Győrffy Árpád: Tíz nap a székelyeknél – 1997
Az elmúlt években sokan inkább csak afféle nemzeti-történelmi kirándulásokra keresték fel Erdélyt. Bár tudunk a szép tájakról, a valamikor híres fürdőhelyekről, síterepekről, igazán nem lett felkapott úticél. Amíg Európa más pontjaira naponta indulnak csoportok, addig ide a legnagyobb irodák is csak évente egy-két utat szerveznek. Persze nem rajtuk múlik. A korábbi félelmek a határátlépés bonyodalmaitól, a járhatatlan utaktól, a rossz ellátástól, körülményektől még mindig ott munkálnak sokakban. Pedig a korábbi gondok többségétől ma már nem kell tartani.
Ha éppen nincsen valamilyen nyugatról jövő, vagy oda menő invázió, a határon szinte percek alatt át lehet jutni. Feleslegesen ma már nem macerálják a magyarokat. Itt van először lehetőségünk arra, hogy az itthonról vitt dollárt, márkát vagy schillinget leire váltsuk. Közvetlen váltásra csak a magyarok lakta vidékeken működő napbarnított színű valutázóknál van lehetőségünk. Keresni sem kell őket, hisz ott vannak a piacokon, a szállodák előtt, a városok főterén.
A hivatalos váltással, a kétszeres levonás után egy forint 35 leit ért néhány héttel ezelőtt. Utcai váltóknál ugyanekkor 36-37 leit is ki lehetett alkudni. Igaz, a vásárló néha csak utólag veszi észre, hogy némely bankjegynek két végét is beszámolták az összesítéskor. Így aztán a várt haszon sokszor kárrá változhat.
Már a határ után nem sokkal kiderült, hogy az utak minőségével kapcsolatos félelmek ma sem teljesen alaptalanok. Igaz, sok helyen már nem is a gödrök, hanem az útépítők nehezítik a közlekedést. Erdélyben a szó szoros és átvitt értelmében teljes erővel folyik a kapitalizmusba vezető út építése. Aradtól Brassóig, Nagyváradtól Marosvásárhelyig lépten-nyomon útépítőkkel lehet találkozni.
A sebesség megválasztásánál vegyük figyelembe, hogy teljesen váratlanul hatalmas gödrökkel, sávok közötti szintkülönbségekkel, vagy épp a mi sávunkon szembe közlekedő járművekkel találkozhatunk. Persze, pánikra semmi ok. Ha valaki kellően figyel, és hamar átveszi az ott szokásos kicsit agresszív vezetési stílust, akkor még 50-60 kilométeres átlagot is összehozhat egy hosszabb szakaszon.
Benzin és benzinkút van bőven. Néhány nagyvárosban még Mol kutat is találhatunk. Igaz, itt is inkább csak a kenőanyagok származnak hazulról, s a nápolyit is hiába keressük. Elégedjünk meg azzal, hogy a hazai ár alig kétharmadáért teletölthetjük a tankot a viszonylag megbízható üzemanyaggal.
Az elmúlt években gyökeres változás zajlott le az üzletek kínálatában is. Amíg az évtized elején szinte alig lehetett húst, vagy más fontos élelmiszereket kapni, ma mindent megtalálunk, ami szem szájnak ingere. Kisebb falusi boltokban még él az a régen nálunk is ismert gyakorlat, hogy kenyeret, vagy felvágottat csak minden második napon lehetett kapni. De a városokban ilyen gonddal sem találkozhatunk.
A nagy választéknak sajnos ára is van. Amíg néhány évvel ezelőtt Erdélyben akár dupláját is érhette a forint a boltokban, ma már az árak gyakorlatilag azonosak az itthon megszokottal. Persze mi még viszonylag könnyen fizetünk. Sokkal nehezebb helyzetben vannak a magyar átlagjövedelmek feléből, harmadából élő helyiek.
Az éttermekkel jobb ha vigyázunk. Nem elég, hogy sok helyen eleve balatoni árakkal számolnak, néha még csalással is javítani akarják az üzlet jövedelmezőségét. Előfordulhat, hogy 3 dl ásványvízért 3 l árát kérik, vagy éppen a fizetés idejére újra kalkulálják a csak fejben létező étlap árait. Persze kellő körültekintéssel, egy csöppnyi bizalmatlansággal elkerülhetjük az ilyen gondokat. Bármennyire is furcsának tűnik, mielőtt rendelünk, jobb ha alaposan átböngésszük az étlapot. Ha nincs, akkor inkább nem is próbálkozzunk.
Aki Erdélyben jár, biztosan vesz valamilyen népművészeti tárgyat. Ha jól időzítjük a vásárlásokat, sok pénzt megspórolhatunk. Például egy közepes méretű korondi tányért Korondon 15 ezer leiért adnak. Alig tíz kilométerre innét Tamási Áron szülőfalujában, Farkaslakán 10 ezerért kapjuk meg pontosan ugyanezt. De ha valaki a hazafelé vezető út során Körösfőn akar vásárolni, akkor 20 ezret készítsen elő ugyanerre a tányérra.
S ha ettünk, ittunk, vásároltunk, már csak a szállás hiányzik. A drága, ugyanakkor gyenge színvonalú szállodákat jobb ha elkerüljük. Megoldást a fizetővendéglátás jelenthet. Nyolc-tíz évvel ezelőtt még gondot okozott, hogy magánházaknál csak rokont engedtek megszállni. Szerencsére a 90-es változások elsöpörték ezt a szabályt is. Ma már egyre többen adják ki szobáikat a turistáknak. Igaz, a zimmer frei táblákat hiába keressük, de a kocsmában, a parókián vagy a plébánián mindig kapunk néhány tippet arról, ki foglalkozik vendégfogadással. Az árhoz képest a körülmények mindenütt jónak mondhatók. Legfeljebb az okoz gondot eleinte, hogy nem folyik mindig melegvíz a csapokból. De ne keseredjünk el, a vendéglátók esténként begyújtanak a boylerbe, ha úgy kívánjuk.
Végül néhány konkrét ár forintban hivatalos átváltással számolva. A szuper benzin 81-83 Ft, ólommentes 80-82 Ft, a dízel 68,5-70 Ft, 1 kg kenyér 71-100, a szállás személyenként egy éjszakára 4-500 Ft, 1,5 l Coca Cola 150-170 forint, egy üveg sör 57-114 Ft, egy pizza 100-300 forint, egy fagyi a helytől, a minőségtől és a mennyiségtől függően 15-60 forint.
(a szisztematizálási program egyik áldozata)
A látnivalók ismertetése nem célja ennek az írásnak. A Békás-szorosról, a Szent Anna-tóról, a Tordai hasadékról, a parajdi sóbányáról, Szovátáról, a Hargitáról vagy éppen a Brassó-pojánai sípályákról részletesen olvashatunk az útikönyvekben. Most inkább csak a pillanatnyi helyzetet akartuk vázolni. A tíz napig tartó, hazulról számítva mintegy 2500 kilométeres körút tapasztalatai alapján nyugodtan ajánlhatjuk úticélul Erdélyt mindenkinek. Ha eleve felkészülünk az esetleges kisebb kényelmetlenségekre, olyan élményekben lehet részünk, amelyekkel itthon nem találkozhatunk, a világ más részein pedig sokkal többet kellene fizetni értük. S ne feledjük el, hogy mindeközben jobbára magyarok között vagyunk.
Győrffy Árpád
A szerző írásai Az Útikalauzban
Győrffy Árpád: 300 kilométer bringával a Duna mellett – 1998
Győrffy Árpád: Barlang a sóhegy gyomrában – Parajd – 1997
Győrffy Árpád: Beregi kirándulás – 2004
Győrffy Árpád: Biciklivel Veszprém megyében és a Balatonnál
Győrffy Árpád: Borúton a Villány körül – 1997
Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – általános bemutatás – 2005
Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – Ferences kolostorok – 2004
Győrffy Árpád: Bosznia-Hercegovina – Pénz, vásárlás, ételek – 2004
Győrffy Árpád: Champagne, Párizs – Franciaország – 2001
Győrffy Árpád: Elzászban a Mikulás hozza a turistát – 1997
Győrffy Árpád: Felső-ausztriai sörtúra biciklivel – 2000
Győrffy Árpád: Helsinki, a tengerre épült főváros – Finnország – 2006
Győrffy Árpád: Horvátország- Montenegro-Bosznia – 2002
Győrffy Árpád: Két keréken a Fertő körül – 1996
Győrffy Árpád: Konstanz-Colmar-Amszterdam-Berlin – 2000
Győrffy Árpád: Linköping, Nyköping, Stockholm – Svédországi anziksz – 1993
Győrffy Árpád: Losonci kirándulás 2004
Győrffy Árpád: Madárlesen a Tisza-tónál – Tiszafüred, Poroszló, Örvény, Abádszalók – 2008
Győrffy Árpád: Magyar szőlőből készült a champagne – 2001
Győrffy Árpád: Magyarok Mariazellben – 1996
Győrffy Árpád: Medjugorje – a csodák városa – Bosznia-Hercegovina – 2004
Győrffy Árpád: Minket kidobtak – magyarsvábok közt Németországban – 1994
Győrffy Árpád: Mostar, Blagaj, Pocitelj, Radimlja, Hutovo Blato – Bosznia-Hercegovina – 2004
Győrffy Árpád: Nagy utazásunk északon – avagy rövid flört Skandináviával – 2001
Győrffy Árpád: Nantes, Angers – Nyugat-Loire – Franciaország – 2006
Győrffy Árpád: Nizza – karnevál – 2005
Győrffy Árpád: Pécs, a családias nagyváros – 2006
Győrffy Árpád: Pozsony, Brno, Telc, Ceske Budejovice, Karlovy Vary, Tabor, Prága – Csehország, Szlovákia – 1999
Győrffy Árpád: Prága – Sör mellet magyarul – Csehország – 1999
Győrffy Árpád: Rovaniemi – Kutyaszánnal a Mikulásnál – Finnország – 2006
Győrffy Árpád: Szarajevó – Bosznia-Hercegovina – 2004
Győrffy Árpád: Szarajevón át a Hvar-szigetre (Bosznia, Horvátország) – 2006
Győrffy Árpád: Szatmári kalandozások – 2004
Győrffy Árpád: Szekszárdi kirándulás – 2004
Győrffy Árpád: Tegeződve a természettel – Nockberge Nemzeti Park 1998
Győrffy Árpád: Tenger dzsesszel és roston sült báránnyal- 1999
Győrffy Árpád: Terepjáróval igen, lóval, biciklivel nem! – 2001
Győrffy Árpád: Tesanj, Jajce, Travnik, Banja Vrucica – Bosznia-Hercegovina – 2004
Győrffy Árpád: Tiborc mai panasza – 1998
Győrffy Árpád: Tíz nap a székelyeknél – 1997
Győrffy Árpád: Útlevéllel a kijelölt túraösvényeken – 2001
Győrffy Árpád: Web alapú levelezés idegenből -2004
A szerzőnek a következő címre küldhetsz levelet – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu