Egy bő kétnapos kirándulás története néhány érdekes hely rövid bemutatásával és sok fotóval
Mariazell St. Sebastian Erlaufsee Ötscher-Tormauer Naturpark Ötschergraben Bürgeralpe Wiener Neustadt
2. Kirándulás az Ötscher-Tormauer Natúrparkba (Ötscher-Tormauer Naturpark, Ötschergraben)
Második nap délelőtt az Ötscher-Tormauer Natúrparkba kirándultunk, az Ötscher-folyó völgyének egy részét akartuk bejárni. Ez a vidék Máriacelltől északra van, Alsó-Ausztriához tartozik.
A zöld vonal a gyalogos szakasz, a narancssárga a macivonat
Máriacell – Ötscher-Tormauer Naturpark nagyobb térképen való megjelenítése
Akár vonattal is utazhattunk volna, mert itt van a már említett keskeny nyomtávú hegyivasút egyik megállója, de persze autóval mentünk a Josefsberg-hágón át, a natúrpark wieberbrucki bejáratáig. A vasútállomással szemben található natúrpark bejárat lényegében egy nagy parkoló és egy faház, amiben büfé működik.
A natúrpark bejárata a hüttével és a parkolóval – a háttérben egy állványokra épített mászópálya
A parkolót több száz kocsira méretezték, de most alig volt néhány jármű. Úgy tűnik, ez a júliusi hét eleje nem tartozik a főszezonba. Láttunk egy feliratot, hogy felnőtteknek kettő euró, gyerekeknek egy euró a belépő. Mivel a pénztárnak semmi nyomát sem találtuk, a büfében érdeklődtünk, hogy mi a teendőnk. Egy fiatalember – mint kiderült, a tulajdonos – azzal fogadott bennünket, hogy pont jó helyen járunk, mert ő adja a jegyet. Mint elmondta, a jegy egy irányban érvényes a hegyivasút itteni szakaszára is. Adott egy térképet a natúrparkról és a Mostviertler Alpokban található olyan hüttékről, mint az övé, ami a közeli vízesés alapján Lassingfalstubn néven szerepel. Elmondta azt is, hogy a térkép borítóján látható nőt Csorba Krisztinának hívják, Nyíregyházáról származik, és mellesleg az ő édesapjának a felesége.
A túra első, rövid szakasza aszfaltozott úton egy víztározó délnyugati csücske mellett haladt. Egy mikroerőmű után befordultunk nyugati irányba az erdőbe, és elkezdődött egy patakszurdok, ami a víztározó vízét vezeti le a következő, nagyobb erőműhöz. A térképek eltérő adatai miatt azt nem sikerült tisztázni, hogy ez már maga az Ötscher-patak lenne-e. Az biztos, hogy az innen mintegy három kilométerre lévő Ötscherhias hüttéig végig egy patak medre mellett haladtunk. A patak medre szó szerint értendő, mert voltak olyan szakaszok, ahol víznek nyomát sem láttuk, aztán hirtelen megint csak előbukkant valahonnan a föld alól. Több helyen a kanyon faláról is csurgott a víz, vagy éppen csak könnyezetett egy-egy szikla. A nyomokból ítélve egyes időszakokban hatalmas vízbőség lehet ezen a vidéken.
A vidék eleinte a Tordai-hasadékra vagy a bakonyi Gallya-szurdokra emlékeztet, de aztán vadabbra váltott.
A tó a kis erőművel
Az ösvény hol a patak medréhez közelített, hol magasabban haladt tovább. Többnyire csak a puszta földön haladtunk, de a part meredekebb részein deszkából építettek korláttal ellátott járdát, vagy kapaszkodó-sodronyt feszítettek ki a sziklafalon, hogy biztonságosabb legyen a közlekedés. Általában különösebb óvatoskodás nélkül haladhattunk, de néhol vigyázni kellett a csúszós kőzúzalék miatt. Egy helyen friss omlás keresztezte az utunkat. Úgy tűnt, a szurdok kezelői még nem jutottak el eddig a sodronyépítéssel, ágakba, gyökerekbe kapaszkodva biztosítottuk be magunkat.
Néha kisebb “alagutakon”, átvágott kinyúló sziklákon haladtunk át, ahol még az alacsonyabb növésűeknek is vigyázni kell a fejükre. Többször találkoztunk kisebb-nagyobb hidakkal is, amiken a másik oldalra mentünk át.
Egyik híd – valahol lent egy kis patak
Egy kilométert tehettünk meg, amikor a szurdok hirtelen kiszélesedett és szakadékszerűen lemélyült. Az ösvény szintje nem követte teljesen a patakot, valahol a szurdok alja és felső széle között fél magasságban egy erkélyszerű szirtre jutottunk, ahonnan jó kilátás nyílt a Lassingfallra, a magasból szikláról, sziklára zuhogó vízesésre.
A Lassingfall
A vidék ettől kezdve sokkal látványosabbá vált. Százméteres magasságú sziklafalak között haladtunk egy nagyon meredek útvonalon lefelé. Több szakaszon lépcsők segítették a biztonságos közlekedést. Újabb 5-800 méter megtétele után egy az előzőnél sokkal nagyobb vízierőműhöz és egy Y-alakú elágazóhoz értünk, ahol jobbra – északra – fordulva a Hintere Tormauer szurdokon mehettünk volna tovább, de mi maradtunk a majdnem egyenes vonalon haladó Ötschergrabenen.
Az erőmű előtt felállított régi lapátkerék mellett egy idősebbekből álló turistacsoport tízóraizott. Közelebb voltak a hetvenhez, mint a hatvanhoz, de a pihenő után fürgén indultak el még előttünk az Ötscherhias irányába. Majd mi is átkeltünk az erőmű mellett egy szép fahídon.
Egy nagyobb sziklakapu
Az erőmű
Turisták a régi lapátkeréknél
A generátor – gondolom
A fahíd
A következő szakaszon már nem voltak olyan nagy szintkülönbségek, mint eddig. Először egy erdős részen haladtunk, majd kopárabb, sziklás vidéken vezetett az út. Láttunk egy horgászt is, aki a sebes folyású patakban pisztrángozott – gondolom.
Egy helyen 8-10 méter magas szikladarabok vannak a patak közepén, majd egy lépcsőként lejtő hídon sokadszorra átmentünk a szurdok északi oldalára, és az Ötscherhias nevű büféig ott is maradtunk.
A szurdoknak ez a pontja 140 méterrel volt lejjebb a kiindulási pontunknál. Összességében persze sokkal nagyobb szintkülönbséget kellett leküzdenünk, hisz az ösvény hol lejjebb, hol magasabban haladt a mederhez képest.
Egyik szép szakasz valami mérőállomás tartójáról
Horgász a mélyben
Egy hatalmas szikla a meder közepén
Fröccsöző turisták
Eredetileg azt terveztük, egy nagyobb pihenő után továbbmegyünk a Ötschergrabenen a kb. 1 kilométerre lévő Mirafall vízesésig. A büfében fogyasztott palacsintatésztás leves, a “debreziner” és a boros- almás spriccerek után nehezebben mozduló lábaink miatt úgy döntöttünk, inkább visszaindulunk Máriacellbe.
A büfénél az volt kiírva, hogy az állomás egy órányi járásra van. Ennek megfelelően kényelmesen indultunk el, a szurdok teteje felé. Igazán azon sem lepődtünk meg, hogy húsz méterrel arrébb egy másik tábla 45 percre saccolta a hátralévő időt. Jó tízperces gyaloglás után értünk fel egy szerpentinen a szurdok szélére. Közben volt egy szép kilátóhely a hütte környékének panorámájával, és egy “vízimalom” mellett is elhaladtunk, amiről sajnos nem derült ki számunkra, hogy mihez termeli az energiát.
Az Ötscherhias felülről
A vízimalom
A szurdok tetejénél lévő útjelzőn meglepve olvastuk, hogy az állomás egy és negyed órányira van még. Ráadásul már abban sem voltunk biztosak, mikor is indul a vonat. Mivel nem akartunk lemaradni, gyorsítottunk a tempón, pedig lassabban szebb lett volna az erdős tájon és a mesterséges duzzasztással létrehozott Erlaufstausee mellett elhaladó séta.
Erlaufstausee
A túlfolyó
Szerencsénk volt, éppen elértük a félhármas vonatot. A nyugdíjas csoport már jóval előttünk megérkezhetett. (A Mariazell-St Pölten között járó Macivonat 2011-es menetrendje ide kattintva tölthető le. Ha közben ez elavulna, elég beírni az osztrák vasút http://www.oebb.at/ címét és az oldal keresőjébe a Mariazell szót. A 115-ös vonalat kell keresni.)
A vonat tele volt utasokkal. A felszerelések alapján többségében gyalogos és kerékpáros túrázok utaztak velünk. Nagyon szép tájakon haladtunk át, az utat több hosszabb alagút tarkította.
Az Ötscher Maci vonat
Kilátás a vonatból
A wienerbrucki állomásról átsétáltunk a bejáratnál lévő büfébe egy finom kávéra, majd visszaindultunk a Franziskus Hausba. Még egy kis pihenőre is maradt idő vacsoráig, utána még bebicikliztünk Máriacellbe egy fagyira.
A biciklit többet nem használtuk, mert idő nem jutott rá. Ha hosszabb időre mentünk volna, ki tudtuk volna használni a gépeket, mert a közvetlen környék útjai közül több völgyekben vezet, így nincs túlságosan nagy szintkülönbség. A GPS szerint az odafelé vezető utunk utolsó 19 kilométerén is itthoni körülmények között lehet biciklizni. Miután legurultunk Niederalpl-i hágóról, és beértünk Aschbach-ba, szinte alföldi körülmények következtek a 760-880 méter között ingadozó tengerszint feletti magassággal. A helyiek szerint sincs akadálya akár ezen az úton sem a kerékpározásnak, persze mellényt tanácsos viselni. Akik meg bírják a nagyobb emelkedőket is, azok különösen sok lehetőséget találnak.
A Máriacell előtti utolsó 20 kilométeres szakasz szintrajza
Ugrás a többi részhez
1. Utazás Máriacellbe, biciklizés az Erlauf-tóhoz (Mariazell, St. Sebastian, Erlaufsee)
2. Kirándulás az Ötscher-Tormauer Natúrparkba (Ötscher-Tormauer Naturpark, Ötschergraben)
3. Felvonóval a Bürgeralpéra, rövid megállás Bécsújhelyen (Bürgeralpe, Wiener Neustadt)
Győrffy Árpád írásai az Útikalauzban >>