Lékó Sándor: Civitas Fidelissima! – Sopron – Magyarország – 2011

Lékó Sándor: Civitas Fidelissima! – Sopron – Magyarország – 2011

Szerzőnk nem akart a szószátyárság bűnébe esni, de annyi mindenképpen kiderül a rövid írásból, hogy Sopron nem rossz hely

Sopronról valószínűleg “beégett” már néhány közhely a művelt utazó agyába, úgyis mint “poncihter” (a szőlője közé babot vető bortermelő), a leghűségesebb város (speciel ezt lehet, hogy kicsit elk…ták, de akkor a hazafiság még mást jelentett), meg a napoleoni háborúk a kékfrankossal együtt, ami ma már valóban pénz is, de még látni nem láttam.
Nos, ide érkeztünk az én Drágámmal, életünkben már nem először, de a leghosszabb időre, három teljes napra… Sajnos az első két napon – ahogy mondani szokták a blikkfangos újságírók – az időjárás nem volt kegyes hozzánk, de eljött a harmadik nap, mikor már kedvünk is volt kimozdulni.

 

Magyarországi útibeszámolók helyszíneinek nagyobb térképen való megjelenítése

A város ezen a vasárnap délelőttön meglehetősen csendes volt, szinte esélyünk sem volt arra, hogy bámészkodás közben valakit véletlenül felökleljünk az utcán hasunkon meredező fényképezőgépünkkel, pedig bámészkodni való van elég… A belvárosban egymást érik a középkori, de felújított épületek, hála a Kádár-korszakban elkezdődött és már akkor jelentős eredményeket elért állagmegóvó munkáknak. (Lásd bővebben: wikipedia.org/wiki/Sopron) Ennek köszönhető, hogy sétánk kellemes és változatos lehet a belvárosban még akkor is, ha a számtalan múzeum egyikébe sem tudunk bemenni.

 

 

 

 

Természetesen felkereshetjük a “Gyógygödör” nevű műintézményt a Fő téren, a Városháza mellett, ahol magyaros étel- és italspecialitásokkal várnak bennünket, meglehetősen kíméletes áron. Van a téren azonban néhány ötcsillagos vendéglátó hely is, tehát annak sem kell messzire mennie, aki nem szeret hatalmas hordók mellett talponállva ismerkedni a helyi borokkal és sörökkel.

 

Ami feltűnhet még a városban sétálónak, hogy van erre néhány fogorvosi rendelő is, bár aki ilyet keres, jobb ha megismerkedik a “Zahnarzt” kifejezéssel, amit ugyebár erre felé mégiscsak többen értenek.
A városház téren pillantottuk meg egy árkád alatt Dr. Sopronyi-Thurner Mihály egykori polgármester életnagyságú bronzszobrát, aki 1918 és 1941 között(!) volt a város polgármestere. Mondtam is a feleségemnek, hogy “biztosan tudott németül is”, amit – a város történelmét valamelyest ismerő számára – akár vicces benyögésnek is lehetne venni, de hogy tovább fokozzam a hangulatot, azt is mondtam még, hogy “illetve, lehet hogy csak németül tudott”.  Persze nem vártam választ a kérdésemre, de ez volt az a pillanat is, amikor egész sirályrajt fedeztünk fel, amint a város feletti légtérben kavarogtak, úgy 100-150 méter magasan. Itt jegyzem meg, hogy galambok is vannak Sopronban, amiket a helyiek nagy kedvel etetnek a helyi pékségekben készülő finomabbnál finomabb péksüteményekkel…
Szintén belvárosi attrakció a gőzerővel folyó ásatás és a római kori falmaradványok ötvözete középkori várépítészeti emlékekkel. Itt látható egy olyan stabil római kori út részlet is, amit még nem volt ideje az időnek kikezdeni. Ha az M0-s nézne ki így kétezer év múlva, elég lenne egy vékony kopóréteggel rendbe hozni és zökkenőmentesen eljuthatnánk rajta Rómába (mert gondolom, ez az út is oda vezet, az irányából ítélve nyílegyenesen…).

 

 

 

 

Természetesen minden takarékos utazó felkeresi a helyi bevásárlóközpontokat is. A Déli sark felől érkezőknek ez nem lehet probléma, mert a város kapujában máris belebotlik a Liedl és Tesco névre hallgató hiper-szuper bótokba.
Szállásra sem lehet gond ilyentájt, a szállodák mellett egymást érik a panziók és apartmanok, 8-10 rugóért mérik a napi szállást, van amelyik éttermeket is tud mutatni, ahol 10 százalék engedményt kapnak a vendégei. Mi egy abszolút belvárosi ingatlanban vettünk ki szobát, kb. 3 méteres belmagassággal, tágas terekkel, ingyenes infraszaunával 8 körül megállt.

 

Említettem, hogy ha ilyenkor fényképezünk a városban, viszonylag kevés ember lesz a képen, de ennek is megvan a jó oldala. Ehhez a vélekedésemhez nem csatlakozott Xin-Chieng-Long-Ha-Bion-Bion, a Várkerületen található Peking étterem tulajdonosa, aki alig várja, hogy nyár legyen, mert akkor érdemes lesz este kilencig nyitva tartania. Most nem érdemes, mégis nyitva tart, mert ezt szokták meg a helyiek és ha mégis kedvük szottyanna csípős-édes-savanyú csirkemarhára rizzsel, vagy tésztával, hát ne maradjanak hoppon.
Ebből az úti beszámolóból nagyon hiányoznak a Lővérek, de aki ezt szintén így gondolja, az induljon el rögtön, hogy saját szemével láthassa, mert úgy az igazi. Holnap fél tizenkettőre biztosan ideér.
Lékó Sándor

 

A szerző írásai az Útikalauzban >>

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés