Kovács Gyula: Karintia te drága? – Ausztria – 2010

Kovács Gyula: Karintia te drága? – Ausztria – 2010

Beszámoló egy nyolnapos családi kirándulásról, melyen végigjárták a tartomány legnépszerűbb helyeit. Részletes leírás a tapasztalatokról, árakról, szép képekkel

St. Kanzian  Klopeiner See  Klagenfurt  Minimundus  Grossglockner  Ferenc-József-magaslat  Pasterze-gleccser Heiligenblut Petzen-hegy Malta-völgy Gmünd Porsche Múzeum  Reißeck Höhenbahn Spittal Modellvasút Kiállítás  Villach Gomba Múzeum Gerlitzen-hegy Rosegg Állatpark kastély Ferlach Hochosterwitz-i várkastély

Kérem, hogy a címben feltett kérdésre a választ mindenki csak azt követően adja meg, miután elolvasta az alábbi írásomat.

Már évek óta tervezgettük, hogy a nyaralásunkat Ausztria legdélebbi tartományában, Karintiában töltjük. Ez évben végre minden adott volt ahhoz, hogy a tervünket meg is valósítsuk. Mint, ahogy az már családunknál lenni szokott, a kirándulás megszervezéséhez most is az internetet hívtuk segítségül. Az utazásunkat június utolsó és július első napjaira terveztük (Ausztriában ez az utolsó hét a főszezon előtt, és ezt követően az árak jóval magasabbak.) 
A legmegfelelőbb szállás megtalálása érdekében érdemes például megnézni egy-egy kisebb körzet honlapját (pl: www.klopeinersee.com; www.millstaettersee.at/summer.htm; www.woerthersee.com), de érdemes egy-egy település nevét .at végződéssel (pl: www.villach.at) beírni és körülnézni. (A beszámolóban a további információkat biztosító oldalak linkjét a nevekhez kapcsoltuk – a szerkesztő)

 

Ausztriai Útikalauz célpontok nagyobb térképen való megjelenítése

A szállás lehetőségek áttanulmányozása után körülbelül 20 db ajánlatot kérő e-mail-t küldtem el és szinte mindegyikre kaptam választ. Egy apartmant kerestünk önellátással. Az ajánlatok széles skálán mozogtak; 38 eurótól egészen 110 euróig terjedt a napi szállás díja.
Mi végül is egy St.Kanzian-ban található apartman mellett döntöttünk (utólagosan már azt mondhatom, hogy nagyon jól választottunk), amelyről röviden az alábbiakat tudom elmondani: az apartmanunk egy 9 lakásos apartman házban található, 70 m2 nagyságú, két hálószobás, két fürdőszobás, erkélyes, jól felszerelt és ragyogóan tiszta apartman volt. A szállás díja mindennel együtt (szállás, adó, végtakarítás, villany) 7 északára 400 euróba került.
Csak úgy érdekességként megemlíteném egy tapasztalatomat. A szállás keresése során szinte minden ajánlatban a szállás díjon felül fizetendő díjként tüntették fel az idegenforgalmi adót, a végtakarítást és az áramdíjat. Nem értettem, hogy errefelé miért olyan “skótok” a szállásadók, hogy a villanyért külön pénzt kérnek. Most már természetesen értem a dolgot, ugyanis az apartmanban nincs gáz, minden villannyal működik. (Mi hűtőt, villanytűzhelyt, mikrohullámú sütőt, tévét és világítást használtunk és ez egy hétre 18 euróba került, fűtenünk nem kellett, de télen elég jelentős összegbe kerülhet a 70 m2-t felfűteni az elektromos fűtőtestekkel.)
A ház alagsorában egy konditerem is található, amelyet a vendégek természetesen ingyenesen használhatnak. Továbbá kerékpárok (sajnos gyermeknek való nincs) és sétabotok is díjmentesen állnak a vendégek rendelkezésére. Ezen felül kaptunk 4 db belépő jegyet is, amellyel a Klopeiner See városi strandjára lehetett belépni (mi ezt a víz kb. 22-23 fokos hőmérséklete miatt nem vettük igénybe).
Természetesen kaptunk törülközőt, konyharuhát, amelyeket a negyedik napon már ki is akartak cserélni. Mindezekhez még társult egy nagyon kedves és segítőkész házigazda is.

Azt hiszem, hogy ennyi bevezető után ideje rátérni az élményeinkre. Mielőtt ezekről konkrétan mesélnék, előtte azért pár dolgot szeretnék elmondani.
Igaz, hogy Karintia Ausztria legdélebbi és legnapsütésesebb tartománya, és rengeteg kisebb nagyobb tó található errefelé, de mi nem fürdeni szerettünk volna, hanem minél többet látni a tartomány szépségéből. E célból természetesen az interneten előzetesen informálódtunk a lehetőségekről. Több olyan kártya is van (ilyen például Magyarországon az Útikalauz Útitárskártyája is), amely különböző kedvezményeket biztosít (általában múzeumokban, felvonókon, kastélyokban, stb.), és vannak olyan szálláshelyek is ahol ezeket a kártyákat a szállás mellé ajándékba adják.
Csak néhány a lehetőségek közül: http://www.kaerntencard.at/carinthia-holiday/; http://www.woerthersee.com/de.aspx/Home/Index; http://www.nassfeld.at/de/summer/wanderurlaub-badeurlaub-kaernten/plus-card/

Mi a Karintia kártya mellett döntöttünk, és ezt a kártyát vásároltuk meg a családnak (az egy hetes felnőtt kártya 34 euróba a gyermek pedig 14 euróba került). A Karintia kártyát megvásárolni általában a helyi tourinform irodákban lehet, csak fényképes okmány kell hozzá. A kártya mellé adnak egy katalógust és egy térképet, amely tartalmazza, mindazon helyeket, amelyeket ingyen vagy kedvezményesen vehetünk igénybe. Egyébként 102 helyen biztosít ingyenes belépést vagy szolgáltatást és 57 helyen adnak kedvezményt. Tekintettel arra, hogy a kártya okmánnyal (személyi/útlevél) együtt érvényes, meggyőződ(hetnek)nek arról, hogy jogos-e a használat (nálunk kb. a használat felénél elkérték az igazolványt is), tehát ne felejtsük a szálláson, mivel így nem biztos, hogy használni tudjuk a kártyánkat.

E kissé hosszúra sikerült (de remélem hasznos) bevezető után időrendi sorrendben szeretném elmondani élményeiket és tapasztalatainkat.

1. nap
Tekintettel arra, hogy St. Kanzian lakóhelyünktől mindössze 250 kilométerre található, ezért 9 órakor indultunk el a lakásunktól és nyugodt tempóban, az út nagy részét autópályán megtéve már 12 óra előtt a szálláshelyünkre értünk. A szállás elfoglalása után elmentünk Karinita kártyát vásárolni és bevásárolni. Az Ausztriában általános előírásoktól eltérően St. Kanzian-ban, az élelmiszerüzletek vasárnap és ünnepnap is nyitva tartanak. Az általunk tapasztalt árakról az írásom végén készítettem egy összefoglalót.
A vásárlások lebonyolítása után kicsit megismerkedtünk St.Kanzian-nal és a Klopeiner See-vel. A Klopeiner See egy 110 ha nagyságú tó, amelynek legmélyebb pontja 48 méter, a vize ivóvíz tisztaságú és állítólag nyáron Karintia legmelegebb tava. A tó körüli infrastruktúra elképesztő, szerintem közel annyi szálloda és apartman található a tó körül, mint a velencei tó körül, pedig a velencei tó több mint hússzor akkora. A tóhoz kapcsolódóan számomra az volt az érthetetlen, hogy a tó partjának nagy részét miért parcellázták fel. Egy-egy ilyen kicsi felosztott parcella egy-egy szállodához vagy apartman házhoz tartozott, és a néha alig 100 m2-es zöldterület állt rendelkezésre. Ezen felül természetesen mindenhol található még egy vízbe nyúló stég is. (Strandidőben meglehetősen zsúfolt az egész tópart.)

 

 

 

Miután megismerkedtünk a tóval, úgy döntöttünk, hogy aznap még kirándulunk egy kicsit, az alig több mint 15 kilométerre lévő Wörthi tóhoz. Első úti célunk a Pyramidenkogel, a 851 méter magas hegyen lévő, 54 méter magas kilátó, amiből a kilátás fantasztikus. (Csak úgy megjegyezném, hogy a kilátóban lévő távcsöveket ingyenesen lehet használni.) Ez volt az első kártya használatunk, minden rendben volt így, ingyenesen mehettünk fel a kilátótoronyba.

 

 

Miután kigyönyörködtük magunkat a Wörthi tóban és a környező hegyekben utunkat Maria Wörth-ben folytattuk, és itt megtekintettük a híres félszigetre épült templomokat.
Nagyon érdekes a templom kertjében található nagyméretű harang is, amelyen, számos nyelven látható a béke szó, és az adott nyelv megnevezése, mi is megkerestük a magyar nyelvű feliratot.

 

 

A nap zárásaként sétáltunk egyet a Wörthi tó partján, itt több mint fél kilós vörös szárnyú keszegeket is láttam (aki horgászik, az tudja, hogy milyen ritkák az ekkora vörös szárnyú keszegek).

2. nap

A második napon Klagenfurt megismerését tűztük ki célul. Elsőként a város központjában tettünk egy kis sétát. Megnéztük a sárkány kutat és sétáltunk a szűk kis utcákban. Vasárnap lévén forgalom alig volt a városban és rögtön a főtér mellett ingyen tudtunk leparkolni. A foci VB-re tekintettel a városháza előtti téren hatalmas kivetítő volt felállítva és esténként gondolom nagy közös meccsnézéssel egybekötött sörözések színhelyéül szolgált.

 

 

 

A városközpontban tett sétánkat követően a mezőgazdasági múzeumba mentük, amely a város szélén található és nagyon látványosan mutatja be az osztrák mezőgazdaság múltját. A múzeumban a látogatásunk ideje alatt mi voltunk az egyetlen vendégek, pedig véleményem szerint kár lenne kihagyni annak, aki arra jár. A pénztáros nagyon kedves és segítőkész volt velünk szemben (egyébként ez a magatartás szinte mindenhol jellemző volt ahol az egy hét alatt megfordultunk) és a gyermekeinknek adott egy kis füzetet, amelyben kérdések voltak és a válaszokat, pedig a kiállítás megtekintése során kapjuk. Látva azt, hogy külföldiek vagyunk részletesen elmagyarázta a kitöltését is (a látogatásunk végén pedig a kollégája egy kicsit segített is a kitöltésben). Jutalmul egy faérmet kaptunk, amelynek annyi évgyűrűje volt, mint ahány éves a múzeum, természetesen Karintia zászlójának színeivel díszített szalaggal ellátva.

 

 

A városban a következő úti célunk Klagenfurt legismertebb helye a Minimundus. Itt a világ leghíresebb épületeinek kicsinyített makettjét láthatjuk. Eszembe jutott egy szólás, ami szerint minden szentnek maga felé hajlik a keze, nos, ez itt véleményem szerint abban mutatkozik meg, hogy épületek közel 1/3 része Ausztriából származik. Látszik, hogy a város fő látványossága, színvonalasan elkészített makettek között, egyértelmű piros nyilak mutatják az útirányt, a gyerekek és a felnőttek érdeklődését is felkeltő vasútmodellek jönnek-mennek, van olyan is, amit a látogató indíthat el. (6-7 nyelven, tájékozató térképet is lehet önkiszolgálás útján magunkhoz venni, még magyar is található.) Sajnos csak a Halászbástya és a budai Szentháromság szobor kicsinyített mása látható Magyarországról. Miután a végére értünk a látogatásunknak a kijárat felé vettük az irányt, amely egy shop-on keresztül át vezet. Ez az üzleti fogás egyébként Karintiában nagyon elterjedt még nagyon sok másik helyen is találkoztunk vele.

 

Közvetlenül a Minimundus mellett található egy hüllő kiállítás és ha már egyszer erre jártunk, megnéztük azt is. A kiállításon halakat, kígyókat, krokodilt, pókokat, teknősbékákat, és egyéb hüllőket láthatunk. Az udvaron láthatunk pár dinoszaurusz szobrot is.

 

 

3. nap:

Tekintettel arra, hogy az időjárás előrejelzés szerint aznapra gyönyörű napos időt jósolt, ezért az útirányt Ausztria legmagasabb csúcsa a Grossglockner felé vettük. Az Ausztriában várható időjárást egyébként az innen elérhető honlapon is meg lehet nézni.
Az úti cél a szálláshelyünktől még 200 km távolságra volt, de az út jelentős részét autópályán lehet megtenni és a “nem autópályás” útszakasz is jó minőségű.
Több mint kétórányi autózás után végre megérkeztünk a leghíresebb alpesi úthoz a Hochalpenstraße-hez, amelynek használatáért természetesen fizetni kell. Az aktuális árak fent megjelölt honlapon megtalálhatók.
Az út 48 km hosszú és 2500 m-es magasságba is felvisz, jó minőségű és jó időben személyautóval könnyedén járható. A legnagyobb emelkedő azt hiszem 12 %-os volt.
Úton a csúcs felé többször is megálltunk gyönyörködni a tájban és még hógolyóztunk is egyet. A Großglockner-re, a legszebb kilátás Ferenc-József magaslattól nyílik. A magaslat 2.369 méter magasan van és itt található egy többszintes, ingyenes parkolóház ahol le tudunk parkolni (a szabadban is vannak parkolóhelyek, de ott nagy szerencse kell, hogy találjunk üres helyet.) Gyönyörű muzeális oldtimer Bugatti- és Rolls-Rolce-okat is láttunk a parkolóházban.

 

 

Miután kigyönyörködtük magunkat a Gletscherbahn-nal elindultunk a Pasterze-gleccserhez. Aki meg szeretné látogatni a gleccser, az készüljön fel arra, hogy gleccser vasút alsó állomásától még több száz méter szintkülönbséget kell gyalog megtenni. Amikor a gleccser vasút készült akkor a gleccser szintje majdnem annak az állomásáig ért.
Sajnos napjainkban a Pasterze-gleccser is őrült iramban olvad, és ha így folyatódik, akkor lehet, hogy pár évtized múlva már csak a hűlt (sajnos inkább meleg) helye lesz, ezért, aki látni akarja, annak igyekeznie kell.
A látnivalókat szavakkal nehéz lenne leírni, ezért kedvcsinálónk álljon itt néhány fénykép.
Tekintettel arra, hogy az Útikalauzban ez a tizedek írásom, ezért azt hiszem eljött az ideje egy olyan fénykép elhelyezésének is, amelyen én és családom (akik elviselik, hogy a szabadidőm egy részét helyettük az írásnak szenteljem) is látható.

 

 

 

 

 

Az úton visszafelé megálltunk Heiligenblut-ban, hogy megnézzük a város híres templomát. A hagyományok szerint a templomban kis fiolában őrzik Krisztus Szent Vérét, és állítólag innen származik a városka neve is Heiligenblut vagyis Szentvér.
Parkolni a templomtól alig pár száz méterre lévő több szintes parkolóházban érdemes, ahonnét ez a látvány tárul a szemünk elé.

 

 

A hegyről lefele jövet vigyázzunk a fékekkel, főként, ha megállunk itt a városban, mert igen csak fel tud melegedni.
Ha esetleg valaki felvonóval akarna felmenni, akkor azt vegye figyelembe, hogy a városból induló felvonó július 1-je előtt nem minden nap, a csúcs felvonó, pedig egyáltalán nem közlekedik.

4. nap

Tekintettel arra, hogy előző nap elég fárasztó volt, ezért a negyedik nap a helyi kalandpark meglátogatását tűztük ki célul . A belépőjegy nem túl olcsó (a családi jegy 23 euróba került), de egypár kellemes órát el lehet itt tölteni. A parkban főként fából készült játékok találhatók, de a gyermekeink kedvence az ugráló volt.

 

 

Az ebédet követő szieszta után úgy döntöttünk, hogy elugrunk a közeli Petzen-hegyhez, ahol működik egy kabinos felvonó. A hegy a szlovén határhoz közel található és a felvonó 1708 m-es magasságba visz fel. A felvonó hegyi állomása mellett található egy kis tó és egy hütte (büfé) ahol kellemesen megpihenhetünk.

 

 

5. nap

Az utunk elsőként a Malta-völgybe (Maltatal) vezetett. A Malta Hochalmstrasse, is egy gyönyörű, sziklába vájt, fizetős hegyi út. Az út mellett sok helyen vízeséseket vagy sziklaormokat láthatunk, és több alagúton is át kell haladnunk (köztük van egy derékszögű alagút is), és néhol olyan szűk az út, hogy lámpás irányítás van. Az út végén a 200 méter magas Kölnbrein gáthoz érkezünk meg. Ez a legmagasabbra épített gát Ausztriában, és 1933 méteres magasságban található. A gát a talpánál 48 méter a tetején 7,5 méter széles, de ha valaki mindent részletesen tudni szeretne a gátról, akkor az azon található információs pontoknál 1 euró bedobása után részletes magyar nyelvű tájékoztatást is kaphat. A gát oldalán van egy kilátó, ahova az emberek jó része le sem mer menni (mivel egy lyukacsos fémrács választja el a 200 méteres mélységtől), aki lemegy az is általában remegő lábakkal tér vissza.

 

 

 

A nap következő állomása a Gmünd-ben található Porsche múzeum. A múzeum egy magángyűjtemény, és a kiállítás “legnagyobb sztárja” egy rendőrségi Porsche Carerra 911-es. A kiállítás megtekintését követően érdemes egy rövid sétát tennünk Gmünd belvárosában is.

 

 

 

Az utunkat folytatva a következő megállóhelyünk a Reißeck Höhenbahn, amely tulajdonképpen egy drótkötéllel vontatott, síneken gördülő “vonat”. Az út három szakaszból áll, vagyis útközben kétszer át kell szállni egy másik vonatra, és vannak olyan szakaszok, amelyeknek 82 %-os a meredeksége. A harmadik szakasz végén 2236 m-es magasságban a Schoberboden állomáson szállunk ki, de itt még nincs vége az útnak. Innét egy 3,3 km-es szakaszon kisvonattal megyünk tovább, hol egy hegybe vájt alagútban, hol a szikla peremén lerakott síneken a 2250 méter magasan lévő végállomásig. Amikor jegyet vásárolunk akkor meg kell mondanunk, hogy lefelé melyik járattal akarunk lejönni, és a jegy csak a megjelölt időpontban induló vonatra érvényes A csúcson kellemes sétákat tehetünk, és ha elfáradtunk, akkor több vendéglátó egységben vagy egy játszótéren is megpihenhetünk. Arra mindenképpen figyeljünk oda, hogy a csúcson jóval hűvösebb az idő, ezért melegebb ruhát ajánlott magunkkal vinni.
Élményt jelentett családunknak, hogy a kisvasút alagútjában láthattunk a vonat előtt futó mormotát, amely, amint a szabadba ért gyorsan el is tűnt a szemünk elöl, de szerencsére pár méterrel távolabb még másik két példányt is megcsodálhattunk, holott azt gondoltam, hogy manapság már csak a csoki reklámban látható mormota, a természetben nem.

 

 

 

 

A nap utolsó állomása a Spittal-ban található modellvasút kiállítás volt. A hatalmas és szenzációs részletekig kidolgozott terepasztalokon vonatok tucatjai közlekednek előre meghatározott menetrend szerint.

 

 

 

6. nap

E napon Villach környékét terveztük felfedezni. Elsőként a Villach-i panoráma utat (Villacher Alpenstraße) látogattuk meg . Ez a fizetős panorámaút közvetlenül Villach mellett található, 16.5 km hosszú, a maximális emelkedése 10% és 1732 méteres magasságban ér véget. Az út mellett 11 db kiépített parkolóból csodálhatjuk meg a várost, a tájat és a környező hegycsúcsokat.
Az egyik parkolónál (azt hiszem talán a hatodiknál) található egy alpesi kert, ahol az Alpok jellegzetes növényeit és virágjait tekinthetjük meg. Az út végén találhatunk, egy nagy parkolót, ahol van egy büfé egy mosdó is és egy játszótér is. A parkoló melletti kilátópontból gyönyörű a kilátás és még a szomszédos Szlovénia legmagasabb hegycsúcsa (a 2864 m magas Triglav csúcs) is látható. Érdemes egy kicsit megpihenni a fából készült napozó ágyakon és élvezni a tiszta levegőt és a napfényt. Az általunk meglátogatott Alpesi utak közül számomra ez az út tetszett a legjobban, mert a csodálatos kilátáson kívül itt zöld növényzetet és gyönyörű virágokat valamint testközelből teheneket is láthatunk.

 

 

 

 

 

Miután kigyönyörködtük magunkat indultunk tovább a következő úti célunkhoz a gomba múzeumba. Annak ellenére, hogy én is elég jól ismerem a gombákat, az interaktív kiállítás számomra is szolgált jó néhány érdekes dologgal, és a megvilágított óriási kristályok pedig egyenesen gyönyörűek. Ez a kiállítás volt az egyike azoknak, ahol nem lehetett fényképezni. A fényképezésről csak annyit, hogy a kiállítások és múzeumok döntő többségében engedélyezett a fényképezés és videózás és ahol engedélyezett, ott sehol sem kellett külön fényképező jegyet venni.

A következő állomás a Gerlitzen-hegy, amelyre egy darabig kabinos felvonóval, majd onnét tovább egy négy személyes ülőlifttel juthatunk fel. (Csak megjegyezném, hogy a honlapjukon van magyar nyelvű tájékoztató is.)
Miután leparkoltunk a felvonó állomása mellett, – amely közvetlenül az Ossiachi-tó partján található – elindultunk a hegy meghódítására. A kabinos felvonóban ülve gyönyörű kilátást nyújt a tó, távolodó látványa. Miután felértünk átszálltunk az ülőliftbe és azzal jutottunk fel a csúcsra. Tekintettel arra, hogy ülőliften még egyikünk sem utazott, ezért egy kicsit tartottunk tőle, hogy nem fog sikerülni a beszállás, de szerencsére nem volt semmi probléma. (A felfestett 8 talp nagyban segített ebben).
Az 1911 méter magasságban lévő csúcsról csodálatos kilátás nyílik a környékre és ennek a hegynek a tetején nem csak követ, hanem nagyon jó puha növény szőnyeget is találhatunk (ellentétben a Reißeck-kel). Igen jóleső érzés leheveredni rá és élvezni a hegyi levegőt és a napfényt. A Gerlitzen a siklóernyősök paradicsoma is, számtalan különböző színű siklóernyő látványa teszi változatossá a tájat.

 

 

 

Időközben nyugat felől sűrű fekete felhőket láttunk, ezért felvettük a “nyúlcipőt” és leereszkedtünk a parkolóhoz. Egy rövid séta a tóparton és már indultunk is tovább a nap utolsó állomásához a St. Veit-ben található múzeumba. A múzeumban főként a vasúti közlekedéshez kapcsolódó tárgyakat állítottak ki, de ezen felül természetesen más tárgyakat is megcsodálhatunk. A kiállításon találhatunk egy berendezett mozdonyvezető fülkét is, amelybe meghatározott időpontokban be is ülhetünk és a vezetés élményét egy a szélvédő helyére digitálisan vetített film teszi teljessé.

 

 

7. nap

E napra csak egy környékbeli könnyed kirándulást terveztünk, amelynek első állomása a Rosegg-i állatpark volt. Az állatparkban különböző kisebb és nagyobb állatokat (pl: kecskék, szamarak, kenguruk, különböző fajtájú szarvasok, stb.) láthattunk. A bekerített részen kívül van egy sétaút, ahol a vendégek közvetlenül is találkozhatnak a szarvasokkal (ha a szarvasokkal esetleg nem is találkozunk, de az ürülékük biztosan az utunkba kerül). Sajnos az állatpark jelképéül szolgáló hiúzt nem sikerült látnunk (számomra úgy tűnt, mintha a ketrec már hosszabb ideje üres lett volna.) A Rosseg-i állatpark számomra kisebb csalódás volt, főként annak tükrében, hogy az óriásplakátok Karintia 10 legajánlottabb látnivalói között említik.

 

 

Ha már ott voltunk, akkor meglátogattuk a Rosegg-i kastélyt is. Úgy is mondhatnám, hogy a kastély önmagában “nem egy nagy durranás”, érdekességét a benne látható viaszfigurák adják. Az első szobában mindjárt, Thomas Gottschalk mellett foglalhatunk helyet. Találkozhatunk még például Napóleon-, Mozart-, Hitler-, Sztálin-, és hogy magyar vonatkozást is említsek, Sissi királyné viasz másával is. Az állatpark és a kastély között található egy labirintus is, amely csak külön díjfizetés ellenében próbálható ki.

Az állatpark kastéllyal ellentétes oldalán is található egy kiállítás, amely a Kelta világot mutatja be. A kiállítás során Kelta dombokat és az abból feltárt régészeti leletek kiállítását láthatjuk.

 

 

Útban hazafelé úgy határoztunk, hogy betérünk a Ferlach-ba, a vadászati-, a közlekedési kiállítást és a közelében található vízesést szerettük volna meglátogatni. A feltételes módot több okból használtam, hiszen a közlekedési kiállítás csak következő nap nyitott, és sajnos a vízesést sem sikerült megnéznünk, de a vadászati kiállítás élvezetes volt és egy kellemes élményekkel teli sétát sikerült tennünk. Parkolni egy táblával jelzett fizetős parkolóban lehet, ahonnét körülbelül egy 20 perces sétával juthatunk el a vízesés bejáratához. A bejárat valójában egy a patakon áthidaló zárható hidat jelent és a kapott térkép szerint innét még körülbelül másfél órát kell gyalogolni a vízeséséig. Az út egy gyönyörű patakvölgyben vezet végig, követve a patak vonalvezetését. Ha útközben netán megszomjazunk, akkor körülbelül jó félórányi gyaloglás után eljutunk egy kiépített forráshoz, amelynek kristálytiszta – azt hiszem 7-8 Celsius fok hideg – vizéből kellemesen kortyolhatunk a kihelyezett fém tálkák segítségével. (Ha higiéniás aggályok merülnének fel Önben kedves olvasó, akkor megnyugtatom, hogy a másodpercenként több tíz liternyi – talán 72 l/s – vízhozamú vízesés olyan erővel zúdul a tálkára, hogy felért a mosogatógépes tisztítással.)
Újabb körülbelül fél órás séta után a terep kezd nehezebben járható válni, és elérkezünk egy szurdokhoz – természetesen az út erre is nyugodtan járható csak néhol már szűkebb, időnként emelkedik és sziklák állnak ki, emellett egy tábla arra figyelmeztet, hogy fogjuk meg gyermekeink kezét. Tekintettel arra, hogy még itt sem hallottuk a vízesés hangját, és egy kissé elfáradtunk, ezért úgy döntöttünk, hogy nem megyünk tovább, hanem miután kigyönyörködtük magunkat elindulunk visszafelé.
A bejárat mellett található egy nagyon érdekes illemhely, amely fából készült és az ajtaján egy szívecske található. Kívülről egy udvari “pottyantós” WC-nek tűnik, de ha benyitunk, akkor ér bennünket a meglepetés, belül egy kulturált, kicsempézett, vízöblítéses mellékhelyiség vár bennünket. Az autóparkoló mellett egyébként található egy kalandpark is, ahol kifeszített drótkötelek segítségével kelthetünk át fáról-fára, egyik helyről a másik helyre, akár a patak völgye fölött is lóghatunk a levegőben.

 

 

8. nap

Sajnos elérkezett a hazautazás napja és a szálláshelyünket meglepően korán, 9 óráig el kellett hagynunk. Tekintettel a korai időpontra, útközben hazafelé meg beiktattunk egy kis kitérőt. Úgy döntöttünk, hogy megnézzük Ausztria egyik leglátogatottabb várkastélyát, a Hochosterwitz-i várkastélyt. A vár egy 175 méter magas dolomitsziklán áll, és az úton már messziről jól látható. A várba két féle módon lehet feljutni, gyalogosan vagy egy felvonó segítségével (a felvonós jegy természetesen többe kerül). Ha gyalogosan indulunk el felfelé, akkor 14 kapun keresztül haladva jutunk fel a várba, ahol gyönyörű kilátás, vendéglátó egységek és egy kiállítás vár bennünket. Miután körülnéztünk és ittunk egy kávét elindultunk a parkoló felé, hogy az autóba beülve Ausztriát magunk mögött hagyva megcélozzuk Magyarországot.

 

 

Röviden ennyit szerettem volna elmesélni az élményeinkről, de ahogy az írásom elején megígértem, adok egy rövid áttekintést az általunk tapasztalt árakról.
Vendéglői árak: 3 fogásos menü: 7-11 euró; 1 üveg üdítő, ásványvíz :1,5 -2,5 euró; 1 korsó sör : 2,5-3,5 euró; 1 gombóc fagyi: 0,9-1,2 euró.
Bolti árak: 1 zsemlye:0,21- 0,32 euró; 1 bagett: 1,5 euró (mindkettő nagyon finom helyben sütött) ; 0,5-ös dobozos sör : 0,8-1 euró; 1,5 l-es ice tea: 1,5 euró; 1,5 l-es ásványvíz 0,7-1,1 euró, 1 kg disznóhús 8-11 euró; 1 l tej 1,3-1,6 euró; 1 grillcsirke 3 euró. A zöldségek, gyümölcsök a magyarországi áraknál egy kicsit magasabb, más élelmiszerek ára szinte megegyezik a hazai árakkal.
Az üzemanyagok ára szinte teljesen azonos a magyar árakkal.

Mindezek után akkor most térjünk vissza a címben szereplő kérdésre, vagyis egy Karintiai nyaralás drága-e vagy sem?
Akkor nézzük a tényeket: Az egyhetes (7 éjszakás) nyaralás 4 fő részére (2 felnőtt, 1 tíz és egy 11 éves gyermek) mindent beleszámítva összesen 280.000,- forintba került. Ebből 116.000,- forintot tett ki a szállás díja és kb. 50.000,- forintot az utazási költség. Körülbelül 50.000,- forintot költöttünk belépőjegyekre és körülbelül 65.000,- forintot tett ki az étkezéshez kapcsolódó költség.
Az írásom elején már bemutattam a Karintia kártyát, kíváncsiságból, összeírtam, hogy mennyit fizetnünk volna, ha az általunk meglátogatott helyeken belépőt kellett volna váltani. Íme, az eredmény; a kártyaelfogadó helyek körülbelül 1/5 részét látogattuk, ezeken a helyeken a felnőtt belépőjegyek összesen 134 euróba, a gyermekjegyek pedig 65 euróba kerültek volna, vagyis ezen összegek állnak szemben a kártya 34 illetve 14 eurós árával.
Ez így természetesen egy az egyben nem igaz, mert Karintiában nem véletlenül hirdetik azt, hogy a családi nyaralások ideális színhelye. Szinte mindenhol kapható családi jegy, – amelynek ára jóval kedvezőbb, mintha külön-külön vásárolnánk jegyet- és rengeteg helyen van kisebb-nagyobb játszótér is. Mosdó is szinte mindenhol volt az általunk meglátogatott helyeken és az állapota sem hagyott kívánni valót maga után. Bizonyítékként álljon itt egy fénykép, amelyen a Hochosterwitz-i várkastély hiper-modern mosdója látható.

Visszatérve a kérdéshez, véleményem szerint figyelembe véve az átélt rengeteg élményt, ez az egy hetes Karintiai nyaralás egyáltalán nem került sokba. Ha a költségekből leveszem a belépőjegyek árát és az azokhoz tartozó úti költség részt is, akkor ez a nyaralás akár 70-80.000,- Ft-tal olcsóbban is kihozható lett volna, csak akkor ez az írásom nem lehetne ilyen hosszú.

A nyaralásunk során csak pár honfitársunkkal találkoztunk, de én mindenkit arra biztatok, hogy, aki teheti, az egyszer látogasson Ausztria e gyönyörű tartományába, Karintiába.
Kovács Gyula 

 

Kovács Gyula írásai az Útikalauzban >>

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés