Pintér András: Beregszásztól Csetfalváig – egy hét Kárpátalján – Ukrajna – 2009

Részletes beszámoló szép képekkel egy autóbuszos körúton felkeresett helyek – Munkács, Ungvár, Visk,  Vereckei-hágó, Huszt és mások – látnivalóiról.

45 fős csoportunkkal  külön busszal, idegenvezetővel  indultunk a nevezetes történelmi emlékhelyek, templomok megtekintésére, kiegészítve a magyar oldalon fekvő nevezetességekkel…
A leírásban – bár hivatalosan 1 órával későbbre kellene állítani az órákat – minden időadat magyar idő szerinti.

1. nap, július 21., kedd
Indulás 7,20-kor a Szegedről.
Útvonal: Hódmezővásárhely – Orosháza – Békéscsaba – Berettyóújfalu – Debrecen érintésével Nyírbátorig vezetett. Itt először megnéztük a minorita templomot. Érdekessége, hogy nincs tornya, a templom mellett áll egy alacsony, fából készült  harangláb. A templom belsőben öt hatalmas oltár van. Legnevezetesebb az un. Kurucsai oltár, amely Jézus szenvedéstörténetét mutatja be. Az oltárok tovább: Pócsi oltár, Piéta oltár (egybe faragott), a Szent Anna oltár és a főoltár a szentélyben. Valamennyit felvidéki mesterek faragták és készítették fából. A templom mellett áll Báthory István szobra. Utána a református templom megtekintése következett. Az 1488-1511 között épült templom világelső a hálózatboltozatú templomok sorában (Pontosan: „kétszer hornyolt,  szarvasbordás, csillagrácsos, hálóboltozatú” a helyi kísérő megfogalmazása szerint). Egyébként 43 méter hosszú, 11,3 méter széles, 20 méter magas, a szegedi alsóvárosi templom „párja”, hasonló stílusú és a mesterek is ugyanazok. A szószék 1767-ből való. Szentségtartó a katolikus időszakból maradt fenn. A keleti oldalon Ecsédi Báthori István vajda, hadvezér töredékes síremléke látható, mellette egy későbbi Báthori emlékköve fekszik.

A határátkelés magyar oldalon Beregsurányon, 16,15-16,45 között, ukrán oldalon  Luzsanka-n 16,50-18,00 között volt. Az ukrán oldalon ki kellett tölteni egy „kilépő cédulát” személyi adatokkal, hova, milyen céllal utazunk, 2 példányban. A másik példányt visszautazásig meg kellett őrizni az útlevélben.
Rövidesen megérkeztünk Beregszászra. Itt csak a pénzváltást intéztük. 1 hrivnya (H) 26,31 Ft-ot ért. Egy kis séta a környéken: a  katolikus templomban egy énekkari hangverseny volt, a templom előtt egy Szent István szobor áll (a képe jobbról), a téren pedig egy fehér színű Mária szobor látható.
Idő hiányában a műveletek befejezése után továbbindultunk  Munkács városán át szálláshelyünkre Szinyákra, régi magyar nevén Kékesfüredre. Este fél kilenc körül érkeztünk a lelkigyakorlatos házba, szálláshelyünkre. Viszontagságos volt  a csomagok cipelése, ugyanis az autóbusz csak egy kis lakóházas részig tudott felmenni. Onnan körülbelül 300 métert gyalog kellett megtenni a  bőröndökkel, csomagokkal egy elhanyagolt kavicsos, törmelékes úton, ráadásul az eső is eleredt. Az utolsó, emelkedős szakaszon a nővér személykocsival felvitte a nehéz csomagokat, így megkönnyebbültünk. Ezt a szakaszt az ottlétünk alatt minden nap megtettük. Érkezés után este 9-kor vacsoráztunk az ebédlőben. Jól esett a felszolgált egyszerű vacsora a fárasztó út után.

2. nap, július 23., szerda
Fél 7-kor keltünk minden nap, 8 órakor reggeli,általában felvágott, sajt, vaj, málnaíz, tea. Uzsonnacsomagot, szendvicset is kaptunk. Végül 9-kor indultunk lentről a busszal mai úti célunk, Verecke felé.
Első megállásunk 9,20-kor Szolyva községben volt. Itt megnéztük a „Málenkij robot” emlékhelyet. Itt állítottak emléket azoknak az 1944-ben elhurcolt magyar és német áldozatoknak, akiket a környékbeli községekből internáltak. Ez egy félkör alakban siratófal szerűen felállított márványtábla sor az áldozatok neveivel, középen egy kereszttel, koszorúkkal. Itt. Szolyván volt az a gyűjtőtábor, ahonnan a gulágokba vitték a rabokat. Emlékükre az egyik táblát mi is megkoszorúztuk. Az emlékhelyen egy kis kápolna is áll, szintén emlékekkel, fotókkal emlékeztetve.

A malenkij robotra hurcoltak emlékhelye Szolyván

A következő állomásunk Poljana volt, itt fél órát tartózkodtunk. A nevezetes borvízforrás be volt rácsozva, nem is folyt. A közeli szálloda („resztoran”) előterében folyt egy kifolyóból a borvíz, abból ittunk és vételeztünk  pet palackokba az útitársakkal.
Tovább utazva még megálltunk Vezérszállás közelében, a Latorca part melletti hegyoldalban a II. világháborús Árpád-vonal megmaradt  beton erődítményét néztük meg (jobbról egy darabja). A közelben volt még egy I. világháborús temetői emlékhely, kereszt, amelyet szintén megkoszorúztunk. Kb. 40 perc tartózkodás után indultunk tovább a Vereckei hágóhoz.
A történelmi emlékhelyre 12,30-kor értünk. A busszal elég magasra feljutottunk. A parkoló mellett egy „ellen-emléktábla” áll, az ukránok állították a II. világháborúval kapcsolatban  Hátrébb pedig egy havasi kürtöt fújó pásztor szobor, egy báránnyal. Szintén ukrán, vagy orosz alkotás.
A parkolóból gyalog indultunk a 841 méter magasan álló emlékműhöz, amelyet 2008-ban avattak. Most teljesen helyreállították. Korábban megrongálták, festékkel szórták a szélsőségesek. Az emlékmű kápolna alakú, a hét honfoglaló törzset jelképező hét kőtömbből áll. Alatta középen gránit oltárkő áll, ez a vérszerződéshez használt kelyhet jelképezi.(jobbról)
Felirat nincs a rongálások megelőzésére. Matl Péter munkácsi szobrász alkotása. Ottlétünk alatt más magyar csoportok, egyéni látogatók is megfordultak az emlékműnél, igazi zarándokhely.
Csoportunk  megkoszorúzta az emlékművet, majd a magunkkal hozott szendvicsből ebédeltünk. Készült egy csoportkép is az emlékmű előtt. Maradt még időnk egy kis pihenésre, napozásra is a természet lágy ölén, gyönyörű panoráma vett körül bennünket.
14,45-kor indultunk vissza a parkolóhoz. Szép rózsaszínű virágtenger övezte az út mellékét más vadvirágokkal együtt. 15 órakor indult vissza a busz, 16,15-kor értünk a következő helyszínre.  Beregvár határában (a tájékoztató füzet szerint Beregszentmiklóson) található az a  vadászkastély, amelyből szívszanatóriumot alakítottak ki. Ezt néztük meg. Feri bácsi, a kísérőnk sokat alkudott a kísérővel, míg megegyeztek egy összegben. A palotát Schönborn Ferenc építtette 1890-ben egy 19 hektáros angolpark közepén, odatelepített dísznövényekkel, sétányokkal.

A beregvári – vagy beregszentmiklósi – kastély

A kastély csillagászati egységek alapján készült:365 ablaka, 52 szobája, 12 bejárata van. Bejártuk a parkot is. Egy mesterséges tó is található, ennek körvonalai eredetileg az Osztrák-Magyar Monarchia területének körvonalrajzát követte. A közelben van egy „szépítő forrás” , aki ott háromszor megmossa arcát, széppé varázsolódik a monda szerint. Mi mindenesetre próbálkoztunk… Az egyik részen emléktárgy árusok is voltak, néhányan vásároltak is a kirakott árukból.
17,45-kor indulás a busszal Szinyákra.18,10-kor meg s érkeztünk. Az emelkedőn megtettük a szokásos utunkat a szállásig.

3. nap, július 23., csütörtök
Reggel 8,50-kor indultunk a busszal a városnéző programokra. 9,30-kor érkeztünk meg Munkácsra. Ez a legközelebbi város egyébként.A főutcán egy Munkácsy szobor mellett haladtunk el, amíg a Munkácsy Mihály művészeti szakiskolához értünk. Cirill betűs feliratú tábla jelzi a falon a bejárat mellett. Bent az aulában egy fehér színű szobor áll a festőről és az igazgatói szoba asztalán is egy kis szobra díszeleg. Az aula falain a diákok festményei és néhány Munkácsy reprodukció függ. Körülnéztünk a termekben, majd indultunk következő úti célunkhoz. A főutcán át mentünk a püspöki székesegyház (Szent Márton templom) melletti Szent József kápolnához. A kápolna körülbelül 800 éves, a korábbi templom szentélye. A templomot hol katolikus, hol a református egyház birtokolta. Később külön református templom épült és maradt a katolikus templom. Most újítják fel, de be tudtunk menni a belső teret megnézni és néhány fényképet készíteni.

A templomlátogatás után egy körsétát tettünk még a főutcán. Fényképeztük a szépen felújított házakat, a Városháza épületét, a festő lakóházának helyén álló épületen az emléktáblát, Cirill és Metód szobrát.

A Városháza épülete Munkácson

Emléktáblák a Munkácsy szülőháza helyén álló épület falán

Megvártuk a buszt, amely kicsit körülményesen tudott beállni a nagy forgalomban.11,50-kor indultunk tovább. Kb. 1 órai út után megérkeztünk Ungvár külvárosába. Itt van egy magyarországi nővér által felügyelt magyar kollégium, eléggé lepusztult környezetben, de egy szépen újjá épített palotában. Itt fogyasztottuk el uzsonnánkat a kollégium ebédlőjében.. Utána a nővér a szépen berendezett kápolnában előadást tartott a kollégium létrejöttéről, működéséről, érdekesen színezve  a helyi sajátosságokkal, mentalitással. Még az emeletre is felvitt bennünket, bemutatta a szobákat is az 50 fős, koedukáltan működő kollégiumban. Indulás után még megálltunk szintén a külvárosban egy magyar – jelképes – katonai temetőnél fél órát (14,00-14,30-ig). A tömegsír pár méterrel arrébb, az erdő alatt van, itt egy sor fakereszt látható magyar feliratokkal. Ezután tovább indultunk, a belvárost megcélozva.Megnéztük és megkoszorúztuk a parkban a Petőfi szobrot, elszavalva a Nemzeti dal első  versszakát.

Utána indultunk a parkon, főtéren, bevásárló utcán át a görög katolikus püspöki nagytemplomhoz. Itt körülbelül 3 percet tartózkodtunk Kísérőnk ismertette a történetét.Lefényképeztük a hatalmas ikonosztázt, oltárokat, szószéket. Romzsa Tódor vértanú püspök oltáránál is megemlékeztünk.
A templom megtekintése után (35 fok árnyékban)  tovább indultunk  a jó állapotú  várhoz, néprajzi múzeumhoz.

Az ungvári görög katolikus püspöki nagytemplom ikonosztáza

Az ungvári vár falának részlete

Visszaútban még sétáltunk a városban, a főtéren fényképezés, az ajándékboltokban nézelődtünk.  Este 7-re érkeztünk a szállásra. A szokásos gyalogutat (15 perc) már megszoktuk.

4. nap, július 24., péntek
Ma is reggel 9-kor indultunk, Perecsényen át Nevicke várát kerestük meg11-től 12,30-ig. A busz elég magasra fel tudott jönni, onnan már csak körülbelül 150 méter gyaloglás volt a célig. A vár alatt egy táblán 6 oldalas magyar nyelvű tájékoztató függött, ezt olvasta fel egy útitársunk.  Ezután egy hosszú, épített falépcsőn mindannyian felmentünk és sétáltunk a régi, jó állapotban helyreállított  várfalak között. A magas torony viszont betonnal le volt zárva, nem lehetett felmenni. Láttuk, hogy fiatalok dolgoznak a falak között. Ők állagmegőrzésre vállalkoztak társadalmi munkában.

Nevicke vára

Körülbelül 14 órakor indultunk tovább. Egy élelmiszerboltnál még megálltunk, volt igény a vásárlásra. Újra Perecsény, majd tovább északra. Csontos falunál megálltunk, ahol a középkori görög katolikus fatemplom áll. Kísérőnk  hívta a pópát, aki negyedóra múlva meg is jelent. A külső fényképezés után bemehettünk a templomba. Nők csak kendővel, sapkával fejüket takarva mehettek be! A pópa  bemutatta a templom „kincseit” az ikonokat, köztük néhány ereklye számba menő ritkaságot. 16,50-re értünk az Uzsoki hágóra. Itt egy magaslatot találtunk, nem szép látvánnyal. Néhány faház („koliba”), a lviv-i (régebben:lvovi) megyehatár (katonai őrizettel, sorompóval!!!). Így aztán néhány perc múlva indultunk vissza, még 5 perc fotózásra megálltunk egy alkalmas helyen, ahol szép hegyek, völgyek, kis település  adott jó fotótémát.

Az Uzsoki-hágó

Indulás tovább 17,10-től. Egy kis eltévelyedés volt a busszal, mert jóval hosszabban jöttünk, Munkácson át, mint odafelé. Este 8-ra érkeztünk – kissé megkésve – a szállásra.

 5. nap, július 25., szombat
Ma fél 7-kor keltünk, hogy a becsomagolásra, egy kis reggeli sétára is jusson  idő. A csomagok lecipelése most is gondot okozott  a  kavicsos úton (ismét gyengén esett az eső is) Kilenc órakor indult a busz Munkácsra. A várhoz közel parkoltunk. Egy körülbelül 200 méter hosszú, emelkedő úton jutottunk a  várkapuig.Kísérőnk  befizette a csoportos belépőt, majd  egy órás  vezetéssel bemutatta a nevezetességeket.
Mind a bejárat, mind az alsó és a felső várudvar szépen helyre van állítva. Már az alsó udvaron is áll egy fali Petőfi dombormű magyar felirattal. A felső várudvari átjárónál egy sötétbarnára festett „totemoszlop” áll.Átlépve a felső udvarra, egy hatalmas, vízimalom lapátkerékhez hasonló taposókerekes kút látható, a belseje kivilágítva, látszik, milyen mély az egykori védők ivóvíz ellátója. Feljebb egy teljes alakos Petőfi szobor áll. Ezt megkoszorúztuk, a Nemzeti dal első  versszakának elmondásával. Néhány méterrel odébb Zrínyi Ilona és Mátyás király domborműve  függ egy falon, amelyre szalagot kötöttünk. Az udvaron áll még a középkori litván fejedelem, Korjatovics Tódor egész alakos szobra is. A várban történelmi tájmúzeum is működik, Petőfi emlékszoba is található. Egy kijárón kijutottunk a szabadba, ahol a várfal mellett újra áll a turulos oszlop emlékmű. Zrínyi Ilona szobra is látható a gyermek Rákóczival. Szép kilátás nyílik onnan a városra.

A munkácsi vár bejárata

A munkácsi vár alsó udvara

Egy kis szabad program is volt. Ez alatt lehetett vásárolgatni az árusoktól (magyarul is beszéltek, volt magyar nyelvű leírás a várról és Kárpátaljáról (350, illetve 700 Ft-ért adták az egyik helyen).
12,30-kor indultunk a következő állomásunkra, Izára.  Iza falu a kosárfonásáról híres, az utcákon, a kapualjakban és a belső udvarokban árulják a kosarakat és a vesszőből font és egyéb emléktárgyakat. Pár fényképet készítettünk, néhányan vásároltak is a kínálatból. 14 órától 15 óráig bőven volt idő a nézelődésre, majd indulás Husztra. Itt 15,25-től 17,45-ig tartózkodtunk. A várromhoz  elég hosszú és kaptatós kavicsos út  vezet, a buszparkolótól körülbelül 40 percnyi volt az odaút, 2 pihenővel. A várromból végül alig lehetett már valamit látni, mindent benőtt a burjánzó növényzet. Fényképeken azért megörökítettük a „bús düledékeket” (jobbról). Csoportkép is készült a nagy kereszt mellett, ahol közösen elszavaltuk Kölcsey versét Husztról. Áll még a torony is, de egy keskeny, veszélyes ösvény vezet oda, csak páran vállalkoztak a megközelítésére. A kereszt mellől, illetve onnan néhány méterrel szép kilátás nyílik a városra, egy Tisza kanyar is látható távolabb.
A lejövet 30 percet vett igénybe. Néhányan nem vállalkoztak a vártúrára, ők városnézésen voltak, megnézték a református és a katolikus templomot. Kiderült, hogy másnap  búcsú lesz a Szent Anna templomban, be is terveztük a másnapi programba.
Indulás 17,45-kor,18,10-kor érkeztünk Viskre a fogadó bizottsághoz. A 45 főt tán 6 helyre osztották be. Mi szerencsések voltunk, heten éppen a fogadás helyén álló szép panzióba kerültünk. A busz is a ház melletti kis utcában parkolt, nem kellett gyalogolnunk a szálláshelyre. Erika  nagyon kedves háziasszony, finom vacsorával fogadott bennünket Az udvaron egy hangulatos pihenő kert, hintával és paddal, az udvaron egy zárt épületben baromfiól, pulykákkal és csirkékkel, egy disznó is röfögött egy fal mögött. Mindenütt tisztaság, rend, semmi bűz, légy. Szállásunk európai komforttal ellátott, erkélyes emeleti szoba.

6. nap, július 26., vasárnap
8,40-kor indulás 9,10-re érkeztünk Husztra,a Szent Anna templomhoz, amely a búcsúját tartotta. 10 órakor kezdődött a mise, Székely János esztergom–budapesti segédpüspök és a helyi plébános celebrált. Utóbbi ukrán nyelven is tolmácsolt, illetve két nyelven misézett.12,10-ig tartott. Kísérőnk megismerkedett a helyiekkel, így hivatalosak voltunk a búcsús agapéra, ahol a helyiek szendvicseit, süteményeit és üdítőit kóstolhattuk meg.
13 órakor indultunk tovább egyfolytában Rahóig mentünk a busszal. Ez körülbelül 80 km távolság volt. 15 órától fél órát álltunk  meg Rahó, Európa geológiai központjánál.Itt egy faházas, parkolós központ fekszik vendéglővel, árusokkal. Egy nagy tábla és egy oszlop jelzi a geológiai középpontot. Kis pihenő után folytattuk utunkat tovább. Megkerestük a Fekete és a Fehér Tisza összefolyását, amit egy közúti hídról láttunk  és fényképeztünk. Mindjárt odaszaladtak a kéregető gyerekek. Amikor visszaindultunk a buszhoz, a gyerekek versenyt futottak, ki ér oda előbb az alamizsnáért. Kaptak is bőségesen a maradék uzsonnából, sütiből, csokiból. Nem tudtak magyarul, csak mutogattak „gyá-gyá” szavak kíséretében. (Lehet, hogy az „adjál”-ból ezt jegyezték meg?)

Rahó a Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyása

A busszal indultunk tovább, 17,30-kor érkeztünk Aknaszlatinára. Itt először a szoborparkot néztük meg a Szent István templom mellett. Szent Kinga, Özséb, László és Szent István szobra áll félkörösen a parkban. Utóbbit megkoszorúztuk. Egy másik részen kopjafák állnak. Utána  bementünk a  templomba, amelyet a „csehszlovák időkben” építettek újjá és az oltárképet kicserélték. (A régin Szent István felajánlja  az országot és a koronát Máriának. Ez most egy oldalfalra került. Az új oltárképen Adalbert cseh püspök megkereszteli az alázatos Vajkot…) Az újjáépítés a régi templom megsüllyedése miatt vált szükségessé, az akkori állam finanszírozta. A szentélyben most is  a magyar zászló áll.
Ezután a szomszédságban álló Szent Anna óvodát néztük meg a helyi óvónő vezetésével. A környéken itt van egyedül magyar nyelvű, katolikus  óvoda. Az óvónő nagy szeretettel beszélt hivatásáról és a körülményekről. Elmondta, milyen nehéz fenntartani az óvodát  állami segítség nélkül. 45 főre engedélyezték, 48-an vannak jelenleg. A havi ellátási díj 120 H, de vannak a rászorulók között ingyenesek is. Végigmentünk az emeletes ágyacskákkal zsúfolt  termeken, kedves festmények díszítik a falakat, játékok tömege a fiókokban, tárolókban.
Közben egy zápor is végigsöpört a környéken, amíg bent voltunk, esernyőkkel futottunk a buszhoz.18,30-kor indultunk tovább, 18,50-kor érkeztünk Técsőre. Itt először Hollósi Simon festő szobrához értünk, szalagot kötöttünk az oszlopra. Következett a nevezetes Kossuth szobor – jobbról -, amely sorban a 8. volt a világon. Elénekeltük a Kossuth nótát és megkoszorúztuk. A híres református templomot tatarozták, így azt csak kívülről láthattuk.
Innen már indultunk vissza Viskre, 19,30-ra érkeztünk.  Vacsora után még átsétáltunk egy másik szállásadóhoz, ahol  kosarakat, kis vesszőfonatú ajándékokat árultak.

7. nap, július 27., hétfő
A reggelizés után 9-kor indultunk a busszal, de nem messzire. A helybeli híres református templomhoz mentünk. Érdekessége, hogy a kertje olyan, mint egy botanikus kert, tele ültetve ritka növényekkel, fákkal és virágokkal (pl. tiszafa, különböző fenyők, tuják és a virágcsodák). A templom mellett fa harangláb áll. Maga a templom bádogborítású,, kívülről nem látszik, hogy középkori eredetű. A templombelsőben szinte minden fehér borítású (szószék, úrasztala) A külső falon napóra jelzi az időt. A templom előtt faragott oszlopok Erdély címerével, a 7 város jelképével, az elhurcoltak névsorával.
10,35-kor indultunk tovább a Talabor folyócska kísért utunkon. A meglepetés kirándulásunk célja végül a szinevéri (szinyéri) természetvédelmi terület és tó volt. 13,10-re értünk a  parkolóba, ott  faasztalok mellett táboroztunk le. Elfogyasztottuk a szendvicseket, de sokan kértek a „Kafe” vendéglőből vargányalevest 15 H-ért. Mi is vettünk 1 adagot csészében.
14,10-kor indultunk a védett természetvédelmi területen fekvő tóhoz,csörgedező patak mellett – a kép jobbról -, kiépített kaptatós úton (körülbelül 1 km). A bejáratnál fizetni kellett, 2 H/fő díjat. Kerülgettek bennünket a kényelmes gépkocsisok.Végül odaértünk a tengerszem jellegű magaslati tóhoz. Egyik oldalán kiépített úton lehet sétálni, az érkezési oldalon egy szélesebb fa kilátószerű építmény fekszik a vízen, innen belátni a környéket. Üzletek, vendéglők veszik körül a tó mellékét..

Lengőhíd a Talaboron

A szineveri tengerszem

Visszaindulás külön-külön, mi 15,30-kor már indultunk is a parkolóba. Még egy kis sütkérezés a padoknál, majd 17 órakor indultunk vissza a busszal egy kicsit jobb úton, mint idefelé. 19 órakor érkeztünk szállásunkra. Elfogyasztottuk a „búcsúvacsorát” a háziakkal, közös fénykép is készült.  Becsomagoltunk a másnapi hazautazáshoz és lepihentünk.

8. nap, július 28., kedd
Reggel korán keltünk, 7-kor indultunk a busszal, miután bepakoltuk a csomagokat. Nagyszőlősön átutaztunk, csak a buszból tekintettük meg a Perényi kastélyt. 8,35-8,50 között megálltunk Tiszaújlak határában a turulos Rákóczi emlékműnél,amely az 1703-as győztes csata emlékét őrzi. Itt is koszorúztunk és közös fényképet készítettünk. 9,20-kor érkeztünk Csetfalvára. Itt az 1351-ben katolikusként felszentelt  református templomot néztük meg.

Az eredetiből egy freskó és egy szentségtartó maradt meg. A fakazettás  mennyezetet Asztalos Lauder Ferenc készítette 1753-ban  fekete-fehér mintákkal – a felirat is őrzi a nevét. A kazettákon tanítások, idézetek szerepelnek, a szentély fölött  csillagképek. Sok szép fénykép készült.
A határ előtti utolsó  megállásunk Beregszász határában egy bevásárló központnál volt. Elköltöttük az utolsó hrivnyáinkat ajándéknak A beregsurányi határon 12,30-tól 13,10-ig tartózkodtunk. Végre magyar feliratokat láttunk. A határ után  közel Csarodán, a nevezetes református templomnál még megálltunk 13,20-tól 14,15-ig. Ezt odaútban terveztük, de kifutottunk az időből. Ez is katolikus templomként épült, majd a református egyház vette át. Ők átfestettek mindent fehérre, de a freskókat utóbb feltárták. A „mosolygó szentek” freskói nevezetesek. A szentélyi részt is freskók díszítik. Mindent beregi hímzéssel (piros-kék színű) szőtt  terítők borítanak.

A templomból visszatérve még egy szőttesvásárt is találtunk. Néhányan vásároltak is,  most már végre forintért.
Még Debrecenben álltunk meg. Majd Szegedig megállás nélkül hajtottunk. 18 óra körül érkeztünk…

Pintér András

•

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Utikalauz.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)