Horváth Gábor: Kerékpárral Tokajtól-Szolnokig a tiszai gátakon- 2001

Horváth Gábor: Kerékpárral Tokajtól Szolnokig a Tisza mentén, a gátakon – 2001

(EuroVelo 11. nemzetközi kerékpárútvonal része)

2001. augusztus 3. – augusztus 5.

Tokaj – Tiszalök – Tiszadob – Tiszaújváros – Tiszacsege – Tiszafüred – Abádszalók – Kisköre – Tiszasüly – Kőtelek – Nagykörű – Szolnok

 Útvonalterv, napi menettávok

(letöltés .xls formátumban)

A túra leírása, az út élményei.

Aki próbálta már az tudja, hogy kerékpárral kirándulni, sportolni különleges élvezet. A táj megannyi arcát mutatja felénk, az országok természeti szépségekben és műemlékekben gazdagok. Olyan helyeken járhatunk, ahova csak kerékpárral lehet eljutni, tavak és folyók partjára illetve árvízvédelmi töltésekre, olyan dolgokat is felfedezhetünk, amit csak a bicikli nyergéből láthatunk meg.

Az autóból csak az elsuhanó tájat figyeljük, figyelmünket más köti le. Kerekezés közben a mindennapos megszokott feszített életritmusunk lelassul és esténként jóleső fáradtság vesz rajtunk erőt. Ám ez a fáradtság nem a hétköznapok megszokott fáradtsága, hanem egy élményekben gazdag nap terméke.

A Fertő tó körbekerekezése, és a Passau-Hegyeshalom kerékpártúra után úgy gondoltuk, hogy az egynapos főleg a Dunakanyart érintő hazai kerékpártúrák után, próbát teszünk itthon is egy hosszabb kiránduláson. Az interneten olvastam a Tourinform honlapján, hogy megjelent egy ingyenes kiadványuk a kerékpáros turizmushoz kapcsolódva, amely az ország településein átvezető túraútvonalakról ad tájékoztatást. Ennek címe: 3200 településen át kétkeréken. E-mail levelemre hamarosan megérkezett a válasz, hogy postán elküldik részemre is. Ebben olvastam a Tisza mellett kanyargó kerékpártúrákról. Úgy gondoltuk, hogy ennek egy szakaszát mi is bejárjuk. A romantikusabbnak tűnő felső -Tiszai szakasz főleg a közutakon haladt volna így ezt a szakaszt kihagytuk a számításból, mert inkább, a nem olyan távoli jövőben, egy kenuban ülve szeretném bejárni.

Praktikus meggondolásokból a Tisza középső szakaszára esett a választásunk, Tokajtól – Szolnokig. Tokaj könnyen megközelíthető Budapestről vonattal, így nagyszerű kiinduló állomásnak tűnt. A végállomásnak kitűzött Szolnokról pedig szintén könnyen haza lehetett jutni vonattal, hiszen óránként megy vonat Budapestre, és kerékpárszállító kocsik is vannak hozzájuk csatolva.

 A túra előkészítése során sikerült egy M 1:100 000 léptékű térképet venni, ami vízitúrázóknak és kerékpárosoknak készült, hasznos információkkal szolgál úton és vízen egyaránt. Jelzi a gátakat, gátőrházakat, folyamkilométereket, az út minőségét, telefonokat, segélyhelyeket, kikötőket, stb.

1. nap

Az első napot az utazásra szántuk, és egy kicsit körül szerettünk volna nézni Tokajban is. A reggel 8⁰⁵ órakor a Keleti pályaudvarról induló vonattal terveztük az utazást, mert menetrend szerint a vonathoz kapcsolnak kerékpárszállító kocsit. Ez nem elhanyagolható körülmény, mert sok utas esetén nehéz a kerékpárokat szállítani nélküle. Meglepően sokan utaztak olyanok, akik kerékpárt is vittek magukkal a vonaton.

Miskolcra 10²⁶-ra érkeztünk, ahol át kellett szállni a Tokajba menő vonatra, ami 11¹⁰-kor indult. Nagy szerencsénkre ugyanarról a vágányról indult, ahol leszálltunk. Ezzel sikerült megspórolnunk egy csomó lépcsőzést az egyik vágánytól a másikig. Nem sokkal dél után megérkeztünk. Felmálháztuk a kerékpárokat és a térkép alapján elindultunk a kempingbe.

Az állomás utcájából balra kikanyarodva a Bajcsy Zsilinszky Endre úton, a kerékpársávon kerekeztünk egészen a Tiszán átívelő Erzsébet királyné hídig. A híd túlsó felénél két kemping is található. A híd végénél balra kanyarodva a Pelsőczy kemping, míg jobbra a Tisza kemping található. Mindkettő a Tisza partján fekszik. Mi az utóbbit választottuk, mert az árnyékosabbnak tűnt a nagy fák miatt.

Nagy területen terül el és kicsit zajos ugyan a 38-as főút miatt, de nem veszélyes. A vizesblokk éppen hogy elfogadható, még magyar mércével mérve is. Egyetlen pozitívum, hogy mindig volt melegvíz, ami benne foglaltatik az árban. Sátorállítás és az első tábori ebéd elfogyasztása után jólesett elnyúlni az árnyékban és lustálkodni egy kicsit. Kora délután egy kis kerékpáros sétát tettünk a környéken, megkerestük a Tisza parti strandot (fürdeni csak belépő ellenében),

felderítettük a másnapi útvonal kezdetét a gáton és lefényképeztem a Tisza és a Bodrog találkozását majd visszamentünk a Óvárosba nézelődni, fagylaltozni. A borisszák biztosan jól éreznék magukat itt, mert az egyik borkóstoló a másikba ér. Meglepően sok lengyel turistával lehet találkozni. Mire visszaértünk a kempingbe sok vízitúrázó csapat kötött ki éjszakázni.

2. nap

Kilenc óra körüli indulást terveztünk. Az előző napi nézelődésünk tapasztalata alapján, úgy döntöttünk, hogy a rossz minőségű gáton vezetett aszfalt út helyett, a jobbnak ígérkező közúton megyünk Tiszalök felé. Az első szakasz kb. 1,5 km hosszan, a nemrég megépített kerékpárúton vezet. Az út végén egy tábla mutatja, hogy a Tiszalöki komp felé merre kell menni. Ezt híven követve félig körbekerekeztük a Tokaj hegyet.

Egyre gyanúsabb lett a dolog, mert ahelyett hogy eltávolodnánk a hegytől egyre inkább közelebb kerülünk hozzá. A Tarcalt jelző táblánál kiderült, hogy jópofa emberek elfordították az útirányjelző táblát, és feleslegesen kerekeztünk 8 kilométert. Irány vissza a tábláig, és most már csak a térkép alapján, a jelzőtáblánál balra kanyarodva, a Tiszaladányba vezető úton folytattuk az utunkat. Ez a kis “felfedező út” + 15 kilométert jelentett számunkra. A forgalom kicsi volt és 13 kilométer megtétele után megérkeztünk az első tiszai kompátkelésünkhöz. Tiszatardosnál a komp menetrend nélkül közlekedik, ha van szállítani való utas vagy autó, azonnal megy értük. A viteldíjért fejenként 60 Ft-ot kérnek (hol van ez a dunakanyari 250-300 Ft-hoz).

A komp egy alul és felül kifeszített drótkötél segítségével közlekedik a két part között. A tiszalöki parton a tervezettől eltérően nem a gáton, hanem a közúton folytattuk az utunkat az üdülő telep felé. A falu végénél ismét párhuzamosan futott a gát a közúttal, és próba képen felkanyarodtunk a poros gáti útra. A nagy csomagokkal elég nehezen lehetett haladni a keskeny keréknyomvonalakban. A Keleti főcsatornát elérve visszakanyarodtunk a közútra. Rövidesen elértük az erőmű épületeit, és jobbra lekanyarodva megérkezünk egy szép kis parkba, ami már az erőmű területe. Rövid pihenőt tartottunk, mert a nap már kimutatta a “foga fehérjét”, rekkenő meleg volt.

A következő 14 kilométer az egyhangúságé és a melegé volt. Sehol egy árnyat adó bokros szakasz, csak hajtottuk a pedálokat. Tiszadada után Tiszadob következett, mígnem elértük az aszfaltozott gátat, ahol az első kerékpárosoknak szóló eligazító táblával is találkoztunk. Ez az EuroVelo kerékpárutat jelezte a gáton. Ha jól belegondolunk, hogy a sógorok kerékpárútjain milyen sűrűn vannak az ilyen táblák, akkor van még mit tenni a kerékpáros túrizmus ügyéért. (remélem az illetékesek rájönnek erre).

A táblától a Tiszaújvárosba vezető Tisza hídig (15 km) végig az aszfaltozott gáton vezetett az út. Négy kilométer, töltésen való kerekezés után megérkeztünk a Tisza szabályozásában úttörő szerepet játszó Vásárhelyi, Széchenyi, és az Andrássynak állított emlékműhöz. Itt az árnyékot adó lombos fák alatt pihenőtt iktattunk be. Ez volt az első olyan rész, ahol árnyakat adó fák alatt lehetett megállni. A gáton rekkenő hőség (kifogtuk a legmelegebb napokat) volt, szellő alig rezdült, csak a menetszél hűsített egy kicsit. A magas faktorszámú napolaj használata nélkül nem is tudtunk volna kerékpározni, ruhában megfőttünk volna, vagy a napon elégünk.

A töltésen elviekben autóval nem lehet közlekedni, de jó magyar szokás szerint ezt természetesen nem tartotta be senki. Olyan sebességgel száguldoztak mintha országúton mennének, még akkor sem lassítottak amikor a nagy csomagokkal megrakott kerékpár közelébe értek, ha nem húzódtunk le eléggé akkor szitkozódtak és fenyegetőztek. Ez Ausztriába nem fordult volna elő.

Némileg felfrissülve folytattuk utunkat holtágak és erecskék mellett, megyehatárokat is átlépve, hol eltávolodva a Tiszától, hol ismét közelébe érve. A meleg, a távolban feltünedező települések látványa és a végelláthatatlan síkság kicsit egyhangúvá tette már a kerekezést, nagyon vártuk, hogy megérkezzünk. A Polgárt és Tiszaújvárost összekötő Tisza hidat elérve jobbra rákanyarodtunk és átkeltünk a túlsó partra.

Előzetesen próbáltam érdeklődni a tiszaújvárosi honlapon a webmesternél, kempingek e-mail címe után. Meglepetésemre felhívott a megadott telefonszámon és nagyon készséges tájékoztatást adott a lehetőségekről, címekről, árakról, és a megközelítés útvonaláról.

 

A megadott útmutatás alapján a “Kikötő Csárda” feliratú útmelletti tájékoztató táblánál balra elkanyarodtunk. Három kilométer kerekezés és az erőmű lakótelepének elhagyása után fél négykor megérkeztünk a folyó partján fekvő Tiszaújvárosi Vízisport Egyesület vízisport telepére, ami lehetőséget nyújt a kerékpárosoknak és vízitúrázóknak sátort verni. A recepció a szemben lévő Tiszavirág Hotelban . A zuhanyzó és a WC a teleppel szemben lévő épületben -csónakházban- van. Ez is hagy némi kívánnivalót maga után. Összesen egy WC, egy tusoló, egy félig eltörött tükör, és nagy piszok van. Melegvíz viszont volt.

A táborban nincs árnyékot adó fa, amik vannak azok kicsik, viszont a nap egészen napnyugtáig süti a sátrakat. Az egyetlen pozitívum, hogy a sátor bejárata a Tiszára nézett és a vízen egy stégről a lábunkat is meg tudtuk áztatni a folyóban. Fürdeni nem volt tanácsos, mert éppen áradt a folyó és elég piszkosnak tűnt víz. Aki fürdeni akart az megtehette a szemben lévő strandon. A strand mögött nem messze van a Tiszapalkonyai erőmű. Estére itt is megtelt a sporttelep a vízitúrázókkal.

 

 3. nap

Tartva a délelőtt, már korán beköszöntő nagy melegtől, korai indulást terveztünk. Nyolc órakor már mögöttünk volt a szokásos reggeli 1,5-2 órás táborbontási ceremónia, és ismét nyeregbe szállhattunk. Vissza kellett kerekezni a Tisza hídig és a töltésen folytattuk az utunkat a Tisza tó felé. Polgár magasságában elhaladtunk az M 3-as Tisza felett átívelő épülőfélben lévő hídpillérei mellett. Az első pihenőt a Tiszakeszi gátőrháznál terveztük. Még mielőtt elértük volna a gátőrházat, kb. 1 km-rel előtte a szivattyútelepnél egy hangulatos partszakaszt találtunk.

A szemben lévő házból friss vizet is sikerült szerezni, és a háziak adtak egy kis szilvát frissítőnek. A gát most elkanyarodik a folyótól, az ártér és szikes halastavak mellett vezet. A töltés Tiszacsegénél beletorkollik a komphoz vezető közútba. Jobbra kanyarodva, a kompnál, található a kemping és nagy árnyékot adó fák alatt pihenőhely. Itt találkoztunk először a Tiszán, utasszállító hajóval. Az ebéd elfogyasztása után az utunk kb.500 méteren, a közúton haladt, majd a kanyarban egy sorompónál ismét felkanyarodtunk a töltésre. Tiszafüredig még kb. 22 kilométer volt hátra.

A gáton pokoli meleg és nagy csend volt. Mikor megálltunk és nem surrogtak a kerekek, a csendet csak az apró rovarok zümmögése törte meg. A töltésen az utunkat végigkíséri a töltéskilométereket jelző fehér kilométerkő, ennek segítségével bemérhetjük a hátralévő távot. Ezt a kerékpártúrát bármilyen kerékpárral bejárhatjuk, nem szükséges hozzá MTB.

 Az átlagsebességünk a kánikulai melegtől egyre jobban csökkent és már láttuk, hogy aznap nem fogunk elérni a kitűzött célállomásra, Abádszalókra. A feleségemet nagyon megviselte a kánikulai meleg. Úgy döntöttünk, hogy Tiszafüredig még elvánszorgunk valahogy, és onnan vonattal hazamegyünk. Majd egy kevésbé meleg hétvégén folytatjuk az utunkat Tiszafüredtől Szolnokig. Tiszafürednél a töltés aszfaltburkolata véget ért és a mellékutcában, a vasúti sínt keresztezve eljutottunk az állomásig. A vonat 15⁰² indult Füzesabonyba (volt kerékpárszállító vagon csatolva) ahol 5 percünk volt a Budapestre közlekedő vonatra átszállni. Szerencsére nem kellet az aluljárón keresztül átmenni a másik vágányhoz, mert a vasutas megengedte, hogy a síneken keresztül menjünk. Ezen a vonaton nem volt kerékpárszállító kocsi így az utolsó kocsiba szálltunk fel. Ott vettük észre, hogy 1. osztályú kocsiba szálltunk, ahol nem is lehet kerékpárt szállítani. Már semmit nem lehetett tenni, a vonat elindult, úgyhogy maradtunk ott. Míg a többi kocsiban nem volt ülőhely, mi kényelmesen utaztunk. Igaz a kalauznak ki kellett fizetni az első osztály különbözetét és 200 Ft pótdíjat. 17³² érkeztünk meg a Keleti pályaudvarra.

Horváth Gábor

A szerző írásai Az Útikalauzban

Horváth Gábor: Kerékpárral Tokajtól-Szolnokig a tiszai gátakon- 2001

Horváth Gábor: Két keréken Aquincumtól a Normafához – 1999

Horváth Gábor: Második kerékpáros körtúra a Fertő tó körül – 2002

Horváth Gábor: Néhány gyors információ Kékestetőről – 2000

Horváth Gábor: Passautól – Hegyeshalomig – a Duna mentén- kerékpárral – 2000

Horváth Gábor: Pünkösdkor a Fertő körüli kerékpárúton – 2000

Horváth Gábor: Szlovákiába a Mária Valéria hídon 2001

Horváth Gábor: Tiszai vízitúra – Sonkád-Tuzsér – 2002

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu