Győrffy Árpád: Felső-ausztriai sörtúra biciklivel – 2000

Győrffy Árpád: Felső-ausztriai sörtúra biciklivel – 2000. május

Finom ételek, különleges sörök, biciklizés, gyaloglás, golfozás, egy kis kultúra és mindezek zárásaként pihenés a szaunában, uszodában. A rövid felsorolás néhány alapeleme az egyik olyan sikerreceptnek, amit az osztrák vendégfogadók állítottak össze az utóbbi években. A siker persze nem csak az adalékokon múlik, hanem az elkészítés módján is.
A 90-es évek elején, közepén a turisztikai világhatalomnak számító Ausztriát is váratlanul érte a forgalom visszaesése. A vendégeik többségét jelentő német és hazai turisták közül sokan az egyre olcsóbb repülős nyaralásokat választották, mások a viszonylagosan romló anyagi helyzet miatt kihagytak néhány üdülést. A vendégszám illetve a bevételek csökkenése gyors válaszra ösztökélte a turisztikai piac szereplőit. Ennek talán legfontosabb részeként alapvetően megváltozott a szemlélet. Az eredetileg inkább a semmittevéssel rokonított pihenés helyett az aktívitással kiváltott felüdülést helyezték előtérbe. Mindehhez a korábban is meglévő elemeket megfelelő csomagolásban komplex ajánlatokká szervezték, és különböző kedvezményrendszerekkel tették vonzóbbá őket.
Az új szemléletre jó példa a felső-ausztriai Mühlviertel régió gyakorlata. A Duna és a cseh határ között elterülő terület önmagában is nagyon szép, de rájöttek arra, hogy a tájat, a kultúrát fogyaszthatóvá kell tenni, olyan ajánlatokat kell kidolgozni, amelyeket a vendég szívesen megvásárol. A turisztikai átalakulás egyik nagy eredményeként a normál étkezéseket is vonzó programokká fejlesztették. A gasztronómia korábban is mindig fontos része volt a kirándulásoknak, nyaralásoknak, de itt főszereplővé vált, mert felismerték azt a kézenfekvő igazságot, hogy a vendég olyan dolgokra költ szívesebben, ami egyébként is jól esik neki.

A sokszínű kínálattal a budapesti Osztrák Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet és a tartományi illetve régiós turisztikai hivatal vendégeként ismerkedhettek meg magyar újságírók május végén.
A felső-ausztriai tanulmányút első állomása a schlagli Premontrei apátság volt. A régió kulturális központjaként működő kolostorban Stefan testvér, a kiállítások felelőse vitt körbe bennünket. Az apátságot egykor a passaui érsek alapította cisztercita szerzeteseknek, később csehországból érkeztek a mai rend tagjai. A kolostor temploma és egyik épületszárnya 1250-ben épült. Az apátság épületei, berendezései egy 1626-os parasztfelkelés során részben elpusztultak, de néhány évvel később helyreállították és a kegytárgyakat pótolták.
A kolostor folyosóján kiállításon mutatják be a rend és az apátság történetét, a szerzetessé válás folyamatát és az ezzel kapcsolatos kegytárgyakat, ruhákat is.

A szerzetesek mintegy 5 évvel a belépés után lesznek valódi tagjai a rendnek, Az apátot maguk közül választják. Jelenleg 44 szerzetes tartozik az apátsághoz, de többségük külső munkán van. Lelkigondozással foglalkoznak.
Hat ezer hektár erdőjük, sörfözdéjük, fűrészüzemük, sífelvonójuk, asztalosüzemük és több éttermük van – egyik például az apátság épületében, a borpincében. Összesen mintegy 200 embert foglalkoztatnak. Az egyik szerzetes korábban közgazdaságtant tanult, egy másik agrármérnök – ők irányítják a gazdaságot. Az idegenforgalomban is egyre aktívabbak. A vendéglők, a sörfőzde működésén keresztül és a kolostor bemutatásával már korábban is résztvettek benne. Mostanában már afféle lelki rekreációs programokat is szerveznek. A vendégeknek szállást, testi és lelki táplálékot adnak.
Az apátságban keddtől vasárnapig 10-12 és 13-17 óráig van vezetett látogatás. A rend egy tagja néhány lezárt rész kivételével végigkalauzolja az érdeklődőket. Csoport esetén előre egyeztetve más időpontban is lehetséges a látogatás.
Különösen értékes az apátság galériája, amelyben a 15-16. században készült gótikus táblaképek, osztrák, itáliai és flamand festők 17-18. századi alkotásai láthatók.

Ezeket a parasztfelkelés során elpusztult képek helyett hozták. Mintegy 550 kép többsége vallási tárgyú, de csendéletek, tájképek is vannak közöttük. Az anyagnak persze csak a töredéke látható.

Nagyon értékes az apátság 60 ezer kötetes könyvtára, amelyben sok kódexet és ősnyomtatványt is őriznek, köztük egy 2270 magyar szót tartalmazó könyvet is. Ugyancsak különleges a portréterem, amelynek a falait az elhunyt apátok, szerzetesek arcképei borítják. Néhány kiemelkedő apát portréja a terem közepén lévő állványokon kapott helyet. Egyikük például 46 éven át vezette a kolostort, hosszú ideig felső-ausztriai tartományi főnök is volt. ş kísérte Sisit Bécsből Passauba.
A szovjet hadsereg a 2. világháború utáni megszállás idején a kolostor közelében állomásozott. Csodával ér fel, hogy nem nyúltak a gyűjteményekhez. (Pedig nagyon szép órák is vannak. Hi)
Az apátsági templom a 13. és a 17. század között folyamatosan nyerte el mai formáját. Nagyon érdekes a fő hajó és a szentély közötti mintegy 2 méteres szintkülönbség. A templom alatti román kori kripta boltozatát egy bimbós fejű középoszlop tartja. Az egyik falfülkében szép piéta látható a kolostor alapításának idejéből. Az eredeti Linzben található.

Este az apátsági sörfőzde termékeivel és tájjellegű ételekkel ismerkedtünk a kolostor pincéjében lévő étteremben. A sörfőzdébe másnap délelőtt látogattunk el. Az első kisebb üzemet 1580-ban hozták létre közvetlenül az apátság épületében, majd a megnövekedett kapacitás miatt 1954-ben új üzemet építettek a kolostor mellett. Ma Ausztriában egyedüliként itt működik apátsági sörfőzde. Másik különlegességük a rozsból készült sör, a Gold Roggen.
Az éves termelésük 30 ezer hektoliter – 7 fajta sört állítanak elő – ezzel Ausztriában inkább a kisebb cégek közé tartoznak. (Az országban 65 serfőzde működik – a legkisebb helyen is 2-3 fajtát főznek. Évente kb 100 l a fejenkénti sörfogyasztás, de az alkoholmentes italok forgalmának növekedése, illetve a kevesebb alkoholfogyasztás miatt csökkenés tapasztalható az utóbbi években.)
A schlagli söröket elsősorban a közvetlen környéken és Linzben árusítják – mint a régió jellegzetes termékét – de lehet Bécsben is kapni. Az apátsági sörgyárban meghagytak, illetve külön kialakítottak egy régi berendezésekből álló üzemcsarnokot is – kimondottan turisztikai látványosságnak.

Kerékpárostúra a cseh határhoz
A sörfőzdében tett látogatás után kerékpározni indultunk a cseh-osztrák határra, a Cseh-erdőbe (Böhmerwald). Az egyik fogadó udvarán bicikliket kaptunk – mindenki kedve szerint választhatott. Egyaránt voltak 26-os és 28-as méretű gépek. Mindegyiken volt sebváltó, de vegyesen a marokváltó, illetve a nálunk megszokott karos váltó. A biciklik viszonylag kényelmes, rugós nyereggel, csomagtartóval voltak felszerelve.
Indulás után fenyőerdőn haladtunk keresztül egy aszfaltozott úton. Az út mellett egy lekerített területen két vaddisznó falatozott. Korábban Egy másik hasonló kertben 30-40 szarvast és őzet láttunk.
Mintegy két kilométer után letértünk egy kővel, murvával borított erdei útra. Bár néhol nagy gödrök voltak, biztonságosan lehetett kerekezni.

Az induláskor szemerkélő eső közben teljesen elállt. A fenyőerdő hűvöse nagyon jól jött a biciklizéshez. Az utunk egy 2-2,5 méter széles csatorna mellett haladt, amelyben több helyen víz is volt. Mint később kiderült, ez egy több száz évvel ezelőtt épített fausztató csatorna.
Újabb 4-5 kilométer után egy határállomáshoz – pontosabb határ táblához értünk, ahol a csatorna felújítását irányító cseh igazgató várt bennünket két civilruhás osztrák határőrrel.

A földút – amin bicikliztünk – itt keresztezte a csatornát, majd újabb 10 kilométer után tért vissza Ausztriába. A határon felirat tudatja, hogy április 1-október 10-ig naponta 8-20 óráig kelhetnek át a síelők, gyalogos és kerékpáros túrázók. Mint kiderült, a valóságban nincsen folyamatos határellenőrzés, gyakorlatilag határok nélkül működik a két ország egymás mellett – mondta a cseh igazgató.
A határőrök láthatóan meglepődtek, amikor pecsétet kértünk az útlevelünkbe. De végül megígérték, hogy a visszatérésnél teljesítik kérésünket. Így is lett. Egy ujjnyi vastagon porral fedett alumínium bőröndből vették elő a pecséteket. Talán akkor használták őket először. Csodálkozásunkra elmondták, hogy a szabályos határátekelésnek nem a határőr és a pecsét, hanem az érvényes útlevél az alapvető kelléke.
A csatorna történetéről a cseh kalauzunk mesélt. Mint elmondta, a terület régen átjárhatatlan erdőnek számított, de később megritkult a nagyvárosok építésével, fűtésével járó megnövekedett fakitermelés miatt. Mivel nem volt megfelelő szállítási útvonal, a 18 század végén egy mérnök alakította ki a vízi szállítás lehetőségét a csatorna rendszer kiépítésével, illetve egy patakhoz kapcsolásával. Megfelelő adatok híján csak a konkrét tapasztalatok alapján dolgozhatott.
Összesen több mintegy 25 kilométer hosszú, közel fele a cseh oldalra esik. Része egy 400 méter hosszú alagút, ami a maga korában mérnöki csúcsteljesítménynek számított.
A csatorna folyamatosan 1789-től működött a 19. század végéig. Segítségével a Dunáig úsztatták le a fát. Mivel kilométerenként mindössze 1,8 méteres a szintkülönbség, a csatorna mellett végig favágók álltak, akik csáklyával irányították, lökték egyre tovább a fákat. A vízszintet négy összekapcsolt tó segítségével szabályozták.

A csatorna sorsát a vasút megépülése pecsételte meg. Néhány évig még használták, de 1892 után megszűnt a rendszeres munka a teljes csatornán. Az utolsó komoly szállításra 1916-ban került sor. A vasúttól távolabbi felső szakaszt még sokáig használták. Ezen akár 23 méter hosszú fákat is le tudtak úsztatni. Itt a munka 1963-ban fejeződött be.
Később a csehországi szakaszt műemlékké nyilvánították, és tíz évvel ezelőtt megkezdődött a felújítása. 1996 óta a két ország közösen folytatja a munkát – nyaranta prágai erdészhallgatók is ingyenesen beszállnak. A két ország a költségeket közösen viseli. Eddig összesen mintegy 3,5 kilométeres szakaszt hoztak rendben – mindkét országot érintve. További 6 kilométer rekonstrukciója zajlik a cseh természetvédelmi területen. 17 millió koronát, 6 millió ATS-t szántak a munkára.
Arra már nincs lehetőség, hogy a teljes szakaszt rendbehozzák, ezért csak turista látványosságként használják. A 800 méteres tengerszint feletti magasság ellenére minimális szintkülönbség miatt nagyon népszerű a túrázók körében. Évente mintegy 10 ezer a gyalogos és 40 ezer a kerékpáros turista keresi fel. 1998-ban létesítették a két határátkelőhelyet gyalogosoknak, kerékpárosoknak. Bemutatókat tartanak a csatorna működéséről, tájékoztató táblákat, térképeket helyeztek ki, pihenőhelyeket építettek.
Az út mellett a két ország művészeinek szobrait – és más besorolhatatlan alkotásait – állítják fel. jelenleg 4 ilyen áll már. Az egyik határátkelőnél például egy hatalmas elektromos csatlakozó kompozíció – gigantikus konnektor – látható. A cseh aljazat és az osztrák dugó nem stimmel egymáshoz.

A délutánt a felső-ausztriai textilipar központjában Haslachban töltöttük. A településegyüttest öt kisebb-nagyobb falu illetve városka alkotja. A korábbi fontosságát többek között az is adta, hogy pontosan egy nap távolságra volt Passautól, Linztől, Cseszkebudejovicétől. Piactartó joga és hozzá árumegállító joga volt. (Az áthaladó árusoknak 3 napig kellett a piactéren árusítani.) A központi szerepet betöltő, mintegy 2000 lakosú település az épületei, szerkezete, múltja alapján valóban megérdemli a városi rangot. A városi létet jelzi az is, hogy nagyon sok egyesület és más civilcsoportosulás működik a településen.
Több érdekes látnivaló közé sorolható a templom mellett álló torony, amely szakasztott mása a prágai óvárosban álló óratoronynak. Mondják, azért mert erre vezetett a sóút. A templom maga a 14. század végén épült gótikus stílusban – egyes részei jóval későbbiek. A berendezése a múlt század végéről származik. Az oltártól jobbra látható korpus állítólag 1100 körül készült. Sokáig a mennyezeten volt – gyakorlatilag eldugva – mert nem tudták a korát.

Nagyon szép textilipari gyűjtemény van a templom melletti múzeumban. A len, kender megtermelésétől, a fonal elkészítésén át a szövésig, festésig minden munkafolyamat eszközei láthatók. Sőt a múzeum dolgozói működés közben is bemutatják a legöregebb szövőszéket (300 éves) és a későbbi lyukkártya vezérlésű szövőgépeket.
Kékfestő nyomóformák, kész ruhák – maiak, régiek is láthatók a kiállításon. Egy szövőmester házának berendezését is megismerhetjük. S ami talán legérdekesebb, van egy tehénnel hajtott mángorlógép a múlt század elejéről. A méretet érzékelteti, hogy a ruhákat lapító 7-8 méter hosszú “ládában” 11 tonna követ töltöttek súlyként. Az egyébként teljesen komplett berendezés működését kis makettel mutatják be.

A másik szép torony a város kapuja fölött emelkedik. A településsel együtt ez is számtalanszor leégett. A zöld növénnyel befuttatott építményben ma várostörténeti múzeum van. Afféle mindenes gyűjtemény. Az első emeletén nagyon jó makett mutatja be a város két évszázaddal korábbi formáját.

Igazi különlegesség a kaputoronytól alig 100 méternyire egy 500 éves házban lévő “gépzenei múzeum”, amely egy szövőszék illetve munka nélkül maradt egykori takács ma is gyarapodó gyűjteménye az 1750-1960-ig terjedő időszakból. Jelenleg mintegy 200 működő hangrögzítő, lejátszó eszközt lehet megnézni, meghallgatni a tulajdonos több mint egy órás “tárlatvezetése” során.
Fonográfok, gramofonok, lemezjátszók, a lemezjátszó elvén működő több sávos szalagos zenelejátszók a berlini rádió stúdiójából a 2. világháború előtti korból, diktafon titkárnői fülhallgatóval 1905-ből. A múzeumnak nagyon gazdag kollekciója van a különböző lyukszalaggal, aplikált lemezzel működő gépzongorákból, sőt egész zenekarokat imitáló mechanikus csodákból. (Sok mai flopys szintetizátor-varázsló valószínűleg sóvárogva nézne az 50-100 éves készülékekre.)

A zeneszerszámok közül némelyik nem csak zenél, hanem például pisil, köpköd vagy éppen szappanbuborékot fúj. Így nem árt körülnézni, hol táborozunk le. Van például negyven alakos – emberek, állatok – működő nagyzenekar. Egy másik gépzenekar előtt egy alak biciklivel kötélen egyensúlyoz.
A belépő 75 ATS vezetéssel együtt. A múzeum tulajdonosa éjjel nappal felverhető.
Mi sajnos nem láthattuk, de állítólag nagyon érdekes a kaputorony szomszédságában lévő boltmúzeum, amelyben egy 80 évvel ezelőtti üzletet lehet megismerni működés közben. Ugyancsak működik egy iskolamúzeum is a városkában, de ezt is máskor kell majd megnéznünk.

Este az aigeni Schiffner vendéglőben a sörkulinárium programon vettünk részt. Az ételeket megfelelő magyarázattal a tulajdonos, Schiffner úr tálalta fel. Talán nem csodálkozik azon senki, hogy a sör történetét a kőkorszakig vezette vissza, és a sörivást a világ legfontosabb dolgai közé sorolta.
Természetesen az aperitív, illetve willkommen ital is sör volt – igaz, camparis erősítéssel. (Hisz az nem lehet, hogy sörrel ne lehessen étvágyat csinálni, hogy ne legyen a sör is elegáns ital.) A recept: 2 dl világos sör, 2 cl camparival összeöntve. Mondhatjuk, érdekes íz jött elő a két kesernyés ital találkozásából.
Hideg előételként kocsonyaszeleteket hoztak sörecettel leöntve. Aztán jött egy krémleves – természetesen sörös. Majd burgonya helyi hidegen sajtolt olajjal, utána sörjoghurt. (Ez olyan volt, mint őseink kumisza lehetett. Szóval, komisz.) A főétel malachús érmék sörös szafttal, a desszert túrós nokedli erdei gyümölcsből készült szósszal. Külön érdekessége volt a vacsora zárásának, hogy a desszert mellé kínált szüretlen sört (a schlagli főzdéből származó Doppelbockot) a vendég előtt a korsóban egy tűzes vassal karamellizálták. Ahogy egykor a kovácsok télen a hideg sört melegítették fogyasztható hőmérsékletűre.
Közben azt is megtudhattuk, hogy nem csak a vörösbornak, a sörnek is használ, ha a levegővel érintkezve “kibontakozhat”. Igaz, nyomban fel is mentették a türelmetlenebbeket: az is jó sörivó, aki gyorsan megissza a sört.

A vacsorához felszolgált söröket a tartomány legjobb italaiból állították össze. A hagyományosnak tekinthető fajták mellett volt például a tartály tetejéről lemerített szüretlen kannás – kübli – sör. Természetesen nem hiányozhatott a schlagli, rozsból készült Gold Roggen sem. A csomagolásnak köszönhetően az ételeket, italokat néha nem is az ízek, hanem a látvány, a tálalás alapján érzi finomnak a vendég.
A sörtúrához 16 fogadó csatlakozott. Az indulásnál, 1998-ban 9 csoport jelentkezett a programra, az idén május végégig már több mint 200 csoport választotta magának. A programnak egy napos és több helyet összekapcsoló 2-3 napos változata is. A túra végén oklevéllel tanúsítják, hogy a vendég a mühlvierteli sörök ismerője lett. Az előtanulmányokhoz 50 ATS-ért képregényt is lehet venni. (A sörtúrából két nap 1 éjszakai szállással, reggelivel, esti sörinnyenc menüvel 985 ATS-be kerül)
A sör-túrába bekapcsolódott helyek összesen 260 kilométeres kirándulásra adnak lehetőséget. Több múzeum, sörfőzde megtekintése, sokféle sör és tájjellegű – sörös – étel megkóstolása van a programban. De ugyanígy vannak mustkostoló túrák is – igaz, ezek rövidebbek, 25-55 kilométeresek.

Szombaton délelőtt golfozni tanultunk Ulrichsbergben, a Böhmerwald Golfparkban. A fiatal trénerünk kérésére anyanyelvén, angolul folyt az oktatás, mivel a németet ő sem tudta igazán. Hosszan kínlódott velünk, hogy a helyes kéz és testtartást elsajátítsuk. A két órás ismerkedés bizonyára kevés lett volna ahhoz, hogy egy angol klubba beengedjenek bennünket. De annyit megtudunk, hogy a sok ütőt nem azért viszik magukkal, mert szeretik a nagy terhet cipelni.

A rendkívül gyors és intenzív tanfolyam után nyomban össze is mérhettük tudásunkat a 19 lyukú pálya egyik szép részén. Volt olyan, aki csak a 3. ütésre találta el a labdát, másoké már az első ütésre elveszett a távoli cserjésben. Valószínűleg ez is úgy van, mint az angol gyep. Sokáig kell csinálni, hogy jó legyen.

A szombati ebéd, majd egy kis buszozás után gyalogosan kirándultunk az 1041 méter magasan lévő Moldaublick kilátóhoz. A hegy tetején piramis szerűen egymásra helyezett kövekről nehéz elhinni, hogy maguktól – a természettől – kerültek oda. Igaz, más fajta válasz még hihetetlenebb lenne.

A tetőtől gyönyörű kilátás nyílik a cseh oldalon 5-6 kilométerre lévő, 42 kilométer hosszú víztárolóra. A sötét erdők között egy hatalmas sötétkék folt, rajta apró fehér vitorlásokkal.
A délután a wellnes ideje volt. A szálloda uszodájában, szaunájában töltöttük az időt.

Egyéb programok a környékből
Az 1836-1872-ig működött Linz-Cseszkebudejovice közötti lóvasút emlékére megépítették az eerdeti kocsi mását, a Hannibál II-t, és az eredeti nyomvonalon újra üzembe állították egy rövid szakaszon. Ez volt az első vasútvonal a kontinensen.
Az utazás mellett lógombóc fogatási versenyen vehetnek részt a turisták (különleges, rétegekből álló tészta készítése). Az ügyesebbek saját kezűleg építhetnek vasúti pályát – a sínszögek kovácsolásától a pálya konkrét építéséig – egy mérnök irányítása mellett. Később, ha ismét erre járnak, akár a maguk építette pályán utazhatnak is. (Persze ez mind pénzbe kerül. Ügyes, mondaná rá még Tom Sayer is, aki pedig maga is jól szervezte a kerítés befestését.)
A történelmi vasút nyomvonalán 60 kilométernyi kerékpáros illetve gyalogos túraútvonal van kiépítve – eredeti hidak, viaduktok, bakterházak.
A tartományban érvényes családi vendégkártyával 50 százalékos kedvezményt adnak mintegy 100 attrakciónál. Szálláshelyként az igényektől, pénztől függően komfortos menedékházak, panziók, uszodával, szaunákkal, sportpályákkal rendelkező kisebb-nagyobb szállodák választhatók. Ha kell a csomagszállításról is gondoskodnak. Az idén 40 parasztgazdaság csatlakozott Passau és Bécs közötti a dunai kerékpárutat kiszolgáló programhoz. Italt, házikosztot hálóhelyet, parkolót kínálnak a bicikliseknek.

Győrffy Árpád Néhány ár Felső-Ausztriából
2000. május 28.
(az árak, díjak ats-ben – 1 ATS= 19 Ft)

A Wöber Markt árai Aigenben (részben akciós)
teavaj 25 dkg 12,90
étolaj 0,5 l 15,90
csirke -frissen vágott 1 kg 24,90
sertéstarja 1 kg 69
Camembert 10 dkg 23,80
Landana sajt (karaván szerű) 10 dkg 10,90
Ementáli sajt 10 dkg 10,90
grillszén 3 kg 27,90
grillfűszer – kotányi 14
ketchup 1 kg 25.90
sör – Ottakringer 5 l 79,90
szilvapálinka 0,7 l 89
Vitalis müzli 375 g 29,90
babapiskóta 40 db 15,90
kávé – Jakobs – 0,5 kg 49,90
Ráma margarin 0,5 kg 19,90
Goldpack étolaj 2 l 29,90
Almaecet 1 l 19,90
Chappi kutyaeledel 3×400 g 23,70
vörös és fehérbor 2 l 39,90
narancsszirup 1,5 l 39,90
virsli (kolbász) 1 kg 99-119
cevapcici 1 kg 99
marhacomb 99

Schlagli kolostor étterme
sonka sajttal 35
virsli 36
sültkrumpli 36
levesek 30-45
sörök 3 dl 25-32
húsételek 70-100

Haslach, Rathauskeller étterem
kecskesajt salátával, krumplival 65
kocsonya hagymával és borecettel 42
salátatál 58
füstölt lazac sült burgonyából készült nudlival 88
virslisaláta 42
sajttál 58
levesek 25-38
saláták 28-58
húsételek 90-120 (bécsi szelet 95)
desszertek, fagyik 35-50
palackos borok 210-290
cola 0,25 l 21
ásványvíz 3 dl 19
tonik 0,2 l 26
kávé 21-30

Almesberger Hotel étterme – Aigen
hideg ételek 45-75
húsételek 90-130
desszertek 55-70
halak 160

Böhmerwald Golfpark Ulrichsberg
előszezoni program – 5 nap, négy edzés, büfévacsora 3100
főszezoni program – 7 nap, 7 edzés, büfévacsora – 4.090
Intenzív tanfolyamok (minimum két személlyel)
20 órás 3.300
30 órás 5.040

Szállás árak (főszezon – 1 éjszakára reggelivel)
4 csillagos hotel 595-645
3 csillagos fogadó 280-410
2 csillagos fogadó 210-290

Üzemanyag árak:
95-ös benzin: 13,90
98-as benzin: 14,10
dízel: 10,69

További Információk:
Osztrák Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet, Budapest – info@oewbud.hu http://austria-tourism.at
Landesverband für Tourismus in Oberösterreich, Linz – lvt.gebetsroither@upperaustria.or.at (Sabine Gebetsroither)
Ferienregion Mühlviertel, Linz – mv.guenterseder@upperaustria.or.at (Sabine Guenterseder)

A szerzőnek a következő címre küldhetsz levelet – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu