Nagy László: Erdélyországi utazás – 2006

Nagy László: Erdélyországi utazás – 2006

Információkban és érzelmekben gazdag beszámoló a Dél-Erdély magyar és szász emlékeket őrző helyeinek bejárásáról

Nem menekülhetsz, Erdély visszahív – Ennek a mondatnak az igazságtartalmát kicsit kétkedve fogadtam, de egy igen késői, 2005. évi, első erdélyi látogatás meggyőzött valóságtartalmáról.

A kezdeti családi szerveződés június végére 26 fős társasággá alakult, balassagyarmatiak, körtagok, Kormorán barátok, és új ismerősök alkották a csapatot. A cél Dél-Erdély megismerése, az Ezer Székely Leány ünnepség és egy új Koltay rock-opera megtekintése a szakrális Csiksomlyón, valamint Székelyföld ismert és kevéssé ismert emlékhelyeinek felkeresése volt.
A megélt élmények képes és szöveges összefoglalása az alábbi összegzés.

Első napi útvonalunk Budapest-Szeged-Nagylak-Arad-Déva-Csernakeresztúr volt.

Miután a nagylaki határállomás román oldalán autóbuszunk sikeresen átesett a madárvész elleni fertőtlenítési akción, két-két zuhanyrózsán keresztül érkező lágy permet formájában, már komolyabb dolgokkal is foglalkozhattunk.

Arad tikkasztó hőséggel fogadott. A Szabadság szobornak és a város szélén lévő, az aradi tizenhárom vértanú emlékhelyének megtekintése kötelező pont a városba látogató magyarok számára.
A Szabadság szobor 1890. október 6-án került felavatásra, de Zala György alkotását a románok 1925-ben elbontották. 2004. április 25-én került vissza mai helyére, hosszú száműzetéséből.
A középső főalak a szabad Magyarországot jelképező Hungária, a szobor alsó körívében pedig az aradi vértanuk domborművei láthatók.

Kultikusabb az aradi tizenhármak emlékoszlopa a város külvárosi negyedében. Az ottani elhelyezés oka igen egyszerű, a vértanúk többségét, 9 tábornokot a szobor helyén végezték ki.
Talapzatán elhelyeztük szerény koszorúnkat, majd a himnuszok eléneklésével is tisztelegtünk a vértanúink emléke előtt.

A “magos Déva vára” már messziről a látótérbe kerül, de akinek orientációs problémája adódik, segíti őt a hollywoodi mintára készült városfelirat közvetlenül a vár alatt.
Az eredeti vár a XIII. században épült és a legelső királyi várak egyike volt Erdélyben.
A várba – 2005. óta – fülkés felvonó szállítja a látogatókat, két perc alatt felrepít a bejáratához.
Kőműves Kelemen balladája révén mindenki előtt ismert a várfalba falazott feleség története, de itt raboskodott Kiss Ferenc is, aki XVI. században az unitárius egyház alapítója volt, sőt a vár egyik tömlöcében halt meg.
A várból pazar kilátás nyílik a környékre és a városra.

Első napi szállásunkat Csernakeresztúrt, Dévától rövid autóbuszozás után értük el, a falu határában már várt bennünket Péter Géza, a falusi turizmus helyi szervezője és vendégházukban a jófajta szilvapálinka. Családoknál kaptunk elhelyezést, kényelmes, tiszta szobákban, fürdőszoba használattal. A reggeli és vacsora ellátásra sem lehetett panasz, bővében voltunk a hagyományos magyar konyha finomságainak.

A Ruszka-havasok északkeleti lábánál, a Cserna bal partján, Csernakeresztúr első okleveles említése 1302-ből való. Az oklevélben, Keresztúrt latinosan “de Sancta Cruce” néven említik. A nagy helytörténeti jelentőséggel bíró oklevél első írásos bizonyítéka Csernakeresztúr helység 700 év előtti létezésének. Így Csernakeresztúr neve az ősi Szentkereszt-templom nevével kapcsolatos, és középkori (Árpád-ház korabeli) eredetéről tanúskodik. A falu évszázadokon keresztül megőrizte nevét: 1302-ben Sancta Cruce, villa Sancta Crucis, 1561-ben Kereszthur néven jelenik meg az oklevelekben. Az idők folyamán Csernakeresztúr lakossága egyre nőtt és gyarapodott. A XX. század elején bukovinai székelyeket telepítettek a faluba. Az 1910-es népszámlálás szerint a falunak 555 lakosa volt. Az 1992-es népszámlálás adatai szerint, Csernakeresztúr lakossága 1376-ra nőtt (61% magyar, 39% román anyanyelvű).

A falusi turizmus szinte a semmiből indult meg, éppen Péter Géza révén, aki jó érzékkel mérte fel hogy a mai munkanélküliséggel, alacsony bérekkel, minimál nyugdíjakkal terhelt országban megélhetési kiegészítést nyújthat a turizmus. A maguk módján, jó konyhával, őszinte emberi szóval, és vendégszeretettel pótolják azt, amit a komforthoz szokott világjárók más téren hiányolhatnak.
Aki itt jár, bizony alig talál kiépített úthálózatot, a szalagfalu több kilométeres utcája jobbára földutas. A világítás nélküli főutcán este sétálva olyan érzés keríti a látogatót hatalmába mintha időutazó lenne, de mindettől függetlenül az egésznek megvan a maga természetes, emberközeli bája.
Az esti vacsora súlyát a falu határában tábortűz melletti közös énekléssel próbáltuk csökkenteni.

Utunk második napja Vajdahunyadon kezdődött, a számunkra leginkább Hunyadiakhoz kötődő impozáns várban. A gótikus várkastélyt a XIII. században építették, de reneszánsz stílusban a későbbiekben bővült. 1870 körül Steindl Imre és Schulek Frigyes tervei alapján restaurálták.
Mátyás-loggia őrzi nagy királyunk nevét, aki lakott is a várban, de a lovagterem, várkápolna, a Kisasszonyok szobája is építészeti remek. Maga a várkastély, felületesen tekintve jó állapotban van, de a környékbeli ipari szennyeződés bizony befeketítette falait.
A belső tartalommal már nagyobb gond van, a kiállítási anyag, bútorzat hiányosnak mondható, kastély,- kortörténet leírása elég szegényes, a magyar történelmi múlt nagy szereplői pedig itt is kényszerűen beleolvadtak a nagy román nemzetállamba.
Azt hogy a román múzeumi hatóságok a magyar történelmi hatásokat és “kulturális, vállalkozói” új-román szándékokat láthatóan együtt akarták gyengíteni ill. erősíteni, olyan jelek is mutatták, mint Kahn és Oszama-bin-Laden, Lennon és Zidane viaszfiguráinak kiállítása és egy performance jellegűnek tűnő ál-egyházi szobor, amelyek méltán nyerhetnének a kulturális giccs világversenyen.

Az első szász város, Nagyszeben, már más léptéket jelentett.
2007-re, az EU kulturális fővárosa címet elnyert város lendületesen készül a látogatók fogadására, mindenhol építkeznek, felújítanak, átépítenek.
A VIII. századi erdélyi kancellárról, Brukenthal Sámuelről elnevezett Brukenthal palota, részben áldozatul esett a munkáknak, belső udvara kockakövekkel feltornyozott, két emelet lezárva, viszont így is impozáns a festmény kiállítás. Rubens, van Dyck, Tiziano (csodás festménye Loyolai Szent Ignácról), Dürer képei világviszonylatban is értékessé teszik a múzeumot.
A város másik ékessége az eredetileg katolikusnak épült, majd evangélikus püspöki székesegyház. A legértékesebb mű, Johannes Rosenau szász festő által 1445-ben készített falfreskó, Jézus keresztre feszítéséről.

Nagyszebent 1002-ben alapították, jelenlegi lakossága 155.000 fő, 94 %-a román. A város a 2007. évi ünnepségekre a szász értékek, hagyományok bemutatásával, újraélesztésével is készül, csak éppen a szászok hiányoznak hozzá. A mai 2 %-nyi német anyanyelvű lakosság többsége bizonyára már jól feloldódott a román nemzetben, a hajdani szászok leszármazottainak többsége pedig, kihasználva a Ceausescu rendszer pénzbegyűjtő céljait, kiváltotta magát a német államnál, még a romániai forradalom előtt.
Nagyszebent elhagyva, a főút melletti kisebb-nagyobb települések vonalán elhaladva, az Illyefalváig tartó 300 km-es távon, fájdalmas volt nézni hogyan ment tönkre a szász ősök értékteremtő munkája, a hajdani szocialista nemtörődömség, párosulva a mai pénzelvű
“new-deal”-el megtette hatását, porlik, mállik a több évszázados szász “alépítmény”.

A 2. és 3. napi szállásunk Illyefalván volt, amely Brassó és Sepsiszentgyörgy közötti mellékútvonalnál kb. 1000 lakosú, szinte csak magyarok lakta település.
Igazán impozáns, a szállásunknak helyt adó Keresztyén Oktatási Központ épületegyüttese. Kényelmes, saját fürdőszobás szobák, társalgó, sportpályák, konferencia terem, ebédlő szolgálja a vendégek kényelmét. Mindezt a református egyház építette 1991-ben, mindössze egy év alatt, svájci és holland egyházi támogatással. Illyefalva egyébként is például szolgál Erdélyben, olyan mintagazdaság rendszert építettek ki az egyház segítségével, ami biztos megélhetést jelent a helybéliek egy jó részének.
Területe ősidők óta lakott. Határában a Kerekvas nevű helyen bronzkori telep volt. A falut 1332-ben ”villa Helye” néven említik először. Lakói a sorozatos támadások ellen templomukat várszerűen erősítették meg. 1612-ben a szászok sikerrel ostromolták, ezután egy külső védőfalat is kapott.
Földrengések, tűzvészek pusztították a XVI .sz-tól mezővárosi rangot kapott települést. 1910-ben 1354 magyar lakosa volt, 1992-ben 996 lakosából 978 magyar, 17 román, 1 német volt.

A falunak áttételesen nógrádi kapcsolódása is van, hiszen az 1811-ben épített Séra-kúriában 1997-ben emlékszoba nyílt, ahol Jókai és Szabó Dezső mellett Mikszáth életútjával ismerkedhetünk meg. Mikszáthot és Jókait Illyefalva jelölte országgyűlési képviselőnek, emléküket tisztelettel őrzik, sőt az épület előtt íróink mellszobra is megtalálható. Maga a kiállítás gyakorlatilag a kastély nagyméretű padlástere.

Harmadik napunk Prázsmárban kezdődött, ahol a Világörökség részét képező, XIII. században, a német lovagrend uralma idején elkezdett, gótikus stílusban épített erődtemplomot tekintethettük meg. A templom belső várfala az első török támadások idején 1425-ben épült, amelyet a XVI. században még egy fallal megerősítettek. A kettős várfalba 272 tároló és lakóhelyiségből álló cellák kerültek, sőt alkalmi iskolát is kialakítottak a gyerekeknek az elhúzódó védekezés esetére. Így rendkívül impozáns a település polgárait óvó védrendszer kialakítása ill. ennek természetes kapcsolódása a templomhoz, de az is, milyen jó állapotban maradt mindez meg az utókornak.

Brassó, a szászok fővárosa, igazi nagyváros, az utcák sakktáblaszerű kialakítása, a városmagot védő falrendszer teljessége mind az ősök munkáját dicséri. A főtér, a Városháza épületével, a polgárházak, a város felett magasló hegyek természetes szépségükkel méltó keretet adnak mindehhez.
Az un. Fekete templom a város igazi ékessége, olyan “címeket” is kapott, mint a “legnagyobb templom Erdélyben”, a “legkeletibb gótikus templom Európában”. A német segítséggel nemrégen felújított, 1385-1477 között épült templom különlegessége a szőnyeggyűjtemény, a szőnyegeket a világot járt céhlegények és kereskedők adományozták a templomnak hosszú évtizedeken keresztül. Kiemelkedő a neogótikus oltár 1866-ból. Fényképezni a templomban tilos, így csak a külső képét örökíthettük meg, és Johannes Honterus szobrát, aki a XVI. közepén az evangélikus vallást az erdélyi szász polgárság között sikerrel terjeszttette.

Sepsiszentgyörgyöt kitérővel, a Pojánai hegyek érintésével értük el. A város felett kanyargó szerpentinről csodálatos a kilátás a 300.000 lakosú nagyvárosra.
A mondás szerint “Sepsiszentgyörgy a legkeletibb, Sopron a legnyugatibb magyar város, ami köztük van, az Magyarország”. A realitások elfeledéséhez még jobban hozzájárult az 1913-ban létrehozott Székely Nemzeti Múzeum megtekintése, Kós Károly legjobb stílusjegyeit hordozó épület és a hozzákapcsolódó tájházak a magyar kultúra, történelem, néprajz, sőt állat- és növényvilág megannyi anyagát, emlékét tartalmazták. Tartalmas tárlatvezetést kaptunk a helyi múzeulógustól.
A város másik nevezetessége a XIV-XV. századi, késő gótikus református vártemplom, amelyet magas várfal vesz körül. A kőajtó kerete Erdély egyik legszebb kora reneszánsz emléke.

Negyedik napra elhagytuk Szászföldet és északnak, Székelyföld felé vettük az irányt.
A Csík vidéke várt bennünket, benne Csiksomlyóval, a túra igazi céljával és természetesen Csíkrákossal, ahol két utolsó éjszakánkat töltöttük.
Csíkrákosi Cserekert fogadóban az elmaradhatatlan üdvözlő pálinka (ezúttal köményes) gyors elfogyasztása után, kisebb-nagyobb csoportokba osztódva újfent a falusi szállások keretében nyertünk elhelyezést. Ami a székelyföldi, belterületi útviszonyokat illeti, ebben nem találhattunk sem előnyős, sem hátrányos megkülönböztetést más vidékekkel szemben, viszont autóbuszunk szerencsésen megúszta tengelytörés nélkül a kötelező “transzferek” néhány száz méterét.
Csíkrákos, az Olt folyó melletti település, a Bogáti-szoros közelében 786 m tszf. magasságban, 11 km-re Csíkszeredától. 1992-ben lakóinak száma 1.164 fő volt, 6 kivételével magyarok.
A falu nyugati határában emelkedik a Rákosi-Hargita (1758 m). A Bogát- és a Csere-domb között a Kod-tető (845 m) szűkíti össze az Olt völgyét. Rákos északi határát, az országút mentén Sósmezőnek nevezik.

A Cserekert fogadóban elfogyasztott bőséges ebéd után kalandos nap várt ránk. A nyári melegben még mit sem sejtve érkeztünk Csiksomlyóra, hogy áhítatos látogatást tegyünk a kegytemplomban, megérintve a székelyek által szentként tisztelt Babba Mária szobrát.
A települést 1335-ben Sumlov néven említik először. Kegytemplomát 1442 és 1448 között ferencesek építették a korábbi templom helyén Hunyadi János marosszentannai győzelmének emlékére, a Sarlós Boldogasszony tiszteletére. 1530-ban és 1649-ben kápolnát építenek hozzá. A XVI-XVIII. században ellenséges hadak többször feldúlták. A súlyosan megrongált templomot 1802-ben le kellett bontani.
A mai kegytemplomot 1802 és 1824 között építették barokk stílusban, belső berendezése 72 évig tartott. Madonna-szobra a 16. századi fafaragó-művészet remeke, 1515 és 1520 között készülhetett, a korabeli Madonna-szobrok közül ez a legnagyobb.
Mindannyiunk számára élmény marad, ahogy az Ezer Székely Leány ünnepségre érkező székelyek csoportjából egy alkalmi férfikórus 10-12 tagja az egész templomot betöltő ércesen tiszta hanggal egyházi dalokat énekelt, majd pár perc szünet után, újabbakkal folytatta.
A Hármas-halomnál már tartott az Ezer Székely Leány ünnepség, néptáncegyüttesek fellépésével és lovas versennyel, amelynek tétje egyéves csikó és értékes nyereg volt.
Ez a rendezvény több évtizedes múltra tekint vissza. Az első találkozót 1931-ben szervezte meg Domokos Pál Páter kezdeményezésére, a Szociális Testvérek Társasága. Érték és nemzetmentő törekvésből nőtt ki ez a rendezvény, amely valójában népünk legsajátosabb értékeit megjelenítő néptánc, népdal, népzene és népviselet, szívet-lelket gyönyörködtető seregszemléje.
1990-ben a rendezvény – amely a kommunista diktatúra éveiben szünetelni kényszerült – újjáéledt. Bár a szervezést már nem tudták vállalni, de a hagyománynak megfelelően a Szociális Testvérek köszöntötték 1990-ben az első ünnepséget. Azóta minden év júliusának első hétvégéjén megtartják ezt a hagyományőrző rendezvényt.
A tikkasztó, párás meleget azonban röviddel ezután szürke felhők váltották, majd egyik percről a másikra a Hargita felett elborult, sőt jól kivehetően egy tornádó tölcsére is látható volt. Nem maradt más, mint a menekülés, ki a színpadnál, ki a technikai sátor alatt, ki a szabad mezőn óriási nylon “sátor” alatt (végig hangosan énekelve) dacolt az elemekkel. A hosszan szakadó eső, víz- és sártengerré változtatott mindent és minden reményünk elszállt hogy itt még valami örömteli is történjen.
Már nem a néptánc és egyéb bemutatók folytatásáról volt szó, hanem az este 9 órára tervezett új rock-opera, “A napba öltözött leány” ősbemutatótájának megtarthatóságáról. Amikor a technikusok, sőt a Koltay testvérek is lemondani látszottak mindenről, akkor az égiek megkönyörültek, a felhők lassan elvonultak és visszatért a remény.
A műsor egy órás csúszással kezdődött, bár az eső gyengébb intenzitással vissza-visszatért, de ez már inkább a nagyszámú, székelyruhás statiszta mozgását, és a lovasjelenetek biztonságát zavarta, a megedződött nézőket már kevésbé.
A tavalyi Koltay mű, a “Megfeszített” 150.000-200.000 ezres tömegéről sajnos ezúttal nem beszélhetünk, a nézők számát kb. 30 ezerre lehetett becsülni.
A 2006-ban Magyar Örökség Díjat kapott Kormorán zenei stílusának, érték- és érzelemvilágának kedvelőjeként nehéz semleges véleményt nyilvánítani, de úgy zeneileg, mint mondanivalójában igen jelentős mű született.
A rock-opera egy székely lány és családjának történetén keresztül szól hűségről, ármánykodásról, nemzetről, hazáról, Istenről, szeretetről, de vannak benne erőteljes utalások a múltból a máról, napjaink emberének.
A szereplőgárda impozáns volt: Miller Zoltán, Csengery Attila, Bodnár Vivien, Varga Klári, Varga Miklós, Vikidál Gyula, Makrai Pál, Kalapács József, és nem utolsósorban Pitti Katalin, továbbá a váci Fónay Márta Színtársulat, Magyarock Dalszinház, Kormorán zenészei és több mint 100 fő helyi statiszta.
Már igencsak az új napban jártunk, amikor a két himnusz közös eléneklése után a tömeg csendben és fegyelmezetten leindult a hegyről. De ekkor is látomásszerűen elkísért a mű látványeleme, a reflektorok által még megvilágított két kereszt teljes árnyképe megjelent a felhőmentes égen és a sötétségben így segítette a lejutást. Ez nem volt egyszerű, a vízmosások, a fel-feltorolódó tömeg, a mellettünk elhaladó lovasok miatt egy óra alatt jutottunk le a templomig.

Ötödik napunk első látnivalója szinte helyben volt, a csíkrákosi-göröcsfalvi, XIII. századi katolikus, banderiális jellegű erőd-templom, amelynek különlegességei a torony zodiákus falfestményei.
Székelyföld történelmének tragikus eseményének állít emléket a Madéfalva központjában található, 1905-ben emelt emlékoszlop. 1764-ban 200 székelyt mészároltak le a császári katonák, miután ők ellenálltak a besorozásnak és elvezénylésnek.
Csikszeredán, a Makovecz Imre által tervezett katolikus templomot csak rövid időre láttuk, sajnos a zsögödi Nagy Imre festő kiállítását meg ennyire sem, a teljes átalakítás miatt zárva találtuk.
Talán az egész utazás legszebb földrajzi adottságú vidékén a Gyimesekben haladtunk tovább. Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok érintésével jutottunk el Gyimesbükkre, a hajdani történelmi Magyarország határához.
A falu határában, Deáky András tanár által üzemeltetett étteremben helyi specialitásokat kaptunk ebédre (köménypálinka, csorbaleves, borjúpörkölt túróspuliszkával, csigatésztával) Deáky András elkalauzolt egy egykori vámház épületéhez (amelyet megvásárolt és elkezdett felújítani), és a mellette lévő határkőhöz. Innen lépcsősor visz fel az un. Rákóczi várhoz (bár ez Bethlen idején épült) onnan teljes panorámájában csodálhattuk meg a völgyet, a Tatros-folyót (amely 2005-ben tengerként viselkedett) és a környező hegyeket. Többszáz kilométer buszozás után juthattunk el ide, és talán itt tudatosult mindenkiben hogy a történelmi viharainkban elveszett, elkótyavetélt, elorozott (kinek mi tetszik) országrészek mekkora értéket és hátteret nyújtottak, és mi az, amit ma mindebből hiányolunk.
Ehhez még hozzáadott Deáky András is, aki a közös összefogásról beszélt, egy nemzetről, hazáról, és a másképp értelmezőkről, így nem csoda, ha spontán beszéde végén kevés szem maradt szárazon.
A Csíkszentdomokosig vezető úton mindenkinek volt módja mindezekről elgondolkozni.
Ebben a faluban, erdélyi utunk zárásaként egy újabb székely óriás, Márton Áron katolikus püspök emlékének adózhattunk. Márton Áron 1944-ben az erdélyi zsidóság kiirtása, majd 1946-ban a magyarokkal szembeni diszkrimináció ellen is felemelte a szavát, emiatt 17 évi börtönre ítélték. Sohasem alkudott meg a hatalommal, a székelyek mélyen tisztelik őt ezért. Szervátiusz Tibor szobrai és emléktáblája szülőházán, őrzik emlékét.
A 6. napon a több mint 600 km-es hazautazást Székelyudvarhelyen, Farkaslakán és Korondon rövid látogatásra még megszakítottuk. Székelyudvarhelyen, túránk idegenvezetője György Ignác, az Erdélyi Kárpát Egyesület túravezetője mindenkinek átadta a márciusi Székely Nagygyűlés emléklapját, rajta rovásírással is: Autonómiát Székelyföldnek, Szabadságot a székelyeknek!

A Budapestig tartó úton gyorsan haladtak a kilométerek.
Gondolatban válogathattunk, mely költőnk sorai köthetők jobban ehhez a hat napos erdélyországi utazáshoz?

Wass Albert: Erdély c. verse

Valahol van egy furcsa ország,
Bérce templom, völgye szentéj,
Bánatország ez az ország,
Neve: Erdély.
Ady Endre: Magyar jakobinus dala
Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?

Reményik Sándor: Templom és iskola c.műve
Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Vagy mindhárom?

Nagy László – www.agt.bme.hu/balassi

A szerző írásai Az Útikalauzban

Nagy László: Budva – avagy autóval a kecskecsapáson át – Montenegró, Bosznia-Hercegovina – 2007

Nagy László: Erdélyországi utazás – 2006

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet E-mail: szerkesztoutikalauz.hu