Kovács Gyula: Kirándulás Admontba és Hallstattba – Ausztria – 2005

Kovács Gyula: Kirándulás Admontba és Hallstattba – Ausztria – 2005. május

Tömör beszámoló, sok információval, szép képekkel érdekes látnivalókról

Baráti társaságunk immár több éve minden tavasszal kirándulást szervez Magyarország valamely tájára vagy valamelyik környező országba. 2005-ben Ausztriát választottuk. A május végén szervezett autóbuszos kirándulás főbb úti céljai az alábbi települések voltak: Leoben; Admont; Hallstatt; Bad-Ishl.

A reggeli indulást követően 1 óra alatt a határon vagyunk, a határátkelés csupán néhány percet vesz igénybe. Rövid időn belül elérjük az A2-es autópályát és irány az első úti cél Leoben. Meg szeretném jegyezni, hogy Ausztriában a közutak állapota a Magyarországihoz képest nagyságrendekkel jobb.

Rövid utazás után meg is érkeztünk első megállónkhoz, a Leobeni Gösser sörmúzeumhoz. A belépő négy euró, amely magába foglalja a múzeum megtekintését, az idegenvezetést (sajnos magyar nyelvű nincs) egy korsó sört és egy perecet a látogatás végén. A múzeum egy ma is működő (azt hiszem Ausztria legnagyobb sörgyára) sörgyárban található. Az egész mai gyár a régi történelmi idők épületeiben működik jelenleg is de 21. század technikájával felszerelve (egyébként drágább belépővel a működő sörgyár is megtekinthető).

A múzeumban megismerhető a sörgyártás teljes folyamata és még egy háromdimenziós filmvetítés is a program része. A múzeumlátogatás végén mindenkit meghívnak egy korsó (3 dl-es) sörre és egy nagyon finom (helyben sütött) perecre. Háromféle (mindegyik nagyon finom) sörből lehet választani, én a dunkelnak nevezett barna sört megkóstolását ajánlom.

Utunk innét szálláshelyünkre Admontba vezetett. Amikor szemünk elénk tárult Admont panorámája a látvány lenyűgöző volt.

Majdnem teljesen körben közel 2000 m-es hegyek, amelyeknek a csúcsát még május végén is hótakaró fedte. A városka 800 m-es tengerszint feletti magasságban található és alig több mint 3000 lakosa van. A busznyi ember két családi fogadóban került elszállásolásra. Az ára 32 euró/fő/éj félpanziós ellátással. A szobánk tiszta, praktikusan berendezett volt, körülbelül egy magyarországi 2 *-os hotel kategóriájának felelt meg.

Vacsora előtt még megtekintettük a híres Admonti könyvtárat (belépő 4 euró). A könyvtár gyönyörű (a freskók még gyönyörűbbek) és az idegenvezető részletesen elmesélte a műemlék teljes történetét (magyar nyelvű idegenvezetés sajnos itt sincs).
Az épületben található még egy kiállítás is ahol kitömött madarakat és kisebb emlősöket valamint lepkéket és rovarokat láthatunk.
A panziókat egy-egy család működtette, akik maguk is aktívan részt vettek a munkában. Ha kellett recepciósok, ha kellett pincérek voltak és ha szükség volt rá, akkor a konyhában segédkeztek. Az ellátásra semmilyen panaszunk nem lehet, a svédasztalos reggeli és a felszolgált három fogásos vacsora is bőséges és finom volt.

Hadd meséljem el egy érdekes élményünket is. Este a feleségemmel sétálgattunk Admontban és közben elhaladtunk két körülbelül 14-15 éves helyi fiatal mellett. A legnagyobb megdöbbenésünkre, amikor melléjük értünk, hangosan köszöntek nekünk. Magyarországon sajnos ez nem igen szokás, sokszor az idősebbeknek kell ráköszöni a fiatalokra.

A másnapi reggelit követően rövid utazás után megérkeztünk a Hallstatter see-hez. A tavat meg kell kerülni ahhoz, hogy egy alagúton áthaladva megérkezzünk Hallstattba. A buszról leszállva a szemünk elé táruló látvány lenyűgöz bennünket. A gyönyörű kék víz a szép házak és a hatalmas hegyek látványa egyszerűen leírhatatlan.
Az utunk a felvonóhoz vezet ami pár perc alatt 800 méteres magasságba repít bennünket. (A felvonóból lenyűgöző a kilátás a városra.)
Innét egy jó tíz perces sétával jutunk el a sóbánya bejáratához. (A belépőjegy tartalmazta a felvonó használatát és a sóbánya történő belépést is és 19 euróba került egy fő részére). Mielőtt az idegenvezetővel (magyar nyelvű idegenvezető sajnos itt sem volt) elindulnánk a sóbánya mélyére előtte mindenkinek fel kell vennie egy munkás ruhát. Ez “nagy” nehézségek árán mindenkinek sikerült, és a “bányász” csapatunk elindult a bánya mélyére.
A bejáraton belépve kristálytiszta, sós légáramlat csapta meg arcunkat. A több mint egy órás látogatás során bemutatták nekünk a só létrejöttének és bányászatának rejtelmeit, a bánya történelmét. Mindezt tették nagyon profi módon. A járatok jól kiépítettek, biztonságosak voltak, és felhasználták a mai technikai vívmányokat is. (pld: videó projektoron mutatták be a földtörténeti korok változásait.)
Időközben kiderült, hogy miért van szükség a munkásruhákra, két helyen is fából készült csúszdán kellett lecsúszni (természetesen, aki nem akart lecsúszni, az lemehetett lépcsőn is).

Azért a turisták “megkopasztása” itt is tetten érhető volt, ugyanis a második (hosszabb) csúszdán egy automata mérte a csúszás sebességét és lefényképezte az elhaladókat. (A túra végén a fényképeket természetesen meg lehetett vásárolni 5 euróért).
A “bányász kaland” végén egy igazi bányász kisvasúttal vittek ki bennünket újra a szabad égre.
Gyors ajándékvásárlás után (gyönyörű hegyikristályok és sókristályok kaphatók) újra irány a felvonó, és lefelé menet újra gyönyörködhetünk a lenyűgöző panorámában.
Rövid sétánk során megcsodálhattuk a tópart és a meredek hegyek közé szorított, templomokkal és egyéb műemlékekkel zsúfolt városkát.

Egy kis pihenő és egy sör vagy fagyi (a sör 3 euró a fagyi 1 euró) a piactéren majd élményekkel gazdagodva indulás tovább a következő úti célunk Bad-Ischl felé.

Bad-Ischl egy csodálatos, tiszta, rendezett és műemlékekkel teli városka.

A Kaiser-villa, a Lehár-villa, a gyönyörű templomok és történelmi utcák egész napos látnivalót kínálnak a turisták számára. Sajnos nekünk csak pár óránk volt ezért a látnivalók töredékét tudtuk csak megtekinteni.
Rövid utazást követően fáradtan de rengeteg új élménnyel gazdagodva tértünk vissza a szállásunkra.

A harmadik nap a reggeli után búcsút intettünk Admont városának és elindultunk hazafelé. Azért a hazafelé vezető út nem volt olyan “egyenes”, még várt bennünket néhány látnivaló.

Az első állomásunk a Johnsbach-ban található hegymászók temetője.
A temető egy a domboldalon álló gyönyörű kis templom körül található. Tekintettel arra, hogy ép a vasárnapi mise kezdete előtt érkeztünk meg, már kezdtek gyülekezni a helybeliek az istentiszteletre. Számunkra roppant érdekes volt, hogy már fél órával a mise kezdete előtt gyülekeztek a templom előtt, és egymással beszélgetve várták a 10 órai kezdést. Az is nagyon meglepő volt számunkra, hogy az emberek nagy része helyi népviseletbe öltözve érkezett. (Nem csak az idősek hanem még a gyermekek is).
A rövid megállót követően indulás tovább a következő úti célunk, a Palfau-i vízesés felé.
Gyönyörű tájak között, az Enns folyó kanyargó völgyében elhaladó kanyargós úton végre megérkeztünk a vízeséshez.

A parkoló sajnos nem túl nagy ezért busszal elég nehézen sikerült parkoló helyet találnunk. Az első dolog ami feltűnt számunkra, hogy a parkolóban található autók körülbelül felének magyar rendszáma van. Egy rövid technikai szünet a parkoló melletti vendéglőben és irány a vízesés meghódítása. (A vendéglőben magyarul ugyan nem beszélnek, de magyar nyelvű ár és étlapjuk van.)
A vízesés meglátogatása nem egy egyszerű feladat, ugyanis már pénztárhoz (belépő 3,5 euro) is egy függőhídon átkelve lehet eljutni.
A pénztártól az út a folyó partján (a folyó nagyon gyönyörű, zöldes kék színe van, és tele van vadvízi evezősökkel) egy szűk ösvényen indul. Ez a szakasz elég nehézen járható ezért néhányan már innen vissza is fordultak.
A vízesés aljától az út jól kiépített, de szinte végig meredek lépcsőkön kell haladni. A látvány azonban feledteti az emberrel az út fáradtságát. Különböző formájú és nagyságú vízesésékben gyönyörködhettünk a fel és levezető, összességében közel kettő órás út során.

A hazafelé vezető úton még egy állomás volt betervezve, az Eisenerz-i bánya megtekintése. Sajnos ezt programot törölnünk kellett, ugyanis óriási felhőszakadásba és jégesőbe keveredtünk.
Graz-hoz érve újra kisütött a nap és vidám hangulatban és élményekkel telve érkeztünk haza, közben azt tervezgetve, hogy hova is menjünk a jövő évben.

Kovács Gyula

A szerző írásai Az Útikalauzban

Kovács Gyula: Erdély az EU csatlakozás után – 2007

Kovács Gyula: Kalandozás a Mátrában – 2007

Kovács Gyula: Kirándulás a Meseparkba – Rust, St. Margarethen – Ausztria – 2007

Kovács Gyula: Kirándulás Admontba és Hallstattba – Ausztria – 2005

Kovács Gyula: Kirándulás Szlovákiába és Krakkóba 2004

Kovács Gyula: Ljubjana, Postojna, Predjama, Velence – Kirándulás Szlovénia – Olaszország – 2006

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu