Molnár Gábor: Karácsony Zakopaneban – 2001
Karácsony első napján indultam, forgalom semmi….hőmérséglet még kevesebb: -23 fok a külső hőmérön. Dermesztő……. A kocsiban a fütés névleges, hiába könyörögtem a szerelőknek nem tudták rendesen megjavitani. Utvonal: Nyíregyháza-Tokaj-Hidasnémeti. A határon a vámos ki se dugja az orrát a hidegbe. Mehetek.
Kassán az átépítések miatt kicsit elkavarodok, de Presovot jól jelzik…megvan. Onnan Poprád..addig jó is az út. Tátrafüred felé indulok.. a Poprád tábla után félelmetes hóátfuvás torlaszolja az utat. Kb 3 méteres hófalról folyamatosan zúdúl le a pórhó, a kocsi orrát sem látni.
Később javul a helyzet, de az út nagyon csúszós. Nem sózzák, hanem apró kavicsot szórnak rá, ami belefagy. Lengyel határ 5 perc. Követem az utazási iroda itinerjét, nem fordulok le Zakopánénak….jól el is keveredek. Javaslat: BialyDunajec felé jobb Zakopánén keresztűl menni, bár hosszabb, de jobban
táblázott. Bár lehet, hogy csak a hótól nem láttam a táblákat.
Szálláshely egyszerű magánház-panzió. Kiderül, hogy csak az étkezés van itt, alvás négy házzál odébb. Nem tetszik, legközelebb jobban lefixálom az irodával.
Ráadásul a másik házban nincs senki, igy be sincs fűtve, a szoba meg tetőtéri!!! Jól átfagyva érkeztem… de most sem tudtam megmelegedni. A háziak később is csak immel-ámmal fütöttek. Igaz keveset voltam ott, de este jó lett volna melegre érkezni. (Nem vagyok épp fázós, Kanadában sikerült már akaratomon kivül eltölteni -40 fokban egy orácskát vékony dzsekiben, Skóciában meg usztunk kicsit a 8 fokos északi tengerben..ezt saját hülyeségből……..de pár nap alatt azért csak kifagy az ember). Egy később érkező pár az első éjszaka után tovább is állt a fütés miatt!
Első nap egyszerű de bőséges reggeli várt, a tulaj előzékenyen még az étkező TV-jét is magyar csatornára állitotta. Utánna kicsit borus időben indultam a MosrskieOko-hoz. Az út utolsó szakasza nehezen járható.
A parkoló 5zlt/óra, a Nemzeti Park belépő 2zlt. Viszont a tó 9 km! Kicsit rossz volt az idő a gyalogláshoz. A lovasszánokat 100 zlt-ra lehet lealkudni, 150-ről indulnak. Vártam, hogy jöjjenek páran akkikkel megoszthatom, de túl korán volt, elindultam gyalog. Csak kb 6 km-ert mentem felfelé, kaptam a nyakamba egy kiadós hófuvást és visszafordultam……elég is volt ennyi séta..ez is 12 km, télen hidegben, Mire visszaértem már több szán is jött felfelé, de úgy döntöttem, majd nyáron visszajövök egy hétvégere és végigsétálom. A délutánt Zakopánéban töltöttem, a régi Gorál-faházak megcsodálásával. Az igazi régi
épületek nagyon szépek és szívderítő, hogy ujra épülnek is teljesen hagyományos faházak, de elkeseitő az elmult évtizedek néhány esztelen (pénztelen)…és izléstelen átépítése. Különösen ronda volt egy téglával megbővitett régi faházikó. A városka elég kihalt, este a főutcán kicsit nő a népsürüség.
2.nap: Krakkó felé forditottam a kormányt. A hegyekből kiérve feketévé váltak az utak, ugyanis salakkal szorták. Fenn a hegyekben semmivel!!! Lehet, hogy csak esztétikai okokból nem sózták, hogy szép fehér legyen??? Bár kicsit rontotta az öszképet egy-két kanyarban kicsúszott autó. Krakkóig kicsit lassú a tempó…egy-egy kispolski mindig vezet egy karavánt. Krakkóban megcsodálom a várt, igazából a óváros jobban tetszik…itt órákig csavargok. Mindenhol apró sárkányok a kirakatban. Valaki megirhatná nekem miért ez a nagy sárkánykultusz errefelé. A piacon rengeteg szép üvegárú és borostyán ékszer van, különösen tetszik egy apró ezüstsárkány melynek a gyomra helyén tűzvörös borostyán ontja tűzét.
A visszaút hihetetlenűl lassú és többször meg kell állni lemosni a lámpákat mert a rászáradó salaklé teljesen letompítja. Megvan a nagy forgalom oka: mindenki most indult a hegyekbe. Zakopánéban kilóméteres sorok kigyóznak, a városka mint egy szivacs nyeli a síelőket. Most már van élet a főutcán, estére tömeg, és szabadtéri hússütők mindenhol. Valahonnan hangos madártrilla szól: egy fiatal srác fantasztikusan utánozza az énekesmadarakat…de csak kevés apró csörren a kalapjában. Késő éjszakig sétálgatok…teljesen átfagyva. A szálláson persze megint névleges a hőmérséglet. Közben látom, hogy a bevezetó utak mentén mindenhol “Pokoj” (Szoba) táblákat tartó emberkék tucatjai várakoznak……többet nem foglalok előre. Jobbat és olcsóbbat lehet helyben szerezni, még ilyen főidényben is!
Harmadik nap kocsival felmentem a Bugalowkára…….majd lendületből le is mentem a túloldalt…nem látszott a tábla a hótól. Erősen gondolkoztam a hólánc felrakásán, elindúlni itt csak a völgyből lehet és tempósen végig kell menni, különben nem indúlsz ujra el. A hómótor bérlést akartam megkérdezni. Kissé nehezen akadtam rá az illetékesre (mér megint korán érkeztem). Következett az alku: leírt egy számot a papírra: 350 zlty !!!!!!!!!! (x71) mire öt percig magyaráztam, hogy nem egész napra kérem csak egy órára! Erre Ő tíz percig, hogy ennyi egy órára!!!!! Ekkor egyből eljöttem….ennyiért helikoptert kell bérelni! Pedig nagyon vágytam rá, hogy kipróbáljam. Mire a kocsihoz értem, a leányzó utánnam szaladt, és felajánlotta, hogy fél és negyedórára is vihetem (1/4-re 90) végül megalkudtunk. 20 perce 100-ban. Ez is marha drága, de nagyon ki akartam próbálni. Kiderült, hogy vezető motorost is adnak! Igy már kicsit értető az ár. Fantasztikus szép kis tisztásokon és fenyőerdőkőn át egy nagyobb szabad területen száguldoztunk a méteres hóban. Hihetetlen élmény. A vezető fiatal srác rendes volt, több mint fél óráig körözgettünk, hamar bele lehet jönni, utánna már próbálta, hogy meg tud-e lógni, de sikerült a tempót tartani.
Megérte! Drága de megérte….és nem is kell több fél óránál, intenzíven használva (a havas-dombos részeken nagyon erősen kell fogni mert csúszik oldalra) teljesen lefárasztja az embert. A végén a vezető nevetve mutatott rá a levetett bukósisakomra…csupa víz és pára volt.
Délben visszamentem Zakopánéba, bennt hagytam a kocsit a városban és felsétáltam a felvonóhoz. Fél órát várakoztam a sorban, időnként mondogattak valamit a hangosban de csak lengyelül, így nem értettem. Végül a mellettem álló leányzó csak rákérdezett már, hogy hol a silécem. “Még a boltban….(egyébként se vagyok egy sielős alkat ,bár szivesen kipróbálnám azt is)…, csak fotózgatni mennék fel” válaszoltam minimális angoltudásom 97%-át felhasználva. Kedvesen elmagyarázta, hogy csak síelők mehetnek fel….szivesen becsempész a lanovkába….de hogy fogok lejönni???? Sehogy…..megköszöntem és visszafordultam. Gyalog elindultam és kényelmesen koboroltam pár órát a környéken, valami kissebb sípályáig feljutva, útközben megnézve egy fából épült kolostort. Legalább jól kiszellöztettem újra a tüdőmet, és végre jó idő is volt.
Következő nap kényelmes tempóban hazagurultam. Képek készültek, de nem akarom felrakni még a www.nexus.hu/mgp oldalra mert majd szeretnék nyitni egy teljesen ujat más szerveren, mert a nexus sokat vacakol. Ha felkerült valahová akkor szólok!
Üdvözlettel: MGP
Molnár Gábor
A szerző írásai Az Útikalauzban
Molnár Gábor: Karácsony Zakopaneban – 2001
Molnár Gábor: Motorral Ausztriában – 2000
Molnár Gábor: Motorral Spanyolországban – 2001
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet – E-mail: szerkeszto
utikalauz.hu