Gulyás László: Várak, kastélyok, középkori városok Dél-Csehországban és Alsó-Ausztriában – 2010

Negyvenöt, többségében dél-csehországi település középkori emlékeinek bemutatása szép fotókkal, történeti háttérrel, árakkal, személyes benyomásokkal. Minden további úthoz fontos segítség lehet.

Kreuzenstein, Znojmo, Jindrichuv Hradec, Trebon, Heidenreichstein, Gmünd, Nové Hrady, Litschau, Cesky Krumlov, Rozmberk nad Vlatavou, Rosenburg, Eggenburg, Retz, Rapottenstein, Ottenstein, Zvíkov, Orlík, Blatná, Raabs a.d. Thaya, Kollmitz, Hardegg, Bítov, Telc, Namest n. Oslavou, Landstejn, Slavonice, Hluboká n. Vlatavou,  Ceské Budejovice, Cesky Sternberk, Konopiste, Pelhrimov, Cervena Lhota, Kámen, Tábor, Hinterhaus, St.Michel, Dürnstein, Melk, Schönbühel, Aggstein, Göttweig

Már régóta tervezgettem egy csehországi utazást, végre az idén sikerült összehozni. Januárban kezdtem el a szervezést, információgyűjtést. Az Útikalauzból Denke Gergely és Dinka Péter írásai tetszettek a legjobban, sok hasznos információt tartalmaztak.
A megfelelő szállást volt a legnehezebb megtalálni. Az utazási irodák kínálata siralmas, leginkább Prágára korlátozódik. Igazán bőséges választékot csak a pozsonyi Limba internetes iroda kínál. Közvetlenül a szállásadóktól nagyon nehéz foglalni, mert szinte csak cseh nyelvű honlapjuk van, és egyébként sem szeretnek külföldiekkel bajlódni, mikor rendkívül fejlett a belföldi turizmus. De nekünk mégiscsak sikerült egyet találnunk, akinek volt angol nyelvű honlapja és vissza is írt.
Fontos volt, hogy a szállás Jindrichuv Hradecban legyen, öt személyre és jó árban. Hradec az osztrák határtól 18 km-re található, így csillagtúraszerűen be tudjuk járni Dél-Csehország és Alsó-Ausztria nevezetességeit 100-120 km-es körzetben. Tapasztalatom szerint ettől messzebb nem érdemes menni, mert akkor több időt töltünk az autóban ülve utazással, mint városnézéssel. De 2-3 helynél többet szintén nem szabad tervezni egy napra, mert különben csak egy rohanás lesz az egész. A bölcs közmondás szerint „Kapkodás az élet megrontója”. Készítettem pontos, naprakész útitervet is, de az a tapasztalatom, hogy ezt néha az élet felülírja. De hát a terv azért van, hogy legyen mitől eltérni.
Csehország nagy részét a 90-es években hátizsákos turistaként bejártam, s bár azóta sok helyen megfordultam, Csehország az egyik legkedvesebb emlékem maradt. Ausztriát viszont nem nagyon ismerem, ezt igyekszem most pótolni.

Csehország Szlovákia Lengyelország Útikalauz nagyobb térképen való megjelenítése

Július 1. Csütörtök: Kreuzenstein-Znojmo-Jindrichuv Hradec

Hajnal 4-kor indultunk Debrecenből feleségemmel és 3 gyermekemmel, egy 1.2-es Skoda Fabia-val. Első úticélunk a Bécs közelében található Kreuzenstein vára volt. Az autópályáról a Korneuburgi letérőnél kell lehajtani, és pár perc múlva el is érjük Kreuzenstein-t. A vár alatt ingyenes a parkoló, a belépő felnőtteknek 9, gyerekeknek 5 euró. A várat a 30 éves háborúban a svédek lerombolták, de a 19. században Wilczek gróf újjáépítette. Így a vár teljesen ép, lakható és gyönyörű. De nem eredet. Vezetővel látogatható, fotózni a termekben tilos. Szép a fegyverkiállítás, berendezett konyha (ahol sikerült egy fotót is összehozni) a festmények, bútorok és a nagyon hangulatos belső udvar.

Kreuzenstein vára

Kreuzenstein vára – az udvar

A kreuzensteini vár konyhája

Miután alaposan megnéztük a várat kívül-belül, tovább indultunk Csehország felé. Egy kis kerülőt iktattunk be, hogy útbaejthessük Znojmo (Znaim) városát, melyet Luxemburgi Zsigmond kétszer is ostromolt élete során. Az első alkalommal 1404-ben „biológiai” fegyvert alkalmaztak a védők. Fekáliával teli rozoga hordókat gurítottak az ostromlók közé, ahol vérhas járvány tört ki. Zsigmond király és kollegája 4. Albert is megbetegedett. Az orvosok egyedi gyógymódot alkalmaztak. Fejjel lefelé lógatták őket egy teljes napon át, hogy a betegség a szájukon át távozhassék. A kúrát Zsigmond túlélte, Albert belehalt. 1437-ben ismét Znaim vára alatt találjuk Zsigmondot, hogy itt tartózkodó feleségét, Cillei Borbálát foglyul ejthesse. A már nagybeteg Zsigmond az ostrom közben elhalálozott. Znojmo legnevezetesebb látnivalói a következők: egy román kori rotunda, a városháza, a gótikus várostorony dupla fiatornyos sisakjával, valamint a Szent Miklós és Szent Vencel templom. Tetszett az óváros is, de mi már kissé fáradtak voltunk a korai indulás miatt, így hát csak a Szt.Miklós és Vencel templomot néztük meg, és egy rövid sétát tettünk a városban.

Znojmo

Az óváros szélén található az ALBERT nevű cseh szupermarket, itt a legjobb a választék palackozott sörökből. Nekem a fekete Kozel és a Krusovicei ízlett a legjobban. Az ALBERT minden nagyobbacska cseh városban megtalálható. A rövid Znojmoi látogatás után elindultunk, hogy elfoglaljuk a szállásunkat. Hat órára érkeztünk meg Hradecba. A szállás nagyon jó helyen volt, a várkastély tövében, a főtértől 5 percre. Eredetileg nem ezt foglaltuk le, hanem elővárosi apartmant, de valami kavarodás történt a foglalásnál, így ezt adták helyette. Ugyanazért az árért. (250 Kc/fő). Sokkal jobban jártunk. Nem csak azért, mert ez jobb helyen volt, de itt eredetileg 350 Kc/fő volt a tarifa. Az előleget már a foglaláskor átutaltuk, a többit a nyaralás végén kellett kifizetnünk.

Július 2. Péntek: Jindrichuv Hradec- Trebon

Nem keltünk korán, és hosszú utat sem terveztem aznapra. Délelőtt maradtunk Hradecban, délután a közel Trebon volt az úti cél. Jindrichuv Hradec régi nevén Neuhaus Csehország egyik gyöngyszeme. A Vajgar-tó partján terül el. A tó szemközti oldalán található a városi fürdő és az Albert. Innen a legszebb a város látképe. Hradec legnagyobb nevezetessége a várkastély, melyet a Vitkovic Henrik építtetett a 13. században. A Vitkovic család a hatalmas Rosenberg (Rozmberk) nemzetség egyik ága volt. A Rosenbergek a 17. századig Csehország leggazdagabb főurai voltak. Ők uralták egész Dél-Csehországot. A család 1618-ban halt ki, még a fehér-hegyi vereség előtt. Az 1620-as fehér-hegyi csata a csehek Mohácsa volt. A vereség után Csehországot besorolják az örökös Habsburg tartományok közé, a cseh nemességet gyakorlatilag felszámolják, birtokaikat elkobozzák és idegen (osztrák-német stb.) császárhű családok között osztják szét. A Rosenbergek birtokait a Schwarzenberg és Eggenberg hercegek kapják. A várkastély egy gótikus szárnyát néztük meg, majd a reneszánsz következett, és felmentünk a toronyba is.

Hradec latképe

Hradec varkastély

A kastély csodaszép, természetesen csak vezetéssel látogatható és sajnos tilos a fotózás. Belépődíj: gyerekeknek 50, felnőtteknek 100, családi jegy 240 Kc. Van idegen nyelvű (angol-német) vezetés is, de ez a duplájába kerül. A várkastélytól nem messze található a volt jezsuita kollégium (jelenleg múzeum) ahol 2.Rákóczi Ferenc töltötte diákéveit. Mellette a plébánia templom, amely uralja a város látképét. A toronyba fel lehet menni. A főtéren szép reneszánsz és barokk házak találhatóak.

Hradec jezsuita kollégium

Hradec főtere

A város nagyon szép, de nem annyira felkapott, mint Telc vagy Krumlov. Ide jóval kevesebb turista jut el. Sajnálhatják. Délután átmentünk Trebonba (Wittingau). Az óváros szélén találtunk parkolót, az volt kiírva, hogy fizetős, de pénzt senki nem szedett és automata sem volt. A helyiek azt mondták ingyenes, és csakugyan az volt. 1991-ben jártam utoljára ebben a csodálatos kisvárosban. Az egyik kedvencem. Három megmaradt városkapun lehet belépni az óvárosba. Minden út a főtérre vezet. A főtéren reneszánsz és barokk polgárházak vannak, a legszebb közülük a „Fehér ló” fogadó. Vele szemben a reneszánsz városháza, melynek tornyából szép a kilátás. Értékes műemlék a gótikus Szent Egyed templom és a hozzátartozó kolostor. A fő látnivaló azonban a Rosenberg várkastély. Itt halt meg az utolsó Rosenberg. A kastélyban található egy alkimista laboratórium. Vilmos gróf erősen érdeklődött az alkímia iránt, állítólag az ő életelixírjükbe halt bele. Halála utána a Schwarzenbergek szerezték meg az uradalmat. A kastély udvarán álló barokk díszkút szobra a Schwarzenberg címerből lehet ismerős. A csőrében török fejet tartó hollót ábrázolja. A kastély bejárata felett a Rosenbergek címere, a rózsa látható. Mint minden cseh városban itt is a látogatók több útvonal közül választhatnak, Trasa A,B,C vagy Okruh 1-2-3. Általában az első a legjobb. Mi is az „A”-t választottuk. Családi jegy 200 Kc. Természetesen itt is lakik egy kísértet, mint minden jóravaló cseh várkastélyban. A „Fehér asszony” gyakran feltűnik a hradeci kastélyban is, és Rosenberg várában úgyszintén.

Treboni főtér

Trebon – Fehér ló fogadó

Trebon – hóhérlak

Az óvárostól a Svínovi kapun kilépve, jobbra találjuk a városfal maradványait. Az egyik bástya a hajdani hóhérlak. A híres Regent sörgyár is itt található, a gyár sörözőjében pedig tesztelhetjük is a kitűnő pivo-t. Errefelé szinte minden városnak saját sörgyára van. A városfal mellett a „Svet” azaz a Világ-tó vizét fodrozza a sumavai szél. Ha körüljárjuk a tavat (12 km) akkor szinte ingyen összehozunk egy világ körüli utazást. Mi ezt kihagytuk. Inkább sétáltunk még egyet az óvárosban mielőtt hazaindultunk Hradecba.

Július 3. Szombat: Heidenreichstein- Gmünd- Nové Hrady- Litschau

A mai nap első úti célja az ausztriai Heidenreichstein volt, mely Alsó- Ausztria legszebb vízivárával büszkélkedhet. És ez nem túlzás. Az elragadó szépségű vízivárat a városka közepén találjuk. Belépődíj felnőtteknek 6,5 gyerekeknek 3 euró. A vár érdekessége, hogy 1682-1947-ig a magyar Pálffy hercegek voltak a tulajdonosai, majd a Kinsky hercegi család szerezte meg. A Kinsky család az ötvenes évekig lakta a várat, utána megnyitották a látogatók előtt. Reggel 9-kor mi voltunk az egyetlen látogatók. A nagyon kedves gondnok-idegenvezető hölgy végigvezetett minket a várban. Csodálatos kívül-belül. Itt minden igazi. Az egyik festmény egy Rákóczihoz megszólalásig hasonlító lovast ábrázolt. Rákérdeztünk, de az idegenvezető szerint Pálffy herceg volt. A Pálffyak egy császárhű főnemesi család. Pálffy Miklós a török elleni harcokban tüntette ki magát. (A győri csata hőse.) Pálffy János szintén híres hadvezér volt. A török ellen is sikeresen harcolt, de mi inkább, mint Labanc-hadvezérként ismerjük, hisz előtte tették le a fegyvert a kurucok. Neki köszönhető, hogy a szatmári béke magyar szempontból nagyon pozitív volt, hiszen Pálffy János elsősorban a magyar érdekeket tartotta szem előtt. Miután megnéztük a várat, kívülről is körbejártuk. Fotózkodtunk, gyönyörködtünk, hiszen volt miben. Szerintem nagyon kevés magyar jut el ide. Aki a környéken jár ne hagyja ki.

A heidenreichsten vár bejárata

Heidenreichstein vára

A következő város Gmünd volt. Itt túl sok látnivaló nincs, külön úti célként nem ajánlom, de egy sétát megér. A főtéren találunk néhány szép sgrafittós házat, a város szélén pedig egy építészetileg nem túl látványos kastélyt, amely nem látogatható, de a parkja nyilvános.

Gmünd

Sgrafittos házak Gmündben

Gmünd határváros, a túloldalon a cseh Nové Hrady, következő úti célunk. Elég jól ismerem Csehországot, de Nové Hrady valahogy elkerülte a figyelmemet. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül. A városka nem túl látványos ugyan, de a vár miatt megéri a kitérőt. Itt szinte csak cseh turisták vannak, külföldit nem láttam, még osztrákot sem. A gótikus eredetű vár ép, látványos és teljesen be van rendezve. Leghíresebb tulajdonosa Karl Bonaventura Buquoy tábornok volt, aki a fehér-hegyi csata után szerezte meg. Belépődíj: gyerek: 40, felnőtt 70, családi 180 Kc. A vár csak vezetéssel látogatható, és sajnos fotózni tilos. A városka főterének egyetlen látványos épülete a városháza, melynek pincéjében jó étterem található megfizethető árakkal és bőséges adagokkal. Ezen a téren hasonló a helyzet, mint otthon. Itt is vannak olcsóbb és drágább helyek, de az sem mindegy, hogy mit rendelsz. A rostonsült drágább, mint a knédli. A főételek alsó határa 60-70 Kc, a felső 200-300 Kc. De azért 80-140 Kc között azért már mindenki talál fogára valót. A sör 25-40 Kc között van, szintén helytől függően.

Nove Hrady vára

A legrövidebb út Ausztrián át vezetett haza. Hála a schengeni határoknak, ez nem jelentett gondot. Egy csekély 5 km-es kitérővel értük el Litschaut. Litschau egy aprócska város, egyetlen nevezetessége egy kis vár, amely magántulajdonban van, nem látogatható. Ma is lakják. Azért kívülről körbejártuk, sétáltunk egyet a főtéren, megnéztük a templomot. A parkolás, mint Ausztriában, a legtöbb kisvárosban ingyenes. Litschau egy felejthető városka, önálló úti célként nem ajánlom, de ezt az 5 km-es kiérőt azért megérte.

Lisschau vára

Július 4. Vasárnap: Cesky Krumlov- Rozmberk nad Vlatavou

Ezen a napon korán keltünk, mert az úti célunk Cesky Krumlov volt. Ez a leghíresebb cseh város Prága után, a világörökség része, első számú turista attrakció. Azért kellett korán indulnunk, hogy a tömeget elkerüljük, a kasszánál ne álljunk sorba, és találjunk parkolóhelyet. A városnak három nagy fizetőparkolója van kulturált WC-vel, de mi még ingyenes helyet is találtunk az óváros közelében, az Eggenberg sörgyár mellett. Cesky Krumlov a Moldva kanyarulatában fekszik, ahol a folyó egy hurkot ír le, így szinte körülzárja az óvárost egy keskeny földnyelv kivételével.A Moldva túlpartján emelkedik a hatalmas Rosenberg várkastély, mely kerek tornyával uralja a várost.

Cesky Krumlov – evezősök a vár alatt

Úgy gondoltam, először megnézzük a várkastélyt, mielőtt begyűlik a tömeg, utána ráérünk a városban sétálgatni. Gyorsan megelőztünk egy japán turistacsoportot, és megvettük a belépőket. Természetesen itt is több útvonal közül lehet választani, az első a legjobb. Gyerekeknek 60, felnőtteknek 130, családi 300 Kc. Ahhoz képest, hogy mekkora látványosság, egyáltalán nincsenek elszállva az árakkal. Ugyanez az osztrák várakról nem mondható el. A vezetés 20-30 fős csoportokban, 10-20 percenként indul el, igazi nagyüzem. Ez a nagy érdeklődés egyáltalán nem túlzott, valóban elsőrendű látványosság. A kastély tökéletes épségben, gyönyörűen berendezve fogadja a látogatókat. Ezt nem szabad kihagyni! Meseszép bútorok, festmények, trófeák, fegyverek, sőt egy aranyozott hintót is láthatunk, mely az Eggenbergeké volt. A várkastély ősi Rosenberg birtok ugyan, de Petr Vok Rosenberg eladta 2.Rudolf császárnak, majd az Eggenbergek kezére került. Az Eggenberg család kihalása után 1719-től egészn az államosításig a Schwarzenberg hercegeké. A várkastélyt egy szakadék választja ketté, melyet egy háromszintes árkádos híddal kötöttek össze, amely leginkább egy római vízvezetékre emlékeztet. Felmentünk a toronyba is. Belépődíj gyerekeknek 30, felnőtteknek 50, családi 120 Kc. Miután a kastélyt megnéztük, következett az óváros. Mostanra begyűltek a turisták, az utcákon hömpölygött a tömeg, de azért nem volt zavaró. Dalmáciában minden este ez van a korzón. A japánok nagyon mulatságosak voltak kesztyűben, és napernyővel, hiszen legalább 30 °C meleg volt. Ettől függetlenül a város fantasztikus! Jártam már itt, de ismét lenyűgözött. Bejártuk a város minden utcáját, bámultuk a vizitúrázókat. Az egyik zúgónál elég sokan beleborultak a vízbe. Órákig el lehet itt sétálgatni. Nagy hibát követ el, aki csak végigrohan a város főutcáján, bekukkant a templomba, a kastélyba már nem megy be, nem húzza az időt, és rohan tovább, hogy még 5-6 másik helyet is meg tudjon nézni, természetesen csak hasonlóképpen kutyafuttában.

Kora délután indultunk tovább. Rozmberk n. Vlatavou egy határmenti kisváros a Moldva kanyarulatában. A főtéren egy 13. századi templom áll, az igazi látványosság azonban a Rosenbergek ősi fészke. Erről a várról kapta a nevét a híres főúri család. (Ahhoz a bizonyos házaspárhoz természetesen semmi közük nincs.) Ahogy már megszoktuk, csak vezetéssel látogatható, fotózni sajnos nem szabad. Nagy kár, mert kívülről-belülről is elragadó. Már kétszer jártam itt, ez az egyik kedvenc váram. Itt szinte érezni lehet a múlt leheletét. Járt itt Zrínyi Miklós is, a szigetvári hős, ugyanis Rosenberg Évát vette feleségül. Közös fiuk János 1612-ben utód nélkül halt meg, haláláig ő lakott a várban. Fehér-hegy után a Nové Hradyból ismerős Buquoy tábornok szerezte meg Rosenberget, a család az államosításig birtokolta a várat.

Rozmberk n Vlatavou

Július 5. Hétfő: Rosenburg-Eggenburg-Retz

A hétfői nappal vigyázni kell, mert ilyenkor általában zárva vannak a múzeumok, várak. Az ausztriai Rosenburg (nem keverjük össze Rosenberggel) azonban hétfőn is nyitva tart. Rosenburg a Kamp folyó fölé magasodó sziklán álló reneszánsz várkastély. Egy osztrák versike ezt írja róla: „Áll Ausztriában egy pompásan épült kastély, csupa ezüst meg vörös arany, a fala márvány.” Nos ilyesmit nem láttunk, de csakugyan egy látványos, szép fekvésű kastély. Ahogy már Ausztriában megszokhattuk, a parkoló és a WC ingyenes. A belépő gyereknek 8, felnőttnek 10, családi jegy 24 euró. Vezetés nincs, de minden szépen ki van táblázva, a pénztárnál pedig ingyen adnak angol és német nyelvű fülest is. Fotózhatsz, amennyi jól esik. Szépen berendezett termek, fegyver és solymászati kiállítás, gondozott kert, tornyok, reneszánsz árkádokkal körülvett lovagi tornaudvar. A külső várudvaron ingyenes solymász bemutatót tartottak vadászmuzsikával. A bemutató végén megköszönték a figyelmet, de nem jártak körbe kalappal, csak udvariasan elköszöntek. Hát…mit is mondhatnék, „tiszta nyugat”.

Rosenbergek ősi fészk

Rosenburg

Rosenburg – tornaudvar

Innen egy szép osztrák kisvárosba, Eggenburgba mentünk. Középkori hangulatú fallal körülvett városka. 1482-ben Mátyás király 42 napi ostrom után foglalta el, s utána néhány hétig itt tartotta az udvarát. Nem sok turista jár erre, szinte mi voltunk az egyetlenek, legalábbis az egyetlen külföldi. Megnéztük a templomot, a főtér szépen karbantartott házait, elsétáltunk a városfalak mellett. Osztrák viszonylatban szép kisváros, de természetesen Krumlovval, vagy Telc-csel nincs egy súlycsoportban.

Eggenburgtól 25 km-re találjuk Retz városkát. A hatalmas, négyzet alakú főtéren késő reneszánsz, és kora barokk polgárházak, a tér közepén pedig a késő gótikus városháza áll. Én először templomnak néztem. A tornyába fel lehet menni. Érdemes. Retz is tetszett, de Eggenburg egy kicsit jobban. A város fölött hatalmas felhők kezdtek gyülekezni, ezért jobbnak láttuk útnak indulni. Egy jó kis nyári felhőszakadásnak néztünk elébe. Szerencsére már az autóban ért bennünket az eső, útban hazafelé.

Eggenburg – a főtér legszebb háza

Július 6. Kedd: Rapottenstein-Ottenstein

Esős reggelre ébredtünk, de próba szerencse, elindultunk Ausztria felé. Úti célunk a Zwettl közelében található Rapottenstein vára volt. Útközben hol belementünk az esőbe, hol kijöttünk a felhők alól.

Az útiterv szerint Zwettl városkát is megnéztük volna, de miközben átautóztunk a városon, zsúfoltságot, útlezárást, elterelést tapasztaltunk, így inkább kihagytuk. Az elterelések miatt nagyon jól jött a GPS.
A várat is könnyedén megtaláltuk. Családi jegy 18 euró. A várat Rapoto von Kuenring lovag építtette, innen a neve. Rendkívül látványos, dekoratív hegyi lovagvár, gyönyörű erdős környezetben. Hat kapun és öt udvaron át jutunk a fellegvárba, melyet ötszögletű őrtorony véd. A trapéz alakú udvart reneszánsz árkádos épületek veszik körül.
A várkápolnában gótikus freskók, a termekben szerény kiállítás. Néhány kard, lándzsa, páncél. A lovagi páncél sisakjából egy csontváz koponyája néz velünk farkasszemet. Eredeti. Nagyon tetszett a vár, fotózni is lehet.

Rapottenstein vára

Rapottensteint besoroltam a kedvenc váraim közé. Kívülről is körbejártuk, lefényképeztük a várat, majd ismét autóba kényszerített bennünket az eső. Indultunk tovább Ottenstein várához. Megérkeztünk, megálltunk a parkolóban, de ki sem szálltunk, mert még esett. Aztán átváltott jégesőre. Szerencsére az autóban nem tett kárt. Miután elállt, elindultunk a vár felé. Kicsit fura volt ugyan, hogy szinte egyedül vagyunk a hatalmas parkolóban, de ezt a rossz időnek tudajdonítottuk. De ez nem volt véletlen. Itt ugyanis nem csak a hétfő, de a kedd is szünnap. A szép kerektornyos lovagvárban étterem és szálloda is üzemel, így az udvarra  be tudtunk menni. Ha jókor jöttünk volna, akkor a várkápolna freskóit, és egy képzőművészeti kiállítást nézhettünk volna meg. Nem biztos, hogy sokat veszítettünk. Egyébként tetszett. Szép vár, gyönyörű környezetben. A történetéből annyit sikerült kiderítenem, hogy egy időben Tobias Von Rohr rablólovag fészke volt, míg a környékbeli nemesek le nem számoltak vele.

Ottenstein vára

Július 7. Szerda: Zvíkov-Orlík-Blatná

Ragyogó napfényes reggelre ébredtünk, az eső elvonult, és ez az egész nyaralás alatt így is maradt. (Tavaly Bulgáriában jó lett volna ilyen idő.) Az első úti célunk Zvíkov (Klingenberg) királyi vára volt az Orlíki tó partján.
Nyitás után nem sokkal érkeztünk, a parkolóban még bőven volt hely (50 Kc), de mikor kijöttünk a hatalmas parkoló színültig telve volt 90 %-ban cseh rendszámú autókkal.
Zvíkov afféle nemzeti kegyhely a cseheknél. Van ugyan ettől látványosabb váruk, de népszerűbb kevés. Talán azért, mert ez királyi (Premysl) vár volt? Nem tudom.
A hajdani hegyivárból a Moldva mesterséges felduzzasztása után tóparti vizivár lett. A gótikus várépítészet csodálatos példája. (Itt forgatták az Özvegy és leánya c. Magyar történelmi játékfilmet. A történet Erdélyben játszódik a 17. században.) Családi belépő 180, gyerek 40, felnőtt 70 Kc.
Van magyar nyelvű tájékoztató, vezetés viszont nincs. Szabadon nézelődhetünk, és fotózhatunk is.

Zvíkovi várudvar

A vár alatti kikötőből kishajó járat van a közeli Orlík várkastélyához. Legutóbbi ittjártamkor hajóval mentem, de most csak átautóztunk. Orlík (Worlik) 13. Századi várát a Schwarzenbergek alakították át neogótikus várkastéllyá. Zvíkovhoz hasonlóan ez is hegyi vár volt, most vízi. Néhány éve láttam egy riportfilmet a most Ausztriában élő Schwarzenberg herceggel, aki itt töltötte a gyerekkorát. Amikor elmenekültek, itt hagytak csapot-papot. Most turistaként visszajött, és még a körömkeféje is ott volt a fürdőszobában, ahogy hagyta. Ha jól tudom, azóta a család visszakapta Orlíkot. Belépő gyerekeknek 50, felnőtteknek 90 Kc. A kastély vezetéssel látogaható, sajnos fotózni tilos. (Ha látják) Nekem néhány felvétel csak összejött. A kastély fantasztikus! Festmények, trófeák, vadászfegyverek töménytelen mennyiségben. Nagyon szerettek vadászni a Schwarzenbergek! Itt láttam Kupeczky János: Kuruc vitéz c. képének másolatát (gondolom másolat) alatta a felirat, miszerint 2.Rákóczi Ferencet ábrázolja. Nos ez a borostás, zord tekintetű harcos, még csak nem is hasonlít a nagyságos fejedelemre, aki mellesleg az Aranygyapjas rend lovagja és birodalmi herceg is volt. Hogy a tévedés szándékos-e, avagy sem, ezt nem tudni.

Orlik – a schwarzenberg várkastély

Nem volt ugyan betervezve, de még sok időnk volt, így hát úgy dönöttem-tünk, hogy még elmegyünk a közeli Blatná várkastélyába is. Blatná vizivára nevézehez méltóan egy mocsaras tó szigetén áll. A blatná szó jelentése sáros, ingoványos, mocsaras. Ebből a szláv szóból ered a mi Balatonunk is. Gótikus kaputornyon át jutunk be az  U-alakú vár udvarára. A torony alatti kapu fölött Rozmtáli Zdenko lovag a vár hajdani urának a címere látható. Belépő gyerek 45, felnőtt 100 Kc. Vezetés van, fotózni tilos, de nem is nagyon érdemes. Orlík után nagyon szerénynek tűnik a berendezés, és a kiállítás. Kívülről viszont rendkívül dekoratív. A kastély parkjában egy csapat dámszarvas legelészik. Roppant szelídek 1-2 m-re meg lehet őket közelíteni.

Blatna várkastélya	Blatna várudvar

Július 8. csütörtök: Raabs a.d. Thaya-Kollmitz-Hardegg-Bítov

Ma ismét Ausztriába mentünk, Raabs várához. Nevezetes vár ez, róla kapta a nevét Ausztria. Hogyan? A vár neve a középkorban  Rakousk volt. Ausztria neve pedig csehül Rakusko. Raabs a.d. Thaya egy nagyon bájos kisváros. Szép kis főtér a szokásos barokk házakkal, csend, tisztaság, jólét. A városka fölött egy magas sziklán trónol Raabs vára. Alatta kanyarog a Thaya folyó. Nagyon szép látvány. Sajnos a várat zárva találtuk, magántulajdonban van, nyitva tartás csak hétvégén. Sebaj, nincs messze visszajövünk.

Raabs vára

A raabsi lovagterem freskója

Raabs főtere

Raabsban szépen ki van táblázva, hogy melyik úton kell elindulni, a közeli Kollmitz romvára felé. Egyszercsak elfogyott az aszfalt, és egy keskeny hegyi út előtt találtuk magunkat. Az út szélén 2-3 autónak van parkolóhely. Aki nem lusta egy bő fél órát gyalogolni, az itthagyhatja az autóját, de a kényelmesek(mi) egészen a vár kapujáig autózhatnak. Azért útközben nem árt imádkozni, hogy ne jöjjön szembe senki, mert nincs hová lehúzódni. Kollmitz nagy kiterjedésű, hatalmas várrom. A meredek sziklát, amelyen épült, 3 oldalról veszi körül a Thaya. Csodálatos környezetben álló romantikus várrom. A várudvaron a bejárat mellett egy kis büfé üzemel, itt kérhetjük el a 2 látogatható torony kulcsát. Ezért 5 Eurót kell fizetni, de ha nem akarunk felmenni a toronyba, akkor a várlátogatás ingyenes. De ne hagyjuk ki! Az öreg toronyból olyan fantasztikus panoráma tárul elénk, amit nehéz szavakba foglalni. Ezt látni kell.

Kilátás a toronyból

Egy rövidebb úton mentünk le a vár alatt levő kis faluba, majd elindultunk Hardegg felé. Egy útlezárás kissé megzavarta a GPS-t, de egy tiszteletkör után magára talált. Hardegg egy aprócska város, mely a fölötte magasodó váráról nevezetes. Ez egy félig romos-félig helyreállított, de nagyon látványos vár. A belépőért 25 eurót kértek. Ez erősen túl volt árazva, mind a cseh, sőt az osztrák árakhoz képest is. Például Rosenburgban 24 eurót fizettünk, és az igen csak fullos volt Hardegghez képest, ahol csak egy szerény kiállítás volt, Habsburg Miksáról Mexikó kivégzett császáráról, valamint néhány helyreállított helyiség (ebédlő, várkápolna) A pincében 50 cent bedobása után, levetítettek egy idétlen kisfilmet, valami varázslós-sárkányosat. Az egésznek se füle se farka. Ettől függetlenül a vár szép volt, csak kissé túlárazták.

Hardegg vára

Hardegg – a vár ebédlője

Vissza Csehországba. A Vranovi tó partján találjuk Bítov várát. Nálunk kevésé ismert, minden bizonnyal nagyon kevés magyart láttak még itt, de a csehek közt ez nagyon népszerű kirándulóhely. Parkolás 20 kc. Már a várudvarra belépésért is fizetni kell fejenként 5 kc-t, a családi belépő pedig 285 kc-ba került.(a várba). Megérte. Nem olyan gazdag a berendezése, mint a Rosenberk és Schwarzenberg kastélyoknak, de valószínűleg Bítov urai kissé szegényebbek voltak. Az egyik teremben zenészek vártak bennünket korabeli muzsikával. Nagyon hangulatos volt. A várudvaron étel, ital megfizethető áron. A tó másik végén áll a Vranovi várkastély, de sajnos oda már nem volt időnk elmenni. A tavon egyébként hajójárat van.A hazafelé vezető útról még vetettünk egy pillantást, Cornstejn (Zornstein) várának tekintélyes romjaira, de már erre sem volt időnk. Talán majd legközelebb.

Bitov vára

Cornsejn vára

Július 9. péntek. Telc- Namest n. Oslavou

Ma ismét egy világörökséget látogattunk meg. Úticélunk a csodálatos műemlékváros, a tavak rózsája, a kőbe zárt csipke: Telc. Az óvárostól 10 percre találtunk ingyenes parkolót (nem volt könnyű), majd elindultunk felfedezni a tavakkal körülvett óvárost.
Két városkapu egyikén jutunk be a legszebb főtérre, ami Csehországban található. 58 reneszánsz, és barokk lábasház övezi a háromszög alakú teret, melyen 2 barokk díszkút is látható. Egy barokk és 2 gótikus templomot találunk még a városban, a Szent Jakab templom tornyába fel is mehetünk 40 Kc. Rengeteg a turista, de kevesebb mint Krumlovban. Ez nem is baj,az viszont igen, hogy az autókat beengedik a főtérre. Én kitiltanám mindet.
Telc egy gyönyőrű, színes meseváros. Páratlan látványosság. A tér nyugati sarkában áll a várkastély, amelyről nem is gondolnánk, hogy mennyi csodát rejt, viszonylag szerény külseje mögött. Itt is hibát követ el, aki csak 1-2 órát szán a városnézésre. Ezt a kastélyt nem szabad kihagyni. Ez maga a csoda. A látogatási útvonalak közül az elsőt a „reneszánsz sály” elevezésűt kell választani. Családi jegy 300 Kc. Van magyar nyelvű tájékoztató füzet is. Egy rendkívül kedves, segítőkész idegenvezető hölgy kísért végig minket a gyönyörű termeken. Megemlítettem neki, hogy 18 éve voltam itt utoljára, ettől kezdve még figyelmesebb volt velünk.
Van Csehországban fényűzőbb berendezésű kastély olyan is, amelyik látványosabb külsejű, de ilyen korhű, eredeti reneszánsz hangulatú nincs még egy! A Kék terem, az Arany terem, a Színház terem, a Lovag terem mind megannyi gyönyörűség. Ezt a reneszánsz csodát Hradeci Zakariás úrnak (Zacharias von Neuhaus) és feleségének Katarina Valdstein-nek köszönhetjük Ők alakíttatták át az eredetileg gótikus vízivárat a 16.században renszánsz kastéllyá. A Rosenbergek után a Slavata grófok szerezték meg, utolsó tulajdonosai a Liechtenstein hercegek voltak. A kastélyt és a várost érdemes a tó felől is körüljárni. Nagyon romantikus látvány.

Telc a tó felől

Telc – kilátás a Szent Jakab templom tornyából

Telc – a főtér házai

Miután egy jó fél napot eltöltöttünk Telcben, indultunk tovább Namest n. Oslavou városába. Ez egy kisváros az Oslava partján. 2 nevezetessége van, az egyik az Oslavan átívelő 20 barokk szoborral díszített híd, a másik a város fölött emelkedő olasz-reneszánsz várkastély. Ezt a Zerotin lovagok építtették 1578ban egy középkori vár helyén. Nem tartozik a legnépszerűbb turistalátványosságok közé, csak a hozzám hasonló elvetemült vármániások keresik fel. Külföldivel nem is találkozunk, csak néhány helyi látogatóval. Megvettük a belépőt, gyerek 50, felnőtt 80,családi 230 Kc, és kértünk egy magyar nyelvű tájékoztatót. A hölgy elő is keresett egy minimum 30éves megsárgult példányt. Meg is beszélték gyorsan, hogy illő lesz újat gépelni. Szerintem időtlen idők óta mi voltunk az elsők akiknek ideadták. A kastély kissé kopottas, a berendezés szerény, afféle vidéki hely, amit elkerül a turista áradat. A legérdekesebb és egyben legértékesebb látnivaló a faliszőnyeg gyűjtemény, 16-17.sz-i flamand és francia alkotások. Mondtam is a gyerekeknek: „Látjátok,mikor ezek a faliszőnyegek készültek, New York helyén még bölények legeltek.” A főtéren találtunk egy jó cukrászdát és egy rendkívül olcsó büfét. Rántott szelet, sültkrumpli, rántott sajt, hal, szinte jelképes áron. A visszafelé vezető úton meg akartunk állni Trebicben de már nagyon elszaladt az idő, így kihagytuk. Itt egyébként egy román kori bazilika látható, mely a világörökség része. Majd egy más alkalommal sort kerítünk erre is. Egyébként ismerős ez a név, Trebic? Rejtő Jenő figurája volt „az igazi Trébics”. Innen vette hát a nevet.

Namest n Oslavou várkastélya és az Oslava hídja

Július 10. Szombat- Szabad nap

A mai nap a pihenésé. A gyerekek is elfáradtak, elteltek a rengetek látnivalóval. Ragyogó napsütés volt, kimentünk a fürdőbe. Jóval szerényebb, mint az otthoni aquapark, a víz is hidegebb, de azért jó volt. Érdekes, hogy a medencék csempe helyett, rozsdamentes acéllemezekkel vannak burkolva. A belépő nem drága. A kasszánál fel van állítva egy mérőléc, és a 120 cm alattiak gyerekjegyet, a magasabbak felnőtt jegyet kell hogy váltsanak. Törpék előnyben. A délutánt Hradecban töltöttük. A sétálóutcán volt egy fagyis, szinte minden este meglátogattuk. Már ismerősként köszöntöttük egymást. Az utcánkban pedig egy jó kis kocsma volt, egy ugrásra a szállástól. A neve: Pod Hradem. A helyi Bernard sört csapolták. Volt világos és fekete sör is, 28 Kc. A sörözés közben lehetett hattyút, és vadkacsát is etetni, hisz a kocsma közvetlenül a vízzel teli várárok partján állt. A város egyébként este 8 után elnéptelenedik, 9-10 körül már az éttermek is bezárnak. Itt nincs esti korzózás, mint Dalmáciában.

Július 11. Vasárnap- Raabs-Landstejn-Slavonice

Ma visszatérünk Raabs várához. Már ismerősként köszöntöttük a kedves kisvárost, majd fölmentünk a várhoz, amelyet mostmár nyitva találtunk. Családi belépő 12 Euró. Ez nagyon olcsónak számított itt Ausztriában. De később rájöttünk, hogy az ár érték arány stimmelt. A látványos külsejű vár szinte üres volt, a berendezés teljesen hiányzott. A kápolna és a lovag terem 13.sz-i freskóin kívül nem volt semmi érdekes. Az egyik helyiségben volt egy nyomdagép kiállítás, a másikban pedig könyveket lehetett vásárolni. A vár tulajdonosai valószínűleg a nyomdaiparban érdekeltek. Ezután visszatértünk Csehországba. A Slavonice közelében található hatalmas várromot Landstejn-t (Landsteint) kerestük fel. Az erdő közepén álló vár a Rosenberg családé volt. A Rosenberg nezmzetség különböző ágainak címereit a bejáratnál a kapualjban láthattuk. A román stílusú vár 1711-ben leégett azóta rom. Irodalomtörténeti érdekessége, hogy itt játszódik Schiller Haramiák c. drámája. A családi belépő 130 Kc, vezetés nincs, fotózni lehet. A várrom rendkívül jó állapotban van, a falak több emelet magasan állnak, a helyreállított lakótorony szédítően magas tetejéről csodás a kilátás. Landstein úszik az erdők tengerében. Itt is csak helyiekkel találkoztunk, külföldiek ritkán járnak erre, magyarok pedig mégritkábban.

Landstein – kilátás a lakótoronyból

Pedig Slavonicétől csak egy macskaugrásnyira van. Megéri a kitérőt. Slavonice az útikönyv szerint Telc riválisa, de ez nem igaz, bár sokban hasonlít rá. A háromszögletű főteret itt is reneszánsz lábasházak övezik. A főtér közepén álló gótikus templomot és reneszánsz harangtornyát gyűrűszerűen veszik körbe a házak. A toronyba fel lehet, sőt fel is kell menni, 30 kc. Slavonicének két városkapuja van a 16.századból, 2 díszkútja, (egy barokk és egy reneszánsz) és gyönyörű sgrafittós házai. A sgrafittó úgy készül, hogy több réteg különböző színű vakolatot hordanak fel és a nem kívánt színt kikaparják. Sajnos az autókat itt is beengedik a főtérre. Telchez képest Slavonice egy kissé kopottas, álmos kisváros. De szép.

Slavonice – a főtér házai

Slavonice főtere

Július 12. Hétfő. Hluboká n. Vlatavou- Ceské Budejovice

Hluboká n. Vlatavou várkastélya Csehország egyik leglátogatottabb műemléke. Krumlovhoz hasonlóan itt is célszerű már nyitásra odaérni, hogy a tömeget elkerüljük. Legutóbbi ottjártamkor déltájban már kilóméteres sor állt a kasszánál. Most az elsők voltunk. Belépő gyerek 70,felnőtt 130, családi 310 Kc. A leglátványosabb látogatási útvonal, az első számú a „Reprezentácni Okruh” elnevezésű. A kastély kívülről is rendkívül látványos, de belül olyan pompának és fényűzésnek lehetünk tanúi ami Csehországban egyedülálló, de szerintem egész Európában a legszebbek közé tartozik. Fotózni persze tilos, pedig itt aztán lenne mit! Csodálatosan faragott kazettás mennyezet, intarziás parketta, bútorok, festmények, fali szőnyegek, trófeák, fegyverek…A látogatók egyik ámulatból a másikba esnek. Mi is láttunk már 1-2 kastélyt, de ilyen fényűzőt még soha. E mérhetetlen gazdagság és szépség birtokosai a Schwarzenbergek voltak, akik az itt álló középkori várat ( Frauenberg) építtették át neogótikus stílusban, windsori mintára. 1290-ben itt végezték ki Rosenberg-Falkenstein Závis lovagot, a Vitkovic nemzetség fejét. Závis 2.Ottokár özvegyét, Kunigundát vette feleségül ( 4. Béla unokáját) s ezen a jogcímen sorra foglalta el a királyi várakat, állítván, hogy neki azokat Ottokár zálogba adta. Kunigunda halála után ismét magyar feleséget választott, még pedig Kun László húgát, Erzsébetet, akit egyenesen a kolostorból szöktetett meg. Mindkét feleségétől született gyermeke. 2.Vencel cseh király végül csellel elfogatta, majd felszólította, a vitatott várat védőit, hogy adják fel a várat, különben kivégzik Závist. Így sorban foglalta vissza a királyi várakat, mígnem Hluboká alá ért, melyet Závis testvére, Zítek védett. Zítek úgy vélte, hogy Vencel csak blöfföl. De nem így történt. Závist Hluboká vára alatt lefejezték. Halála előtt még ellenállásra buzdította a védőket, a vérpadon állva sem tudták rábírni, hogy rokonainak a vár feladását tanácsolja.

Hluboka várkastélya

Hluboka – a kastély udvara

Hlubokától mindössze 10 km-re van Budweis, a söréről méltán világhírű Ceské Budejovice. A pilseni mellett ez a legismertebb cseh sör. És az egyik legfinomabb. Az amerikaiak megpróbálták ugyan bekebelezni, de a cseheknek sikerült megmenteni a Budweisert. Budweis igazi nagyváros, a régió központja. Nem is volt könnyű parkolóhelyet találni. A város hatalmas főtere négyzet alakú, 130×130 méter. Közepén a barokk Sámson-kút, a város egyik jelképe látható. Szemben a városháza, átellenben a 72 méter magas Fekete-torony. (jobbról) Erkélyről pompás a kilátás. A középkori városfalakból csak 2 torony maradt meg, a Vas-szűz torony és a Rabstein torony, melynek közelében láthatjuk a lépcsőzetes oromzatú reneszánsz Régi fegyverházat. A város legismertebb épülete azonban mégis a „Régi mészárszék” nevű söröző. Mikor először jártam itt, még az volt  a szokás, hogy amint a vendég leült, máris elé tettek egy korsó sört, meg sem kérdezték, hogy kér-e. Persze hogy kér. Hiszen mi másért is jön ide valaki, ha nem sörözni. Amint a korsó kiürült már hozták is a következőt kérés nélkül. Egészen addig, míg a vendég nem szólt, hogy köszönöm elég. És milyen jókat lehetett itt enni! Igazi cseh népi knédlis ételeket, szolid áron. Most is megkerestem a vendéglőt, de amint megláttam az üvegajtó mögött a flancos asztalok körül ácsorgó csokornyakkendős pincéreket, már nem vágytam bemenni. Ezt a jó helyet így tönkre tenni… De azért nem kell a szomjhaláltól tartani, rengeteg söröző van még Budweisben.

Budweis főtere

Július 13. kedd: Cesky Sternberk-Konopiste-Pelhrimov

Két órás utazás után érkeztünk meg Sternberg (Cesky Sternberk) várához. A vár teljesen ép, egy sziklagerincen magasodik, a Sázava a csehek nemzeti folyója fölé. Mindig is a Sternberg grófoké volt, kivéve a kommunizmus évtizedeit. A várat 1949-ben államosították, a grófnak pedig megengedték, hogy a saját várában dolgozhasson tárlatvezetőként. A rendszerváltozás után a család visszakapta a várat.

Az utóbbi időben elég sok turista csoportot hoznak ide Prágából. Régebben mindig Karlsteinbe és Konopsitébe vitték őket, de újabban felfedezték Sternberget is, úgyhogy látogató az van bőven. Belépő: gyerek 50, felnőtt 100 Kc. Sőt, fotó jegyet is lehet venni.  Mi ezt elmulasztottuk, sietve vettük meg a jegyet, mivel éppen indult az első csoport, ennek ellenére megengedték a fényképezést.
A vár berendezése eredeti, a díszteremben pedig a magyar címer látható. Ennek az a magyarázata, hogy a Sternberg grófok távoli rokonságban voltak Mátyás királlyal.
Látványos vár, szép környezetben. Megtekintését erősen ajánlom.

Sternberg – magyar címer a díszteremben

A közeli Konopiste (Konopischt) várkastélyát szintén a Sternbergek építették, legismertebb tulajdonosa azonban 1887-től Ferenc Ferdinánd trónörökös. Állítólag innen indult a végzetes szarajevói útjára. A trónörökös szenvedélyes vadász, és műgyűjtő volt. Hatalmas gyűjteményt halmozott itt föl trófeákból, fegyverekből, műtárgyakból. A látogatók is 3 útvonal közül választhatnak. Az első útvonal fő látványossága a trófeagyűjtemény, a másodiké a fegyverterem. Mi most a másodikat választottuk. Itt láttuk eddig utunk során a legnagyobb fegyvergyűjteményt. A többi kiállítási tárgy nagyrészt Ferenc Ferdinándról és feleségéről Chotek Zsófiáról szól. A családi belépő 335 Kc. Itt is nagyon sok a látogató, rengetegen jönnek Prágából. A kastély alatti parkolóban (60 Kc) rengeteg a szuvenír árus, és büfés. Igazi turista nagyüzem. A büfék borsos áraihoz képest az adagok elég kicsik, lehetőleg máshol oldjuk meg az étkezést.

Hazafelé menetben megálltunk Benesovban egy fagyira, elég ocsmány kisváros. De a fagyi finom volt. A következő hely, amit meglátogattunk Pehlrimov volt. Ez egy nagyon bájos városka, az óváros példásan fel van újítva. A főtéren díszkút, gyönyörű lábasházak, templom, és 2 megmaradt városkapu. Tipikus cseh kisváros. Nekem nagyon tetszett, aki erre jár, nézze meg. Ebben a kevésbé ismert városkában találkoztunk magyarokkal, bár itt számítottunk rá legkevésbé.

Pelchimov

Pelchimov főtere

Július 14. Cervena Lhota-Kámen-Tábor

Aki látta a Névtelen vár c. ( Jókai regény alapján készült) magyar filmet, annak rögtön ismerős lesz ez a tó közepén álló, tündéri kis kastély. Itt forgatták ugyanis a filmet. A név Vörös falut jelent, de a közelben nincs falu. Viszont a kastély fala tényleg vörös. A legenda szerint kiugrott az ablakból a kastély úrnője, s az ő vére festette vörösre a falakat lemoshatatlanul. Cervena Lhota népszerű kirándulóhely, elsősorban a helyiek körében, ahogyan ezt a parkoló autók rendszámából megállapítottuk. Családi belépő 200 Kc, és van magyar nyelvű tájékoztató is. A kastély szépen be van rendezve, az egyik teremben élő zenével fogadtak bennünket. A kis tavat gyalogosan is körbe sétálhatjuk, de csónakázni is lehet. Nagyon szép kirándulóhely, bár kissé eldugott. Nem minden térképen van rajta, de a szomszéd falut Destnát könnyű megtalálni. Innen már nem tévedhetünk el. Jindrichuv Hradec és Destná között buszjárat is van, innen egy kellemes 4 km-es séta a kastély.

Cervena Lhota – a névtelen vár

Útban Tábor felé megálltunk egy kis faluban, Kámen váránál. Ez egy szépen felújított kis vár, építészetileg nem túl látványos, de ha útbaesik, nézzük meg bátran. Egy szerény kiállítás és egy komolyabb motorkerékpár múzeum látható benne. Belépő: gyerek 25, felnőtt 50 Kc, parkolás 40 Kc.

Kamen vára

Tábor a husziták fővárosa jelentős szerepet játszott a cseh történelemben. A várost a husziták alapították akik kommunisztikus elvek szerint éltek, vallási közösségben. Nagyon jó harcosok voltak, leghíresebb harci eszközük a huszita harci szekér volt. Zsigmond sokat harcolt ellenük, de a husziták Jan Zizka vezetésével sorra tönkreverték a lovagi seregeket. Zizka halála után 10 évvel a huszita mozgalom belső ellentétek miatt összeomlott. 1434-ben döntő vereséget szenvedtek Lipanynál. A félszemű Zizka szobra a főtéren áll. A szobor mögött, a templom mellett jó étterem, baráti árakkal. Ha jól emlékszek Bethesda a neve.
Itt is, mint általában a főtér környékén csoportosulnak a látnivalók. Tábornak nagyon szép főtere van, gyönyörű reneszánsz házakkal. Temploma igen szép, a 15. században épült, tornya 77 méter magas, természetesen fel lehet menni. Megéri a lépcsőzést. A főtér legszebb épülete a városháza 1440-ben épült, itt található a huszita múzeum.
Az óváros DNY-i sarkában a Bechynei kapu mellett találjuk a régi Kotnov vár maradványát, egy henger alakú bástyát.
A városnézés után búcsút intettünk a husztita fővárosnak. Ez volt az utolsó napunk Csehországban. Este rendeztük a számlát a szállásadóval, mert reggel korán indultunk.

Tábor temploma

Július 15. Csütörtök: Hinterhaus-St.Michel-Dürnstein-Melk-Schönbühel-Aggstein-Göttweig

Elérkezett a hazautazás napja, (az olvasó fellélegezhet), egy kis kerülővel útba ejtjük az osztrák Duna leglátványosabb szakaszát, a Wachaut. Ez a Melk és Krems között található folyamszakasz, az osztrák Dunakanyar. Gyönyörű tájakon, hegyen-völgyön, szerpentinen értük el a Dunát, Spitz városánál. Spitz középkori neve Wachan, innen kapta nevét a Wachau. A városka fölött emelkednek a Kuenring lovagok régi várának Hinterhausnak tekintélyes, jó állapotban levő romjai. Egy könnyű sétaút vezet fel a romokhoz, belépő nincs. A kilátás csodás.

Hinterhaus vára

Bejártuk a vár minden zegzugát, majd tovább indultunk a Spitztől 3 km-re levő St.Michel templomához. Az erődszerű templom 987-ben épült. Oromzatán apró szobrocskák, a legenda szerint odafagyott nyulak.

St Michel a Wachau legrégebbi temploma

Innen már csak egy ugrás az egyik legismertebb osztrák várrom, Dürnstein. Hírnevét annak köszönheti, hogy itt raboskodott Oroszlánszívű Richárd a leghíresebb keresztes lovag, akiről kevesen tudják, hogy bizony a fiúkat szerette. Akkó elfoglalása után Richárd ledobatta a falakról Lipót osztrák herceg zászlaját. Lipót megsértődött és seregével együtt elhagyta Palesztinát. A háború után „Oroszlánszagú”  Richárd Ausztrián keresztül akart hazatérni, de Bécsben felismerték, és elfogták. Lipót a sértés mértékét 150 ezer ezüst márkában határozta meg. Ez olyan hatalmas összeg volt, hogy Anglia minden lakójának be kellett szolgáltatni a teljes vagyonának negyedét a váltságdíj előteremtéséhez. Dürnstein gyönyörű kisváros. Fő utcáján  régi házak, boltok, borozók. A vár borzasztó magasan van, a nyelvünk a térdünkig lógott mire a 30 fokos hőségben felmásztunk a romokhoz. De megérte. Olyan kilátásban volt részünk, ami kárpótolt a fáradtságért. És a vár is tetszetős. Romosabb ugyan Hinterhausnál, viszont romantikusabb. A lefelé vezető út már gyerekjáték volt. Dürnsteinben nincs belépő, sem parkolódíj, de parkolóhely elég kevés.

Dürnstein főutcája

Dürnstein vára

A Wachau másik híres vára, Aggstein a Duna túlsó partján található. Melknél keltünk át a Dunán, és egy kis időre megálltunk a városban, csak hogy vessünk egy pillantást az osztrák barokk egyik legismertebb képviselőjére, a melki apátságra. Sajnos nem volt időnk bemenni, hisz erre egy fél napot rá kell szánni. Majd legközelebb. De azért kívülről megnéztük. A Duna felől a legszebb.

A melki apátság

A városról az útikönyvek méltánytalanul keveset írnak, pedig ez volt az egyik legszebb osztrák kisváros, ahol eddig jártunk. Melktől nem messze Schönbühel várkastélya késztet újabb megállásra. A várkastély egy sziklán áll közvetlenül a Duna partján, rendkívül romantikus látványt nyújtva.

Schönbühel várkastélya

Sajnos nem látogatható, magántulajdonban van. Aggstein vára a Wachau egyik legkiemelkedőbb látványossága. 320 méter magasból néz le a Dunára. A várhegy tövében nagy parkoló található, de autóval egészen a bejáratig fel lehet menni. Igaz, az út nagyon meredek, és elég keskeny. A belépő: gyerek 3,5 euró, felnőtt 5,5, euró, családi jegy 14,5 euró. A félig romos vár helyreállított részeit szabadon bejárhatjuk. A kilátás talán innen a legszebb. Ezt a várat is a Kuenringek építették, később gyakran volt rabló lovagok tanyája. Hírhedt módszerük volt, hogy láncot feszítettek ki a két part között, s az így feltartóztatott hajókat megvámolták. Bejártuk a vár egész területét, kigyönyörködtük magunkat.

Aggstein vára

A Wachaut elhagyva még egy utolsó kitérőt tettünk a Kremstől 4 km-re levő Göttweig kolostorhoz. A hegytetőt megkoronázó monumentális kolostor rendkívül lebilincselő látvány. Sajnos már csak kívülről tudtuk megnézni, de ha legközelebb erre járunk, becsszóra megnézzük. Most vár az otthon. Összesen 3800 km-t tettünk meg, 40 városban,faluban jártunk, és 31 várat,kastélyt sikerült megnéznünk. Egy látnivalókban rendkívül gazdag, élménydús utazás végére értünk.

A göttweigi kolostor

Remélem felkeltettem néhányak érdeklődését, én csak ajánlani tudom mind Csehországot, mind Ausztriát.

Gulyás László

Gulyás László írásai az Útikalauzban >>

•

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy ne maradjon le semmiről! (Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)

[ninja_form id=5]