Müller Anikó: Kunfehértó, Kiskunhalas – Magyarország – 2012
A kunfehértói tó bemutatása régi emlékek és egy idei nyaralás alapján. Mindez egy rövid kiskunhalasi kitérővel színesítve. A tömör beszámoló sok információt ad a környékről, mindehhez saját benyomások és érdekes képek kapcsolódnak
10 éve jártam utoljára Kunfehértón, akkor a tó épp kiszáradóban volt, s most, 2012 nyarán meglepett, hogy mennyire megváltozott minden.
Ez a Duna-Tisza közén elhelyezkedő tó, mint a szikes tavak általában, egy szél által kifújt, sekély mederben jött létre, s vize a talajvízből, csapadékból származik. Gyermekkoromban a strandról belátható volt az egész egybefüggő tó, átláttunk a túloldalra, ahol tehenek legelésztek békésen, csónakok ringatóztak és mindent nádas és erdő szegélyezett. Ahogy a tó kezdett kiszáradni a 90-es években, gátakkal szorították a vizet a strandfürdő részére, így jött létre egy gyalogút a tavon félkörívben. Mára újra feltöltődött a terület, s több kisebb vizes, vagy nádas terület alkotja az egykori kunfehértói tavat.
A település Budapesttől kb. 180 kilométerre található, megközelíthető az M5 és M6 autópályán is, majd az 54-es, 53-as főutakon. Két szomszédja: Kiskunhalas és Jánoshalma. Maga a tó kb. 3-4 kilométerre található a falutól, ahol kb. 800 ingatlanból álló üdülőövezet épült ki az idők során. A hely gépkocsival kényelmesebben látogatható, mint vonattal, mert a falutól sokat kell gyalogolni az üdülőövezetig.
Magyarországi útibeszámolók helyszíneinek nagyobb térképen való megjelenítése
A strandfürdő minden irányból kerítéssel körülvett, s mivel három kapun át közelíthető meg, az üdülőterület bármelyik részéről gyalogszerrel könnyen elérhető. A belépő nem olcsó, egy család számára kb. 1800 Ft, így hosszabb ottlét esetén érdemes szezonbérletet venni. Hiányosság, hogy heti/havi bérletet nem kínálnak. További hiányosság, hogy egyetlen bolton és zöldségesen kívül, az összes többi vendéglátó ipari egység a kapun belül van, így ha csak étkezni tér be a vendég, akkor is meg kell fizetnie a belépőt.
A strandfürdő 9-től 19-ig van nyitva, 19 után díjmentesen lehet belépni a területre. Szombati napokon discot tartanak, ekkor este 7 után sem látogatható ingyen a part, de ami ennél is nagyobb gond, hogy a rendezvény nagy számú ittas és randalírozó embert termel, akik azután az utcán folytatják az őrjöngést, s a sokszor garázda magatartást. Ennél már csak az évente megrendezett Kunfehértói Nyár elnevezésű rendezvény okoz nagyobb sokkot azoknak, akik pihenni és nem lerészegedni mennek Fehértóra. A rendezvény ugyan színvonalas, 3 napon keresztül nyújt jobbnál jobb programokat, koncerteket, de sajnos a közönség egy masszív – javarészt tinikből álló – része estére eszméletvesztésig issza magát, s számomra, mint békés, pihenni vágyó családanya számára, ez rendkívül visszataszító, így ha tehetem, fesztivál idején nem megyek többet Fehértóra. Bár, hozzátartozik az igazsághoz, hogy a nyaralóházunk a Fő úton, a főbejárattól kb. 200 méterre volt, ami elég frekventált ahhoz, hogy a legtöbb atrocitás ott alakuljon ki.
Az üdülőtelep javarészt békésnek mondható, az egész terület pihenőövezet, így autók sem száguldozhatnak rajta, de nem is igen tudnának, mert jellemző a homokút.
A Fő út végén található az ifjúsági tábor, ami legalább 30 éve szolgálja a környékbeli diákok nyaralási igényeit. A tábor mellett elhaladva az erdőbe juthatunk, ahol érdemes sétát tenni, hátha találkozunk egy őzikével, vagy vaddisznóval.
A tó környékén lévő erdős terület a Kiskunsági Nemzeti Park része, s a 70-es évek óta védett. Hazánkban egyedül itt található meg a virginiai holdruta, az ősi páfrányok rokona. Hogy ez a növény hogyan került a hozzánk, azon a kutatók is vitatkoznak, mindenesetre az egész kontinensen ritka, így védenünk kell. Nem ez az első védett növény a területen, 1941-ben az itt növő kocsányos tölgy nyerte el a védelmet, s legutóbb 2007-ben a tizenhárom egyedből álló fehér eperfasort nyilvánították védetté.
A strandfürdő gyönyörűen rendezett. Folyamatosan sürögnek-forognak az alkalmazottak, mindig locsolnak, vagy nyírnak egy területet; minden reggel takarítanak, leszedik a hínárt, békanyálat, amit az áramlat reggelre a partra vet. Európai Uniós forrásból egy külön gyermekeknek szánt homokos partszakaszt hoztak létre, ahol egy hullámvonalú csúszda örvendezteti meg a csobbanni vágyókat.
Meglepő, de a csúszda ingyenes, reggel tíz óra körül beindítják, s amíg van rá kereslet, addig csobog benne a víz. Véleményem szerint a gyerekek számára az egyik legnagyobb élményt ez a játékszer okozza. Ezen kívül még két hatalmas felfújható játék úszik a vízen, s a parton fajátékokból álló játszótér is van a gyermekek számára.
A felnőttek sem maradnak szórakozás nélkül, egyrészt pesztrálhatják a gyerekeiket, homokvárat építhetnek velük, és ők is csúszhatnak a csúszdán, másrészt a felfrissülni vágyó emberek a büfésoron múlathatják az időt. A minőség általában megfelelő, sőt, a fokhagymás hekk a legjobb volt, mint amit a nyáron bárhol ettem. Az élelmiszerbolt a strand irányából is megközelíthető, rendkívül finom pékárut kínálnak, amit saját üzemükben sütnek Kiskunhalason. A bejáratnál pedig zöldséges található, tehát semmiért nem kell autóba ülni, ha az ember elfoglalta a szállását, onnantól kezdve a nyaralás végéig gyalogszerrel tud közlekedni. A strandfürdő területén free wifivel örvendeztetik meg a vendégeket, így a frissen készült fotók rögtön kerülhetnek is a hálóra.
A tófürdő körül – a korábban kialakított gát helyén létrejött gyalogösvényen – érdemes végigsétálni. Minden irányban horgászokat, nádast és az élővilág sokszínűségét figyelhetjük meg. Az út vége felé egy kilátót is találunk, ahova aranyos kis hídon juthatunk át. A kilátó mögött hatalmas – számtalan állatnak otthont adó – nádas terül el, így itt a hőmérséklet legalább 10 fokkal hűvösebb. Fentről belátható az egész tó, az azt körülvevő erdők, a strand, a csúszda. Jól kivehető, hogy a tavat több kisebb egység alkotja, ahova a horgászok könnyűszerrel bejutnak a kialakult ösvényeken. Körbeérve a gyermekcsúszdánál találjuk magunkat, az ide nyíló kaput napközben – a belépti díj miatt – zárva tartják. Ebből következőleg ez a séta belépés nélkül is megtehető, az erdőszélen lévő hármas kapu felől közelíthető meg az ösvény, ami még a kapu előtt indul.
Ha meguntuk volna az itt tartózkodást, vagy a rossz idő miatt nem tudunk strandolni, Kunfehértótól kb. 15 km-re találjuk Kiskunhalast, ahol a fölösleges időt gazdagon eltölthetjük. A város a valamikori mocsarak helyére épült, a határoknál most is nádasok szegélyezik, s innen ered a Halas elnevezés is. A mocsaras, tavas vidék egyetlen maradványa a városhatárban lévő Sóstó, amely ma már ismét kedvelt fürdőhelyévé vált a halasiaknak, valamint az ide látogató turistáknak.
Praktikus szemmel nézve, Halason gyakorlatilag mindent megtalálhatunk, amit esetlegesen keresünk. Esti időtöltés gyanánt érdemes a mozit választani, amely hangulatosan felújított, kényelmes, és csak 750 Ft egy előadás. Ezen kívül számtalan étterem és egyéb vendéglátó kínálja portékáját, sőt a cukrászdák is híresek a fagylaltjaikról, süteményeikről. A város központjában, a piactól nem messze van a termálfürdő, ahol kicsik és nagyok is megtalálják a számukra megfelelő medencét.
A strandolás után, Kunfehértóra visszamenet, az 53-as főút és a Kossuth utca kereszteződésénél megnézhetjük a Csipkeházat, a Csipkemúzeumot, már amennyiben nyitvatartási időben érkezünk.
Kunfehértó üdülőterületén javarészt víkendházakat találunk, több lakásos apartmannal talán nem is találkoztam. A házak általában a közelben lakók tulajdonát képezik, és már 5000 Ft/éj áron bérelhetők, általában irodán keresztül. Jelen válságos helyzet az ingatlanárakon is meglátszik, mint bárhol az országban, de úgy érzem, hogy a csodás környezethez képest itt méltatlanul alacsonyak az árak. Mellette szól, hogy az utcák rendezettek, általában csendesek, a környezet otthonos, a tópart gyönyörű, a víz tiszta, a terület infrastrukturálisan jól ellátott. Ellene szól esetleg, hogy a nagyvárosoktól viszonylag távol helyezkedik el, és közvetlenül autópályáról nem közelíthető meg, főként autóval látogatható, valamint, hogy nincs szabad strand és néha nagy ott az őrület, rendezvények alkalmával.
Összegészébe véve, a balatoni nyaralásoknál megszokott hangulatot és élményt itt, országunk déli részén is elérhetjük, megspékelve egy kis természetjárással, ráadásul úgy, hogy minden fontos csomópont pár száz méter gyaloglással megközelíthető. Éjjel a hatalmas fenyők és jegenyefák suhogására alhatunk el, míg reggel egy kis szerencsével arra ébredhetünk, hogy egy mókus ropogtatja békésen a fenyőtobozt a fán, miközben a madarak reggeli áhítatra sorakoznak a villanypóznán.
Müller Anikó – 2012. augusztus
Müller Anikó írásai az Útikalauzban >>
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Magyarországról >>
|
A szerkesztőnek a következő címre küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés