2015 áprilisának közepén az egyik szálloda vendégeként háromnapos kiránduláson jártunk Sopronban és környékén, hogy élményeinket megosszuk az Útikalauz olvasóival. A beszámolót sok fotóval illusztráltam.
A kirándulás különböző programjait próbáltuk úgy kiválasztani, megtervezni, hogy minél több érdekes dolog beleférjen az időnkbe, de ne legyen túl zsúfolt, hisz a legfontosabb célunk az volt, hogy kellemesen érezzük magunkat.
Első megálló, Nagycenk
Az indulást úgy időzítettük, hogy lehetőleg a nyitás idejére az első megállóhoz, a Sopron előtt 13 kilométerre lévő nagycenki Széchenyi-kastélyhoz érjünk. Az autót a szabadtéri vasúti múzeum és kisvasúti állomás parkolójában tettük le. Érkezésünkkor éppen indult a kisvasúti “szerelvény” a 3,6 kilométerre lévő másik végállomáshoz. Mi ezt most kihagytuk, így mozdonyt sem vezethettünk.
A 18. század közepén épült elegáns, de nem hivalkodó Széchenyi-kastély bejárata 2-300 méterre van a parkolótól. Az épület jelentős részét elfoglaló múzeum hétfő kivételével naponta 10-18 óráig van nyitva.
A kiállítások a történelem és a technikatörténet iránt érdeklődőknek több órás nézelődésre adnak lehetőséget, de az erre kevésbé fogékonyaknak is nagyon érdekes program lehet. A Széchényi-család történetét bemutató anyag a közelmúltban újult meg. Megismerhetjük belőle a Széchenyi Istvánt megelőző korszakot is, benne az édesapa, Széchényi Ferenc napjainkat is meghatározó tettét, a nemzeti könyvtár és a nemzeti múzeum létrehozását saját gyűjteményének katalogizált átadásával.
Egy szép barokk tabernákulum a 18. század elejéről, a Széchényiek birtokából
A kiállítás meghatározó része Széchenyi István életét követi végig, részben időrendben, részben azokat a területeket bemutatva, amikkel élete során foglalkozott.
Így egyben látva különösen megdöbbentő volt számomra, hogy mennyi mindenre volt ideje, ereje, milyen sok területen volt képes arra, hogy meglássa a legújabb trendeket, s ezeket a gyakorlatban is megpróbálja nálunk megvalósítani, s mindehhez még hatalmas ismeretterjesztő munkát is végezzen. Mindehhez hatalmas elhivatottság, rendkívüli kitartás és erkölcsi tartás mellett bizonyára kellett az apai példa, vagy olyan barátok véleménye, biztatása, mint báró Wesselényi Miklós.
Széchenyi István miniszteri dolgozószobája – puritán és praktikus
A történeti dokumentumok mellett sok Széchenyi-idézet is segíti a “legnagyobb magyar” megismerését. Hogy nem volt teljesen egyenes az útja, arról maga így ír például naplójában 1826-ban: “Nem, mi nem születtünk reformátornak – előbb mi magunkat kell megreformálnunk. Látogatnunk kell az alázat, önmegtagadás iskoláját.”
Széchenyi István feleségével egy korabeli divatlap képén
Széchenyi István könyvei – részlet
Egyik, a megvalósult álmai közül
Nem sokkal halála előtt Döblingben
A Széchenyiekről szóló kiállítás zárásaként Széchényi István fiairól, Ödönről, a budapesti önkéntes és a konstantinápolyi katonai tűzoltóság megszervezőjéről, a keresztényként elsőként pasai címmel kitüntetett parancsnokról, valamint Béláról, a többek között Lóczy Lajossal tett nagyon sok eredménnyel járó felfedező úton Belső-Ázsiában, Nyugat-Kínában.
A Széchenyi-fúk történetéről szóló anyaggal még nincs vége a kiállításnak. A következő termekben egy rendkívül érdekes összeállítás látható a hazai ipar fejlődésének egy rendkívül virágzó szakaszáról, a 19. század második felében lezajlott technikai és azt segítő tudományos forradalomról.
Makettek, fotók, rajzok, leírások és eredeti eszközök mutatják be, milyen technikai újdonságok voltak a mezőgazdaságban és a hozzákapcsoló ipari ágazatban. Láthatunk például lapátkerekes hajómalmot, ami a folyón kikötve, az áramlást kihasználva őrölte a gabonát, gőzekét, amit a szántás mellett más gépek meghajtására is használtak.
Eredetiben is megnézhetjük a Bánki-Csonkaféle benzines stabilmotort, ami már három lóerős teljesítményre volt képes (a kép bal oldalán)
Déry-Blátha-Zipernowsky köpenytranszformátorának modellje 1885-ből
Zipernowsky 3 kW-os dinamója 1894-ből
A tárlókban nagyon sok mérnöki eszközt, a korabeli távközlés legkorszerűbb berendezéseit, telefonokat, távírókat, focilabda méretű wolframszálas izzót 1906-ból, órákat és más mérőberendezéseket, fényképezőgépeket láthatunk többek között.
Egy százöt évvel ezelőtti projektor
Mielőtt továbbindultunk volna Sopronban, még körülnéztünk az egész évben ingyenesen látogatható szabadtéri vasúti múzeumban.
A Nádasd gőzmozdony 1870-ben készült Bécsújhelyen
Mozdonyok, kocsik a szabadtéri vasúti múzeumban
Sopron – kisvonattal az igazi
Sopronban kisvonatozással kezdtük a várossal való ismerkedést. Az internetes tervezgetés során találtam rá a Soproni Kisvonat szolgáltatásaira. Korábban főleg külföldön már többször éltünk a lehetőséggel, ha volt magyar nyelvű hanganyaguk is, mert egy ilyen vezetett túra segíthet az ismeretek frissítésében, és ötleteket adhat ahhoz, mit keressünk fel később gyalogosan mindenképpen, illetve hol találjuk az érdekes helyeket.
A Soproni Kisvonat belvárost bemutató fél órás túrája a Fő térről, pontosabban a Kolostor utca Kecske templom melletti évégétől indul – jobbról a Szentháromság oszlop és a Vármegyeháza
Az alábbi térkép piros és zöld vonala szerint először végigmentünk a Templom utcán, majd a Széchenyi tér megkerülése után a Várkerületen is megkerültük az Óvárost. Ezután tettünk még egy kitérőt a Deák térre, végül a Kolostor után át visszatértünk a Fő térre.
Persze a belváros teljes megismerését sem az idő, sem az útvonal nem tette lehetővé, de a legfontosabb dolgok többsége mellett elhaladtunk, a járműből megnézhettük azokat.
A 33 perces utazás annyira kellemes volt, hogy a vezető biztatásának engedve később a Fagus Hotel mellől induló egyórás járatra is felszálltunk. Ezen kicsit bemutatták a várostól nyugatra emelkedő Lővérek hegyet, újra ismerkedtünk a belváros nem óvárosi részével, és kerültünk egyet Sopron északkeleti részén, a Bécsi-külvárosban, a Szent Mihály-dombra is felgurulva.
A gépről játszott hangosútikalauz fontos részleteket tartalmazott a város történetéről, földrajzi jellemzőiről, a jellegzetes növény- és állatvilágáról, a természet által kínált kikapcsolódási lehetőségekről, a számtalan túraútvonalról és természetesen a soproni borokról, azon belül is kiemelten a Kékfrankosról, aminek 2004 óta hivatalosan a Sopron fővárosa.
A Boldogságos Szűz tiszteletére szentelt soproni bencés – korábban ferences – templom, avagy a köznyelv szerint Kecske templom bejárata. Mária a köpenye alá fogadja az oltalmát keresőket.
Később be is néztünk a 13. században épített Bencés vagy közkeletű nevén Kecske templomba, ahol négy országgyűlés és több más jelentős esemény mellett egykor koronáztak is. 1622. július 26-án Gonzaga Eleonóra Anna királynét, 1625. december 8-án III. Ferdinándot, 1681. december 9-én pedig Wittelsbach Eleonóra Magdolna királynét.
A Fő tér másik felén a balról a Stornó-ház az egykori gazdák gyűjteményével és a várostörténeti kiállítással, jobbról az 1896-ban épített Városháza, középen a Tűztorony.
Ez is a Főt tér – a Gyógygödör lejárata
A Templom utca 2. szám alatti Esterházy-palota, ahol ma a Központi Bányászati Múzeum működik.
Celli Madonna – az előbbi palota kapuja felett látható a máriacelli kegykép kőből faragott változata. A ruháját az ünnepeknek megfelelően váltogató Mária és Jézus itt éppen királyi díszben.
A balkezes Madonna – A kismartoni kegykép kőből készült mása a Templom utca 4. szám alatti Esterházy-palota homlokzatán. A kép illetve a kis szobor szokatlan módon, a kisded Jézust bal kezében tartva ábrázolja Máriát. Az épületben ma az Erdészeti Múzeum működik.
Az 1782-ben épített Evangélikus templom. Türelmetlenégi okok miatt eredetileg csak torony nélkül készülhetett, amit 80 évvel később toldottak hozzá. Talán emiatt a későbbi hozzáépítésnek köszönhető, nekem kicsit furcsának, olyan építőkockákból összerakottnak a templom mellett a torony.
A város legnagyobb temploma, amibe egyszerre 3 ezer ember fér be. Az egyházi szertartások mellett koncerteknek is helyet ad, amiben nagy szerepe van annak, hogy orgonája, ami Ludwigsburgban, a Walcker-cégnél készült a XIX. század végén, a legnagyobb és legszebb hangú a hazai evangélikus templomok orgonái közül.
A Hűség kútja – a Várkerületen álló kompozíció három alakjából a bal oldali a városi kiváltságok 1277-es elnyerésének, a felén néző az 1918-as népszavazás eredményeként a Magyarországon maradásnak, a túlsó oldali nőalak pedig az Európába vezető kapu 1989-es újranyitásának állít emléket.
A keresztről levett Jézus, az őt tartó “fájdalmas anyával” – a Bécsi külvárosban lévő Fövényverem utca 9. számú házának kapuja felett fedeztem fel ezt az apró piétát. A Soproni Kisvonat hosszabb útján.
A vonatozás, városnézés után beköltöztünk a szállodába.
A Hotel Fagusról annyit mindenképp tudni kell, hogy éppen tíz éve készült el. Mielőtt az erdészet botanikus kertjének a helyére felépítették volna, az ott nevelt növényeket, fákat földlabdásan kiszedték, majd az építkezés befejezése után visszaültették a szálloda parkjába. Így gyakorlatilag ma egy botanikus kert közepén áll a hotel, ahol nem hiányozhat a kis kerti tó sem, amit szabadtéri színpad nézőtere öleli körül. A parkban táblákkal is jelölték a növényeket, köztük ritkaságokat, mint kínai csodafenyő, oregoni hamisciprus, atlasz cédrus, görög jegenyefenyő, kínai mamutfenyő, andalúziai jegenyefenyő, amerikai sárgafenyő, japán hibatuja, bőrlevelű orbáncfű, közönséges magyal és természetesen a szálloda névadó fája a bükk, avagy fagus.
Különleges fenyők a parkban
Játszótér a hotel parkjában
Játékszoba, ahol külön foglalkoznak a gyerekekkel
A park egyik szép része a szabadtéri színpad kis tóval, benne halakkal
A szálloda alsó szintjén 900 négyzetméteres területet foglal le a wellness részleg. Az úszómedencében 26, a gyermekekében 34, a két pezsgőfürdőben pedig 36 Celsius fokos a víz. A natúr és textiles szauna, gőzfürdő, a levendulás aroma kabin és fitnesz gépek használata is része a félpanziós árnak.
Külön térítésért van infra szauna, fallabda, fodrászat, kozmetika, manikűr, pedikűr és különböző masszázsok.
A nagymedence, balról a pezsgőfürdők, szaunák
Ami az eddig megismert helyekhez képest nekünk különösen tetszett, hogy a wellness-részleg normál napokon is este kilencig, pénteken és szombaton pedig est tízig nyitva volt.
A több napos kirándulásainkat általában úgy szoktuk tervezni, hogy egyik este valami vendéglőben megvacsorázunk, a másik este pedig elmegyünk színházba, vagy más kulturális programra. A félpanziós ellátásba foglalt vacsora rendkívül széles választéka és a korlátlan fogyasztási lehetőség a külön vacsora ötletét nem csak fölöslegessé, hanem lehetetlenné is tette. Kulturális program éppen nem volt olyan, ami különösen érdekelt volna bennünket, és ráadásul ott volt helyette a későig nyitva tartó wellness-részleg. Így ezen sem gondolkodtunk sokáig, mindkét estét a szállodában töltöttük kellemes vacsorával, fürdéssel, szaunázással.
A Storno-ház és a várostörténeti kiállítás
Sopronban több olyan hely van, amit többször is érdemes felkeresni, de egyszer mindenképpen. A Gyógygödör nevű kultikus pinceborozó, a Kecsketemplom, a Károly-kilátó, a Tűztorony mellett ilyen hely számomra a Soproni Múzeumhoz tartozó Storno-ház is.
Már maga az egykori gazda, Storno Ferenc élettörténete is érdekes, a svájci-bajor ősökkel és a kéményseprői foglalkozással, az elhunyt főnök elvett özvegyével és vele az induló vagyonnal. Az igazán fontos persze a család hagyatéka, az a rengeteg műtárgy, minden napi használati eszköz, a különlegesen díszített lakás, amit a gyermekeivel összegyűjtött, megcsinált és ránk hagyott.
A Fő téren, a városházával átellenben álló sarokház, amit a Storno-család 1873-ban megvásárolt a Festetich-családtól
Ha valaki a puritán egyszerűséget szereti, egy darabig nehezen találja magát a környezet sokszínűségének olyan tobzódása miatt, ami a szobákban fogadja. A falak, szekrények és más tárlók, tartók tele festményekkel, órákkal, ötvösmunkákkal, porcelánokkal és a családról szóló dokumentumokkal. Gyönyörűen kidolgozott faragott és intarziás bútorok, szép cserépkályhák, festett, gazdagon díszített mennyezetek, ajtók. És ami igazán különlegessé teszi, hogy mindezt a család saját tervei alapján, sőt többnyire saját munkájával alkotta ilyenre.
Csendélet reggelihez terített asztallal és korabeli környezettel
Meisseni, bécsi porcelánok és a Storno-család tagjai által készített festmények
Egy szépen festett ajtó
Id. Storno Ferenc által festett mennyezet a német reneszánsz stílusában – alatta egy szarvasagancsos csillár egy kéményseprő figurájával
Reneszánsz stílusban kifestett zárt erkély ólomkeretes ablakokkal – ifj. Storno Ferenc festményeivel és tervezésében
Id. Storno Ferenc egykori ágya az alkovban
Az 1875-ben kialakított szalon mennyezetét és falinak, ajtóinak díszítést is a Storno család tagjai készítették. Középen egy masszív, diófából készített “kikerekíthető” asztal
A szalon egyik oldala oszlopos díszítésű ajtókkal, elefántcsont berakásos ékszerszekrénnyel, szépen faragott székekkel
Lábakon álló cserépkályha a szalonban
A Storno-ház első emeletén Sopron múltjáról láthatunk érdekes kiállítást. A tárgyi emlékekből, dokumentumokból, képekből összeállított anyag a 16. századtól napjainkig ad áttekintést. Bemutatja a város neves vezetőit, szól az itt tartott koronázásokról, országgyűlésekről, a városért és a város környékén zajlott csatákat, a felvilágosodás, a reformkor, az 1848-as szabadságharc korának fontosabb emlékeit, kiemelten foglalkozik a közeli Doborjánban született Liszt Ferenccel, és több korszakban is bemutatja a város lakóinak minden napi életét.
Céhkancsók és óntál a 17. századból az egykori kiváló ötvös mesterek emlékére
Sopron 1622 évi címere és Justitia szobra a régi városházásról a 18. század elejéről
Soproni kőművesek, kőfaragók és cserepesek céhládája 1762-ből
Sopron látképe 1750 körül – F. B. Werner és J. C. Leopold képe
19. századi betlehem Fertőfehéregyházáról (ma Ausztriában a kismartoni járás egyik kis mezővárosa)
Ezen a zongorán tanult egykor Liszt Ferenc játszani
Kilátás a sárga ablakokon át a Fő téri Kecske templomra és Szentháromság szoborra
Gyalogtúra a Lővérekbe
Második nap reggel korán keltünk, mert be akartunk kapcsolódni egy szervezett teljesítménytúrába. No, nem akartuk túlzásba vinni a gyaloglást, csak a kijelölt táv egy részét akartuk bejárni. A túrát 6, 10, 19 kilométeres távon hirdették meg az IVV-ként rövidített Nemzetközi Népsport Szövetség hazai rendezvényei között. Itt a Sopron Szabadidő Sport Szövetség és a Lövér Természet Barát Egyesület szervezte.
Miután tisztáztuk, hogy bizonyítványt nem akarunk, Fücsök Károly, a Lövér T.E. vezetője javasolta, hogy a 10-es táv első felét járjuk be a Károly-kilátóig, mert az érdekesebb, mint a városba hamar visszatérő 6 kilométeres. A választás azért is praktikus volt, mert a Károly-kilátó viszonylag közel esett a Fagus Hotelhez.
A túra rajtpontja egy sörözőben volt, ahol azért mi is lejelentkeztünk. Szerencsére már addig is gyalog mentünk, így közben felfedezhettük a Lövérek alján kialakult villanegyedet.
Első rácsodálkozásunk a Nepomuki Szent János-kápolnára volt. Csak utólag, itthon tudtuk meg, hogy kis barokk csoda eredetileg az Előkapunál állt 1764-es építése óta. Egy régészeti feltárás miatt a Városháza építésekor le kellett bontani, de meg akarták őrizni, ezért a darabokat akkurátusan megjelölték, és a hegyen újra felépítették. Az épület homlokzatán felirat őrzik az 1764-es első és az 1899-es második felépítés időpontját.
A kápolnáéval vetekedik egyes villák szépsége is – ezek persze egy későbbi kor és más funkció jegyeit viselik.
A Sport sörözőben a túrához praktikus térképvázlatot kaptunk, de ami talán még fontosabb, rendkívül jól felfestették az útvonalat nyilakkal, határoló vonalakkal. Persze olyan festéket használtak a földön, aszfalton látható jelekhez, ami nagyon gyorsan felszívódik, eltűnik.
Az útvonal először lakott területeken haladt végig, de ott is “természet közeli” utcákat, közöket, ösvényeket választottak. Az első fontos megálló közvetlenül a lakott rész felett található Sörházdombi kilátó volt, ahonnan jól beláthattuk a város és környékének nagy részét.
A telefonommal ezt az útvonalat rögzítettem
Egy kis lejtő a Tulipán közben
A Sörházdomb, illetve hegy 300 méter magas, amin kilenc éve építették fel a mai fából készült tornyot egy korábbi helyén. A látványról a képek mesélnek.
Szélkerekek – Ausztriában még mindig szabadabb a szél
A Tűztorony és a város templomai
A Tűztorony, előtte a Kecske templom tornya és az Evangélikus templom
A legközelebb még felfedezésre váró helyek közé tartozik az 1841-ben épült Kuruc-dombi szélmalom, amiből később laktanya, a Mennyországkaszárnya lett – sajnos nappal szemben
A Schneeberg hófödte csúcsa
A túra további részét keresztülvágtunk az erdőbe épített szállodák között, így elhaladtunk a Fagus Hotel közelében is. Közben többször kereszteztünk tanösvényeket és egyszerű jelölt turistautakat. A leírások szerint a várost és környékét 369 kilométer hosszú jelzett útvonal hálózza be, amiből jelentős részt tesznek ki a tanösvények. Köztük van például a Ciklámen tanösvény, ami az ország első tanösvénye volt. A 8,6 kilométer hosszú útvonal a Lővér szállótól indul, közben tucatnyi különleges természeti szépséget, 2700 éves Hallstatt-kori temetőt, vaskori földvárat érint.
Egy egy nappal korábban rendezett másik túra szalagos jelzéseit szedik össze
A sípályát és felvonóját is kereszteztük a túrán
Van olyan tanösvény is, mint például a hegyvidék legvadregényesebb völgyében haladó a Tolvaj-árok Természetismereti Tanösvény, amelyik csak alig több egy kilométeresnél, de ezen hat tájékoztató táblát tartalmaz.
A Fagus Hotel mellől induló 3300 méter hosszú Várisi-sétautat kimondottan családbarátra formálták. Padok, asztalok mellett még pelenkázók és játszótér is található az útvonalon, hogy mindenki nyugodtan elindulhasson. Ezen is információs táblák mutatják be Sopron és környékének látványosságait, természeti értékekeit, a parkerdőt és az ott folyó erdőgazdálkodást.
A tévétorony nappal szembe fényképezve
A mi túránk végpontja a Károly-kilátó volt, aminek fából készült eredetijét saját költségén építtette fel egy lokálpatrióta nyomdász, Romwalter Károly 1876-ban a 398 m magas Váris hegyen. Majd amikor elkészült, átadta az általa alapított Városszépítő Egyesületnek, hogy működtessék. A városszépítők a leromlott állagú kilátó helyére 1902-ben egy másikat ácsoltattak, majd amikor ez is tönkrement, 1935-ben megépítették a ma is álló kilátót kőből. 1945 után ez is másfajta közösbe került, a városi tanácsé lett, ami nem mindig bánt vele a helyhez, funkciójához és a múltjához képest kellő gondossággal.
A Károly-kilátó alsó három szintje
A büfés szerint rövidesen távoznia kell, mert látogatóközpontot terveznek uniós pénzből
A kilátó 1996-ban került vissza a városszépítőkhöz, akik az elhanyagolt épületet a Soproni Parkerdőt gondozó Tanulmányi Erdőgazdaság kezelésébe adta. 1999-ben nyitották meg az első szintjén a Botanikus szentélynek nevezett állandó kiállítást, majd három évvel később Roth Gyula és Csapody István munkásságát bemutató állandó emlékkiállítás is nyílt. A torony 23 méter magas. Kétszintes tetőteraszáról tiszta időben nagyon szép a kilátás a városra, a Fertő-tóra és az Alpok hófödte csúcsaira. De állítólag még Pozsonyba is el lehet látni.
Soproni panoráma – a háttérben a Fertő-tó
Innen az Evangélikus templom takar bele a Tűztorony képébe
Legközelebb el kell menni valamikor a Taródi várba is. A közel fél hektár területű épületegyüttes a 2010-ben, 85 évesen elhunyt Taródi István építette saját kezével.
Mint utólag megtudtuk, a túrán közel háromszázötvenen vettek részt, a legfiatalabb 4 éves a legöregebb 85 éves volt. A túrázok zöme Sopronból és környékéről érkezett, de voltak Komáromból, Győrből, Szombathelyről, Csornáról, Veszprémből és Ausztriából is.
A Hotel Fagus a Károly-kilátóból
A Sörház-dombi kilátó
A Tűztoronyból is körülnéztünk
A kirándulásunk záró napjának reggelén az utolsó soproni állomásunk a Tűztorony volt. Ez valami olyan, mint a kisvonatozás, csak itt nem egy járműről, hanem a magasból nézünk körbe a városon.
A jelenlegi formájában a 17. század vége óta álló várostorony barokk körerkélyére a leírások szerint “közel 200 csigalépcső” vezet. A valóságban különböző lépcsőfajták váltogatják egymást a szintek között, a csigaként kanyargón kívül több szakaszon is van fából és kőből készített hagyományos lépcső, sőt olyan is, amelyik egy méter magasság után már csak falra festett képként folytatódik. A fokokat nem számoltuk, biztosan közelít a számuk a kétszázhoz, de szerencsére mindenhol könnyen járhatók.
Ez valóban egy csigalépcsős szakasz
Az erkélyig tartó mintegy 25 méteres magasság leküzdését könnyíti a sok pihenési, nézelődési lehetőség. Az erkélyig vezető négy szinten rajzokkal, képekkel mutatják be a tornyot és történetét, a városról is tartalmas éttekintést kapunk az egykori ábrázolások segítségével, de még egy pottyantós vécét is megnézhetünk, amit egykor az őrök talán használtak is.
Mivel a torony a középkori városmag északkeleti szélén van, a látogatáshoz direkt a reggeli órákat választottuk, hogy a nap ne éppen a legfontosabb látnivalók felől süssön.
A látványról az alábbi képek mesélnek talán legjobban.
Kilátás a Fő térre – szemben a Patika-ház, jobbról a szélen a Stornó-ház erkélyei, balról a Városháza sarka
A Fő tér délnyugati része a Kecske templommal, mögötte az Evangélikus templom tornya nyújtózkodik, a távolban pedig a tévétorony a Lövéreken
Tornyok délnyugati irányban – elől az Orsolya templom, hátul a Domonkos templom két fehér tornya – sajnos a fehér bástyát és a vöröstéglás tornyot nem ismertem fel, szívesen fogadom a segítséget
A Kolostor utca vége a toronyból – a fehér színű lakóház alsó szintje egy 13. századi lakótorony maradványa
Az eredetileg 1840-ben épült, 1909-ben Medgyasszay István tervei alapján átépített Petőfi Színház hátsó homlokzatának felső része
A Szent Mihály templom. Valahol itt kezdődött Sopron a templomnak is helyet adó Szent Mihály-dombon. A plébánia bemutató írása szerint a Szent Mihály templom méreteivel és merész arányaival a Budavári Mátyás templom után az ország legjelentősebb gótikus alkotása.
Mátyás király idejében 20 oltára lehetett, de a kis helyi vallásháború miatt sajnos ma ezek már nincsenek meg. Mint írják, 1567-1584-ig a katolikusok és a protestánsok közösen használták. 1608-ban a protestánsok teljesen lefoglalták. Ezt követően a “képrombolók” kidobták a templomból és elégették a gótikus szobrokat és a berendezés más darabjait. Egyedül egy fából faragott Szűz Mária szobor úszta meg a rombolást. A templomot 1674-ben visszakapták a katolikusok, akik a belső berendezést barokk stílusban újították meg, de 1864-ben ezt a berendezést is eladták, az itt eltemetett előkelők barokk síremlékeit pedig a városi múzeumnak adták át. A ma is meglévő neogótikus berendezést id. Stornó Ferenc tervei alapján készítették – derül ki a plébánia leírásából. A templomban jelenleg belső felújítás zajlik, de legközelebb talán már belülről is láthatjuk.
Ugyancsak közelebbi ismerkedésre vár még a Keresztelő Szent János – vagy egy időben johannita- templom is. Valamikor közvetlenül a tatárjárás után épült, a mai gótikus formáját a 15. század végére kaphatta. Százharminc évvel ezelőtt ifj. Stornó Ferenc tervei alapján restaurálták, aki az idősebb Stornóval együtt a szobrok, képek készítésében is részt vett.
A Károly-kilátó felső szintje az Evangélikus-templom tornya mellett éppen csak látható
A kimaradt helyek között van az Ó-zsinagóga és a Pékmúzeum is. Persze a többi múzeumot is meg kellene majd nézni még akkor is, ha egyszer már jártam ott. Kivételesen nem voltunk a Gyógygödörben, pedig láthatóan ugyanúgy működött, mint a 42 (vagy 43) évvel ezelőtti első soproni kirándulásomon – Kékfrankos, zsíros kenyér és elviselhető árak
Látogatás Eszterházán, Fényes Miklós birodalmában
Ha odafelé Nagycenk, akkor hazafelé a fertődi Esterházy-kastély volt a kézenfekvő program. I. Esterházy “Fényes” Miklós herceg műve méltó párja és egyben ellenpontja is a Széchényi-, illetve Széchenyi család nagycenki otthonának. Amíg nagycenken a praktikum, a néha már puritán egyszerűség, addig Fertődön, avagy Eszterházán mindenben a pompa, a gazdagság látszik.
A kastély és környezete, de a benti bútorok és más kiállítási tárgyak is arról tanúskodnak, hogy Fényes Miklós rendkívül jó ízléssel tervezte, terveztette meg környezetét.
A kastélyban öt évvel ezelőtt kezdődött jelentős felújítás 3,5 milliárd forintos uniós támogatással, hogy ne csak képeken, esetleg az emlékeinkben legyen meg az a szépség, amit a 18. század második felében itt nem csak megálmodtak, de meg is valósítottak. A munka gyakorlatilag szobáról-szobára, teremről-teremre, házról-házra halad. Jelentős területekkel már elkészültek, de még sok van hátra belőle. Bár a látogatói útvonal ma csak az egyik szárnyat fogja át, de így is érint olyan területet, ahol még a restaurátorok dolgoznak.
A látogatható termekben, szobákban a Eszterházy “Fényes” Miklós egykori világát és a kor főúri életének környezetét ismerhetjük meg. Bútorok, Festmények, porcelánok, órák és más korabeli használati tárgyak hatalmas mennyiségben.
A zeneterem
Egy időszaki kiállítás herendi porcelánokkal – ez illett volna Fényes Miklóshoz is, csak akkor még nem volt
Különböző mintájú porcelánok az egyik szobában
A díszterem
és a mennyezete
Valószínűleg egy a háború után itt elszállásolt orosz katona rajza egy lelőtt repülőről
A lépcsőház is a termekhez hasonló festést kapott
Fényes Miklós hálószobája
Ajtók és termek
Mária Terézia is járt a kastélyban
Egy különleges óra, ami a gyűrűk forgásával jelezte az idő múlását
A kastélybeli séta után az udvaron is összefuthatunk a ház urával, aki egy mellvéden át figyeli a francia stílusban kialakított díszparkban zajló életet.
A kastély parkja és a park felőli homlokzata
Ausztriai biciklizés
Mivel a kastélylátogatás után is bőven maradt időnk, és a biciklik is kéznél voltak az autó csomagtartóján, átugrottunk az osztrák határ másik oldalára. A Fertő körül már többször bicikliztünk, most csak egy apró túrát terveztünk a közeli Apetlon és Wallern között található Lange Lacke tó körül. A tótól kétszáz méterre nagy parkoló van, ahol büfé is működik. Innen már csak biciklivel, vagy gyalog lehet menni.
A piros mutatja a parkolótól kiinduló és oda visszetérő tó körüli túránkat
Információs és esőház a tó mellett
A tavat néhol mocsaras terület határolja, így aztán különösen szeretik a vízimadarak. Ott jártunkkor elsősorban a nyári ludak uralták a terepet, kislibáikkal legelték a füvet, úszkáltak, vagy éppen átgyalogoltak előttünk az úton, fittyet hányva minden elsőbbségi jogra.
A kijelölt úton szabadon lehetett biciklizni. Néhol gyalogosan közelebb is lehetett menni a tóhoz, a határt oszlopokkal jelezték. Három helyen magasles segítette, hogy minél többet megláthassunk a madarak életéből.
A többit erről is talán a képek jobban elmondják.
Csendélet gémes kúttal és szélkerekekkel
Kirándulók az egyik toronynál
Úszóiskola nyári ludakkal
Békésen legeltek tovább, nem igazán foglalkoztak velünk
Ez a bütykös hattyú sem zavartatta magát
Két gólyatöcs – hát igen, a név kötelez
Danka sirályok
Bíbic
Talán valamilyen Cankó
A libák másképp értelmezik az elsőbbségi szabályokat
Ez a nyuszi is csak akkor szaladt el, amikor közel értünk hozzá
A biciklizés után kifejezetten jó befejező programja a kirándulásnak egy fürdő. Az interneten elérhető információkból úgy láttuk, hogy erre a célra a közelben lévő hegykői Sá-Ra termál felel meg, ahol a külső és belső meleg vizes medencéknek köszönhetően hűvösebb tavaszi napokon is kellemesen el lehet lazulni.
A fürdő fotója a belső medencéről
A fedett a külső medence
Fürdő után persze még nehezebb hazaindulni, de ezzel vége lett a kirándulásnak.
Győrffy Árpád
Győrffy Árpád további írásai az Útikalauzban
Iratkozzon fel hírlevelünkre, ha nem akar lemaradni semmiről
[ninja_form id=5]
