Győrffy Árpád: Tiborc mai panasza – 1998

Győrffy Árpád: Tiborc mai panasza – 1998
 

Az évtized fordulója előtt is voltak olyan területek Veszprém megyében, amelyeket elzártak az egyszerű halandók elől. Honvédségi védőzónák, elvtársi vadászmezők valós és odagondolt kerítései állták útját a kirándulóknak. Ahogy akkor, sajnos most is elmondhatjuk Tiborccal:

“Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a
Hová nekünk belépni nem szabad”.

A változás csak annyi, hogy ma már a pénz, a tulajdon emeli a kerítéseket. S amíg korábban legalább a térképre rajzolt túraútvonalakon nyugodtan végigmehettünk, ma már ezeken is érhetnek bennünket meglepetések.

Az erdővédelméről tavaly életbelépett tövény ugyan rögzíti, hogy az erdőterületen üdülés, sportolás céljából gyalogosan bárki sajáűt felelősségére szabadon tartózkodhat. Ám más helyen majdnem korlátlan lehetőséget ad a kirándulók kitiltására. Például annak kimondásával, hogy az erdőgazdálkodó az általános tűzgyújtási tilalom idején az erdőbe való belépést és az ott tartózkodást korlátozhatja, illetve megtilthatja.

A most búcsúzó parlament tagjai még a gyalogosoknál is nehezebb helyzetbe hozták a biciklivel, lóval túrázókat. Amíg korábban mindenütt lehetett kerékpározni és lovagolni, ahol ezt külön nem tiltották, ma már csak az arra kijelölt helyeken szabad. A szabályok megszegőit ötezer forintig terjedő szabálysértési bírsággal leget bűntetni.

Ugyancsak gondot okozhat a kirándulóknak, hogy a térképen is jelzett túraútvonalak egyes szakaszai néha a senkiföldjére, pontosabban valakinek a földjére érnek. Ha szigorúan vesszük a tulajdonhoz fűzödő jogokat, egyes műemlékek, vagy más fontos látnvalók ma meg sem közelíthetők a kárpótlásnak köszönhetően.

Nézzünk mindig a lábunk elé, jó ha tudjuk, hová lépünk.