Győrffy Árpád: Bajai kirándulás – Magyarország – 2004-2012
Talán kicsit már porosan is érdemes még elolvasni egy hét évvel ezelőtti bajai sétánk alapján készült beszámolót, amit az akkor készített képekkel illusztráltam
A rövid jelmondatokat, szlogeneket fabrikálók szerint Baja a vizek, a nemzetiségek és az ízek városa. Valóban, a vizzel lépten-nyomon találkoztunk, az itt élő sokféle nemzetiségről, a magyarok mellett a németekről, szerbekről, horvátokról az utcák, közterületek elnevezése és a Türr István múzeum gazdag kiállítása tanúskodott, az ízek közül a híres bajai halászléét és a Hajósi-Bajai Borvidék boraiét pedig már korábban is ismertük. A jelmondatokon túl, én néhány rövid találkozásunk alapján egy kedves, sok egyedi vonást mutató településnek ismertem meg a 38 ezer lakosú települést.
Magyarországi útibeszámolók helyszíneinek nagyobb térképen való megjelenítése
Sétánkat a főtéren kezdtük. A város méretéhez képest hatalmas, négyszöget formázó Szentháromság tér képét a barokk Grassalkovich-palotából száz éve neoreneszánsz stílusban kialakított Városháza határozza meg. A középső részén kétemeletessé magasodó épület a többi ház társaságában középkor végi hangulatot kölcsönöz a térnek.
A Szentháromság tér a városházával
A tér északi oldala a házakat elfedő fasorral
A történészek szerint a gyönyörű főtér egy kenyeret sütő asszony figyelmetlenségének is köszönhető, aki 1840 május 1-én véletlenül felgyújtotta a várost. A kenyérnek kicsit nagy ára lett, hetvennyolcan meghaltak, ezer házat újjá kellett építeni.
A teret átlósan átszelő utak és a térburkolat négylevelű lóherét formáló utcakövei talán kicsit kopottak, kátyúból gödörből is több van a kelleténél, az északi és déli oldalon futó fasor lombjai is túlságosan takarják a házakat, de a látvány így is nagyon megkapó, monumentális, de egyúttal kedves is. (A fentieket a 2004-es tapasztalatok alapján írtam. Gondolom, azóta megváltozott az utak és a fák állapota.)
A városkép igazi meghatározó eleme a víz. A bajaik olyan szerencsés helyzetben vannak, hogy már a főtér nyugati oldalán gyönyörű kilátás nyílik a Sugovica folyóra és a szemközti szigetre, ahová rövid sétával eljuthatunk. A ma Petőfi-szigetnek nevezett, de az idősebbek által inkább Kis Pandúr-szigetként emlegetett földdarabot északi és keleti oldalon a Duna egyik holtága, a Sugovica, a másik felén a Ferenc-csatorna határolja. A széles vízen híd visz át a sétányokkal, sportpályákkal, pihenőhelyekkel, vizitelepekkel tarkított szigetre.
Petőfi szobra a sziget bejáratánál
Madárdal, csónakázók, Sugovica-parti idill
Hajók a Ferenc-csatornán
A szigetről visszatérve érdemes kicsit sétálni a teret körülvevő hangulatos kis utcákban. Ne hagyjuk ki a programból a Deák Ferenc utcában található Türr István múzeumot, ahol a nemzetiségi kiállítás mellett nagyon szép és tartalmas anyagot láthatunk a város életét egykor meghatározó dunai halászatról.
 |  |
| Sokác népviselet a múzeumból | ez meg a magyar |
Szépen diszített ládák, szekrények
A halászati kiállítás részlete
Dunai halak
Szücs János és neje dunai hengermalmának makettje
A szomszédos sarkon álló barokk-kori Páduai Szent Antal ferences-kolostortemplom. Mai arculatát a múlt század első harmadában nyerte el, de a leírások szerint a belső része számos barokk kori emléket őríz. Kiemelkedik közülük a szószék, a sekrestye, és az 1761-ből származó keményfából faragott, körbejárható rokokó öltözőszekrény. Nekünk ez most nem jött össze. (:
Páduai Szent Antal ferences-kolostortemplom
A templom messziről is kiemelkedő jobb oldali tornyát korábban tűztoronyként használták. Innen figyelték a várost, és talán itt szárogatták felakasztve a vizes tomlőket is, hogy tönkre ne menjenek.
Egy másfajta kultúráról, a szerbekéről szerezhetünk benyomásokat, ha két utcányit észak felé sétálva ellátogatunk a Szent Miklós nevét viselő görögkeleti plébániatemplomba. S ha időnk engedi, mindenképpen nézzük meg a Bunyevác tájházat, ahol a török elől ide vándorolt másik meghatározó népcsoport, a katolikus horvátok kultúráját, életmódjáról is képet nyerhetünk egykori tárgyaik segítségével.
A város korzóját, az Eötvös utcát semmiképp e kerüljük el. A hangulat nagyon barátságos az utcára kitelepült kávézóknak köszönhetően.
Az Eötvös utca, a végén a Szent Péter és Szent Pál plébániatemplom
Paradicsomi jelenet a Szent Péter és Szent Pál plébániatemplom faláról
A Szent Péter és Szent Pál plébániatemplom belseje
Baja az ízek városa elnevezést elsősorban a speciális módon elkészített halászléről kapta. A helyi adatok szerint a település lakói annyira szeretik a halat, hogy évente fejenként 66 kilogrammot fogyasztanak belőle.
A bajai halászlé alapanyagai között a legfontosabb fajta a ponty, de adható hozzá törpeharcsa, csuka, kárász is. Nincs sűrítés, paszírozás, csak szépen összefőzik a halakat a hagymával, paprikával, és hosszú metélt tésztával eszik.
A múzeumban az alábbi recept olvasható az igazi bajai halászléról: “Baja környékén személyenként fél kg halat számítanak, kilónként egy fej vöröshagymát (kb. 10 dkg) és 1,2 liter vizet. A megtisztított, besózott, feldarabolt és irdalt véres halat az aprított hagymával, cseresznyepaprikával a körte alakú rézbográcsba teszik, hideg vízzel felöntik, és a tűz fölé akasztják. Ha forr, törött paprikát szórnak bele. Kb. 25 percnyi erős forralás után, mikor a paprika szétfő, kész a halászlé, amit főtt gyufatésztával fogyasztanak.”
A múzeumban látható Nepomuki Szent János szobra. Ő afféle mindenes lehetett, mert a molnár céhnek és a vízenjáróknak is ő volt a patrónusa. Ma is csinálják az egykor a molnárok által kezdett hagyományt, a Jánoskázást, vagy Jánoska eresztés nevű vízi felvonulást. Minden május 15-én a szentjánosi kápolnától feldiszített, lampionokkal kivilágított dereglyén, énekszó kíséretében a Sugovica főtér előtti partszakaszához hozzák a szent szobrát. Ahol aztán a molnárok és a város vezetői köszöntik egymást. Utána meg mulatság hajnalig. Persze, a halászléfőzés sem maradhat ki.
Mi direkt úgy időzítettük a kirándulásunkat, hogy a Jánoskáza eresztést megnézhessük. Ott derült ki, hogy abban az évben egy héttel később tartják.
A Jánoska
A halászlé köré szerveződik a város legnagyobb rendezvénye, az 1996 óta minden év júliusának második szombatján megrendezett halászléfőző fesztivál is, amit a helyiek nemes egyszerűséggel csak Népünnepélynek hívnak. Nem is túloznak, hisz jobb napokon 50 ezer ember is összegyűlik, hogy a kétezer bográcsban, szabadtűzön megfőzött halászlét megegye.
Egyszer talán azt is megnézzük.
Győrffy Árpád
Egy hír a városról: Új fesztiválsorozat indul a Sugovica patján – 2012.01.08.
Győrffy Árpád írásai az Útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés