Hajdu Kálmán: Baltikum – Lengyelország, Litvánia és Lettország – 2005

Hajdu Kálmán: Baltikum – Lengyelország, Litvánia és Lettország – 2005

Új szerzőnk egy olyan vidékre kalauzol bennünket, amely ma nem szerepel a magyar turisták divatos úticéljai között. Egy tájfutóverseny és egy rokonlátogatás köré szerveződő három hetes kirándulás élményei alapján, kicsit talán szűkszavúan, de mégis sok információval mutatja be Litvánia és Lettország fontosabb helyeit. S útban odafelé megismerhetünk néhány olyan lengyel települést is, amelyek kicsit ismertebbek előttünk. Az írást sok szép fotó egészíti ki – a szerkesztő.

1. nap Budapest- Krakkó (409 km)

Budapestről 8 órakor indultunk. Besztercebányán át kényelmesen autóztunk megállás nélkül Krakkóig. Itt minden nehézség nélkül megtaláltuk a Krakowianka kempinget. 16 órakor már álltak is a sátrak. Fizetni személyek után kellett ezért mind a két sátrat felállítottuk. Este beutaztunk a városba.

A villamosok a kemping mellől indultak. Találomra leszálltunk az óváros szélén. Kereszteztük az egész óvárost beleértve a piacteret is. Majd a Jagelló egyetem tömbje mellett eljutottunk a Wawelig. Felsétáltunk a várba. Megnéztük a múzeumok nyitva tartását, majd visszavillamosoztunk a kempingbe.

2. nap Krakkó

Krakkó – Lengyelország egyik legnagyobb és egyben legrégebbi városa. Első legendák a IV. századból származnak a Wawel hegyén lakó sárkány megölő városalapító Krak-ról szólnak.
Első írásos adatok a VIII. századból származnak. 1038-tól 1596-ig Krakkó a Lengyel királyság fővárosa.
1150 alapítják meg a Krakkói érsekséget, mint az köztudott II János-Pál pápává választása előtt Krakkói érsek volt.
III. Kázmér 1364-ben alapítja a Krakkói Jagelló egyetemet. Ez az egyetem a prágai Károly egyetem után közép- és kelet- Európa második legrégebbi egyeteme.
Lengyelország XVIII. Századi felosztását követően az Osztrák-Magyar monarchia részeként Krakkó megtarthatta lengyel nyelvű egyetemét és ezzel ismét Lengyelország kulturális központja lett. Ezt a szerepét mind a mai napig őrzi.

A nap városnézéssel telt. Délelőtt megnéztük a Wawelt. Mivel a belépti díjak igen csak fogósak voltak és a külföldi gyerekeket a lengyelek nagyon nem szívlelik, azoknak ugyan is 4 éves kortól meg kell venni a teljes áru belépőjegyet, csak három jegyet vettünk (86 PLN ~ 5600 Ft). A királyi lakosztályokat Galina nézte meg a fiukkal, míg nekem a kincstár jutott.

A múzeumok után megebédeltünk a belvárosban egy tej-bárban.
Ebéd után ismét egy óvárosi séta következett. Most a Waweltöl indulva a barbakán felé kereszteztük az óvárost. Ismét átmentünk a főtéren. Megnéztük ez alkalommal belülről is a Posztócsarnokot és a csarnokban található az emléktárgyárusok választékát. Elmentünk a Czartoryskich múzeum elött, de a belépti díjat összevetve a fiuk érdeklődésével a megtekintésétől eltekintettünk. a St Florian kapun keresztül kimentünk az Óvárosból körbe jártuk a barbakánt majd visszatérve az Óvárosba ismét tettünk egy sétát a piactér felé érintve a színház épületét.

Ez után a zsidó városba Kazimierz-be látogattunk. Megnéztünk vagy 4 zsinagógát (kivülről) és a régi zsidó temetöt is a kapun keresztűl. Majd miután Szása nagyon elfáradt, felültünk egy villamosra és visszatértünk a kempingbe. Vacsorát csináltunk a fiuk elmentek fürödni a jéghídeg csapvizzel feltöltött medencébe, aminek csekély taknyosság lett a következménye.

 

3. nap Wieliczka

Wieliczka – IV (Probus ) Henrik Sziléziai herceg alapította a várost 1289-ben. A város alatt található a világ legrégebbi ismert és ma is működő sóbányája, amely a UNESCO Világörökség listájára 1987-ben került fel.

A fiuk és Gálja megnézték a Wieliczkai sóbányát.

Én mivel már többször láttam, kizárólag fuvaroztam Őket oda-vissza.

4. nap Krakkó – Stary Flowark (697 km)

Reggel 7:50-kor indultunk Krakkóból. Nagy nehézségek árán tudtunk csak átkelni a városon. Azt terveztük, hogy Bialystokban éjszakázunk, de a térképen és Interneten jelzett kempinget átalakították kamionparkolónak, így tovább kellett mennünk. A Wiegry nemzeti parkban találtunk végül szállást. Egy kicsi magán kempingben.

Itt rajtunk kívül csak egy német lakóautó és egy fogyatékos gyermekeket szállító autóbusz volt. A fogyatékos fiatalokat valamilyen katolikus szervezet üdültette.

5. nap Stary Flowark – Vilnius (256 km)

Míg a család aludt körbejártam Stary Flowark-ot. A falucska a nemzeti parkra és a tóra alapozva valamikor jelentős ifjúsági üdülőhely lehetett. Most pár lerobbant tábor romjain kívül nem sok érdekes látnivalót találtam.
A tó partjára érve nagyon szép a kilátás a tó szemközti partján álló hatalmas templomra.

Trakai – A város a Galve tó mellett terül el. A Galve tó területe: 3.88 km2, a maga 21 szigetével Litvánia legmélyebb tava (46,7 m). A város nevezetessége a Trakai-i vízi vár, amely a tó egyik szigetén található és több évtizedes felújítás, valójában újjáépítés után Litvánia egyik legismertebb látnivalója

8:40-kor indultunk megtankoltunk, majd Ogorodniki névre hallgató falucskánál átléptük a litván határt. Némi szerencsétlenkedés után a Vilnius felé vezető utat is megtaláltuk. Tettünk egy kis kitérőt Trakaiba, ahol megnéztük a várat és egy jó drága étteremben megebédeltünk.

 

Estefelé mentünk be Vilniusba és kerestük meg vilniusi barátainkat, akik nagyon kedvesen fogadtak.

6. nap Vilnius

Vilnius – 1323-ban Gedemines Litván fejedelem fa erődítményt épít.
1387. II. Ulászló városi rangra emeli
1579. I (Báthory) István lengyel király megalapítja a Vilniusi egyetemet, amelyik kelet-közép Európa 3. egyeteme.
1795-tól, Lengyelország harmadik felosztásától, az Orosz Birodalom része.
1920. Október 9. én elfoglalják a Lengyelek és 1944-ig Lengyelországhoz tartozik.
1944-1990 Mint a Litván SzSzK fővárosa újra a Birodalom része.
1991. Augusztusában (nem teljesen harc nélkül) kikiáltják a Litván Köztársaságot ennek ismét Vilnius a fővárosa. A lengyelek mind a mai napig igényt tartanak rá.

Délelőtti programként részvettek a fiúk a nyílt Vilniusi tájfutó bajnokságon. Miután lefutották a pályájukat egyik barátunk bevitt minket az állomásig, és gyalogosan megnéztük a várost. Első programpontként az állomás előtti téren található McDönciben megebédeltünk. Innen az óváros felé indultunk. Vilnius óvárosa a Világörökség része.

A születés kápolnájának kapuján keresztül jutottunk be az óvárosba. A következő látnivaló a Szent Teréz templom volt, ahonnan egy kis fedett belső sikátoron visszajutottunk a születés kápolnájához.
Majd a változatosság kedvéért két orosz ortodox templom következett a Szent lélek temploma, ez nagyon szépen fel van újítva. Belül is megnézhettük. A Szent háromság templom be volt zárva és bizony meglehetősen romos állapotban volt a körülötte lévő kolostorudvar is.

Tovább menve a főtér következett a klasszicista stílusban épült városházával. Európai építészeti szokások alapján az ember múzeumnak gondolja, de ez bizony nem múzeum. Ez a Vilniusi városháza.

Tovább mentünk a főutcán a Vilniusi egyetemhez amelyet, mint köztudott Báthory István alapított lengyel királyi minőségben, és a Prágai Károly illetve a Krakkói Jagelló egyetemek után közép- és kelet Európa harmadik legrégebbi egyeteme. Sajnos az egyetem területe zárva volt.
A főutca a főtérbe torkollott. Itt megnéztük a vilniusi katedrálist. Körbe jártuk a Gediminas hegyet, és a csúcsára vezető szerpentinen felmentünk a felső várhoz. A felső várban egy aprócska kiállítás és a tetejéről nagyon szép panoráma fogadott bennünket.
Innen miután Szása már nagyon fáradt volt hazafelé indultunk.

A buszra a Szent Anna templomnál szálltunk fel. Ez a kicsi templom, a mellette álló Szent Ferenc templommal két klasszikus vörös téglából épült gótikus épület a XIV. századból. A Szent Ferenc templom Litvánia legnagyobb gótikus temploma 14 rokokó oltárral.

7. nap Vilnius – Riga

Kocsival mentünk a Litván nyílt bajnokságra. Ez a nap nem sikeredett olyan jól tájfutás szempontjából, mint az előző, Szása hibázott. A verseny után azonnal Riga felé vettük az utunkat. Útközben tettünk egy kis kitérőt a nevezetes Keresztek hegyéhez.

Pontosan este 8:00 kor, ahogy azt ígértük megérkeztünk Ilonáékhoz (a leányomékhoz) Rigába.

8. nap Riga

Közösen vonatoztunk be a belvárosba. Sétáltunk az Óvárosban, megnéztünk minden hivatalos látnivalót. A feketefejűek házát, a Szent Péter templomot, a Dómot, a várat, a parkot.

Megebédeltünk a Lidóban. A Lidó egy teljes egészében a francia Marche étteremláncnak a másolata. Nem olcsó, de nagyon jó és minőségi választékot biztosít.
Ilona és a gyerekek ebéd után hazamenetek.
Mi délután találkoztunk egy régi ismerőssel a Dómnál. Majd 4 óra után nem sokkal mi is hazavonatoztunk.

9. nap Riga

Riga -1190 körül az Ágoston rendi Meinhard kezdi el egy kolostor építését a Riga (Ridzeme) folyócska partján. 1201-ben érkezik 23 hajóval a hivatalos városalapító Albert püspök.
1282-ben Riga is a hansa városok szövetségének tagja lesz. 1710-től Riga és Lettország az orosz birodalom része és a birodalom egyik legfontosabb kereskedelmi kikötője.
1918. november 18-án kiáltják ki a Lett Köztársaságot, aminek Riga lesz a fővárosa.
1941-től 50 éven át Riga, mint a Lett SzSzK fővárosa “visszatér” a birodalomba.
1991. szeptember 17-én újra a (második) Lett Köztársaság fővárosa.

Galináék délelőtt elindultak a Tengerészeti Múzeumba, de az zárva volt. Azért felmásztak a Szent Péter templom tornyába. Megnézték belülről is a Feketefejűek házát.
Én meglátogattam a partner céget. Ahol sikerült íratnom egy CD-t a fényképezőgépben lévő képekből.

Este rigai művész ismerőseinkkel voltunk a “nagy” Lidóban. Ez egy hatalmas étterem komplexum és egy vidámpark keresztezése. A gyerekek nagyon jól érezték magukat, volt céllövészet, mászóház stb.

10. nap Riga

Kirándultunk a skanzenba. Együtt mentünk Ilonáék kocsijával. Végig néztünk jó pár házat. A három legjelentősebb északi Szabadtéri Múzeum (Oslo, Stockholm, és Riga) közül nekem változatlanul ez a Rigai Skanzen a legkedvesebb.

Egy fafaragónál vettünk egy fa pörgettyűt, majd itt a skanzenben megebédeltünk.

11. nap Riga

Délelőtt ismét várost néztünk. Miután leszálltunk a vonatról, legelőször a Rigai piac csarnokait látogattuk meg. Igazán a tejcsarnok és a halcsarnok volt érdekes. A piacról az óvárosba indultunk. Most a tengerészeti és Várostörténeti Múzeum is nyitva volt. Meglehetősen hosszú időt töltöttünk el benne. Igazából a tengerészeti kiállítás nem különösen érdekes. Ellenben a várostörténeti és a szabadkőművesekről szóló kiállítások annál inkább. Ebédelni ismét a Lidóba mentünk. Ebéd után találkoztunk Ilonáékkal együtt, megnéztük a “Berg bazárt”, és azt hogy hogyan készülnek a bonbonok.
Délután tettünk egy sétát azon a környéken, ahol Ilonáék laknak. Megnéztük az iskolát, ahová Anna és Ojár (az unokáim) járnak.

12. nap Riga – Liepaja (290 km)

Reggel indultunk Rigából, hogy a 10:30-as jelentkezést elérjük. 10:00 kor már a Kapa verseny első napjának a céljában voltunk. Jelentkeztünk, kifizettük a nevezési díjat majd tovább mentünk Jurmalciems-be, ahol felállítottuk a sátrat. Visszamentünk Bernatiba az első napi rajtba és mind a hárman lefutottuk az első napi pályát. Marcell szerencsétlen módon leány térképet vett, így diszkózták. Közben volt idő kimenni a tenger partra a fiuk ki is próbálták a 16 fokos vizet.

A versenyközponttól nem messzire a tengerparton volt egy pici halászkikötő egy aprócska mólóval. Mivel erre nem járnak turisták, fürdőzők Szásának sikerült szorgos munkával vagy két tucat apró borostyán darabkát összegyűjtenie.

13. nap Liepaja

Liepaja(Libau), a lakosok számát tekintve Lettország 3. legnagyobb városa. Történelmileg fontos kereskedelmi és hadikikötő. Jelenleg a Lett flotta támaszpontja.
A várost először Lywa néven 1253-ban említik a feljegyzések. Itt épít 1263 Libau néven várat a teuton lovagrend. A település 1560-ban kap városi rangot, amit III. Zsigmond lengyel király is megerősít 1626-ban

Lefutottuk a második napi pályát. A Versenyt Jurmalciems és Liepaja között rendezték. Itt sikerült jobb eredményeket elérni, mint az első napon. Ezen a délután rendeztek egy városi sprint versenyt is Liepajában. Ezen mi nem vettünk részt.
Délutáni programként bementük Liepajába.

Megnéztük a várost. Elsőnek a Szent Háromság templomot, ahol a világ egyik legnagyobb eredeti állapotban fellelhető mechanikus orgonája van. A fiúk és Galina a templomtoronyba is felmásztak. Innen a belvároson keresztül a régi raktárházak mellett, elmentünk a Szent Anna templomhoz. Ez zárva volt. Viszont nagyon érdekes volt, mint építészetileg, mint tartalmilag, a közvetlen közelében található régi piac.

A városnézést a tengerparti sétányon fejeztük be. Útközben, visszafelé a versenyközpontba, megtankoltunk. Mint az a bankkivonatból később pontosan megállapítható, egy tank benzin itt csupán 3000 forinttal volt olcsóbb, mint Magyarországon. A nap hátralévő részét a fiúk a tengerparton töltötték. Fürödtek a tengerben, bár az kb. 18 fokos volt mindössze.

14. nap Liepaja – Palanga

A harmadik napi pályát is lefutottuk. Megvártuk az eredményhirdetést is. A versenyen hivatalos összesítés 1436 résztvevő volt nem számítva azokat a kísérőket, akik egyetlen napon sem versenyeztek. Hatalmas sátortábor nem teljesen eurós szabványok szerinti higiéniai infrastruktúra és kiváló homokos tengerpart tiszta vízzel. A fiuk fürödtek még egyet és délután elindultunk a térképet tekintve már hazafelé. Ismét átkeltünk a határon Litvániába és megcsudáltuk, hogy a litván utak mennyivel jobbak, mint a lettek. Kora délután értünk Palangába, kerestünk egy kempinget.
Palangába érkezve, a repülőtér után közvetlenül láttunk egy kempinget, de az Internetről származó cím egy pontosan a város másik szélén lévő kempinget ajánlott. Ezért átautóztunk a városon, ahol kiderült, hogy ezen a címen lehet, hogy volt valamikor kemping (a faházak erre utaltak), de a terület jelenleg egy egyházi kezelésben lévő gyermektábor. Visszatértünk az eredetileg látott kempingbe. Felvertük sátrunkat, majd beautóztunk a központba.

15. nap Palanga

Palanga-t először 1161-ben említik bizonyos Valdemár dán király, itt száll partra. A városka turisztikai jelentőségét Mikulas Tyszkiewicz cári generális alapozza, meg aki 1824-ben megvásárolja a területet, megépíti a most is látható móló elődjét és felépítteti a kastélyát, amelyben most a Borostyán Múzeum található.

Palanga Litvánia legismertebb üdülőhelye évszázados hagyományokkal. Saját repülőtérrel rendelkezik, és mivel a kemping, ahol laktunk a repülőtér mellett volt arról is meggyőződhettünk, hogy jelentős a repülőtér forgalma. Reggel miután megreggeliztünk autóval bementünk a városba és a Tyszkiewicz kastélyt övező parkhoz minél közelebb, kerestünk parkolóhelyet.

Elsőnek az útikönyv útmutatása alapján a palangai műemlék patikát (1827-ben alapították) néztük meg. Végig jártuk a parkot majd szomorúan állapítottuk meg, hogy a Borostyán Múzeum hétfő lévén zárva van. Azért megnéztük a parkban található rozáriumot és végül lementünk a tengerpartra, a strandra.

Délutáni programunk azonos volt a délelőttivel sétáltunk a városka korzóján, lementünk a strandra, nézegettük a borostyánárusok kínálatát, majd visszatértünk sátrunkhoz a kempingbe.

16. nap Palanga – Klaipeda

Klaipeda (Memel) alapítása a Teuton lovagokhoz kapcsolódik, akik 1252-ben építik fel a Memelburg névre hallgató várat. Memel(burg) 1254-ben már hansa városként lübecki városi és kereskedelmi jogot is nyer. 1919-ig Kelet-Porosz Országhoz tartozik. A napóleoni háborúk idején Porosz Ország fővárosa.
Annál zűrösebb a város sorsa a XX. Században. A Klaipeda nevet hivatalosan 1947-ben kapja.

Első dolgunk a Borostyán Múzeum megtekintése volt. Ezt követően strand este 6-ig. Klaipeda mindössze 25 km. Viszont alig találtuk meg a Kur-földnyelvre menő kompot. Így 9 óra volt mire a versenyközpontba értünk. Kb. egy órát álltunk sorban a jelentkezésnél, mire elkezdhettük a sátrat felverni már 10 óra is elmúlt.

17. nap Klaipeda

Verseny egy Bugacpusztára emlékeztető helyen rendezték, Klaipedától délre közvetlenül a város határában. Nagy volt a hőség. Ültetett fenyvesek és sivatagszerűen kiszáradt buckás területek váltogatták egymást. Szását megzavarta a Baltikumon szokásos rajtoltatási rendszer. Az hogy a térképet csak a rajt pillanatában lehet megnézni és ezért (sajnos nem csak ezen a napon) nagyot hibázott az első pontra.

18. nap Juodkrante

A második nap versenyeit már a Kúr-földnyelven rendezték. Juodkrante egy nagyon szépen kiépített üdülőhely kempinggel, szállodákkal köztük 4 csillagos hotelekkel. A térkép déli széle a Kúr-földnyelv szigorúan védett nemzeti parkjának a határa volt. Igazi dűnés területen.

19. nap Kopgalis a Tenger Múzeuma

Kúr-földnyelv (Neringa) -A 98 km hosszú és 0,4-4 km között változó szélességű homok dűnék, alkotta földnyelvet az emberek történelem előtti idők óta lakják. Ez alatt az idő alatt a természeti erők, a szél és a hullámok, folyamatos támadásának volt kitéve. A túlélése, és az hogy napjainkban is létezik, kizárólag az emberek erózióval szemben folytatott harcának, folyamatos erőfeszítéseinek köszönhető.
Ezt ragyogóan mutatják a folyamatos stabilizációs és erdősítési projektek. A földnyelv 2000 óta szerepel a UNESCO Világörökség listáján.

Ezen a napon a verseny a Klaipedai Tenger Múzeum területén rendezett rövid távú futamból állt. A Tenger Múzeuma egy a XIX. Század második felében épített erőd területén van. Ez az erőd mind történetét, mind formáját tekintve rendkívüli módon hasonlít a Monostori Erődre. Hadászati jelentőségét a haditechnika változása miatt mire elkészült el is vesztette. A II. Világháborút követően ezt is a Szovjet hadsereg használta. 1979. költöztek ki a katonák és az óta a Tenger Múzeuma. Akváriumokkal, delfináruimmal, kiállított hajókkal.
Délután az egész család átrándult Klaipedába egy városnézésre és egy ebédre.
Klaipeda belvárosa a város jelentőségéhez képest kicsi, nem sok történelmi műemléket találtunk benne.

Ami viszont említést érdemel, ez talán a világ egyetlen városa, ahol a templomokat a szocialista érában nem bezárták, vagy más célra használták, hanem lebontották. Furcsa a városkép, hogy egyetlen templomtorony sem látható.

20. nap Smiltyné

A negyedik nap a kempinghez és versenyközponthoz közel az új kompnál a várossal ellentétes tengerparton került megrendezésre. A hőség változatlanul kitartott. A versenyt követően nem használtuk a külön buszokat, hanem a tengerparton visszasétáltunk (kb. 6 km.) a kempingig.

21. nap Klaipeda – Firley (687 km)

Ez a nap volt egyben a TAKAS verseny 5. napja az utolsó, záró futam. Én nem indultam, versenyzés helyett sátorbontás, pakolás volt a délelőtti programom. Ezt a futamot vadászrajttal rendezték. Igazán jól Szása versenyzett, aki az összesítés 23. helyéről nagyon ügyesen versenyezve feljött a 17. helyre. Most nem vártuk meg az eredményhirdetést, hanem miután a fiuk lezuhanyoztak azonnal elindultunk. Így is a 13:00-ás komppal keltünk át a szárazföldre.
Ismét meggyőződhettünk, hogy Litvániában milyen kiválóak az utak. 16:00-kor már a lengyel határon voltunk, azaz megtettük az erre a napra tervezett út mintegy felét. Az utolsó litván benzinkútnál tankoltunk, miután minden lengyel rendszámú kocsi beállt tankolni és nekünk különben is aktuális volt a tankolás.
Ez után szorgalmasan róttuk a kilométereket a 19-es úton Lublin felé. Térképünk szerint itt volt esély arra, hogy kempinget találjunk. Már fél kilenc felé járt, amikor Lublin előtt kb. 42 km-re, teljesen váratlanul, és Lengyelországban szokatlan módon, egy Kemping táblát pillantottunk meg. Azonnal bekanyarodtunk. Egy a Tatai Öreg tóhoz mind méretében, mint elhelyezkedésében nagyon hasonló tavacskát találtunk, ahol több kemping is várta az utasokat. Itt éjszakáztunk.

22. nap Firley – Budapest (693 km)

Egész nap kitartóan autóztunk. Lublinon átküzdve magunkat még Lublin határában tankoltunk. A szlovák határt a nevezetes Duklai szorosban léptük át. Eperjesen és Kassán keresztül küzdöttük magunkat és Tornyosnémetinél léptük át ismét a Magyar határt. Abban reménykedtünk, hogy valahol magyar területen egy út menti csárdában eszünk valamit. Ez az elképzelés tévesnek bizonyult mivel Tornyosnémeti és Miskolc között egyetlen étteremet sem találtunk. Ezért Miskolcon a Hejőcsabai CORA áruházban vásároltunk magunknak vacsorát. Miskolc és Budapest között zuhogó esőben autóztunk hazáig.

Hasznosnak vélt információk

Utak, úthasználat:
Miután a balti államok is 2004-ben az Európai Unió tagjai lettek a gépkocsival történő utazás valóban egyszerűvé vált. Azok a (rém)históriák, amelyek több órás várakozásról és a határőrök packázásairól szóltak eddig, feltehetően a mullt emlékeivé váltak.
Az Európában szokásos dokumentumok (jogosítvány, forgalmi és lehetőség szerint zöldkártya) megléte esetén a határátlépések gyorsak zökkenőmentesek.
Az utak Lengyelországban és Lettországban a Magyarországon megszokott színvonalúan rosszak, viszont Litvánia főúthálózata valóban kiváló európai színvonalú. Az autópályák mellett gyakran látjuk az “Építette a Litván Köztársaság Kormánya az Európai Unió Strukturális alapjának támogatásával” táblákat. A közlekedési morál az utakhoz hasonlóan a lengyeleknél és a letteknél nagyon hasonlít a Magyarországon megszokottra, viszont a litván rendőrség láthatóan szigorúbb, mert Litvániában sokszor volt olyan érzésem, mintha Svédországban autóznánk.
A benzin ára egyenletesen csökken, minden határátlépést követően, ahogyan távolodunk Magyarországtól. Lettországban éri el a minimumot. 180 Ft/liter körüli árral. (2005. Július 10.)
Benzinvásárláskor mindenütt Mastercard-dal fizettünk, gondolom a Visa kártyát hasonlóan minden benzinkútnál, elfogadták volna.

Szállás, kempingek:
Lengyelországban sátorozásra alkalmas kempinget kizárólag a nagyon nagy városok (Varsó, Krakkó, és a Mazuri tóvidéken találhatunk. A Baltikumra sátorral utazók számára egy kivételes sátrazási lehetőség a Firley tó 42 kilométerre északra. Lublintól a 19-es úton. Itt 3-4 kempinget és a legkülönbözőbb szállodákat (egy csillagostól 3 csillagosig) találhatunk.

Litvániában a kempingek számát a két kezemen meg tudom számlálni (a cipőmet nem kell levenni!) Ezek is leginkább csak árnyékszékkel és napelemes (egy feketére festett hordó jó magosan) zuhanyozóval rendelkeznek. Azok akik távolabbi úti céllal rendelkeznek alhatnak az egy fenyőfával és asztallal jelölt parkolókban. Bár azt állítják, hogy a közbiztonság kiváló én egyedül a sátrazást egy ilyen parkolóban nem vállalnám fel. Lakóautóval viszont nem lehet probléma.
Különlegesség a neringai kemping, ez egy valóban 4 csillagos német kemping színvonalát biztosítja.

Lettországban sokkal több, igaz apró családi vállalkozásban működő kempinget találhatunk. Ez általában egy tanyát jelent, ahol a gazda a területén megengedi a sátrazást némi fizetség ellenében, és a szükséges higiéniai feltételeket is biztosítja. Különösen sok ilyen van a Liepaja és a Litván határ közötti tengerparton.

Útirány:
Azoknak, akik nem kívánnak Lengyelországban időt tölteni a következő útirányt, javaslom:

Budapest > Kassa > Dukla hágó > 9-es út (E371) > Rzeszów > 19 út Lublin > Bialystok > Augustow 8 út (E67) > Kaunas > Riga > Tallinn (Helsinki)

Ennek az útvonalnak két nagy előnye van:
· Az útvonal tervezők által ajánlott Besztercebánya > Krakkó > Varsó > Augustow útvonallal ellentétben Lengyelország sokkal ritkábban lakott területén halad sokkal kevesebb lakott területen kell lassítani.
· Lublintól északra 42 kilométerre (Budapesttől kb. 700 km) van a Firley tó ahol nagyjából félúton megfelelő szállás lehetőségek vannak.

Ha az úti cél Litvánia fővárosa Vilnius, Augustowot követően közvetlenül a 19-es útról le lehet kanyarodni Ogorodniki felé.

Ha az úti cél Kaunas, Riga, Tallinn vagy Helsinki akkor Augustow-tól a “Via Baltica”- azaz E67-es úton folytassuk utunkat.

Ha úti célunk Klaipeda, vagy esetleg Stockholm, észak Svédország. Kaunasnál kell letérni az A1-es (E85) litván autópályára. (Klaipedából szombat kivételével minden nap 19 órakor indul komp Svédországba.)

Azoknak, akik Tallinnba, vagy Helsinkibe igyekeznek nagyon ajánlom, hogy Rigát az útjelző tábláknak megfelelően nagy ívben kerüljék el. Kekava előtt az útjelző tábláknak megfelelően kanyarodjanak Ogre felé. A rigai hidak helyett a Daugava vízi erőműjének gátján keresztezzék a Daugavát. Ezzel a látszólagos kitérővel több órát takaríthatnak meg, A közel egymilliós Rigában összesen 3 híd van, ezért a Budapesten megszokott dugóknál jóval nagyobb dugókra, lehet számítani reggel 7-től este 10-ig folyamatosan.

Útikönyvek:
A Baltikumról magyar nyelvű útikönyv nincs. (új talán valóban nincs, de nekünk a régi “Szovjetunió” is nagyon hasznos volt – a szerk.)
Az angol nyelvű könyvek általában amerikai emigránsokat tekintik célközönségnek és ezek számomra sokszor elég bizarrok.
Német nyelven minden jelentős német útikalauz kiadó (Baedeker, Polyglott, Marco Polo, Merian stb.) ad ki Baltikumról Útikönyvet. Ezek a megszokott német precizitással és az adott kiadó stílusának megfelelőek, mindenki tetszése szerint válogathat közöttük.

Hajdu Kálmán

A szerző írásai Az Útikalauzban

Hajdu Kálmán: Baltikum – Lengyelország, Litvánia és Lettország – 2005

Hajdu Kálmán: Skandinávia 1. rész – Németország és Dánia – 2002

Hajdu Kálmán: Skandinávia 2. rész – Norvégia – Ryfilke, Oslo fjord – 2002

Hajdu Kálmán: Skandinávia 3. rész – Svédország – 2002

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu