Paulini Ildikó: Rövid kalandozás a Kis-Fátrában – Szlovákia – 2011
Kellemes olvasmány egy, Szlovákia szép tájain tett kirándulásról, sok hasznos információval és nagyon szép fotókkal
Facskó, Csicsmány, Facskói-nyereg, Klak, Frivalnádas, Rajecfürdő, Sztrecsnó, Terhely, Vrátna, Snilovské-nyereg, Chleb, Nagy-Kriván, Zsolna, Budatin, Bajmóc
Kislánykoromban nagyapám mesélte, hogy egy régi monda szerint a családom egykoron a Felvidéken, Facskó településen élt (lánykori nevem is ez), és Mária Terézia telepítette át őket az Alföldre, ahová tutajon érkeztek. Hogy ez igaz-e vagy sem, örök rejtély marad, azonban immáron felnőtt fejjel elhatároztam, hogy meglátogatom azt a helyet, melyhez a családom így vagy úgy, de kötődik.
Szlovákiai Útikalauz nagyobb térképen való megjelenítése
Sokat kutakodtam az interneten, de a településről túl sok információt nem sikerült találnom, az azonban kiderült, hogy Facskó (Fackov) létezik, Zsolna és Trencsén megye határán a Kis-Fátra szélén fekszik és mindössze 300 km-re található Budapesttől.
Természetesen nem szerettem volna megfelelő információk híján útra kelni, ezért felkerestük a Szlovák Idegenforgalmi Hivatal budapesti irodáját, ahol tájékoztattak, hogy a hivatal már nem létezik, de az ottmaradt néhány kiadványból válogathattunk. Túl sok mindent nem találtunk, ezért a szemközti könyvesboltban próbálkoztunk tovább, ahol bőven volt választék Szlovákia útikönyvekből. Mivel Farkas Zoltán és Sós Judit Erdély című könyvét korábban kiemelkedően jónak találtam, ezért megvettem a Szlovákiáról szóló művüket is és nem csalódtam, ez a könyv egyszerűen telitalálat.
Ilyen előzmények után nyaralásunk utolsó programjaként egy szerdai reggelen útnak is indultunk férjemmel kettesben. Parassapusztánál léptünk be Szlovákiába és Zólyom érintésével néhány óra múlva meg is érkeztünk. (A biztonság kedvéért a határon vásároltunk autópályamatricát, de hogy volt-e értelme, azt nem tudom; csak autóutat vettünk igénybe, állítólag arra is kell a matrica, de sehol sem jelölték. A 7 napos ára valamivel több, mint 2000,- Ft volt.)
Kora délután érkeztünk a Kis-Fátra széléhez, és nagyot dobbant a szívem
, mikor megláttam a Facskó települést jelző táblát. A falu turistaszemmel nem minősül komoly látványosságnak, a bennem lévő emelkedett érzés pedig más lapra tartozik. A környezete viszont nagyon szép, 7-900 méter magas hegyek övezik és a Szent Miklósnak szentelt, 1761-ben épült katolikus temploma is megér egy rövidke látogatást. A belső boldogság mellett persze objektíven konstatáltam, hogy a település egészen átlagos, ahogy az internetről megtudtam, főleg télen látogatják, mert több sípálya is van a közelben. Így egy hosszabb séta után már hajlottam volna arra, hogy álljunk tovább, amikor a templom kertjében egy sírra lettem figyelmes, melyen a következő felirat állt: „Itt nyugszik Istenben boldogult Anderlik Alajos nyug. Facskói plébános – szül. 1825. évben megh. 1894. évi szept. 13. – Béke hamvaira.” Ezt olvasva ismét öröm lett úrrá rajtam, hiszen kézzel fogható bizonyítékot találtam arra, hogy itt 100 éve még bizony magyarok éltek (nem mintha ez kétséges lett volna, de a tapasztalt dolgok mégiscsak mások, mint a tanultak).
Facskó 536 méteres tengerszint feletti magasságban fekszik, a központból több szép túrát is lehet tenni a Kis-Fátrába, a 785 méteres Sibenicná-hegy például egy órás gyaloglással közelíthető meg, a környék legmagasabb pontja, az 1353 méteres Klak pedig 3 órányi túrára fekszik innen.
Ezután a néhány kilométerre fekvő Csicsmány (Cicmany) településre utaztunk, mely különleges építészetéről híres. A község számos faházát fehér színű, sűrű geometrikus minták díszítik, melyek az egész falut különleges hangulatúvá varázsolják. A központban álló múzeumban megtekinthető egy néprajzi kiállítás, a közeli turistairodában pedig számos szuvenír és hasznos térképek vásárolhatók. Útikönyvünk szerint a község lakói hajdan a törökök elől elmenekült bolgárok leszármazottai, akik ma már ugyan teljesen szlovákok, azonban hűen őrzik a balkáni kultúra nyomait. Ezzel szemben egy, a települést bemutató helyi prospektus Csicsmányt tipikus ószlovák falunak nevezi („typischer altslowakischer Dorf”)…
Mivel itt lényegesen pezsgőbb életet tapasztaltunk, mint Facskóban, ezért itt szálltunk meg egy tradicionális faházban kialakított panzióban, melynek éttermében finom estebédet költöttünk el. A szállás 18 EUR/fő/éj volt, a finom reggeliért 3,5 EUR-t kellett fizetni; a szobával teljesen meg voltunk elégedve, modernül berendezett csinos fürdőszobás kedves kis helyiséget kaptunk. A panzió egyik oldaláról a közeli csaknem 1000 méter magas Javorina (vagy Javorna) hegyre lehet látni (melyen télen sípálya üzemel), másik oldala szintén hegyekre néz, igazán kellemes hely a kikapcsolódásra.
Csicsmány
Néprajzi múzeum
Csicsmány központja
A szoba elfoglalása után egy rövidebb autós túrára indultunk, a (64-es) főúton hamarosan elértük a Zsolna és Trencsén megye határán, 792 méteres magasságban lévő Facskói-nyerget (Fackovske sedlo), mely nyáron eléggé kihalt, itt is inkább télen zajlik az élet; a Klak innen közelíthető meg a legegyszerűbben (kb. kétórányi túrázással kell számolni).
Facskói nyereg, háttérben a Klak
Csicsmányba visszatérve, attól nyugatra vettük az irányt és rövid kirándulást tettünk a gyönyörű hegyekkel övezett néptelen úton, ahonnan Csicsmányra is szép kilátás nyílik.
Másnap reggel a főúton északi irányba indultunk. Elsőként a közeli Frivalnádason (Rajecká Lesná) álltunk meg, hogy láthassuk a Szlovák Betlehemet (Slovensky Betlehem), melyet egy helyi fafaragó készített. Az építményen Szlovákia fontosabb látnivalói is helyet kaptak (pl. a bajmóci vár) és az egész „makett” mozgásban van, a hívek templomba sietnek, a pásztorok hódolnak a jászol előtt, de a felvidéki élet mindennapi cselekményei (pl. favágás, kovácsműhely) is megjelennek a mozgó figurák által. A belépés ingyenes, az épület közelében finom ízesített ostyát lehet vásárolni.
Szlovák Betlehem
Ezt követően ismét útra keltünk, elhaladtunk Rajecfürdő (Rajecké Teplice) mellett, mely Szlovákia egyik legkedveltebb fürdőközpontja. Célpontunk Sztrecsnó (Strecno) volt, ahol a Vág fölé magasodó gyönyörű várat kerestük meg. A várhoz vezető út mellett a kompkikötő közelében egy piros gyalogoshíd vezet át a Vág túloldalára, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik a várra és a folyóra. Innen a vár tövébe autóztunk (fizetős parkoló üzemel), és egy kisebb kaptató után a vár bejáratához érkeztünk, melyet csak idegenvezetővel lehet megnézni, belépődíj 3 EUR, fotójegy 1 EUR. A várat még Csák Máté építette, de lakója volt például Wesselényi Ferenc és hitvese Bosnyák Zsófia is. A legenda szerint Wesselényi Ferenc keveset tartózkodott otthon, s egy idő után elhidegült asszonyától, aki a kézimunkázásba és az imádságba menekült, majd egy napon összeesett, belehalt a szomorúságba. Teste csodálatos módon balzsamozás nélkül is épen maradt, a vágtapolcai (Teplicka nad Vahom) templom oldalkápolnájában fekszik.
Sztrecsnó vára a gyaloghídról
Kilátás a várból
A sztrecsnói várban, pontosabban várromban egy egyszerű régészeti kiállítás tekinthető meg, nem is értettük, hogy miért kötelező az idegenvezetés. Ha rajtunk múlott volna, 20-25 perc alatt sikerült volna bejárni és minden látnivalót gondosan megvizsgálni, ehhez képest az idegenvezető annyit magyarázott (szlovákul), hogy a látogatás 70 percig tartott, hogy mit lehet egy romról ennyit beszélni, nem tudom. A program hosszúsága azonban nem csak az idegenvezetőn múlott, kb. a vezetés felénél a kápolnába érve egy kis „közjátékkal” kedveskedett nekünk egy énekes fiatalember gitáros kollégája kíséretében. Hogy ebben mi a groteszk? Hm, Csák Máté egykori várában, abban a kápolnában, ahol Bosnyák Zsófia naphosszat fohászkodott az Istenhez, 2011-ben egy szlovák énekes az O sole mio-t, majd egy pattogó szlovák dalt ad elő egy csapat lelkesen tapsoló turistának. Ízlések és pofonok…
A másik sokkoló élmény pedig végképp nem illett a képbe: az idegenvezetés végén a kapuban két tehetséges ifjú színésznő nagyon vicces, főleg gyerekeknek szóló ismeretterjesztő előadást tartott a fogszuvasodásról és a fogak ápolásáról. A színészi alakítás egyébként remek volt, a vicceken mindenki nagyon jókat nevetett (mi ugyan a nagy részét nem értettük), azonban nem tudtuk hova tenni ezt az előadást egy ódon vár falai között.
Sztrecsnóból Terhely (Terchová) felé indultunk, mely a Kis-Fátra egyik turisztikai központja, tőle pár kilométerre található a Chata Vrátna, ahonnan felvonóval jutottunk fel az 1520 méter magasan lévő Snilovské-nyeregbe (Snilovské sedlo). A 6 személyes kabinok folyamatosan járnak (a menettérti jegy ára 9.5 EUR/fő), igazán kényelmesek és a menetidő sem vészes (kb. 6-7 perc).
A nyeregből két irányba lehet továbbmenni, balra az 1647 méteres Chleb-csúcs, jobbra az 1709 méteres Nagy-Kriván (Velky Krivan) csúcs hódítható meg kb. 30-40 perces „sétát” követően. Naná, hogy a magasabbat választottuk, ahonnan káprázatos kilátás nyílik a kis Kis-Fátra csúcsaira. A hegycsúcson tartottunk egy rövid pihenőt, majd unszolásomra elindultunk a felvonó felé, ugyanis gyanúsan elfogytak körülöttünk az emberek. Mint utóbb kiderült, a lanovka hétköznap 17:00-ig üzemel, a kabinokat a lenti állomáson ekkor kezdik el lecsatolni, így negyed 6 után az utolsó kabinok egyikébe sikerült beugrani. Szerencsénk volt, ha ez nem sikerül, akkor bő egy órás túrával juthattunk volna le a Chata Vrátnáig, ami nekünk, térdfájósoknak brutális fájdalmakkal járhatott volna.
Snilovské nyereg
Kilátás a Nagy-Krivánról
Bal oldalon a Chleb
A sikeres leérkezést követően vetettünk egy pillantást a Terhely határában fekvő Juraj Jánosik legendás tót betyár emlékművére, majd Zsolnába autóztunk.
Zsolnában (Zilina) a főteret néztük meg, ahol a régi szép Szent Pál templom áll, a tér másik oldalán található Tescoban pedig vásároltunk egy-két apróságot. Kicsit tovább sétálva rátaláltunk a plébániatemplomra, az alatta fekvő téren pedig Cirill és Metód szobra csodálható meg. Jóllehet, már erősen esteledett, nem hagyhattuk ki Budatin várát, melyet az autós felüljárók miatt nem egyszerű elsőre megtalálni, kénytelenek voltunk elővenni a GPS-t. A reneszánsz stílusú vár kissé romos állapotban van, és látogatásunkkor már be volt zárva (drótos tótok remekei vannak odabent kiállítva, szívesen megnéztem volna a drótból készült különféle tárgyakat), így csak a parkban tettünk egy kis esti sétát, majd visszatértünk Csicsmányba.
Zsolna főtere
Budatin vára
A következő nap reggelén hazafelé indultunk, ám a híres vár kedvéért megálltunk Bajmócon (Bojnice). Az épület története a 12. századig nyúlik vissza, a mohácsi vész után a Thurzók kezébe került, jelenlegi kinézete Pálffy János nevéhez fűződik. A gróf 1909-ben hunyt el, végrendeletében meghagyta, hogy a kastélyt nyissák meg a nyilvánosság előtt. A vár mellett több nagy fizetős parkoló is van, innen kisebb séta a vár bejárata, a közelben egy népszerű fürdő, állatkert és egy dinópark is található; árusok tömege és vásári komédiások segítenek elütni az időt. A várat itt is szlovákul beszélő idegenvezetővel lehet bejárni, azonban a pénztárnál kapható német ill. angol nyelvű tájékoztató. A vezetés időtartama 70 perc, ám itt nincs mellébeszélés, számtalan látnivalóban gyönyörködhetünk. A kastély belső kialakítása és a berendezési tárgyak többsége tiroli gótikus stílusú, de sok egyéb irányzat is megjelenik. A kiállítás egyik legfontosabb látnivalója a bajmóci oltár, melyet a quattrocentóban készített egy firenzei mester, de különösen szép az Aranyszalon, a Kék szoba tapétáján pedig a magyar történelem kiemelkedő alakjai láthatók. A vezetés végén a kastély alatti kriptában megnézhető Pálffy gróf szarkofágja.
Bajmóc vára
 |  |
| Az Aranyszoba | A Kékszoba |
Ez a három napos kirándulás meggyőzött arról, hogy Szlovákia nem csak a Szepességből, Duna mentéből és a Tátrából áll, hiszen alig van olyan szeglete, mely ne tartalmazna valamilyen látnivalót. A Kis-Fátra nem annyira ismert a magyarok körében, pedig igazán figyelemre méltó látványosság, melyre érdemes rászánni legalább egy hétvégét.
Paulini Ildikó
Paulini Ildikó írásai az Útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés