Gál Zoltán György: Székelyföld – másodszorra – Románia – 2008

Állandó szerzőnk a tőle megszokott lélekkel és gondossággal mutatja be azokat az erdélyi helyeket, amelyeket többször is fel kell keresni – az írást szép képek illusztrálják

Szeretném ebben a cikkben azokat a helyeket a Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlani, melyeket elsőre nem valószínű, hogy felkeresne/megtalálna, mikor erre jár. Viszont értük érdemes másodszor (s ha nem fér be minden: harmadszor, negyedszer) is visszatérni. Székelyföld magáért beszél. Látni kell annak is, akinek nincsenek itt ismert gyökerei, hisz mélyen, belül – ha erre járunk és jól figyelünk – mindnyájunknak vannak szálai, melyek ide kötnek. A táj, a hegyek, az emberek segítenek megtalálni Magunkat, azt, ami valójában fontos. Közelebb kerülsz itt a Teremtőhöz.

Ha megszállsz, tedd ezt falusi turizmus keretében – keress egy házat, kedves, otthonukat számodra megnyitó embereket.

Idén nyáron ismertük meg Zeteváralját (Subcetate) – remek hely, ha az udvarhelyi “oldalon” töltenéd az időt. A megközelítés könnyű: Szereda (Miercurea Ciuc) felé, a 13A úton elhagyva Udvarhelyet (Odorheiu Secuiesc) rögtön az első faluban, Fenyéden (Bratesti) kell északkeletnek fordulni a gyergyói (Georgheni) útra, innen pedig mintegy 20 km az elágazás, ahol jobbra tér a (ma még) köves út a Hargitára. Innen minden irányban elfogadható utakon lehet közlekedni.

Hadd ajánljak akkor pár látnivalót

Elsőként a Hargitáról. Az említett úton, a zeteváralji elágazástól mintegy 9 kilométer Ivó falu felső vége, ahol jobbra tér az út (keresd a Madaraş kiírást). Itt mindig van turistaforgalom, idáig városi kocsival simán el lehet jönni. Innen viszik a vállalkozó székely szekeresek fel a hegyre azokat, akik sajnálják az autójukat a további 12 kilométeres útra. Bevallom, csak sejtem, hogy 30-40 lej (2000-2500 Ft) a fuvardíj fejenként, de lehet, hogy megéri. Bár sok köves úton jártam már Erdélyben, de ez a szerpentin autót kínoz a javából: komoly a szintemelkedés. Azért fel lehet menni, de a “kétkerekesek” a Fedeles-kútnál (az út 2/3-a) gyakran leteszik a gépet, és gyalog folytatják. Az utat idén nyáron már módszeresen alapozták: agyag, arra zúzott kő, arra cementes réteg – úgyhogy javulni fog a minőség; kérdés a vízelvezetés.

A Hargita nyerge (a Mihály-havas és a Madaras közt) télen-nyáron forgalmas. Télen síterep (ha nem is nagy, de 3 felvonó és fekete pálya is van), nyáron meg úgymond zarándokhely (azaz utóbbi inkább igaz a Madaras tetejére, arról mindjárt). Itt, a nyeregben található a Madarasi-menedékház, meg pár hegyi panzió, üdülő.

A Hargita maga valójában egy réges-rég lepusztult vulkán teteje, ahol a kráter peremének kiemelkedései most hegytetőket alkotnak: ezek a Rákosi-, Csicsói, Madéfalvi- és Madarasi-Hargita. Van még egy kráter a Libán-tető nyerge felé, melynek morfológiája kevésbé felismerhető. A táj szelíd, már-már dimbes-dombosnak tűnik. De ne feledd: 1500-1700 méteren jársz; mihelyst gyalogolni kezdesz, rájössz: ez hegy ám a javából.

Ha leparkoltál, indulj a Madaras felé: közvetlen a ház mellett felfelé az ösvényen 20-25 perc az út, az elején kaptatóval. A hegy teteje már cserjés-füves, és telis-tele van kopjafákkal, keresztekkel; elszármazott és hazavágyó, vagy példaadásért ide zarándokló magyarok állították őket.

Innen a nyeregbe visszatérve – ha az égi áldás nem zúdul a nyakunkba – érdemes a sípályák tetejére, a Mihály-havasra felsétálni a kocsiúton – remek a kilátás.

Templomnéző nap

Részletes térkép itt: http://lazarus.elte.hu/hun/maps/1910/gonczy/udvarhely.htm

Ha a Hargitát abszolváltad, hangulatváltásként kulturális programot javaslok: Küküllő-menti templomok. Nagygalambfalva (Porumbeni) és Bögöz (Mugeni) templomai egyszerűen elérhetők az Udvarhely-Keresztúr (Cristuru Secuiesc) út mentén, egyaránt megérnek egy megállást. Nagyrészt a XII-XIII.sz-ból származó, festett (később, a reformációkor lemeszelt) falú református templomok, megkapó belsővel, a gótika és a reneszánsz építészetének kézzel fogható jegyeivel. A nagygalambfalvi tiszteletes úr, Kányádi György regényes történelemórája szintén egy élmény, tessék a templomkertből bekopogni a parókiára!

Kalandosabb elérni Székelydálya (Daia) templomát, bár ha okosan (ó igen, utólag könnyű!) közelítjük, nem gond. Bikafalva után tessék Miklósfalva (Nicolesti) és Kányád (Ulies) felé délre térni, ez az egyetlen aszfaltos út errefelé. Figyelem: a 2008. év eleji iGO térképek nem tudják, melyik út a szilárd burkolatú; komoly tévedések előzhetők meg, ha nem hagyatkozunk rá.

Székelydálya Kányádtól keletre (balra) térve érhető el, pár kilométer poros úton. Megéri a kitérő. A romos templomot a gyülekezet – belső és külső nehézségekkel megküzdve – tényleg az összeomlás széléről hozza vissza. Az épület külső felújítása már szépen alakul. A tiszteletes úr szerkesztette, falképekről, kazettás mennyezetekről szóló könyv “Fényhozók” címen a templomban is kapható.

Vissza Kányádnak, aztán nyugatnak – erre pár kilomltert még tart az aszfalt – Székelyderzs: unitárius templomerőd (nekem a barcasági Prázsmár evangélikus erődtemploma jut róla eszembe); kedves kalauzolás, DVD-ROM, minden elérhető. Érdekesség, hogy a falusiak a mai napig az egyik bástyában tartják kampókra aggatva a kolbászt-szalonnát.

Legyen akkor megint egy nap kirándulás: Vargyasi- Almási -szoros

Több helyen olvasni erről a nevezetességről: egyesek szerint “Erdély legszebb szurdokvölgye”. Minden esetre érdemes egy túrát beiktatni. A kirándulás nehézségi foka, mint a Tordai-hasadéké (azaz nem nehéz), de a megközelítése mindenképpen kalandosabb. El kell dönteni: elég nekünk a minimális földút-mennyiség, vagy cél a rövid megközelítés.

Ha az első esetet választjuk: egy megoldás van: irány Szereda, majd a Csíkszereda (Miercurea Ciuc) – Sepsiszentgyörgy (Sfantu Georghe) országútról Málnásnál (Malnas) letérni, és Baróton (Baraolt) át Vargyas (Varghis), majd a falu végén jobbra (északnak) kezdődik a bekötőút (erről mindjárt írok).

A második esetben két megoldás javasolt

az “a” változatot próbáltuk: az Udvarhely-Keresztúr útról Boldogfalvánál (Feliceni) Barótnak (délkeletre) letérve, és Homoródszentpálnál a villás elágazásban balra (keletnek) térve Oklánd (Ocland) és Vargyas. Az aszfalt Szentpál és Vargyas közt hiányos, azaz helyenként porút/kövesút. Lassan kell menni, az a titka.

A “b” változat az Udvarhely-Csíkszereda útról Kirulyfürdő (Chirui) – Homoródalmás útvonalon, északról közelít a szoroshoz. Bár ez a legrövidebb, ezt ajánlotta mindenki legkevésbé: benézve az út elején én sem ajánlom. A szorost egyébként is délről gyalog kényelmesebb elérni

Ha a 2/a utat választod: érdekes helyet érintesz: a homoródszentpáli madárpihenő az út két oldalán, halastavak mentén terül el. A kerítésdróton, póznákon mindenfelé halászsasok lesik a zsákmányt, az egyik tónál rengeteg a horgász. Érdemes egy negyed órát csendes szemlélődéssel tölteni.

És akkor igértem a bekötőutat: Vargyasról a falu nyugati végén északnak a völgybe tér az út, ki is van írva, hogy Vargyasi-szoros (Cheile Varghis? Nem emlékszem, talán románul van…). Ez egy jórészt szintemelkedés nélküli, ám nagy gödrökkel tűzdelt út a völgyben, kemény 10 km. Lassú menetben kispolszki, Trabant, minden kocsi megjárja. Csak hát 40-50 percet rá kell szánni. Az út végén balra ismertető tábla a szorosról – itt fordulj balra és további 200m után parkolj le a réten.

A nyári szezonban már itt várnak a baróti “Elveszett Világ Turista Egyesület” kiscserkészei, és magyar nyelvű, színvonalas szórólapot, térképet kapsz a pár lejes, névleges belépti és parkoló díj fejében.

A szoros igen megkapó: nagy sziklák közt rohan a patak vize. Két sodronykötél hídon ide-oda átkelés a patakon és már benn is vagy a barlangoknál. Jobbra át a hídon és vissza a túlparton, majd fel a hegyoldalban vaslépcsőn: itt is vagy az Orbán Balázs-barlangnál. Fejlámpával be lehet kukkantani, de igazából kúszós-mászós, “szakembernek való”. Vissza a völgybe és a szűkülő patakparton tovább a jelzett ösvényen. Lassan kikapaszkodunk a balparton, egyre feljebb, majd meredeken ki az erdőből jobbra, az utolsó nagy fa alatt szerény forrás. Érdemes felette a dombgerincre kikapaszkodni: innen csudaszépen rajzolódik ki a szurdok kanyarulata.

A gerincen, a Farkas-ösvényen való visszatérést eső után a sár nehezíti, inkább ugyanazt az utat válasszuk. Ha az ösvény sziklái csúsznak, menjünk a nagy fűben mellette.

Transzfogaras autóút

Ha ez volna a Grossglockner-út, mindenki tudna róla. Ha fizetni kéne érte 20-30 Euró-t, özönlenének a kirándulók. Igy csak népszerű. És lenyűgöző. Érdemes a Székelyföldről egy kirándulást tenni ide. Nem kis távolság, de össze lehet kötni például Fogaras város, vagy a nevezetes kerci apátság romjainak megtekintésével.

A Transzfogaras út egy megalomán elme szüleménye: a mindössze pár tíz km. hosszú Fogarasi-havasok gerincén Erdélyből Óromániába, mintegy 90 km-en át vezető országutat gazdaságilag teljesen szükségtelen, ökológiailag vitatható, turisztikai célból meg (minden bizonnyal) rettenetesen drága vállalkozás volt megépíteni. Persze akkor, mikor épült (1970-es évek eleje, ha nem tévedek), nem csak a munkaerő, az emberélet sem volt túl drága. Az út munkálatain állítólag politikai foglyok is dolgoztak. Minden esetre elkészült és a burkolatát pár éve felújították, az út teljesen biztonságos és gyönyörűszép.

Tanult motoros kollégám a Totalbike oldalon remek beszámolót publikált még 2004-ben a témában http://totalbike.hu/route/fogarasok2/, úgyhogy tesség bátran böngészni. Pár praktikus ötlet talán:

Először is a javasolt megközelítési útvonal: Székelyföldről végig a Székelykeresztúr (Cristuru Secuiesc) -Héjasfalva (Vinatori) vonalon a főútig és onnan

a jobb megoldás: Segesvár (Sigishoara) – Segesd (Şaeş) – Hégen (Brădeni) – Szentágota (Agnita) – Nagysink (Cincu) – Kissink (Cincşor) útvonalon elérni a Fogaras-Nagyszeben utat, majd ezen pár km-t jobbra (nyugatnak), azután addig, míg balra ki nincs írva Kercisóra (Cârţişoara), illetve a Transzfogaras (Transfâgarasan) – itt térsz a hegyeknek (délnek)

a rosszabbik megoldás: Héjasfalváról Brassó felé: Kőhalom (Rupea), majd letérés Olthévíznél (Hoghis) Olthidegkút (Fântana) és Sárkány (Sercaia) felé. Figyelem: az Olthidegkút-Sárkány átkötés burkolata aszfalt, de csapnivaló: iszonyú kátyúk! Sárkánynál érjük el a Brassó-Fogaras (Fâgaras)-Nagyszeben (Sibiu) országutat. Innen Fogarason át egészen a Kerc-i (Cirta) leágazáson túl addig, míg balra ki nincs írva Kercisóra (Cârţişoara), illetve a Transzfogaras (Transfâgarasan) – itt térsz a hegyeknek (délnek)

Ne menj a Boldogfalva – Homoródszentmárton – Kőhalom úton: egy jókora on hiányzik az aszfaltburkolat (erről persze iGo nem tud).

Kercisóránál (Cârţişoara) már nem tévesztheted el a hegyeket. Az út előbb síkságon, majd lassan emelkedve éri el a szerpentin elejét tart egészen 2027 m tengerszint feletti magasságig. Hossza mintegy 20 km; előbb elérjük a Bilea-vízesés alatti üdülőtelepet (innen indul a drótkötélvasút) az út egy éles balkanyarulatánál, majd lassan felszerpentinezünk a magashegyibe váltó Bilea-völgyben. Előbb elhagyjuk a vegyes- és fenyőerdőt, aztán a törpefenyvest is. Az út felett félalagutak, vízesések, és a Bilea-tóig tartó drótkötélpálya tartóoszlopai váltják egymást.

Ha valaki gondolja, meg lehet próbálkozni a drótkötélvasúttal, de csak egy-egy kabin jár fel és le, úgyhogy elővétel nélkül legfeljebb holtszezonban valószínű aznapra jegyet váltani. Az autóút ugyanolyan látványos.

Emelkedőnk végén elérjük a Bilea-tavi parkolót (a Fogaras főgerince alatt átvezető alagút bejáratánál) – itt tessék a kocsival legalább egy fél órára megállni – megéri a séta. Elég sok a kiránduló, a parkolóban is fizetünk pár lejt, meg érdemes megkóstolni az árusok remek füstölt sajtját, szalonnáját. Itt kaphatunk angol, német, francia, román nyelvű képes útikönyvet is.

Sétáljunk el a menedékház mellett a tóig – pazar a táj: mintha a Tátrában, vagy az Alpokban járnánk. A régi menedékház az úttól 50 méterre áll (kávézó, étterem, szobák), a tó túlpartján meg egy (német) család által épített hegyi szálló: Cabana Bilea Lac – hát: ránézésre nem lehet itt olcsó a szállás, harapnivaló, vannak itt más szálláshelyek is).

A tó mellől indul a Fogaras főgerincének (mely nevezetes turistaút) legkönnyebb megközelítése: körülbelül egy óra alatt fel lehet érni a gerincre, túrabakancs, kulacs, esőkabát (mint nyáron a hegyekben) ajánlott!

Érdemes még átgurulni kocsival az alagúton a hegység déli oldalára. Az alagút sajnos piszkos, elhanyagolt, de biztonságos. Kiérve láthatjuk magunk is: délen a Fogaras sokkal lankásabb, mint az erdélyi (északi) oldalon: az út jó 60 km-en keresztül ereszkedik a Regát felé. Meg is lehet kerülni a hegységet például a Vöröstoronyi-szoros (nyugat) felé, de ez a Székelyföldről induló kirándulást ésszerűtlenül megnyújtja.

Visszaereszkedve a Szeben-Fogaras országútra, annak túloldalán fekszik Kerc – enélkül ne térjünk haza a Fogarasokból. A XI. századból származó kerci cisztercita apátság romjai (és az abból megmaradt épületrészből kialakított evangélikus templom a falu északkeleti vége felé) jelentős műemlék: iskolateremtő az úgynevezett kerci kereszt-alaprajz.

A visszatérést a fenti “jobb választás” úton javaslom a Székelyföldre. Ha esetleg maradna időnk, az út Segesváron a vár alatt vezet minket vissza – ez is megér egy fél órát (óratorony, fedett lépcső, vártemplom). Szép kirándulást, tartalmas pihenést mindenkinek!

Gál Zoltán György

A szerző írásai Az Útikalauzban

Gál Zoltán György: Vezúv, Pompeji, Herculaneum, Solfatara – Olaszország – 2008

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu