagy Belényesben bevásárolni. Kártyával lehet fizetni a belényesi Glady’s Supermarket-ben (a templomtól balra 100m, van magyarul is beszélő eladó).

Ivóvíz az erdészházzal (és a kioszkkal, ABC-cskével) szembeni friss, bő vizű karsztforrásból nyerhető.

A hegyen legyen nálunk készpénz. Figyelem: még használatos a régi Lej (ROL), de sok már az új Lej (RON) is, 1 új lej = 10.000 (tízezer) régi lej. 1 új lej kb. 75-80 Ft-ot ér. Legközelebbi ATM Belényesben (Beius), forintot is ott váltanak a bankban.

Glavoj-rét

A réten a patak mindkét oldalán lehet sátrazni, mintegy 2-3 négyzetkilométer területen, úgyhogy nem kell egymás “nyakán” lenni. Patakcsobogás, hajnali ködpára, kora délutáni futó záporok biztosítottak :). Egymás sátraihoz, kocsikhoz szerintünk senki nem nyúl, de pénzt, fotógépet célszerű nappal magunkkal vinni. A jellemző társaság a komoly, természetszerető turista, bár néhány hangoskodó alak előfordul. Néha átvonul a helyi birkanyáj, vagy néhány legelésző paci bóklász a sátrak közt. Remek a levegő. Van pár mellékhelység céljaira épült bódé, de az emberek a környező fenyőerdőbe járnak…. nem probléma. Sajna a szemétszállítás nem megoldott; a kirakott 3-4 konténert az erdőgazdaság szezononként valószínűleg csak egyszer üríti (:, úgyhogy sok a tűzrakóhelyeken otthagyott palack, stb. Célszerű a sajátunkat elégetni, vagy magunkkal vinni le a hegyről.

Lehet nyugodtan tüzet rakni, és ezt sokan teszik is, de a fellehető tűzifa sokszor nedves, jól jön a gázfőző.

Ja: és az egész ingyenes: senki nem kér a táborozásért semmit.

Csodavár menedékház

A völgyben tovább lehet menni kocsival (bár van a Glavojnál egy sorompó, de bátran kinyitható): kb. 15 p (mintegy 2000 m) innen, vagy gyalog 40 p a már említett Csodavár menedékház. Szépen felújított épület, 2-4-6 ágyas szobákkal, remek szakáccsal. Az említett honlapon telefonszám, magyarul ígérnek választ a 00 40 721 123 063 mobilszámon.

Parkolás mindenütt (a ház mellett is) biztonságos.

A Pádisról tudni kell, hogy tele van hihetetlen karsztjelenségekkel. A Csodavár (a Glavoj-rétről a kezdete fél óra gyalog) egy két hatalmas, történelem előtti időkben beszakadt barlangrendszerből álló képződmény: két 80-110 m mély szakadékgödör, amelynek a peremén is fut turistaösvény kilátópontokkal (kisgyermekkel még épp hogy járható), mintegy 2-3 óra. Azonban a “nagy durranás” lemenni, megnézni a két “várudvart” összekötő barlangot, a búvópatakokat…… ránk ez még vár. De könnyen megtehető, jelzett turistaúton, azonban nem kisgyermekekkel. Esős napokon kissé sáros lesz az ember, és jól jön egy led-es fejlámpa, ha be akarunk nézni a barlangba. Mindenütt akad más kiránduló, akihez lehet információért fordulni. Néha kifejezetten “zsúfolt” a hely – mint a János-hegy egy őszi vasárnapon.

Csodavár

A Csodavárban alul kibukkanó patak a Ponor-rét víznyelőiből, és a közeli Hamlet-(Caput) barlang víznyelőjéből származik, majd ismét a sziklaüregbe bújva közeli Porcika-(Bortig) gerinc túloldalán, a Galbina-kőközben (szurdok, Cheile Galbenei) bukkan elő. Majd elbújik egy (járható) barlangba és az Eminenciás-vízesésben bukkan ismét elő, kissé lejjebb a Galbinában. A Galbina a Flóra-réttel a Csodavár körútjától egy 5-6 órás kitérővel megnézhető. Lenyűgöző képződmény, de a kisgyermekeket háti hordozóban vigyük: szükségünk lesz a kezünkre. És ha beázik a bakancs, hát na bumm!

A Glavojtól könnyű, kétórás séta a Hamlet-barlang. Itt nyelődik el a Medve-völgy teljes vízkapacitása. A barlang eleje sziklás és picit járható. Itt is sok a turista, nincs veszély.

Kicsit tovább a Medve-völgyben, majd a Hideg-forrásnál jobbra fel a jelzésen, 3 órás túra keretében lehet felkeresni az Elveszett Világ (Lumea Perdita) nevű erdőrész négy zsomboly-barlangját. Ezekbe csak barlangász juthat le, de felülről is lenyűgöző a néha 80-100 m-es mélység, a behullott fenyőtörzsek, a felszálló pára és a barlangi patak mélyből előtörő zúgása. A legszebb az Iker-zsomboly, mely a Fekete-zsombollyal feltárt, föld alatti összeköttetésben áll.


Hamlet-barlang	Iker-zsomboly

Az Elveszett Világ összekombinálható egy Ponor-réti kitérővel, nekünk így a Glavojtól 5 óra volt Hamlet-barlangostul. Itt bukkan elő a Ponor-vízkeletben (Izbuc Ponor) az a patak, amely majd 800 m múlva a Ponor-réten elnyelődik és a Csodaváron át a Galbina-kőközbe jut.

A Meleg-Szamos (Somesul Cald) híres szurdoka, a Szamosbazár gyalog 2-3 óra a Glavojtól, úgyhogy érdemes odagurulni kocsival (sátor nyugodtan maradhat felállítva, benne a matrac, hálózsák) a Bál-réti nyergen (Baileasa) át a Pádis-menedékház felé, előtte balra letérve.

A Pádis még számos csodát rejt, melyek ránk várnak. Minket ide barátaink szíves kalauzolása vitt el, hátha a miénk meg majd segít másokat e csodák megismerésében.

Szép kirándulást!

Gál Zoltán György

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet – E-mail: szerkesztokukacutikalauz.hu

Egy kiegészítés az Üzenőfalról:

Kiegeszitenem Gál Zoltán György Padis leirasat: szoval ket uton lehet feljutni, egyet leir a szerzo, a masikat csak megemliti: ez erinti a Pádis-menedékházat. Ez utobbit sajat autoval _erosen nem_ javaslom, mert akkora vizmosasok vannak benne, hogy garantalt az alvaz, kipufogo rongalodasa. Mentunk arra 2006-ban, de senkinek se javaslom. Inkabb a szerzo altal leirt ut a nyero, visszafele hal’ Istennek arra mentunk. (Lukacs Gyula E-mail: #lukit@rozsomak.hu – 2007. Július 14.)

A szerző írásai Az Útikalauzban

Gál Zoltán György: Vezúv, Pompeji, Herculaneum, Solfatara – Olaszország – 2008

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu