Kovács Gyula: Kalandozás a Mátrában – 2007

Kovács Gyula: Kalandozás a Mátrában – 2007

A hazajáró sorozatunk újabb darabja egy hétre való programhoz kínál hasznos információkat legmagasabb hegyünkön és környékén – jó fotókkal

Az írásomban meg szeretném mutatni Magyarország egyik legszebb vidékén, a Mátrán eltöltött nyaralásom során szerzett élményeimet, bemutatva a Mátra környéki látnivalókat, említést téve a negatív tapasztalataimról.

Szeretném előre bocsátani, hogy én szeretem Magyarországot, szeretek „itthon” nyaralni, de azon elhatározásunkat, hogy 2007-ben Magyarországon nyaraljunk nagyban befolyásolta a munkáltatónktól kapott üdülési csekk. (Csak úgy mellékesen szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint az utóbbi évek egyik legjobb döntése volt az üdülési csekk bevezetése. Hatására dinamikusan növekedett a magyar vendégek száma a hazai idegenforgalomban.)

Miután eldöntöttük, hogy idén Magyarországon nyaralunk, jött a következő kérdés, hogy vajon hol is tegyük ezt. A lehetséges variációk számbavétele után a Mátra-hegység és annak környéke mellett döntöttünk, mindketten (mármint a feleségem és én, de akkor még külön-külön) már közel húsz éve jártunk erre utoljára.
Miután megvolt az úticél, következett a szállás keresése. Ehhez, a hagyományainkhoz híven az Internetet hívtuk segítségül. Kb. 20 hotelba küldtünk E-mailt szállás ajánlat ügyében, és annak ellenére, hogy alíg tíz nappal az indulásunk előtt (július 1-7-ig voltunk nyaralni) kerestünk szállást (családomnak, ami 2 felnőtt és egy 7-, illetve 8 éves gyermek) csak két helyről írták azt vissza, hogy nincsen helyük. A kapott ajánlatok rendkívül nagy szóródást mutattak, 6 éjszakára érkezett 80.000 Ft-os és 180.000,- Ft-os ajánlat is. Az ajánlatok összevetése után egy mátrafüredi ***-os hotel mellett döntöttünk, ahonnan 6 éjszakára 95.000,- Ft-os ajánlatot adtak, félpanziós ellátással.

Miután az utazás minden előkészületét elvégeztük, végre eljött az indulás napja. Mátrafüred lakóhelyünktől 320 km-re van, és a szállást 14 órától lehet elfoglalni, így 10 órakor indultunk. Az utazás kellemesen telt, a forgalom sehol sem volt nagy, és egy hosszabb pihenőt is beiktatva bőven odaértünk délután 2 órára.
Amikor megálltunk a szálloda előtt, kellemes meglepetés ért bennünket. A kiválasztott szálloda képeit természetesen megnéztük a neten, de a tapasztalataim szerint a valóság nem mindig egyezik meg teljesen a virtuális világgal (általában a képek kicsit pozitívan szoktak csalni). Esetünkben a dolog fordítva történt, a valóság szebb volt, mint a képek, egy szépen gondozott kert és egy impozáns épület látványa fogadott minket.
A recepción kedvesen üdvözöltek, és máris elfoglalhattuk szobáinkat (két egymás melletti, egybenyitható szobában kaptunk elhelyezést). A szobák szépek és kényelmesek voltak. A szállodáról még csak annyit, a személyzettel beszélgetve kiderült, hogy a szálloda családi tulajdonban van, és alig egy hónapja nyitotta meg kapuit. Az ellátás kiváló, a személyzet nagyon kedves és segítőkész volt. (Nem elhanyagolható a szolgáltatások között az sem szabadon lehetett wifi-vel internetezni.)
A segítőkészségről had meséljek el egy kedves történetet. Az egyik napon este megérkeztünk a szállodához, de a parkolóban már nem volt hely. Mialatt próbálkoztam az út szélén helyet keresni aközben kijött a recepciós hölgy és mondta, hogy ő rögtön arrébb jár az autójával (mert ő nemsokára úgyis megy haza) és álljunk oda helyére (egyébként később az is kiderült, hogy a hölgy a tulajdonos leánya).

Miután sikeresen elfoglaltuk szálláshelyünket, úgy döntöttünk, hogy meghódítjuk Magyarország legmagasabb csúcsát. Mátraházától egy kanyargós (egyébként jó minőségű) hegyi úton juthatunk el a Kékestetői csúcshoz. A parkolóból kb. 500 m-es sétával érhető el Magyarország legmagasabb csúcsa.
A csúcs mellett található egy TV torony, amelynek kilátójába fel lehet menni (mire mi odaértünk már sajnos bezárt, igaz, hogy csak este hat óra volt). A csúcsról is nagyszerű kilátásban gyönyörködhetünk.

Figyelembe véve az időjárási előrejelzést is, a második nap a Mezőkövesdi Zsóri fürdőbe mentünk.
A fürdő bejárata egy nemrég épült szép épület, és ugyanebben az épületben található öltözők is valóban korszerűek, színvonalasak. Ha már a dicsérő szavaknál tartok, akkor még a termálvizes gyermek medencéről és a fedett uszodáról mondhatok jó véleményt.
Úgy összességében az a véleményem, hogy a fürdő nem nyerte el az én (és családom) tetszését.
Az igazsághoz azért az hozzátartozik, hogy a lakóhelyünk 50 km-es körzetében olyan fürdők vannak, mint Hévíz, Kehidakustány, Zalakaros, Lenti, Zalaegerszeg, Sárvár. A felsorolás azt hiszem önmagáért beszél, hiszen kinézetre és modernségre, ezen fürdők más kategóriát képviselnek (ez természetesen érezhető az árakon is).

E napi emlékekből még egy dolgot meg kell, hogy osszak az olvasókkal, ez pedig egy kerthelyiség. A fürdőben találtunk egy önkiszolgáló éttermet, amelynek kerthelyisége a 20-25 évvel ezelőtti emlékeimet juttatta eszembe. E szerint körülbelül ennyi éve láthattam felénk utoljára ilyen kerthelyiséget, ezért nosztalgiából itt ebédeltünk (az ebéddel egyébként nem volt semmi probléma).

A harmadik nap egy kis gyalogtúrázásra vállalkoztunk. Ehhez természetesen beszereztünk egy Mátra turista térképet. Mátrafüredról indulva először a Mátrabob pályához mentünk. A turistaút jól kiépített, és szép erdőkön vezet keresztül. Útközben érintettük a Rákóczi-forrást, amelynek kristálytiszta hideg vize a nagy melegben nagyon jó szomjoltónak bizonyult.
A Mátrabob pályához több mint 200 lépcsőn lehet feljutni, amelyen rendesen megizzad az ember.

A Mátrabob egy régi bánya gödörben épült és igazán izgalmas élményt nyújt. Természetesen mi is kipróbáltunk és gyermekeinknek nagyon tetszett.
A pálya területén található egy függőhíd, amin díjfizetés ellenében lehet csak átmenni (amikor mi jártunk ott, akkor éppen le volt zárva).

A bob pályán parkolási díjat is kell fizetni, ez úgy működik, hogy a pénztáros megkérdezi a jegyet vásárlókat, hogy autóval érkeztek-e, és ha igen akkor kell venniük parkoló jegyet. Hazudni nem érdemes, mert a jegyet kifele ellenőrzik, és aki nem vett jegyet, azt nem engedik ki. Tőlem is többször megkérdezték, hogy autóval jöttem-e és amikor mondtam, hogy nem, elég nehézen akarták elhinni.
A bobozás után utunkat a Sástó felé folytattuk, amely onnét csak 500 m-re van. A tó nem olyan nagyméretű, de 520 m magasan helyezkedik el és azt hiszem ez az ország legmagasabban fekvő tava. A tó felett átívelő hidakon átsétálva juthatunk el sástói kilátóhoz, amely régi fúrótoronyból lett kialakítva. A kilátóból szintén lenyűgöző panoráma tárul a szemünk elé.

A turistaútvonal a Sástó melletti üdülősoron viszi végig a vándorokat, és a 7 km-es gyalogtúránk végén visszaérkeztünk Mátrafüredre. A Sástó melletti üdülősor egyébként elég érdekes látványt nyújt, a modern villák és szocreál nyaralók (a 70-80-as évekből)  váltogatják egymást, kialakítva ezzel az arra járóban egy „mint a mókus fenn a fán” érzést (az idősebbek biztosan tudják, miről beszélek).    

A délután programjaként meglátogattuk a nem túl messze lévő Galyatetőt. A csúcson egy elég ütött-kopott kilátó található, amely nem túl magas, ezért a fák miatt csak korlátozott belőle a kilátás. Annál szebb viszont a kilátás a sípályától, ezért javaslom, hogy aki arra jár, oda mindenképpen sétáljon el.

A következő napra egy kis Eger környéki kirándulást terveztünk. A környékkel való ismerkedést Szilvásváradon kezdtük.
Szilvásvárad egy nyüzsgő turista központ, ahol nagyon sok országból rengeteg ember megfordul. Miután kicsit szétnéztünk a bazársoron, úgy döntöttünk, hogy a kisvasúttal tesszük meg a felfelé vezető utat, és gyalog fogunk lefelé sétálni. A kisvasút szép lassan kanyarogva, gyönyörű tájak között viszi fel az utasokat a végállomásig. Az út visszafelé kb. 3 km hosszú és jól kiépített, egy része aszfaltozott is.
Az úton az első látnivaló a Fátyol vízesés.
Amikor mi jártunk ott, akkor a víz mennyisége elég kevés volt, alig csordogált, így a vízesés nem alkotott fátyolt. A prospektusokban lévő fényképeken (és az én 20 évvel ezelőtti emlékemben) nem egészen ilyen kép szerepel, de hát az idei szárasság itt is érezteti hatását.

A következő látnivaló egy szabadtéri kiállítás, amely a favágók életét, a fakitermelés és feldolgozás múltját mutatja be.
A séta során végig  számos nagyon szép tiszta vizű tó látható, amelyik némelyikében hemzsegnek a pisztrángok. Igaz, hogy az Erdészeti és Vadászati múzeumba külön belépőt kell váltani, de érdemes megnézni, mert érdekes szerszámokkal, dokumentumokkal és kitömött állatokkal találkozhatunk.

A Szilvásváradi kisvasút állomásától pár kilométerre épült egy Millennium nevű kilátó, de autóval csak akkor lehet oda felmenni, ha előtte leszurkolunk 800 Ft útdíjat.

A következő úti célunk Eger városa. Eger egy valódi történelmi város, amely bővelkedik történelmi épületekben és emlékekben. A legfontosabb látnivalók viszonylag kis körben helyezkednek el, ezért mindenképp ajánlatos gyalog megismerni a várost. A séta során meg fog bennünket érinteni a történelem szele. A vár szép emlékeket idézett fel bennem, mindezt kissé borsos belépőért láthattam. (Javaslom, hogy aki arra jár, látogasson el a helyi Tourinform irodába, ahol ingyen adnak térképet és a helyi látnivalókról szóló kiadványokat.)
Azt hiszem a számos egri látnivalót, most nem kellene felsorolnom, mert azt mindenki megtalálhatja a különböző prospektusokban. Ennek ellenére azért külön kiemelném a gyönyörű bazilikát, amely az ország második legnagyobb temploma.
Mint minden rendes magyar borkedvelő, természetesen mi is ellátogattunk a híres Szépasszony-völgybe. A völgyben számos hangulatos pince, borozó, és étterem várja az odalátogatókat.

A nap végén visszaindulva a szállodánkba, útba ejtettük a híres egerszalóki hőforrást, hogy élőben is megnézzük a fényképeken oly gyönyörű forrást a só kirakódással. Sajnos ez most nem jött össze, mert a területen éppen építkezés folyt (egy termálfürdőt és egy 5 csillagos szállodát építenek) és így nem lehetett közel menni a feltörő vízhez (messziről is szép volt, de közelről biztosan még érdekesebb).

A következő napunkat szintén a kirándulás jegyében terveztük. Első úti célunk Parádsasvár, ahol a településre betérőket egy gyönyörű kastélyszálloda fogadja.

Szerettük volna megnézni a település híres üveggyárát is, de a helyén sajnos nagyrészt csak romokat találtunk. A gyárat éppen most bontják le (a helyiek szerint egy külföldi tulajdonos hamarosan újra életet fog lehelni bele), de a gyár mintaboltja még működött, ahol szebbnél szebb üveg tárgyakat lehet megcsodálni (és néhányukat meg is vásárolni nem túl olcsón).
A település képe összességében kellemes képet nyújt, de számomra nagyon furcsa volt, hogy a szép díszburkolattal kirakott járdát felverte a gaz.

A következő megállóhelyünk a Recski Nemzeti Emlékpark, amely az 1950-53 évek között működött kényszermunka tábor lakóinak állít emléket. 
Igaz, hogy én az 1950-es években még „tervben sem voltam”, de a hely szelleme és azt ott látható kiállítás elgondolkodásra készteti az embert, hogy a szülei, nagyszülei vajon mit élhettek át az 1950-es években.

A következő úti célunk már messziről jól észrevehető. A Siroki vár méltóságteljesen emelkedik ki a környezetéből. A vár tövében kultúrált parkoló várja a vendégeket és a várhoz felvezető út is nagyon jól kiépített, kis gyermekkel is könnyen járható. A vár maga elég rossz állapotú (néhol balesetveszélyes), de a kilátás páratlanul gyönyörű.

A várral szemben található egy szikla csúcs, amelynek a tetejére fel lehet menni (hogy a kilátás onnan milyen azt nem tudom, mert mi nem mentünk fel).

Folytatva a vártúrát, a következő úti célunk a Kisnánai vár. A településhez érve a tekintetünket a környező hegyekre szegeztük és kerestük a várat.
A legnagyobb meglepetésünkre a vár település közepén, egy völgyben található. A vár gondnoka korhű jelmezben fogadja a látogatókat és egy szünidős diák nagyon készségesen, és részletesen bemutatta számukra a várat (és mindez benne volt az egyébként is szerény belépődíjban).
A délután folyamán tettünk egy rövid sétát Gyöngyös belvárosában.

A város központja szépen gondozott és gyönyörűen virágosított. (Dicséretes továbbá, hogy nem csak a belváros, hanem minden nagyobb út mentén a villanyoszlopok csodás petúnia cserepekkel vannak feldíszítve, így teljesen a városhatártól szemet gyönyörködtető látványt nyújt az odalátogatónak. A belvárosban található a Mátra múzeum, amelyet érdemes megnézni.
A múzeum nem rég lett felújítva (jelenleg is építkezés folyik a kertjében)  a Mátra vidékét és Gyöngyös történelmét bemutató kiállítások láthatók benne. Ezen kívül érdekességként megcsodálható egy szép ásvány kiállítás (az ásványokat bemutatják egy sötét szobában UV fénnyel megvilágítva; a látvány lenyűgöző) és egy mamut csontváz is.

Nyaralásunk utolsó napjára is egy kis kirándulást szervezetünk, ezúttal úti célunk a Mátrafüredtől nem túl messze található Hollókő. A települést azt hiszem nem kell külön bemutatni, hiszen az országos ismertségnek örvend tekintettel arra a tényre, hogy az UNESCO 1987-ben a világörökség részévé nyilvánította. A vár a közelmúltban lett felújítva.
Azért néhány szép képet szeretnék megmutatni róla.

Az utolsó nyaralási napunkat egy rövid túrával zártuk, amelynek keretében felkapaszkodtunk a Mátrafüred mellett található Muzsla kilátóhoz, ahonnét (hasonlóan a korábban meglátogatott kilátókhoz) szintén gyönyörűen belátni a környéket.

Összességében azt hiszem, elmondhatom, hogy jó választás volt ez a Mátrai nyaralás. Ezt az úticélt ajánlom mindazoknak, akik nem szeretik az óriási nyüzsgést, de szeretik a csendet, a nyugalmat és a tiszta levegőt. Örömüket tudják abban lelni, hogy az eléjük terülő látvány (még ha némi testmozgást is igényel) csodálatos, és kis hazánkban egyedülálló.

Ha netán valaki kedvet kapott egy kis Mátrai nyaraláshoz, akkor annak itt egy kis internetes segítség:

http://matrahegy.hu/
http://www.matrainfo.hu/
http://www.matravasut.hu/
http://negyes.ektf.hu/~hmtsz/turajavmatra.htm
http://www.kirandulastervezo.hu/

Kovács Gyula 

A szerző írásai Az Útikalauzban

Kovács Gyula: Erdély az EU csatlakozás után – 2007

Kovács Gyula: Kalandozás a Mátrában – 2007

Kovács Gyula: Kirándulás a Meseparkba – Rust, St. Margarethen – Ausztria – 2007

Kovács Gyula: Kirándulás Admontba és Hallstattba – Ausztria – 2005

Kovács Gyula: Kirándulás Szlovákiába és Krakkóba 2004

Kovács Gyula: Ljubjana, Postojna, Predjama, Velence – Kirándulás Szlovénia – Olaszország – 2006

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu