Györgyi Gábor: Szlovák kerékpáros túrajavaslatok, tanácsok – 2003

1993 és 1999 között 5 alkalommal jártam 10-14 napos csomagos, vadkempinges kerékpártúrán Szlovákiában és a Lengyel Tátrában. Az ezen túrák során összegyűlt kb. 5000km, valamint egyéb egynapos szlovák túráimon szerzett tapasztalataimból állítottam össze az alábbi túrajavaslatokat:

Ha az ember Szlovákiába tesz túrát, nagy valószínűséggel felkeresi a Magas-Tátrát. Mivel mi is így tettünk, eszerint bontom két részre a Szlovák útvonalakat: A Tátra – Bükk vonaltól keletre illetve nyugatra eső útvonalak.

Általános tapasztalatok: Szlovákiában az utak a magyarhoz képest jobb minőségűek, a forgalom jelentősen kisebb, mint idehaza. Kerékpárosok számára különösen kedvezőek a főbb utak széles leállósávjai, így – mivel ezeken sem nagy a forgalom – minden gond nélkül lehet rajtuk haladni; nincs ok autóktól való félelemre. A mellékutak minősége sem rossz, de itt már előfordulnak rücskösebb aszfaltrétegek, illetve néhol nagyobb kátyúk.

Sajnos Szlovákiában sincsenek utcai kutak, így kulacsot leginkább benzinkutaknál, illetve magánházaknál érdemes tölteni. A Szlovák-paradicsomban és a Tátrában néhol források is akadnak. Szállás: Túratársaimmal mind az 5 túránkon a tátrai szállás kivételével vadkempingeztünk. Tanácsos bokrok mögé elbújni, vagy forgalommentes földutakra letérni. A Tátrában, pl. Nová Lesnán rengeteg szobát kiadó magánház üzemel; sőt szinte csak azok. Szlovákiai kerékpártúráimnak legemlékezetesebb érzéseit a jellegzetes „tátrai virágokkal” is dicsekedő fenyőerdei kerekezések szolgáltatták; feledhetetlenek. Noha ilyennel Az Alpokban is találkozni, de szerintem nem ilyen nyugodt, csendes környezetben.

Térkép: Éveken át 1:500.000 arányú Szlovákia térképpel a kormánytáskában vágtam neki a túráknak, ugyanakkor az emelkedősebb tájegységeken jól esett a részletesebb – annak idején olcsó – 1:100.000 arányú turistatérképeket nézni. Az utóbbi években már szlovák kerékpárostérképeket is árulnak, melyek MTBútvonalakat és meredekségeket is jelölnek; ezek méretaránya: 1:100.000

KELET-SZLOVÁKIÁN ÁT A TÁTRÁBA

Kelet-Szlovákia felől kezdve a túrát – feltételezve, hogy a főbb, forgalmas útvonalakat (a 3-as Miskolc – Kassa, valamint a Miskolc – Bánréve) el szeretnénk kerülni – 2 főbb javasolt útvonalon kezdhetjük meg Szlovák-földön való kerekezésünket:

Rozsnyó (Roznava) – Dobsina – Dedinky (kitérő) – Poprád = 81 km + 1150 m szint

Rozsnyótól (314 m) Dobsináig kellemesen, mind magasabb hegyek között emelkedik az út, onnan a Dedinky előtti tetőig (870m) 7,3 km-en 400 m szintkülönbséget kell legyőzni. A kaptató szerpentinben, fenyők között kapaszkodik fel a hegyoldalban, a folyamatos kilátás elfeledteti a küzdelmet. Bár az út nem tesz kitérőt Dedinkybe, nem szabad kihagyni ennek a tónak a félig körbekerekezését. Közúton is át lehet tekerni Dedinky faluba, de ennél rövidebb a duzzasztógáton való átkelés. A tóban szabad a fürdőzés. Dedinkytől vadregényes, picit, de enyhén hullámzó út vezet Stratenáig, illetve a Poprád felé történő leágazásig. Útközben sziklákban, fenyvesekben lehet gyönyörködni, egy jobbra letérő mellékúton kb. 1 km-es kitérővel szűk sziklaszoroson lehet végigpedálozni. Feledhetetlen élmény ! A főút alagúton rövidít. Stratená előtt a főút mellett egy kb. 30m magas szikla is emelkedik, erre óvatosan, de fel lehet jutni; hagyományunk lett ennek évről-évre történő megmászása. Poprád felé kanyarodva 1,3 km-es 10-12%-os emelkedő vezet az 1056m magas hágóra; lassan küzdve, izzadtságtól csöpögő hajjal alig vesszük észre a szép virágokat, fenyőillatot. A lejtő meredekebb része kb 6 km hosszú; néhol kanyargós, de jó minőségű. Hranovica cigánytelepülés, innen nyílik először csodás kilátás a Tátrára. Poprád előtt még a Kvetnica nevű kis hágóra kell felkapaszkodni egy kb 3 km-es nem túl nehéz emelekdőn. A rövid gurulás után fantasztikus panorámában lehet részünk: a síkságból hirtelen tör a magasba a Tátra 2500m magas sziklasora.

Rozsnyó – Hnilec – Dedinky – Poprád = 92 km + 1410 m szint

Rozsnyótól alig emelkedő úton tekerünk Gemerska Polomáig, ahonnan észak, Hnilec és a 909m magas Sulova nyereg felé kanyarodunk. A völgybe letérve alig találkozunk autókkal ! Az út kb 7 km hosszan lankásan kapaszkodik fel a szép hegysorok között. A komolyabb, de csak közepes meredekségű – nem nehéz – emelkedő kb. 10 km hosszú. Sulová nyeregből csak közelebbi hegyekre nyílik kilátás, ám nagyon csendes, „világvégi” a hangulat. A lejtőn akadnak úthibák, de nagyon szép kilátás nyílik észak felé, Hnilec medencéjére. Hnilec után pár kilométeres közepes emelkedő után utunk az Igló – Dedinky főbb útba csatlakozik. Jobbra az út tovább emelkedik Igló felé, ám balra lejtőn és síkon már csak 11 km Dedinky. Dedinkytől a fenti útvonal vezet Poprádra. (A Hrabusicén át vezető út ugyan végig lankás, ám eléggé rücskös, foltozott ! A Vernáron át vezető sokkal szebb !)

Bánréve – Rimaszombat – Hnusta – Brezno – Certovica-hágó – Liptovsky Hrádok = kb. 132 km +1350 m szint

Bánrévétől kis forgalmú, sík úton kerekezünk Rimaszombatig. A várostól északnak fordulva szintén kellemesen, alig emelkedő úton hasítunk a hegyek közé. Tisovectől igazi „szlovák jellegű” völgy, emelkedő vezet a 725m magas Zbojská hágóra. Eleinte csobogó patak és fenyők együttese teszi hangulatossá a minimális forgalmú úton való kerekezést, majd később viadukttal is találkozhatunk. Lankás lejtő vezet Breznóig (500m), ahonnan egy néhol 7% meredek, de csak 4 km-es kaptatót kell leküzdeni, hogy megláthassuk az Alacsony-Tátra hegyvonulatát. A 733 m magas hágóról fantasztikus kilátásban lehet részünk. Nekem egyik kedvenc hágócskám. Pár kilométeres gurulás után érkezünk Myto pod Dumbieromba (650m), ahonnan 10-11 km-es közepes emelkedő vezet az 1238m magas Certovica hágóra. (szintén Myto pod Dumbieromból egy Bystra völgyi kitérővel mind sűrűbb fenyőerdőben 1216m magasra, a Srdiecko szállóig, a Chopok alá kerekezhetünk fel.) A nyeregben régi szálloda üzemel (??) illetve egy kis vendelő és panzió. A Liptovsky Hrádokig vezető lejtő első fele klassz száguldásra ad lehetőséget, később már tekerni is kell.

Felfedezésre ajánlott mellékutak úton a Tátra-felé:

Dedinky – Igló (Spisská Nová Ves) – Levoca (Lőcse) – Poprád = 74 km + 770 m szint

Dedinkytől ha a Szlovák-paradicsom keleti oldalán akarunk a Tátrába felkerekezni, vagy fel akarjuk keresni Iglót, vagy Szepes várát, akkor más út nem lévén a Grajnár hágó 1069m magasságába kell felkapaszkodnunk. Az út kb. 15 km-n küzdi le a 300 m szintkülönbséget; csak nagyon rövid szakaszokon meredek. Egy balkanyarból szép kilátás nyílik az egész völgyaktlanra. A lejtő nagyon kellemes, szintén közepes lejtésű és jó minőségű. A Grajnár hágón sajnos kilátás ugyan nincs, de előtt és utána is nagyon élvezetes a fenyőerdei kerekezés. Iglótól alig emelkedő árnyas fasorban hajtunk Lőcséig. A várost egy domboldalról pillantjuk meg. Lőcse szép kisváros benyomását keltette: a domboldalban sok ház és közöttük pár templom; a dombtetőn pedig egy kis kápolna. 35 km-es kitérővel felkereshetjük Közép-Európa legnagyobb terjedelmű várát. Lőcséből kivezető emelkedőt 4 km hoszú lejtő váltja. Nem sokkal később megpillantjuk a várat, látjuk a célt, hogy hova tartunk. A 675m magasan épült várhoz a kocsiút hátulról vezet fel. (A várba 1997-ben 40Sk volt a belépő, a videokameráért még 50Sk-t kellett volna fizetni. Végig lehet járni az egész erődíményt: a falban vezető lépcsőn a toronyba is fel lehet mászni, egy teremben levő kiállítás egyik makettjén örömmel láttuk a magyar feliratot. A kb. kilométeres hosszúságú várfalon is végigsétálhatunk.) Visszaúton Lőcséig ismerős az út. A város elhagyva pár kilométeres toronyegyenes, lankás emelkedőn kell nyomni a pedált. Hosszú gurulás végén a fehér falú, fatetejű templomtornyáról ismert Szepescsütörtökre érkezünk. Poprádig bizony akadt még 1-2 km hosszú emelkedő, néhol 10%-os is.

Rozsnyó – Smolnik – Mnisek – Svedlár – Dedinky =83 km + 1480 m

Rozsnyótól kisebb buckán átkelve érkezünk a váráról híres Krasznahorkába. Az itt kezdődő emelkedőt csak kifejezetten edzetteknek ajánlom, hiszen kb. 9 km-n 660 m szintkülönbséget kell leküzdeni. Az emelkedő hosszú kilométereken át igen nehéz, egy szinte forgalommentes és a korábbinál még „világvégibb” úton kerekezünk. 1997-ben az 1030m magas hágón egy bácsival találkoztam, aki a faluból hozott pár nénit bogyót gyűjteni. A hegy lejtőjén néhol úthiba is akad, ám szép a kilátás. A völgyben a bukósisakos kerékpárosra UFOként néznek. Egy néni még a számlapos órát sem ismerte, csak a mutatósat.

Barangolás Kelet-Szlovákiában / Látogatás Kassára

Poprád – Spisská Bela – Cerv Klástor (tutajozás) – Stara Lubovna – Lubotin – Bártfa – Giraltovce – Turany – Herlány – Kassa – Moldava nad Bodvou – Tornanádaska = 336 km+ 2150 m szint

Poprádtól a folyóparti úton, a Tátrára búcsúpillantásokat vetve pedálozunk Késmárra (22 km). A városban a váron kívül a templomba is érdemes benézni, hiszen itt található Thököly Imre sírja. Kellemes meglepetést okoz a magyar feliratú márványtábla és a koporsót díszítő szalagok. Spisská Belá környékéről, illetve a Poprád folyó völgyéből két úton kelhetünk át a Dunajec folyótól elválasztó Szepesi Magura 800-1000m magas gerincén.

Szepesbélától a 949 m magas Magurské nyergen át: Spisská Vestől a néhol foltozott, töredezett út lépcsőzetesen, 10%-os meredek és lankás szakaszok váltakozásával kapaszkodik fel 949m magasra. Útközben a hegyfelől fenyők kísérte emelkedőről szép kilátás nyílik a Szepesi dombokra; barátságos vidék. A tetőről a lejtőa Dunajechez vezet, ám jobbra, nagyon rossz minőségű aszfaltúton 2 km gurulással, fantasztikus hangulatú, panorámás és fenyvesben is vezető erdei úton gurulhatunk át a 802 m magas Toporeci nyeregbe.

A könnyebb átkelést mindenképp az alacsonyabb, 802 m magas Toporeci nyereg leküzdése jelenti. Toporec faluig alig emelkedik az út, bár – 1998-ban – sajnos néhol foltozott, kátyús (de úgysem száguldunk). A falut 1km-rel elhagyva, ha hátranézünk még egy utolsó búcsút inthetünk a Magas-Tátra havas csúcsainak. Talán az utolsó 1-2 km emelkedik jobban: 8% meredek lehet. A lejtőn az elvétve talált kátyúk miatt jobb óvatosnak lenni; Velka Lesná után már elengedhetjük a fékeket.

Haligovcétől végre megpillantjuk a szép alakú sziklás csúcsok jellemezte Pieniny határhegységet. A völgy végében látható csúcs, a Trzy Korony (ahová – ha belefér a programba – gyalog is érdemes felmenni) már lengyel területen emelkedik, éppen a Dunajec folyó fölé. A tutajok alatta haladnak el. A csendes környéken bőségesen találunk vadkempingező-helyet. Cerveny Klástor településről igény szerint, illetve azt hiszem ˝ óránként indulnak tutajok. Egy tutaj tulajdonképpen kivájt farönkökből áll, melyeken keresztbe rögzített deszkák jellemzik az ülést. A tutajt elöl-hátul 1-1 csáklyás ügyesen irányítja. Az út a szurdokon át 60-70 percig part. 1998-ban a visszaút buszjegyét is magában foglaló jegy 200 Sk-ba került. Útközben – én szlovákok közé kerültem -, ha szerencsénk van, még hangulatos szlovák dalokat is hallhatunk. A tutajon huszan ültünk. Élvezetes volt, ahogy a csáklyás néha megvárta, ahogy a víz a kanyarban a folyó szélére sodorta a tutajt, majd ott csáklyával fordította a helyes irányba. Visszaúton a busz, vagy iránytaxi helyett a folyóparti sétaúton kb 1,5 – 2 óra alatt vissza lehet sétálni a kiindulóponthoz.

Stará Lubovná felé kellemes, lankás folyóvölgyben pedálozunk ritkábban látogatott falvakon át; errefelé néha (talán inkább vasárnapokon, templomba járáskor) még népviseletbe öltözött néniket, lányokat is látni. Stránány házait elhagyva kb 1-2 km-es emelkedő végén egy kisebb nyeregbe érünk; a tetőről utoljára láthatjuk a Trzy Koronyt. Laza gurulás, tekerés végén érkezünk a Poprád folyóparti Ólublóra (Stará Lubovná). A várhoz 1,5 km hosszú, végén meredek aszfaltút vezet. Bár a várból kellemes középkori zene szólt, mivel a belépő a külföldiek részére duplájába került, mint a szlovákoknak, elvből sem mentünk be. Bártfa felé egy ideig többnyire sík, folyóparti úton haladunk, majd Lubotintól a lengyel határ szomszédságában lankás emelkedőn pedálozunk kilométereken át. Obrucné házai után egy kilométeres meredek részen érünk fel a tetőre. A magas hegyeket elhagyva fokozatosan észre lehet venni, hogy a hőmérséklet is magasabb, mint a Tátra oldalában, és az emelkedők mentén sem fenyők, hanem lombos fák kísérnek már. A lejtőn számomra elmúlt a szlovák táj hangulata, jellegzetessége; akár a Pilisben is lehetett volna. Malcovig gyorsan gurulunk, ám onnan már hajtani is kell az alig lejtő, vagy sík úton. Bártfa egyik kedvenc Szlovák városom. Ilyen kellemes hangulatú főtérrel eddig még egy városban sem találkoztam. Akárcsak pár száz évvel korábbi időket írnánk. A téglalap alakú tér alsó végében áll a templom, előtte a városháza, körbe-körbe pedig felújított, egyes esetekben díszített, hangulatos polgárházak. (A városban szép, rendbehozott várfalat is találni.) Ottjártunkkor – 1998-ban – a városháza előtti faszínpadon – feltételezem, hogy lehetőséget kapott, tehetséges – fiatalok adtak nagyon kellemes zenét. Annyira lenyűgözött a hangulat, hogy a padon ülve, a zenét hallgatva, a tér kisugárzását élvezve az embernek nincs is kedve továbbmennie. A környéken, a várostól ÉK felé több régi fatemplom, skanzen is a turistákat várja.

Bártfától ha el akarjuk kerülni a forgalmas Eperjes – Kassa főutat, vagy mert tovább akarunk még egy kicsit kelet felé nézelődni, „célba vehetjük” a Velká Domása fürdőtavat. A Topla völgyében teljesen sík úton lehet tekerni; az út menti hegyek már az 500m-es magasságot is alig érik el. Giraltovce és Turany nad Ondavou között ugyan fel kellett kapaszkodni egy kis buckára, ám utóbbi falutól látszólag már tóparton kerekezhetünk. Ottjártunkkor mi is ennek örültünk, ám a valóságban a tó alsó részén 2 km-es igazán nem hiányzó emelkedő árán jutottunk a dombtetőre. Turany után 6-8 km-rel jobbra letérő mellékúton szabadstrandot találunk; kerekezés után / közben jól esik a lubickolás.

A Velka Domása tó melletti dombról legurulva nemsokára egy kisabb tavacska tükröződik a jobb oldalunkon. 1998-ban ugyan a közeli domboldalon sátraztunk, de ezt a rengeteg szúnyog miatt nem ajánlom. (talán a másik tónál irtották a szúnyogokat, itt viszont nem). Délnek tartva Vranov nad Toplouban már a kisebb dombok is ellapulnak. (Ha van elég időnk, felkereshetjük még a keletre fekvő Zemplinská Sirava tavat, illetve a Vihorlát hegységet is felfedezhetjük.) Mivel Vranout Kassával összekötő egyik út mentén, a hegység lábánál található Európa egyetlen szabályos időközönkét feltörő artézi forrása / gejzírje, feltétlenül útba kell ejteni. Az emelkedő kellemes hegyoldalban vezet; a tetőn található nyugalmas padra ülve magával ragadó érzés a teljes nyugalmat, csendet, erdők illatát, levélzizegést hallani, érezni, élvezni.

A herlányi gejzírt az évek folyamán már szépen kiépítették, így ne azt várjuk, amit az amerikai Old Faithfulról készült képeken látunk. A gajzír 32-36 óránként 30 m magasra tör föl; a „műsor” kb fél órán át tart. A kitörés időpontjáról a Kassa turistairodában lehet érdeklődni, de a gejzír mellett óra is jelzi. Bidovcétől az E50-es főúton hajtunk Kassáig, eközben 2-3 dombot is meg kell másznunk. A kassai belváros, Bártfa mellett az, ami a városok közül nagyon emlékezetes maradt számomra: gyönyörűen felújított házak, széles sétálóterület, középen parkkal, padokkal. A mandula alakú főtér közepén található a templom; köztük pedig a könnyű- és komolyzenére szökő szökőkút. Pár percre mindenképp érdemes megállni és pár dal erejéig élvezni a „műsort.”

Kassától a Tornanádaskai határ felé először 2*2 sávos forgalmas főúton hajtunk; a leállósávban persze bőven elférünk, ráadásul a kerülőút bőven hosszabb lenne. Ha ellen tudunk még állni honvágyunknak Moldava Bodvoutól szép kitérőt tehetünk a karsztos, sziklás Háj és Szédelő völgyébe.

KERÉKPÁRRAL A MAGAS-TÁTRÁBAN

Tátra-aljai emelkedők: A Tátra oldalában nem egy út vezet toronyiránt szembe a Tátrával, jóformán ezek egyikén sem kerülhetjük el a 10%-os meredekség leküzdését.

Poprád – Nová Lesná – Magistrale : Poprád felől enyhén emelkedő, néhol lejtő úton hajtunk Velky Slovkov felé, majd kis dombon át Nová Lesnára. A falut elhagyva közepes és 10%-os kaptatón hajthatunk egészen a Magistrale útig.

Poprád – Stary Smokovec : Poprád végén, a felüljáró környékén, ha eltévesztjük az utat, vagy direkt választjuk, Stary Smokovec felé is mászhatunk egy jót. Ez is, hasonlóan a Nova Lesnaihoz, félútig alig emelkedve hullámzik, majd nagyjából Nová Lesna közelében, végén bizony alaposan vissza kell váltanunk. Igaz, hogy erősen kell nyomni a pedált, ám folyamatosan gyönyörködhetünk a Tátra csúcsaiban.
A hosszú, meredek emelkedő kb 2 km hosszan toronyegyenesen halad és jól látható. Lefelé könnyedén gyorsulhatunk 70 km/ó fölé.

Batizovce – Gerlachov : a szokásoknak megfelelően ez is az alsó régióiban kellemes, panorámaút, ám Gerlachovot elhagyva az utolsó bő 2km-en alaposan küzdeni kell.

Tatranska Magistrale I. (nyugat felé): Tátralomnic (850 m)- Csorba-tó(1350m) (+ Poprádi-tó: 1494m) – Lipt. Hrádok (637m) = kb. 62 km + 600 m szint

Tátralomnictól átlagban kellemes és szép emelkedő vezet Csorba-tóig. Az útpadka és az enyhe meredekség is ideálissá teszi hobbykerekesek számára. Nagyon hangulatos, élvezetes a hegyoldalban, fenyőerdőben pedálozni. Stary Smokovec környékén pár kilométeren át szinte sík, Csorba-tó előtt pár kilométeren már közepesen meredek. Csorba-tó előtt kb. 1-1,5 km-rel, 1200m-es magasságból néhol nagyon meredek, autóforgalom elöl elzárt út vezet a 2500m magas hegyek ölelésében fekvő Poprádi tóhoz (1494 m). A Csorba-tótól hosszú, lankás, pedálozós lejtőn távolodunk a Magas-Tátrától.

Tatranska Magistrale II. (kelet felé): Tátralomnic (860m)– Tatranska Kotlina – Zdiar – Lysa Polana (lengyel határ: 970m) = kb. 36 km +490 m szint

Tátralomnictól a lengyel határ felé is a Csorba-tavihoz hasonló hangulatú út vezet. Bár a Csorba-tó 500m-rel fekszik magasabban Tátralomnicnál, a Lysa Polanai lengyel határ pedig csak 120 m-rel, mégis errefelé is 490 m szintemelkedést kell leküzdeni. Az első néhány kilométeren néha szép kilátás nyílik a Lomnici-csúcsra, később, Tatranska Kotlinától már inkább a keleti, dombosabb, formásabb Bélai-Tátrára. Zdiar népművészetéről híres; a falu végén szép, nyílt emelkedőn kapaszkodunk fel 1081m magasra. Közben kellemes büfénél tehetünk kis pihenőt. A nyeregtől a határig hátralevő kilométereken az út néhány kilométerenként hullámzik.

LENGYELORSZÁGI „KIRÁNDULÁS”

Amennyiben meg szeretnénk tekinteni a Tátra lengyel oldalát (érdemes !), Zakopanéig oda-vissza megtehetjük a túrát 1 nap alatt is (120 km), de az sem megvetendő, ha az ember kelet felől érkezik és nyugat felé hajt tovább (vagy fordítva) és legalább egy éjszakát lengyel földön alszik.

Tatranska Lomnica – Zakopane = kb. 45 km + 760 m

Az út Zakopanéig folyamatosan hullámzik: 2-3 kilométeres emelkedők, lejtők váltják egymást, rövid sík szakaszokkal tűzdelve. Nem jellemző a nagy forgalom, viszont nagy élményt nyújt a fenyőerdőben való, időnként kilátással megörvendeztető úton való kerekezés. Zdiar után egy pár kilométeres emelkedőn kell 200m szintkülönbséget leküzdeni. Útközben szlovák oldalon pihenőhelynek ajánlhato Tatranska Kotlinán egy útmenti büfé, falatozó, illetve Zdiar végén az emelkedő közben egy fa építésű vendéglátó-egység. Ennek az emelkedőnek a végén, 1081m magasan forrásból tölthetjük meg kulacsunkat. A határ előtt még egy kis buckát kell leküzdeni, ám lengyel oldalon újabb 3km kapaszkodás vár a kerekesre. A dombtetőn, egy faház mellett az út kétfelé ágazik. Egyenesen továbbhaladva perceken belül a Lengyel-Tátrára nyíló csodás kiláthelyet, a Glodowka-rétet érhetjük el. Balra fordulva kb. 15km hosszú váltakozva sík és lejtő úton érkezünk Zakopanéba. A városból érdeemes ülőfelvonóval, vagy Koscielskón keresztül kerékpáron a Gubalowka 1100m magas tetejére felkerekezni; csodálatos kilátásban lesz részünk mind a városra, mind a Tátra csúcsaira.

Zakopane – Tatranska Lomnica = kb. 45 km + 750 m

Zakopanéból hosszú lankás emelkedőn kapaszkodhatunk fel a határ-közeli hegytetőre. Szlovák földön előbb egy rövid emelkedő, majd egy 2km-es kaptatót kell leküzdeni a hosszú, Tatranska Kotlináig tartó lejtőig. Rövid pihenő, sörözés, teázás után Tatranska Lomnicáig már csak a következő kb 3km emelkedőt kell leküzdeni, ennek eleje meredeknek tűnik.

– Zakopane – Trstena: Zakopanétől nyugat felé is visszatérhetünk Szlovákiába. Míg a keleti oldalon folyamatosan hullámzik az út, sok emelkedőt kell leküzdeni (ugyanakkor talán szebb is), a nyugati Tátra-kerülés sokkal könnyebb. Zakopanét elhagyva Koscielskóban kell még egy kevés emelkedőt mászni, onnantól egészen Czarny Dunajecig, kb. 20km-n át lejt az út. Pár kilométert még a hegyek lábánál hajtunk, majd észak felé már nyílt lankákon, néhol fenyőerdő szélén hajtunk a picit lejtő úton. Chocholow megragadó hangulatú falucska: mint egyélő skanzen, tele faházakkal. Itt még igazi gorál népviseletű embereket is látni. Czarny Dunajec és Jablonka között látjuk utoljára a Tátrát, szinte síkon haladunk; már a levegő is melegebb, mint a hegyek között. Jablonkában érdemes az utolsó zlotykat elkölteni. A falu és a határ között az út kopár mezőkön, kicsit hullámozva halad; nyugat felé már látszik a Babia Gora Nemzeti Park legmagasabb pontja, az 1725 m magas névadó csúcs. Alá, egy 1018m magas nyeregig szintén fel lehet kerekezni, aszfalton is.

Krakkó felkeresése:

(Lysa Polana – Nowy Targ – Rabka – Myslenice – Krakkó = kb. 120 km + kb. 1000m szint)

A szlovák-lengyel határtól még kerékpárral sincs messze Lengyelország talán legtöbb látnivalóval (Wawel, Mária-templom, Posztócsarnok, stb.) rendelkező városa, Krakkó. A városba Javorina / Lysa Polana felől a fő csapásirány Tatranska Bukowinán át vezet Novy Targ felé. A határ utáni emelkedő teteje és Tatranska Bukowina közti út a Lengyel-Tátra egyik legszebbje; sok kilátással havas csúcsokra. Bukowinán klassz „hegyi” kézműves portékákat lehet kapni. A falut elhagyva az út lankásan lejt egészen Nowy Targig. A várostól keletre, Debnóban kedves, búcsújárótemplom található. Nowy Targ és Rabka között az út hullámos, néhány kilométeres emelkedők és lejtők váltogatják egymást, szép kilátással vissza a távoli Tátrára, ám a nagy forgalom és a padka híján nagyon a tekerésre kell figyelni; veszélyes útszakasz! Egy félrekormányzás elég a balesethez. Nagyon szép vidék ez. Rabkától mind nagyobb forgalmú út vezet Krakkóba, Myslenicétől már kétszer kétsávos; továbbra is hullámzik, de már csak kilométeresek az emelkedők. Krakkót is egy bucka tetejéről pillantjuk meg. (A Wawel látképe a Visztula pártjáról: Ha Krakkóban járunk, nem szabad kihagyni a sóbányájáról, múzeumáról híres Wieliczkát. Ezen az oldalon, kis falvi utakon, változatos terepen kerekezhetünk Kasina Wlk-ig, a végső kilométerek eléggé emelkedősek, de szemben a nagy-forgalmú másik úttal, itt még élvezni is lehet a túrázást. Kasina Wlk-től a 98-as útra fordulva Rabkáig lejt az út, onnan a határig egy nem túl vészes emelkedőjű 709 m magas nyeregbe kell felkapaszkodni.

NYUGAT-SZLOVÁKIAI KEREKEZÉSEK / HAZAÚT

A lengyel-szlovák határ völgyéből kis buckára kapaszkodva érünk ki, kamionsor mellett haladunk el. Kellemes lejtőn gurulhatunk Trstena felé. Délnyugatnak tartva alapvetően három úton haladhatunk Rózsahegy felé:

Trstena – Árvaváralja (Oravsky Podzamok) – Dolny Kubin – Ruzomberok = 58 km + 250 m szint

A könnyed tekerésre vágyók a folyóparton jól haladhatnak, egészen Dolny Kubinig (vagy Královányig) semmi emelkedővel nem lesz dolguk. Dolny Kubin és Rózsahegy között az út 250 m szintemelkedést küzd le; eleinte lankásabban, mezőn, majd hegyoldalban, fenyők oldalában vezet. Az utolsó 7-8% meredekségű 2 km már igazi hágó-jellegű út, hátratekintve szép kilátásban lehet gyönyörködni. A lejtő néhol 11% meredekségű; óvatosan kell vezetni!

Chyzne (lengyel határ) – Árvai tó – Hrustin – Árva-vára – Terchová (+ Vrátna völgy) – Martin – Blatnica – Turcianské Teplice – Banska Bystrica – Zólyom = kb. 259 km + 1750 m szint

Ha el akarjuk kerülni a forgalmasabb főutat, akkor választhatjuk a főúttól nyugatra vezető kellemes völgyet, majd később a Kis-Fátrában felkereshetjük a Vrátna szurdokvölgyet is. A városka elején – sikeresen megtalálva a leágazást, egy utcát – egy rövid meredek emelkedőn meg kell dolgoznunk az oda”föntről” nyíló kilátásért: alattunk terül el a 30 km hosszú Árvai-tó, mögötte a Beszkidek magasodik. A tópartra leérve kellemes szabadstrandot, büféket találni. A Hrustinka patak völgyében kilométereken át alig találkozunk emelkedőkkel, ám Babinben egy buckára mégis 10%-oson jutunk fel. A bukkanóról már látni is azt a kaptatót, amin utunk a főútra, éppen Árva várához visszatér. Hrustin végén ugyan 12% tábla ijesztgeti a kerekeseket, ám az emelkedő talán csak egy-két rövid lépcsőben ilyen meredek, előtte és az utolsó pár száz méteren is csak 6-7% körüli lehet. Árva várának megcsodálása után 19 km-t – Párnicáig – még az Orava / Árva folyó völgyében hajtunk síkon. Dolny Kubin főterén (?) nyitott teraszos cukrászdában finom édességgel juthatunk energiához.

Párnicánál – a karsztos Kis-Fátrát választva – jobbra fordulunk. A csendes patakvölgyben öröm a kerekezés: csobogó patak, magas sziklafalak és tekergő, alig emelkedő út (1,5%). Zázriva előtt a Vrátna völgyéhez balra kell fordulnunk. Eleinte néhány kellemes üdülő közelében kerekezünk, ám az utolsó 1-1,5 km-n bizony sebességünk 6-8 km/ó-ra esik vissza. Emlékezetes emelkedő maradt (1997-ből): a nyeregből kiállva, karizmaim erős feszítésével tudtam csak felkapaszkodni. A tetőről szép kilátás nyílik az érdekes alakú Rozsutecre. (A legfrissebb montis térképem 14%-osnak írja)

Terchova mellett találunk kempinget is, ám vadkempingezni is tudunk sokhelyütt, ám a Nemzeti Parkban ne tegyük; ott tiltott! Terchovától mindenképp érdemes akár fél-egy napot is a Vrátna völgy környékére szánni. Az útikönyv is nagyon szépeket ír róla, a prospektusok is Szlovákia egyik attrakciójaként jegyzik és a valóság is ez: kb 200m magas, csipkés sziklaalakzatok, -falak, csobogó patak, üde zöld növények, fenyők. A szűk szurdokon átkelve kicsit kinyílik a völgy: egyenesen pedálozva utunk a Vrátna turistaháznál, kb 700m magasan végződik. Terchovát elhagyva kellemes, csendes kis falvakon hajtunk Varin faluig, ahol gyalogoshídon átkelve kb. 25 km-es kitérőt spórolhatunk meg. A Vág völgyében, árnyékot adó, széles úton – igaz az eddiginél nagyobb forgalomban – pedálozunk Martin felé. Útközben szép rálátást kapunk Strecsnó várára. Martintól tágas, lankás völgyben 1997-ben sajnos még betonlapokból összerakott úton pedálozva gyönyörködhetünk a Nagy-Fátrában (azóta bármi megtörténhetett). Az újabb Nemzeti Park kiindulópontja, Blatnica felé pedálozva szemünket le sem kell vennünk az leszakadó oldalú Tlsta hegyről, mert éppen arra hajtunk. Blatnicából aszfalt, majd murvás úton mind a Gáder, mind a Blatnica völgyet végigkerekezhetjük. A Gáder völgyről ezt írtam 1997-ben: „A völgy fokozatosan szűkült, az út romlott, egyre több folt, lyukak. Ebben a völgyben is szép vegetáció fogadott. Napsütés, kék ég, zöld fenyők, csillogó fehér sziklák, csobogó patak, faház… Maga a paradicsom. Nagyon tetszett: bár nem is a sziklák, a szurdok, hanem az egész együtt.”

Blatnicától ha nem bánunk egy újabb 12 %-osat – amelyért csodás kilátás is kárpótol – nem kell a főútra visszatérnünk, a hegyoldalban is megcélozhatjuk Mosovcét, majd Túrócteplicát. A dombtetőről engem nagyon megfogtak a különböző színek: zöld fenyők, fehér sziklák és a kék ég!

A Túrócteplicától nagyon hosszan, de csak alig emelkedő útról, a Hermaneci hágóról (12 km-n 355 m szint) az útikönyv ismét szépeket ír és ezúttal sem téved, noha talán az út keleti oldalát emeli ki jobban. Túratársam az alföldi, de Tátrát 6-7-szer megjárt Rédei Zoli mondta az emelkedőről: “ilyen úton akár az égig is felmennék.” A kaptató hosszan csobogó patak mellett, majd hegyoldalban vezet. A tetőn nagyon tetszettek az egymást érő kanyarok: jópofa volt a középsőből előre és hátra is másik kanyarba filmezni; mint egy nagyobb szlalompálya. Ahogy az útikönyv írta, a táj, a sziklák, fenyők, kanyargó út, közelben tekergő vasút, valamint egy viadukt miatt is hasonlít az osztrák Semmeringhez.

A főútig közepes, onnan lankás lejtőn gurulunk Besztercebányáig. A város Kassa és Bártfa mellett az egyik kedvencem; főterét nagyon szépen rendbe hozták, „kicicomázták.” Minimum 1-2 órát érdemes itt tölteni, pihenni, beülni egy cukrászdába, körbesétálni az autók elől elzárt főteret.

Besztercebányától Zólyom felé a széles 2*2 sávos – enyhén hullámzó – főutat is választhatjuk, ám az autóúttól keletre, néhány kis falut útbaejtve megfelelő kocsiút halad. Zólyom már szintén felújított, kellemes város; szép főterét én is csak 10 évvel első Tátra-túrám után 2003-ban fedeztem fel. (A Zólyom és a magyar határ közti útszakaszról a határközeli egynapos túrák részben írok)

Chyzne (határ) – Podbiel – Zuberec ( + skanzen) – Liptovsky Mikulás = 74 km + 550 – 600 m szint

A lengyel határtól enyhén lejtő úton érkezünk Trstenába, ahonnan pár sík kilométert kell Podbielig hajtanunk. A főúttól keletre letérve érdemes legalább pár órát rászánni a zubereci skanzenre, (ahonnan erdei úton a Maguri hegyek alá hajthatunk) dél felé pedig egy csodálatos panorámákkal örvendeztető úton ereszkedhetünk le a Liptói tóhoz. Zuberec felől eleinte síkon hajtunk, majd néhány lépcsőben kapaszkodunk fel a kb. 1000m magas gerincre, hágóra. A lankás hegytetők között vezető útról szép kilátás nyílik a környékre is, ám pár kilométer után végre a mélyben, kb 500m-rel alattunk a Liptói tó is előbukkan. Fenyők oldalában, tekergő, de néhol meredek panorámaúton ereszkedünk le a tópartra. (1998-ban esőben kapaszkodtunk itt fel; azóta vágyom vissza: ezt szép időben is meg kell nézni!)

Liptovsky Mikulas – Partizanska Lupca – Donovaly – Besztercebánya – Zólyom = 113 km + 1060 m szint

Bár ez a völgy nem tartozott a Tátra-túrák klasszikus útvonalába, mégis a Lupcsankai völgy az egyik kedvencem maradt. A völgy minimális forgalma miatt csendes, zavartalan kerekezést nyújt. Bár az 1100m magas hágót megelőző utolsó kilométerek igazán meredekek (12%), fárasztóak (20 kg csomaggal), egyfelől a fenyvesben való idilli kerekezés, valamint a túloldali élvezetes száguldás (széles út, jó aszfalt) kárpótol. Aki nem szereti a hegymászást annak kevésbé javasolt ez az útvonal, hiszen itt gurulás után Donovalyba még újabb 350m szintemelkedést kell legyűrni. Kevésbé megerőltető kerekezést preferáló túrázóknak célszerűbb a hosszan lankásan induló emelkedőt választani, közvetlenül Rózsahegy felől. Liptovská Osadától (ahol a két út összeolva), a főút néhol 9%-os meredekséggel kapaszkodik fel a 960m magas Donovaly hágóra. A nyeregtől erdei úton fel lehet kapaszkodni a közeli, panorámát nyújtó dombra.

Zólyom és Balassagyarmat vagy Sahy között talán a legegyszerűbb és legkönnyebb a Krupinán és Hont Nemcén át vezető utat választani. Eleinte egy sziklaszorosban, alig emelkedő úton pedálozunk, ám az út később is csupán 2 km-n át (Babina falu előtt) lassít le. Ahogy fölfelé, úgy az út lefelé sem meredek; lankásan, hosszú kilométer alatt tér vissza a kb 200, majd 160 m-es magasságba.

A Selmeci- vagy a Jávoros hegységet elválasztó főúton kívül bármilyen utat is választunk, nem tudjuk elkerülni a komolyabb emelkedőket; ezekről az utakról a következő fejezetben írok.

EGYNAPOS KERÉKPÁRTÚRÁK SZLOVÁKIÁBA

Ahogy Budakalászról szép, egész napos túrát lehet tenni Szlovákia közelebbi régióiba, vonatot igénybe véve a túrát Vácon, Rétságon, Balassagyarmaton, vagy Sahyban is meg lehet kezdeni.

Selmeci hegység: A Selmeci hegység ideális kerékpártúrázóhely; tipikusan Happybikeos, hiszen található itt sok rövid emelkedő (aszfaltos, erdei utakon is), ugyanakkor gyakran szép, erdei tavak partján állhatunk meg pihenni. A központ, Selmecbánya városa különböző részei között akár 200 m-es szintkülönbség is található. A város kellemes, hangulatos; elkerülőútjául egy széles panorámaút szolgál. A városka északi végén, gyönyörű, panorámás környezetben kálvária található. Innen észak, Zólyom felé, ugyanakkor nyugat felé is (egy bucka után) hosszú lejtő indul.

Magyarország felől, DK-i irányból két egymásba csatlakozó úton érkezhetünk Selmecbányára: A hosszabb ám talán könnyebb, Hontianské Nemcéből (Sahy és Hont. Nemce között bár főúton kerekezünk, a széles leállósáv és a nem túl nagy forgalom miatt gond nélkül kerekezhetünk) többnyire sík – alig emelkedő – patakvölgyben vezet Antolig, míg a másik Krupina után fordul nyugatnak. Utóbbi a város végén csendes, erdőben, mezőn vezető út lépcsőzetesen 12%-os szakaszokkal egészen 510 m magasra kúszik fel, hogy aztán a fennsíkról 2 km alatt, nagyon rossz, foltozott úton visszaereszkedjen 300m magasra, a másik út völgyébe. Ha tudunk vigyázni a bringánkra és a meredek kaptatókat is bírjuk, akkor tájképileg inkább az utóbbi útvonalat érdemes kipróbálni.

Antoltól egyenletesen, de csak enyhén emelkedő úton érkezünk Selmecbánya lábához. Balra, a hegyoldalban vezető panorámás főúton DNY-nak kapaszkodhatunk a várost elkerülve, míg jobbra É-ÉNY-i irányban kerekezhetünk tovább; végül pedig a középső út a városközpontba vezet.

Ha a hegység magvát szeretnénk felfedezni, egy 30-35 km-es, 3-4 hegyi tavat is érintő túrával megtehetjük. (Ezen kívül természetesen a hegységből mászhatunk emelekdőket, illetve gurulhatunk le a lábáig dél, azaz Levice irányába, Nyugat, azaz Hodrusa Hamre felé, észak-nyugat felé három útat is válszthatunk, míg végül Zólyom felé egy főbb úton is leereszkedhetünk.) A széles főúton közepes, panorámás emelkedőn kapaszkodunk Stavnicke Banéba, 750m magasra. A településen pár kilométer hosszan síkon hajthatunk; itt-ott szép kilátás nyílik a falura és a környező hegyekre. Csodás táj; ráadásul milyen közel Magyarországhoz !

Az utolsó házak közül is kiérve utunk máris két szép – részben erdő ölelte – tó között halad el; kelet felé szép kilátásban lehet részünk. A fentebbi tóban úszni és vizibiciklizni is lehet; talán érdemes is megpihenni egy kicsit a fenyők árnyékában, a vízparton. Egy kis buckát megmászva érkezünk a következő tó partjára, ahol még nagyobb a fürdőélet. (A dombtetőről balra letérve kb 3-3 km-es kitérővel felkereshetjük a Sitno hegy lábánál, lombos erdőben található bacsófalvi tavat, ahol szintén lehet vizibiciklizni. Elhagyott utunkra visszatérve nem kell már sokat hajtani a várva-várt erdészeti út jobb leágazásához. A következő 8 km sok gyönyörűséget, zavartalan természetet tartogat a számunkra. A sötét, keskeny, erdei úton 2 km alatt egészen egy patakvölgy 510 m magasságáig ereszkedünk le 200m-t, onnan azonban éles jobbkanyarral megkezdődik a küzdelmes emelkedő. 2000-ben 42*34-es áttétellel 8-9 km/ó-val kapaszkodtam fölfelé a zavartalan, hangulatos erdőben. A hajtűkanyart követő újabb kanyar kifejezetten nagyon szép ívben fordul be két dombív közé. Már az út is világosodik: az erdőből kihajtva Kopanec házai közé érkezünk. Ez ám a nyugodt település! Bár a következő 3-4 km-n a jó úton gyorsan megtehetnénk a 4 km-es távot (az út ezalatt kb 400m-t esve 360m-re ereszkedik le), a kezdeti kilométereken nyitva érdemes tartani a szemeket, mert csodás a kilátás az úttól északra emelkedő hegysorra. Hodrusa Hamre utolsó házai között (360m) csatlakozunk be a Zarnovicát Selmecbányával összekötő útra. Az út közepesen meredeken, barátságos, lombos hegyoldalban kapaszkodik fel 800m magasra, ám útközben – ha van rá idő – rövid kitérőt tehetünk egy újabb tóhoz, a Hodrusské Margitim csónakázó- és fürdőtóhoz.

Az emelkedőre visszatérve előbb egy magyar hősi emlékművel / emléktáblával (nem emlékszem pontosan) találkozunk, nem sokkal később pedig egy forrásból tölthetjük kulacsunkat. A tetőről rövid gurulással a Selmecbánya széli, dombtetei kálváriához érkezünk. Szép kilátás tárul elénk. Északnak induló lejtő elején 12%-os táblát látunk, szembe, a füves, kopasz dombok egyikén áll a templom a kálváriával, míg jobbra Selmecbánya felé gurulhatunk gyorsan. Selmecbányától a már ismertetett úton, Antolon, majd Hont. Nemcén és Sahyn át érünk vissza Magyarországra. (Friss tempóban Selmecbányától 2 óra alatt a határra lehet érni.)

Jávoros hegység és környéke

Budapest vagy Balassagyarmat felől a Selmeci hegység mellett a másik egy nap alatt kerékpron megjárható szlovák hegység a Jávoros hegység. A Jávoros 1044m magas csúcsa közelébe, oldalában vezető utak mind a Velky Krtis (Nagykürtös) – Sása útvonaltól keletre találhatók. Érdekes jellegzetessége a hegységnek, hogy dél felől 20-30 km hosszú, lankás emelekdőkön kell kapaszkodnunk, míg észak felől 5-8 km alatt feljutunk a 700-740m magas nyergekbe.

A hegységbe indulva, vagy onnan hazatérve Velky Krtis (Nagykürtös) szinte mindenképpen útba esik. Balassagyarmattól a városig (17 km) széles, jó út vezet; a padkán bőven elférünk.

Nagykürtöstől (200m) mindössze 2-3 km-t kell északnak hajtani Modry Kamenig, ahol az egyik meredek hegy oldalában megtaláljuk Kékkő várát. Az út Senohrad felé előbb kb. 10 km-n át egyenletes, nem túl fárasztó emelkedőn vezet, majd a völgyből kiérve a következő kb 7 km-n lépcsőzetesen, de hullámzó terepen jutunk mind magasabbra, az utolsó 5-6 km-t már nyílt, legeltetésre is használt mezőkön tesszük meg. Nyugatra a Selmeci hegységet, dél felé pedig a Börzsönyt is lehet néha látni. A 600m magasan fekvő Senohradból mind a négy irányba hajthatunk.

Jobbra (keletnek) aszfalton csak pár kilométert kerekezhetünk, onnan nyugatnak gurulva csaknem visszatérhetünk a Verky Krtis – Sása út északabbi pontjára, vagy földúton pedálozhatunk a Jávoros tövébe.

Nyugat felé hepe-hupás terepen Krupinára kerekezhetünk át; útközben Bzovikon szép várat láthatunk. (ld.: utolsó bekezdés)

Északnak, Sása, illetve Zólyom felé vezető útról, de inkább lejtőn ugyan még nem jártam, de a hallomások alapján már rég óta fel akarom keresni. Előbb még 100m emelkedőt kell leküzdeni a szép tájon, utána azonban kb. 2 km 10-12%-os lejtőn lehet élvezni a száguldást; ellenkező irányban pedig a lábizmokat erősíteni.

Nagykürtösből Losoncra, vagy Stará Hutára: Nagykürtöstől kelet felé 200-400m magas hegyecskék között 1-2 km-es emelkedőkkel tarkított hullámos terepen haladunk. Slov. Klacany falutól egyenesen folytatva az utat egy tó mellett elhaladva, majd egy emelkedőt leküzdve Losoncra érkezünk. A hegyeket választva azonban (Slov. Klacanyból) észak felé is kerekezhetünk. Bár 29 km-n jobbára fölfelé kapaszkodik az út, ez alatt is csupán 700m magasra, Stará Hutára jutunk: az út hosszú, de nem meredek.

Hazaút a Jávoroson át:

A Zólyom – Losonc főútvonalról két helyen indul szép emelkedő a Jávoros hegyeire: Viglásból és Podkrivánból.

Viglás – Slov. Klacany: Viglásból (160m) néhány lankás kilométer után elágazáshoz érkezünk.

Balra kb 5-7 %-os emelkedőn, panorámás úton üdülőházak között kerekezünk a kb. 720 m magas nyeregig, ahonnan szép kilátás nyílik a völgy túloldalán, északra emelkedő Polana csúcsára. Az eleinte még fennsíkon vezető úton 1997-ben kedves, bálákból épített, népviseletve öltöztetett, 3 m magas bábúpáros üdvözölt bennünket. A csaknem 30 km-es enyhén lejtő úton Slov Klacanyban csatlakozunk a Losonc – Velky Krtis főútba.

Jobbra kanyarodva az út Kalinka településig lépcsőzetesen vezet az elszórt házak, telkek között. A faluközpontot követő ˝ km-es szakasz 12-14%-os meredeksége komoly erőpróba. A 740 m magas tetőig hátralevő néhány kilométer – egy 10%-os kivételtől eltekintve – többnyire szintben vezet. A Sása – Senohrad főútig lankásan hajtva, gurulva néha az ember azt érezheti, mintha egy eldugott világban járna. Az első elágazásnál jobbra, majd nemsokára balra fordulva 2 km-es 12%-os emelkedőn kapaszkohatunk fel Senohradba, míg ha balra fordulunk, közepes emelkedőn, majd a fennsíkon jobbra fordulva, összességében kerülővel érkezhetünk Senohradra.

Podkriván – Stará Huta: Podkrivántól még a Viglásinál is szebb, barátságos, nyílt hegyoldalon, üdülők közt vezető emelkedőn kapaszkodunk fel 720 m magasra. Kb 8 km után, 640m magasan elágazáshoz érünk. 1994-ben kerekeztem erre; bár fel akartam deríteni a balra letérő utat, rossz minősége miatt (országúti túrabringval) letettem róla. Azóta talán fel is újíthatták, illetve terepkerékpárral nyugodtan ajánlható a gerincen folytatódó panorámás út. Stará Hutától a már ismeretett úton térhetünk vissza Magyarországra.

Közeli, mégis világvégi út a rengetegben: a Rimavica völgye és a Polana környéke

Ha már felfedeztük a Selmeci és a Jávoros hegységet, akár egy napos túra keretében (pl. Balassagyarmatról) is érdemes elkerekeznünk a Losonctól északra található Rimavica völgyébe. Poltárig pár kilométert az Ipoly mentén kerekezünk és nézhetünk farkasszemet a hegyekkel. Zlatno után az út meredekebbé válik; egy 440m magas nyeregbe kell felkapaszkodni. A Rimavica völgyébe 320 m magasan csatlakozunk be. Kokava nad Rimavicoutól patakparti, csendes úton hajtunk. Utekac után már úgy érezhetjük erre a madár sem jár, ám a táj gyönyörű és érintetlen: néhol hűs fenyőrengetegben kanyargunk, fentebb már mind több a mező, virág; elszórtan egy-két ház, faházikó. Az emelkedő végén 880m magasan Drábsko mellett csatlakozunk a Brezno – Kriván főútba. A falvak környékén sok a mező, ám nem mesze már a fenyvesek uralják a tájat. Ha van kedvünk, 2 km-t észak felé kapaszkodva egy kb. 1040m magas nyeregbe érünk; ahonnan, rövid földúton való kerekezéssel az Alacsony Tátrát is megpillanthatjuk !! Élvezetes kicsit megpihenni és élvezni a madárcsicsergést, fenyősuhogást.

Drabskó felé gyönyörű, erdei úton ereszkedünk a Zólyom – Losonc főútig, útközben pár kilométert a Hrinovai víztározó mellett gurulunk; a tóban (1994-es állapot) tiltják a fürdést. Krivántól a már említett utakon – a Jávoros hegységen át – térhetünk vissza Magyarországra.

Krupinától a (főút helyett) a hegyeken át Balassagyarmatra:

(Zólyomtól lankás, kellemes, csupán néhány kilométeren nehezebb emelkedőn érkezünk Krupinára.) A várost elhagyva Balassagyarmat felé – a főút helyett – kisebb hegyeken át rövidíthetünk. Devicienél lefordulva az út egyből 10-12% meredeken kezd emelkedni. A tetőről jól látni a következő falu, Bzovik négysarokbástyás várát. Mezei, dimbes-dombos terepen kerekezünk. Kozi Vrbovokon érdekes élményben lehet részünk: a meredek lejtő annyira hamar vált át 10%-os emelkedőbe, hogy „kattingatós váltóval” alig győzzük a váltást. Kb 8-10 mp alatt lassulunk 50-55 km/ó-ról és máris akár kiállva küzdünk 9 km/ó-val. Az úton továbbra is egymást váltják a kisebb emelkedők és lejtők. Trpinben egy 300m-es 12%-os kaptató teszteli erőnket (1994-ben 7,9 km/ó-ig lassultam) Litavától egy patakvölgyben, immár csak közepesen meredek emelkedőn végre a kaptatók utolsójára érünk fel. Magyarország felé gurulva szép kilátás nyílik hazánk felé; az út sajnos nem túl jó minőségű. Cebocvétől toronyiránt kerekezünk Balassagyarmat felé; 2 km-rel a határ előtt egy kis bucka tetejéről – alacsonyan repülő – madárként látunk rá Balassagyarmatra.

Györgyi Gábor

http://www.angelfire.com/pro/gyorgyigabor/index.html = Györgyi Gábor kerékpáros honlapja

A szerző írásai Az Útikalauzban

Györgyi Gábor: Adria – Alpok kerékpártúra – 1999

Györgyi Gábor: Bringatúra a Tour de France legendás hágóin – 2004

Györgyi Gábor: Bringázgatás a salzburgi havasok közt – 1998

Györgyi Gábor: Kerékpárral a Francia Riviérán és a Francia-Alpok hágóútjain – 2004

Györgyi Gábor: Kerékpárral az Adriaparton 2003

Györgyi Gábor: Kerékpárral az olasz vasúton – 2004

Györgyi Gábor: Ötletek, javaslatok egy szlovén kerékpártúrához – 2003

Györgyi Gábor: Szlovák kerékpáros túrajavaslatok, tanácsok – 2003

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu